Najnovšie - Svetová beletria strana 410 z 453

Az ?Ad abszurdum című regény a magyar történelem egyik legérdekesebb, legpezsgőbb korszakába enged betekintést.Az 1980-as évek derekán, a budapesti jogi egyetemen játszódik, s megismerhetjük belőle a korszak fiataljainak gondolkodását: hiteket és tévhiteket, harcos kiállásokat és megalkuvásokat, csakúgy, mint a Hatalom kisded játszmáit. (Mivel a rendszerváltást megelőző években járunk, a figyelmes olvasó számára jól láthatók lesznek azok a válságjelenségek, melyek nem is oly sokára a szocializmus bukásához vezetnek el.) Bármennyire előtérben van is a politika, ez az írás mindenekelőtt egy szerelmi regény. Egy excentrikus fiatal lány és egy sok szempontból önállótlan, segítségre szoruló vak fiú szerelme áll a középpontban – így a felelősségvállalás kérdése már egészen korán, viszonyuk kezdetétől fogva felmerül, s határozott, végleges választ igényel. Vállalják-e egymást? Kiállnak-e egymásért? Meg tudják-e őrizni szerelmüket a rengeteg, részben bennük, magukban rejlő, részben a környezetből jövő ellenerő dacára?Mielőtt ezekre a kérdésekre megkapnánk a feleletet, a felelősségvállalás egy újabb, magasabb szinten merül fel. A büntetőjogi felelősség szintjén…

"Énke csak hozzám beszél, soha máshoz nem szólt még. Kiszemelt magának, úgy látszik, és elhatározta, hogy céltalan, vidám kis életének egyetlen programja: engem bosszantani, zavarba hozni. Voltam már néhányszor úgy, hogy felolvadt és kiáradt a szívem, forró szeretet töltött el és fájdalmas vágy, hogy elmondjak magamról mindent barátnak, szeretőnek: odaadjam magam, maradék nélkül, hogy megszeressenek, megsajnáljanak - látod, ez vagyok. Ilyenkor kutattam magamban, megindultan, alázatosan, tisztán. Kutattam magamban, és rábukkantam Énkére is, és rángatni, nógatni kezdtem: no, hát beszélj te is, mutasd be magad, hajolj meg, hiszen te is hozzám tartozol. De ő ilyenkor makacsul, arcátlan mosollyal hallgatott, s ha megszólalt, hozzám beszélt csak, nem a másikhoz, hadd abba már, mondja szemtelenül, fölényesen, nem látod, milyen komikus vagy? Most be akarod csapni őket, hát nem látod? De engem nem csapsz be, papa, nem szégyenled magad, engem akarsz becsapni? Hiszen ismerlek - micsoda szentimentalizmus ez, milyen szamárság, de hát csináld, ha kedved van hozzá.   El kell hallgatnom, mert nincs fegyverem vele szemben. Én szeretem a szép, sima, kifejező szavakat, a mélyértelmű igéket, az artisztikus fordulatokat, szeretem a tragikus szavakat, mert hiszem, hogy ezek fejezik ki az életet. Az ő szótára aljas, cinikus, szemérmetlen, közönséges, perverz élvezettel gyűjtögeti az útszéli kiszólásokat, a tömör és hetyke, zamatos jelzőket, összeszedi és habozás nélkül használja a csavargók, jasszok, durva emberek, parasztok, katonák szókincsét, az argot-t, barátja a hitetlen, alantas, külvárosi csőcselék, a romlott rikkancsgyerek, a hitetlen városi zsidó, a züllött cseléd, a kávéházi ügynök. Szótárát ezektől lopkodta össze Énke, ezekkel a szavakkal rémít meg, ejt kétségbe, pirít el éppen olyankor, mikor a legszebb, legmélyebb, legzengőbb szavak kristályát keresem magamban." (részlet)  

„A ?tengeren különös látvány várta. A Saint-Ferdinand, mint valami szalmakazal, óriási lángokkal égett. Mikor a kalózok el akarták süllyeszteni a spanyol hajót, nagy rako­mány rumot fedeztek fel rajta, s mivel az Othello bőviben volt ennek az italnak, puncségetést játszottak a nyílt ten­geren. Megbocsátható szórakozás olyan embereknél, akik a tengeri élet egyhangúságában minden alkalmat megra­gadnak, hogy változatosabbá tegyék unalmas napjaikat. Mikor a tábornok a Saint-Ferdinand mentőcsónakjába szállt, ahol már hat erőteljes matróz várta, figyelme aka­ratlanul is megoszlott a fáklyaként lobogó vitorlás s le­ánya között, aki férjére támaszkodva hajójuk végén állt. E sok emlék viharzásában s szemben Hélène fehér ru­hájával, mely maga is lobogott, mint valami makulátlan vitorla, s ahogy az óceán felett meglátta ezt az elragadó és büszke arcot, mely magasztos szépségében mindenen, még a vad tengeren is uralkodott, a tábornok, a katonák gondtalanságával, máris elfeledte, hogy bárkája a derék Gomez sírján úszik…”A harmincéves asszony – részlet

Kosztolányi irodalomtörténet írására nem készült. Klasszikusaink közül azok arcmását faragta ki, akikhez kedv és hála vonzotta. gy ez a könyv is vallomás. Az érto kettos okulást merít ebbol a válogatásból: az ismertetésekbol megismeri a magyarázó író lelkületét és muvészetét is. Egy-két évszám a szöveg elé s a diák eszményi irodalomtörténeti fejezetet olvas Balassáról, Mikesrol, Gyöngyösirol, Aranyról, ? író vezeti be az irodalomba, otthonosan, házigazdaként. A ?tananyag? varázslatosan megelevenül: a szöveg-magyarázatban épp az a szépség buvöl, ami a klasszikus szövegbol vett szemelvényekben, ez is az is írói alkotás. Ilyenben ritkán van részünk. Kosztolányi e könyve ezt nyújtja. (részlet Illyés Gyula eloszavából)

Gárdonyi Géza életében gyakran visszatér a boldogtalan szerelem ábrázolása, ez a témája e regényének is. Az Ábel és Eszter egy különös és tiszta szerelem részletezően finom rajza az első pillantástól az egymásra találásig. Nyéky Ábel és Kardos Eszter kezdettől fogva tudják, hogy egymásnak teremtette őket az Isten. Ám sorsukat a körülmények hatalma határozza meg, sem elereszteni, sem megtartani nem tudják egymást. Gárdonyi költői átéléssel és biztos lélektani tudással eleveníti meg a két fiatal szerelmének történetét, s egyben a századforduló Budapestjének hangulatát is. A regény – az író szavaival élve – „az epekedés végtelen éneke”. Gárdonyi kisregényét az Új Idők közölte először folytatásokban, az utóbbi évtizedek kiadásaiban azonban az utolsó két fejezetet rendre elhagyták. A fordulatos, hangulatos történet ma is valamennyi női olvasó érdeklődésére számíthat.

Az ?elbeszélésgyűjtemény alcíme: Egy tanító feljegyzései márciustól Decemberig. A cím és az alcím sokat elárul a kompozícióról; szubjektivitása, a falusiakat a pedagógus együttérző fölényével szemlélő nézőpontra, műfajilag pedig tárcaszerűségre utal és jelzi, hogy a kompozició az évszakok, a hónapok rendjét követi. Novelláiban az egyszerű emberek hétköznapi életéről mond történeteket, némi nosztalgiával a természethez közeli életforma iránt, sóvárogva a föld, a falu lelke után, idegenkedve a mesterkéltté vált „kövi emberektől”. Kortársaival ellentétben Gárdonyi nem regionalista, nem egyetlen tájegységre figyel, hanem az ország különböző részein szerzett tapasztalatait összegzi a faluról, a parasztról. Bár tematikáját és módszerét kötik szálak az irányzathoz, naturalistának sem mondható, eszményítő realizmusa szebbé stílizálja a nyers való tényeit, átkölti a bántó, rút dolgokat. Híresek a szellemi néprajz körébe vágó megfigyeléseket rögzítő novellák (A barboncás); Tolsztojnak a méltóságteljes halálról szóló elbeszéléseivel szellemében rokon a Kevi Pál halála; a paraszti polgárosodás, értelmiségivé válás ellent- mondásainak modern problémakörével vet számot az ismert Tanácskérés; az iskoláztatás nemcsak felfelé lendíti a rátermett szegénygyerekeket, hanem el is idegeníti közösségétől. Életképek, rajzok sorozatának is fölfoghatjuk a ciklust, de nem az impresszionista rögzítés értelmében. Gárdonyinak filozófiája van, panteisztikus látomásban egybeolvadnak a létezők, pontosabban: a világot alkotó, átmenetileg szenvedésre ítélt létezők titokzatos módon benne vannak Istenben, s talán ez a hit a mélyebb forrása az elbeszélésfűzér idillikus szemléletének és nyelvi stílusa kiegyensúlyozott művészi harmoniájának.

A 20. századi magyar irodalom egyik legtermékenyebb és legváltozatosabb műfajaiban alkotó író, Karinthy Frigyes műveit a népszerűség és az olvasói szeretet minden korban arra "ítélte", hogy érdemesebbnél érdemesebb kiadók jelentessék meg. A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent Két hajó Karinthy azon antológiái közé tartozik, mellyel bebizonyítja közönségének, hogy humora mellett éppoly nagy erővel bír filozofikus, politikai, sőt: tudományos-fantasztikus gondolatisága. A kötet többszörösen is a kettősség jegyében született. A címszereplő Két hajó-novella az olvasót arra ösztönzi: engedje képzelete hajóját az ellentétek vizeire kormányozni, földi és transzcendentális, álom és valóság, vágyak és az elérhetetlen tajtékaira. A látszólag véletlenszerűen egymást követő novellák az értő szem előtt láncba fonódnak, és ritmikusan ismétlődő képeikkel az utolsó csattanóig izgalomban tartják az olvasót.

JELES SZÓBELI ÉRETTSÉGI 2150-BEN A MAGYAR IRODALOMBÓL - Kovács János! - Jelen. - Szíveskedjék közelebb gurulni a mikrofonhoz. Álljon be a vetítőtükörbe. - Parancsoljon, értelmességed. - Megállapítom, hogy Kovács János jelentkezett, azonossági vizsgálata jogerős. Jeles osztályvizsgája és szintén jeles írásbeli dolgozata után szóbeli érettségire bocsáttatik a magyar irodalomból. Tanelnök úr ezt tudomásul veszi? - Tudomásul veszem, tanár úr. Tessék kezdeni. - Kovács, az ön szorgalmáról és előmenetelérõl különösen az utóbbi években, mindannyian csak a legnagyobb elismeréssel beszélhettünk. Reméljük, hogy most, mikor középiskolai képzettségéről kell számot adnia, mielõtt az élet iskolájába lép, a kiküldött állami bizottság és főagyú elnökünk (meghajlik) szellemi jelenlétében, nemcsak tulajdon intelligenciájáról és tudásáról tesz majd tanúságot, de ennek az intézetnek hagyományaira és pedagógiai módszerére is kedvező fényt fognak vetni az ön válaszai. - Mindent meg fogok tenni, értelmességed. - Tehát figyeljen. Néhány általános és néhány személyszerű kérdésben fogjuk összefoglalni a huszadik századbeli magyar irodalom lényegét és fõbb irányelveit, ha jól tudom, kiosztott tétele erre a korra vonatkozik. - Igenis, értelmességed. - No, mondja meg - hogy a végén kezdjük -, melyik eseménnyel szoktuk lezárni a huszadik századbeli magyar irodalmat, sok más kulturális és tudományos folyamattal együtt? - Az 1986-os üstököskatasztrófával. - Helyes. Beszéljen erről valamit. - 1986. június 22-én Földünk összeütközött egy gáznemű állapotban lévő üstökös csóvájával, illetve keresztülhaladt ezen a csóván. A végtelenből érkezõ gáztömeg, különleges vegytani összetétele következtében, mindent épen hagyott, csak az akkor divatos betűrögzítő anyagot, az úgynevezett papirost pusztította el mindenütt a világon, tehát minálunk is, semmivé váltak a könyvtárak, lexikonok, anyakönyvi kivonatok, sok száz, sőt sok ezer év felgyűlt anyaga és adaléka, amikből adatainkat és ismereteinket merítettük. Utána elölről kellett kezdeni mindent, új betűrögzítő anyagunk a mézgavas lett, s minden a múltra vonatkozó ismeretet sebtiben kellett összeszedni szájhagyományok alapján, azoknak emlékezőtehetségére utalva, akik a kultúrkatasztrófa után rendelkezésére állottak a tudománynak.   (részlet)

Sok új szereplovel ismerkedünk meg a szerzo ezen muvében. Többek között a híresen jó lövo, biztos kezu Old Surehanddel, a távoli Nyugat meghatározó egyéniségével és ? a történetünk idején már idos ? Old Wabble-lel, a cowboyok egykori királyával. Részesei lehetünk a nagy vadász kiszabadításának a vérszomjas vörösök fogságából. Ám alig hogy biztonságos távolságra kerülnek, máris belecsöppennek a Llano Estacadón dúló indián háborúba. Két, örökös villongásban élo törzs, az apacs és a komancs csapnak össze, életre-halálra. Azonban ezúttal is elmarad az esztelen vérengzés, hiszen Old Shatterhand színrelépésével a békepárti, emberbarát szemlélet gyozedelmeskedik. Jefferson Cityben, Thick anyó ?szállodájában? esténként egymást követik az érdekes, kalandos elbeszélések. Sokan, sokféleképpen írják le a helyszint, a szereploket, a gyakran hasonló eseményeket. Ezekbol egy titokzatos gonosztevo, egy mindenre elszánt bandita alakja rajzolódik ki. O a ?tábornok?? A jók, az igazak bünteto csapatot szerveznek ellene Old Shatterhand vezetésével. Hamarosan Winnetou is csatlakozik és késobb még valaki: egy rejtélyes, magányos indián? Old Wabble mindvégig elottük lovagol. A ?Gonosz? szolgálatába állt, önmagával meghasonlott, jobb sorsra érdemes embernek ez az útja tragédiához vezet. Elhagyva Jefferson Cityt, utunk során káprázatos helyeken barangolunk. Bejárjuk a Sziklás-hegység legszebb tájait és izgalmas kalandokat élünk át hoseinkkel, mígnem a messzi távolban feltunik a Devil?s Head komor sziklatömege?

"Az olvasó talán hajlamos kategóriákban gondolkodni: a költő az költő; az író az író. Álljon előttük cáfolatul ez a kötet, a más területeken is kiválót alkotó Ady Endre összes novelláinak gyűjteménye. Számos, vagy mondhatni inkább: számtalan 20. század eleji újságban, folyóiratban jelentek meg ekkor tárcanovellák, az igen népszerű zsurnaliszta stílusban. Saját megfogalmazásában ,,...nemcsak durva muszájból vagy szükséges pénzért..." - aminek némileg ellentmond a ,,Tíz Forint vőlegénye" című őszinte, önironikus vallomása. A lapok valóban heti rendszerességgel elvárták munkatársaiktól az előírt penzumot - legyen az riport, kritika, úti beszámoló vagy költemény. S ez látni valóan jót tett a kezdetben romantikus-balladisztikus irályban bontakozó (botladozó) prózájú Adynak. Élményt ad, ha időrendben követjük a folyamatosan csiszolódó, érlelődő írásműveket. Évről évre érik témáiban, szemléletben; a gyermekkori benyomásoktól a szélesebb világlátás felé nyílik írói horizontja - egészen az életről való, reménytelen lemondásig. Nem kötelező mindenben egyetérteni vele. Ha megelégeljük a rosszlányok és hűtlen asszonyok végtelen variációjú históriáit, felüdülhetünk a bibliai Krisztus-történetek kissé átfogalmazott változataival, kedves, papi környezetet idéző írásaival. Ahogy a világháború évei elkövetkeznek, elfogy, szinte megszűnik a novellatermése, közben viszont költészete bőven kárpótol."

"Az olvasó talán hajlamos kategóriákban gondolkodni: a költő az költő; az író az író. Álljon előttük cáfolatul ez a kötet, a más területeken is kiválót alkotó Ady Endre összes novelláinak gyűjteménye. Számos, vagy mondhatni inkább: számtalan 20. század eleji újságban, folyóiratban jelentek meg ekkor tárcanovellák, az igen népszerű zsurnaliszta stílusban. Saját megfogalmazásában ,,...nemcsak durva muszájból vagy szükséges pénzért..." - aminek némileg ellentmond a ,,Tíz Forint vőlegénye" című őszinte, önironikus vallomása. A lapok valóban heti rendszerességgel elvárták munkatársaiktól az előírt penzumot - legyen az riport, kritika, úti beszámoló vagy költemény. S ez látni valóan jót tett a kezdetben romantikus-balladisztikus irályban bontakozó (botladozó) prózájú Adynak. Élményt ad, ha időrendben követjük a folyamatosan csiszolódó, érlelődő írásműveket. Évről évre érik témáiban, szemléletben; a gyermekkori benyomásoktól a szélesebb világlátás felé nyílik írói horizontja - egészen az életről való, reménytelen lemondásig. Nem kötelező mindenben egyetérteni vele. Ha megelégeljük a rosszlányok és hűtlen asszonyok végtelen variációjú históriáit, felüdülhetünk a bibliai Krisztus-történetek kissé átfogalmazott változataival, kedves, papi környezetet idéző írásaival. Ahogy a világháború évei elkövetkeznek, elfogy, szinte megszűnik a novellatermése, közben viszont költészete bőven kárpótol."

Csörgey tanácsos azzal a feltétellel hagyja vagyonát fiára, hogy az „egy lánykát nézzen ki magának, vagy szép legyen anélkül, hogy gőgösködjék, vagy tanult legyen, anélkül, hogy azt untalan fitogtassa”.Károly szerelmes lesz Ránky Klárcsiba, de a fiataloknak elválnak útjaik. Majd Visnyai barátja biztatására „a külső országokban szedett tapasztalásait, tudományát és gazdagságát a hon boldogítására fordítani törekedjék”. Végül is megtalálja a szerelmet, és aki a végrendelet feltételeinek megfelel.Az elbeszélés legfőbb értéke, hogy eleven képet ad a korabeli nemesi társaság életéből.

Az ?1911-ben írt Az Isten háta mögött című mű egy felvidéki kisváros értelmiségének egyhangú, kiúttalan életét mutatja be. A regény három fő alakja más-más módon próbál kitörni ebből a világból. Veresnét csak egy szabadító szerelem menthetné ki érzelmi sivárságából. Az albíró az „outsiderek” életét éli, ugyanakkor kapkodva keresi a különböző kisvárosi csoportok között a maga társaságát. Veres Laci mindvégig passzív szereplő. Ilosván minden nevelői hivatástudat, nevelési eszmény megkopott, fegyelmezéssé, magoltatássá szürkült, s Laci csak vergődik ebben a világban (Nyilas Misi és a későbbi regényekben ábrázolt kiábrándult értelmiség előképe ez a fiatalember). A regény mesterien szerkesztett. Az első harmadban az író mesterségesen szürkíti az eseményeket, a másik két harmad egyetlen drámai jelenet, amelyben az eddig külön szálon futó sorsok összefonódnak. A jelenetben Veresné a kisváros legfontosabb asszonya. Ilosva minden jelentős embere – a pap, az igazgató, az albíró, a káplán, a tanító – mind az ő kegyeiért harcol. Ez az egyetlen este hivatott kárpótolni Veresnét egész életének visszafojtottságáért. A regény hőseinek sorsa tragikomédiába fullad, csupán Veres Laci életében mutatkozik kiemelkedési lehetőség, egyedül az ő életét nem zárja le a szerző. Ez az optimizmus már nem a Sárarany naiv hite, amely szerint elegendő az állapotokat felmutatni. Veres Lacinak már küzdenie kell, bár a küzdelem célja – az értelmiség útjának iránya – az író előtt is bizonytalan.

„Kedves Barátaim – Levél Vámos Miklóstól. Állítólag csak annak szólhatnak egy életre a barátságai, aki idejekorán meghal. Valóban? Engem -– személyes érintettség okán – régóta izgat a kérdés. A szitakötő a barátság és a nemzedék regénye. Kérdés, mire jutott a múlt század közepén (1950, plusz-mínusz valamennyi) született generáció. Nyolc főhősöm (és néhány "kültag") a keményvonalas szocializmus éveiben volt gyerek. A puhább diktatúrában kamasz és ifjú felnőtt. Életük közepét találta telibe a rendszerváltozás. Már a (fapados) magyar kapitalizmusban is éltek huszonkét évet. Mire elég hat évtized? Mit értünk el, s miről maradtunk le? Mit tanultunk, s miből nem? Mit felejtettünk el, s mi vésődött belénk örökre? (Ha ugyan létezik olyasmi, hogy "örökre".) Számba vehető a várható jövő is. Sok a szitakötő-zizegés ebben a regényben. És, az egyik szereplő szavait idézve: sok a férfisírás. De nem több, mint a közös nevetés." (Vámos Miklós)

Majdnem negyedszázaddal a rendszerváltás után Magyarországon újra divatba jött a közéleti költészet. A rendszerváltást követő néhány év bőséges verstermése után fokozatosan mind kevesebb olvasói és kritikai figyelem övezte a politikai, közéleti témájú verseket, ám ezek a művek léteztek és izgalmas párbeszédet folytattak egymással, ahogyan az elmúlt egy-két évben született költemények is közvetlenül megszólítják az előzményeiket - felrajzolva a magyar demokrácia bő két évtizedének történetét.Az Édes hazám antológia arra vállalkozik, hogy az olvasót részesévé tegye ennek a költői tradíciókon, nyelv- és világszemléleti különbségeken átívelő irodalmi párbeszédnek. Az antológia alapegysége nem a vers, hanem a versciklus. Alapkérdése nem az, hogy az egyes művek önmagukban hogyan ismertetik fel az olvasóval saját - művészi és politikai természetű - igazságukat, hanem hogy egymás közvetlen környezetében milyen gazdag irodalmi dialógusba vonnak be minket, politikai kérdésekben makacsul elkötelezett versolvasókat.

Polcz Alaine szerette az álmokat. Hitt bennük. Sőt, értette is az álmok nyelvét. „Minden meg nem fejtett álom egy felbontatlan levél" - idézte a Talmudot egyik könyvében. Szívesen hivatkozott Freud ismert mondására, hogy az álom via regia, királyi út a tudattalanhoz. Terápiájában is számtalanszor épített rá, és felhasználta a gyógyíthatatlan beteg gyermekeknél, a felnőtteknél is. „Mit üzen az élet? Mit üzen a tudattalanom?" - tette fel gyakran a kérdést önmagának is. Őt olvasva, az ő álmain keresztül mi is közelebb kerülünk az álmok világához, a saját álmainkhoz, és így önmagunk megértéséhez.zélés vázlata szolgált, melyet Kierkegaard eredetileg a Vagy-vagyba szánt.

Mistrovský román jedinečným způsobem kombinuje příběhy a vyprávěcí postupy blízkovýchodních literatur s postmoderním stylem psaní. Hlavní hrdina, advokát Galip, pátrá po své záhadně zmizelé ženě Rüye a nevlastním bratru Celâlovi, známém novináři, jehož sloupky o Istanbulu a jeho historii tvoří důležitou část bohaté románové koláže. Galip se při svém pátrání vydává do spletitých ulic Istanbulu, dostává se do podsvětí, bloumá po chudinských předměstích a setkává se s mystiky, blázny i politickými aktivisty, pročítá Celâlovy novinové sloupky a populární detektivní romány a nakonec odhalí šokující pravdu o své ženě i o sobě samém...

Jane Eyrová, najznámejšie dielo Charlotty Brontëovej, je román, kde je hlavnou postavou mladá rozprávačka, drobná, nie práve krásna, ale inteligentná a čestná anglická sirota. Dej románu prechádza niekoľkými obdobiami: Janino detstvo v Gatesheade, kde jej život strpčujú teta a jej rozmaznané deti. Jej pobyt a vzdelávanie v Lowoodskej dievčenskej škole pre chudobné dievčatá a siroty, kde si získava priateľky, ale trpí nedostatkom - či už stravy alebo príjemného prostredia, jej pôsobenie ako opatrovateľky v sídle Thornfield Manor, kde sa zamiluje do svojho zamestnávateľa Edwarda Rochestera, obdobie strávené s rodinou Riversovcov v Moor House a Mortone, kde ju jej chladný bratranec-kňaz požiada o ruku, a jej opätovné stretnutie a manželstvo s milovaným Rochesterom v jeho dome vo Ferndeane. Čiastočne autobiografický román je plný spoločenskej kritiky a pochmúrnych gotických prvkov. Na vtedajšie pomery bol veľmi pokrokový, pretože nekopíruje len zásady romantizmu, ale miešajú sa v ňom aj nové, realistické prvky a motívy.

Az Éleslövészet Grendel Lajos első és egyben leghíresebb regénye, amelyet 1986-ban franciára is lefordítottak. Tulajdonképpen ezzel a regényével robbant be a magyar irodalmi köztudatba. Az Éleslövészet a nyitódarabja az abszurd történelmi látomásait, a szlovákiai magyarok „privát” történelmét összefoglaló trilógiájának is. Vitriolos humorba ágyazott emberi és történelmi analízis ez a könyv, amelyet különös szerkesztésmódjának köszönhetően többen a posztmodern irányzat művei közé sorolnak.