Najnovšie - Svetová beletria strana 407 z 453

Id. Pieter Brueghel 1560-ban készült híres festményén együtt láthatók a reneszánsz kor gyermekeinek játékai. Egyetlen képen több, mint ötven játék. Ennek a képnek az alapján készült az a különleges báb- és táncprodukció a Kolibri Színházban, amelyhez Fábri Péter versei alapján, Novák János zenéjével, a bábosok és Bozsik Yvette táncosai életre keltették a régi gyerekek játékait. Ezeket a verseket adjuk most közre. Szerzőjük így ajánlotta 2008-ban a színházi produkciót: A reneszánsz azért volt jó, mert a reneszánszban mindig sütött a nap. És ha nem sütött, akkor a festők olyan képeket festettek, mintha mégis sütne. És azóta a reneszánsz képeken süt a nap. És mindenki szép volt. És aki nem volt szép, a szobrászok arról is olyan szobrot faragtak, mintha szép volna. És nem hazudtak, csak szép szobrokat faragtak. És a reneszánsz zene mindig vidám, még akkor is, ha valami szomorúságról énekelnek. A mai színházi hagyományok is ott kezdődtek, a reneszánszban. Pedig valójában újrakezdődtek."

Egy ?féktelen és misztikus szerelem lebilincselő története – Fábri Péter új regénye magával sodorja az olvasót. Képes-e győzni az értelem a megérzéseken és az irracionális félelmeken? Mi fontosabb: a titkok vonzása vagy az élet szeretete? Mi a szerelem: pusztító szenvedély vagy áramló életöröm? A végzet sodorja-e magával a történet két főszereplőjét, vagy ők maguk döntenek a saját sorsukról? Bp. A regény harmadik főszereplője a hatvanas-kilencvenes évek Budapestje. Színes kavalkádban jelenik meg a régi Terézváros és az Erzsébetváros, a Fiatal Művészek Klubja és a Balettcipő kávéház, a New York palota és a legendás Egyetemi Színpad. Sokféle alak lép elénk: egy buddhista láma és egy öreg bűvész, egy filozofáló mérnök és egy vándor bábjátékos, egy cipész és egy hegedűkészítő. Körülöttük pincérek és kereskedők, festők, énekesek, színészek és egyéb komédiások. A szenvedélyes történetet egy finomtollú stiliszta mondja el, akinek a posztmodern divatok korában is a klasszikus forma és a ráció jelentik a legfontosabb eszményt.

Lajta ?Erika Hárem a végeken című új regényének alapötlete egészen különös – nemcsak a magyar, de a világirodalomban is példa nélküli.Egy, a hivatali munkájába végzetesen belefáradt köztisztviselőnő, Ács Veronika gondol egy nagyot: kilép a közigazgatásból, és hajléktalan férfiakból háremet toboroz maga köré. Ezután együtt dolgoznak, együtt gazdálkodnak, és persze együtt bonyolítják igencsak változatos nemi életüket is. Mivel jár együtt mindez? Természetesen azzal, hogy a regény tele van sikamlós történetekkel, pikáns szex-jelenetekkel.Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy az írásból megismerhetjük a ma Magyarországát alulnézetből, békaperspektívából. Feltűnnek és átimbolyognak a művön a legjellegzetesebb hajléktalan-típusok: a válás miatt utcára kerültek, az alkoholizmus vagy droghasználat miatt lecsúszottak, a társadalomból a származásuk következtében kirekesztettek.

A Párizs gyomra Zola elso regénye, amelynek fo tárgya a környezet. Mint késobb írt regényeiben a bánya, a nagyáruház, a tozsde, a vasút, stb., itt a vásárcsarnok játssza a foszerepet? Az élni akaró éhezok és a nyugodt emésztést mindennek fölébe helyezo pocakosok harcának szimbolizmusa a regény megjelenése idején csak idegenkedéssel találkozott. És hiába erosítgette Zola, hogy nincs olyan tárgy, amelyet az író ne találhatna magához méltónak és eléggé nemesnek, még többen megütköztek a vásárcsarnok áruinak hosszas leírásán, azon a kedvtelésen, amellyel Zola a vágott húsból, a halakból, a romló zöldségekbol, meg a sajtokból felszálló szagokat érzékeltette. De ezeknek is el kellett ismerniük, hogy Zolának ebben a regényében találni egyebet is: így mindenekelott a tisztesség mezébe öltözködo vad önzés tudatos vagy öntudatlan sok kártevésének és csöndes emberölésének megdöbbento rajzát. Ambrus Zoltán

A görög Trója-mondakör hosnojérol, Iphigeneiáról szóló tragédiáját Goethe több forrásból, de elsosorban Euripidész muvét alapul véve fogalmazta újra, eloször 1779-ben. Igen hamar be is mutatták Weimarban, ahol is Oresztész szerepét maga a költo alakította. Ezután többször is átdolgozta, végso formáját csak 1786-ban kapta meg, immár római tartózkodása alatt. Ez a változat a korábbi zaklatott szenvedély helyett klasszikus nyugalmat áraszt. A Torquato Tasso szintén Goethe itáliai éveihez kötheto, amennyiben itt érett be a régen dédelgetett téma, végül 1788?89-ben készült el a teljes mu, több részletben ? furcsa módon elobb a negyedik felvonás, utoljára az elso. A költofejedelem személyes sértodöttsége átsüt a saját sorsát Tasso hányattatásaival párhuzamba állító drámai költemény egészén. Míg az Iphigenia Tauriszban igen gyakran játszott, népszeru színdarab, a Tasso szinte eloadhatatlan, csak elvétve találkozhatunk vele színházaink repertoárján.

...Hirtelen eszébe jutott egy nemrég hallott mondat, és megtorpant. Aztán visszafelé indult, és kopogtatás nélkül benyitott Kakassy szobájába. - Mi az?... Maga még mindig itt van?... Maga... - kezdte volna ismét az ezredes, de Talpas leintette: - Most nem énrólam van szó, kérem! Mit is mondott, méltóságos uram, kitől jött jelentés a holnapi támadásról? - Nem említettem a nevét... De.... - Akkor jól hallottam... Szabadna kérnem most a nevet? - A fedőneve pillanatnyilag Kertész Jenő... De... - Ezredes úr! Most, azonnal kérek egy repülőgépet! Kakassy megszokta, hogy az ügynökei néha a legfurcsább kéréssel állnak eléje, ezért szó nélkül fogta a telefont, és rövidesen közölte Talpassal, hogy a gép megvan, akár máris útra kelhet vele. - Hová is megy, fiam? - kérdezte az idős hadfi, meghatottan ennyi ügybuzgalom láttán, és kezét nyújtotta a harcba indulónak. Talpas azonban nem ért rá megszorítani a kezét, csak úgy futtában kiáltotta vissza: - A menyasszonyomhoz!... * Ezerkilencszáznegyvennégyben a német csapatok megszállták Magyarországot, és rövidesen elterjedt a hír egy Titkos Bázisról, ahol a háború kimenetelét eldöntő "valamivel" kísérleteznek. A szövetséges erők ügynökei lázas sietséggel igyekeznek megtalálni a Bázist, de nem ülnek ölbe tett kézzel a magyar kémelhárítók sem...

Az ?USA bírói és közigazgatási rendszere tipikusan angolszász jellegű, és innen származtak át az egykori észak-amerikai angol gyarmatokba. Kisregényünkben „békebíróval” és „seriffel” találkozunk.A békebíró választott vagy kinevezett tisztviselő a bírói szervezet legalacsonyabb fokán. Kisebb polgári és büntetőügyekben mondhat ki ítéletet, elmaradottabb mezőgazdasági vidékeken rendőri és közigazgatási teendőket, is bégezhet. Némelyik államban az anyakönyvvezetői funkciót is ellátja.A seriff az angol igazságszolgáltatásban ősrégi intézmény: a megyék és a grófságok fő végrehajtó közigazgatási tisztviselője. Az első seriffeket régen a király nevezte ki, hogy a megyei közigazgatást irányítsák. Az Egyesült Államokban a városokban és vidéken egyaránt a seriff ügyelt a törvények betartására, végrehajtotta a bírói ítéleteket, rendelkezéseket és általában ügyelt a közrendre. Vidéken, különösképpen a nyugat felé előrenyomuló pionírok által épített új településeken, ahol nem volt békebíró, korlátozott bírói teendőket is végezhetett. A falvak lakói a közbizalmat élvező bátor és becsületes férfiak közül választották meg. A banditák és a marhatolvajok esküdt ellenségei voltak, de szép számmal akadtak közöttük olyanok is, akik aljas érdekből összejátszottak velük.

Az ötrészes Útirajzok két, leginkább izgalmas része (Az Északi-tenger és a Münchentől Génuáig) jelenik meg az irodalmi útikönyvek között Benedek Marcell csodálatos fordításában. Heine 1824 és 1831 között utazta be Európát, majd vetette papírra élményeit. A romantika Európájának valós tükre a napló, benne a szellem örök jogairól elmélkedik, s a világot keresztes pókként dogmáival rabságban tartó egyház uralma és a nemesség üres dölyfje ellen lázad. A szabadság eszményének híve, írása politikai-esztétikai hitvallás is egyben, melynek hatása lángként futott keresztül a korabeli Európán, Párizstól Magyarországig, Itáliától Írországig. A leírásokat nevezhetnénk akár naplónak is, hiszen bennük elsősorban az élmények sorakoznak, a megismert tájak és emberek plasztikus leírásai, ugyanakkor az írói fotográfia mindvégig kiegészül a lejegyző emlékeivel, gyerek- és ifjúkori képeivel. A retrospektív láttatás valamint a kor- és kórkritika kettőse sajátos lüktetést ad a beszámolónak, nem véletlen, hogy az irodalomtörténészek szerint Heine írása fontos állomás az életműben, egyáltalán az alkotói tevékenységében; benne már megfogalmazódik a szabadságvágy, a forradalom várománya, a haladást dicsőítő elvárás, egyszóval mindazon szellemiség, amely miatt Heine már 1831-ben Párizsba emigrált, miután írásait Németországban nemkívánatossá tették. 

Kötetünkbe Kosztolányi Dezsőnek azokat a tanulmányait, esszéit gyűjtöttük egybe, amelyek klasszikus magyar költők, elbeszélők, drámaírók műveivel foglalkoznak, nagyokkal és kisebbekkel egyaránt – Balassi Bálinttól Makai Emilig. Pázmány Péter, „a magyar próza atyjá”-nak műveiben a hév és az a lendület foglalkoztatja, amely évszázadokig példaképe lesz minden magyar írónak; Kazinczy Ferencről ki meri mondani: „Nincs remekműve. Élete a remekmű.”; fiatalosan lelkesedik „első tárcaírónkért”, az Ázsia szélén élő Mikes Kelemenért; Vörösmartyt azzal jellemzi, hogy költészetét nem lehet egyetlen hangszerhez hasonlítani, úgy szól, mint egy hatalmas zenekar; Arany Jánosról kilenc tanulmányt ír, Dantéval és Shakespeare-rel egy sorban említi – és folytathatnánk a sort. Páratlan leleménnyel talál rá a vizsgált életmű lényeges mozzanataira, az irodalmi alkotásról, a művészet bonyolult titkairól mindig érzékletesen beszél, jelzői megvilágítanak egy-egy verset vagy regényt felejthetetlenül, tanulmányainak szerkezete mindig tiszta, világos, nyelve gazdag, elegáns, előadásmódja természetes. Ebben a kötetben csaknem negyven magyar íróról, költőről írt tanulmányait kapja kézhez az olvasó – a legnagyobbak, Balassi, Csokonai, Katona József, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Madách, Eötvös, Kemény, Jókai, Mikszáth mellett a kisebbek – Gvadányi József, Virág Benedek, Gyulai Pál, Vargha Gyula, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő és mások – portréi sorakoznak. Némi túlzással azt mondhatjuk: egy kis magyar irodalomtörténet vázát olvashatjuk ebben a gyűjteményben. Szerkesztő-válogató: Réz Pál.jelentkezett.

A nagy amerikai író humoros írásaiból gyûjtöttünk egy e-könyvre valót, Szász Imre klasszikus tolmácsolásában. Az írások között megtalálhatók az olyan ma is élõ témák, mint a betegnek adott kuruzsló tanácsok (Kikúrálom a náthám), a papucsférj alkata (Mcwilliamsék esete a torokgyíkkal), a kontár mesterek (Megjavíttatom az órám), a képmutató kisvárosi emberek (A lóvátett város), a politikusok gerinctelensége (Kormányzóválasztási hadjárat), vagy a sajtó képviselõinek elvtelen magatartása (Újságírás Tennesseeben). Az írásokból sugárzó humánum, a gyarlóság bölcs és humorral telt bemutatása több, mint egy kellemes kikapcsolódás.

A regény a Kossuth Kiadó és a Microsoft Magyarország 2011-es e-könyv-írói pályázatának irodalmi kategóriájában 3. díjat nyert. Az Exit kisregényként speciális mű, formailag, tartalmilag egyaránt. Novellaszerűen építkező, és narratíváját több személy elbeszélése adja, keretként és a regényen áthúzott vezérfonalként mégis meghatározó az első bekezdés elbeszélőjének látószöge, a nővéré. A szín egy kórház és annak terei, ahonnan a szereplők barangolásai mégis kifelé történnek, vissza a XX. század történelmi eseményei közé. Az álmok útján, az élet és halál határmezsgyéjén az elbeszélések jelen idejűvé válnak. Megszűnik az idő. Minden halál is az életről szól. És az életben is minden álom, minden emlék kortalan, a lineáris történelemszemlélettől teljesen független, nem ismeri az idősíkokat, határokat. Az „exit” kijáratot jelent, az „exitus” latin szóval jelöljük a halált. „Én inkább átjárónak nevezném” – írja a szerző. – „És ebben az átjáróban az ember összecsomagolt poggyászát kibontja, szétszedi, búcsút vesz a dolgaitól, elszámol a holmikkal, hiszen nem vihet magával semmit, még amit születésekor hozott, azt sem. Megszerzett tapasztalatait, a drága, boldog és a fájdalmas kapcsolatok emlékét talán magával viheti, de erről keveset tudunk. És jó, ha azokat is, legalább részben, itt hagyja. Mert mindenki élete, tapasztalata tükörként szolgálhat másoknak. A regény eredeti címe: Tükörvár. Szereplői valóságos személyek, történeteik kronológiailag és az eseményeket tekintve historikusan is hitelesek, az oral-history részei. Az elbeszélők közül sokan már nincsenek velünk. Akik még igen, ők egyre gyengébbek.

- Rendszeresen lejegyzem a gondolataimat, zömmel prózában, de vannak, amik lírára hangolják az énemet. A lírai jegyzésekből válogatva született meg a kötet - írja a szerző, aki eredeti szakmája szerint nyomdász, ma lapszerkesztő, újságíró. A kötet Fekete láz ciklusában a nyomdász-én érhető tetten, úgyis definiálható, hogy nyomdász lírai alkotás született, amely egyedinek mondható a költői művek területén. A Vágtató tér ciklusban több helyen szintén fellelhető a nyomdász-vonatkoztás, de már a szerző kilépve a nyomda falai közül útra kel, és mi is vele utazhatunk egy számunkra is ismerős világba.

Szellővölgy ?kivételesen szép világ, mégis nehezen találnak rá. Pedig nem kell túl messze keresni, mindenkiben ott rejtőzik. Talán. Sokak szerint a Különleges Nép lakta völgyet hatalmas istenségek vigyázzák, de ha az istenek akarata ellentétes, néha árnyba borul a boldogság, s a fény nem vetül egyformán mindenkire.Valaki teljes sötétségben él, ezért áhítozik a világosságra; másvalaki csupán a valóság kis szeletéről tud, ezért nem vágyik másra. Van olyan, aki kitalál magának egy világot, ha már az igazit nem láthatja, olyan is van, aki fénybe áll, tőle mégsem lesz fényes, de egyvalaki mindenáron hatalmat akar, és amikor a hatalmat akaró kéz vágyfokozó italhoz jut, az érzékek mérhetetlenül elszabadulnak.Szellővölgyre lecsap a vihar, megremeg a föld, a Hasadó-hegy mélyéről pedig kitörni készül a bűnös lelkek haragja. Sokan az istenek harcát látják ebben, azt gondolják, hogy a véletlen is természetfölötti szándékot rejt, mert az ártatlant elcsábítja a fény, és a fenevad titkon kiszabadul, hogy bevégezze a gonosz akaratát.A megrázó eseményeket behálózza a misztikum. De vajon a természetfeletti erőknek vagy a véres valóságnak higgyünk, miközben a nyomorból kiemelkedni vágyó férfi, az álnok főpap, a tiszta lány, a kéjsóvár dáma és az eltorzult személyiségű testvér útját járjuk? Erről szabadon dönthetünk, hiszen Szellővölgy lakóiban magunkra ismerhetünk, és a válaszok is bennünk vannak. Az öt főszereplő mindegyike valamely érzékének a rabja, ennek következtében mind másképpen látják a világot, miközben elmesélik nekünk ezt a rendkívüli történetet, amely egy varázsos világ fátylán keresztül mély gondolatokkal párosult izgalmakat takar.

A németországi hegyek között, egy hó által elzárt faluban egy fiatal nő rendkívüli titkot fedez fel, majd eltűnik, mielőtt nyilvánosságra hozhatná. Nem marad utána más, csak egy titokzatos középkori kártyalap, amely évszázadok óta zavarba ejti a tudósokat.Nick Ash New Yorkban az FBI-nak dolgozik. A barátnője, Gillian hat hónappal korábban lelépett, és összetörte a szívét. Most Nick az egyetlen ember, aki megmentheti a lányt – ha még nem túl késő. Órákkal a lány üzenetének kézhezvétele után Nick már úton is van, és mélyen alámerül a múltban, mielőtt az éri utol őt.Nick keresztbe-kasul bejárja Európát, és Gillian nyomát követve egy ötszáz éves kolostorba jut, ámde évszázadokon átnyúló erők szorításában találja magát. Vannak emberek, akik annak szentelték az életüket, hogy megőrizzék a titkot, mindenáron.

Richie, a híres énekes és zeneszerző halálával minden megváltozott. Chrissie és a lányok magukra maradtak. A másik család létezése pedig minden korábbinál kézzelfoghatóbbá és nyomasztóbbá kezdett válni, és nemcsak azért, mert Richie róluk sem feledkezett el a végrendeletében. A pénz és a vagyon körüli kegyetlen hétköznapi viszályban felszínre törtek a régi sérelmek, az elhagyatottság és a cserbenhagyás fájdalmas emlékei.

?? Hogyan csináltam?? A következoképpen. Ó, agyafúrt voltam, irgalmatlanul agyafúrt. Három hónap óta nem lehetett kibírni, utálatos volt, goromba, otromba, zsarnok, alávaló. Azt mondtam magamban: ?Ezt nem lehet tovább turni, el kell válnom. De hogyan?? Nem volt könnyu. Megpróbáltam megveretni vele magamat. Nem akart kötélnek állni. Reggeltol estig gyötört# eroszakoskodott, hogy menjek el hazulról, ha nem volt kedvem hozzá, és hogy maradjak otthon, ha a városban szerettem volna vacsorázni# minden napomat elviselhetetlenné tette, de megverni nem volt hajlandó. Akkor megpróbáltam kinyomozni, nem tart-e barátnot. Tartani tartott, de rettento óvatosan járt hozzá. Semmiképpen sem lehetett volna rajtacsípni oket. Nos, találd ki, mit csináltam??

Az Iskola a határon a centrális főmű, a Hajnali háztetők a titkos favorit, az alternatív kedvenc.Vázlatszerűségében pontos, könnyedségében mély könyv. Irodalmi jazz - a legjobb fajtából. Ottlik egy-két mondattal ábrázolja a nagyváros szórakozni vágyó, bohém közegét; és ugyanígy tesz a figurákkal is. Ismeri őket személyesen, akárcsak mi, olvasók. Az Ottlik-világban járunk ugyanis, a könyv egyik hőse itt is Bébé, még fontosabb figurája pedig Halász Petár szintén ismerős az Iskolából. Holott ez a könyv korábbi, mint az Iskola a határon. Fikció és valóság körbeér. Ahogyan az Ottlik-művek esetében lenni szokott, a könyv keletkezéshistóriája maga is egy külön történet, egy a szerző életével és a magyar történelemmel összeszövődő, rejtélyektől sem mentes intellektuális kalandregény. Ottlik erről így ír: ,,1943 novemberében írtam, elkeseredésemben és szórakoztatásnak. Négyévi munkámmal akadtam el akkor végképp. Ilyenkor a készülő mű is, az író is összeomlik. Ez a mesterségünk kockázata. Elkeseredésemben nekifogtam W. S. Maugham mintájára megszerkeszteni egy hosszú novellát vagy kisregényt. Népszerű olvasmánynak. Ajánljam tehát most annak, aki szórakozni akar? A Magyar Csillag című folyóirat közölte először, 1944-ben, folytatásokban. Az utolsó rész már nem jelent meg, mert a náci csapatok megszállták az országot." Végül a regény 1957-ben látott napvilágot. Ahogy kinyitjuk, láthatjuk, hogy a magyar történelem kellős közepében vagyunk: az első és az utolsó fejezet felett az 1956-os évszám szerepel, a regény középső része pedig 1936-ban játszódik. Kataklizmákon, traumákon, radikális változásokon ível tehát át ez a megkapó történet, melyben a barátság, a szerelem, a hűség és az árulás dilemmáival és változataival találkozhatunk, no meg az (élet)művészet nagyszabású voltával.A Magvető Kiadó a Hajnali háztetők különleges kiadásával köszönti nemzetünk egyik legfontosabb íróját, az idén 100 esztendeje született Ottlik Gézát.

A múlttól nem lehet szabadulni. Szembe kell vele nézni.A történet 1942-ben kezdődik. A kamasz Somlyói Anna és barátnői nem a háborúval vannak elfoglalva, hanem inkább a szerelemmel. Eleinte Horthy Miklós fiába, a fiatal és fess repülőtisztbe szerelmesek, fényképét titokban maguknál hordják. Ám a plátói rajongás után az utolsó gimnáziumi évek meghozzák Anna számára az igaz szerelmet egy gyerekkortól ismerős fiú, András személyében. Sajnos azonban ez a szerelem beteljesületlen marad, mivel a közelgő háború elszakítja őket egymástól.A front közeledtével az emberek egyre több időt töltenek a földalatti búvóhelyeken, a lányokat a családok minden létező trükkel igyekeznek elrejteni a szovjet katonák elől: Anna hosszú hetekig megússza, ám egy napon mégis elkapják, attól fogva rendszeresen, szinte naponta megerőszakolják. Később pedig elviszik ,,jóvátételi munkára" is, ahonnan hetek múlva sikerül megszöknie.Kováts Judit az ,,oral history" elkötelezett művelőjeként hosszú éveken keresztül készített interjúkat szemtanúkkal a háborúról, a frontról, az orosz megszállásról, majd a kuláküldözésekről, a kollektivizálásról. A huszonhárom személlyel készített, közel száz órás anyag egyik fontos forrása lett a regénynek, melynek témája a második világháború, narrátora pedig egy nyolcvanöt éves asszony, aki '44-ben érettségi előtt álló diáklányként élte át az eseményeket. Az írás az ő kettétört életén keresztül mutatja meg a háborút úgy, ahogy a levéltári forrásokból és történelemkönyvekből sohasem ismerhetjük meg. Somlyói Anna fiktív személy, azonban minden, amit elmond megtörtént, igaz esemény.A dokumentarista látásmód minimalista stílust eredményez, Kováts csak láttatja az eseményeket, mintegy elénk tárja a valóságot, a tanulságokat nekünk kell levonnunk. A tények makacs dolgok: az események kommentárok nélkül követik egymást, a tettek beszélnek az elvek helyett. Mindenki a végsőkig redukált létben igyekszik életben maradni, vagy épp egy aprócska előnyt kicsikarni magának, amely lehet, hogy éppen az életet jelenti.A múlttal való szigorú szembenézésre sarkall ez a könyv, és bár olvasmányként is izgalmas, érdekfeszítő alkotás, jelentősége túlmutat az irodalmon.

Szálinger Balázs új könyve különleges költői körutazás, mely napjaink Magyarországáról indul, hogy a három műnemen (líra, dráma, epika) és Róma birodalmán keresztül a közeljövő Budapestjére térjünk vissza. Szálinger nagy témája a közélet és a magánélet egymástól elválaszthatatlan egységellentéte. A feszült egymásrautaltságot humorral és iróniával, sokszor a történelem segítségével oldja fel, ez távolítja és nagyítja a Köztársaság tétjét: hogyan tudunk hitelesen megszólalni privát dolgainkról a nyilvánosság előtt? Hogyan lehet közünk saját magunkhoz a mindenkori többieken keresztül? Ezt járja körül több versciklusban és egy drámában, hogy a Háború című utópisztikus szerelmi verses elbeszélés zárja a könyvet. Napjaink Budapestje, látszólag minden rendben, mindenki rohan, teszi a dolgát, tehát semmi sincs rendben. Ugyanazon a napon robban ki a III. világháború és érkezik visszafordíthatatlan pontjához egy szakítás is.A Köztársaság Szálinger pályájának fontos állomása: összegzés és előretekintés egyazon mozzanatban. A költő játékos és termékeny lírai teret hozott létre, melyben a műnemek és a műfajok, a témák és a motívumok is változatos módon illeszkednek a kötet történetívéhez. A köztársaságok, a respublikák közös részeihez.