Najnovšie - Svetová beletria strana 229 z 453

Görögország, Zakynthos, 2014. Egy meleg, kora őszi reggelen Pantelis Baltoumas nyomozót különös esethez hívják. A zakynthosi Navagio-öbölben egy női holttestet találtak a hajóroncs mellett. Az áldozat kilétére hamar fény derül, mikor a férj azonosítja az elhunytat. Pantelis határozottan gyilkosságra gyanakszik, ami a vizsgálatok során be is igazolódik. Az eset nagy visszhangot kelt a görög sajtóban, a lakosság körében pedig az a szóbeszéd járja, hogy a hajóroncs egykori kapitányának szelleme végzett a magyar lánnyal, Hannával. Pantelis nem hisz a kísértetekben, és mindent megtesz, hogy kézre kerítse a valódi elkövetőt, azonban a nyomozást tovább nehezíti, hogy mindeközben saját démonaival is meg kell küzdenie. Minden jog fenntartva! www.anitawekker.eu

Komedija Amerikanska jahta u splitskoj luci (1930) hrvatskog modernističkog pjesnika, prozaika i ponajviše dramatičara Milana Begovića (1876–1948) autorov je odmak od groteske i avangarde i zaokret prema realizmu i konvencionalnosti, odnosno prema publici. O Splitu progovara vojnovićevski sentimentalno, ali i izrazito ironijski i duhovito.

„Az ?ebéd elején folytonosan azzal a kérdéssel küszködött: hogyan viselkedjék? Ezért nem is szólalt meg. Nem tudta, hogy ezzel a csöndes viselkedésével meghazudtolja Arturt. Ruth bátyja ugyanis előző nap azt mondta családjának: meghív ebédre egy vadembert, de ne féljenek, majd meglátják, milyen érdekes vadember. Martin Eden most semmiképpen sem tudta volna feltételezni, hogy ennek a lánynak a bátyja ilyen árulást kövessen el vele szemben, amikor épp Martinnak köszönheti, hogy ép bőrrel szabadult egy igen kellemetlen bonyodalomból. Őt e pillanatban csak a maga ügyetlensége zavarta. Minden egyéb elragadtatással töltötte el. Először tapasztalta életében, hogy az ember nem csak azért eszik, mert éhes. Eddig nem törődött vele, mit eszik. Az étel az étel, gondolta. Ennél az asztalnál azonban az étkezésnek esztétikai szerepe is volt, itt szépségigényét is kielégíthette az ember. Emellett elmemozdító hatása is volt itt az étkezésnek. Ebéd közben olyan szavakat hallott Martin, amelyeket régebben nem ismert vagy csak könyvekben olvasott. Kellemes izgalommal hallgatta, milyen magától értetődően hangzanak ezek a szavak e csodálatos család tagjainak – az Ő hozzátartozóinak – ajkáról. Valóra vált hát a könyvek sok szép ábrándja! Kevés embernek jut olyan boldogság osztályrészül, amilyenben neki most része volt: megérte, hogy álmai kiléptek a képzelet rejtekeiből és testet öltöttek. Sohasem érezte még magát ennyire az élet csúcsán. ”

Sejtettem, hogy Mübarek, a szent ember máris áskálódott ellenünk, és nemhiába. Ismerve azonban a török jogszokást, és tudva, hogy Osztromdzsánál kezdődik a szkipetárok birodalma, akik csak egy törvényt ismernek, az erősebb jogát, elhatároztuk: mi sem hagyjuk majd magunkat!…

„Gondoljuk el, ha egy ilyen arannyal telt üreg valamely hegyi folyó medrében van, amely folyót a jégmezők táplálnak. A lyuk telve van a súlyuk folytán leülepedett aranydarabokkal és szemcsékkel. Hogy az aranyat megkaparinthassuk, le kell vetkőzni és a jéghideg víz mélyére bukni. Addig kell ezt folytatni, míg az üreg kiürült.” Old Shatterhand a vadnyugat híres vadásza ezúttal egy kisvárosba, Westonba tart, hogy ott várja meg hű társa Winnetou apacs törzsfőnök érkezését. Itt találkoznak Mr. Watter-el, ki a hegyek között páratlan aranykincsre bukkant. Sajnos az aranyról tud a kegyetlen és ravasz „prayer-man”, ki nyomában van és csapdát állít. Old Shatterhand azonnal honfitársa segítségére siet, ezzel komoly életveszélybe sodorja magát, mert megkezdődik a hajsza az aranyért! A „prayer-man” szövetkezik a bosszúvágyó vérindián főnökkel Peteh-el ki mindenáron kínzócölöphöz akarja köttetni barátainkat. A csapda tökéletes, csak éppen Winnetou-val nem számol…

A harangvirágok éppen delet harangoztak az erdőben, mikor Csalavér anyó az asztalra tette a pecsenyéstálat és szíves szeretettel ebédhez tessékelte a familiát.

Híre menvén a tót nép közt a mindentudó csendbiztosnak, iszonyú rémület szállta meg a tolvajokat, rablókat és gazembereket. Az a babona terjedt el, hogy Gerge uram megkente szemeit a Szent György-napja előtt talált száz esztendős gyík májával, azokkal az emberi testen keresztül belát a szívekbe.

Mikszáth ??Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival című, 1908-ban megjelent regényének alapötletét hírlapi szenzáció szolgáltatta: a századfordulón egy milliomos bácskai polgár leányát megszöktette egy dzsentri fiatalember. Miután az ifjú hölgyet ily módon „kompromittálták”, az apa látszatra beleegyezett a házasságba, az esküvő napján azonban külföldre küldte leányát, s a hozományvadász hoppon maradt. Az ilyen néven nem létező, de nagyon is valóságos Bontó vármegyében (ahova Mikszáth szerint „a francia forradalom szele még mostanáig sem fujt be") élő, szerteágazó rokoni kapcsolatokkal rendelkező Noszty család egy szépreményű sarja, Feri is hozományvadászatra indul. Ez a "vidám, könnyelmű, eleven, pompás lovas és nagy kártyás” ifjú ember előbb nyalka huszár hadnagyként egy dúsgazdag felvidéki polgárlány kezét akarja elnyerni, ám egy váltóhamisítás miatt el kell tűnnie a színről. Másodjára az Amerikából multimilliomosként hazatért Tóth Mihály leányára veti ki a horgot. A dologba be van avatva a Noszty család összes öregasszonya, akik szövik-fonják a szálakat: minden részletében kimunkált haditervet készítenek, különös tekintettel arra, hogy Tóth Mari gyanakvó természetű, s az a rögeszméje, hogy mindenki csak vagyonáért akarja feleségül venni. Már majdnem sikerül nyélbe ütni a dolgot, amikor a véletlen – amely eddig mindig segítségükre volt – közbeszól: Feri egykori ezredparancsnoka leleplezi a könnyelmű, sőt a becstelenségtől sem visszariadó fiatalember múltját. S most, hogy a család praktikái csődöt mondtak, Feri is a „kompromittálás” bevált módszeréhez nyúl. A dzsentrivilág íratlan törvényei szerint immár szabad az út a milliókhoz. Tóth Mihály, a kemény gerincű polgár azonban közbelép, úgy véli, itt az ideje, hogy szakítson „ezzel a korhadt elvi tétellel…”

Móra Ferenc meséinek olvasása kicsiknek és nagyoknak egyaránt kedvelt időtöltést jelent. Ebben a kötetben megismerkedhetünk a hatrongyosi kakasokkal – akik rájöttek, hogy a nap nélkülük is felkel –, a segítséget nyújtó kéményseprő zsiráfokkal, és a versenyfutó csigákkal.

A körtemuzsika című gyűjteményes kötet Móra Ferenc rövidebb elbeszéléseiből, meséiből foglal magába bőséges válogatást a gyűjteményes kötet. Többségükben saját gyermekkorára emlékezik a nagy író, s elénk idézi azt a minden szépre-jóra figyelő, tudásra vágyó kisfiút, aki valaha maga volt. Érzékeny, finom és mélyen megindító írások, melyekből az emberség, a tisztesség, az igazságosság erkölcsi példája világlik ki, a magyar gyerekirodalom gyöngyszemei. Minden felnőtt emlékszik rájuk, minden gyerek előbb-utóbb megismeri őket.

"Aranyszívű szegény gyermekekről és öregekről, aranyhajú Vilmácskáról és sétára induló Pankáról, habókos Fityókról és bolondos csicseriekről mesél a bűvös hangú író, s történeteivel könnyedén fakaszt mosolyt, könnyet és kacagást. Világában csak futó árnyék a rossz, a szív jósága átfénylik a szegénység rongyain is – jó az ember, vallja olyan hittel, ahogy csak a gyermek vallja, aki mindenben a szépet és a jót keresi, és ezért meg is leli. Gyermekirodalmunk nagy klasszikusának kisgyermektárgyú elbeszéléseit és meséit gyűjtöttük egybe sorozatunk második kötetében, Reich Károly ihletetten keltette életre a Móra megálmodta alakokat."

Otthon, ??az én hazámban, szikkadt és száraz a föld, nem álmodik a paradicsomról, és elérhetetlen magasságban boltozódik fölötte a félénken kékülő ég. Otthon, az én hazámban nem virágzanak kaméliafák, nem nevezik el a tereket a megváltásról, és nincsenek megváltott emberek, akik kacagva csókolódzanak az élettel, csak lehajtott fejű, szomorú és fáradt emberek vannak. Otthon, az én hazámban csak a búzamezők mernek még harsogón zöldülni,a szélesen kiterített bársonyszobrok a teremtő Isten asztalán, betakarói és elsimogatói a sebeknek, amiket ember ekéje vágott a földeken és Isten ekéje az embereken. Otthon, az én hazámban, az alvó akácok, a kipattant szemű jegenyék alatt, az aranyszőke vadvizek mentén ma nagy ünnepük van a lehajtott fejű, szomorú és fáradt embereknek. A pusztai harang szavára előbogárzanak a piros cserepes házakból és nádtetejes viskókból a Ferencek és Mátyások, az Etelek és Rozák, kézen fogják a Péterkéket és Marikákat, és föláradt homokon, tocsogós semlyékeken keresztül lassan topognak a szűzmáriakék és szentjózsefsárga lobogók után a búzamezők koszorújában, lehajtott fejjel, szomorúan és fáradtan. …Otthon, az én hazámban nem terem meg a babér, és nem fonnak belőle koszorút annak a magános énekesnek, aki az útszélén a maga dalát dúdolja maga elé az alkonyatba, amely nemsokára eltakarja. De azért csak végigdúdolom, amit kezdek, nem a babérért, hanem mert jó énekkel végezni a napot, és mert szeretlek benneteket, városok és búzamezők egyformán lehajtott fejű, szomorú és fáradt emberei. Itthon, az én hazámban, az aranyszemű homokon, ahol a végét dúdoltam el az éneknek, amely nem lehet másforma, mint az énekese, fürjröptű és vadgalamb-melódiájú, mi van itt az én hazámban, amiről érdemes éneket mondani? Az aranyszemű homok, amely majd a nyáron beleömleszti aranyát a búzaszembe, az őszön a szőlőszembe? De az énekesnek már most is megtermi a búzavirágot, a pipitért, a pipacsot, a szarkalábat, amik első pajtásai voltak tipegő gyerek korában és amikről ma is azt hiszi, amit akkor gondolt: hogy ezekkel a Ferencek és Etelek szíve küld föl üzeneteket a föld alól. Igen, a föld, bölcsője és koporsója Ferencnek és Etelnek, Rozának és Mátyásnak, a föld megmarad, és őróla dúdolom én ezt az éneket.

A nagy regénykompozíciók mesterének számító Móricz "ezúttal" – több mint száz éve – leheletfinom lélektani regényt írt: a házastársi játszmák valóságos példatárát adva aprólékos részletességgel rajzolta meg friss házas hőseinek folyton ingadozó lelkiállapotát, az együttélés szabályainak kialakításán való mindennapos igyekezetüket. A galamb papné nemcsak ezért, de ezért is a maga nemében ugyanolyan remekmű, mint Móricz nagyregényei.

Avar Jani, szegény parasztlegény, a századforduló táján betyár-rajtaütéssel ijeszti az urakat. Betör egy grófi házba, kirabolja a jelenlevőket – s közben furcsa, szemérmes szerelem szövődik közte és Dea, a fiatal gróf jegyese között. Avar Jani lázongó nyugtalanságának, a magyar falu döbbenetes nyomorának, az Amerikába kivándorló százezreknek, az arisztokraták üres léha életének és ennek a furcsa szerelemnek regénye a Betyár. „A szegény embernek joga van lopni” – vallotta Móricz, mert a lopásban a társadalmi lázadás kezdetleges és kényszerű formáját látta. A paraszti mélységből szakad ki a regény élő, hús-vér hőse: megint csak a magányos lázadás jelképe, mint a Sárarany vagy a Rózsa Sándor központi alakja. A Betyár Móricz legnépszerűbb könyvei közül való: izgalmas története, a furcsa-romantikus szerelem, a nyomort leíró drámai jelenetek emelik érdekes olvasmánnyá.

Közel másfél évtized távlatából tekint vissza a szabadságharcra Jókai ebben a regényében. A cenzúra miatt nevezi a szabadságharcos és forradalmi eszméket, majd a bukás utáni pálfordulásokat "politikai divatoknak". Szigorú önvizsgálat helyett azonban - amit a politikai körülmények sem engedhettek még meg - legendát teremtett önmagáról és családjáról. A szabadságharc eseményeibol a cenzúra miatt alig ábrázol valamit, csak Komárom ostromát érzékelteti burkoltan. , Az egyébként ízig-vérig romantikus regényt kulcsfigurái és kituno epizódalakjai teszik hallatlanul érdekessé. Pusztafiban Petofit, Szerafinban Szendrey Júliát, Lávay Bélában saját magát, Hargitay Juditban pedig Laborfalvi Rózát sejthetik meg vagy ismerhetik fel az olvasók. A tanulságos és mindvégig izgalmas olvasmány mindenkinek ajánlható. - A könyvvel együtt a foalakok kilétének kulcsát is érdemes az olvasók kezébe adni.

Az a rejtélyes kifejezés a szemeiben elég magyarázatot talál abban, hogy ennek a fiatal nonek már négy olyan családi tragédiát kellett végigélni, melyeknek történetét csak o maga ismeri, melyeknek emléke folyvást kiséri, kínozza, igézi. Egy albuma van már sírkövekbol.

A regény elsosorban Trenk Ferenc báró viselt dolgait beszéli el. Elobb a császári, majd a cári hadseregben szolgált. Az osztrák örökösödési háború idején ötezer fonyi pandúrcsapatot szervezett, s nagy bátorságot tanúsított a harcmezon. Ezredessé léptették elo, de két év múlva kegyetlenkedései miatt megfosztották rangjától és örökös várfogságra ítélték. Jókai szerint kiszámított módon mérgezte meg magát, hogy a nevenapjára elore bejelentett halálával még egy utolsó gonosz tréfát uzzön ellenségeivel. A másik Trenk: Frigyes, Ferenc unokaöccse, egészen fiatalon II. Frigyes testortisztje lett, de unokabátyjával folytatott levelezése miatt hamarosan börtönbe kerül. Jókai nem elégszik meg az izgalmas események leírásával, hanem megmutatja, hogy a kalandorok is emberek, akik sok-sok lelki fájdalommal küzdenek.

Ki ne hallott volna Winnetouról, az apacs indiánok nagy híru fonökérol? Hát Old Firehandrol, Old Shatterhandrol, a biztos kezu vadászokról? Amióta a század elejének népszeru német regényírója megalkotta oket, elpusztíthatatlnaul élnek minden gyerek emlékezetében. Az Ezüst-tó kincse legérdekesebb kalandjaikat fuzi csokorba. Egymást érik itt a veszélyes práviadalok, az izgalmas indián háborúk és a rabló csavargókkal vívott kermény csaták. Old Firehand vezetésével kincskereso fehérek és baráti idniánok csapata igyekszik az Ezüst-tóhoz. Útjuk elé töméntelen akadály tornyosul, bátorságuknak, azonban meglesz a gyümölcse: egy napon elérjük tárul a legendás kincseket rejto , magas szirtek között piheno, ezüstösen csillogó tó. Hozzájutnak-e a kincsekhez vagy sem? ? ez már maradjon a regény titka.

A Bérgyilkossági ?Iroda Kft. főnöke egykori orosz anarchista, aki Amerikában „vállalkozóként” irtja a korrupt elit tagjait. Munkatársai tudósok(!), s ő maga is „behajtotta életében a könyvek korszakának lapját, hogy a kaland képtelen őrületének új oldalára nyisson”. Rokonai ők az Aranyásók Alaszkában kalandorának vagy a Tengeri farkas ábrándos hajótöröttjének. A kisregény kéziratát, a szerző jegyzetei alapján, Robert L. Fish, forgatókönyvíró fejezte be, és csak évtizedekkel Jack London halála után, 1963-ban jelent meg. A profi (az eredeti címet szó szerint követő magyar fordítás első kiadásában A vadállat) címszereplője ártatlan héroszként kerül a fogadási csalásoktól bemocskolt bokszvilágba. Szelíd „vadállat”, aki megtapasztalja, hogy a „profi” nem szakmai, hanem erkölcsi kategória. Az 1913-ban kiadott kisregényt egy másik halhatatlan boksz-novella, A mexikói párdarabjaként olvashatjuk (életműsorozatunk Hús, semmi más című kötetében).