Najnovšie - Svetová beletria strana 228 z 453

A Fülöp lovag, az orvosölő című mű folytatása, befejezése ez a könyv, a megismert szereplők ismét útra kelnek biztonságos és idillikus országukból, hogy akarva-akaratlanul konfliktusba keveredjenek az orvosok uralta Valóság erőszakszervezeteivel az elesettek védelmében. Összecsapásuk végzetesnek bizonyul számukra. Vajon mi az az erő, ami a harmonikus nyugalom világából a durvaság, káosz és boncolás jellemezte külső dimenzióba kényszeríti azokat, akik odahaza különben méltóságban élhetnének? Erre nem kap egyenes választ az olvasó. Ezúttal nincs ígéret a felemelkedésre sem, a füzetnyi könyvecske lapjainak derűből szomorúságba vezető vonala és a pesszimista záróakkord nem nyújt megnyugvást. Nem is igazi regény ez: főként párbeszédekből felépülő, versikékkel tarkított alkotás, mese, a megismert előzmény mitologikus befejezése és egy világrend újra hangoztatott apológiája.

Die Leiden des jungen Werthers lautet der ursprüngliche Titel des von Johann Wolfgang Goethe verfassten Briefromans, in dem der junge Rechtspraktikant Werther bis zu seinem Suizid über seine unglückliche Liaison zu der mit einem anderen Mann verlobten Lotte berichtet. Er war nach dem nationalen Erfolg des Dramas Götz von Berlichingen (1773) Goethes zweiter großer, jetzt sogar europäischer Erfolg (1774) und ist, wie der Götz, ebenfalls der literarischen Strömung des Sturm und Drang zuzuordnen.

Antoni MalczewskiW historii literatury figuruje jako autor jednego dzieła (auctor uniuslibri). Jest to jednak tekst artystycznie świetny, oryginalny,wyrastający z nurtu europejskiego "czarnego romantyzmu". Choć powieśćpoetycka Maria została wydana już po ukazaniu się pierwszego tomupoezji Mickiewicza, wyznacza ona osobny, niezależny nurt polskiegoromantyzmu i stała się obiektem fascynacji i inspiracji dla wielutwórców tego okresu (m. in. Słowackiego). Młodo zmarły autor Mariizyskał sobie sławę poety przeklętego.Malczewski był z wykształcenia wojskowym i inżynierem. Uczeń LiceumKrzemienieckiego, służył następnie w Korpusie Inżynierów w Warszawie,uczestnicząc w budowie fortyfikacji twierdzy Modlin. Mimonajszczerszych chęci, z powodu kontuzji nogi nie wziął udziału wwyprawie Napoleona na Moskwę; po klęsce Napoleona służył jeszcze jakiśczas w wojsku Królestwa Kongresowego (w sztabie kwatermistrzostwa),szybko jednak, z końcem 1815 roku, podał się do dymisji i wyjechał nakilka lat zagranicę, początkowo towarzysząc księżnej Lubomirskiej (dlaniej powstał wiersz La petit Ida). Malczewski odwiedził Szwajcarię,był pierwszym Polakiem, który zdobył Mont Blanc; doświadczenie toopisał w artykule naukowym opublikowanym w Biblioteque Universelle;oddźwięk doznanych wówczas przeżyć zapisany został również w jednym zprzypisów autorskich do Marii. Podczas dłuższego pobytu we Włoszechpoznał osobiście Byrona. Odwiedził też Francję i Anglię, interesowałsię nowinkami naukowymi, chemią, naukami przyrodniczymi; zafascynowanytzw. magnetyzmem zwierzęcym (zwanym też mesmeryzmem), zacząłpraktykować techniki zbliżone do dzisiejszej bioenergoterapii. Popowrocie do kraju w 1820 lub 1821 roku tym sposobem rozpoczął kuracjęcierpiącej na histerię Zofii Rucińskiej, z którą związały się ostatnielata jego życia. Zmarł w Warszawie, w nędzy (wydanie Marii naprzełomie lipca i sierpnia 1825 nie przyniosło spodziewanych zysków),wycieńczony fizycznie przez nieznaną do dziś chorobę (może był torak). Został pochowany na Powązkach.Z zachowanych nielicznych drobnych pism, poza wspomnianym wierszu doIdy, zwraca uwagę wiersz O jak przykro do swoich wracać beznadziei!.Ur. 3 czerwca 1793 w Warszawie lub w Kniahininie na WołyniuZm. 2 maja 1826 w WarszawieNajważniejsze dzieła: Maria (1825)

Malinowski: "In the writing up of his results the modern anthropologist is naturally tempted to add his wider, somewhat diffused and intangible experiences to his descriptions of definite fact; to present the details of custom, belief, and organization against the background of a general theory of primitive culture. This little book is the outcome of a field worker’s yielding to such temptation. In extenuation of this lapse —if lapse it be— I should like to urge the great need for more theory in anthropological jurisprudence, especially theory born from actual contact with savages. I should also point out that in this work reflections and generalizations stand out clearly from the descriptive paragraphs. Last, not least, I should like to claim that my theory is not made of conjecture or hypothetical reconstruction but is simply an attempt at formulating the problem, at introducing precise concepts and clear definitions into the subject."

Mit kiabál át a fiú az apjának a folyó túlpartjára? Mivel próbál meggyőzni minket olthatatlan szerelméről egy teljesen ismeretlen nő? Mi a legnagyobb gonoszság, amit egy lány mondhat az apjának? És mi történik azzal, aki végül megtorpan, útban a jégbarlang felé? Petr Hruąka (1964) cseh költő, forgatókönyvíró, a rendszerváltás utáni cseh irodalom egyik meghatározó alakja. Mondom neked című, díjnyertes könyve radikális és bátor ugrás az ismeretlenbe, ahol a versek az esztétikai élményen túl egy másfajta megközelítést, a körülöttünk zajló dolgok mélyebb megértését kínálják. A pontos megfigyeléseknek köszönhetően láthatóvá válik a hétköznapok rendkívüli pillanatainak rejtett varázsa. A szerző felvállalja az érzelmesség kockázatát, de közben egyáltalán nem válik érzelgőssé. Ha megismerjük a kötet szereplőinek nyelvét, és a köztük zajló érdekes, mélyen felkavaró párbeszédet, egy kicsit magunkhoz is közelebb jutunk.

„A távolállókat hozza közel, nekem egészen a szívemig elhatol. Selyem Zsuzsa őrületesen tud mesélni. Többsávos meséjével engem bizony elragadtatott. Úgy visz soha nem látott tájakra, úgy emel még soha nem érzékelt dimenziókba, úgy vegyíti a gonoszt és az édest, hogy egy pillanatra nem kell elhagynom a realitásérzékemet, mert személyes víziója a mi elrettentő közös történetünk." - Nádas Péter. Részlet a regényből: „Látta a vacsora romjait, az állatcsontokat az asztal alatt, az embercsontokat az árokban, apját, amint kedvtelve nézi hosszú szipkával cigarettázó anyját, látta gyanútlan húgát az egyik idegen férfi ölében, látta a másik idegen férfit, aki mindenkit, de elsősorban saját magát elárulva lavíroz végig egy diktatúrát, látta a mai nyúlvadászatot, minden egyes nyulat külön, látta az elárvult kisnyulakat éhen halni, további vadászatokat látott, őzekre, rókákra, vaddisznókra, szarvasokra, látta a diktátort medvékre lövöldözni az etetőknél, látta anyját combig vízben rizst vágni, látta apját agyonverve a Szekuritátén, látta, ahogy apja nyolcvanegy évesen, szálegyenesen kisétál az utcára 1989 decemberében a forradalomba, látta, hogy látja, amint a diktátor űzött vadként menekül, de lelövik mint egy kutyát, és látta, hogy minden tele van örömmel és tele van fájdalommal." Selyem Zsuzsa 1967-ben született Marosvásárhelyen.

A második világháborús amerikai kém, Howard Campbell J.R. náci háborús bűnösként várja tárgyalását egy izraeli börtönben. De vajon tényleg bűnös? Az akasztófahumorral átszőtt briliáns regényben Vonnegut a feketét és fehéret a szürke egy egészen hátborzongató árnyalatába forgatja, és ítélete mindnyájunk erkölcsi érzékét kísérti. „Sajgó szívvel nevetünk." - The Washington Post

Esterházy Péter 2009 és 2015 között írt drámái először kerülnek kötetbe. Műfaji, szerkezeti, nyelvi szabadságuk és jellegzetességeik, sajátos szerzői utasításaik nem ismeretlenek a Daisy, a Búcsúszimfónia és a Rubens olvasói előtt, ahogyan a zenei kompozíciókkal való kísérletezés sem. Talán csak több lett a csönd. Az öt felkérésre írt öt különböző, saját törvényekkel bíró szöveg a korábbi művekkel, az európai drámairodalommal és egymással is szüntelenül kapcsolatba lép. Angyalok és kihallgatótisztek, Haydn és Joplin, apák és fiúk, egy dadogó próféta és az öregedő Úr, család, hagyomány, válság és felelősség, hit, szabad akarat, alkotás és pusztulás - a szín változik, a drámák közösek. Rémület, vidámság, bizakodás és kilátástalanság. (csönd vagy zene, vagy csönd, mely zene) Esterházy Péter egyik nagy drámaírói teljesítménye ez.

Fasírozott hús volt - apám labdapecsenyének hívta - tökkáposzta-főzelékkel. A háborúban ritkán ettünk húst, akkor is keveset. Tilette titokban a vállamon, a hajam alatt kuporgott. Tilos volt az asztalhoz vinni. Lázba jött a hús szagától, és egyenest a fasírtra ugrott. Apám utánakapott, és felborította a vizeskancsót. A zuhatag elől Tilette a főzelékes tálba menekült. Kiparancsoltak macskástul a konyhába. Így, közöttük nincs helyünk. Pedig már gyűrűs menyasszony voltam. Igazgatói engedéllyel. Azzal a megkötéssel, hogy nem járhatok jegyesemmel karonfogva az utcán, és nyilvános helyen csak szülői kísérettel jelenhetünk meg. Macskák minden mennyiségben. Macskák a kisoroszi ház kertjében, macska az ágyban, macska a lépcsőházban, macska az ebédlőasztalon. Saját macskák, talált macskák, ismerősök macskái. És az ismerősök, igen, ebben a könyvben is sorra felbukkannak a társak és barátok, akik Polcz Alaine életének tanúi voltak, és akikről megértő szeretettel és néha finom iróniával tesz tanúságot újra meg újra: Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Nádas Péter és mindenekelőtt Mészöly Miklós.

Ha igazat akarnak megtudni 56-ról, olvassák el Papp András és Térey János Kazamaták című drámáját, amely meggyőződésem szerint az utolsó száz év egyik legjobb drámája. Ez a forradalom első igazán irodalmi ábrázolása, mert ideológiamentesen, a napi politikától függetlenül csak és kizárólag emberi magatartásokat, indulatokat és érzelmeket mutat be, vagyis a szó igazi értelmében filozófikus. Nagyszabású és rémisztő mű, olyan, mint az ember. Spiró György

A Kötelező boldogság négy elbeszélésének középpontjában a rendőrállam rémálmai között élő kisember áll az egyszerre hátborzongatóan és szatirikusan ábrázolt hétköznapi szenvedés. A kafkai történetek arra keresik a választ, mit is jelent félelemben élni és korrupt ravaszsággal túlélni egy kegyetlen diktatúrát. Manea szövegeiben a fantasztikummal keveredő tragikus valóságot bizarr erők irányítják: inkoherencia, elmondhatatlanság, abszurd. A Kötelező boldogság az illúziótlanság józan belátásra készteti az olvasót, és arra figyelmeztet, hogy a képtelen helyzetekben a szerepek bármikor könnyen felcserélhetők. Norman Manea (1936) nemcsak Romániában, de világszerte elismert író. Számtalan novella, esszé és regény szerzője, amelyek elsősorban a holokauszt, a kommunista élet mindennapjait és a száműzetést tematizálják. A jelenleg New Yorkban élő szerző számos díj birtokosa, többször felterjesztették Nobel-díjra is. Könyveit több, mint húsz nyelvre fordították, magyarul eddig az Odú, A huligán visszatér, a Bohócokról, A diktátor és a művész kötetei jelentek meg. Vallasek Júlia (1975, Kolozsvár), műfordító, irodalomtörténész, kritikus, a kolozsvári Babe-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa. Angol és román nyelvről készült fordításai 1997 óta jelennek meg rendszeresen irodalmi folyóiratokban, önálló kötetekben és antológiákban. Főbb munkái: Nicolae Balotă: A láthatatlan képe (Kolozsvár 2000); Mihail Sebastian: Napló (1935-1944) (Kolozsvár, 2009); Jane Austen: Levelei ( Kolozsvár 2014); Mircea Eliade: Maitreyi. Bengáli éjszaka (Budapest 2015). Válogatta és szerkesztette a Modern Dekameron sorozat Huszadik századi román novellák című kötetét, melyben többek közt Norman Manea Tanítómesterek című elbeszélése jelent meg az ő fordításában.

A Beszterce ostroma (1895) Mikszáth egyik legolvasottabb regénye. Nem véletlenül. A groteszk elemeket is hordozó mű középpontjában egy negatív, mai szóhasználattal élve deviáns hőssel az író időszerűségének ékes bizonyítéka. Nedec várának ura, Pongrácz gróf egy magyar Don Quijote. A 19. században élve hadat üzen saját századának. Középkorias gesztusaival tetteivel a nevetségességen túl az olvasó együttérzését s szeretetét is kivívja. Ez nem az „őrülteknek” kijáró elnéző szeretet hanem a nagy álmok képviselője iránti rokonszenv. Pongrácz gróf elmeállapota a 19. század mércéjével mérve orvosi eset. De így is környezete és kora fölé magasodik nemegyszer: a tiszta lovagi eszmények anakronisztikusak ugyan, de sok vonatkozásban értékesebbek a jelennél. Pongrácz gróf a mi századunk különceinek egyik előfutára.

1991 régen volt, huszonöt évvel ezelőtt. Magyarország éppen túl volt a rendszerváltáson, kezdetét vette a többpárti parlamentáris demokrácia, elérhető közelségbe került a Nyugat. A korábban belső emigrációba vonult író immár szabadon utazhatott, szabadon tarthatott előadásokat és dolgozhatott külföldön is. A konok ön- és létértelmező Kertész számára a napló állandó útitárs, amelyben nemcsak az átmenetet dokumentálja és kommentálja, hanem művészetével és magánéletével kapcsolatos belső vívódásait is rögzíti. Ebben az időben veszítette el első feleségét, és találta meg új társát. Utazásai révén új szellemi horizontokra pillanthatott rá, és szembesülhetett megint hazája és szűkebb régiója sajátosságaival és lehetetlen lehetőségeivel. Tíz év feljegyzéseinek válogatását adja most közre az író. Megrendítő és zavarba ejtő az a világérzékelés, amellyel A néző lapjain szembesülhetünk.

Szálinger Balázs új kötete részletekben gazdag nagytotál, lírai körpanoráma. Nem egyetlen pillanatfelvétel, hanem felvett pillanatok páratlanul izgalmas sorozata. A 360° lapjain egy teljes világ bontakozik ki fokról-fokra: tájjal és idővel, újabb és újabb rétegekkel. Természettel és történelemmel, illetve e kettő szintéziseként: természettörténettel. Szálinger ebben a kötetben - éppen a térkép metaforáján keresztül is - új poétikai úton indul el: szabad verseiben messzebb kerül a zárt, szabályos formáktól, az alanyiságtól és a tárgyszerűség, egyfajta visszavont személyesség lesz a hangsúlyosabb a szabálytalan szépségű nyitott szerkezetekben.

„Rák, ez a jó kezdőszó" - vezeti be az olvasót Esterházy Péter naplója első lapján új életébe. Majd a mondat teremtette csöndben beszélni kezd: ismerjük és nem ismerjük ezt a hangot, mely hol távolról szól, hol közelről, játszik, fürkész, olvas, imádkozik, és néha szinte énekel annak a másiknak, aki ott benn fészkel. Aztán meg-megsötétedik, és kedvetlenül elhallgat. Napokra. Mit lehet tenni, ha a test, amely addig mindenestül a munkát szolgálta, egyszerre az írás ellen fordul? Hogyan rögzíti napjait az író, akinek minden műve valóság és költészet szétszálazhatatlanságára épül? Mi történik az „ontológiai derűvel", amikor a halálos betegség mindennapi gyakorlattá válik? Megírható-e szerelemként a hasnyálmirigyrák? Nem egyszerű történet.

Két lányt holtan találnak a faluban valamikor az 1960-as években. A harmadik még él, amikor rábukkannak, de mire odaér az orvos, a sebesült lány eltűnik. Szerelme, a fiatal rendőr évtizedek múlva, Budapesten, egy különös találkozás után jön rá az igazságra. E talányos bűnügyi történetből bomlanak ki egy családregény mozaikjai. A Jelmezbál napjainkig nyúló történetének szereplői unokák, nagymamák, asszonyok - nők. Élik az életüket, keresik egymást, önmagukat vagy épp a vér szerinti anyjukat. Elköltöznek, visszatérnek, szerelem, árulás, alakoskodás, hit és féltékenység van az életükben. Sok elmaradt ölelés, és szerencsére még több olyan, amelyik nem maradt el. Grecsó Krisztián új könyvének fejezetei önmagukban is kiadnak egy-egy képet, mintha mindegyik történet más családtag vagy szomszéd élete lenne. Az utak keresztezik egymást, és végül, bármennyire is összekeveredtek térben és időben a darabkák, összeáll a nagy, drámai egész.

„a mi zűrös viszonyunkban / már csak két dolog van: a hó és / a te távozásod" „Wir. Mü. Nous. We. [Ilma Rakusa í]rói, kritikusi és műfordítói munkásságának kulcsszava. Mi, az emberek, mi, akik hasonlóképpen gondolkodunk, mi, a szerelmesek. Love after love című nagy költeménye, e nyolc búcsúdalban előadott monstruózus panasz és párbeszéd, amely minden bizonnyal élete főművének tekinthető, szintén a kulcsszó jegyében áll. A találkozás örömének és az elválás fájdalmának egyszerre angol és német nyelvű éneke. Lélek és test. Szitok és fohász. Gyengédség és brutalitás. Mintha az emberszerelem nyelve hasítana a két nyelv és a két nem közé." - Nádas Péter

Sándor Erik már gyerekként is tudta, hogy nagy dolgokra hivatott... Építs szektát! Gyűjts híveket! Légy isten! A számára nyűgös családi kötelékeket megszakítva Erik egy szoftvergyártó nagyvállaltnál helyezkedik el, ahol az útjában állók könyörtelen kiiktatásával hamarosan vezető pozícióhoz jut. Vonzó külsejével és sima modorával könnyen magához édesgeti a kollégáit. Kifigyeli a gyengeségeiket, oltalmat és megértést ígér, majd a megfelelő pillanatban sarokba szorítja áldozatát. Zsarol, hazudik és csal. Ahogy a gyámoltalanok feletti befolyása egyre nő, úgy egyre megszállottabban akarja a hatalmat, mígnem egy nap Szellemhitűek Egyetemes Megvilágosodottjai néven szektát alapít. A saját maga által kreált vallás prófétájaként gyűjt híveket, akiket anyagilag, lelkileg és szexuálisan is kihasznál. Vagyona óriásira nő, a szekta női tagjaiból háremet tart fenn, de elszámolja magát, és a gondosan felépített kártyavár lassan maga alá temeti... Mártonffy András első regénye egyes szám első személyben megírt képzeletbeli napló egy magyar szektavezér tollából. Felkavaró, szókimondó, provokatív. Csak felnőtteknek!

A szerző válogatott versei. Gerincét szerelmi téma alkotja. Neoklasszicista versek. Kivált Anna napra szép ajándék.