Najnovšie - Svetová beletria strana 382 z 453

„A Mi, állatok olyan, akár egy fekete gyémánt: szívszaggató és gyönyörű, a legkülönösebb regény, amit valaha olvastam” – írja Michael Cunningham a fiatal, első kötetes szerző 2011-ben nagy port kavart szépirodalmi bestselleréről.A regény középpontjában a család áll, annak minden szépségével és szörnyűségével együtt – vagyis egy család, az író-narrátoré: a Puerto Ricó-i apa és a fehér anya szinte még maguk is gyerekek, de már van három fiuk, akikkel egyik napról a másikra élnek, kegyetlen, követelőző, viharos szeretetben. A fiúk vadulnak, csavarognak, szilaj játékokban dolgozzák fel sérelmeiket, és ugyanezt teszik a kamasz szülők is. Az apa időnként eltűnik, kétségbeesésbe taszítva az otthon maradottakat, de csak hogy aztán újra előkerüljön, és újrakezdődjön a vérre menő játék meg a harc... A rövid, novellaként is olvasható fejezetek kaleidoszkópjából - melyek végig megőrzik egyfajta robbanásközeli állapot magasfeszültségét – lassan kirajzolódik a narrátor saját, külön fejlődéstörténete, az útja, amelyet végigjárva végül megtalálja a saját fájdalmas, senkiéhez sem hasonlítható igazságát.

Alonso ?Calarvo, az ASE Firenze középpályása, akarata ellenére Finnországba kerül cserejátékosként. Esze ágában sincs egy kis, isten háta mögötti, ismeretlen finn focicsapatban tölteni legjobb éveit, annak ellenére sem, hogy ez a csapat most kezdi menetelését a BL-ben. Éppen ezért eléggé hányaveti módon áll hozzá a dolgokhoz, s természetesen ezt a hozzáállást viszonozzák csapattársai, és látszólag edzője is. Egyetlen kivétel akad, mindenki jó barátja, Kimi, aki nem csak hogy megérti az olaszt, de amikor a helyzet úgy alakul, hogy Alonso végképp Finnországban ragad, megpróbál segíteni is rajta… A történet nem elsősorban a fociról szól. Sokkal inkább az emberi kapcsolatokról. Barátságról, szeretetről, gyűlöletről, szerelemről. Arról, hogy mitől lesz csapat egy csapat, hogyan kell azzá válni és annak maradni akkor is, amikor látszólag az egyéni érdekek mást diktálnak. Az igazi mondanivaló szempontjából tulajdonképpen lényegtelen, hogy az Espoo FK milyen messzire jut a BL-ben. Sokkal lényegesebb az, hogy mire eljutnak odáig megtanulják: ők egy csapat, győzelemben és verségben egyaránt. Nem éppen a világ legtökéletesebb csapata, de ettől lesz szép a történet.

Norman ?Manea az egyik legismertebb kortárs román író. 1936-ban született, gyerekként került a transzinisztriai koncentrációs táborba, ahonnan 1945-ben szabadult. Hidrotechnikai mérnökként dolgozik, azonban 1974 után csak az írásnak él. Hazájában, disszidálása előtt, tíz könyve jelent meg, a Securitate állandó zaklatása miatt disszidál, 1986 óta az Egyesült Államokban él. Az 1989-es fordulat után szinte végleg hazaköltözik, de hazáját ezt követően, a demokrácia éveiben is, több alkalommal kénytelen „véglegesen elhagyni". Többszörös disszidens. Könyveit, szinte valamennyi művét, többek között angol, francia, svéd, spanyol, olasz nyelvre fordították le, az Odú című regény a harmadik magyar nyelven megjelenő könyve. Fontosabb munkáit Bruno Schulz és Musil műveinek világához hasonlítják, kritikusai állítják, hogy egyik-másik regénye Kafka abszurd világának korszerű értelmezése, egyben az abszurd új és modern közvetítője. Norman Manea 1993 és 2011 között számos nemzetközi díjat és kitüntetést kapott A regény cselekménye Amerikában, a modern Bábelben játszódik; mindenféle nemzetiségű száműzöttek keresik itt az identitásukat, és harcolnak az idővel, amely sehogy sem akar múlttá válni, még kevésbé jövővé. A szubjektív és folyton kizökkenő idő a fájdalmas emlékezés, az új benyomások és állapotok feldolgozásának az ideje. A szereplők élete ugyanolyan labirintus, mint körülöttük a tágabb környezet, amelyben saját identitásukat és a boldogságukat próbálják megtalálni, miközben nemcsak szenvedés és csalódás leselkedik rájuk, hanem a halál is. Hiszen egyszer csak 2001. szeptember 11-ét írunk, amikor egyik hősünk a World Trade Center felé tart, és egyáltalán nem biztos, hogy ott tűnik el. Két Amerikában elkövetett és felderítetlen merénylet között jelölhető ki a regény bonyolult útvonala, amelyet főszereplője új hazájában az odúként szolgáló saját könyvtárában bejár. 1991. május 21-én Ioan Petru Culianu román származású vallástörténészt, írót, a Chicagói Egyetem negyvenegy éves tanárát, Mircea Eliade volt tanítványát és közeli munkatársát az egyetemi menza vécéjében brutálisan meggyilkolták. Bukarestben óriási sajtóbotrányt váltott ki a Culianu-gyilkosság híre, elszabadultak az indulatok, a merényletet sokan a román titkosszolgálat amerikai befolyásának tulajdonították, a nyugtalanságot csak fokozta, hogy a nyomozás eredménytelenül zárult.

Móricz Zsigmond életművének hatása és értékelése napjaink irodalmi közvéleményében rendkívüli változásokon megy át. A Móricz-naplók és más forrásmunkák kiadása, a legújabban kézbe vehető Móricz-monográfia, az "újraolvasó" tanulmánykötetek, a megpezsdült irodalomtörténeti eszmecserék az olvasóközönséget is egy új Móricz-kép megismerésére sarkallhatja. Sorozatunk alkalmas eddig indokolatlanul háttérbe szorult remekművek fölfedezésére és a közismert - inkább csak emlegetett - munkák élményteli befogadására. A két regény (kisregény) az 1910-es évek elején, lényegében Az Isten háta mögött írásával azonos időszakban született, s Móriczot mindháromban az élethossziglan kitartó, kínzó téma, a házasságba zárt emberpárok válsága foglalkoztatja. Az írónak tán ezek a művei estek leginkább áldozatául az ideologikus megközelítésnek, az "osztályharcos" Móricz beskatulyázásának, holott a kiváló magyar pszichológiai regények sorába tartoznak - leginkább Németh László Iszonyának előképeiként olvashatók. A Móriczcal nem különösebben rokonszenvező két pályatárs, Kosztolányi a húszas évekből, Füst Milán már a negyvenes évekből visszatekintve nevezi tökéletes remekműnek A galamb papnét. A református papi családokban játszódó kisregények  egyszerre jelenítik meg hivatás és ösztönélet, hűség és meddő vágy, ábránd és valóság drámáit, illetve a végletekig zárt, bezárt magyar élet elemi feszültségeit. 

A ?fáklya a tehetetlen indulat regénye. Főhőse, Matolcsy Miklós, a debreceni református teológia jeles diákja, tiszta lobogással érkezik egy kis Szatmár megyei parókiára. Fáklyája akar lenni népének: mintaközösséget akar falujából teremteni, de már az első napon zátonyra fut a lekesedése. Észreveszi: nincs ereje a feladathoz. Általános eszme és egész életet betöltő igazság után sóvárogva tanulmányírásba kezd az Isten létéről és a vallás értelméről. S miközben a Lét, a Mindenség titkával birkózva a társadalom bajainak felismeréséhez jut, járja a maga külön kálváriáját is urak, parasztok és asszonyok között, már-már alkut köt lelkiismeretével s a hatalmasokkal – a falu bőrére. Matolcsy itt süllyed a legmélyebbre, de mégsem lehet egyértelműen elítélni: nemcsak belső gyengesége teperte le, hanem a külső körülmények is. A szakadéktól csak a falut sújtó hatalmas tűzvész menti meg. Matolcsy újra felmagasodik. Feláldozhatja magát népéért. Az emberfeletti mentési munkálatok következtében tüdőgyulladás dönti ágynak, s végső agóniájában kimondja: Elvégeztetett, de semmi sem tisztázott. Móricz azonosul hősével újat kereső vívódásaiban, tétovázását, megalkuvásait azonban elmarasztalja. Alakjában a belső azonosulás és külső bírálat fonódik össze. Így sikerül bemutatni, hogy Matolcsy emberi értékei szerint lehetne fáklya, de felemás filozófiájával nagyobb fény nélkül kell elhamvadnia.

A ?Tündérkert 1921-ben jelent meg először, s a harmadik kötet 1934-ben. Százszámra olvasta hozzá a forrásmunkákat, s könyvtárnyi kötetet gyűjtött belőlük. Hiteles történelmi regény is lett, amelynek egyes mozzanatait a történészek „ tényanyagként” használják. Pedig a „feltámasztott” történelmi személyek, akiknek még „tüdeje, mája” is hitelesnek hatott, ugyanakkor önmagára és barátaira, ismerőseire is emlékeztettek:A tündérkert Báthory Gáborában, a „halálba farsangoló” fejedelemben kritikusai Adyt vélték felismerni, a forradalmi gondolkodót, a váteszt, s a mellette megjelenő Bethlen Gábor figurájában önvallomást láttak, „akinek Báthory az eszményképe, de aki a kisemberek, parasztok, kereskedők számára csinál egy boldog zümmögésű kaptárt Erdélyből” – olvashatjuk Németh Lászlótól.Harc, szerelmi tobzódás, kiszámíthatatlan indulatok, okos, messzire világító tervek s az élvezeteken kibicsaklott törekvések, az élettől kicsikart örömök és bűnhődések, meghunyászkodó, alamuszi megalázkodások és kegyetlen-keménye vívódások, árulások regénye a Tündérkert, amelyben a XVII. század elejének (1608-1613) erdélyi élete elevenedik meg.

A ?mű az Erdély aranykorának záróakkordja, bár tervezett még egy negyedik kötetet is, a Hadak ura címmel, ám ennek megírásától a kiadó érdektelensége eltérítette. Ez is Bethlen Gábor regénye, fejedelemségének hatodik esztendejéről szól, a férfiszenvedélyről, az emberi hűségről és a harci készülődésről. Móricz Zsigmond így tűnődik egyik vallomásában hőséről: „nemzeti hőst kerestem, akiről regényt lehet írni, valakit, aki evvel a néppel nagyot tudott alkotni… Így állapodtam meg Bethlen Gábornál, akiben rögtön sok rokonszenves vonást leltem: árva gyerek, maga csinálta ember, s ízig-vérig magyar minden célkitűzésben. Ma már nem látom politikáját a második korszakban annyira magyarnak: őbenne is hatalmi vágy van, s a háborúra is azért indult ki, hogy cseh király lehessen… Az asszonykérdés pedig a Janka probléma. Íme, kilenc éve meghalt, és nincs több asszonyesetem. Soha más nő nem érdekelte »elszánt poéta ceruzámat«, csak a vele való élethalálharc. Ő levonta a konzekvenciákat; én tovább vívódom vele. Ő tett íróvá, s ő tart ma is.” – Nagy íróvá tette. Erdély s a XVII. század magyar és közép-európai történelmét tőle tanuljuk tisztelni is, átélni is.

Móricz Zsigmond életművének hatása és értékelése napjaink irodalmi közvéleményében rendkívüli változásokon megy át. A Móricz-naplók és más forrásmunkák kiadása, a legújabban kézbe vehető Móricz-monográfia, az „újraolvasó” tanulmánykötetek, a megpezsdült irodalomtörténeti eszmecserék az olvasóközönséget is egy új Móricz-kép megismerésére sarkallhatja. Sorozatunk alkalmas eddig indokolatlanul háttérbe szorult remekművek fölfedezésére és a közismert – inkább csak emlegetett – munkák élményteli befogadására.„A nótás, dínom-dánomos magyar tönkremenés példázata kíván lenni” – írta Móricz egy ajánlóban arról a regényéről, amelyet az Úri murival párban a legvadabb, leglázasabb dzsentri-ábrázolásként emlegettünk minduntalan. Pedig a Kivilágos kivirradtig (1924) egyfajta írói szintézis: a mindenkori pótcselekvések, az emberi és animális lét átjárásai, az értelmes emberi élet fenyegetettsége, s persze az elfojtott, eltorzuló érzékiség, a házasság intézményének válsága mind-mind időtlen témái Móricznak. Móricz radikális modernsége mutatkozik meg a regény lapjain, mint ahogy bátor kísérletezőnek bizonyul a Forró mezőkben is: az ún. elitművészet ötvözése ez a regény az ún. kommersz műfajokkal, azaz a társadalmi analízisé a krimivel.A Forró mezők (1929) tulajdonképpen detektívregény, egy megtörtént és földerítetlenül maradt gyilkosság nyomán bravúros poénnal záruló fikció – az ismert Móricz-i, vidéki televényben. Itt már a Rózsa Sándor- kötetek felé tájékozódó íróval találkozunk, aki utat keres megfogyatkozó közönségéhez, nem akármilyen színvonalon.

A Bécsben élő író és zenész Martin Horváth első regényének főszereplője a Nyugat-Afrikából származó Ali, egy bécsi menekültszálló lakója, a kíséret nélküli kiskorú menekültek szószólója, akinek kedvenc süteménye a négercsók. A saját állítása szerint negyven nyelvet beszélő Ali nagy kópé: egyfajta Robin Hoodként gyámolítja kiszolgáltatott és elesett társait. Ő a regény mindenütt jelenlevő elbeszélője is, viccesen és szívhez szólóan mutatja be a menekülteket, akik a szállóban arra várnak, hogy vajon megkapják-e a menekültjogot vagy kitoloncolják őket Ausztriából. A szerző - a menekültkérdés alapos ismerője - sokféle szempontból világítja meg az idegenség és a rasszizmus problematikáját. Történetük elbeszélése révén hozza emberi közelségbe a különböző kríziszónákból Európába menekült, traumatizált fiatalokat, akik próbálnak integrálódni a nyugat-európai társadalomba, de emellett persze vérbeli és vérbő kamaszok. Martin Horváth tragikomikus kópéregénye egyszerre gúnyos és pimasz, szórakoztató és elgondolkodtató olvasmány, amely élesen karikírozza az idegenekben bűnbakot kereső nyárspolgárt, és sikerrel veszi fel a harcot a köztudatba beépült előítéletekkel.

A történet Budapesten játszódik, a nyolcvanas évek végén, utalással Le Sage XVIII. századi kalandregényére, A sánta ördögre. Ott háztetőket felemelve pillant bele egy város életébe a főhős. E kisregény narrátorának ilyesmire nincs szüksége. Végigkalauzolja csupán Sánta nevű vendégét, kb. huszonnégy óra, egy nap s egy éjszaka alatt Budapesten. Sánta alighanem nyugati magyar emigránsként látogat haza. Vendéglátójának köszönhetően megismerkedik a kor jellegzetes figuráival: a belvárosi utca és kocsma lumpen közönségével, a korosodó festővel, alternatív irodalmi-művészeti asztaltársasággal, egy vállalkozásból gazdagodó házaspár budai, házavató „bulijának", afféle rokokósra stilizált kerti mulatságának résztvevőivel. Megelevenedik így egy történelmi pillanat. Éspedig olyan módon, hogy a kisregényről a kéziratot olvasva ezt állapíthatta meg Fráter Zoltán kritikus, irodalomtörténész: ha végre megjelenik, igazi szenzáció lehet. Márton László szerint a cselekmény idejének durván egy napja alatt feltárul az olvasó előtt a kései Kádár-rendszer Budapestje és, amit legalább ilyen fontosnak érzek, Zirkuli Péter szatirikus-bölcselkedő-meditatív irálya. Zirkuli kitűnő megfigyelő, finom humora van, sokat tud az életről úgy általában és a budapesti élet bizonyos jellegzetes figuráiról úgy konkrétan. (...) A Noktürnt nagy tetszéssel olvastam, és biztos vagyok benne, hogy ezzel a kijelentésemmel több ezer majdani olvasó véleményét osztom - szívből remélem tehát, hogy a Noktürn el fog jutni olvasóihoz.

Suzana Tratnik 1963-ban született Muraszombaton, a mai Szlovéniában. Szociológus, író, fordító és publicista. A leszbikus mozgalom egyik kiemelkedő aktivistája, LMBTQ filmfesztiválokat szervez, köteteket szerkeszt. 2013-ban a nyolcadik budapesti LIFT Leszbikus Identitások Fesztiváljának egyik díszvendége volt. Első saját könyve 1997-ben jelent meg Fagypont alatt címmel, és hat további követte. A Párhuzamosok az első magyar nyelvű kötete. Családi titkok, zágrábi abortusz, elajándékozott zöld eprek, nehézségek egy könyvtári olvasójegy megszerzése körül. A novellák megfigyelő elbeszélője, gyakran az események főhőse egyben, mindig egy kislány vagy kamaszlány. Az események a hétköznapi csalódásoktól a gyerekek közti árulásokon, a családokban elkerülhetetlenül bekövetkező haláleseteken és a súlyos tragédiákon keresztül a durva erőszakig mennek el. A gyerek- és kamaszelbeszélők törekvése, hogy megbirkózzanak ezekkel a helyzetekkel, alakítói lehessenek sorsuknak még a legnehezebb helyzetekben is. Így tesz az utolsó novella főszereplője is, aki leszbikussága miatt vernek meg a helyi kamaszfiúk. A felnőttvilág képmutató felszíne töredezik darabokra a gyerek nézőpontjából elbeszélt történetekben. A helyszínül szolgáló Muravidék módot ad a kis közösségek működési mechanizmusainak bemutatására, így a Párhuzamosok voltaképpen játszódhatna bárhol a világon, miközben a helyi jellegzetességeket is felvillantja egy-egy utalásában.

Egy csúzlibaleset kitágítja a teret és az időt, elindítva az emlékezés szertelen folyamát. Az elbeszélő a rendszerváltozás kulisszái közül tekint vissza iskolás- és úttörőéveire, de érintőlegesen beavat a kisgyermekkor (Mintha élnél), valamint a felnőtté válás (Arc és hátraarc) meghatározó élményeibe is. A Pompásan buszozunk! Garaczi László érzékeny nyelvezetű, ellenállhatatlan humorú lemur-vallomásainak második kötete.

A magyar költészet 2013-as csúcsteljesítményeinek, izgalmas kísérleteinek, új felfedezettjeinek és legfontosabb témáinak-motívumainak gazdag esszenciája. ÜKH 2014

Az ember valóban nincs egyedül a világűrben. E felismerésre jutnak az Űrérzékeny lelkek szereplői, akik egy kalandos életű orosz orvos - A. J. Suler - titokzatos munkásságának bűvkörébe lépve nyomoznak egy balul sikerült pszichedelikus kísérletsorozat túlélői és következményei után. Szibériától Moszkván és Budapesten át Kaliforniáig. A fordulatokban és csavarokban gazdag könyv markáns utalásai ellenére sem science fiction - inkább kalandos művészregény dokumentarista betétekkel; elfojtott vagy veszélyesnek bélyegzett szellemi törekvések felszíni megtestesülése.

ELSŐ KIADÁS. „Ulysses Vasárnapi krónikája következik. Ulysses a magyar irodalom egyik legnagyobb élő reprezentánsának fedőneve. Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja", hangzott föl először 1951. október 7-én, Münchenben. Márai az évek során (1967-ig volt a Rádió munkatársa) több száz felolvasást tartott, melyek közül az első időszakban a Vasárnapi krónika címmel jelzett sorozaté volt a főszerep. A cím emlékezés egyben a Pesti Hírlap nagy hagyományokkal rendelkező rovatára, melynek 1936-tól kezdve maga is gazdája volt több éven keresztül. „Szerencsésebb népek nagyobb erővel fejlődtek, mi kérlelhetetlen erővel tudtunk megmaradni. Most is ezt műveljük. Ez a mi titkunk, egy nemzet titkos műfaja. És titkos fegyverünk az emlékezés." Mindez személyes, írói vallomása is: az odahaza egy osztály élményét, emlékeit felidéző Márai immár a száműzött sors egyik alapvető toposzába, a nemzetbe, annak is szellemi vonulatába kapaszkodik, amelyhez mindig is közelállónak tudta magát. 1954-ben tervbe vette a Szabad Európa Rádióban felolvasott jegyzeteinek kötetbe rendezését („Átfésülni, egy későbbi magyar kiadás céljaira, a rádióba írott felolvasásokat, Szól a kakas már címmel összeállítani egy ilyen kötetet"), de elképzelése nem valósult meg. A Fedőneve: Ulysses tehát elsősorban az írói szándék megvalósulása, ugyanakkor egy sorozat nyitódarabja, mely gyarapítja, árnyalja Márai-tudásunkat, amikor a hidegháborús évek kibeszéletlen történeteivel szembesülünk a kötet lapjain: a berlini híd szimbolikája, az amerikai és szovjet befolyás alatt álló Európa kiszolgáltatottsága, a Rákosi-éra gunyoros arca, a bolsevista hatalomgyakorlás, Nyugat-Európa és a vasfüggöny, Andrássy út hatvan, kitelepítés és megtorlás, kultúra és szellemtörténet, irodalom kalodában; a politikai és közéleti író jegyzeteinek olvasásával az íróról alkotott képünk is egyre tisztábbá válhat, miközben páratlan kulturális panorámaképet kapunk a kettészakadt Európáról. Jelent-e valami újat e kötet a Márai-portréban? Úgy tűnik, hogy a felolvasások árnyalják az eddigi megállapításokat a „hazáját gyűlölő" emigráns Márairól, számos idézet jól példázza ezt. Egyrészt a féltés hangján szól az ország népéről, amely kiszolgáltatott a Szovjetuniónak és hazai lakájainak, másrészt történészi körképet ad a korról. Márai Sándor magyar író akart lenni, idehaza szeretett volna élni és dolgozni. Ez nem sikerült, de felolvasásai közreadásával a kassai polgár egy kicsit ismét hazaérkezett. „Hallgassuk" őt érdeklődéssel, „nyitott füllel"!

Afganisztán, 80-as évek. A perzsa kultúra egykori bölcsőjének életét ellehetetleníti a terror és a háború. Két nő: Mirjam és Leila. Mirjam a társadalomból kivetett törvényen kívüliként születik, s kamaszkorában még azt a kevés szeretetet is megvonja tőle a sors, amit gyerekként még megkapott. Leilára akár boldogság is várna, ha életét nem forgatná fel mindenestől a véres háború. A két nőt közel hozza egymáshoz a szenvedés és a szeretett emberek elvesztése, sorsuk összefonódik a kegyetlen férfivilágban. A Papírsárkányok című világhírű regény szerzője az afgán történelem harminc évnyi krónikájába ágyazza a szívszorító történetet szeretetről, szerelemről és egy hihetetlen tettekre sarkalló önfeláldozó barátságról. Khaled Hosseini új regényében megdöbbentő képet fest a tálib uralom alatt sínylődő Afganisztánról, miközben páratlan érzékenységgel ábrázolja a női sorsokat.

Johanna Berger a férje halálos ágyánál ígéretet tesz, hogy egyedül viszi tovább a családi kávéházat. Az asszony számtalan nehézséggel kénytelen szembenézni, de kitartása, a kávé iránt érzett szenvedélye és a zsidó hegedűs, Gabriel Stern segítségével a város legjobb helyévé teszi a Kávémalmot. Ezt azonban nem mindenki nézi jó szemmel: Johanna egy gonosz összeesküvés kellős közepében találja magát, az őt leginkább gyűlölő kocsmáros aljas támadások sorát eszeli ki, hogy tönkretegye az asszonyt. Az irigykedők bosszúja egészen Velencéig, majd Isztambulig hajszolja. Johanna kalandos útja során mindent megtanul a kávékészítés művészetéről, és végül még a szultán udvarába is bejárása lesz, ahol dicsőség és újabb intrikák várnak rá. De sem a titkos tudás, sem a gazdagság, sem a kávé illatos gőze nem feledteti azt, mit hagyott otthon, és hogy csak egy hely létezhet, ahol a boldogságot megtalálhatja... Helena Marten izgalmas regénye az 1730-as évek Frankfurtjába, a kávékészítés és a kávéházak csodálatosan gazdag világába kalauzolja az olvasót egy bátor fiatalasszony és egy tiltott szerelem történetén keresztül.

A harmincöt éves, gyönyörű Fanny Franciaország festői szépségű vidékén, művészek között próbál kilábalni mély depressziójából egy szörnyű családi tragédia után. Ekkor találkozik az életvidám, energikus skót fiatalemberrel, a nála tíz évvel fiatalabb Louis-val, aki első látásra beleszeret a független, határozott amerikai asszonyba. Fanny eleinte nem igazán vonzódik a nyúlánk, fiatal ügyvédhez, akinek minden vágya, hogy az írásnak szentelhesse az életét. Louis charme-jának azonban idővel képtelen ellenállni, és szenvedélyes viszonyba bonyolódik vele. Mindeközben végig kétségek között vergődik: el merje-e engedni boldogtalan, ámde jól megszokott életét, hogy fejest ugorjon a mindent elsöprő, egyszerre öröm teli és fájdalmas szerelembe? Nancy Horan gyönyörű regénye egy valószerűtlen, mégis igaz szerelem története, amely A kincses sziget, valamint a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete híres írója, Robert Louis Stevenson és Fanny Van de Grift Osbourne között szövődött, és egészen a sírig tartott.

Nem túl gyakori, hogy egy mű főszereplője egy halott. Márpedig Madison Spencer meghal a Kárhozott, Palahniuk előző regényének lapjain, majd pokolra jut, ahol viszont remek társaságba kerül. Főhősünk később visszatér e világra, és mivel egy kisebb műszaki hiba miatt nem tud időre visszatérni a pokolba, a purgatóriumba kerül. Madison Spencer, ez az agyonkényeztetett, elhízott, szüleinek csak kínos terhet jelentő teremtés ezután akaratlanul vallásalapítóvá válik; egy olyan hit apostolává, amelynek hívői egymás sértegetésében találják meg a boldogságot. És Madison szép lassan arra is ráébred, hogy neki kell a Jó és a Gonosz végső küzdelmében bíráskodnia... Palahniuk ismét korunk amerikai valóságának keserű szatíráját tárja elénk. A Halálraítélt a Kárhozottal megkezdett trilógia önmagában is élvezetes második része, és a regény utolsó mondata is a folytatás szándékáról árulkodik: „Vége?" A Sátán az. Persze hogy a Sátán. Kedves Tweetelő, a sötétség ura azt állítja magáról, hogy ő írta életem történetét - ha úgy tetszik: ő írt engem életre -, és szerinte nem vagyok valóságosabb, mint Jane Eyre vagy Huckleberry Finn. Időről időre felhív telefonon, hogy részleteket olvasson fel az úgynevezett regényéből, amely bizonyítja, hogy minden egyes gondolatomat és cselekedetemet ő diktálja. Életemnek abban a változatában, amelyet ő írt, minden mondat egy jól hallható felkiáltójellel végződik. Legalább eggyel. Bárcsak engem is ugyanolyan lelkesedéssel töltene el a saját életem, mint a Sátánt. Chuck Palahniuk 1962-es születésű amerikai író, újságíró, factoid-gyáros és az anarcho-dadaista Cacophony Society portlandi csoportjának tagja. Az 1996-ban megjelent Harcosok klubja óta 12 regénye jelent meg, ebből hivatalosan csupán egy jelenti korábbi műve remixét (Láthatatlan szörnyek, 2012), bírálói szerint azonban valamennyi. Novelláit, esszéit és sztárinterjúit többnyire rangos férfimagazinok közlik, mint a GQ, a Playboy vagy a Gear, a róla szóló akadémiai tanulmányok pedig immár vaskos köteteket töltenének meg. Ezidáig két regényét (Harcosok klubja, Fulladás) és egy novelláját (Románc) filmesítették meg, a Láthatatlan szörnyekből a magyar Kiss Gábor készített képregény-adaptációt, a Harcosok klubja készülő folytatása pedig a szerző ígérete szerint ugyancsak graphic novel formájában fog megjelenni.