Najnovšie - Svetová beletria strana 4 z 451

„Hőseim fáradhatatlanul kutatnak és kutatni is fognak egy labirintusban, mely labirintus nem egyéb, mint saját eltévedésük helye, s ahol az embernek mindössze egyetlen célja lehet: ezt a tévedést, ennek a tévedésnek a szerkezetét megérteni. Közvetlenül saját nyugtalanságuk okát kutatják, személyes fájdalmukra keresik a gyógyírt, vagy legalább a belátást, hogy nincs gyógyír a sebre” – nyilatkozta Krasznahorkai László egy 2002-es interjúban. Ez a bolyongó, gyógyírkereső kutatás jellemzi a Kegyelmi viszonyok novelláinak hőseit is. Kutatnak az áhított rend, a megnyugtató magyarázatok, a megoldásnak tűnő cselekedetek után. Hátha egy jó helyen fölállított csapda, egy gyilkos ütés, egy körültekintően megválasztott búvóhely mindent megment. Vagy hátha a HÉV-menetrendhez igazodó fegyelmezettség, egy félkegyelműhöz való odaadó ragaszkodás vezet valahová. A hétköznapisággal fedett megszállottságot, a fáradhatatlan kényszerességet megejtően higgadt, szép, szerteágazó, de tökéletes rendszerű mondatok írják le az elbeszélésekben, s ugyanezek a mondatok a felidézett sok-sok részletből fizikai tágasságukkal csábító, mégis szorongatóan szűk tereket rajzolnak ki. Mintha a hús-vér valóság minden elemének, a fényeknek-árnyékoknak, sőt a levegőnek is mázsás súlya lenne. A kegyelem talán kézzelfogható közelségben van, de megváltás nincs. A Kegyelmi viszonyok 1986-ban jelent meg először, s a kötet nem egy elbeszélését azóta már a kortárs magyar novellairodalom klasszikusaként tarthatjuk számon.  

Ennek a novelláskötetnek az adja a különös értékét, érdekességét, hogy nyolc olyan írás is olvasható benne, amely most először jelenik meg magyar fordításban.A Prágához közeli falucska, Kersko nem idegen a Hrabal-rajongók számára. Sokszor, sok alkalomból jártunk már itt, tudjuk, hol a bolt, a kocsma, nem tévedünk el az erdős tájban, a hol saras, hol poros utakon, ösvényeken, a mezőkön és a szántóföldeken, ismerjük az évszakok illatát. 1965-től haláláig ez volt Hrabal második otthona, ez az a hely, ahova nemcsak a valóságban, de a műveiben is mindig visszatért, amelyre újra és újra rácsodálkozott, amelyet a rá jellemző hol harsány, hol csendes színekkel, hol elérzékenyülve, hol hangosan röhögve, újból és újból elmesélt, és amelyet az ő ihletetten áradó prózája tartott és tart azóta is életben. A kerskói ciklus darabjai nem csupán a szerző legszemélyesebb, legszelídebb írásai, de ráébresztenek arra is, hogy e hömpölyögve áradó próza titka, nem múló varázsa éppen az, hogy a Hrabal által teremtett világ és annak valamennyi lakója nem egyszerűen ismerős és érthető, hanem megnyugtatóan otthonos a magyar olvasók számára.

"A Lolita bizonyos értelemben túlságosan nagy regény. Úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami kábítószer, amely erősebb, mint bármelyik, amit eddig felfedeztek vagy létrehoztak... A Lolita kegyetlen könyv a kegyetlenségről." Martin Amis írta ezt Nabokov leghíresebb regényéről, amely az ötvenes évek második felében meghozta számára a világhírt.A Lolita, melyet annak idején meg sem akartak jelentetni merészen szexuális tartalmas miatt (s mert a regénybeli elbeszélő egy helyenként rokonszenvesnek tetsző pedofil), ma már igazi klasszikus, sőt minden idők egyik leghíresebb regénye. Két kiváló film is készült belőle (Stanley Kubrick, illetve Adrian Lyne rendezésében), és könyvtárnyi tanulmány készült róla: a tudós kutatók a szerző szinte minden egyes mondatát elemezték és értelmezték már.Lolita, a "nimfácska", a világirodalom egyik legtragikusabb és legrejtélyesebb hőse: amit tudunk róla, azt csak Humbert Humberttől tudjuk, a mű aberrált és kifinomult szadista elbeszélőjétől - s talán éppen ezért vált ki annyi különféle érzést a különböző olvasókból. Amihez persze a könyv bámulatos nyelvi és gondolati gazdagsága is hozzájárul - a Lolita a szó szoros értelmében "kiolvashatatlan" könyv, amely mindig újabb és újabb szépségeit mutatja meg, ha próbálunk a mélyére hatolni."Egyesek tévképzetével ellentétben őt természetesen képtelen lettem volna megölni. Tudják, szerettem. Szerelem volt első látásra, utolsó látásra, örökkön-örökké tartó látásra."VLADIMIR NABOKOV Szentpéterváron született 1899-ben. Kényszerű emigrálása után Cambridge-ben szerzett diplomát, majd Németországban élt, ahol elkezdődött ragyogó írói pályafutása. 1940-ben feleségével az Egyesült Államokba költözött, ahol orosz és világirodalmat tanított különböző egyetemeken. 1961-től - miután a Lolita meghozta számára a világhírt - a svájci Montreaux-ben élt egy szállodában, és itt hunyt el 1977-ben.Élete első felében oroszul, a másodikban angolul írt - mindkét nyelven remekműveket alkotva.

Szijj Ferenc verseskönyve az esendőség enciklopédiája. A négyszáz darab négysoros vers törékeny metaforák és rejtélyes allegóriák sora furcsahelyzetekkel, álomszerű történetekkel és légből kapott megfigyelésekkel. Mindezek közé egy ponton belefűződik egy olyan szál, amelyen valóságosnak tűnő csomók vannak a homályos múltból. Hogy a valóságban mélyen hol rejtőzik a képzelet, s hogy a fantázia miképp téved el a realitások erdejében, az maga is képzelt tudás, olyan, mint a madaraké: átfogó, fölényes és természeti tudás az életről és a halálról.

Csábító aroma, lágyan olvadó, telt íz.Amikor a fiatal Clara életében először kóstol meg egy darabka csokoládét, azonnal tudja, hogy az édes finomság lesz élete hivatása. 1912-ben a férjével, Alfred Ritterrel lerakják a saját csokoládé- és cukorkagyáruk alapkövét. Clara végül feltalál egy négyszögletes táblacsokoládét, amelynek számos fajtájában minden adott ahhoz, hogy meghódítsa a világot. Az odáig vezető út azonban rögös, a házaspárnak nagyon sok akadályt le kell küzdenie, hogy a családi vállalkozást felvirágoztassa.A méltán népszerű Ritter Sport csokoládémárkát mindenki ismeri, létrejöttének történetét azonban csak kevesen. A Romy Herold néven alkotó szerzőpáros egy rendkívüli nő életét és egy immár világhírű csokoládémárka születését követi nyomon ebben a magával ragadó családregényben.

Bodor Ádám a rövidformák nagymestere. Nála a csend sokszor beszédesebb a kimondott szónál; különleges nevekre hallgató hősei általában csak akkor szólalnak meg, ha valóban mondani akarnak valamit. Akkor viszont a közléseknek súlya van. A több mint félévszázad alatt írt novelláit tartalmazó kötet látványosan szemlélteti, hogy Bodor alkotóműhelyében a rövidebb prózai műfajok között milyen izgalmas különbségek és párhuzamok is vannak. Hogy a különböző szövegtípusok nem feltétlenül zártan születtek egy-egy korszakban, hanem folyamatosan váltakoztak. Így egymás mellett és után más sorrendben olvashatjuk a tágabban értett Szénégető-korszak minimálprózáit, a Vissza a fülesbagolyhoz című kötettel fémjelzett novellákat és a kései remekmű, a Sehol révén ismerős hosszabb elbeszéléseit is. A kötet sorrendjét a szerző alkotta meg: a ritmus felülírta a puszta kronológiát. Akár néhány bekezdés, akár két tucat oldal, Bodor mindig teljes világot teremt és mutat. Ahogy egyik interjújában maga vallja: ,,A novellát nem lehet megunni."

„A másodiknál jobbra, azután egyenesen előre egész reggelig.Péter azt mesélte Wendynek, erre visz az út Sohaországba, de még a madarak sem találták volna meg ez alapján, pedig ők térképpel a kezükben repülnek, és a huzatos sarkokon mindig belenéznek. Tudjátok, Péter mindig azt mondta, ami épp az eszébe jutott.”

Ez a könyv a hétköznapok titkos leltára: csipkés hálóing a földön, tömött hamutál, csönd a konyhában, ahol a teát kávé követi, és a mondatok közt néha csak a szem marad beszédes. Bíró Szimonetta töredékei nem idealizálnak – a szerelemben helyet kap a fáradtság, az ingerültség, a bűntudat és a szorongás is –, mégis minden sorban jelen van a tovább szeretni tudás makacs izma. Az anyaság itt nem szalaggal átkötött kép: csipás reggelek, elakadt hangok, hajnalhasadás utáni mosolyok és az a néma, testbe írt tudás, hogy a lemondás is a gyengédségből ered. A családi énekben HÉV-zötyögés, lemaradó villamos, magányból csiszolt bútor, bécsi ruha és meteorrajként hulló emlékek villannak fel. A hit nem tétel, hanem mozdulat: összekulcsolt kéz, suttogott ima. És közben beszivárog a világ is: háborús hírek, menekülő tekintetek, parancsok és elmaradó ígéretek. Holddarabkák – könyv azoknak, akik nem félnek attól, hogy a fénynek mindig van árnyéka.  

Két testvér története, akik egy század viharai között is kitartanak egymás mellett. Anna és Ilona fiatalkorukban még a tanyavilág békéjét élik, de hamar belép életükbe a történelem: háború, veszteség, szerelem és sorsfordító döntések formálják útjukat. Egyazon gyökér, közös múlt és megtartó szeretet köti őket össze, miközben körülöttük változik a világ. A regény az 1930-as évektől az ezredfordulóig vezet végig: a háborús évek sötét árnyaitól az államosítás kegyetlenségén és a titkos reményeken át a rendszerváltás felszabadító napjaiig, majd a hazatérés csendes öröméig. Árnyékban és fényben egy nagyívű családregény a szeretetről, a veszteség elviseléséről, a túlélésről és az újrakezdés erejéről. Egy emlékezés és tanúságtétel arról, hogy bár a történelem vihara elsodorhatja az embereket, a föld, a ház, a múlt emlékei és a családi kötelékek árnyékban és fényben is megmaradnak.    

1939-et írunk. James Herriot, az egyetem padjaiból frissen szabadult állatorvos az észak-angliai Yorkshire-ben kap állást. Pályakezdő éveinek szórakoztató krónikáját olvashatjuk ebben a kötetben: szinte megközelíthetetlen farmokon tett látogatások, rendelői kalandok, a vidéki praxis minden szépsége és nehézsége megjelenik előttünk ezekben a hol hangos nevetésre ingerlő, hol feszültséggel teli, máskor torokszorító történetekben, amelyeket egy sor felejthetetlen állati és emberi figura tesz színesebbé: a brilliáns, de különc főnök, Siegfried, és annak ördögi humorú öccse, Tristan; a főúri életet élő pekingi palotakutya, Tricki Woo és gazdája, az aggodalmas Mrs. Pumphrey; hóbortos és komoly alakok, keményen dolgozó farmerek, kisemberek és arisztokraták, és persze lovak, szarvasmarhák, juhok, disznók, macskák és kutyák végtelen sora, mind szellemesen, éleslátóan és végtelen együttérzéssel megrajzolva.A kötethez, amely Szász Imre klasszikus fordításában jelenik meg, Dr. Sótonyi Péter, az Állatorvostudományi Egyetem rektora írt előszót.

"Világlátásában, prózafelfogásában, stílusában a Váltóáram nem is állhatna messzebb Salinger Kilenc történetétől. Mégis eszembe jutott erről a másik kilenc történetről. Alighanem a próza kiforrottsága, az egymásután komponáltsága miatt. A homályos érzés, hogy valami újat hoz ez a fajta közelség és jól megformáltság a magyar prózába. Amitől idegen a nagyotmondás, a manapság annyira gyakori morzsalékosság. Csak azt érezni, hogy itt egy hosszútávfutó prózaíró jelentkezett." (Török András)"az ember leginkább önmagával nincs tisztában"Szöllősi Mátyás 1984-ben született Budapesten. Író, költő, fotóriporter.A Váltóáram című elbeszéléskötete 2017-ben elnyerte a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat, és azóta román és szerb fordításban is megjelent.Önálló kötetei:Aktív kórterem (versek, 2010)Állapotok - negyvenöt töredék (versek, 2011)Váltóáram (elbeszélések, 2016)Budapest Katalógus (fotóalbum, 2017)Simon Péter (regény, 2018)Illegál (két kisregény, 2020)Szabad (válogatott és új versek, 2022)Fóbia (regény - első könyv, 2024)

Ősi történetek, családi sebek és láthatatlan erők fonódnak össze, miközben egy fiatal lélek tanulja, mit jelent jelen lenni, érezni és választani.Egy család és egy születendő kislány misztikus története mesél kapcsolódásról, veszteségről és az újrakezdés lehetőségéről. Egy olyan útról, ahol a hétköznapi Budapest valósága lassan megnyílik egy rejtett világ felé, és ahol a múlt kérdései nem hagyják nyugodni a jelent.A sors itt nincs kőbe vésve, újra lehet írni, ha van bátorságunk szembenézni vele.

„Szent Benedek Szent Fegyvere: Csodák és Harc a Sötétség Ellen” egy spirituális és ezoterikus regény, amely Nursiai Szent Benedek hatalmas tetteit követi nyomon – egy szent misszionáriusét, akit Isten emelt fel, hogy megküzdjön a sötétség erőivel.Minden fejezet az ő csodás útját meséli el: a gonosz szellemek kiűzésétől és a betegek gyógyításától kezdve egészen a boszorkányok, szörnyek és olyan veszélyek elleni küzdelmekig, amelyeket az ember önmagában nem képes megoldani. Imái, fohászai és Szent Benedek szentérmének segítségével a közösségek tanúi lehettek a hit fényének, amely eloszlatja a gonoszság legsötétebb árnyait.William Ubagan a mély imaismeretet, az erőket és a spirituális hagyományokat felhasználva alkotott egy olyan művet, amely egyszerre fikció és áhítat, és amely elmélyíti az imádság, a kereszt és a hit jelentőségének megértését a lelki küzdelmek közepette.Ez nem csupán egy irodalmi regény – ez egy imádság, amely elbeszélés formájában íródott, egy könyv, amely olvasható szórakozásként, és imádkozható útmutatóként.A hívőknek, a gyógyulást keresőknek és a világosság védelmezőinek – ez a könyv nektek szól.

A családtörténeti trilógia második része. A valós eseményeken alapuló történet az első világháború idején játszódik, amikor a világtól elszigetelve munkanélküliséggel, elszegényedéssel, mostoha életkörülményekkel voltak kénytelenek szembenézni a feröeriek.

Egy nyár.Egy titok.Egy nyomozás.Egy csillaghullásnyi szerelem.Amikor Mili nagyapja, a híres, sármos, kissé különc karmester eltűnik az idősek otthonából, a család pánikba esik. Mili is nyomozásba kezd – barátokkal, segítőkkel, titkokkal és jó adag humorral –, és a nyomok elvezetik őket a Balaton partjára… vagy még annál is messzebbre. Ahogy a múlt darabkái lassan összeállnak, nemcsak a nagyapja rejtélyes eltűnése válik világossá, hanem Mimi és csaladtagjai élete is új értelmet nyer: elfeledett álmok, elsuttogott szerelmek, elhallgatott döntések - de ezen különös nyáron mindenkinek jár egy új esély.Fejős Éva új regénye három generáció története: benne kaland, családi titok, zene, humor, szerelem és újrakezdés – minden, amit csak az élet tud ilyen bravúrosan megrendezni.

Kevesen tudják olyan hitelesen megszólaltatni az érzelmeknek azt a sokszínű elegyét, amelyet nap mint nap átélünk, mint Rényi Ádám, a „félperces” novellák immár többkötetes mestere. Hiszen ne is tagadjuk: hol ábrándos vágyakozásba merülünk, amikor a vakvéletlen mellénk sodorja egy utazás közben titkos szerelmünket; hol megrökönyödünk, amikor kiderül, hogy idős barátnőnk nemzetközi összeesküvésnek tulajdonítja a késésünket a cukrászdából; hol kínzó kíváncsiságunk hajt bennünket, hogy meglessük az időnként rejtélyes módon felszívódó házastársunkat; hol elönt bennünket a soha be nem vallott sárga irigység, amikor egy közeli ismerős frissen elnyert díjához kell gratulálni; vagy épp a magányosság csalja ki a könnyünket, ha úgy alakul a karácsony, hogy egyedül sütögetjük a zserbót odahaza. S persze ezeken túl is számos húrt megpendítenek a kötet novellái, amelyek a groteszk futamoktól a lírai darabokon át a vitriolos társadalomkritikáig és a kacagtató jelenetekig úgy tartanak görbe tükröt a mai magyar mindennapok és úgy általában a mai ember elé, hogy közben cseppet sem bántóak, épp ellenkezőleg: az író egyfelől a tőle megszokott vérbeli humorral és sziporkázó mondatokkal szórakoztat, másfelől őszinte és szeretetteljes érzékenységgel formálja meg még leghóbortosabb hőseit is. Cserébe pedig mi, olvasók sem tudjuk nem szívből szeretni ezeket a mélyen emberi történeteket.

"Miquel a nagy múltú Gensana família utolsó leszármazottja. Amikor a család egykori birtokán kolléganőjével ebédel, Júlia a fájdalmasan ismerős helyszínen arra kéri, meséljen nemrég elhunyt barátjáról. Miquelből csak úgy dőlnek a történetek – feltárul a Gensanák tiltott szerelmekkel, nemzedékeken át féltve őrzött titkokkal teli múltja. Főszereplőnk gunyorosan emlékszik vissza arra, mikor barátjával, Bolósszal a Franco-diktatúrával leszámolni kívánó aktivistákhoz csatlakoztak, miközben önmagukat és az igaz szerelmet is kétségbeesve keresték. Alkotni vágyott, de tudta, őt nem művésznek szánta a sors. Most magányos, gyermektelen kritikusként egy eunuchhoz hasonlítja magát. Jaume Cabré 1996-os műve, Az eunuch árnyéka hömpölygő, szellemes, mégis megrendítő történet elérhetetlen álmokról, egy család hanyatlásáról, valamint a politikai rezsimek és társadalmi elvárások elnyomó hatásáról. A regényt emellett áthatja a zene szeretete – olyannyira, hogy szerkezetében Alban Berg Hegedűversenyét tükrözi. A kéziratot előkészítette: Ruttkay Helga JAUME CABRÉ 1947-ben született Barcelonában; az egyik legjelentősebb kortárs katalán író. Katalán filológia szakon végzett a Barcelonai Egyetemen, majd gimnáziumban és egyetemen is tanított. Regényeken kívül novellákat, esszéket, színdarabokat és forgatókönyveket írt, műveit több mint egy tucat nyelvre lefordították."

Fáj, hogy nem szeretnek Fáj, hogy elhagynak Fáj, hogy semmibe lesz minden Fáj, hogy egyedül vagyok Fáj, hogy semmi nem változik Fáj, hogy szét esek Fáj, hogy egyben vagyok Fáj, ha lélegzem, de nem tudok megfulladni Mert fáj Minden porcikám zsibbad és ernyed Csak fáj léteznem  -magócsi szonja

Egy körözött férfi.Egy város, ahol mindenki figyel.És egy döntés, amely megváltoztathat mindent.Blake Forrest magányos lovasként érkezik Fair Play városába. Tudja, hogy veszélyes helyre lépett: a törvény emberei a nyomában vannak, a múltja pedig nem engedi felejteni. Egyetlen rossz pillantás, egy túl kiváncsi kérdés, és máris kiderülhet, ki ő valójában.Amikor azonban a sivatagban segítségre szoruló fiatal nővel találkozik, Blake kénytelen választani bujkálás és emberség között. A döntés következményei hamar utolérik, és a város látszólag békés utcái mögött kegyetlen érdekek, ítéletek és előítéletek rajzolódnak ki.A kiközösített klasszikus western a vadnyugat törvényeiről és azok árnyoldaláról. Egy történet arról, mit jelent törvényen kívül élni, hogyan válik valaki üldözötté, és hogy van-e visszaút akkor, amikor az ember már mindenki szemében bűnös. A történet a Félpengős regények sorozatban jelent meg előszőr.