Najnovšie - Biografie - Životopisy strana 65 z 89

A kalandos életű Anne Lister sorra szegte meg a 19. század szigorú szabályait. A merész és szenvedélyes nő anatómiát tanult, politizált, üzletelt és bejárta Európát. Nem hagyta, hogy keresztülnézzenek rajta saját neme iránti vonzódása miatt. Titkosírással lejegyzett naplójában kíméletlenül őszintén vall magánéletéről: többek között arra is fény derül, hogy miért nem köt látszatházasságot, és melyik partnerének hányszor volt orgazmusa. Megtudhatjuk azt is, hogyan reagált a társadalom arra, ha valaki nyíltan felvállalta nemi identitását. Anne Lister, gúnynevén Gentleman Jack, nemcsak korának egyik legizgalmasabb személyisége, de minden bizonnyal a világ egyik legszorgalmasabb naplóírója is volt: 34 éven át írt, 27 kötetnyi, 6600 oldalas naplója értékes kordokumentum, amely a UNESCO Világemlékezeti Listájára is felkerült. Az első modern leszbikus naplójából a BBC és az HBO készített kosztümös tévésorozatot. „Ha elhagyjuk a természet útját, megválunk egyetlen megbízható vezetőnktől, s onnantól nem vagyunk összhangban önmagunkkal.

A magyar ősökkel rendelkező, magyarul is beszélő francia irodalmár Clara Royer több ülésben készített életrajzi interjút Kertész Imrével 2013 és 2015 között, emellett pedig betekintést nyert a Nobel-díjas író évtizedekkel korábbi naplójegyzeteibe is, amelyek szerzőjük szándéka szerint a Berlini Művészeti Akadémián találhatók. Az eredetileg franciául megjelent életrajzi esszé gerincét ezek a zömmel kiadatlan források alkotják. Royer folyamatosan fürkészi az életmű és a korszak összefüggéseit, közben pedig feltárja Kertész Imre korabeli kapcsolati hálóját és olvasmányai révén szellemi hátországát is. A könyv olvasmányos és informatív esszé, a titkokban gazdag életmű érzékeny olvasata. Szöveg-közelből rajzolódik ki a pályakezdő író fiatalkori portréja, rálátunk a nagy regények keletkezési folyamataira és meghalljuk az idős Kertész jellegzetes fanyar-ironikus hangját is.

Európa 20. századi kultúrtörténetének kevés ellentmondásosabb alakja van, mint Alma Mahler-Werfel (1879-1964). Jelentős művészek hosszú sorának volt szerelme és múzsája: festők, írók, építészek, zeneszerzők keresték a kegyeit. A korszak három kimagasló szellemének volt a felesége: elsőként a zeneszerző Gustav Mahlernek, majd a Bauhaust megalapító Walter Gropiusnak, s végül a világhírű írónak, Franz Werfelnek. Az érte rajongó férfiak csodálták, ahogy saját művészi ambícióit feláldozta éppen aktuális társának karrierje érdekében, míg mások őszinte gyűlölettel viseltettek iránta: vakbuzgó és elvtelen törtetőnek tartották. Hogy valójában ki is volt Alma? Bár magyarul is hozzáférhető önéletrajzából - melyben Alma a tények jó részét tudatosan elferdíti - sok minden kiolvasható, a történész Oliver Hilmes munkája az első, amely a maga összetettségében állítja elénk e nem mindennapi személyiséget. Hilmes eddig publikálatlan forrásokra és hatalmas kutatómunkára építve vázolja fel Alma páratlan életútját, s egyúttal a 20. század első felének európai kultúrtörténetéről, illetve az antiszemitizmus rohamos térnyeréséről is gazdag leírást nyújt. Hilmes elbeszélése a náci hatalomátvételt követő száműzetés éveit is tárgyalja, a kor emigráns társadalmának működési mechanizmusaiba is bepillantást engedve. A 2004-ben német nyelven megjelent kötet rendkívül alapos történettudományi munka, amelynek szerzője ugyanakkor az újságírók eleganciájával forgatja a tollát, és gyakran merít a korszak anekdotáiból is. A fekete özvegy a legkülönbözőbb művészeti ágak iránt érdeklődő olvasók számára segíthet a régi századelő szellemi világának megismerésében, miközben a nagypolitika alakulását is képes új fénytörésben, alulnézetből bemutatni.

Bodor Ádámot, a Sinistra körzet, Az érsek látogatása és a Verhovina madarai későbbi szerzőjét tizenhét éves korában tartóztatták le rendszerellenes összeesküvés vádjával. Ez a könyv azonban nemcsak a szamosújvári börtönélményekről szól, hanem az írói pálya kezdeteiről, a Magyarországra költözésről, és főként arról, miként változott meg gyökeresen a világ Kolozsvárott, a Trianon utáni Erdélyben.

Karig Sára nevét sokan ismerik a Népek Meséi sorozatból, Bulgakov-fordításaiból, és talán még az 1947-es választásokkal kapcsolatos szerepéről is hallottak jó néhányan. 1988-89-ben elmesélte fordulatos élettörténetét Bakonyi Évának. Az interjú, s vele az interjúalany most új életre kel: megtudjuk, hogy a bajai úrilányból hogyan lett szociáldemokrata, Radnótiék és a Szent-Györgyi család barátja; hadifoglyok, bujkáló zsidók, árva gyerekek megmentője, utóbb a Világ Igaza; a kék cédulás választások leleplezője, majd hat évig vorkutai fogoly, hazajövetele után pedig évtizedekig az Európa Könyvkiadó szerkesztője, neves műfordító, akinek köszönhetően számos orosz, bolgár és ukrán irodalmi mű szólalt meg magyarul. A szöveget jegyzetekkel, annotált névmutatóval és fényképekkel adjuk közre.

Ki ne ismerné Piedonét, az óriás termetű, dörgő hangú nápolyi zsarut, aki vasöklével rendszabályozta meg a rosszfiúkat, és ha úgy esett, megvédte a rosszlányokat is. Aki nagykanállal falta a hagymás babot, és két kézzel osztotta a pofonokat. Filmjein generációk nőttek fel, huncut tekintete és feneketlen étvágya milliók arcára csalt mosolyt szerte a világon. Az egykori élsportoló - úszóbajnok és válogatott vízilabdázó -, majd világsztár Bud Spencer, azaz Carlo Pedersoli odaadó, bölcs és támogató apa is volt. Lánya, Cristiana - akivel hajdanán nem egy pusziversenyt rendezett - három évvel imádott apja halála után érzett magában elég erőt, hogy papírra vesse emlékeit. E fotókkal illusztrált, szeretetteli, kedves, humoros, olykor fájdalmas epizódokkal teli könyvből megismerhetjük a család történetét, és megtudhatjuk, milyen ember volt ez az aranyszívű, nagy mackó a hétköznapokban.

The son of a general in the pre-war Hungarian army, Ádám Topporczy had enjoyed a golden youth. Family estates, Transylvanian maids, a free-and-easy life among the chattering classes of Budapest, an affair with a famous actress, a career pursued without trying too hard to catch up - but all come to an end as war approaches. The general resigns in patriotic protest at the links with Nazi Germany, the family shelters a Jewish couple during the German occupation, but is not troubled by the Arrow-Cross. When the communists come to power, however, there is no escape from relocation; the villa in Buda is lost as is much of value, and there follow years of survival in primitive rural conditions. Returning to Budapest, Ádám finds the eponymous Hunting Rug in their old house; a gift from Jewish neighbours as they vanished in 1944, it becomes central to the narrative, acquiring a life of its own. The rug is eminently conducive to making love, and all those facets of modern Hungarian history are skilfully presented - sometimes illustrated by extracts from official documents -- and the immense intrinsic value of the rug revealed in flashbacks as Ádám engages in amorous dalliance with his new girlfriend. The book - written not long before the 1989 change of regime - ends with a prophetic ironic twist. Gábor Görgey (1929), Hungarian playwright, poet and novelist, has published five collections of poetry, six novels, five collections of essays and some two dozen plays. His best known play Komámasszony, hol a stukker? - translated into English as Jumping the Gun - has had more than 50 performances all over the world. The Hunting Rug (1988) is his first novel to be translated into English.  Born in 1937 in the English West Midlands, Bernard Adams was educated at King Edward's School, Birmingham, and at Pembroke College, Cambridge. In 1991 he retired from teaching to concentrate on translating Hungarian literature, and lives in Zánka, Hungary. Gábor Görgey is a crystal that stands out in the utterly multicoloured kaleidoscope of Hungarian literature. Among idiosyncratic style-artists, breakers of moulds and formal innovators he remains a narrator who - in the words of Camus - creates his own universe. Anyone that enters that universe is surrounded by a sparkling blueness and a sweet, languorous perfume, such as rises when we leaf through old photograph albums. Imre Kertész

Kunok, kipcsakok – a sztyeppe középkori történelmében kulcsszerepet játszó népesség családi kapcsolatai elevenednek meg e kötetben. Katancsijev Szultan Talevics észak-kaukázusi (azon belül is kabard-balkáriai) családtörténész ugyanis a XIII–XIV. századi kunok történelmi szerepét, etnikai és politikai folyamatait főleg a kun előkelők házassági kapcsolatai és későbbi családtörténetükön keresztül láttatja. A szerző maga is a Magyarországon 1241-ben meggyilkolt Kötöny kun vezér (kán) nemzetségének leszármazottja; azon a földön él, ahol Besse János, a híres magyar néprajzkutató utazó járt a XIX. század elején, hogy felkeresse őseink leszármazottait, általa feltételezett rokonainkat. A kunok jelentős része a XIII. században nemcsak Magyarországra települt be, hanem a Kaukázus északi előterébe és a Balkánra is jutott belőlük, sőt, az egykori orosz fejedelemségek – akikkel hosszú ideig hadakoztak – szintén befogadtak kunokat, akik előkelő családokba is beházasodtak. Kun volt például Alekszandr Jaroszlavics Nyevszkijnek, 1242-ben, a „Jégcsatában” a livóniai német lovagrend hadseregét leverő vezérnek az egyik nagyanyja, de családi kapcsolatok fűzték a kun fejedelmeket például Borisz Godunov cárhoz is. Minderről szinte semmit sem tud az érdeklődő magyar közvélemény. A szerző bőven értekezik könyvében az észak-kaukázusi családok és nemzetségek egymás közötti kapcsolatairól, jellegzetes családi szokásokról, amelyeket forráskutatásai és saját tapasztalatai révén ismertet, hiszen ő maga adatközlő is, nem csupán kutató. Ezekről a családi szálakról hazánkban még a szakirodalom is keveset tud.A kötet előszavában Erdélyi István régész-történész ad a kárpát-medencei kunokról, azok betöréseiről, majd a király általi behívásukról és történetükről rövid tájékoztatást, szakirodalmi utalásokkal. Sorozatunk jelen kötete kissé rendhagyó, hiszen nem egy hazánkban vagy nemzetközileg elismert tudós szerző műve, hanem egy, a saját családját, nemzetségét és őseit kutató észak-kaukázusi családtörténész életművének összefoglalása. Témája azonban teljes mértékben beleillik elképzeléseinkbe, hiszen a számunkra, magyarok számára is jelentős délkelet-európai és a magyarság egyik fontos alkotórészét is képező kunok középkori családi kapcsolatairól szól, bevallottan szubjektív stílusban és a magyar szakirodalomtól sokszor eltérő következtetésre jutó orosz nyelvű munkák alapján, azokat idézve; nem tankönyvnek vagy tudományos összefoglalásnak készült, hanem egy fontos sztyeppei nép feloldódásának egyéni értelmezését olvashatjuk benne.

„Ez a kis, öreg hölgy, ahogy könnyek patakzanak arcán, ő maga térden, a kezét tördeli, ajkai mozognak, szavakat nem ejt, könyörög... Nincs ott senki más. Most fülel. Nincs ott senki. Hallucináló pszichotikus egy elmekórház zárt osztályán? Vagy imádkozik egy székesegyházban? Ugyanaz a személy lehet ez is, az is.” Ki a bölcs? Ki a bolond? Hol húzódnak a határok? R. D. Laing, az antipszichiátria atyja, Feldmár András mestere utolsó könyvében érett fejjel, sajátos életbölcsességgel és humorral tekint vissza pályakezdésére, fiatalkori szakmai útkeresésére és az ennek hátterét adó háborús és hidegháborús társadalmi miliőre. Az 1927-től 1957-ig tartó időszakot felölelő visszaemlékezésben bepillantást nyerhetünk gyerekkorába, szüleivel való kapcsolatába. Megismerjük a brit hadseregben végzett munkáját, az ötven évvel ezelőtti, ma már döbbenetesnek számító orvosi-pszichiátriai módszereket. Kibontakozik a maga korában (és még ma is) felforgatónak számító, humanisztikus megközelítése, amelynek alapja a valódi érdeklődés és a személyes kapcsolat a páciensekkel. A Bölcsek, balgák, bolondok − Egy pszichiáter útja Tandori Dezső és Tandori Ágnes művészi fordításában, javított kiadásban kerül ismét a magyar olvasók elé a HVG Könyvek Laing-sorozatának negyedik köteteként.

Christina Rickardsson a brazil utcákon nevelkedett, életében folyamatosan jelen volt az éhezés, halál és a félelem. Nyolcévesen fogadták örökbe Svédországba, ahol bár új életet kezdett, múltja folyamatosan kísértette. Könyvében mesél életútjáról és arról, miként jutott el oda, hogy saját alapítványt hozzon létre a szegénységben élő gyerekek megsegítésére.

Ki volt Fejtő Ferenc? Mi marad meg tőle, belőle és róla a XXI. században? Polcokat megtöltő kitűnő könyvek sora és egy varázsos intellektus eleven emléke. 2008-ban vele távozott az előző század utolsó nagyformátumú literátor krónikása, aki így vallott magáról: "Nem vagyok »nagyság« és nem is érzem magam annak. Nem voltam újító, nem teremtettem sem új filozófiát, sem új stílust. Egyetlen érdemem van: dolgoztam, fáradhatatlanul tanulmányoztam, kérdéseimmel ostromoltam és próbáltam megérteni ezt a századot, amellyel együtt születtem, s amellyel valószínűleg együtt fogok meghalni is."Szellemi testamentuma mégis – vagy éppen ezért – égetően aktuális; értékei és gondolatai frissebbek, mint valaha.

2017. február 4-én lesz hetvenéves az énekelt versek úttörője, a táncházmozgalom egyik alapítója, Sebő Ferenc. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző és népzenekutató sokszínű életét és szerteágazó munkásságát mutatja be ez a monográfia. A kötetben legközelebbi alkotótársai – Halmos Béla, Sebestyén Márta, Éri Péter, Gryllus Dániel, Perger László és Szomjas György – is megszólalnak.

A szerző nem szokványos önéletrajzot ír! Életének történetét egyben regénnyé formálja a szereplőkkel együtt! Gyermekkorának hol megmosolyogtatni való bájossága, játékossága, bajtársias érzései ugyanúgy jelen vannak itt, mint az első, valódi diákszerelem, és a felnőtté válás sokszor tragikomikus, érzelmesen összetett hangulatai.A szerző nem szokványos önéletrajzot ír! Életének történetét egyben regénnyé formálja a szereplőkkel együtt! Gyermekkorának hol megmosolyogtatni való bájossága, játékossága, bajtársias érzései ugyanúgy jelen vannak itt, mint az első, valódi diákszerelem, és a felnőtté válás sokszor tragikomikus, érzelmesen összetett hangulatai, viszontagságai! Minden aprólékos részletre kiterjedő figyelme meghatározza a legendás 90-es és milleniumi kor éveit. 

Gróf Nicolas Graf von Rosty-Forgách sa narodil síce v zlatej kolíske ale v nesprávnom čase a na nesprávnom mieste. Jeho život je poznačený vojnou, prenasledovaním a emigráciou do južnej Ameriky. Zo skál ktoré dostal do kolísky namiesto bohatstva a postavenia, si musí sám stavať most ku šťastiu. Román je orientovaný do obdobia pred 2. svetovou vojnou, počas vojny a po vojne. Je zároveň historickým svedectvom z doteraz nepoznaného pohľadu. Dielo je prekladom z nemeckého originálu: Jenseits der goldenen Wiege Dnes sa dajú ľudia splodiť v skúmavke alebo dokonca aj nepohodlne na vesmírnej stanici. Mňa rodičia splodili, na tie časy a vzhľadom k ich spoločenskému postaveniu dosť nezvyčajne – v lese pri hľadaní hríbov, klasickým spôsobom „z lásky“. S tým sa mi moja matka priznala až vo svojom vysokom veku. Stalo sa tak v jeden krásny septembrový deň na mäkkom machu, v blízkosti malého zurčiaceho potôčika. Možno tu pramení moja láska k lesom a prírode. V lese som sa ale nenarodil, lež v Prahe 19. júna v roku 1935, kde môj otec pôsobil ako maďarský diplomat. Údajne ma moji dvaja súrodenci, o tri roky staršia sestra Anna prezývaná Anni, a o šesť rokov starší brat Florián privítali radostne. Bola to tiež sestra ktorá z môjho dlhého mena Constantin spravila zdrobneninu „Tani“. Volal sa tak už jej obľúbený poník v maštali a chcela mať podobnú hračku aj doma. S bábikami sa nikdy nehrávala. Môj otec si ako promovaný právnik a národohospodár zvolil diplomatickú dráhu. Miesto rozprávok som počúval politické diskusie alebo prednášky o cirkevných prikázaniach lebo väčšina mojich príbuzných žila po generácie prísne podľa radikálnej skostnatenej doktríny katolíckej cirkvi.

Nikdy nevíme, co najdeme za otevřenými dveřmi. Někdy je lepší je neotvírat. Neuvěřitelný příběh ženy na cestě od skutečnosti k pravdě.

V životopise Winstona Churchilla podává autor se svým charakteristickým vtipem a pronikavostí podobiznu premiéra, který nebojácně vedl svůj národ do boje, přestože nenáviděl válku a pohrdal politiky postrádajícími zkušenost s jejími hrůzami; muže potýkajícího se s depresemi a šišláním, který se přesto vypracoval na jednoho z největších řečníků všech dob a nejproslulejšího žurnalistu své éry; politika, který se díky své otevřenosti novým myšlenkám stal průkopníkem v oblasti zdravotnictví, školství i sociálního zabezpečení, aniž by se přitom zřekl vrozené politické nekorektnosti; a především neohroženého, vynalézavého, odhodlaného velikána, jehož existence je nejlepším argumentem proti názoru, že sebevětší osobnost nemůže zvrátit běh dějin.

Pozoruhodný příběh Češky, která dobývá svět. Gabriela Koukalová je populární nejen proto, že je sympatická, krásná a úspěšná, ale hlavně proto, že je velká bojovnice. A také nesmírně talentovaná. Dělá sport, který je velmi nevypočitatelný. Sport, u něhož se nedají předpokládat výsledky. A ona přesto vítězí. Tato kniha vám přiblíží zrod této sportovní hvězdy od jejích prvních krůčků až na nejvyšší stupně vítězů.

Netradiční pohled populárního českého moderátora na byznys, život a vztahy. Knížka o veškerém mém byznysu. O tom, který jsem dělal ve škole, na jízdárně, s mým otcem, s vojáky, s mojí první ženou, s bytem, s komputerem, s Italy, s divadlem i s televizí. Nejsem a nechtěl jsem být byznysmenem. Ale byznys mi pořád lezl do života. Buď proto, že nebylo na živobytí, nebo proto, že padl komunismus. Pokaždé mi výrazně změnil život. Byznys nejsou jen příjmy, výdaje, zisky atd. Ale především příběh, který chodí s ním.

Kniha povídkových fejetonů zaujme pestrostí, s jakou autorka popisuje svou každodennost. S knihou vám bude dobře - jako s kamarádem, na kterého se můžete ve všem spolehnout, jako s kamarádkou, které můžete všechno říct......