Najnovšie - Svetová beletria strana 219 z 453

Fiume, azaz Rijeka neve nem csupán az Adriai-tengerhez látogató turisták körében cseng ismerősen. Ebbe az akkor éppen Magyarországhoz tartozó, soknemzetiségű kikötővárosba utazik kevéssel az első világháború kitörése előtt Kovách Richárd budapesti újságíró, hogy leleplező riportot írjon a fővárosi lapokban bulvártémaként fölbukkanó fiumei cápa mibenlétéről. A tengerparton tombol a bóra, a viharos őszi szél, az Amerikába tartó, kivándorlókat szállító Carpathia óceánjáró kapitánya cápaveszélyre figyelmezteti a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóságot, a városszerte könnyűvérűségéről ismert Noskó Emília kisasszony pedig tragikus körülmények között meghal. És miközben Kovách Richárd Fiume viszonyaival ismerkedik, rá kell jönnie, hogy a ""boldog békeidők"" látszata mögött társadalmi és magánéleti feszültségek húzódnak, és a legnagyobb veszélyt nem is a tengeri ragadozók jelentik... "- Itt fogták, kérem, a Mária Terézia móló túloldalán. Tonhalhalászat közben. Annyi most a tonhal, elképesztő. Tele velük az összes háló. Persze ilyenkor van szezonjuk, de állítólag annyit még a legöregebb halászok se láttak, mint amennyit most. A pihenőidejét töltő portás a jelek szerint mindenáron beszélgetni akart. - Ezek szerint - vonta le a következtetést a szerkesztő, nem is annyira a portásnak, inkább saját magának - a fiumei cápa létezik. Amaz magára vette a közlést. - Hogyne létezne, tekintetes uram! - fortyant föl kissé emelt hangon. - Persze hogy létezik. Csak azok nem hiszik el, akik nem itt élnek. Nevetnek, hogy mi cápával riogatunk. Ugyan miért riogatnánk? Örülnénk, ha nem lenne itt cápa, mert akkor tényleg biztonságban jöhetnének a nyaralók." Benedek Szabolcs 1973-ban született. 1997 óta jelennek meg könyvei, leginkább regények és novelláskötetek. Szépirodalmi munkáiért 2010-ben József Attila-díjat kapott.

„Amikor vigasztalhatatlan voltam, Edward terelt arra az útra, amely megszabadított a Colin iránti hűség kényszerétől. És éreztem, hogy most már tőle is megszabadultam, és készen állok rá, hogy más férfiak előtt is megnyíljak." Írországból való hazatérése óta Diane-nak sikerült pontot tennie az Edwarddal folytatott viharos kapcsolat végére, és szilárdan eltökélte, hogy Párizsban építi fel újra az életét. Legjobb barátja segítségével ismét nagy lendülettel veti bele magát irodalmi kávéháza felvirágoztatásába. Itt ismerkedik meg Olivier-vel, aki kedves, figyelmes, és főleg: elfogadja, hogy Diane nem akar többé anya lenni. Mert Diane tudja, hogy soha nem fogja magát túltenni a kislánya elvesztésén. Csakhogy egy váratlan esemény minden tervet felborít: Diane egyre kevésbé biztos benne, hogy jól döntött. Igen ám, de lesz-e bátorsága új utat választani? Agnes Martin-Lugand lélekemelő története ellopta a franciák szívét, majd meghódította a világot. A hetek alatt a sikerlisták élére ugró könyvből több százezret adtak el, a női olvasók pedig világszerte a szívükbe zárták a gyászból kigyógyuló Diane karakterét. A sikerkönyvből hamarosan film készül.

Egyetlen könyvet ismerek behatóan, azaz mindennel együtt, ami és aki vagyok: a Bibliát. Szilánkos töredékek és nagy ívű elbeszélések, istentelen családtörténetek és sötét szerelmek: egy cenzúrázatlan, véres és boldog megváltástörténet dokumentuma, aminek már a gyermekkoromban saját jogú szereplőjévé lettem. Esténként, fogságunk éveiben anyám nyitotta meg a könyvet, és a petróleumlámpa ugráló lángjánál felolvasta a napi szakaszt, én meg minden szavát értettem. Egyiptom, igen, itt élünk most, a szolgaság házában. A Vörös-tenger pedig, igen, a szétterülő Duna kiismerhetetlen deltája. Apám meg, ez a szép tekintetű Mózes, akit én nem ismertem, majd eljön, és kivezet bennünket innen, most még a magányos csipkebokor lángra lobbanását és a tűzből beszélő Mindenható rejtélyes utasításait várja, egy kietlen és puszta börtöncellában, valahol. És úgy lőn minden, tökéletesen, az Írás szerint. De utána újabb, ismeretlen egyiptomok és némaságba burkolózott csipkebokrok állták el az utat, és még csak nem is odakünn. Megnyitom, elolvasom, hangos szóval, a napi szakaszt. És írom, tovább, az egyetlen könyvet.

Szerelem, szeretet, hűség. Féltékenység és csalárdság, ami krimibe hajló zaklatásban tetőzik. Belezuhanni egy érzelmi szakadékba - aztán kimászni belőle, ha tudunk... Lehet-e nyugvópont a nemek presztízsharcában? Mitől válnak a könyvben sziporkázóan elevenné, egyedivé az ezerszer és ezerféleképpen megírt élethelyzetek, hétköznapi kapcsolattörténetek? Talán attól, hogy a tartós szerelmek, a házasságok rutinja és a futó kalandok pezsdítő elevensége, olykor csak apró csípésként fel-felviszkető hólyagocskái között ott rejlik benne mindaz, ami egy férfi és egy nő között megtörténhet, ha egymásba gabalyodnak. És ezt üdén ellenpontozzák a barátnők: néha erkölcsprédikációba hajló, óvó intelmeik, máskor helyeslő szurkolásuk végigkíséri a ,,hősnő" szerelmi bonyodalmait, miközben maguk is küzdenek saját démonaikkal. Nagyon őszinte beszéd egy mélyen megélt női világról - gördülékeny, szelíd humorú, érzékeny, szomorkásan is vidám. Nem lehet véletlen, hogy Pataki Éva az Athenaeum Kiadó legnépszerűbb, legolvasottabb szerzőinek egyike. Első könyvének átdolgozott, felújított kiadása igazi meglepetés az olvasóknak, mert semmit nem avult az idők folyamán, sőt...

Még tíz év sem telt el a honfoglalás óta, ám a magyar hadak folyamatos harci készültségben állnak. Kalandozásként elhíresült megelőző hadjáratokkal lepik meg a keleti frankokat és a bajorokat, hogy ezáltal védjék meg régi-új hazájukat, a Kárpát-medencét. Agacs, a szabadként, de nehéz sorba születő, szilaj avar még gyermek, amikor elhagyja a szülői házat. Menekül a szegénység, a nyomor elől, mert „szívébe írva a gyönyörű üzenet": a világon élni csak a nagyfejedelem dicső harcosaként érdemes. A seregbe vezető út azonban igen rögös - Agacsnak nem csak Patkánytól, a hírhedt rablóvezértől kell megszabadulnia, hanem a fegyveres kézitusát és a lovasíjászatot is el kell sajátítania. Kiképzőnek nem is talál kiválóbb tanítót, mint Böngért, a mester-harcost. Vajon sikerül-e a furfangos, betyárlelkületű kis csibésznek képzett harcossá válni, és a nagyfejedelem századának tagjaként nyeregbe szállni a germánok ellen? Urbánszki László lebilincselően fordulatos, kalandozáskori regényciklusának első részében a 10. századi magyar történelem első évtizede elevenedik meg.

Válogatás az elmúlt év legszebb, legjobb, legemlékezetesebb verseiből.

A Kádár-rendszer végkifejlete az irányított, hangtalan, puha összeomlás. „A belülről megőrölt, / a magát csalva másokat csaló, / a látszattal terrorizáló / hang nélkül szétomolt." - írta Petri György Összeomlás című versében. A magunkfajtát őrölte a rendszer, és mi őröltük a rendszert. Ő csalt minket, mi csaltuk őt. De a Végkifejlet arról is szól, hogy hányféle egymástól független, mégis összeférhető világ lehetséges, amelyek tele vannak igazságokkal és csipetnyi csalással, vagy sok-sok csalással, de csipetnyi igazságokkal. És bár mindig és mindenkor állást foglaltam, a Végkifejlet magára vállalta a tárgyilagosság fényűzését: sok igazság lehetséges. Másféle végkifejlet is lehetséges: kaotikus, robajló, kemény összeomlás. Csak az autokrata rendszerek urai és szolgái hihetik, hogy rendszerük örökéletű, mindig és mindent túlélhetnek. A végkifejlet már a kezdetekben könyörtelen megíródik.

Amikor alszunk, kétféle álom létezik. Vagy vágyakozunk valamire, vagy félünk valamitől. - A történet főszereplője, Ernye, ébren találkozik a vágyálmával. Egy tavaszi éjszakán megismeri Krisztit, akiről az első pillantás után tudja: a felesége lesz. Fiatalok, de komolyan gondolják a folytatást. A repülőgép, amire egy nyári napon felszállnak Londonig repül velük, ahol sok barát és érdekes ember várja őket. A szerelem, és a barátság örök, -gondolnánk, de az idegen nagyváros, a környezet lépésről lépésre őröli fel az álmaikat. Nem tudják, hogy az egyetlen biztos dolog a változás. A szívélyes mosoly torz vigyorrá válik, és a mélyben szárnyat bont a titok. De csak az a titok ér valamit, amit önként oszt meg az ember másokkal. A köd alatt, a millió percek után a fátyolon túl mindenre tompa fény derül. Nyitray Györgynek, A szállító zászlóalj szerzőjének új regénye vágyakról, lehetőségekről, csalódásokról – igazi emberi sorsokról szól. Izgalmasan, fordulatosan , szókimondóan. Garantálja, mire a végére ér az olvasó, már ő sem lesz az, aki eddig volt.

Elrabolják Suzan Warrent, a politikust, aki az ügyészi talárt cserélte elegáns kosztümre. Bár az asszonynak sikerül megszöknie, férje, a Full Metal gúnynevű nyugdíjas titkosügynök szörnyű haragra gerjed. Dühe csak fokozódik, amikor a házukat is támadás éri. Kinek van útban Suzan? Talán politikai ellenfelei tartanak tőle annyira, hogy ilyen aljas eszközöket is bevessenek ellene? Vagy ügyészi múltjából bukkant fel valaki, bosszúért lihegve? Amíg a választ régi barátja, Jack Winter segítségével megtalálja, Full Metal jobbnak látja elrejteni asszonyát egy régi harcostársa túlélő-kiképző táborában. De vajon tényleg olyan jó ötlet ez? A táborban valaki vaktöltény helyett éleslőszert használ, a búvóhelyül kiszemelt mocsár pedig szinte promenáddá válik – egymás sarkát tapossák a kiképzésen résztvevők, az aligátorvadászok és a macsós képekre áhítozó reklámfilmesek, és nem utolsó sorban a tábor női lakóiból verbuválódott Dáma-kommandó. Lehet, hogy éppen köztük van az, aki nem fél ujjat húzni Full Metallal? A Sakk-matt szerelem hősei újabb kalamajkába keverednek – mert az élet nem áll meg.

„Így hát anyával mi ketten semmit sem tudtunk a haldoklásról. Soha semmilyen haldoklást nem láttunk közelről. És ezért érthető, hogy aztán a lehető legjobbat hoztuk ki belőle. A haldoklásnak az élet részévé kellett válnia, be kellett illeszkednie a mindennapokba. A könyvek és a filmek alapján azt hinné az ember, hogy a haldoklás teljes munkaidős feladat. Az ember haldoklik, és senki semmi másra nem gondol. El az utamból, itt haldokolnak. A haldoklás tréfája azonban éppen abban rejlik, hogy az élet megy tovább.” A szerző: Svetlana Žuchová (1976) szlovák írónő orvosi diplomát szerzett a pozsonyi egyetemen, Bécsben pszichológiát tanult. Pszichiáterként főként táplálkozási zavarokkal foglalkozik. Szépirodalmat és szakirodalmat is ír, és fordít a pszichológia és a pszichoterápia tárgyköréből. Kétszer is nyert a Poviedka novellapályázaton, műveivel háromszor is bejutott a legrangosabb szlovák irodalmi díj, az Anasoft Litera döntőjébe. Dulce de Leche (2003) című első novelláskötetével 2003-ban elnyerte az Ivan Krasko-díjat. Yesim című kisregénye (2006) török emigráns környezetben játszódik Ausztriában. A Zlodeji a svedkovia (Tolvajok és tanúk, 2011) is egy külföldön szerencsét próbáló fiatal nő életét mutatja be. Az Obrazy zo života M. (Jelenetek M. életéből, 2013) című, most magyarul is megjelenő könyvével 2015-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, több nyelvre is fordítják. A fordító: Pénzes Tímea Érsekújváron született 1976-ban. Az ELTE magyar nyelv és irodalom és német nyelvtanári szakán diplomázott, doktori fokozatát ugyanott fordítástudományból szerezte. Német, cseh és szlovák nyelvből fordít, a Műfordítók Egyesületének tagja. Szabadúszó íróként és műfordítóként élt és dolgozott Prágában és Bukarestben, alkotói és műfordítói ösztöndíjasként Lengyelországban és Németországban. Jelenleg Budapesten él a családjával. Kilenc saját könyvet és hét műfordításkötetet adott közre. Monika Kompaníková könyvei is az ő fordításában jelentek meg magyarul a Kalligram és a Naphegy kiadónál. A könyv az Európai Unió által támogatott Európa női szemmel című sorozatban jelenik meg.

1853-ban jelent meg az idősebb Dumas hatalmas életművének egyik szórakoztató darabja, a kisemberekről, nagy időkről szóló Ange Pitou. Sok Dumas-műhöz hasonlóan ez is történelmi regény a maga módján, az ancien régime utolsó napjaival kezdődik, és a francia királyi pár bebörtönzése előtt fejeződik be. A sorsdöntő eseményeket Dumas a mindenkori kalandregényszerzők kedvelt módszerével ábrázolja: képzeletbeli kisemberek mikrosorsával, látszólagos véletlenekkel veszi körül, ragyogtatja fel a többé-kevésbé ismert történet részleteit, de azért megszerezve olvasóinak azt az örömet, hogy beléphetnek vele a francia királyné hálószobájába is. Romantikus, heroikus, felemelő és hátborzongató, másfelől humoros, kalandos, naiv bájú jelenetek sorozata ez a kellemes regény, s csemegéül még mély életismerettel is szolgál. „ A politikában nincs abszolút bűn: az ember aszerint jó vagy gonosz, hogy sérti-e azoknak az érdekeit, akik megítélik” – jegyzi meg például Dumas derült bölcsességgel.

Csáth Géza kétszer született. 1887-ben Szabadkán Brenner Józsefként, aki művésznevén nagyon fiatalon, a Nyugat szellemi körében lett a magyar irodalmi és zenei élet fölfedezettje. Életművének hosszú tetszhalála után az 1970-es években újra berobbant a köztudatba, szülőföldjén is, Pesten is sorra jelentek meg munkái, naplói. Mára már közmegegyezés szerint a késő XX. századi modernség előfutára, tragikus alakját az utódok esszék, szépirodalmi művek sorában idézik meg.

Megjegyzem, nagyságos asszony, a Markó nem is olyan rossz hely egy férjnek. Vilma a könnyein át, nevetve bökte ezt ki. Oly hirtelen változik a hangulata, s oly könnyen mond furcsát, hogy Emma nem is tudta komolyan venni, csak mosolygott rajta. – Na igen, – folytatta Vilma – legalább, ha hazajönnek, megbecsülik a feleségüket… Kérem ez az én uram, ez már nem tudta mit csináljon… Szegénynek semmi se volt jó… Elkényeztetik őket a vendéglőkben, ott az étlap, tizenöt-húszféle sült, tészta, előétel, minden csoda. Erdélyi fatányéros, meg lacipecsenye… Kérem, ne gondolja, hogy én hibás vagyok aban, hogy… differenciák voltak az elszámolásaiban… Á, nem is került arra sor… Persze, ilyenkor az egész világ követ dob az asszonyra, hogy ő szédítette el az arcát, s rá költötte a pénzt… Énrám ugyan nem költött, hacsak másra nem. Ezt persze sose lehet tudni…

Két ?fiatal érkezik Kerekegyházára, a nyári hőségtől eltikkadt, tunya alföldi cívisvárosba. Kerek Ferkó külföldről tér haza, hogy átvegye az ősi birtok irányítását. A fiú külföldi tanulmányai során megtapasztalta a modern élet előnyeit, maga is újítani szeretne, de apja hallani sem akar változtatásról. Ferkó kedveszegetten veszi tudomásul, hogy szülőföldjén senkit nem érdekelnek a reformjai. Szenved a város lakóinak kicsinyességétől és műveletlenségétől, idejét mulatozással tölti, s minél őrültebb ötlettel áll elő, annál népszerűbb ivócimborái között. Céltalan tivornyáin köszörüli nyelvét az egész város. Koczogh Mariska, a polgármester lánya Pesten érettségizett. A fővárosban művészek között mozgott, szellemi fejlődését a Nyugat határozta meg. Benne volt a kulturális élet vérkeringésében, emancipált nőként „művészi szépségű” perspektívát képzelt el magának. A városában azonban csupa kisszerűséget talál, ami éles ellentétben áll a Pesten tanult divatos, dekadens frázisokkal. Börtönben érzi magát, képtelen alkalmazkodni az otthoni élethez. Egymásra találásuk Ferkó virtuskodásának köszönhető. A szerelem, mint annyi más Móricz-regényben, hirtelen és váratlanul lobban fel közöttük. Vajon Merry könyvízű feminizmusa kiállja-e az élet próbáját? Ferkó hajlandó-e átgondolni a nő és a férfi hagyományos viszonyát? Képesek lesznek-e álmaikat, vágyaikat és eszményeiket közösen átélni? A jól szerkesztett, pergő tempójú, romantikus cselekmény mögött a két különböző társadalmi státusú fiatal küzdelmének pontosan kidolgozott lélekrajza tárul fel.

Shakespeare színművei kiváltképp egy életre szólhatnak, hiszen a színház a legkülönbözőbb életkorokban, más és más rendezésben, felfogásban, újabb színésznemzedékek sztárjaival mindig új élményben részesít. Egy régi, győri Hamlet-előadás, egy Szentivánéji álom a Brooktársulat vendégjátékában vagy épp a Bárka színpadán… De hogy olvasmányok volnának? Ez a kötet bizonyíthatja: igen! A szöveg a lapokon is elbűvöl, s klasszikusaink fordításai révén Shakespeare már régen a magyar irodalom része. Próbálja ki az olvasó, milyen időtöltés például a Hamlet-nagymonológ sorai közt figyelmesen barangolni.…

A múlt század utolsó éveinek egyik István-estéjén elevenedik meg előttünk az a sokbeszédű, de munkára, tervekre már képtelen dzsentri-világ, amely végérvényes bukása előtt ellágyultan, anekdotázva vigasztalja önmagát. Mert minden álom összetörik ezen az éjszakán: mozgékonyabb gazdálkodásra, pénzre vágyó új emberek törnek be a mozdulatlanságba merevedett Alföld grófi birtokaira. S a bérlők modern elképzeléseit követni sem tudja – de nem is akarja a dzsentri. Ezeknek a szétmálló életeknek, kilátástalan sorsoknak, a boros kedélyeskedésbe, az ősi magyar életkedvbe fojtott szorongásoknak értő-ostorozó rajza a regény. Zaklatott évek, társadalmi csalódások után, az otthon vibrálóan ideges légkörében, egy új szerelemtől megérintve, 1924 januárjában kezdi írni Móricz ezt a regényt. Először a Pesti Hírlapban jelenik meg folytatásokban, majd 1926-ban könyv alakban is.

Mit ?tehet egy szegény fiatal író, ha családjának pénzre, kisfiának cipőre van szüksége? Ír – a saját gyerekének. Ezt tette Móricz is 1906-ban. Ekkor jelent meg ugyanis ez a regénye először újsághasábokon folytatásokban. De nemcsak a honorárium, s siker is elmaradt. A bűbájos gyerektörténet több mint harminc évig várt a sárguló lapok fogságában, mígnem 1938-ban ismét az író kezébe került. Újraolvasásakor meghalt kisfia jut eszébe, az ő emlékére jelenteti meg regény alakban. A poétikus történet kis főhőse, Gabi gyerek a nagyapa parókiáján nyaral Galamboson, a Tisza mellett. Itt csöppen bele valóságosan is és képletesen is a tengerbe – a végtelen rónaságot elárasztó, tengerré dagadó árvíz kellős közepén. Szíve választottja, a kis piros szoknyás parasztlányka, Zsuzsika is a víz foglya. Neki akar imponálni, amikor is bátran útra kél a bajbajutottak segítségére siető öreg Bucsi bácsival csónakon. A sors megjutalmazza: ő menti ki az árból a magas fára menekült Zsuzsikát. De jaj, a kislányt más fiú várja a parton – Miska, a szerelmese. Hősünknek csak az ár sodorta hervadt pipacsok maradnak, amelyeket a „magyar tenger” egy kis szárazulatán szedett makrancos ideáljának.

Kopjáss ?István egy nap arra ébred, hogy megválasztották Zsarátnok főügyészének. Kultúrtanácsnokként – más szóval utolsó senkiként – dolgozott addig a városházán, s most, hogy a jó szerencséje és a forgandó véletlen ilyen magas pozícióba juttatta, minden szebbnek tetszik körülötte: egyszeriben a felesége is vonzó szépasszonnyá válik, a városban mindenki előre köszön és gratulál neki, s kínban született frázisát – hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon – mélyenszántó bölcsességként ismételgeti boldog- boldogtalan. Kopjáss, ez a se okos, se buta, de a maga módján tisztességes és idealista gondolkodású ember nagy reményekkel vág neki új munkájának: a törvényesség őre lesz a városban, s kitartó munkával – ha a polgároknak mindig elmondják, mire költik a pénzüket – talán még azt is el lehet érni, hogy a magyar ember szívesen fizesse az adót, s önzetlen örömmel szemlélje a köz boldogulását. A hatalom édességét azonban hamarosan megkeserítik az innen-onnan előbukkanó rokonok, akik most mind Kopjáss pénzét s befolyását lesik, s még inkább az új főügyész előtt lassanként feltáruló igazság: a kéz-kezet-mos panamázások kibogozhatatlan szövedéke. Móricz először 1930-ban, majd átdolgozott formában 1932-ben megjelent regénye azóta klasszikus példázattá vált, amely örökérvényűen mutatja be a hatalom mámorát s az aljasító körülmények közé került egyszerű ember vergődését. Bár a Rokonok csak egy pillanatkép az 1920-as évek végének Magyarországáról, a kórképet ma is hátborzongatóan pontosnak érezhetjük. Kötetünkben a regény mellett a belőle készült színpadi művet is közöljük: a komor hangulatot Móricz itt derűs elemek sokaságával oldja fel, s a regényben sodró realizmussal ábrázolt gondolatot itt pörgő, komikus jelenetekkel, lenyűgöző dramaturgiai profizmussal közvetíti, bizonyítva, hogy a színpadi műfajnak is újító, nagy mestere volt.

"Tizenhét bőrkötéses füzet. Valamennyi egy ruháskosárban lapult Astrid Lindgren hajdani lakásában, és csak tizenegy évvel az írónő halála után – 2013-ban – került elő. A füzetek egyetlen naplóvá állnak össze, a kézírásos bejegyzések mellett több tucat újságcikk is található, valamint olyan levélátiratok, amelyekhez Lindgren a „piszkos meló” során jutott hozzá. Maga nevezte így rejtélyes munkáját, amelyet a svéd titkos szolgálat megbízásából végzett. A Háborús napló olyan, akár egy női sorsregény. Főhőse egy háztartásbeli anya, aki a világégés közepette író szeretne lenni, reménykedik, hogy megmentheti a házasságát, és küszködik kamasz fiával meg az örökké anyjáért aggódó, betegeskedő kislányával. Az olvasmányos, precíz mondatokkal megírt szöveg megállja a helyét történelmi forrásként, ugyanakkor irodalomtörténeti dokumentumként is olvasható, amelyből megtudjuk, milyen körülmények között született a később világhírűvé vált regény, a Harisnyás Pippi."