Najnovšie - Svetové dejiny, dejiny štátov strana 2 z 20

"A Nyugat a mi keresztünk. Letenni nem tudjuk"A Fél évszázad magyar írásai remekül szemlélteti John Lukacs markáns és következetes történészi látásmódját, elegáns stílusát és írói tehetségét. A kötet műfajukban és témájukban egyaránt változatos szövegei közt éppúgy találhatunk nagy ívű értekezést Magyarország és Európa kapcsolatáról, mint könnyed esszét a borokról, vagy a miniszterelnöknek címzett nyílt levelet, amely óva int a túlzott orosz befolyástól és a Nyugattól való elfordulástól.JOHN LUKACS (1924-2019)Nekünk, magyaroknak: Lukács János.Amerikai-magyar (vagy magyar-amerikai) történész és író. Budapesten született; átélte Budapest ostromát, majd a háború után a kommunisták elől Nyugatra emigrált. 1947-től Pennsylvaniában élt.Több mint 30 könyve jelent meg, életművének nagy része magyarul is olvasható. Világszerte a XX. század egyik jelentős történészeként tartják számon; népszerűségét nem annyira új kutatási eredményeinek, mint inkább a történészszakmában ritka szépirodalmi stílusának köszönheti.Munkásságát többek között Corvin-lánccal (2001) és Széchenyi-nagydíjjal (2014) is elismerték.

Szerelem, háború, és a hűség áraErdély, Magyar Királyság, 1440:Öt évi távollét után a háborúkból hazatérő nemes Szilágyi Sándort haldokló apjával, megsértett, bosszúszomjas öccsével, és valamikori gyermekből mára felnőtt hitvesével való találkozás várja, miközben családi birtokát az oszmánok dúlják fel.Nem elég, hogy újdonsült földesúrként helyt kell állnia, ezen felül Sándor tekintélyét két erős akaratú és semmi előtt meg nem torpanó nő teszi próbára. Amíg Margit, hűséges és igazlelkű felesége, eltökélten a becsület és tisztesség útján igyekszik tartani férjét, addig sógornője, Anna, a cselszövő csábító, Sándort tönkre akarja tenni és meg akarja szerezni annak birtokát.Halálos bűnnel a lelkiismeretén, és kétségbeesetten vágyva arra, hogy újra elnyerje feleségének szerelmét, Sándor úgy véli, Hunyadi Jánosnak az oszmánok elleni harcba hívásában talál feloldozást. A kegyetlen hadjáratok az Erdély völgyeiben folyó csatározásoktól egészen a várnai ütközetig és Nándorfehérvár ostromáig viszik.  Azonban háborús megszállottsága veszélyes utakra vezeti.Hűségét próbára teszi a sors; minden sarkon veszély leselkedik rá. Sándor küzdelme, hogy megvédje mind birtokát és családját a kapzsi rokonoktól, és egyúttal hazáját is a csatatéren, rettenetes árat követel.

Az eseményekben gazdag 1925-ben- Karinthy Frigyest a Fekete mise című novellájáért első és másod­fokon is elítélte a bíróság- a bubifrizura borzolta a kedélyeket bel- és külföldön egyaránt- Zsilinszky Endre a fajvédők kiáltványa miatt állt bíróság előtt- felfedezték a Teréz körúti gyilkosság áldozatát és elindult a nagy szenzációt keltő nyomozás- határoztak a pengő bevezetéséről- nagy érdeklődésre tartott számot Fedák Sári és Molnár Ferenc válópere- megnyílt a Testnevelési Főiskola- a földalatti villamos háromszor is kisiklott ugyanazon a szaka­szon- elindult a „Rádióhírmondó”, amelynek első heti műsorán sok zene szerepelt- egy kormánypárti pap-képviselő hadjáratot indított a jazz és a modern női divat ellen- a 75. születésnapja alkalmából utolsó interjúját adta Blaha Lujza- megjelentek az frankhamisítási botrányt elindító első hírekSok-sok friss hír száz évvel ezelőttről.

Mongolská armáda vedená Džingischánom si za dvadsaťpäť rokov podmanila viac území a národov ako Rimania za štyristo rokov. V takmer každej krajine, ktorú Mongoli dobyli, nastal bezprecedentný vzostup kultúrnej komunikácie, rozšíril sa obchod a civilizácia prekvitala. Táto brilantná revízia dejín opisuje príbeh vzostupu, kmeňovú kultúru aj rozmach civilizácie, ktorý spustila Mongolská ríša. Je viac ako epickým príbehom o tom, ako vznikal súčasný svet. Autor skúma Džingischánov odkaz a vplyv; prisudzuje mnohé aspekty renesancie – napríklad rozšírenie využívania papiera a tlače, kompasu, pušného prachu a hudobných nástrojov (konkrétne huslí) – vplyvu obchodu, ktorý umožnil Džingischán a Mongolská ríša. Tvrdí, že európska renesancia nebola znovuzrodením Grécka a Ríma, ale konceptov Mongolskej ríše. Tá bola podľa neho impulzom pre európsky vek zámorských objavov. O dve storočia neskôr sa Európania snažili obnoviť lukratívny globálny obchod, ktorý sa po páde Mongolskej ríše vytratil.

Velké povstání Bohdana Chmelnického představuje neskutečně krvavý a zničující konflikt druhé poloviny 17. století. Svým průběhem a důsledky ovlivnil vnitropolitický vývoj Polsko-litevské unie a změnil mocenskou rovnováhu v celé východní Evropě, protože moskevský stát začal na pozvolném úpadku Rzeczpospolité a rozdělení ukrajinského území výrazně profitovat, rozšířil svůj vliv dále na západ a čím dál výrazněji zasahoval do evropského dění. V tom je také aktuální zajímavost těchto dramatických událostí pro dnešního čtenáře, prožívajícího současné válečné události na Ukrajině. Autor prostřednictvím historických příběhů z bojišť a politických jednání objasňuje nejen Chmelnického povstání, ale také analyzuje předchozí vývoj kozáckého hnutí. Zároveň bortí zažité stereotypy historického myšlení, do jisté míry zkreslené slavným románem Ohněm a mečem Henryka Sienkiewicze a filmovým dílem Jerzyho Hoffmana. Kniha obsahuje velké množství doprovodných ilustrací a unikátních map zachycujících bitvy a vojenská tažení.

Dvorskou společnost Norbert Elias poprvé vydal v roce 1969. Tato kniha představuje široce pojatou analýzu utváření se společenských a sociálních vztahů v dvorském prostředí v období starého režimu. Středobodem autorova zájmu je dvorská společnost francouzského krále Ludvíka XIV., jež podle jeho názoru vytvořila zcela nové modely společenského chování aristokracie, jež v jistých proměnách přežívaly hluboko do 19. století a jež i při zániku monarchií ve většině západního světa ovlivňují chování politických i kulturních elit do současnosti.

Bolgár Dániel történész amellett érvel nagy anyagot feldolgozva, egyszerű szavakkal és merész humorral, hogy mindenki azt kapta, amit nem érdemelt.A teljesítmények elbírálását ugyanis elfogulttá tette az az ősrégi fantázia, hogy a zsidók esze éles, ám testük csúnya, karjuk gyenge, jellemük megbízhatatlan, és épp ennek az ellenkezője a keresztényeké, ami miatt a szellemi versengésekben felül-, a testiekben alulértékelték a zsidókat. A valóságos zsidó, e mindannyiunkhoz igen hasonló, meglehetősen szürke alak életét eluralta a képzeletbeli zsidó vérbő figurája. Az egyenlőtlenségek hátterében az erősebb fél önmegvetése, a gyengébb fél felsőbbrendű képességeibe vetett rögeszmés hite állt.

Budapest mint modern európai metropolisz a századforduló táján érte el zenitjét. John Lukacs ezt a kiegyezéstől az első világháború kitöréséig tartó érát eleveníti fel: magával ragadó stílusban mesél Budapest nyüzsgő mindennapjairól, lenyűgöző épületeiről, virágzó kulturális életéről, de a ragyogó felszín mögött megbúvó problémákról is.A Budapest 1900 érzékeny és részletgazdag tablókép egy fejlődésének csúcspontjára jutott fővárosról és annak lakóiról, egyszersmind elgondolkodtató számvetés a korabeli magyar társadalom erényeivel és gyengeségeivel, amelyek a jelen számára is fontos tanulságokkal szolgálhatnak."Budapest lármás nyüzsgése mögött ott volt egy töprengő, szomorkás dallam is."

Néma hadsereg, ahol a képek életre kelnek.https://www.youtube.com/watch?v=pNcsoy5uJnshttps://www.youtube.com/watch?v=Agppzok4veUNéma Hadsereg Wágner Levente (1897-1977) I. világháborús veterán, tartalékos mérnök hadnagy hiteles doni naplója, aki SAS - behívóval a 205. munkavezető törzsével és kb. 400 fő zsidó munkaszolgálatossal utazik a hadszíntérre. A napló az 1942. szeptember 8-tól 1943. február 19-ig tartó időszakot tárja az olvasó elé. A 120 db - kiváló állapotban digitalizált, és retusált - eddig sehol nem publikált színes fénykép segítségével megelevenednek nemcsak a szenvedéssel teli mindennapok, hanem az élni akarás is.A napló 45 év lappangás után került elő. A könyv egy megrázó haditudósítás arról, hogyan tudja az ember a legnyomorúságosabb körülmények között is megtalálni a túléléshez szükséges hitet, és reményt.Az olvasók nagypapám izgalmas beszámolóiból megismerhetik azokat a doni eseményeket, és azt a földbe vájt világot, amelyek eddig kevéssé voltak ismertek. A színes fotókat nézve szinte megérinti az olvasókat a Don folyó felől érkező, csontig hatoló hideg szél. Vagy a kiégett épületeket látva megérezhetik a füst szagát.A naplót olvasva és a fényképeket látva szemünk elé tárul egy eddig még nem ismert világ. Hisz ez előtt a napló előtt nem volt olyan képes beszámoló, mely ennyire pontosan nyomon követhetővé tette volna azon katonák mindennapjait, akik az utak járhatóvá tételén, a haditechnika tárolásán és a téli szálláshelyek kialakításán fáradoztak.A haditudósítókat megszégyenítő precizitással megírt napló kézzelfogható közelségbe hozza a nyolcvankét évvel ezelőtti történéseket, és segít azokat megérteni. Wágner Levente , vagy ahogyan barátai hívták Lóci, mindenben megtalálta a szépet, ami feledtetni tudta a borzalmakat. A hazulról kapott egy kilogrammos csomagban, a "bennszülöttek" apró kedvességeiben, a táj szépségében, a cári időket idéző ortodox templomokban vagy a korabeli szovjet haditechnika újításaiban. Sose hagyta el magát, még ott kint is tanult.Lóci gyorsírással írt le mindent, és évekkel később itthon gépelte le a naplót, melyet mi változatlan formában adunk közre. Az eredeti napló színes fényképeket nem tartalmazott, sem hadtörténeti dokumentumokat, sem térképeket. Ezeket már mi készítettük el. Amivel még izgalmasabbá, és jobban érthetővé váltak a nyolcvankét évvel ezelőtti történések.A naplóban leírtak főbb adatai: 5390 megtett kilométer, ebből 4140 km vasúton, kb. 900 km teherautón, kb. 350 km gyalogosan. 76 helység, a 156 nap alatt számos életveszélyes helyzet. A leghidegebb napon -42 o C.Ajánlom ez a könyvet azoknak is, akiknek a családjában voltak ilyen névtelen hősök. Ők a doni borzalmakat túlélve évtizedekig senkivel sem beszélhettek azokról a traumatikus eseményekről, melyeket ott átéltek. Legyen ez a könyv egy főhajtás előttük - hiszen 1972-ig büntetendő cselekmény volt pusztán a "doni csata" megemlítése is.Jó olvasást kívánok ehhez a nem mindennapi könyvhöz, és tisztelet a hősöknek. Mert ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak!

Sokkal több egy 1944-es pillanatfelvételnél. Ádám István Pál könyve mentalitástörténeti diagnózis. A mindennapokat kutatja, egy hétköznapi munkát tár fel a maga ellentmondásos mivoltában - a házmesterek motivációit vizsgálja.A házmesterekét, akik a második világháború kibontakozásáig szerény körülmények között élő szereplői voltak a fővárosi létnek. Pedig cselekedeteiket rengeteg tényező befolyásolta. Sokuk vidékről frissen költözött Budapestre, nagyobb társadalmi elismerésre és nagyobb vagyonra vágyott. Döntéseiket ennek megfelelően hozták, és lett belőlük szemlélő, elkövető vagy embermentő. Élethelyzetüknek és habitusuknak megfelelően éltek újsütetű, tragikus hatalmukkal.A könyv nem csak a háború előtti antiszemitizmusra összpontosít, a két világháború közötti időszak egyéb tényezőit is figyelembe veszi, például a borravaló kultúráját. Vagy az emberség próbáját, azt, amikor a házmester egy gettóépületért felelt. És nem hagyja a szálakat elvarratlanul: a háború után az elszámoltatás próbálkozásairól is számot ad.Ádám István Pál a holokauszt eseményeit kevésbé nyilvánvaló okok és okozatok hálójában tanulmányozza, ezáltal unikális nézőpontot érvényesít könyvében.Ádám István Pál (1974) társadalomtörténész. A Bristoli Egyetemen szerzett doktori fokozatot, majd Prágában kutatott és tanított, de dolgozott a washingtoni Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumában is, jelenleg a budapesti Holokauszt Emlékközpont történésze.

Volt-e szeretője Szent Gellértnek vagy sem? – ez maradjon ennek az izgalmas, szép regénynek a titka. Annyit mégis elárulhatunk, hogy írója különös kalandozásokra hív bennünket az elmúlt évezred első századába, Szent István királyunk korába. Vajon szó szerint kell-e értenünk a krónikákat és legendákat, vagy soraik között olvasva váratlanul új értelmet kap sok minden? A történetben így jutunk szinte emberközeli kapcsolatba Szent Istvánnal, Szent Imrével, Gizella királynéval és persze a regény címében szereplő különös vértanúságot szenvedő Szent Gellérttel. Életre kelnek a falvak emberei is, hogy hihető sejtéseket sugalljanak a még meg nem fejtett magyar ősvallás titkairól.https://ronaszegimiklos.com/

Ha megkérünk egy külföldit, nevezzen meg néhány híres magyart, Bartók Béla, Karikó Katalin, Ligeti György, Neumann János, Petőfi Sándor, Puskás Ferenc és mások mellett hiába várunk (Vér)Bulcsú nevére, pedig a honfoglalás és a kalandozások korszakának messze legismertebb magyarja volt. A latin Nyugat, a görög Bizánc és az arab Ibéria megmaradt forrásai egyaránt foglalkoznak vele. Nem véletlenül: számos nagyszabású és sikeres hadjárat vezetője volt Nyugat- és Dél-Európában, miközben a jó kapcsolatok érdekében a kontinens délkeleti határát jelentő Bizáncban megkeresztelkedett. Halála, vagyis kivégzése az augsburgi bukás után nem pusztán a hadjáratok végét jelentette, hanem az új életforma, a megtelepedett, adott határok között működtetett ország létrehozásának kezdetét. Mindezekről és még számos izgalmas kérdésről, mint például a (Vér)Bulcsú név eredetéről, a kalandozások során vívott csatákról, a politikai manőverekről, egyszóval a 10. századi magyar és európai történelem egyik főszereplőjéről Bácsatyai Dániel, a korszak kutatója minden létező forrást összegyűjtött, megvizsgálta és összevetette őket, történészként, természetesen, végig ügyelve arra, hogy csak azt fogadja el tényként, ami a legtöbb forrásból bizonyítható. A végeredmény egy hiteles, érdekes és izgalmas olvasmány, a magyar történelem iránt érdeklődők számára igazi csemege.

Az 1526. évi mohácsi csata az egyik legismertebb esemény a magyar történelemben. Könyvünk bűnbakkeresés helyett igyekszik érthetővé tenni az előzményeket, a 16. század eleji Magyarország és az Oszmán Birodalom helyzetét, háborúságuk természetét, valamint I. Szülejmán szultán sokat vitatott szándékait is. A kötet számos, rég meggyökeresedett közkeletű tévedésre, félreértésre is felhívja a figyelmet, és az eddigieknél világosabb és izgalmasabb képet ad a több mint 300 évig tartó török-magyar háborúk történetének egyik legfontosabb időszakáról, a magyar nemzeti sorstragédiák szimbólumává vált mohácsi csata valós történetéről.A kötet szerzője, B. Szabó János történész, jelenleg a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának igazgatója. Számos hadtörténeti tárgyú ismeretterjesztő könyvet írt, többek között az Erdélyi Fejedelemség hadseregéről és az Árpád-kori magyar-bizánci háborúkról, valamint a tatárjárásról.Második, javított elektronikus kiadás.

A Samudaripen jelentős kutatási eredmény. Már elődje, a 2004-ben megjelent Kali Trash is figyelemre méltó adatokat, tényeket tartalmazott, e kötetben azonban a szerző alapos munkával hiányokat pótló, új eredményekre jutott. A kézirat erőssége, hogy bizonyítja, a kutató kész új felismerések, új megközelítések feltárására, publikálására. Nem tartózkodik az ütközésektől a régi beidegződésekkel. Következtetései, érvelései megalapozottak, a nehéz, összetett témában a tudományos irodalom javára szolgálnak. Az új kutatási eredményből kibontakozik a legújabb kori cigány sors, a cigány nép kiszolgáltatottsága, a sokszor széles körű társadalmi közönyből fakadó magára utaltsága. Pedig számos történelmi adat, érv szól amellett, hogy a cigányok adott korokban a magyarok pártjára álltak, sorsuk és a magyar sors sokban egybefonódott, ahogy többször szét is vált. Mégis, Magyarország urainak többsége, a városok és falvak népe tevőlegesen elutasította a nem ritkán gyümölcsöző együttélést, megtörte a reményt, hogy együtt könnyebb. Utóbbi különösen a huszadik századra érvényes, sőt tragikus, máig szégyenletes.Bársony Jánosnak és segítő munkatársainak új munkája, a feltárt adatok halmazai bizonyítják, hogy a cigányság és a hazai, megvetni való anticiganizmus históriáját szünet nélkül, sok odaadással kutatni kell. Évtizedek múltán is szükség indokolja, érdemes. A sokszor tragikus történetben számos feltárni való lappang. A tényeket, tanulságokat meg kell örökíteni, nemzedékek emlékezetében, könyvtárakban, filmtárakban megőrizni, tanulóknak, tanároknak hivatással tanítani. Prof. emeritus dr. Szita Szabolcs, az MTA doktora 

Už v 19. století představoval Tibet a jeho hlavní město Lhasa, ležící téměř tři kilometry nad mořem, pro mnohé cestovatele ten nejvytouženější cíl. Vábení tajemné země i její strategický význam vedly odhodlané cestovatele z viktoriánské Británie, carského Ruska, Ameriky a řady dalších zemí světa k tomu, aby se zas a znova a bez ohledu na neochotu, ba až odpor Tibeťanů pokoušeli do této izolované oblasti proniknout. Osudy oněch nejrůznějších dobrodruhů, mystiků, horolezců a misionářů líčí britský novinář, historik a spisovatel Peter Hopkirk poutavě a čtivě. Popisuje rovněž, jakými způsoby se Čína odjakživa snažila na "střeše světa" udržet a prosadit zde svůj vliv, což vyvrcholilo čínskou invazí v 50. letech 20. století. V krátkém doslovu Hopkirk aktualizuje text pojednáním o dnešním Tibetu - okupovaném dodnes Číňany.

Je to jednoduché, soudruhu první tajemníku. Buď je KSČ diktátor a je jí jedno, co si o ní kdo myslí, nebo žádný diktátor neexistuje a všichni mají stejné možnosti. Chtít být diktátor, kterého mají rádi, protože je o něco menší diktátor, to nejde. Svobodu a demokracii nemůžete nadiktovat, to by byl podvod a oni to cítí. Vy chcete neslučitelné věci. Chcete mít v ruce všechnu moc a současně dát nějakou moc i jim, aniž byste ji pustil z ruky. To si odporuje. – Miluji socialismus, posmutněl Dubček. – Chtěl jsem jen, aby ho mi­lovali i oni.

Proč s posledním ruským carem zastřelili i jeho kuchaře? Kdo se staral o Stalinův jídelníček v jeho tajné dače nedaleko Moskvy? Co dostávali k jídlu první likvidátoři černobylské katastrofy? Nová kniha Witolda Szabłowského tematicky navazuje na bestseller Jak nakrmit diktátora, tentokrát se však autor vydává po stopách kuchařů, před jejichž očima a nad jejichž pokrmy se utvářely dějiny Ruska a Sovětského svazu. V osmnácti příbězích vypráví osudy lidí, kteří vařili vůdcům země od Mikuláše II. až po Putina, ale také sovětským vojákům v Afghánistánu. Setkává se s pamětníky hladomoru na Ukrajině a blokády Leningradu, zavede nás „do kuchyně“ v obležené mariupolské továrně Azovstal. Prozradí, co jedli první kosmonauti, ale také se snaží přijít na to, kolik pravdy je na Putinově historce, že jeho dědeček vařil pro Lenina a Stalina. Především je ale tato kniha o tom, jak může být zdánlivě nevinné kuchařské umění zneužito k politickým cílům a jak ruské impérium po celé věky zdatně krmí své obyvatele propagandou. Když nahlédneme pod pokličku ruského režimu, naskytne se nám unikátní pohled na osud země od posledních záchvěvů carismu až po dnešní dobu. Ten je navíc doplněný řadou receptů různorodé kulinářské kultury Ruska a dalších národů SSSR.  

Autor se zabývá pozemkovou a osídlovací politikou na území Protektorátu Čechy a Morava, na kterou nahlíží jako na nedílnou součást jednotné nacistické germanizační politiky, uplatňované v širším prostoru Německé říše. Přináší nový pohled na osídlovací politiku a mechanismy jejího fungování na vyšších i nižších stupních v rámci řízení osídlovacího procesu po strukturální a organizační linii, a přispívá tak k dokumentaci a objasnění celkových cílů nacistické okupační moci, jejíž germanizační plány měly mít dalekosáhlé důsledky nejen pro dané teritorium, ale i pro český národ jako takový.

Zápodoukrajinský Lvov, kdysi součást habsburské říše, byl centrem mnoha kultur a dějištěm mnoha snů a tragédií. Býval považován za "Jeruzalém Evropy", kde společně žili Poláci, Židé, Ukrajinci a Němci. Tamní kulturní i vědecké prostředí si před druhou světovou válkou v ničem nezadalo s Berlínem a Vídní, avšak jako mnoho jiných středoevropských měst ztratil i Lvov téměř všechno obyvatelstvo v důsledku války, holokaustu a vyhnání - a s nimi pozbyl i paměti. O sedmdesát let později, roku 2017, se německý historik a publicista Lutz C. Kleveman (*1974) snaží odhalit pohřbenou minulost tohoto fascinujícího města, při tom však objevuje i širší dějinné souvislosti lvovské historie a brilantně vypráví o dějinách Evropy až do dnešních dnů.