Najnovšie - Svetová beletria strana 232 z 453

Ebben a könyvben egy bolondos szobatudós, az indián nyelvek megszállottt kutatója. Neve az azték hadisten, Huitzilopochtli nevének mókás eltorzítása- és ezzel máris elárultuk a meglepetést. Azt, hogy Karl May ezúttal új oldaláról mutatkozik be az olvasónak. Egy csokorra való kacagtatóan vidám elbeszélést gyűjtöttük össze. Ebben a kötetben indián nincs, de van nevetés. Nem is kevés.

Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című kisregénye egy részletesen kidolgozott anekdota köré épül: miszerint a gazdag és különcködő úr a törvényes örökösök kijátszásával a vagyonát szeretett nevelt fiára akarja hagyni. Az esernyő nyelébe rejtett kincs ugyan eltűnik, ám a mű mégis boldogsággal zárul, hiszen a legnagyobb kincs az életben a szerelem.

Kötetünk elbeszélései és kisregényei a mikszáthi múlt, az általa teremtett derűs, meleg ragyogású történelem tájaira kalauzolnak bennünket, abba a világba, amelyet (mint a Galamb a kalitkában párhuzamos történeteiben) oly nyomasztóan ellenpontozott számára a sivár, valódi jelen. A századelő korszakának éles hangú bírálata szólal meg realista hangú, remekszép kisregényében, A sipsiricában. A szelistyei asszonyok, a Páva a varjúval, az Akli Miklós pedig annak az írónak kitűnő művei, aki fájó nosztalgiával idézte vissza az idillikus, romantikus történeteket, aki élete végéig síkra szállt a mesék jogaiért. Történeti epikája: a törpe kor emberének visszasóhajtása a merész időkre – nagy történelmi konfliktusok helyett: a történelmi miliőbe helyezett anekdota.

A ??művek világa Mikszáth gyermekkorát idézi föl egyszerű történetekkel, falusi alakokkal, háttérben a gyönyörű tájjal, a fenséges természettel" – írja az előszóban Kaiser László. Mikszáth korai elbeszélő művészetének két tündökletes darabja A tót atyafiakban (1880) a népélet tragikus és művészi szemlélése Arany János balladaköltészetéhez hasonlítja Mikszáth stílusát, akit a legnagyobb magyar írok sorában tartunk számon. A jó palócok (1881) kis történetek tudatos kompozíciójából áll össze. Számos forrásból eredő, több helyszínhez köthető valós történetek (zsánerképek) szerveződnek ciklussá a kötet lapjain, azt az írói meggyőződést sugallva, hogy a halál nem egyenlő a pusztulással, de azt is, hogy a sors független az emberi akarattól. A palóc történetek gyűjteménye a romantikus népiesség záró darabja. Hősei: Olej bacsa és Lapaj, a híres dudás, Bede Anna és a pogány Filcsik feledhetetlenek. Történeteiknek babonás modernségét Mikszáth a józan megfigyelés, a csaknem pozitivista kriticizmussal ellenpontozza.

No ez már csak uj thema lesz, elcsépeletlen és pikáns. A mi saját külön szerelmeinkről... Az iró, - különben is azt szeretik önök mondani - kivételes lény, másféle vérből van. Igen az ő szerelme is másforma. De ne legyenek tévhitben, hogy a muzsával példálózom; én a földi szerelmeket értem, a földi asszonyokkal...

Jókai kevéssé ismert, a szakirodalomban túlságosan elmarasztalt regényének nagy része 1858-ban jelent meg folytatásokban a Magyar Sajtó címu lapban, a befejezés évekkel késobb, a kötetben való megjelenés elott készült el. A halogatás oka Nagy Miklós mértékadó véleménye szerint az lehetett, hogy a téma nem ihlette annyira az írót, mint más egyideju vállalkozásai. Az 1857-58-as gazdasági válság és Jókai akkori pénzügyi nehézségei is motiválták, hogy a pénz, a tozsde, az eladósodás motívumai foglalkoztatták. A mélyebb indíték Jókai aggódása a nemesség polgárosodásának tévútjai és a polgárság parvenü rangkórsága miatt. Az általa ajánlott javított kapitalizmus eszméjét a regényben Fehér Gyula képviseli, az a ?hazafi?, aki szorgalmával, vasakaratával, gyakorlatiasságával önerobol érvényesül, és a magáéval együtt a közösség ügyét is elore viszi. Nem rangkórságból vagy érdekbol, hanem szerelembol vesz feleségül grófleányt. A szerteágazó cselekmény fobb mozzanatai: Borcz Mihály és Torhányi András, a felfuvalkodott, anyagias újnemes és a szédelgo kereskedo egyaránt tönkremegy, gyermekeik érdekházasságával kapcsolatos terveik ellenük fordulnak. Egy másik szálon szerelem fejlodik ki Somlyóházi gróf leánya és Fehér Gyula között: ?a táblabíró fia és a gróf leánya, mint szerény gazda, mint szorgalmas gazdasszony, ha kincseket nem is, de független, senkinek nem bókoló állást tudtak kivívni maguknak?. Az egyszerusíto célzatosságért néhány emlékezetes részlet kárpótol (foleg az Egy farsang az Alföldön címu fejezet). A Jókainál szokatlanul puritán stílus és hang sok mindenben Mikszáthot elolegezi.

Vigyázat! Mert ez varázskönyv! (Popper Péter) Paulinyi Tamás író, költő a magyar spirituális élet ismert alakja. Rendhagyó regényében zseniális szuggesztivitással vezeti el az olvasót gyerekkorának „családi poklába”, megrendítő őszinteséggel mutatva be annak minden tragédiáját, titkát és komédiáját. Az alkoholista művészcsalád abszurd helyzeteit gyermeki rácsodálkozással, mintegy naiv jóindulattal tárja az olvasók elé, a történet éveinek teltével pedig a szereplők zuhanórepülését sorsszerű beletörődéssel és a dolgok fölé emelkedéssel kommentálja. A könnyeket és mosolyt egyszerre fakasztó regény - a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát is visszaadva -, kortalan bölcsességekre tanít sorsról, életről és halálról, túlélésről, elengedésről és újjászületésről… Popper Péter pszichológus utószavával, Jókai Anna írónő, Müller Péter író és Vekerdy Tamás pszichológus ajánlásával. A regény az első kiadás után irodalmi díjat kapott, a belőle készült színdarabot a Thália színházban mutatták be.

"Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából" – írja a naplójába Winston Smith, a lázadó, a gondolatbűnöző, aki nem hajlandó elismerni, hogy a 2x2 a Párt akarata szerint lehet három vagy öt. Talán valóban "csak" keserű üdvözlet lesz ez a regény a jövőben, örök emlékeztető a totalitárius XX. századra, és persze szellemes szatíra, mint a nagy példakép, Swift Gulliver-e. Talán. De most még a zsigereinkben érezzük, mit jelent a Nagy Testvér, a gondolatbűn, a gondolatrendőrség, az újbeszél, a duplagondol; s az óceániai Párt három jelmondata is hátborzongatóan ismerős: A háború: Béke A szabadság:  A tudatlanság: Erő S bár sok mindent be tudunk helyettesíteni a történelem valós alakjaival, eszméivel, intézményeivel, ebben a regényben mégis az írói fantázia a leglenyűgözőbb; 1948-ban, betegen, kiábrándultan Orwell olyan regényvilágot alkotott, amely borzongató realitásával rabul ejti az olvasót akkor is, ha közben könnyedén – talán túlságosan is könnyedén – azt mondja: Orwell jóslata, hála istennek, nem teljesedett be.

Heinrich von KleistNiemiecki pisarz epoki romantyzmu.Pochodził ze szlacheckiej rodziny.W 1792 r. wstąpił do armii pruskiej i jako oficer brał udział w walkach z Francuzami. Doszedł do stopnia podporucznika, a w 1799 r. zrezygnował z kariery wojskowej i rozpoczął studia we Frankfurcie nad Odrą. Wkrótce zaręczył się z córką generała i porzucił studia, by zostać urzędnikiem. Po dwóch latach narzeczeństwo zostało jednak zerwane. Miało to związek z tym, że Kleist postanowił poświęcić się literaturze, przeprowadził się do Szwajcarii i zaczął pisać, głównieutwory dramatyczne i nowele. Zachorował na "melancholię", więc siostra zabrała go do Niemiec.Rozbity dzban został wystawiony po raz pierwszy w Weimarze, w teatrze prowadzonym przez J.W. Goethego, i nie został dobrze przyjęty przez krytykę ani przez publiczność. Autor dokonał więc znacznych skrótów w ostatnich scenach sztuki, ale w druku zamieścił obie wersje. Kleist był też redaktorem pisma literackiego w Dreźnie, a następnie dziennika w Berlinie.Od 1801 r. zgłębiał filozofię Kanta, a wnioski o niemożności poznania prawdy wstrząsnęły nim do tego stopnia, że zdecydował się popełnić samobójstwo. Zamiar swój wykonał wspólnie ze swoją śmiertelnie chorą znajomą.Ur. 18 (lub 10) października 1777 we Frankfurcie nad OdrąZm. 21 listopada 1811 w Wannsee pod BerlinemNajważniejsze dzieła: Książę Homburg, Penthesilea, Rozbity dzban, Michał Kohlhaas, O teatrze marionetek

Amikor az Indiából Amerikába vándorolt családfőt váratlanul szörnyű baj éri, három leánygyermeke hazatér végső búcsút venni tőle. Szónijá fotósként bejárta a világot, így menekült gyermekkora sötét titkai elől. Trisá számára az amerikai álom - egy jóképű férj és egy kertvárosi otthon - jelentette a menedéket. Marin kőkemény üzletasszonyként igyekszik bosszút állni az őt ért sérelmekért. Édesanyjuk hallgatásba menekül, de a csendben több fájdalom van, mint amennyit megoszt lányaival... Négy nő, négy választás. Mindegyikük máshogy próbálja feldogozni az őt ért sérelmeket, ám ahogy ismét összejönnek, felszínre törnek az eltemetett emlékek. Az apa továbbra is élet és halál között lebeg. Felesége és lányai imádkoznak, ki a haláláért, ki az életben maradásáért, eközben azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük... A Törött szárnyú angyalok, akár Jodi Picoult művei, szép és fájdalmas szembenézés a múlttal. Hogyan sérülnek a vérségi kötelékek, és találunk-e megnyugvást, ha a szeretet lángja kihunyt?

Versek: szabad és kötött, alanyi és tárgyas, zsigeri és gondolati; magányról, szerelemről, hazáról, életről, halálról. Megannyi kép, mindegyik más hang. Ami közös bennük az a szép.

2016-ban száz éve, hogy itt hagyta a világot Jack London, az amerikai irodalom nagy alakja, műfajok egész sorának újító zsenije. Bármit írt, állathistóriát, kalóztörténetet, krimit, utópisztikus regényt, westernt, szociográfiát, csavargónaplót – az irodalom művésze volt. Rendkívül mozgalmas, kalandokkal és szenvedésekkel teli, pazar és elpazarolt írói honoráriumokig jutó négy évtized volt az övé. Bebarangolta a Földet a csendes-óceáni szigetvilágtól az alaszkai jégmezőkig, a londoni nyomornegyedektől az aranyásók telepeiig. Íróként mindenütt kincsre talált. A Kossuth Kiadó 15 kötetben jelenteti meg az életmű legjavát, megtoldva a sorozatot Irving Stone káprázatos Jack London-életrajzával. Jack London hősként, egyben irodalmi hősként látta önmagát, személyes vallomásaként olvashatjuk csodálatos kutyaregényeit is. Közülük A beszélő kutya, amely az író halála utáni évben jelent meg, a természeti és az emberi lét találkozásáról szól. Ez a találkozás felülír minden gonoszságot és részvétlenséget, egymásnak alá- és fölérendelt emberi (embertelen) viszonyt. Főszereplője Jeromos, akit épp egy világtalan bennszülött tanít meg beszélni.

A kortárs világirodalom egyik legizgalmasabb és legeredetibb vállalkozása a norvég író, Karl Ove Knausgard hatkötetes regényfolyama, a Harcom. Piaci siker: hazájában közel félmillió példányt adtak el belőle, és világtrend: huszonkét nyelvre fordították le eddig. Megjelenése mindenhol beszédtéma és szenzáció lett. A Halál ennek a különleges önéletrajzi sorozatnak az első könyve. Knausgard negyvenévesen kezdte el lenyűgöző munkáját: megírni egy élet történetét egyszerűen és titokzatosan, belátva, hogy életünk küzdelme mindig más életekhez kapcsolódik; vagy éppen az első kötet fő motívumához, a halálhoz. A szerző saját gyermekkorát és apja életét írja meg annak halálán keresztül. Leszámol vele és elszámol magával, részletesen taglalva a gyarló apa és a tékozló fiú közötti konfliktusokat. A Halál önéletrajz és regény, filozófiai kísérlet és irodalmi botrány. Valaki más életéről olvasva saját létezésünk titkaira és tabuira pillantunk rá. A Harcom nem csupán feszegeti a műfaj határait, új területeket fedez fel az irodalom és az olvasók számára. A sorozat további darabjaiban a szerelem, a játék, az élet és az álom témáján keresztül olvashatjuk tovább egy ember lehetséges-lehetetlen életét és harcát.

„Egy kicsit úgy írt, mint Kafka, egy kissé, mint Proust, de néha olyan mélységekbe látott, mint azok soha." - I. B. Singer. „Borgeshez hasonlóan kozmogóniát ír, mindenfajta teológia nélkül." - John Updike. „Schulz talán azért olyan ismerős, mert a térhez és időhöz fűzi hangsúlyos és kitüntetett viszony, mindkettőt mintegy élőlénynek tekinti az elkülönösödött bomló idő, ahogy burjánzik, tombol és elhal, elárvul, nem euklideszi világban élünk, összegabalyodnak és felcserélődnek egymással az utcák, az egyik álomból a másikba támolygunk, és metaforákon élősködünk Hiába, úgymond, álom az egész, a ló, a rák, a csótány, az apám, a káposzta, hiába találom magam reggel rendben az ágy nehéz iszapjában, késő, minden megtörtént, a ló, a rák, a csótány, az apám, a káposzta, minden megesett velünk. Minden igaz, az arabeszkek rémülete, Arendt professzor éjszakai rajzórái, apánk is igaz, aki nincs, s aki kifogyhatatlan az anyag dicsőítésében. Nincs halott anyag tanította , a halottság csupán látszat, mely mögé az élet ismeretlen formái rejtőznek. A maszk az igaz, a jelmez, az álarc, a báb, a próbabábu, a színfal, a kulissza, a színpadiasság komor pompája, komor röhejessége." - Esterházy Péter. Bruno Schulz 1892-ben született a galíciai, ma Ukrajnához, akkor az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Drohobicsban, asszimilált, lengyelül beszélő zsidó családban. A húszas évek elején A bálványimádó könyve címmel grafikai albumot adott ki, és több kiállításon is részt vett Varsóban és Vilnában. 1924-től rajzot tanított a helybeli gimnáziumban. Első novelláskötete, a Fahajas boltok 1934-ben, második elbeszéléskötete Szanatórium a Homokórához címmel 1937-ben jelent meg. A második világháború kitörésekor előbb németek foglalták el Drohobicsot, majd a MolotovRibbentropp-paktum titkos záradéka értelmében visszavonultak, és átadták a helyet a szovjet megszálló csapatoknak. Schulz megpróbált íróként érvényesülni az új rendszerben, elküldte írásait különböző folyóiratokhoz, de természetesen mindenütt visszautasították. Amikor 1941-ben Drohobics ismét német uralom alá került, megkezdődött a zsidók legyilkolása. Schulz 1942. október 19-én egy utcai hajtóvadászat áldozata lett.

Először 1999-ben jelent meg ez a mára kultikussá vált verseskötet, melyben egy ifjú költő tizenhat és húszéves kora között írt költeményeit gyűjtötte össze. Varró Dániel saját bevallása szerint attól tartott, lelepleződik, hogy zsengéit olvasva kiderül, versei mögött nincs semmiféle komolyság. Hangja azonban olvasók ezreit hódította meg, és tette Varró Dani-rajongókká. Ritkán látható nagy siker Varró Dániel első kötete - írta Bedecs László a Jelenkor folyóiratban. Már a könyvheti megjelenés utáni napokban elkapkodták, a szerző tehetségét pedig a gyorsan megszületett recenziók és a legkülönbözőbb olvasói közösségektől érkező díjak is elismerték, sőt kiemelték. És a szenzációs debütálást követő tizenhét évben az is kiderült, amit az ifjú pályatárs köszöntésekor Orbán Ottó még csak találgat: Felnőtt fejjel dől el, mi lesz belőled, / Költő vagy trükkös mesterverselő.

Mondom, éhen halt. Nem tudom pontosan idézni, csak a végét: Utolsó szavai ezek voltak: A létrát A létrát!Tíz éve meg a létrára nem emlékeztél, csak arra, hogy kenyérbe csomagolták, és elfelejtettek enni adni neki.A piktorokat nézve jutott eszembe valamikor én is tudtam járni ezeken a kétágú létrákonNem hinném, hogy Gogol, utolsó órájában, kétágú létráért kiáltozott volna.Viszont az égi lajtorja is túl egyszerű megoldásnak tűnik. Tolnai Ottó első kispróza-kötetei, az 1972-ben megjelent Gogol halála és az 1983-as Virág utca 3 a rövidtörténet műfajának különleges darabjai. A Gogol halála sűrítettebb, versszerűbb, helyenként mintha egy kortárs fiatal költőt olvasnánk; a Virág utca 3 epikusabb, állandó helyszínnel és szereplőkkel, ám mindkét esetben a hétköznapok látszólag jelentéktelen eseményei, töredékes történetei billennek át egy kiismerhetetlen imaginárius térbe. A képzelet alkotta átlátszó falú labirintusban azonos intenzitással jelenik meg a déli kolostorok angyalszárnyainak forrósága és a holdfény ragyogása a fegyvereken..

„Hirtelen eszembe jut a járása. Ahogy határozott, kemény léptekkel átmegy az utcán. Azóta se láttam soha senkit, aki így járt volna; a mozgás a csípőjéből indult, és olyan mohóság volt benne, mintha minden lépés, minden láblendítés maga lenne a győzelem, a diadalkiáltás: jövök, jövök, élek, élek. Olyan boldogság, amiről minden kétség nélkül azt hitte, hogy az egész világgal osztozik benne.” Chaja Polak Salka című művében holokauszt-túlélő édesanyjának állít emléket. Salka a 20. század legnagyobb részét végigélte, és a század eseményei élete minden pillanatát meghatározták, sőt befolyásolták. Története egyúttal az elmúlt évszázad története is, mely nemcsak a remény és csodák százada, hanem a modern történelem legnagyobb bűncselekményének évszázada is volt. „Ahogy csak egy lány látja az anyját. Megható, különösen szép múltidézés.” – NRC Handelsblad

A regény hőse igazi Houellebecq-figura: antihős, akinek ezúttal a nevét se tudjuk. Magányos kívülálló, aki okosan és kegyetlenül lát rá a társadalom és az emberi érintkezések visszáságaira, hazugságaira. Informatikusként tisztában van a nyilvánosság és a média működésével. Egy új szoftver eladása miatt tanfolyamokat kell tartania vidéken. Utazásai során még mélyebb lesz a depressziója; életét nem tudja a korábbi rutin mentén tovább folytatni. A regény izgalmas kérdése, hogy miképpen lehet kivonulni a világból, rádöbbenve, hogy nem a társadalom, hanem önmagunk foglyai vagyunk. Michel Houllebecq-nek ez a regénye hozta meg az országos ismertséget, az Elemi részecskék előtanulmányának is tekinthető, bár annál bizonyos értelemben jóval derűsebb: a főszereplő depressziója ellenére humorral és elnézéssel tekint embertársaira, igaz, nem kér a világukból. A harcmező kiterjesztése a mára világhírű szerzőt teljes fegyverzetében mutatja meg.

A lélekemelő történet, amely ellopta a franciák szívét, majd meghódította a világot. Diane két embert szeretett a világon. A férjét, Colint és a kislányukat Clarát. Amikor a sors egy nap mindkettőjüket örökre elveszi tőle, úgy érzi, minden megfagyott körülötte. Az emlékek között tévelyegve sehogy sem találja a visszautat az életébe... Legjobb barátja unszolására egy kis írországi faluba menekül, ahol ismeretlenek között kezd új életet. Nem a boldogságot keresi, és nem is a szerelmet, csak megnyugvást és megerősítést, hogy érdemes küzdenie, hogy van folytatás... Arra álmaiban sem gondol, hogy a csend és magány helyett az élet sűrűjében találja magát, egy különös férfi pedig igyekszik felforgatni az életét, miközben újra kell gondolnia mindazt, amit biztosnak hitt... Agnes Martin-Lugand regénye szinte a semmiből söpört végig Franciaországon. A hetek alatt a sikerlisták élére ugró könyvből több mint 300 ezret adtak el, a női olvasók pedig világszerte a szívükbe zárták a gyászból kigyógyuló Diane karakterét.