Najnovšie - Filozofia strana 10 z 18

Szó a másik oldalról. A teista sátánizmus, népi hiedelmek, ördöghit, káinizmus nyomvonalán haladó gondolatmenet, melyben válaszokat kereshetünk a lét kérdéseire. Ösvényeket találhatunk az induláshoz, támpontot a hosszabb úthoz. "Ezen írás tartalma és célja sok tekintetben kívül esik a tudományos szemléletek körén, és szándékosan elhatárolódik bizonyos akadémiai kutatási területektől. Nem kapcsolódik szorosan a vallás antropológiai, természettudományi felfogásához sem. Szubjektív szemléletet körvonalaz, mely valós részét képezi az európai hitrendszernek, így a magyar kultúrának is. Csokorba szedett gondolatok, vázlatok halmaza, nem irodalmi törekvés, sem formailag, sem a tartalom vonatkozásában."

A huszonegyedik század emberét talán majd így nevezi az utókor: ,,homo blogger". Ennek azonban szinte semmi köze a könyv tartalmához. Hacsak az nem, hogy részleteit próbáltam megosztani blogon is. Ebben a kötetben sors!fordító erejű dialógusokra épülő szövegek szerepelnek, beszélgetésfoszlányok az alvilágból. Parmenidész és Theaitétosz egy badacsonyi borospince előtt beszélget az Egyről, Friedrich Nietzsche és Jézus Krisztus egy budapesti metró aluljáróban. Na, vajon miről? Egy tipikusnak mondható, mai család tagjai is beszélgetnek... Na, vajon kivel? 

Amikor politikáról gondolkodunk, akkor általában a szegények és gazdagok, a hatalom és a nép, az erősek és gyengék, a tőkések és a munkások közötti hagyományos szembenállásokból indulunk ki. A könyv fő tézise szerint azonban teljesen más megközelítésre van szükségünk, amennyiben a következő évtizedek közéleti eseményeit várhatóan a rendszerek nyújtotta előnyökön belül lévők és az azokon kívül rekedtek küzdelmei határozzák majd meg. Az új globális konfliktus megjelenésére utalnak a világszerte épülő falak és kerítések éppúgy, mint az egymást érő migrációs hullámok útjában magasodó szögesdrótok, a koronavírus idején lezáruló határok és karanténok, vagy a Brexit, az EU bővítés felfüggesztése és a nemzetállami nosztalgia felerősödése. A változás hátterében a posztmodern kapitalizmus éleződő ellentmondásai állnak. A szerző bemutatja, hogy a tőke miképpen szabdalja gazdasági, társadalmi és kulturális zónákra a Földet és hogyan emelkednek ki a most kialakuló kulturális kapitalizmus oázisai a globalizáció sivatagából. Ezekkel a folyamatokkal összefüggésben elemzi többek között a jelen szorongó és konzervatív korszellemét, a populizmus veszélyeit vagy magyar politikai elit versengését. Kiemelten foglalkozik a 21. század radikális-forradalmi baloldali mozgalmainak esélyeivel – különös tekintettel az autonomista, feminista és ökológiai irányzatokra. A kötet a politikaelmélet és a kultúrkritika nézőpontjának eredeti egyesítési kísérlete, amely alapos szembenézésre sarkallja olvasóját.

Bruce Lee-t, a 20. század egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb harcművész mesterét, népszerű kung-fu filmek sztárját szinte mindenki ismeri. Azt azonban már nem mindenki tudja, hogy Lee kimondottan filozofikus alkat volt, és erőteljesen vonzódott a kínai bölcseletekhez és a taoizmushoz. Számára a harcművészet sokkal több volt, mint egyszerű küzdősport – olyan életforma, amelyben megvalósíthatja az intellektuálisan megértett alapelveket, törvényszerűségeket. Ezek az alapelvek azonban nemcsak a harcművészetekre, hanem az élet más gyakorlati területeire is átültethetők. Bruce Lee lánya, Shannon – aki a legautentikusabb képviselője Lee szellemi hagyatékának – fejezetről fejezetre veszi a „légy víz!”- filozófia tanításait, azt, hogy a víz folyékonyságát, megfoghatatlanságát, alaktalanságát felhasználva hogyan legyünk erőteljesebbek, hatékonyabbak a mindennapi életünkben, és hogyan kerüljünk egyre közelebb esszenciális belső természetünkhöz, az igazi szabadság forrásához.

Igazán bátor szerzővel van dolgunk: arról írt rövid, olvasmányos, mégis mélyen elgondolkodtató könyvet, hogy mi az élet értelme. Nemcsak fölteszi a kérdést, de még válaszolni is merészel rá! Nehéz ezt megemésztenünk, hiszen ahhoz szoktunk, hogy a filozófusok óvatosan fogalmaznak és részproblémákkal szöszmötölnek (na jó, Szókratész vagy Nietzsche nem). Erre ez a srác, aki lehetne a kedves fiú a szomszédból, kiprovokálja létezésünk legfontosabb kérdéseit - amelyekkel ritkán, vagy egyáltalán nem szoktunk foglalkozni. És miközben magunkban vitatkozunk vele, ellenérveket keresünk, példákat sorolunk, bizony elkezd járni az agyunk: mi van, ha mégis igaza van? Ha tényleg az az élet értelme, amit ő állít? Igazat adhatunk neki a végén, vagy gondolhatunk akár teljesen mást, már önmagában az óriási eredmény, hogy Martela elérte: foglalkozzunk a kérdéssel.És hogy az élet tényleg csodaszép lenne? Igen, bizony, még akár ez is lehetséges!

Itt és most vagyunk abban a kiváltságos időszakban hogy változtathatunk az életünkön hiszen minden egyes külső körülmény erre sarkall minket. Folyton változó jövőnkben néha semmi sem biztos. Tanácstalanok vagyunk, nem tudjuk miről hogy vélekedjünk hogyan döntsünk.Egyvalamiben azonban biztosak lehetünk. Döntéseink hatással vannak az életünkre, Te kihez fordulnál, ha igazán tanácsra vágysz? Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, ehhez a könyvhöz bátran fordulhatsz? Megmondja milyen döntésed milyen hatással lesz az életedre, megsúgja honnan várhatóak veszélyek, honnan igaz segítők. Ugyan ki ne szeretne előre tudni élete történésiről? A Ji King egy jövendölés.  Az eljövendő életedhez szükséges iránymutatások könyve.

RYAN HOLIDAY dokázal nadchnout pro moudrost starověku již mnoho čtenářů. Ve své nové knize Klíčem je klid ukazuje na nadčasových základech stoické a buddhistické filosofie, jak se vnitřní klid může stát naší tajnou zbraní. Všichni velcí myslitelé, umělci, sportovci a vizionáři mají jednu nepopiratelnou společnou vlastnost. Je jí schopnost nepodléhat náladám; schopnost nenechat se rozptýlit a vidět tak věci podstatné a na první pohled skryté. Autor načrtává cestu, jak tohoto starodávného, a přece dnes tak naléhavě potřebného způsobu života dosáhnout. Uvádí řadu velkých myslitelů a zajímavých osobností (Konfucius, Seneca, Marcus Aurelius, Sadaharu Oh, Churchill, Anne Franková...) a na jejich příkladu ukazuje, že vnitřní klid není pouhou nečinností, ale branou k sebeovládání, sebe-mistrovství, sebekázni a soustředění.

V čom sa mýlia apokalyptické filmy, keď zobrazujú prírodné pohromy alebo vojnu?  Ako sa v skutočnosti správajú ľudia pri bombardovaní? Čo naozaj zažili deti, ktoré stroskotali na pustom ostrove, a prečo to bolo také odlišné od knižného príbehu Pán múch?  Ako došlo k zásadným pozitívnym prerodom spoločností, napríklad k ukončeniu apartheidu? Ak existuje presvedčenie, ktoré spája ľavičiarov a pravičiarov, psychológov a filozofov či starovekých a moderných mysliteľov, tak je to tichý predpoklad, že ľudia sú zlí. Je to presvedčenie, ktoré inšpiruje novinové titulky a usmerňuje zákony, ktoré utvárajú naše životy. Toto presvedčenie je hlboko zakorenené v západnom myslení od Machiavelliho po Hobbesa, od Freuda po Pinkera. Ľudia sú vrajvo svojej prirodzenosti sebeckí a poháňa ich v prvom rade vlastný záujem. Medzinárodný bestseller Rutgera Bregmana Ľudskosť: Optimistická história človeka ponúka nový pohľad na uplynulých 200 000 rokov ľudských dejín a snaží sa dokázať, že sme od prírody prívetiví, že sme zameraní viac na spoluprácu ako na konkurenciu a že sme náchylní si navzájom skôr dôverovať než neveriť. Keď si o ľuďoch myslíme to najhoršie, to najhoršie sa v našej politike a ekonomike napokon aj prejaví. Ak však uveríme, že v ľuďoch sú prívetivosť a altruizmus hlboko zakorenené, položíme tým základy pre ozajstné zmeny v spoločnosti.

Jeden z najzásadnejších spisov nemeckej filozofky a rehoľníčky Edity Steinovej (1891 – 1942). Filozofické základy psychológie a duchovných vied tvoria dve štúdie: Psychická kauzalita (1918) a Indivíduum a spoločenstvo (1919). Pôvodne boli zamýšľané ako habilitačná práca a v roku 1922 publikované v Husserlovej Ročenke pre filozofiu a fenomenologický výskum. Autorka v nich pokračuje v skúmaní problémov načrtnutých vo svojej doktorskej práci. V prvej štúdii sa prostredníctvom fenomenologických prístupov venuje analýze osoby, jej štruktúry a fungovania, aby sa pokúsila o vlastné teoretické zdôvodnenie nového chápania psychológie a systematizáciu duchovných vied. V druhej sa venuje vzťahu indivídua a spoločenstva na základe chápania vzťahu tela, duše a ducha. Skúma význam nadindividuálnych vzťahov, sociálneho konania, intersubjektivity, slobody indivídua vo vzťahu k spoločenstvu a mechanizmov, ktoré v tomto vzťahu fungujú. Spolu s niekoľkými ďalšími textami však zároveň predstavujú záver jednej etapy jej fenomenologických skúmaní a postupný prechod k spájaniu husserlovskej fenomenológie s filozofiu Tomáša Akvinského a kresťanským chápaním sveta i človeka.

Tématem knihy je syntetizující interpretace Kantovy ideje praktické metafyziky, o níž lze hovořit také jako o ideji metafyziky dobré vůle. Tato idea je rozpracována zejména v Kantově Kritice praktického rozumu, ale do jisté míry také v dalších textech věnovaných teoretické a praktické filosofii. Přestože spojení „metafyzika dobré vůle“ či „praktická metafyzika“ se v žádném z těchto spisů nevyskytuje, vyjadřují myšlenku, jejímuž vypracování Kant věnuje značné úsilí a o níž platí, že stojí za to, abychom se snažili o její adekvátní porozumění. Lze ji shrnout do konstatování, že má-li být možné něco takového jako metafyzika, pak pouze ve vztahu k reflektované, zodpovědně pojímané praxi.

Fenomenológia ducha – zásadné dielo najvýznamnejšieho predstaviteľa nemeckého idealizmu G. W. F. Hegela – sa pokladá za jeden z najvplyvnejších textov západnej filozofickej tradície. Hegel sa v ňom snaží reflektovať a svojím osobitým spôsobom riešiť mnohé filozofické problémy, ktoré patria medzi tie najdiskutovanejšie aj v súčasnom filozofickom myslení. Súčasťou elektronického vydania prvého slovenského prekladu tohto diela je i erudovaný doslov Róberta Maca.

Ez a könyv a három különböző világot bemutató trilógia első része, mely a bennünket körülvevő világról és a hozzájuk való viszonyunkról szól. Azonban itt csak gondolatok szintjén bemutatott, kimeríthetetlenül gazdag három különböző világ ugyanannak az egy valóságnak a részei. Mert csak egy valóság létezik, melyet az értelmes ember már a kezdetek óta próbál különböző módokon megismerni. A logikus gondolkodás három pilléren nyugszik: a matematikán, a filozófián, és a hiten. A külső világot a matematika és a természettudományok segítségével lehet megismerni. Röviden bemutatjuk az univerzum édenkertjét, a Földet, és a rajta lüktető sokszínű természetet. Írunk a megromlott gondolkodás embert és földet kizsákmányoló, tönkretevő hatásáról. A könyv címének megfelelően próbálunk utat mutatni saját és mások gondolatainak segítségével egy normálisabb élethez, szebb jövőhöz. Mert a körülöttünk lévő külső világ a bennünk lévő belső világ miatt szenved. Két dolog van, ami veszélyezteti a Földet: a butaság és a kapzsiság. Két dolog van, ami megmentheti a Földet: az értelem és a szeretet. A könyvben található egy különleges rejtvény, ami egyfajta szempontból bizonyítja, hogy a világ nem jöhetett létre véletlenül. Ráadásul akik helyesen megfejtik ezt a rejtvényt, azok között ajándékcsomagokat sorsolunk ki! A könyv ára mindegy, de az nem, hogy a benne foglaltakon legalább elgondolkodunk-e vagy sem.

Filolog, filosof a básník Friedrich Nietzsche (1844—1900) patří k největším filosofickým géniům nejen svého 19. století, ale bezpochyby všech dob. On sám své veledílo Tak pravil Zarathustra z roku 1882 považoval neskromně za nejlepší knihu, jaká byla vůbec kdy napsána. Nemusíme s takovým hodnocením souhlasit, ale sotva se ubráníme dojmu, že zde máme před sebou cosi neobyčejného. Svými myšlenkami o smrti Boha, vůli k moci a nadčlověka budil Nietzsche ve své době zděšení a pohoršení, a na vnímavého čtenáře budou znepokojivě působit i dnes – a možná právě dnes. Nejde navíc o suchopárně odborné výklady, těch Nietzsche nikdy nebyl zastáncem, a snad právě v Zarathustrovi dovedl k dokonalosti žánr filosofické básně. Díky kongeniálnímu a dnes již klasickému překladu Otokara Fischera (+ 1938) máme možnost okusit sílu tohoto textu i v českém jazyce. Kniha je doprovázena ilustracemi význačného českého výtvarníka Oldřicha Kulhánka, inspirovanými Nietzscheho Zarathustrou. Nové vydání je tak zároveň poctou tomuto nedávno zesnuvšímu umělci, jehož autorský rukopis je přinejmenším díky jeho grafickému návrhu českých bankovek znám každému. Kniha vychází již tradičně ve skvělém překladu Otokara Fischera.

V Bazileji narodený a prevažne po francúzsky píšuci Frithjof Schuon (1907 – 1998) patrí spolu s Francúzom Reném Guénonom, Švajčiarom Titom Burckhardtom a britsko-cejlónskym historikom umenia Anandom Coomaraswamym k hlavným predstaviteľom myšlienkového prúdu nazývaného perennializmus. Je autorom takmer tridsiatich kníh, v ktorých sa zaoberal náboženským fenoménom, metafyzikou, spiritualitou a umením. Bol súfijským šejkom, ale aj básnikom a maliarom. Podľa profesora washingtonskej univerzity S. H. Nasra bol Schuon zároveň „metafyzikom, teológom, filozofom a logikom (...) zaoberajúcim sa komparatívnym štúdiom náboženstiev (...) a vedou o spoločnosti a o človeku, interpretom tradičného umenia a civilizácií, duchovným vodcom a kritikom moderného sveta (...) v jeho praktických aspektoch (...) a filozofických a vedeckých rozmeroch“. Kniha O transcendentnej jednote náboženstiev z roku 1948 je prvým významným Schuonovým dielom, vďaka ktorému okamžite vošiel do povedomia záujemcov o štúdium duchovných tradícií. Predstavuje v nej dva základné princípy svojej perspektívy: univerzálnosť a vnútornú neohraničenosť božského Princípu, transcendujúceho každý pojmový výraz, a ekonómiu náboženských zjavení v ich rozdielnosti, komplementárnosti a čiastkovosti. Tento prístup prekonáva náboženský exkluzivizmus, ktorý je však zároveň odôvodnený ako dočasne legitímny. Na rozdiel od prístupu autorov, ktorí zmiešavajú prvky rôznorodého pôvodu, aby mohli vytvoriť viac či menej nesúrodý synkretizmus a údajné „univerzálne náboženstvo“, Schuon vychádza z metafyzických právd, aby osvetlil podstatnú jednotu, skrývajúcu sa za zdanlivou protikladnosťou rôznych ortodoxných učení. Poznanie, ktoré podľa neho umožňuje rozpoznať túto jednotu, nevyžaduje odmietnutie odlišnosti medzi rôznymi tradičnými učeniami, ale je naopak jediným platným prostriedkom na vysvetlenie ich rozdielov a na ich začlenenie do skutočnej syntézy, ktorá dokáže uchrániť ich originálnosť. Dielo Frithjofa Schuona sa slovenskému čitateľovi predstavuje po prvý raz. Súčasťou prekladu knihy je aj preklad štúdie o Schuonovom živote a diele od J.-B. Aymarda.

Tento palčivý problém vychází ze současného stavu věcí, jeho řešení se opírá o teologii a Bibli. Je spíše intuitivní než spekulativní, přestože mnoho stránek má velmi solidní základ. Dokládá je svědectví autorova vlastního příběhu a mnišské zkušenosti.

Husova česky komponovaná díla vznikla z většiny v krátkém období let 1412—1415 a představují jazykově jednolitý celek. Svazek přináší výbor z Husových menších českých spisů (Abeceda, Zrcadlo hřiešníka tzv. větší, Provázek třípramenný, Devět kusóv zlatých, O šesti bludiech, Knížky proti knězi kuchmistrovi, České listy), stranou tedy zůstanou rozsáhlé soubory kázání a Výklady. Tento svazek chce představit i jistou žánrovou a funkční pestrost Husovy české tvorby: texty výkladové, nábožensko-vzdělávací povahy, dílo metajazykové (a současně i mnemotechnické a grafické), spis polemický či listy.

"A kulcs mely szíveket bezárta,Elveszett a nagyvilágba.Szívünknek nyitott ajtaja,Szeretetnek, megértésnek záloga."

Myšlení, ať chce či nechce, odpovídá své době. Po tragické katastrofě holokaustu je platnost této skutečnosti ještě očividnější – a možná i proto jsou knihy poválečné filosofie obtížně srozumitelné. Odpovídají na traumatizující zkušenost, a to znamená: filosofie se ujímá odpovědnosti s vědomím, že má-li být filosofie možná i v druhé polovině 20. století a dále, musí přepsat svou tradici a radikální proměnou musí projít i její diskurs. Je to nezbytné, má-li být schopna vydat své svědectví o této době. Filosofie en noir je záznamem této proměny. Anglický překlad úspěšné knihy vydané v roce 2018.

Základní spis o filosofii výchovy a vzdělání. Jednotlivé kapitoly obsahují pedagogicko-filosofické reflexe o společenské relevanci výchovy, o jejím významu přesahujícím bezprostřední působení (kosmicita), o její časové a lidské vazbě a o morálních determinantách. Autoři se nevyhýbají ani aktuálním zřetelům dnešní doby, která poskytuje nové technické prostředky.