Najnovšie - Svetová beletria strana 406 z 453

Csak a szemünket kell lehunynunk, hogy a mai balatoni hölgyeket elképzeljük a száz esztendő előtti szívhalászok helyére. A nő és a szerelem tulajdonképpen sohasem változik, mint ahogy az igazán nagy dolgok nem változnak a világon. Ugyanazok a hölgyek sétáltak száz év előtt a tópart platánjai alatt, akik manapság. Ott van közöttük a szívhalásznő, Fruzsinkának hívják, és szüleinek, valamint neki magának is az a feltevése, hogy nem tölti tétlenül a nyarat, szívet halász, ha még csak egyetlen szív van a Balatonban.

A ?KÜRTA cselekmény az első világháború idején játszódik, de a háború csak háttérül szolgál az eseményekhez, a szereplők gondolkodásmódját, cselekedeteit határozva meg. Palcsó Zsuzsi, a főszereplő tanítóné akar lenni, de beleszeret az egyszerű, műveletlen toronyőrbe, Ipacs Attilába, s rövidesen hozzá is költözik. Később szakít vele, s feleségül megy Ülleihez, a jómódú szabóhoz. A kényelmes élet nem pótolja a szerelmet, s mikor Attila egyik kezét elveszítve visszatér a háborúból, vállalva a nélkülözést, követi őt a toronyba. A kissé vázlatos, lélektanilag nem eléggé megindokolt mű hűen tükrözi Gárdonyi humanizmusát, háborúellenességét. A regény élvezetes olvasmány a romantikus történeteket kedvelők számára.A KAPITÁNYA háború elején gyakorta írták, hogy nem sülnek el az orosz srapnelek. Íme a történet az orosz srapnelről, amely kétszer is elsült.VALLOMÁSBesztercey Szilveszter önkéntes szakaszvezető hősi érdemérmet kap. Az őt ismerő szerző a híren igencsak meglepődve keresi fel a hős szakaszvezető festőt lakásán. Ott azonban csak a hős feleségével tud szót váltani, és meghallgatni azt a humoros és megható részletektől nem mentes történetet, hogyan is lett az asszonyka a félénk, vegetáriánus, hallgatag festő felesége.

Az egri remeteként emlegetett, csodálatosan termékeny írónk, Gárdonyi Géza életművéről megosztó vélemények születnek a mai napig. Egyesek a kötelezõ olvasmányok basáját, míg mások az emberközeli, tiszta művészet csillagát látják benne. Ám bármilyen ágendával is közelít az olvasó Gárdonyi alkotásaihoz, a hatás nem marad el. A kötetben helyet foglaló két kisregény, A lámpás és Bibi megírása között több mint harminc év telt el, de mondanivalója egy kötetbe szólítja e kettőt. A babitsi világítótorony-szerű, lámpásként feltűnő tanító hányattatásai és a szintén "ember-pásztor" Wak Lukács vívódásai arra késztetik az olvasót, hogy eltűnõdjön, vajon a leírtak személyes ihletésűek-e. Bárhogy is legyen, a tiszta szó olvasásának élményével mindenképp gazdagodunk, és közelebb kerülünk az íróhoz, aki önkéntes elszigeteltségéből művei által nyújtja felénk kezét.

"A FELESÉGEM SZIGORLATOZIK. Édes Málcsi néni, a feleségem megkért, hogy írjak én ő helyette Málcsi néninek, mivel mostan nálunk nagy rendetlenség és baj van, mivel a Jolán most nem ér rá, a szigorlatok miatt. Örömmel értesítem Málcsi nénit, hogy június tizennyolcadikára tűzték ki a feleségem szigorlatát, és minden valószínűség szerint le fogja tenni, mert kórbonctanból ahhoz a tanárhoz került, akinek az előadásait hallgatta, ami - én nem értek hozzá, de ő mondja - nagy előny. A feleségem, szegény, egész nap élettant és bakteriológiát tanul, ami borzasztó nehéz dolog lehet, én múltkor egy kicsit belenéztem ezekbe a csúnya orvosi könyvekbe - de meg is fájdult a fejem, meg a gyomrom is émelyegni kezdett, különösen ahol azok a nehéz betegségek vannak -, de a feleségem kivette a kezemből, és megsimogatott, és azt mondta, hogy ne foglalkozzak ilyesmivel, aztán egy pár latin szót mondott, hogy ilyen betegséget lehet kapni, ha az ember foglalkozik ezekkel, mielőtt anatómiát tanult. Meg is kellett ígérnem, hogy az ő jó férje leszek, és nem csinálok rendetlenséget a könyvei között.   A feleségem igazán nagyon jó hozzám, és én igen hálás vagyok neki, és nem zaklatom őt a nyugtalanságommal, hiszen annyi tanulnivalója van! Most is itt ül a szobában, és én csak lábujjhegyen járok, hogy ne zavarjam. De hát az ilyen magamfajta tudatlan embernek, ugye, annyi mindenféle bolond gondolat megfordul a fejében, mikor úgy magára marad, és nem érti az életet. Tudom én, hogy Jolánnak igaza van, hogy ez az egész egy kis hisztériás neuraszténia, ami el fog múlni, ha okos leszek, és hallgatok rá, de sokszor azért nem tudok parancsolni a szívemnek. Az este is, amikor Jolán fáradtan és kimerülten bejött a hálószobába, és kérdezte, hogy miért nem alszom még, egyszerre olyan nehéz lett a szívem, panaszkodni kezdtem, hogy senki sem gondol rám, és hogy úgy félek a sötétben, de Jolán olyan jóságosan, komolyan mosolygott a szemüvege mögött, ahogy csak ő tud, és megfogta a pulzusomat, és megkérdezte, hogy nem érzek-e fluktuáló nyomást a nervus simpaticus táján, aztán a mellemen is kopogtatott, és felírt valami jó kenőcsöt, amitõl biztosan jobban leszek majd. Én nagyon boldog voltam, hogy ilyen jó hozzám, és meg akartam ölelni a derekát, de persze olyan buta és ügyetlen vagyok, éppen egy olyan helyen nyúltam hozzá, ahol úgy látszik nagyon veszélyes, mert az ő jóságos és komoly modorában elmagyarázta, hogy máskor vigyázzak, mert éppen azon a helyen a tüdőnyirokmirigyek kontaktusban vannak a hidrohelioglobinus... na, már elfelejtettem, pedig tízszer is elmondatta velem." (részlet)

Az öregedés mosolyt, és könnyeket fakasztó folyamatát mutatja be a regény, három különböző karakterű, társadalmi- és családi helyzetű férfi hétköznapjain és magánéleti bonyodalmain keresztül. A regény főszereplője, Bagoly úr. „Ezt a nevet a felesége ragasztotta rá, abból az alkalomból, hogy elhanyagolhatónak éppen nem mondható orrnyergére új, fekete szarukeretes szemüveg került. Az előzőt elhagyta. Meg az azt megelőzőt is. Általában elhagyta a szemüvegeit. Mikor azonban a felesége gúnyos pillantását meglátta, tudta, hogy ezzel a darabbal egy életre össze lesz nőve.”Az események a 70-es, 80-as évek Budapestjén játszódnak, de elvezetnek Amerikába, egy luxus színvonalú öregek otthonába is, megmutatva, hogy a biológia törvényei mindenütt egyformán hatnak. A kisregény öreg emberekről, de nem elsősorban öreg embereknek szól. Az ábrázolás humora, humánuma közelebb hozza az öregedés és az időskor életszakaszát azokhoz is, akik ma még távolinak érzik azt.

F. Scott Fitzgerald mûvei ? legyen az regény, novella vagy színdarab ? a ?20-as évek ?jazzkorszakáról? szólnak, a nagyvárosi sodródásról, változásokról, azokról egy egyéni problémákról, melyek egyedivé teszik az embert az egyre elszemélytelenedõ és elidegenítõ 20. században. A háború utáni ifjúságról, az ?elveszett nemzedékrõl? ír ? belülrõl. A harcterek lüktetését felváltó jazz, a pillanatnyiság, a mélységek nélküli tartalmak keresése, a merõben megváltozott életkörülmények és társadalmi-erkölcsi szabályok szövik át Fitzgerald prózavilágát. Az Eltékozolt évtized a Fitzgeraldra oly jellemzõ témájú és stílusú rövidebb írásokat, többek közt a Flappers and Philosophers címû novelláskötet darabjait is tartalmazza.

Kara ?ben Nemzi – a német –, aki Karl May regényeiben Észak-Afrikát, az Arab-félszigetet, Közel-Keletet, Törökországot járja keresztül barátaival, akiket már a Kurdisztánon át tett utazásuk alkalmával is megismertünk. Az arab törzsfő, Mohammed Emin, fia, Amad el Ghandur, Hadzsi Halef szolga és a brit David Lindsay újból feltűnik a könyv lapjain, akárcsak a derék Doján kutya és a remek fekete mén.Karl May történeteiben – bármily sok harc, gyilkolás, vérbosszú, ármány is vonja keretbe ezeket – a főhős, a keresztény fehér ember nem ontja indokolatlanul embertársa vérét, hacsak nem önvédelemből! A bennszülöttekkel feltétel nélküli, lovagias, jó baráti viszonyban van; ellenkező esetben: a csalárd, hamis, alattomos hazugok az ellenségei. Ezekre rátámad ugyan, de lelkére köti embereinek, hogy csak a lovaikat lőjék ki, amúgy megelégszik a leütéssel, lasszózással, pofozással, megkötözéssel, bebörtönzéssel – aminek később persze szörnyű következményei lesznek…S a könyv utolsó mondatai megint izgalmas folytatást sejtetnek.

A ?Ház a sziklák alatt? címu film nézoi közül sokakat foglalkoztatott a kérdés: honnan jött és hová jutott a film megnyero noalakja, Zsuzsa? Az író ebben a regényében mintegy elhúzza a függönyt Zsuzsa múltja elott, és elkíséri ot megtalált boldogságának küszöbéig. Zsuzsával eloször, mint elesett sorsú, ábrándokkal teli, szépre és jóra vágyó kis libapásztorral találkozunk. A kislány csalódásainak színtere elobb egy vándorcirkusz porondja, majd a pesti cselédszobák örömtelen világa. Boldogságát szerelmében sem találja meg, és a felszabadulás elotti élet teljes kivetettjeként kerül a film történetének színterére, ahol számos olvasónknak bizonyára ismerosnek tunik majd. A sziklák alatti ház tragikus eseményei után a romokban hevero Buda kövei között találkozunk ismét Zsuzsával. Hosszú ido telik el, míg kispolgári életét építgeto férje mellol a megújult élet szabadabb levegojében megtalálja a libapásztor korában oly sokszor megálmodott ?Fehér hintó?-t ? önmagát és boldogságát.

Asszonyok faluban, városban, szántón, erdoben, úton, otthon, háborúban, békében. Asszonyok, akik szeretnek, gyulölnek, nevelnek, rombolnak, gyógyítanak és kínoznak. Ahogy a cím is sugallja, Tatay Sándor remek novellagyujteményének szinte minden darabja a szebbik nem tagjai körül forog. Kiváló realista próza, megnyero népies hangvételével, érto lélektani ábrázolás és szociális érzékenység találkozása a Hej, asszonyok, asszonyok, melyben egyaránt megfér a ballada és a szociográfia, a mese és a társadalomkritika.

A Zápor a harmincas évek magyar falujába vezeti az olvasót. Ide, a dunántúli faluba különös házaspár érkezik: Bárány, a bé-listás számvevotiszt, aki miniszteri tanácsosnak adja ki magát, és felesége, huséges társa, cinkosa, Cica. Lakást keresnek, mondván, hogy itt a kis faluban, a világ zajától elzárkózva akarnak élni ezután. Ám valódi céljuk egészen más: Bárány azzal a tervvel jött ide, hogy a legközelebbi fordulóban országgyulési képviseloje lesz a kerületnek. S célja elérése érdekében nincs olyan eszköz, amelytol visszariadna. Nagy hatalmú, befolyásos embernek adja ki magát, s a kívülrol jöttek lelkiismeretlenségével avatkozik a falu életébe?

Ebben ?a kiadványban egy Shakespeare-művet és egy ún. Shakespeare-apokrifot talál az olvasó. A vihar fordításakor Fábri Péter arra törekedett, hogy a mélyen a középkorban gyökerező költői világot (hiszen a darab tele van tündérekkel, manókkal és egyéb szellemekkel) épp oly hűségesen adja vissza, mint Shakespeare nyelvének plaszticitását és pontosságát. Mindezt egyeztetni a színpad követelményeivel csupán azért nem volt nehéz feladat, mert Shakespeare-nek még a legbonyolultabb során is átsüt, hogy színpadra írta. A másik darab az angol drámai hagyomány egy különleges csoportjába tartozik. Ezek azok a művek, a Shakespeare-apokrifok, amelyekről mindenki tudja, hogy nem Shakespeare írta őket, de a 17. század első felében nyilván egyszerű piaci okokból Shakespeare nevével jelentek meg. A Merlin születése című darabot az teszi különlegessé, hogy benne az angolszász mondakör és az angol forradalom korának kegyetlen humora egyesül a történelem ironikus látásmódjával. Rowley Shakespeare után működött, és művének tanúsága szerint kiváló szerző volt. Tankred Dorst ennek a darabnak az alapján írta saját Merlinjét.

Az Egy homályos eset Napóleon császársága idején követi nyomon egy francia nemesi család életét, két ifjú családtag emigrációjától az amnesztia utáni visszatérésükig. A hátrahagyott szerelmes és a rokonok köré szövõdõ történet azonban egy szenátor rejtélyes elrablásával kapcsolódik össze, a bûnténytõl pedig magasabb körökhöz vezetnek a szálak? Megvédheti-e magát az egyén a hatalommal szemben? Milyen árat kell fizetnie annak, aki államérdekek útjában áll, vagy aki éppen felhasználható a beteljesítésükhöz? Ilyen és hasonló kérdésekre kaphatunk választ a regénybõl.

Az 1600-ban született Calderón a spanyol aranyszázad („siglo de oro”) és így egyben az európai barokk egyik legjelentősebb alkotója volt. Száznál több drámát és nyolcvan kisebb színpadi művet írt. Ezek közül korábban mindössze hat mű volt lefordítva magyarra. Fábri Péter fordításai Calderón három műfaját is reprezentálják: a VIII. Henrik történelmi dráma; A világ nagy színháza a leghíresebb auto sacramental; A kereszt imádása pedig vallási tárgyú tragédia. A VIII. Henrik-et 1997-ben a Radnóti Színházban, A világ nagy színházát 2004-ben a Millenáris Szabadtéri Színpadon láthatta először a magyar közönség.

"Az olvasó talán hajlamos kategóriákban gondolkodni: a költő az költő; az író az író. Álljon előttük cáfolatul ez a kötet, a más területeken is kiválót alkotó Ady Endre összes novelláinak gyűjteménye.Számos, vagy mondhatni inkább: számtalan 20. század eleji újságban, folyóiratban jelentek meg ekkor tárcanovellák, az igen népszerű zsurnaliszta stílusban. Saját megfogalmazásában ,,...nemcsak durva muszájból vagy szükséges pénzért..." - aminek némileg ellentmond a ,,Tíz Forint vőlegénye" című őszinte, önironikus vallomása. A lapok valóban heti rendszerességgel elvárták munkatársaiktól az előírt penzumot - legyen az riport, kritika, úti beszámoló vagy költemény. S ez látni valóan jót tett a kezdetben romantikus-balladisztikus irályban bontakozó (botladozó) prózájú Adynak. Élményt ad, ha időrendben követjük a folyamatosan csiszolódó, érlelődő írásműveket. Évről évre érik témáiban, szemléletben; a gyermekkori benyomásoktól a szélesebb világlátás felé nyílik írói horizontja - egészen az életről való, reménytelen lemondásig. Nem kötelező mindenben egyetérteni vele. Ha megelégeljük a rosszlányok és hűtlen asszonyok végtelen variációjú históriáit, felüdülhetünk a bibliai Krisztus-történetek kissé átfogalmazott változataival, kedves, papi környezetet idéző írásaival. Ahogy a világháború évei elkövetkeznek, elfogy, szinte megszűnik a novellatermése, közben viszont költészete bőven kárpótol."

Ez a kötet kisebb műfordításaim legjavát tartalmazza. Kiválasztásukban nem az eredeti költemények értéke vezetett, s itt való közlésük nem idegenköltõk ismertetését szolgálja. Hosszú pályámon sokat és sokfélét fordítottam. Idejegyzem kisebb verses fordításköteteim címét, melyeket e gyűjtemény összeállításánál fölhasználtam. Babits Mihály A kötet Babitsnak minden olyan versfordítását tartalmazza, melyet a költő kötetben is kiadott. Tartalmazza továbbá a folyóiratokban, napilapokban megjelent kisebb fordításait, néhány kéziratban maradt versfordítását is.

Babits Mihály novellái még prózai munkáinak sorában is háttérbe szorulnak, regényei és tanulmányai mögött a szinte teljes ismeretlenség árnyékában létezve, mivel e műveit az általános, bár nem kizárólagos szakmai közmegegyezés – a költői teljesítményt joggal állítva az élre – sokadrangú alkotásoknak értékeli. E megállapításnak nincs jogosultsága.Babits Mihálynak életében 46 rövid elbeszélése jelent meg, – elsi novellája 1908-ban, az utolsó pedig 1935-ban. Mindenestre a kötetbeli közléseket tekintve négyszeri előfordulással kiemelkedik közülük a Karácsonyi Madonna, a Mese a Decameronból, az Odysseus és a szirének, valamint a Szerelem című elbeszélések. Noha Babits nem tartozott a saját munkáit gyűjteményes kötetekben többször is közreadó szerzők közé, inkább váltogatta a korábban megjelenteket, nem túl hosszú regényei mellé. Ilyen ez a kötet is.

?Több mint hatszáz esztendeje történt, hogy egy gazdag firenzei kereskedo Párizsba lovagolt, ahol akárcsak mai, kései utódai, jól értett ahhoz, hogy a szürke üzleti elfoglaltságot esténként vidám mulatozással cserélje fel. A krónikák feljegyezték Chellino Boccaccio uramról, hogy szemrevaló, ügyes szavú férfiú volt, nem csoda tehát, ha a férfiasság, kedvesség és gazdagság hármas kulcsával megnyitotta egy Jeanne nevu elokelo özvegy hálószobáját is. Ennek a szerelemnek lett gyümölcse Giovanni Boccaccio, aki tehát könnyed és elmés novelláihoz illoen, Párizsban pillantja meg a napvilágot 1313-ban. És abban is van valamelyes regényesség, hogy a szerelem írója maga is a szerelem gyermeke, mert atyja soha nem vette feleségül Jeannet, és a kis Giovannit négyéves korában anyja nélkül vitte Párizsból Firenzébe?? (részlet a könyv eloszavából)

A magyar szellem egyik halhatatlan alkotása szárnyal fel ebben a könyvben az olvasó előtt. Dráma – megrázó jelenetekkel; filozófia – mély gondolatokkal; költészet – az emberszemlélet és társadalombírálat fenséges hangfutamaival.A kérdés az: mi az emberiség életének végső célja? A felelet: az ember vagy önmagának él vagy embertársainak, de boldog nem lesz egyik esetben sem, mert saját érdekeinek önző hajszolása éppen úgy nem elégíti ki, mint ahogyan elbukik akkor, ha embertársai javának szenteli életét. Elbukik vagy boldogtalan lesz; be kell látnia, hogy minden küzdelme hiábavaló; végtére mégis megsemmisül az emberiség. Még arra a kérdésre sem kap feleletet, miért él a földön és lesz-e vergődéseinek jutalma a túlvilágon? Vigasztalan a mult, kétségbeejtő a jövő.

A múlt század utolsó éveinek egyik István-estéjén elevenedik meg elottünk az a sokbeszédu, de munkára, tervekre már képtelen dzsentri-világ, amely végérvényes bukása elott ellágyultan, anekdotázva vigasztalja önmagát. Mert minden álom összetörik ezen az éjszakán: mozgékonyabb gazdálkodásra, pénzre vágyó új emberek törnek be a mozdulatlanságba merevedett Alföld grófi birtokaira. S a bérlok modern elképzeléseit követni sem tudja ? de nem is akarja a dzsentri. Ezeknek a szétmálló életeknek, kilátástalan sorsoknak, a boros kedélyeskedésbe, az osi magyar életkedvbe fojtott szorongásoknak érto-ostorozó rajza a regény. Zaklatott évek, társadalmi csalódások után, az otthon vibrálóan ideges légkörében, egy új szerelemtol megérintve, 1924 januárjában kezdi írni Móricz ezt a regényt. Eloször a Pesti Hírlapban jelenik meg folytatásokban, majd 1926-ban könyv alakban is.