Najnovšie - Svetová beletria strana 444 z 451

„A szerencsés Dick” – így nevezte valaki utolsó egyetemi évében Richard Divert, aki valóban a sors kegyeltje: rendkívül tehetséges, elbűvölő egyéniségű amerikai fiatalemberként ismerjük meg 1917-ben, amikor elkezdődik pszichiátriai karrierje Európában, „a háború utáni világ széttört univerzumában”. Egy barátja szerint épp a szerencséje a szerencsétlensége: „nincs más megoldás, mint összeszedni valami betegséget vagy kisebbrendűségi komplexust vagy szívbéli csalódást”. Ám Dick a magánéletében is szerencsés: beleszeret svájci kollégájának és barátjának gyönyörű – az apjával történt incesztus miatt szenvedő – betegébe, s vállalja, hogy nemcsak férje és szerelmese, de ápolója és biztonságot jelentő támasza is lesz. Nem dúlja fel ezt az idillt sem Nicole betegségének időnkénti fellobbanása, sem Dick és egy fiatal amerikai színésznő szerelme, sem az őket körülvevő bohém amerikaiak kisebb-nagyobb botrányai. A házassággal Dick ráadásul mesés vagyont is szerez, ami lehetővé teszi, hogy munkájának éljen, és barátjával ragyogó pszichiátriai klinikát létesítsen Svájcban. S miközben a gyönyörű fiatal pár éli az Európába települt gazdag amerikaiak fényűző életét, valami mégis megroppan Dick és Nicole kapcsolatában; talán a pénz kezdi ki a nemes értékeket, talán valami megfoghatatlan lelki mechanizmustól gyűlik föl a keserűség Dickben, akinek egyre kiszámíthatatlanabb viselkedését értetlenül figyeli Nicole, mert „évszázadok telnek még el, mire egy amazon végre képes lesz fölfogni azt a tényt, hogy a férfi kizárólag büszkeségében sebezhető meg, de ha ezt egyszer megroppantják, törékeny lesz az egész ember, akár a tojás”. Vagy talán csak Nicole betegsége, a világgal szembeni dühe szivárog át Dickbe, s amikor a páciens végleg meggyógyul, Diver doktor „szabadságának” az az ára, hogy örökké magában hordozza gyönyörű feleségének levetett-elhajított bánatát. Fitzgerald, az amerikai dzsesszkorszak legragyogóbb írója, aki A nagy Gatsby-ben az első világháború utáni évtizedek Amerikájának művészileg hibátlan regényét alkotta meg, ebben a művében is kegyetlen beleérzéssel ábrázolja az emberi lélek finom mozgatórugóit, az emberi tragédiákhoz – vagy épp a nem várt boldogsághoz – vezető különös folyamatokat. 

„Jelmezek és jelvények változtak, de a cselekmény ugyanaz maradt: a diktatúra, amely fojtogatja a szabad vélemény nyilvánítását, a szabad vállalkozást, és időnként háborúkat kezd, mert így remél menekülni belső és külső problémái elől. A jelmez néha barna, fekete, vagy vörös, de az ember, akit jelmezbe bújtatnak, ugyanaz, mert ugyanazt csinálja. A jelvény néha statisztika, vagy sarló és kalapács, de mindig parancsuralom, amely a jelvényt a kortárs mellére tűzi és fojtogatja a szabad emberi együttélést.” Márai Sándor „Tudtuk, hogy amit ilyen alaposan kell kijelenteni, az már igazi értelmében nincsen. A béke, ha beszélni kell róla – mint az ifjúság vagy az egészség –, már nem igazi béke többé. Aki úgy érzi, hogy fiatal, már nem fiatal, s aki nagyon örül egyfajta, hirtelen kerekedett egészségöntudatnak, helyesen cselekszik, ha csendesen elmegy az orvoshoz és megvizsgáltatja magát. Mert ami igazán, szervi valóságában él, öntudatlan. Nem, ez már nem volt béke, mert tudtunk róla, volt egyfajta félelmes, igen, vérfagyasztó csengés az államférfiak, politikusok, híres katonák hangjában, mikor odaálltak a villanyos hangszóró elé, és világgá ordították, hogy béke lesz, csakis béke, semmi más, csak béke – mindenáron, akkor is, ha egy-két világpusztulásba kerül is a béke, s ha mindenki belepusztul, aki él, s mindent le kell bombázni: akkor is béke lesz, majd ők megmutatják!”  

Tokióban – a világ egyik legnagyobb metropoliszában – egy kóbor macska bolyong a sikátorokban. Útja során finoman megérinti egyes városlakók egymástól látszólag teljesen független életét, és ezáltal meglepő módokon kapcsolja össze a sorsukat.A város azonban folyamatosan változik. A macska lassan a peremvidékre szorul, ahol különös idegenekkel találkozik: egy hajléktalannal, aki egy omladozó szállodában húzza meg magát, egy magányos remetével, aki retteg elhagyni a házát, és egy kisbolt dolgozójával, aki a szerelmet keresi.Miközben a macska Tokió lakóit kerülgeti, minden lépésével közelebb hozza őket egymáshoz.„Inspiráló, megható, és olykor szívszorító.” – The Guardian

Ramon Gener díjnyertes regényének központi szereplője egy zongora: különös, rejtélyes múltú hangszer, amelynek billentyűi titkokat rejtenek. Az elbeszélő nemcsak a zongora viszontagságos történetéről mesél, hanem feltárja az egész 20. századi európai történelem rejtett, személyes oldalát. Megismerhetjük Johannest, a visszahúzódó, virtuóz zenészt, aki az első világháborúban a frontra kényszerül; aggódó édesanyját, Ortrudot, aki megvásárolja a zongorát fia számára; Ryant, a becsületes, brit katonát, aki egy véletlen folytán megörökli a hangszert; Ryan lányát, Emilyt, aki a második világháború veszteségeit és borzalmait követően a zenében talál vigaszt. Különféle korok különféle emberei ők, akiknek sorsát mégis összeköti a különleges, 31887-es sorozatszámú, Grotrian-Steinweg márkájú koncertzongora; a viharos, sötét időkben a zene szinte mágikus erővel bír, megnyugvást, feloldást, erőd ad mindenkinek - a hangszer ellenségekből barátokat, botfülűekből zenészeket, idegenekből családot kovácsol.  

"Az éjszaka egy önálló történet - szögezte le Elie Wiesel 1983-ban -, de ez a forrása mindannak, amit a későbbiekben írtam." Ez az 1958-ban megjelent kisregény volt a szerző első műve, amelyet másodikként és harmadikként követett A hajnal (1960) és A nappal (1961). Az említett kötetek közül az első kettő már évtizedekkel ezelőtt megjelent itthon, de a teljes trilógia most először olvasható magyarul.Az ortodox zsidó családban, az erdélyi Máramarosszigeten született Elie Wieselt - apjával, anyjával és húgával együtt - 1944-ben deportálták Auschwitzba. Családjából egyedül ő élte túl a kegyetlen megpróbáltatásokat; tizenhét éves volt, amikor a háború végén szabadult.Az Éjszaka trilógia az 1986-ban Nobel-békedíjjal kitüntetett író és emberjogi aktivista életének három fordulópontjáról szól. Az éjszaka a náci koncentrációs táborok hétköznapjait tárja elénk, és voltaképpen a túlélésért folytatott küzdelem krónikája. E művében Elie Wiesel a személyes tapasztalatairól számol be, míg a trilógia második és harmadik része - ha tartalmaz is bizonyos önéletrajzi elemeket - javarészt fikció. A hajnal a háború után Palesztinába özönlő zsidóságnak az önálló állam megteremtéséért folytatott harcát mutatja be. A regény középpontjában az a súlyos erkölcsi dilemma áll, hogy a szabadságukért küzdő harcosoknak szabad-e alkalmazniuk a "szemet szemért"-elvet. A trilógia záró része, A nappal a lágerek túlélőinek későbbi sorsát, a szeretteik elvesztését feledni, feldolgozni nem képes áldozatok tragédiáját jeleníti meg.

Kedves Olvasó!A HOMOKÓRA c. kötetben található írásaim – verseim, novelláim – szellemiségét talán ez a gondolatsor tükrözi leginkább:„Parányi homokszemek, mint a pillanatok, a megállíthatatlan idő jelképei. Csak ülök, és némán bámulom, ahogyan leperegnek előttem a csillogó jövő szemcséi, s válnak a múlt kérlelhetetlen martalékává – örökre. Alig megfogant gondolatok ezreit nyeli el a végtelen, visszafordíthatatlan idő, hogy közülük csak minden tíz, vagy százezredik születhessen újjá, s legyen belőle írható történelem. A többi az érzékek tudatos-tudattalanában továbbra is várja, hogy idővel a szikra újra lobban, s akkor talán nem egy múló pillanat hamvaként végzi – ismét.” /T. Fiser Ildikó/Az író elsődleges feladata szerintem, hogy közvetítse az élet minden rezdülését, azaz ne csak befelé, de kifelé is figyeljen. Számomra az írás egyfajta szenvedély, ami boldogságot és reményt ad. Remélem, hogy mindenki talál a kötetben egy-egy olyan írást, amely megérinti a lelkét.Szeretettel, T. Fiser Ildikó

Miután Torjai Endre nyugdíjba vonul, hosszas megfontolás után megfogadja pszichológusa tanácsát, és egy óceániai szigetre költözik, hogy utolsó éveit a tenger mellett töltse. Meg akar szabadulni az eseménytelen életét végigkísérő szorongásaitól, nem akar többé megérteni másokat, de leginkább saját maga elől nem akar már menekülni.Hamar rátalál egy idillinek tűnő tengerparti házra, így napjai kezdetben gondtalan semmittevéssel telnek: úszik, nagyokat sétál, és szorgalmasan írja bejegyzéseit a füzeteibe.Amikor azonban nyugalmát feldúlják a váratlanul megjelenő szomszédok, elhatározza, hogy elutazik abba a kommunista országba, amelynek véres polgárháborújáról még évtizedekkel korábban az otthoni hírekből hallott. A látogatás egyre fojtogatóbb emlékeket idéz fel benne, és Torjai ráébred, hogy megint menekül valami elől, de hiába...Barnás Ferenc új regényének tágas topográfiája és az elbeszélői mindentudás az egyéni szabadságnak csupán a látszatával kecsegtet: a Most és halála óráján kíméletlenül és mesterien szembesít az ember fenyegetettségének állandó és zsigeri tapasztalatával."Hányszor eljátszott az utolsó óra, az utolsó nap gondolatával! Fekszik majd valahol, és egyszerre csak rádöbben, hogy ez az utolsó órája. Nincs több idő. Egyedül maradt. Ebben a játékban valóban egyedül marad, nem találhat ki semmit."Barnás Ferenc 1959-ben született Debrecenben.

Végtére is, mire emlékszik vissza a költő? A múzsákra, akik nélkül nincs költészet. Bárhogy is alakult a kapcsolat, drámai szakítással végződött vagy szelíden hunyt ki a láng, az eltűnt idő távlatából minden letisztul, minden a helyére kerül. Beszőtte a csend és a szép emlékezet.

Kedves és Szerencsés Olvasóim! Kiknek ajánlom ezeket a szösszeneteket, történeteket?Mindenkinek, aki szereti a kutyákat, a természetet, illetve azoknak ,akik a téli holtszezonban, bőszen fenik horgaikat, az első tavaszi bevetésre készülve.Bár van bennük egy picike szakma is, de remélem, hogy minden kutyarajongónak élvezhető, talán elgondolkodtató, tanulságos és szórakoztató olvasmány lesz.Mondanivalóm rövid esszenciáját, talán Arisztotelész fogal­mazta meg a legfrappánsabban: A TUDÁS a NEMTUDÁS tudása. Minél többet éltem, tapasztaltam, annál több bennem a kétely, a kérdés. Tehát ha véleményt alkotok bármiről, akkor így kezdődik: Per pillanat úgy gondolom, hogy......Maszlay Példakép Legenda Lajos 

Bevallom, megfeledkeztem róluk. A fiók mélyén lapultak évekig: Irományok - rímesek, rímtelenek, pimaszok, huncutok, szemtelenek. Eleinte csak suttogtak, aztán morogtak, berzenkedtek, egyre hangosabbak lettek, hogy így meg úgy, velük nem törődik senki és most azonnal panaszt akarnak tenni. Ha nem történik továbbra se semmi, az ihletnél lesznek kénytelenek feljelentés tenni.

Mindenkinek megvan a maga Balatonja: saját emlékek, találkozások, titkok finom és kényes szövedéke. Pedig a Balaton sokáig nem is létezett, költők és írók találták ki. 150 évvel ezelőtt öt férfi körbejárta a magyar tengert, az egyikőjük pedig megírta a kalandot. Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című kötetéről van szó, amely igazi közönségsiker lett. Most tizennégy író, hét nő és hét férfi kelt útra, hogy egy-egy fejezetet újraírjon. Az Utazás a Balatonom körül irodalmi palackposta az ezerarcú tóról. A kötetben felcsendül egy óda a tihanyi Tescóhoz, gyilkol egy jégvitorlázó, Karinthy meghal Zsidófokon, szerelmek szövődnek keresztbe kasul, Bogláron borozunk az endékásokkal, egy erdélyi úr hegyre megy fel, és dombról jön le, egy fiatal lány sümegi luxushotelben kerül vérfagyasztó konteóba, Szántódon az eltűnt idő nyomába eredünk, Szigligeten ormányosbogarakat perelnek be, veszélybe kerül egy esküvői sminkpróba Akarattyán, az egyik hegyről meg kiderül, hogy alvó sárkány. Közben a Balaton csak csendben hullámzik, hisz évszázadok óta úgyis mindent tud rólunk. Ha csak egy könyved lehet a Balatonról, megtaláltad. A könyv szerzői: Benedek Ágota,Biró Zsombor Aurél, Cserháti Éva, Cserna-Szabó András, Fehér Béla, Harag Anita, Háy János, Horváth Viktor, Nyáry Krisztián, Parti Nagy Lajos, Szabó Borbála, Szécsi Noémi, Tompa Andrea, Ugron Zsolna, Vida Gábor  

Mi történik, ha egy újságíró visszanéz a gyermekkor helyszínére – nem kutatni, csak elmesélni?Ez a könyv nem regény, nem tanulmány, nem irodalmi karrierállomás. Csupán egy sor emléktöredék, hangulatfoszlány, történetdarabka. A Rábáról. A faluról. Az emberekről, akik még tudtak időt hagyni az életre.A sorok mögött ott húzódik a szeretet a szülőföld iránt – és az a bölcs derű, amivel csak az tud írni, aki már nem akar bizonyítani semmit.Ha voltál valaha gyerek vidéken, ha ismerted a csendes folyók illatát, vagy csak szereted a jóízű történetmesélést, ez a könyv neked szól.Nem akar több lenni, mint ami: őszinte. És ettől válik különlegessé.

Fontos foglalkoznunk azokkal az érzelmekkel, melyekkel lehetetlennek tűnik a szembefordulás. Azért született meg ez a kötet, hogy nekem ez sikerülhessen, és segítséget nyújthasson annak is, akinek még nem. 

"Mindenki azt hiszi, hogy a kutyapóz nagyon sebezhető - jegyezte meg Jordi -, pedig valójában ez a legstabilabb pozitúra. Mint egy asztal. Nehéz földre küldeni, ha már négykézláb vagy."Miranda July pimasz, szexi, vicces és meglepő regénye egy negyvenes nőről szól, aki a feje tetejére állítja az életét. A történet főszereplője, miután belefárad kiégett házasságába, nekiindul, hogy átszelje Amerikát. Ám harminc perccel azután, hogy elbúcsúzott a férjétől és a gyerekétől, hirtelen ötlettől vezérelve lekanyarodik az autópályáról, bejelentkezik egy motelbe, és egy egészen másfajta utazásba kezd, mely során szembenéz legrejtettebb fantáziáival és vágyaival...A könnyekig nevettető humor, a tökéletes vígjátéki ritmus, az emberi intimitás iránti, tabukat nem ismerő érdeklődés teszi egyedülállóvá ezt a regényt, amely őszintén beszél házassági válságról, a gyerekünkkel való kapcsolatról, árulásról, menopauzáról és arról a nagyon is emberi vágyról, hogy egyszerre érezzük magunkat szabadnak és szeretve. A Négykézláb górcső alá veszi, mi történik egy 21. századi nő fejében, valamint a lábai között a szexualitása csúcsán."Őszinte regény az életközepi válságról; sokkal viccesebb és bátrabban gyarló annál, mint amit egyáltalán el tudsz képzelni... letehetetlen." Vogue"A könyv híre szájról szájra terjed a vágyról és szabadságról fantáziáló nők körében... Minden csetcsoportban ez a téma." New York Times"Megszállottja lettem ennek a könyvnek. Miután elkezdtem, minden másról megfeledkeztem, amíg a végére nem értem. Utána pedig könyörögtem az összes nőismerősömnek, hogy olvassák el minél hamarabb." The Cut"Elég komoly filmrajongónak kell ahhoz lenni, hogy Miranda July neve itthon ismerősen csengjen... Ám ha a Négykézláb megjelenik magyarul..., akkor mindez egycsapásra megváltozhat: July nálunk is feltűnést fog kelteni. Ezzel a könyvvel ezt nehéz volna elkerülni." Gyárfás Dorka újságíró"Részben abszurd szórakozás, részben egy 45 éves művésznő szexuális, szerelmi és családi életének újrafelfedezése. Kiforgatja az elvárásokat, és újraértelmezi, hogy mit is jelent nőnek lenni." Könyves Magazin

Sokféle értelemben hibrid Andrei Dósa önéletrajzi regényének elbeszélői hangja: egyszerre magyar és román, idealista és cinikus; olykor mintha Holden Caulfield kamaszkori vívódásait látnánk a Székelyföld kulisszái között, máskor Karl Ove Knausgard kíméletlen őszinteségével szembesülünk. Útkeresése során a szerző-főhős valamiféle ösztönös erkölcsi és esztétikai iránytűt követve próbál kikeveredni az identitások kusza hálójából, anélkül hogy pontosan tudná, milyen árat kell majd ezért fizetnie."Hogy bebizonyítsa, hogy ő egy igazi székely, Atti felmászott a Királykőre, magával cipelt egy magnót, és amikor felért a csúcsra, betette kazettán a székely himnuszt, felhúzta maximumra a hangerőt, és elkezdte ordítani a szöveget."Andrei Dósa 1985-ben született Brassóban. Az egyik legfontosabb román nyelvű magyar író, eddig öt verseskötete és két regénye jelent meg. Műfordítóként Kosztolányit, Petrit, Kemény Istvánt és sok más kortárs magyar szerzőt ültetett át román nyelvre. Jelenleg a Poesis International című folyóirat szerkesztője. Füveskert című regénye 2023-ban jelent meg a Helikon Kiadó Margó-könyvek sorozatában.

Három nő, három sors. Egy hallgatásokból, veszteségekből és kimondatlan szeretetből épült örökség.Emese, a húszas évei végén járó tanárnő élete mélypontjára kerül. Egy testi és lelki összeomlás után úgy dönt, Angliába utazik, hogy eleget tegyen nagyanyja, Olga utolsó kívánságának. Egy távoli kisvárosban, egy ismeretlen nő vendégszobájában próbálja meg újrarendezni az életét, vagy legalább lezárni mindazt, amit már nem bír tovább cipelni.De a csend, az eső, az idegen ház konyhája és a Long Mynd szemközti dombjai mögül lassan új hangok szűrődnek be. Emese teste és lelke elkezd emlékezni, mozdulni, érzékelni. Egy váratlan vihar, egy forró tea, egy reggel, amikor már nem olyan nehéz felkelni. És valami, ami még nem a megoldás, de már nem is a vég.Cserháti Éva regényében három nő sorsa fonódik össze egy finoman rétegzett történetben. A múlt lankái a női örökség súlyáról és erejéről mesél, arról, amit kimondtak, és arról is, amit elhallgattak. Mit kezdünk a családi múlt hibáival, eszméivel, hallgatásaival? Hogyan tud egy nő saját utat találni, ha a nagymamája a forradalmat, az anyja a túlélést választotta - és ő egyikben sem hisz?,,A belső csendből, melyhez csak hozzátett a fülembe fütyülő, kapucnimat cibáló szél, egyetlen érzés fakadt: egy percre teljesnek éreztem magam... Nem gyászoltam a múlt veszteségeit, és nem szorongattak a jövő lehetséges fájdalmai. Teljességérzetem testetlen volt, de figyelmem egyetlen képre összpontosult: Sarah apró háza, mint örök ígéret húzódott meg a dombok ölelésében"

Hugo a hatalom és a pénz bűvöletében élő családjának fekete báránya. Míg ikertestvére – szüleik megelégedésére – az üzleti életben találta meg magát, ő korán a művészet felé fordult. Már ismert festő, amikor elhagyja élete nagy szerelme – a váratlan csapás válságba sodorja Hugót, amivel a múlttal való szembenézésen keresztül próbál megküzdeni: fölkeresi gyermekkora helyszíneit, meglátogatja egykori, immár beteg nevelőnőjét, és nagyapja eltagadott náci múltját kezdi kutatni. Bár Willem Adema a családi emlékezet szerint egy ponton szembefordult a nácikkal, és a háború után elkerülte a felelősségre vonást, Hugo ennek ellentmondó dokumentumokat talál, ráadásul nagyapja elveszett háborús naplója is előkerül. De segíthetnek-e vajon emberi és művészi válságának megoldásában az ország leggazdagabb nácijának korabeli feljegyzései? Tommy Wieringa nagyszabású regénye művészet és politika, kapitalizmus és humanizmus labirintusa, amelyben a választott irány drasztikusan különböző világokhoz vezet. Csak rajtunk áll, melyik felé indulunk el. TOMMY WIERINGA Hollandiában született 1967-ben. Gyermekkorát az Antillákon töltötte. Középiskolai tanulmányait már a hollandiai Zutphenben végezte, majd Groningenben történelmet és Utrechtben újságírást tanult. Gondolkodására hatott az antropozófia és a keleti filozófia. Számos regény szerzője, első sikerét Joe Speedboot című művével aratta. A Nirvána a negyedik magyarul megjelenő regénye.    

Ha egy magyar népmesét olvasunk, szinte biztos, hogy azt Benedek Elek írta, az ő hangján szólal meg. Hiszen mesegyűjtőként nemcsak szolgaian lejegyezte a hallott történeteket, hanem formát adott nekik, tökéletesre csiszolta őket. Egészen kicsi gyerek volt, amikor egy zsellérlány mesemondása megigézte: ,,az első mese után kisírtam-könyörögtem belőle a másodikat, a harmadikat, a negyediket, aztán a jó Isten tudja, hányadikat - nem volt többé nyugodalma tőlem." Már diákként gyűjteni kezdte szűkebb szülőhazája, a székelyföldi Kisbacon és környéke kincseit. Pályafutása csúcsán, a Millennium évére jelent meg az ezer mesét tartalmazó hatalmas gyűjteménye, a Magyar mese- és mondavilág. Könyvünk második, nagyobbik felében ebből a kincsestárból válogattunk talán kevésbé ismert népmeséket, melyeknek főhőse legtöbbször Krisztus, egy megejtően hétköznapi figura, aki - magunk közt szólva - inkább tűnik székely góbénak, mintsem az Isten fiának.A könyv első felében pedig Benedek Elek mint budapesti újság- és regényíró jelenik meg, aki gyermekkora ünnepeit emlegeti szívfacsaró honvággyal, vagy éppen a nagyvárosi felnőttek jellemzően karácsonyi problémáit veti papírra.Humor és emelkedettség, székelyföldi falu és dübörgő nagyváros, nosztalgia és örökkévalóság - ez Benedek Elek titka, amivel még ma is nagy hatással van ránk, lelkes olvasóira.  

Miközben három testvér fogadja apjuk temetésén a gyászolók részvétnyilvánítását, egyikük zsebében ott lapul egy feljelentés – amit két testvére tett ellene. De vajon mi vezetett idáig? Milyen emlékek, fájdalmak és elhallgatások feszülnek egymásnak a három testvér közt? És helyreállíthatóak-e a kapcsolatok és a szerepek egy ilyen családban?Az örökség a Magyarországon A válással berobbanó Moa Herngren nagysikerű családidráma-sorozatának harmadik darabja. „Minden karakterem emberi, közel sem tökéletes személyiség. Talán pont ez a legfontosabb üzenetem az olvasóknak, hogy mindig igyekezzenek megismerni minden fél motivációját, érzéseit, nézőpontját, mielőtt ítélkeznek.” (részlet Moa Herngren Nők Lapja-interjújából) Kevesebb