Najnovšie - Svetová beletria strana 71 z 453

Dráma. Fordította: Kosztolányi. A hercegnő tragikus első látásra szerelmének története.

Fordította: Kosztolányi. Gótikus, filozofikus és erősen homoerotikus kicsengésű regény.

Ady Endre saját életének színpadán. Szenvedélyek, letargiák, különböző kapcsolódási pontok játéka ez a könyv. Furcsa időutazás az irodalomtörténet, a történelem és a hétköznapok vegyületébe. A kötet jelenetsorai Ady különböző életszakaszait ölelik fel. Az első Lédával való viharos kapcsolatát, a második az „asszony” folytonos keresését, az Örök virágzás Csinszkával való házasságát, melybe a korabeli események minduntalan beleszóltak egészen 1919. január 27.-ig. A kötet negyedik darabja különálló, az előző három keveréke, a költő életének utolsó hónapjai és visszaemlékezések ötvözete.

Wiesbaden, ?1945. szeptember. A második háborúnak vége, a Herzberg-pezsgőgyár pedig súlyos károkat szenvedett. A Herzberg család legidősebb lánya, egyben a pincészet többségi tulajdonosa, Henni élete is romokban hever. Férje eltűnt Oroszországban, és most elhunyt apját is gyászolja. A temetésre megérkezik Henni idősebb húga, Lisbeth, a család fekete báránya, akinek múltja súlyos teherként nehezedik a két nőre, csak a legfiatalabb testvérükért, Billéért érzett felelősségük egyesíti őket. Bille ápolónőként szolgált a fronton, de már régóta nem hallottak felőle, aztán váratlanul mégis hazatér. A pezsgőgyár minden gondja és terhe Henni vállát nyomja, egy dolgot azonban biztosan tud: nem hagyja, hogy tönkremenjen a családi vállalkozás. Henninek egyetlen esélye van arra, hogy megmentse a pincészetet, és újra beindítsa a zavartalan működését, ehhez pedig mindent kockára kell tennie – az új szerelemre való reményét is. Linda Winterberg lebilincselő családregény-sorozatot alkotott a Rajna-menti pezsgőpincészet háború utáni időszakáról, amelynek első részét tartja kezében az olvasó.

Rajna-völgy, 1951. Henni és testvérei, Lisbeth és Bille végre közelebb került egymáshoz, már maguk mögött hagyták a régi vitákat. A pezsgőgyárat vezető Henni és Georg első gyermeküket várják. Lisbeth is rátalál az új szerelemre, amely azonban veszélybe kerül, amikor utoléri a múltja. Bille, a madárfióka még mindig a család szeme fénye, azonban nem tudja túltenni magát a háborúban ápolónőként átélt borzalmakon. Végül egy férfiban lel vigaszra, aki aztán óriási csalódást okoz neki. Conrad, Henni eltűntnek hitt férje is visszatér, amivel a nővérek boldogsága újra veszélybe kerül.

„Zseniális könyvélmény. Rendkívül szórakoztató!" – Don't Forget To Smile And Read Blog Ami sok, az sok! Úgy látszik, minden sínen van. Három csodás kisfiú, szerető férj, családi ház, barátok, kellemes munka és elegendő énidő. Már-már túl nagy a nyugalom! Mi kellhet még a boldogsághoz? Talán egy kislány… – ábrándozik Gyömbi, ám a sors tréfás kedvében van: a vágyott lányka helyett újra fiúbaba érkezik a családba. Ráadásul nem is egy, hanem egyszerre kettő!  Mert, valljuk be, ami sok, az sok(k)! Öt gyerek kifejezetten az. A menetközben befogadott kölyökkutyáról és a megszaporodott cicákról nem is beszélve. Ha eddig hullámvasút volt az élet, most trambulin lett – minden előzetes terv felborul, az élet a dombon a feje tetejére áll. Fel-le pattogni, bármily mókás, sokszor ijesztő, néha veszélyes, és nagyon fárasztó. Olykor sosem tapasztalt helyzetekbe, rémisztő magasságokba vagy mélységekbe kerülünk, forog velünk a világ, hogy azt sem tudjuk, hol áll a fejünk. Csak reménykedünk, hogy jó helyre érkezünk, és nem szakad át a védőháló, ha túl gyorsan zuhanunk.  Patak Gyöngyvér a Család a dombon folytatásában emeli a tétet. Még több kaland vár ránk, és megannyi érzelem ragad el minket az események sodrásában. Kihívások, kudarcok és katarzisok követik egymást. A nagy kérdés pedig az, hogyan lehet gyerekek mellett megőrizni az ép eszünk, valamint a testi és lelki egészségünk.  „A magyar Napsütötte Toszkána." – Coloré „Ezt a könyvet minden szülőnek el kellene olvasnia!" – Könyvuniverzum „Megmutatja, hogy a borús idő után mindig kisüt a nap."– ReAd-blog

Ha valaki szeretne visszarepülni abba a korba, amikor még az emberek lóháton és szekéren jártak, ahol fehérre meszelt házakat léckerítések védték, mögöttük ugató pulikutyáva és lábhoz dörgölőző macskával, ahol erősek voltak még az emberi kötelékek, akkor jó könyvet választott. Ebben a világban keresi Bálint, a fiatal földbirtokos hirtelen eltűnt édesanyja emlékét. Hosszú utat kell bejárnia, mely során szembe kell néznie elhunyt apja szellemiségével, a megörökölt családi birtok különös, olykor félelmetes titkaival, és anyja évekkel korábbi szenvedéseivel. A küzdelmes utat azonban nem kell egyedül bejárnia. Mellette áll fiatal felesége, Bell, aki szintén küzd saját múltjának szellemeivel, miközben vezeti a falusi iskolát, harcol a gyereklányok jobb sorsáért, és szembenéz saját nőiességének kérdéseivel. A két fiatal nincs egyedül a nehéz pillanatokban, hiszen Bell édesapja a maga csendes, meggondolt módján, szájában elhagyhatatlan pipájával vigyázza lépteiket. Mozgalmas történet küzdelmekről, fájdalmakról, szeretetről, összetartásról.

A Nagy Francia Forradalom alapjaiban felforgatja a polgárok életét Angliában is.

Karinthy nemcsak hogy írt verseket is, de némelyik igen közkedvelt.

Kisebb gyűjtemény az író humoreszkjeiből.

Népdalainknak és népballadáinknak hatalmas, szinte teljes gyűjteménye Benedek Elek összeállításában.

„Atyám, megbocsátod-e az apák és anyák bűneit? Megvédelmezed-e az ártatlant? A kiszolgáltatottat, akinek nincs beleszólása a sorsába? A feleségnek, aki titkokat visz a hitvesi ágyba?Bocsáss meg nekem, Atyám, mert vétkeztem. Vétkeztem a szerelemmel, és vétkeztem a hazugsággal. Elrejtettem előle magamból mindazt, amiről úgy gondoltam, nem szabad megismernie. Csak az álarcomat mutattam felé. A szerelem, a szenvedély álarcát. Úgy vettem magamra a házasság szentségét, hogy belül üres voltam, mint a halott kagylóhéj, amelyben nincs semmi, amely sötétben rejtőzik. És ebben a sötétségben most egy élet növekszik. Szeretetben növekszik, pedig a sötétség közelében él. Megbocsátasz, Atyám? Megbocsátasz ennek a gyermeknek? Ó, bárcsak megszabadulhatnék a félelemtől, hogy szabadon beszélhessek! És rettegek attól, hogy sosem leszek képes elmondani. Nézem, hogy lesz egyre sűrűbb a hazugságok hálója, érzem, ahogy egyre szorosabbra hurkolódik körülöttem. A szeretet nem élhet sötétségben. A szeretet a fény felé törekszik. Én, a hazugságok gyermeke, nagyon is jól tudom ezt.” Tandi Jo Reese fiatal nő, aki minden erejét összeszedve kilépett rossz házasságából, és két gyerekével együtt visszaköltözött szülővárosába, az óceán partján fekvő, csodálatos szépségű Hatteras szigetére. Abban bízik, itt új életet kezdhet, a helyiek pedig szeretettel fogadják. Tandi az idős Iola Anne Poole-tól bérel egy kis házikót, és amikor az asszony meghal, őt bízzák meg a feladattal, hogy takarítsa ki Iola hatalmas, zegzugos viktoriánus házát. Tandi egy különös véletlennek köszönhetően elképesztő felfedezést tesz a házban: megtalálja Iola elrejtett imádságos dobozait, amelyekbe Iola tízéves korától kezdve egészen élete végéig gyűjtötte a feljegyzéseit. A dobozokba zárva egy hosszú élet története rejtőzik - egy zárkózott, de gazdag lelki világú nő reményei és kívánságai, félelmei és gondolatai, amelyek egy rendkívüli életről tanúskodnak. A papírok hitről, útkeresésről és szerelemről mesélnek, Iola utolsó, papírra vetett sorai pedig Tandi életében is mindent megváltoztathatnak... Lisa Wingate regénye csodálatosan megírt, szívbe markoló történet hitről és a szeretet gyógyító erejéről.

„- Próbáltam kiigazítani őket, apa - felelte őszintén. - Tényleg igyekeztem, hiszen te többször is elmesélted nekem a történteket. De nem érdeklik őket az árnyalatok. Udvariasan meghallgatnak, egy ideig illedelmesen csendben maradnak, aztán kezdődik az egész elölről. Az embereknek nem igazságra van szükségük, hanem legendákra.” Noámnak hívják. Újjá- és újjászületik, több civilizációban élt az évezredek során, és most arra készül, hogy elmesélje történetét - egy nagyon hosszú történetet, amely 8000 évvel ezelőtt, egy tó partján, édeni körülmények között kezdődött, amikor az ember még korlátok nélkül élt, szimbiózisban a természettel. Ebben a régmúlt időben, amiről mesélni fog, Noám a falu vezetőjének a fia, aki mindent elsöprő szerelmet érez Nura, a kiszámíthatatlan, lenyűgöző és szellemi társként is elsőrangú nő iránt - a közelgő apokalipszis árnyékában. Schmitt nem kevesebbet kísérel meg az Elveszett édenekben, mint hogy a jelen fénytörésében újraírja az emberiség mítoszait, keletkezés- és hanyatlástörténeteit. A nagy filozófiai, társadalmi és pszichológiai kérdéseket hús-vér karakterekkel, felejthetetlen alakokkal jeleníti meg egyedülálló kalandregényében - ebben a családi tragédiákkal, elhallgatott múlttal, bibliai cselekménnyel átitatott, gyengéd és lebilincselő mestermunkában. „Szeszélyes kaland, őrült projekt. Schmitt csúcsminőségű regényben meséli el az emberiség történetét.” (Libération)

Szerhij Zsadan költő, író és rocksztár - Ukrajna talán legnépszerűbb krónikása, aki az ország függetlenségével lett nagykorú. Kezdetben szatirikus, polgárpukkasztó hangja az oligarchiába fulladt rendszerváltás és két forradalom tapasztalatától vált élesebbé és komorabbá. Mert hogyan szólalhat meg a költő, ha rázárul a történelem? Jut-e neki tiszta lap? Milyen a diktatúrában kivégzett íróktól örökölt nyelv? És marad-e miről beszélnie, ha egy nevén nem nevezett háború nyolc éve után végül lerohanják a hazáját? Zsadan néha gúnyos, sokszor szenvedélyes, de mindig emberséges: az érdekli, ahol a személyes összeér a közössel. Dokkmunkások, tetoválók, maffiózók, virágárusok világa ez, olyan embereké, akik beszéd helyett csak legyintenek, és mennek a dolgukra. Van valami dacos súly, valami konok kitartás ebben a lírában. Odakacsint a tanulságoknak, de elneveti magát, mielőtt befejezné a mondatot. Csöndje sem annyira hallgatás, inkább a megfelelő szavak keresése. Szerhij Zsadan verseit Vonnák Diána válogatásában és fordításában adjuk közre. „Lassacskán megérkezik a tél levegője, hosszasan sötétbe burkolóznak a völgyekben a szárak. Fürödj a győzködésemben, sütkérezz benne, vele takarózz. Este van. Ideje megvédeni magunkat. Ideje nem félnünk.”

„Az ember mindenképp hibás egy kicsit.” „Sok évvel ezelőtt így foglaltam össze a Közönyt: >>Társadalmunkban bárkit halálra ítélhetnek, aki nem sír az anyja temetésén.<< Ezt egyszerűen úgy értettem, hogy a könyv hősét azért ítélik el, mert nem vesz részt a játékban. Ily módon idegen a társadalomban, amelyben él, magányosan és érzékenyen bolyong az élet peremén. (...) Hogyan nem vesz részt Meursault a játékban? A válasz egyszerű: nem hajlandó hazudni. A hazugság nem egyenlő azzal, hogy nem az igazat mondjuk. Valójában azt is jelenti, hogy többet mondunk az igazságnál, és - az emberi szív esetében - többet annál, mint amit érzünk. Mindannyian így teszünk mindennap, hogy egyszerűbb legyen az élet. De a látszattal szemben Meursault nem akarja egyszerűbbé tenni az életet. Azt mondja, ami valóban ő, és nem hajlandó elrejteni az érzéseit, mire a társadalom rögvest fenyegetve érzi magát. (...) Számomra ő nem selejt, hanem egy szegény, meztelen ember, aki olyan napot imád, mely nem hagy árnyékban semmit. Távol áll tőle az érzéketlenség: állhatatos és mély szenvedély vezérli, a teljesség és az igazság iránti szenvedély.” (Albert Camus a regény 1955-ös amerikai kiadásához írt előszavából) A huszadik századi irodalom legnagyobb hatású műveinek egyike, a Közöny nyolcvan éve jelent meg, melyet Gyergyai Albert klasszikussá vált fordításában adunk közre.

Miután kilép egy hosszú kapcsolatból, a középkorú Fausto a gyerekkorában bejárt ösvények között húzza meg magát. Fontana Freddában, a magashegyi faluban találkozik Babette-tel, aki szintén Milánóból szökött ide sok évvel korábban, és aki odaveszi szakácsnak az éttermébe, hogy főzzön a síelőknek és a pályamunkásoknak. A huszas évei végén járó Silvia is itt szolgál fel, ő még nem tudja, hogy számára a hegyek csupán egy télre szóló menedéket jelentenek-e, vagy olyan helyet, ahol megtalálhatja önmagát. Abban sem biztos, készen áll-e rá, hogy összekösse életét Faustóval, a hegyek örök szerelmesével.Paolo Cognetti új regényében feltárul a kérészéletű emberi sorsok és a felettük örökké őrt álló havas csúcsok sokféle viszonya -- a Nyolc hegyben már megismert olasz magashegyi világ ismét egyszerre színhelye és főszereplője a líraian sűrű, mégis áttetszően könnyed szövegnek.

A nagy sikerű Buddha a padláson szerzője ezúttal a japán fogolytáborok világát mutatja be. 1942-ben, a Pearl Harbor elleni támadás után Roosevelt elnök elrendelte az amerikai japánok internálását. A könyv annak története, hogyan reagált a japán közösség a kitelepítési parancs megjelenésére, hogyan élte meg a táborba vezető vonatutat, az ott töltött időt és a hazatérést. Lírai regényében Otsuka a saját családja múltját dolgozza fel: nagyapját kémkedés vádjával letartóztatta az FBI, édesanyja, nagynénje és nagyanyja pedig három évet töltött egy utah-i fogolytáborban.

"Feledhetetlen könyv a kamaszkorról, a dühről, az álmok kergetéséről." - Marie Claire A harcias és őszinte Antonia arra tanítja a lányát, hogy ne várjon semmi jót az emberektől. Gaia pedig megtanulja: nem panaszkodni, inkább elmerülni a közeli Braccianói-tóban, olvasni, tanulni, mobiltelefont cipősdobozba rejteni, a boldogtalanságot pedig oda, ahol senki sem látja. De aztán amikor először találja magát szemben a hétköznapi alattomossággal, a kislány kiszámíthatatlan, pusztító erőt fedez fel magában. A narrátor áradó kamaszhangon mesél erről a drámai, mégis álomszerű ifjúkorról. Barátai, szerelmei, dacos tekintete úgy őrződnek meg szívünkben, mint a tó fenekén a titokzatos betlehem. Éveken át falaztam, miközben nyáron egy bárban valaki kilopta a játékautomatából a pénzt, húztam meg kulccsal valamelyik kocsi oldalát, írtam fel festékszóróval valamelyik tanár nevét, és mellé, hogy HÓHÉR, csak azért, mert nem adott ötöst a fizikadolgozatomra, hanem csak hármast, rohantam neki a fejemen motorossisakkal valamelyik kreténnek, aki azt akarta, hogy sört igyak vele, vertem be az orrát, hogy folyt belőle a vér. Éveken át öltöztem, vetkőztem, undorodtam a saját bőrömtől, gondoztam odaadóan a hajamat, vigyáztam a csípőcsontomra, tettem gúny tárgyává a fülemet, a túl hosszú lábamat, húzgáltam a mellbimbómat, hátha akkor kinő a mellem, büntettem magam, ha túl sokat ettem, szégyelltem, ha semmit sem ettem, hagytam ki a reggelit, mostam ki meleg zuhannyal alaposan a fülemet, lakkoztam a körmöm, használtam el a szempillafestéket, ejtettem bele az alapozót a mosdókagylóba, pucoltam le az egészet vécépapírral, ellenőrizgettem, hogy egyetlen szeplőm se látszódjon, égettem le magam az első napsütésben. "Ez a páratlanul elegáns és érett próza pillanatok alatt beszippant, magával sodor, és töprengésre késztet a komplexitásával, amely az emberi élet komplexitásához fogható." - La Stampa, Nadia Terranova

„Brilliáns, szívfacsaró könyv, amely egyetemes és időtlen leckét ad az információ - és a dezinformáció - hatalmáról. Megakadályozható a tömeggyilkosság azzal, ha kimondjuk az igazságot?” - Yuval Noah Harari.1944 áprilisában Rudolf Vrba egyike volt azon keveseknek, akiknek sikerült megszökniük Auschwitzból. A szabadulás mellett az volt a célja, hogy a világ elé tárja az igazságot a haláltáborról, és figyelmeztesse az európai zsidókat - leginkább a magyarokat - arra, hogy mi vár rájuk a vasútvonal másik végén.Fogolytársával, Fred Wetzlerrel részletesen kidolgozták a szökést, hegyeket másztak meg, folyókon keltek át, németek golyói elől menekültek, míg végül Szlovákiában tollba mondták a leleplező igazságot Auschwitzról: egy minden részletre kiterjedő jegyzőkönyvet, amely végül Franklin Roosevelt, Winston Churchill, sőt magának a pápának is a kezébe került.Mégis csupán alig néhányan hallgattak a figyelmeztetésre, melyet Vrba - mindössze tizenkilenc évesen - élete kockáztatásával tárt eléjük. Egyesek képtelenek voltak elhinni a benne leírt borzalmakat. Mások jobbnak láttak hallgatni. Vrba kétszázezer zsidó megmentésében működött közre - de haláláig hitte, hogy ez a szám lehetett volna sokkal több is.Jonathan Freedland elismert újságíró és bestsellerszerző Rudolf Vrba, egy zseniális, de zaklatott elméjű ember, egy tehetséges ""szabadulóművész"" történetét meséli el, aki már tizenévesen megértette, hogy az igazság és hazugság közötti különbség életet vagy halált jelenthet. Rudolf Vrbának Anne Frank, Oskar Schindler és Primo Levi mellett a helye, olyanok között, akiknek története alapvetően formálta azt, ahogyan ma a holokausztot látjuk.Jonathan Freedland a Guardian publicistája és korábbi külföldi tudósítója. A BBC Radio 4 kortárs történelmi sorozata, a The Long View műsorvezetője, közéleti podcastokat vezet, 2014-ben elnyerte az újságírók Orwell-díját. Tizenkét könyv szerzője, kilenc ezekből thriller, amelyeket nagyrészt Sam Bourne álnéven jegyez.