Najnovšie - Svetová beletria strana 408 z 453

Mit mondanak a képek, és mit mondhatunk a képek helyett? Hány képünk van saját magunkról és saját kultúránkról? Bán Zsófia új elbeszéléskönyvében számtalan módon teszi fel és válaszolja meg ezeket a kérdéseket.A tizenöt elbeszélésből álló kötet már címében is felvillantja a Bán Zsófia-történetek egyik visszatérő motívumát. Bán elbeszéléseiben az ember legintellektuálisabb személyiségjegyei közvetlenül találkoznak a benne, bennünk élő animálissal, a mélyben lakozó érzéki-zsigeri teremtménnyel. A két tartomány közötti közvetítésre az az elbeszélői nyelv és pozíció vállalkozik, amely (ön)ironikus kettős ügynökként hol a tudat absztrakt szerkezetét helyezi előtérbe, hol pedig a testek, a nyelven-inneni diskurzusok cserebomlásait írja le. Egyazon ütemben képes ábrázolni és értelmezni. Így pillantjuk meg a Röntgen-sugár feltalálását családi fénytörésben, az apa fotóját a munkaszolgálatról, a Bartók-darabba belesülő zongoristát, az ismerkedést a kínai vendéglőben, a vallomást a taxiban, Karády Katalint Brazíliában, és egy fényképészt az Antarktiszon. A történetek mögött pedig fokozatosan kirajzolódik egy huszadik századi közép-európai család gyakran traumákkal terhes sorsa, az anya és a lány perspektívájából, az apák hiányával. Így lesznek a kötet írásai folyamatos dialógusok, termékeny párbeszédek. Így lesz az olvasó maga is közvetítő. Tolmács és útitárs.

„Észrevettem, ?hogy a lázadók új bátorságot merítettek… Tennem kellett valamit… Előre szaladtam… és az öreget a kardommal levágtam. Ezzel egy időben egy tüzér golyót röpített a fejébe. Mikor a lázadók látták, hogy elesett, félelmükben, zavarukban vad ordításban törtek ki. A már-már hátráló katonáim is összeszedték magukat és így kihasználhattuk győzelmünket. Az ellenség közül alig hagyta el egy is élve a szorost…” Ez a véres esemény – a buddhista lázadó egyik legfőbb papjának lekaszabolása – az elindítója és okozója az 5. bengáliai angol ezred tisztje, John Berthier Heatherstone sok évtizeddel későbbi rejtélyes eltünésének, halálának. A Sherlock Holmes-történetek világhírű szezője (sic!), A. Conan Doyle, 1907-ben írta ezt az izgalmas, misztikus bünyügyi történetet, amely igazi csemege a színvonalas krimiket kedvelő Olvasó számára. Megj.: Megjelent közös díszdobozban a „Bernac Nagybácsi” és „Az örög lába” c. művekkel együtt. A közös dobozon sorozati címként: Doyle válogatott írásai

Sok új szereplovel ismerkedünk meg a szerzo ezen muvében. Többek között a híresen jó lövo, biztos kezu Old Surehanddel, a távoli Nyugat meghatározó egyéniségével és ? a történetünk idején már idos ? Old Wabble-lel, a cowboyok egykori királyával. Részesei lehetünk a nagy vadász kiszabadításának a vérszomjas vörösök fogságából. Ám alig hogy biztonságos távolságra kerülnek, máris belecsöppennek a Llano Estacadón dúló indián háborúba. Két, örökös villongásban élo törzs, az apacs és a komancs csapnak össze, életre-halálra. Azonban ezúttal is elmarad az esztelen vérengzés, hiszen Old Shatterhand színrelépésével a békepárti, emberbarát szemlélet gyozedelmeskedik. Jefferson Cityben, Thick anyó ?szállodájában? esténként egymást követik az érdekes, kalandos elbeszélések. Sokan, sokféleképpen írják le a helyszint, a szereploket, a gyakran hasonló eseményeket. Ezekbol egy titokzatos gonosztevo, egy mindenre elszánt bandita alakja rajzolódik ki. O a ?tábornok?? A jók, az igazak bünteto csapatot szerveznek ellene Old Shatterhand vezetésével. Hamarosan Winnetou is csatlakozik és késobb még valaki: egy rejtélyes, magányos indián? Old Wabble mindvégig elottük lovagol. A ?Gonosz? szolgálatába állt, önmagával meghasonlott, jobb sorsra érdemes embernek ez az útja tragédiához vezet. Elhagyva Jefferson Cityt, utunk során káprázatos helyeken barangolunk. Bejárjuk a Sziklás-hegység legszebb tájait és izgalmas kalandokat élünk át hoseinkkel, mígnem a messzi távolban feltunik a Devil?s Head komor sziklatömege?

Petőfi életművének szerves részét képezik verses elbeszélései. Ahogy Fekete Sándor az elbeszélő Petőfiről írja: "mennyire gazdag költészetének ez az ága: nincs két egyforma vagy akár csak hasonló munka nagyobb elbeszélései között. Találunk benne csúfondáros paródiát, szatirikus verses népmesét, lírai emlékezést, a forradalmár idillvágyáról árulkodó derűs novellát, romantikus múltidézést, jelenkori szatírát és politikai-meditatív irányregényt."

A sivatagon át című regényben megkezdett közel-keleti út folytatását tartalmazza Karl May most megjelent regénye. Ezúttal a szultán birodalmának azokon a részein utazik keresztül a főhöz, Kara ben Nemszi emír, amelyeken az arabok mellett kurdok is élnek. Törzseik harcban állnak nem csak egymással, de az arabokkal és a törökökkel is, ellentéteik kibékíthetetleneknek tűnek. Persze nem nagy háborúkról, hanem szinte egyéni csetepatékról van pusztán szó, ezekben pedig Kara ben Nemszi mindig rendet tud teremteni: vagy úgy, hogy személyes hősiességgel és ügyességgel győzelemre viszi a jó ügyet, vagy úgy, hogy példaadással, ravaszsággal, keresztény értékek propagálásával összebékíti az ellenfeleket. A mű, mint minden May-regény, lényegében kicsiny, egymáshoz lazán kapcsolódó epizódokból áll, így az előzmény nélkül is jól érthető.

Móricz 1936 őszén a Ferenc József hídon találkozik egy fiatal lánnyal, aki öngyilkosságra készül. Magához veszi, majd örökbe fogadja -megmenti az életnek és a magyar irodalomnak. A volt lelenc és lágymányosi prolilány megrázó élettörténete szolgáltatja a nyersanyagot előbb a Csibe-novellákhoz, később, 1940-ben az Árvácska című regényhez. Ennek a könyvnek -amint Móricz vallotta- „ a legeslegkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel”. A vérlázító tények azonban túlmutatnak önmagukon: a húszas-harmincas évek fordulójának alföldi tanyavilágában kallódó kis Állami Árvácska sorsában Móricz a tisztaság és jóság kiszolgáltatottságának példázatát írja meg. Nyomor-naturalizmusba vesző dokumentumregény helyett lírai pátoszú művet alkotott, amelyet „csak égre kiáltva lehet elsikoltatni, mint a világ lelkiismeretének bűnbánó zsoltárait”.

Népies novellafüzér az árva legényről, Mari nénirõl meg Pista bácsiról, a két menyasszonyról, a dóci asszonyokról, valamint a Pöhöly családról.

Karinthy legismertebb, legnépszerűbb műve mindmáig az Így írtok ti. Ez a mű hozta meg számára az ismertséget, ezzel a könyvével aratta első igazi, nagy sikerét. A kávéházi játékokból, nemzedéktársainak kigúnyolásából alakult karikatúrasorozat idővel tudatos enciklopédiává bővült, s nemcsak a magyar szerzők arcképcsarnoka teljesedett ki, hanem világirodalmi és műfaji tematikával is gazdagodott. Máig ható sikerének titka, hogy Karinthy a célba vett írói egyéniség egész karakterét, az alkotói modor és modorosság torzképét rajzolta meg. Kötetünk a Még mindig így írtok ti méltán híres gyűjteményén túl a korabeli lapokban megjelent közlések legjobb gúnyrajzait is tartalmazza.

Karinthy Frigyes e paródiakötetében nem egy-egy szerző stílusjegyeit, modorosságait parodizálja, mint teszi azt az Így írtok ti c. könyv írásaiban, hanem egy központi témát választ, és arról ír különbözõ szerzők, újságírók modorában. A téma pedig az első világháború, illetve a háborús irodalom. Karinthy hitt az észben az esztelenség közepette, így ő is tollat ragad, és egymás után vonultatja fel a hivatásos katonát, a riportert, a háborús tudósítót, a politikust, a költőt, az írót, a publicistát, és rajtuk keresztül állít görbe tükröt a háború, illetve a háborús irodalom elé. A legváltozatosabb modorokban megírt világháborús beszámolók, és háborús időkben játszódó történetek a háború abszurditását mutatják.

Ez a válogatás Karinthy Frigyes különböző budapesti lapokban megjelent írásait tartalmazza. Összegyűjtésükben és kiadásukban titkára, Grätzer József is közreműködött. "A humor a teljes igazság" - vallotta Karinthy Frigyes, aki maga is humoros írásaival aratta első jelentős sikereit. Humoreszkjeit olvasva megismerhetjük írói világát, filozófiáját, életszemléletét és tehetségét. Az irodalom valamennyi ágában maradandót alkotott, "skálája a legbohózatosabb humortól utópisztikus és filozofikus messzeségekig ível, s titkos, mély összefüggés van humora és fantasztikuma közt" - írja róla Babits. Karinthy azontúl, hogy a mai abszurd irodalom előfutárának tekinthető, a magyar irodalom történetében elsőként használta a humort a filozófiai igényű felismerés kifejező eszközeként. Azt vallotta, hogy 'a jó humorista nem az, aki mindent nevetségessé tesz, hanem az, aki meglátja a nevetségest ott, ahol lehet." Már Kolozsvári Grandpierre Emil is felismerte, hogy "nemzedékek tanultak nevetni Karinthytól", és ez a kijelentés a mai napig helytálló.

A Kötéltánc c. regény abba a jellegzetesen karinthys, regénynek nevezett, de inkább esszészerű műfajba tartozik, mint a Mennyei riport. Mi az élet? Miért élünk? Veti fel a kérdést Karinthy, és szellemesen, érdekesen próbál válaszolni ezekre az éppoly banális, mint fontos és megoldatlan kérdésekre. Válasza az einsteini filozófián, a bergsoni tanításokon, az adleri mély lélektanon nevelődött ember felelete, abban a modorban, amit Huxley regényeiből ismerünk. A kötéltánc jelentősége, elsősorban irodalomtörténeti. Ezeket a filozófiai problémákat ugyanis misztikus félhomály takarja – és a problémáknak karinthys magyarázata néhol ma már anakronisztikusnak tűnik. A könyv társadalmi jelentőségét az hangsúlyozza, hogy jelképes formában bátran szól a fasizmus ellen – a regény egyik hőse mondja ezeket a szavakat: „A harcot hirdetem én, az elnyomottak harcát az elnyomók ellen, hirdetem ellene a harcot, nyomorult rabszolga, magam is… mert a boldogságot megosztani nem lehet.”

Karinthy Frigyes (1887–1938) erős vonású arcéle, homlokába hulló hajtincse és slampos öltözéke minden irodalomkedvelő számára ismerős. A róla ma ismert összes fotót, szám szerint 278 felvételt tartalmazó album viszont épp azt mutatja meg, hogy ez az egy tömbből faragott ember milyen sokféle alakban mutatkozott meg – a tekintélyes írótól a porondon föllépő bohócig, a társasági embertől a sorsán tűnődő, befelé figyelő betegig, a családapától a strand tréfamesteréig. A nyolcéves, játékkarikáját tartó kisfiútól az ismert írón át a halálos ágyába süppedt Karinthyig követhető nyomon az író – kívülállók számára megörökített – élete. A kiadvány két fő részből áll. Kovács Ida rövid bevezető esszéje után található a Válogatás Karinthy Frigyes fényképeiből című összeállítás, amely időrendben mutat be mintegy száz nagyobb méretű fotót, talán a legjellegzetesebb, leginkább sokat mondó felvételeket, legyenek azok eredeti negatívról másolt képek vagy sajtóban megjelent, sokszorosított fotók. Jó részük megkomponált portré az író jellegzetes arcvonásairól, de akad köztük beállított csoportkép, zsáner felvétel, strandon, utcán, kávéházban, kiránduláson, könyvnapi sátornál ellesett pillanatkép. A második, a Karinthy Frigyes fényképeinek ikonográfiája című rész ugyancsak időrendben, ám jóval kisebb méretben, immár sorszámozva és jegyzetekkel kísérve közli az íróról fönnmaradt 278 felvételt. Az ikonográfiai leírásokkal (dátum, a látható személyek és a fotográfus neve, lelőhely, rájegyzés szövege) és magyarázó, kiegészítő megjegyzésekkel kísért képek 1895-től az író 1938. augusztus 29-én bekövetkezett haláláig szemléltetik Karinthy életútjának epizódjait.

Étienne Gérard a napoleoni háborúk egyik tündöklő karriert befutott katonája volt. A győzelmes francia nagy ármádia vérzivataros küzdelmeiben sorsa ide-oda vetette. Bárhol is megfordult Gérard brigadéros, mindenütt tisztelték benne a nagy hőst, a vívóbajnokok elsőjét, a gyengék, elesettek védelmezőjét. Lovagiasságáért és szeretetreméltóságáért ellenségei is tisztelték. Gérard brigadéros a csatákban sokszor került súlyos, szinte megoldhatatlannak látszó helyzetekbe, de egyetlen alkalommal sem fordult elő, hogy azokból esze, találékonysága, kardja vagy gyorslábú lova segítségével ki ne tudott volna lábalni. Gérard brigadéros, a bátor katona, a leleményes hadvezér, az ideális férfi a hőse ennek a fordulatokban és eseményekben gazdag regényben.

Hányszor halljuk, hogy azt mondják valakire: "Igen kedves ember, de valóságos örömlegény." Beszéljünk nyíltan az örömlegényről, nemzetünk e rákfenéjéről. Mert mi, franciák, valamennyien örömlegények vagyunk, azaz változékonyak, szeszélyesek, ártatlan képpel komiszak, következetlenek a nézeteinkben, a szándékainkban, erőszakosak, és gyengék, akár a nők. De az örömlegények között kétségtelenül leginkább szemet szúr a párizsi flaszterkoptató, akiben a lelki sajátságok jobban kidomborodnak, és aki vérmérsékleténél fogva túlzott mértékben egyesíti magában a kedves kicsi nők minden vonzó tulajdonságát és hibáját.

"...mire felegyenesedett a székben, már Haines revolverének torkába bámulhatott. Elfojtott szitkozódás tört fel belőle. - Ezt igazán nagyon ügyesen csinálta, hogy vinné el magát az ördög! - Sajnálom, seriff. Emelje fel a kezét, de gyorsan. Sürget az idő. Végtére is nem sokat számít, hogy az ajtó zárva van. - A seriff engedelmeskedett, és a magasba emelte a karjait. - A kulcsokat! - szólt erélyesen Haines. - Ott vannak az asztalon. - Köszönöm. Kinek a lova áll ott kikötve a börtön mögött? - Az enyém. - Akkor sajnos kölcsön kell vennem a lovát. De megígérem, így visszajuttatom, amint biztonságban leszek."

"- Ne higgyenek neki! Csirkefogó, szélhámos, a haja sem igazi. Fodrászhoz jár. Isten bizony festeti, és tartós hullám van benne. Száradjon el a nyelvem, ha hazudok. Eddig nem árultam el, de most csak tudják meg!... Nem is volt kombájnos sohasem.Másnap a tél hírnökeként leszállt a köd. Azt hiszik az emberek, a ködben kiabálhatnak, mintha falak vennék körül, pedig inkább még szárnyakat kapnak ilyenkor a szavak. Az asszonyok megint összefutottak nálunk a kút körül. Összefutottak, és lett olyan csiripelés, mintha seregélyek szállták volna meg a szőlőnket. Az állami gazdaságból idehallatszott a férfiak kapájának harsogása, a ködbe bújt asszonyok mégis úgy beszéltek, mintha szavukat senki nem hallaná. De hallották az emberek. Kapával a vállukon feljöttek olyan magasra, hogy kilátszottak a ködből. Az asszonyok még ekkor sem hagyták abba, sőt, egyre jobban nevettek, összecsapkodták a kezüket, úgy csodálkoztak a kombájnos aranyhaján." 

Kövesi Péter spirituális tanító, gyógyító, író regénye a múlt és a jövő, a történelem és a fantázia határvidékein játszódik. A kétezer-harmincas években járunk. A technika fejlődésével az élet minden eddiginél kényelmesebb és kiszámíthatóbb lett. A Földet a multinacionális nagyvállalatok és világbankok irányítják. Felnőtt azonban egy generáció, amelyet – annak idején – „indigó” gyermekeknek neveztek el. Ők lázadnak fel a fogyasztói társadalom manipulációi ellen.

Das bringt Ihnen dieses Buch: Sie unterstützen zertifizierte Klimaschutz-Projekte, erhalten schnell kompakte Informationen und Checklisten von Experten (Übersicht und Pressestimmen in der Buchvorschau) sowie in der Praxis erprobte Ratschläge, die auch dank AddOn Schritt für Schritt zum Erfolg führen. Denn genau heute ist der erste Tag vom Rest deines Lebens und für viele Dinge im Leben gibt es keine zweite Chance. Aber es gibt viele Menschen, die ihr ganzes Leben zweifeln und zaudern und am Ende vor allem die verpassten Chancen bedauern. Doch der richtige Moment, auf den man vielleicht so lang wartet, der kommt vielleicht nie. Warum also nicht gleich loslegen? Unbestreitbar ist: Wer mutig ist und etwas riskiert, wird auch erreichen, wovon er träumt. Und das bezieht sich auf alle Aspekte des Lebens gleichermaßen vom finanziellen bis hin zu emotionalen Bereichen. Die Umsetzung ist jedoch für viele Menschen aufgrund bestehender Muster und erlernter Verhaltensweisen alles andere als einfach, oft fehlt es an Selbstbewusstsein, Selbstliebe oder auch einer materiellen Sicherheit. Doch jeder kann es schaffen, mit Mut, Tatkraft und einer authentischen Selbstsicherheit selbst hochgesteckte Ziele zu erreichen. Dieses Buch will Mut machen und zeigen, dass es sich lohnt im Leben den eigenen Visionen zu folgen. Unsere Ratgeber richten sich vor allem an Einsteiger. Leser, die vertiefende Informationen suchen, können diese umsonst als AddOn mit individuellen Inhalten nach Wunsch erhalten. Möglich wird dieses Konzept durch ein besonders effizientes, innovatives Digital-Verfahren. Der Verlag engagiert sich auch gemeinnützig in zahlreichen, gut dokumentierten Projekten, z.B. zum Klimaschutz, und unterstützt durch seine Übersetzung vom Deutschen ins Englische die Qualität von neuronalem Maschinenlernen und die Völkerverständigung. Herausgeberin Simone Janson ist Vorständin, Verlegerin und Bestseller-Autorin. Sie war außerdem eine der 20 wichtigsten deutschen Bloggerinnen und Kolumnistin renommierter Medien - mehr zu ihr in Wikipedia.

Dante Alighieri Isteni Színjátékát Babits Mihály „a világirodalom legnagyobb költeményének”, Jorge Luis Borges „a valaha írt legnagyobb irodalmi műnek” nevezte. A Szent Poéma a világirodalom azon remekművei közé tartozik, amelyeket sokkal többen ismernek távolról, hallomásból, halványuló iskolai emlékekből, mint közelről, személyesen, olvasmányélmény alapján. Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő új, nagyszerű Pokol-fordítása formailag hűséges és tartalmilag pontos magyarításban, ugyanakkor ihletett költői szépséggel hozza közelebb a mai olvasókhoz a magasságaiban és mélységeiben páratlan, örök-egyetemes értékű dantei poézist. A Baranyi-Dante régóta várt megjelenése ünnepi eseménye a hazai könyvkiadásnak, műfordítás-irodalomnak és dantisztikának.