Najnovšie - Svetová beletria strana 218 z 453

Vernének ?ez a kései műve kaland regénybe oltott krimi, s persze múltszázadian és vernegyulásan tanulságos történet is: a testvéri szeretet és az igazság diadalának dicsérete. A távoli, egzotikus helyszíneken pergő cselekmény rémdrámára emlékeztető eseménysora egy új-zélandi kikötői kocsmában indul, ahol Flig Balt fedélzetmester és Vin Mod kormányos sűrű poháremelgetések között aljas tervet főznek ki a James Cook nevű vitorlás megszerzésére, melynek első lépéseként a derék Gibson kapitányt kéne eltenni láb alól. A lebujban mulatozó söpredék között nem soká kell keresgélniük vállalkozó szellemű és kalózkodásra hajló társak után, s már csak az alkalmat lesik az újdonsült cimborák a zendülés kitöréséhez. Az alkalmat azonban késlelteti egy hajótörés két életben maradobtjának – a címszereplőknek – a megmentése a talpig becsületes holland testvérpár jelenléte ugyanis rontja az összeesküvés esélyeit a Csendes-óceánon hajózó James Cookon. Az idegfeszítő várakozás után a tasmániai Port-Praslinban mégis végrehajtják gaztettüket az összeesküvés vezetői: a két testvér elveszettnek hitt tőrével meggyilkolják a kapitányt, majd a fegyvert Kip Károly és Péter poggyászába csempészik, ahol a nyomozó hatóság rá is bukkan, s mint cáfolhatatlan bűnjelet használja föl a tárgyaláson, ahol a testvéreket életfogytig tartó kényszermunkára ítélik. Innét kezdődik a történetben a testvéri összetartozás és az igazság mindenkori fényre kerülésének apoteózisa. A rettenetes körülmények és a nem kevésbé elrettentő rabtársak között híven őrzik a hollandok egymás hitét és becsületét, s a megpróbáltatások ellenére sem adják föl a reményt, hogy kiderül az ártatlanságuk. Verne egy, a korban divatozó természettudományi tévhittel oldja meg a csaknem rosszul végződő történet tragikumát. A századvégen Amerikában elterjedt hiedelem szerint a halott szemének recehártyája fényképezőgépként őrzi az élet utolsó pillanatában látott képet. Amikor a kapitányról készült utolsó fényképet barátja és üzlettársa, Hawkis úr kinagyítja, döbbenten fedezi fel a halott nyitott szemében a valódi gyilkosok képmását. Az izgalmakban bővelkedő történet természetesen kitűnő alkalom az író számára, hogy számos tudnivalót közöljön Ausztrália és Óceánia természetrajzáról, népeiről, kereskedelmi életéről, a gyarmatosítás históriájáról, miközben szörnyű viharok tombolnak, emberevő pápuák támadn

A vihar egy új-zélandi kikötő partjától elold egy vitorláshajót, amelyen tizenöt fiúintézeti növendék alussza az igazak álmát. A hajón e pillanatban vétkes könnyelműségből senki más nem tartózkodik, s az orkán szédítő sebességgel elragadja. Mire a szerencsétlenséget felfedezik, a vitorlásnak – tizenöt fiatal utasával együtt – nyoma vész. A hatóságok és a hozzátanozók hosszas, eredménytelen kutatás után beletörődnek a megváltoztathatatlanba, nem úgy, mint a nyílt óceánon felriadó utasok: a gyerekek. A szigetre vetődésük után a gyerekek felépítík ideiglenes társadalmukat, és összefogásukkal átvészelik a kényszerű helyzetet.

Petőfi Sándor (1823) már régóta viszonyítási pont a magyar irodalomban és kultúrtörténetben. Roppant teher ez egy költői életművön, és valójában csoda mennyire személyes, bensőséges élmény a mai napig Petőfi-verseket olvasni. Kötetünk Petőfi sokoldalúságáról tanúskodik: a kacagtató paródia szellemessége és az önfeláldozó mártírium romantikája éppúgy jellemzi, mint neves és névtelen kortársairól rajzolt portréinak, úti jegyzeteinek éleslátása.

Három remekmű Thomas Mann más-más alkotói korszakából. Körülöttük tengernyi értelmezés, amely a huszadik század történelmi és szellemi válságainak tükrében vizsgálta az író ábrázoló művészetét. Mi most mást ajánlunk az olvasónak: élje át három „felvonásban” azt az izgalmas drámát, amely az alkalmazkodás-beilleszkedés-engedelmesség, illetve a szabad akarat, a személyiség autonómiája, a környezet és önmagunk nélkülözhetetlen kontrollja között zajlik a Tonio Kröger, a Halál Velencében, a Mario és a varázsló lapjain – meg bennünk is, szüntelen. „Kétkedő vagyok, (…) nem azért, mert semmiben sem hiszek, hanem azért, mert mindent lehetségesnek tartok.” Thomas Mann

Dr. Marina Singh, a minnesotai Vogel gyógyszerkutató farmakológusa, egy műtét közben okozott véletlen baleset után elhagyja a pályát, és a békésebb laboratóriumi kutatómunkát választja. Amikor megtudja, hogy kollégája, aki a cég megbízásából Brazíliába utazott, meghalt a dzsungelban, vállalja, hogy ő is a helyszínre megy, és megtudja, hogyan veszett oda Eckman doktor. A lakasi törzs között élő orvosok vezetője azonban a félelmetes dr. Swenson professzornő, akinek felügyelete alatt sok éve bekövetkezett a végzetes baleset. Saját múltja újra megkísérti a professzornő személyében. Marina a tábor mindennapjait élve sok mindent megtud önmagáról is, és sorsa összefonódik az ott élő süket bennszülött kisfiú sorsával. Kiderül, hogy a női termékenységet meghosszabbító fa kérgének fogyasztása a maláriát is gyógyíthatja, ezért dr. Swenson titkolja a felfedezést, hogy időt nyerjen. A kérdés tehát az, mi ér többet: a milliók életét megmentő malária elleni szer vagy a női termékenységet meghosszabbító és a cég részvényeit az egekbe szöktető gyógyszer kifejlesztése? Marina Singh-nek döntenie kell…

Egy iszlám szélsőséges osztag bejut a Vatikánba, ahol az egyházat kompromittáló dokumentumok, majd maga a pápa is eltűnik. Kétségbeesett versenyfutás kezdődik az idővel, az események pedig még inkább felgyorsulnak, amikor az internetre felkerül a terroristák videója: az egész világ láthatja az elrabolt pápát, és hallhatja a megdöbbentő bejelentést, hogy aznap éjfélkor élő közvetítésben kivégzik. A pápa elrablása az egész világot megrázza, s beteljesedni látszik Malakiás jóslata: elszabadul a káosz. Tomás Noronha épp Szent Péter sírját keresi a nevét viselő bazilika alatt, amikor különleges megbízást kap magától a pápától, s ezzel máris a nyomozás kellős közepén találja magát. Vajon sikerül időben rájönnie, hol tartózkodik a pápa, s kideríteni, hogy ki az a rejtélyes Omissis, aki a szálakat a háttérből mozgatja?

Malota László már az első, önéletrajzi ihletésű, A gyalázatosak szentélye című regényével berobbant a köztudatba, meghódítván a magyar irodalomszerető közönséget, huzamosabb ideig vezetve a szépirodalmi sikerlistákat Kertész Imre Nobel-díjas könyve előtt.Ennek a nagysikerű regényének a folytatása a Végzetes gyóntatás című könyv...

Súghatok valamit? Nem veszem komolyan magam. Már nem. A problémáimat sem.  Rájöttem, hogy nincsenek is problémáim.  Imádom az életem! Nem férek a bőrömbe. Huncutnál huncutabb ötletek gyötörnek. Adhatok belőle neked is? Mennyit? Két kilót? Kicsit több lett...Maradhat?

Százhuszonnyolc magyaros haiku, mélykútból merítve.

Az olvasók még jól emlékeznek a Balmoral nevű cirkálóra, amely egy ceyloni kikötőből szőrén-lábán eltűnik, hogy azután Radzeer név alatt, Piszkos Fred kapitányi vezérlete mellett dicső tetteket hajtson végre. A Radzeer cirkáló viszont ebben a mostani kötetben újra eltűnik, de eltűnik az André de Rémieux nevű hajó is, amely furcsa „kirándulókat” visz a Csütörtök-szigetek egyikére. Nos, nem azért hívják Piszkos Fredet az „óceán miniszterelnökének”, hogy békés cethalászás közben is ne jusson ideje az eltűnt hajók „megkerítésére”. Az akcióban nagy szerpet kap Fülig Jimmy és a kékszakállú Wagner úr is, akik ez alkalommal a Vakapád nevű bárka fedélzetén jeleskednek.

Negyvenöt éve, 1972-ben jelent meg először Oravecz Imre első, nagy hatású verseskötete, a Héj. A könyv a rendszerváltás után teljesebb lett: visszakerültek azok a szövegek, amelyeket annak idején a cenzúra húzott ki, és Oravecz részben át is dolgozta művét. Visszapillantva láthatjuk a fiatal Oravecz Imre merre és miképpen nézett előre lírájában: hogyan kísérletezik a formákkal és talál hangot, hogyan lesz ez a költészet egyszerre képi és fogalmi.

Hevesi Judit második verseskötetének címe sajátos meghívásként is olvasható: holnap ne gyere, azaz a megszólított kap egy időben konkrét invitálást illetve annak kérését, hogy mindezt ne tegye meg. Izgalmas első kötete (Hálatlanok búcsúja, 2015) kollektív traumák továbbélését és továbbörökítését járta körül - nem egyszer éppen a körpanoráma eszközeivel. A Holnap ne gyere modalitásában és szándékában is újabb, másik lépés. A versek mélyszerkezetében egy párkapcsolat utáni űr viszonyvilága rejlik, amelyben az én és a te, a jelenlét és a hiány pillanatnyi jelentése képlékeny és bizonytalan. A versek olykor tárgyszerűségükben dokumentálják a másik hiányát, illetve azt, hogy ez a hiátus miképpen alakítja újra az én azonosságát. Az érzelmesség és az irónia Hevesi lírájában egymás mellett van, egyik a másikból merít erőt. Hogy a kötet többszólamú is legyen, arról ellensúly gyanánt olyan állatversek gondoskodnak, amelyek valóban megtörtént, újságokban megjelent, a sajtó nyelvéből átírt példázatok, és amelyek egyszerre mutatják meg az állatok antropomorf mivoltát és emberi kapcsolataink hol animális, hol bestiális rétegeit.

Egy rég elvesztettnek hitt könyv előkerül, hogy titokzatos módon összekapcsolja egy öregember és egy tizenéves kislány sorsát. Leo hetven évvel ezelőtt egy lengyel kisvárosban beleszeretett egy lányba és megírta A szerelem történetét. A háborús időket túlélő könyv mesés helyzeteket, nagy szerelmeket idézett elő, s főhőséről kapta Alma, a tizennégy éves New York-i lány a nevét. Alma egy napon nekiindul, hogy felkutassa névadóját, és jóra fordítsa családja sorsát. E sorsok találkozása A szerelem története - örömmel és fájdalommal, sírással és nevetéssel átszőtt mese, amely Nicole Krausst napjaink legjobb írói közé emelte. A regényből Radu Mihăileanu, az Életvonat és a Koncert rendezője készített filmet, amely 2017 márciusától látható a magyar mozikban.

„Shakespeare annyira jó szerző, ráadásul annyira népszerű a magyar közönség körében, hogy érdemes újra meg újra lefordítani. Minden újabb fordítás - érdemétől függetlenül - segít ápolni a hagyományt, a Shakespeare-kultuszt” - vallja Nádasdy Ádám. Az ő fordításában, könnyen forgatható, zsebre vágható változatban jelenteti meg a Magvető Kiadó Shakespeare egyik legismertebb művét, A vihart.

A 30 éves szerző visszanéz. A Harminc csúcsáról (30 Peaks) visszatekint. Felcsúsztatja napszemüvegét a fejtetőre, aztán vissza. Belefotóz a szakadékba, szurdokba. De nem ereszti bő lére. Szemlél, szimatol, játszik: visz az irodalmi, színházi, filmes, zenés rengetegbe. Gazdag, bátran csengő. Exkluzív költészet. Ki beszél? Ki nevettet? Szaporodnak, sokszorozódnak a hangok, nézőpontok. Radikális mellérendelés, mégis: fegyelmezett a beszéd. Csendet csinál a fejekben. Bábok leszünk mind, de nem bergmani vagy biológiai értelemben. Átváltozunk, túlélünk, bábozódunk. Egyszer csak nem hasadunk tovább. És Deres nem adja (könnyen) a romantikát. Mert Deres nem felejt. Télen született. Egy Vízöntő. Újrarendezi a világot. Szembenéz, nem szerteszét. Pollágh Péter, a kötet szerkesztője

A drogmámorban úszó Fitti nagy felfedezést tesz: a marihuána a bibliai Élet Fájának leszármazottja. Márpedig ha az, akkor speciális nemesítéssel vissza lehet jutni az eredeti növényhez. Megvan a nagy terv, és kétségtelen, hogy a kísérlet egyre jobb füvet termel, de a szívás egyre nagyobb: vallási fanatizmus, alvilági bandaháború és véres leszámolások keverednek drogos szeánszokkal, orgiákkal, és a mindent elsöprő szerelemmel, miközben az olvasó szembesül a lét nagy kérdéseivel... valahol félúton őrület és valóság között.

Észak-Kalifornia, a hatvanas évek vége. A tizennégy éves, kallódó tinédzser, Evie Boyd nyáron megpillant egy csapat lányt a parkban. Mágnesként vonzza veszedelmes szabadságuk, féktelenségük, és legfőképp Suzanne, az egyik idősebb lány. Evie hamarosan útnak is indul vele arra a farmra, amely egy szekta karizmatikus vezetőjének bázisa. Evie varázslatosnak tartja a hegyek rejtette, hátborzongató ranchet, pedig a házban és környékén minden rohad. A magányos kamasz kétségbeesetten vágyik rá, hogy befogadják. Miközben egyre több időt tölt távol otthonától, és rajongása Suzanne iránt egyre nő, szinte észrevétlenül sodródik a szekta által elkövetett véres eseményekbe. Emma Cline első regényében lebilincselő és emberközeli emléket állít a Manson-gyilkosságoknak. Ez a könyv az ártatlanság, a vakhit és a kiábrándulás sokkoló története.

A regény, amelynek betiltása után Virginia Woolf és Ernest Hemingway egyaránt kiállt a szerző mellett. 1926-ban Radclyffe Hall már híres író, legutóbbi, Fémina- és James Tait Black-díjjal kitüntetett Adam's Breed (Ádám fajzatja) című regénye bestseller. Hall ekkor látja elérkezettnek az időt arra, hogy akár karrierjét is kockára téve hozzálásson régi terve megvalósításához: "könyvet írni a nemi inverzióról, regényt, amelyet azok is megérthetnek, akik számára a szakmunkák nem hozzáférhetők... amely szót emel egy félreértett és félreismert kisebbségért". Ez az úttörő mű az 1928-ban megjelent A magány kútja, amelynek célja, hogy megtörje a homoszexualitás tabuját a közbeszédben. Stephen Gordon kislány korában is érezte, hogy ő más. Azt, hogy tehetsége van a sporthoz, gyűlöli a lányruhákat, és jobb szeret egyedül lenni, nem tartották ifjú hölgyhöz illőnek a Viktória korabeli felső osztályban. De amikor Stephen felnő, és beleszeret egy másik nőbe, tűrhetetlenné válik a helyzete a családi kastélyban. Stephennek útra kell kelnie, hogy felderítse, van-e számára hely a nagyvilágban. Párizsba költözik, népszerű író lesz, háborús hős, mégis boldogtalan. Fűti a becsvágy, de a társadalmi elvárások sarokba szorítják, és Stephen elkeseredett lépésekre kényszerül.

A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma Arundhati Roy mélységesen megindító új regénye – az első azóta, hogy a szerző Booker-díjas, nemzetközi hírű sikerkönyve, Az Apró Dolgok Istene közkedvelt klasszikussá lett. Az Ódelhi falain kívüli temetőben egy lakó kiterít egy kopott perzsaszőnyeget két sír között. Egy járdán éjfél után váratlanul felbukkan egy csecsemő szemétbölcsőben. A hófödte völgyben egy gyászoló apa levelet ír ötéves, halott lányának az emberekről, akik részt vettek a temetésén. Egy második emeleti lakásban egy magányos nő, akit egy kisbagoly figyel, gekkókölyköt etet döglött moszkitóval. És a Dzsannat panzióban ketten, akik egész életükben ismerték egymást, úgy ölelkeznek össze álmukban, mintha csak most találkoztak volna… A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma sokéves utazásra visz bennünket a szubkontinensen. Mélyen beszippant szereplőinek életébe, akik mindannyian a biztonság, az értelmes élet és a szeretet után kutatnak. Bámulatos erejű és eredetiségű, több szálon futó cselekménye egyszerre szerelmi történet és provokáció – ugyanannyira leleményes, mint amennyire érzelmileg magával ragadó. Meséje suttogásból, üvöltésből, örömkönnyekből és néha keserű nevetésből bontakozik ki. Élő és eltávozott hőseit megtörte a világ, amelyben élünk – aztán meggyógyította őket a szeretet. Ezért soha nem adják meg magukat. E humánus és érzékeny, rendkívüli regény minden oldala Arundhati Roy mesemondó tehetségének csodáját bizonyítja.