Najnovšie - Odborná a populárno-náučná literatúra strana 137 z 500

A bombázó repülőgépek története az 1900-as évek elejéig nyúlik vissza. A technológia megjelenése örökre megváltoztatta a hadviselés természetét – támogatói azt állították, hogy a tömeges bombázások az ellenséges lakosság demoralizálása révén gyors győzelmet eredményeznek. Az elképzelés továbbra is él: ha a bombázók elég erősek, gyorsak és pontosak, a háborúkat gyorsan meg lehet nyerni.Az alapvetően pacifista Bjorn Berge vitatja, ám lenyűgözve szemléli ezt a megközelítést, és 30 különböző bombázó repülőgépen és az általuk végrehajtott rajtaütéseken keresztül – a London elleni Zeppelin-támadásoktól a szíriai bombázásokig – követi nyomon a 20. század történelmét. Az illusztrációkkal ellátott repülőgép-leírások mellett a szerző történelmi utazásra is hívja az olvasót: a vezérkarral tartott megbeszélésekre, a repülőgépek belsejébe és a botkormány mögé. És ami a legfontosabb: lebilincselő könyvében bemutatja az emberiség modern kori történetének sötét oldalát, Berge együttérzéssel szól a bombázó repülőgépek áldozatairól is.Bjorn Berge (1954) építész és kutató. Számos cikket és könyvet publikált az építészetről és az épületökológiáról. Előző kötete, az Eltűnt országok nyomában 2018-ban jelent meg a Cser Kiadónál.

"A gyerekünk okos, jó képességű, ezt világosan látjuk, és a környezetünk is visszaigazolja. De akkor hogyan lehetséges, hogy annyit küszködik a mindennapi élet feladataival? Miért felejt el és veszít el rendszeresen dolgokat? Miért nem képes tíz másodpercnél tovább nyugton ülni? Miért nem tud rendet tartani a szobájában és a holmijai között? Miért kezeli olyan rosszul a váratlan helyzeteket? Miért borul ki annyira, vagy válik agresszívvé, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné? Miért képtelen valamit türelmesen kivárni, vagy egy folyamatot következetesen végig vinni? Miért nem tudja tartani magát a tervekhez és a szabályokhoz? Az esetek elsöprő többségében nem azért, mert fütyül a kéréseinkre, és direkt bosszantani akar minket. Hanem azért, mert az általunk kívánt dolgok megvalósításához szükséges készségei még nem elég fejlettek. (Ezért nem segít ilyenkor a kérlelés, az alkudozás, a fenyegetés és a büntetés sem – hiszen, ha valamire még nem képes, akkor mindegy, milyen nyomást gyakorlunk rá, nem tudja megcsinálni.) A legtöbb szétszórt, de okos gyerek nélkülöz bizonyos gondolkodási szokásokat, amelyeket végrehajtó funkcióknak nevezünk, vagy lemaradásban van azok fejlődése terén. Ezek azok az alapvető kognitív készségek, amelyek a feladatok végrehajtásához (és az iskolai, otthoni és kortárscsoport elvárta követelményekkel való megbirkózáshoz) szükségesek: szervezés, tervezés, feladatkezdés és feladatnál maradás, impulzuskontroll, érzelemszabályozás, alkalmazkodóképesség és reziliencia. Szerencsére van mit tenni. Ez a könyv bemutatja, hogyan segíthetünk gyermekünk végrehajtó funkcióinak fejlesztésében, hogy jobban boldoguljon azokkal a helyzetekkel és feladatokkal, amelyekkel küszködik. Így sok nehézségtől és szenvedéstől kímélhetjük meg őt az elkövetkező években. Ha már óvodás vagy általános iskolás korban elkezdünk dolgozni a problémákon, mire középiskolába kerül, jobb önuralommal, döntéshozatali és problémamegoldó készséggel lesz felvértezve, mint amiről most álmodni mernénk. Rövid tesztek segítségével alkothatunk képet gyermekünk erősségeiről és gyengeségeiről, ami segít a beavatkozások lehetséges célpontjainak azonosításában. Ezután különböző testre szabható megközelítési módok közül választhatunk, és mindig rendelkezésre áll egy B terv is, amennyiben az A terv nem teljesen sikeres. A könyvben szereplő módszerek némi időt és következetességet igényelnek, de több tízezer szülő visszajelzései alapján kiválóan működnek, egyiket sem nehéz elsajátítani, sőt néhányat még szórakoztatónak is találhatunk. A szerzők neuropszichológusok, a tanulási és figyelemzavarok nemzetközi elismertségű kutatói és szakértői."

Mindnyájan szeretnénk boldogabbak lenni, de az agyunk gyakran az utunkat állja. Ha túlságosan benne élünk a saját gondolatvilágunkban, akkor a hiányosságainkon rágódunk, másokhoz hasonlítgatjuk magunkat, és nem vesszük észre az életünk napos oldalát.A boldogság tudományában Bruce Hood, a neves pszichológus és boldogságszakértő rámutat, hogy a boldogság kulcsa bizony nem az öngondoskodás, hanem a kapcsolódás. Hét egyszerű, de létfontosságú leckét kínál, hogy megtörjük a negatív gondolati mintákat, és újra kapcsolódjunk mindahhoz, ami valóban számít. Változtasd meg az egódatKerüld az elszigeteltségetUtasítsd el a negatív összehasonlítgatástLegyél derűlátóbbIrányítsd tudatosan a figyelmedetKapcsolódjLáss tovább a saját gondolataidnálA több évtizedes idegtudományi és fejlődéslélektani tanulmányokra alapozott könyv egy radikálisan új szemszögből világítja meg a jóllét gyökereit, és az utunkban álló akadályokat. Hood professzor világos, praktikus gyakorlatokkal mutatja be, hogyan használhatjuk fel mindannyian e tudományok eredményeit, hogy átalakítsuk a gondolkodásunkat és az életünket.„Remek útmutató, hogy kiléphessünk a saját gondolataink világából, és kapcsolódjunk, jelen legyünk, örüljünk.”LAURIE SANTOS, a The Happiness Lab podcast házigazdája 

Sokkal több egy 1944-es pillanatfelvételnél. Ádám István Pál könyve mentalitástörténeti diagnózis. A mindennapokat kutatja, egy hétköznapi munkát tár fel a maga ellentmondásos mivoltában - a házmesterek motivációit vizsgálja.A házmesterekét, akik a második világháború kibontakozásáig szerény körülmények között élő szereplői voltak a fővárosi létnek. Pedig cselekedeteiket rengeteg tényező befolyásolta. Sokuk vidékről frissen költözött Budapestre, nagyobb társadalmi elismerésre és nagyobb vagyonra vágyott. Döntéseiket ennek megfelelően hozták, és lett belőlük szemlélő, elkövető vagy embermentő. Élethelyzetüknek és habitusuknak megfelelően éltek újsütetű, tragikus hatalmukkal.A könyv nem csak a háború előtti antiszemitizmusra összpontosít, a két világháború közötti időszak egyéb tényezőit is figyelembe veszi, például a borravaló kultúráját. Vagy az emberség próbáját, azt, amikor a házmester egy gettóépületért felelt. És nem hagyja a szálakat elvarratlanul: a háború után az elszámoltatás próbálkozásairól is számot ad.Ádám István Pál a holokauszt eseményeit kevésbé nyilvánvaló okok és okozatok hálójában tanulmányozza, ezáltal unikális nézőpontot érvényesít könyvében.Ádám István Pál (1974) társadalomtörténész. A Bristoli Egyetemen szerzett doktori fokozatot, majd Prágában kutatott és tanított, de dolgozott a washingtoni Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumában is, jelenleg a budapesti Holokauszt Emlékközpont történésze.

Előbb vagy utóbb mindannyian rájövünk, hogy a felnőtt élet nem olyan, mint amilyennek tizenhat éves énünk elképzelte. A barátságaink túlmutatnak már az együtt lógáson, tartós párkapcsolatra vágyunk, elköltözünk a szüleinktől, dolgozni kezdünk, hogy fizessük az albérletet, és beköszöntenek a szürke hétköznapok.A szerző, Rachel Jones maga is huszonéves fiatal, aki ugyanezekkel küzd, így őszintén kimondja a dilemmákat, amelyekkel ennyi idősen mind szembesülünk: "Elégedetlen vagyok. Nem szeretem a munkámat. Kétségeim vannak, merre tart az életem. Mikor lesz már társam? Létezik egyáltalán Isten vagy a hit csak időpocsékolás? Ez lenne a felnőttkor?”Akár csak egy kicsit elveszettnek érzed magad, akár már teljesen elmerültél az életkezdeti válságban, ez a vicces, őszinte, reményteli könyv megmutatja, hogy Jézus hogyan segít neked megbirkózni a felnőtté válás kihívásaival, gyakorlati tanácsokat ad, valamint a fomo és a közösségi oldalak kusza világában lelkileg biztos talajra állít.

Noha évezredek óta gondolkoznak rajta és évtizedek óta fejlesztik, a mesterséges intelligencia (MI) csak az elmúlt néhány évben lépett át a tudományos-fantasztikus világból a hétköznapi életbe és a köztudatba. Az MI fejlődése jónéhány teológiai és etikai kérdéshez vezet, ennek a könyvnek pedig az a célja, hogy ezekre keresztény válaszokat fogalmazzon meg.A kötet bemutatja a mesterséges intelligencia történetét az ókortól napjainkig, ismerteti a működési elveit, valamint választ keres az MI által felvetett főbb teológiai kihívásokra: megvizsgálja, miben áll az istenképűség, intelligens-e az MI, illetve körüljárja a tudatosság kérdését is. A kapcsolódó etikai témák áttekintésénél – amelyek az emberi méltóság és az emberi jólét fogalmát értelmezik – a főbb bibliai alapelveket vizsgálva külön kitér arra a kérdésre is, hogy miként alkalmazható az új technológia a keresztény szolgálatban. A könyv végül röviden bemutatja, hogyan adhat választ az evangélium az MI által létrehozott kihívásokra.

„Változásokkal teli világunkban egyedül a jövőt meghatározó gazdasági és politikai ciklusok körforgása állandó” – vallja a szerző, aki szerint minden, a jelenben megfigyelhető gazdasági trend közös vonása az átmenetiség, és a normát az állandó változás, a folyamatosan újra meg újra bekövetkező válságok jelentik.Éppen ezért Sharma szerint egy gazdasági elemző, illetve egy gazdasági elemzés akkor igazán jó, ha mentes az éppen uralkodó korhangulat hatásaitól, és nem próbálja a jelen trendjeit kritikátlanul a jövőre is kiterjeszteni, hanem mindig szem előtt tartja, hogy a gazdaságban minden bizonytalan és változékony. Könyvében erre az ars poeticára alapozva próbál olvasóinak tíz olyan szempontot nyújtani, amelyek alkalmasak lehetnek az egyes országok gazdasági jövőjének elemzésére és megjósolására.Ezt a fellendülések és a visszaesések mintázatait leíró tíz szabályszerűséget a saját kutatásaira alapozva dolgozta ki, és a valóság próbájának is alávetette, hiszen maga is több évtizede dolgozik a feltörekvő piaci befektetések irányításával.Közérthető stílusban és nyelvezettel megírt, plasztikus példákkal alátámasztott, élvezetes művét haszonnal forgathatja bárki, akit érdekelnek a tágabb gazdasági összefüggések, és szeretné megérteni azok hátterét, illetve túl kíván tekinteni a sajtó sokszor bombasztikus, de felületes főcímei által sugallt féligazságokon.

"Hitte, hogy a szenvedés fő ellenszere az alkotás, és szinte mindennél fontosabb kitartóan gyűjteni hozzá a bátorságot." Irvin D. Yalom Ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni az életünkkel, először szembe kell néznünk a halállal - vallják az egzisztenciális Pszichológia, önfejlesztés képviselői. Keresztül kell rágnunk magunkat ezer szorongáson és félelmen ahhoz, hogy létünk megértéséhez közelebb kerüljünk. Hogyan tud mégis optimista lenni az egzisztenciális Pszichológia, önfejlesztés? Rollo May könyve ehhez ad támpontokat, magyarázatot és tudományos hátteret. Feltárja előttünk az irányzat eredetét és alapjait, a kialakulásához vezető utat a társadalmi és művészeti háttér fényében magyarázza. Esettanulmányainak, példáinak hála sokkal világosabb képet kapunk arról, hogy mindaz az elmélet, amelyet elénk tár, hogyan valósul meg a gyakorlatban. Olyan erős kapaszkodót nyújt, amelynek segítségével rádöbbenhetünk: közös szorongásaink, közös tragédiáink megdolgozása vezet ahhoz az állapothoz, amelyben kiteljesedhet mindannyiunk személyisége és lelke. - Terék Anna pszichológus, költő, a Háttal a napnak szerzője "Szenvedélyesen igyekszem megragadni a létezést önmagam és mások életében - e könyv írásai ebből a szenvedélyből táplálkoztak. Ez a törekvés mindig együtt jár az értékek és a célok keresésével is. Vegyük például a hétköznapi szorongás élményét: ha valaki nem éli át a szorongást, akkor a szabadságot sem fogja. A szorongás megmutatja, hogy az értékek - ha elhomályosulva is, de - ott élnek az egyénben. Értékek nélkül csak a meddő kétségbeesés létezne." Rollo Reece May (1909. április 21. - 1994. október 22.) amerikai pszichológus, a Love and Will (Szeretet és akarat, 1969) című nagy hatású könyv szerzője, a humanisztikus pszichológiával és az egzisztencialista filozófiával rokonítható egzisztenciális pszichoterápia egyik fő képviselője. A létezés felfedezése az első magyarul is olvasható könyve. A kötetet Kőváry Zoltán szakmai vezetésével fordította: Balogh Dávid, Baracsi Gabriella, Csernai Lilla, Csizmadia Laura, Dávid Patricia, Juhász Levente, Nagy Lili Anita, Stella Ágoston, Szabó Fanni, Tóth Gabriella, Vona Gábor.

"Minden egyes fa ezer történetet mesél arról, hogy mi formálta a karakterét, mi sebezte meg a kérgét és a lényét, mi tette egyedivé."A fák látszólag némán állnak a kertünkben, a parkban, az erdőben, pedig nem csak egymással kommunikálnak, felénk is jelzéseket küldenek. Ha odafigyelünk. Ha értjük a ""nyelvüket"". Bizonyos jelekkel értésünkre adják, milyen állapotban vannak, mire van szükségük. Milyen színűek a levelek? Foltosak-e? Mitől vastagszik meg a törzs egy része palack formájúra? Honnan tudjuk, hogy egy fa "szomjas" vagy "napszúrást" kapott? Aki értelmezni tudja a jeleket, az nemcsak egy számára eddig ismeretlen világba pillanthat be, de az is tudatosul benne, milyen sokat tehet a természet e csodálatos lényeinek egészségéért, a környezet- és természetvédelemért.Peter Wohlleben (1964) gyermekkora óta természetvédőnek készült. Erdőgazdálkodást tanult, napjainkban az Eifel-hegységben irányít egy környezetbarát erdőgazdaságot. Számos tévéműsor vendége, népszerű előadó. A gyerekeknek szóló Érted a fák beszédét? Kalandozások az erdőben című kötettel együtt nyolc könyve olvasható magyarul.

2018. május 25. napjától alkalmazandó Magyarországon is az EU általános adatvédelmi rendelete (GDPR). Ezzel párhuzamosan 2018. január 1. napján lépett hatályba az új polgári perrendtartás. A két jogforrás nagymértékben befolyásolja a polgári eljárásokban felmerülő adat- és titokvédelmi kérdéseket. A szerzők szándéka erre figyelemmel a polgári eljárásokban – kiemelten a polgári perekben – felmerülő adatvédelmi problémák és az azokra adható válaszok azonosítása. Az adatvédelemhez szorosan kapcsolódik a titokvédelem, így a polgári eljárásokban jelentkező titokvédelmi kérdések is (például: orvosi titok, üzleti titok kezelése). Jelen kötet ezen jogértelmezési kérdésekre is egyértelmű választ ad.A szerzők kifejezett célja volt, hogy hiánypótló jelleggel, holisztikus szemlélettel foglalják össze az adat- és titokvédelmi kérdéseket azzal, hogy a tudományos (dogmatikai) vizsgálaton túlmenően minden esetben az Európai Unió Bírósága vagy a magyar bíróságok ítélkezési gyakorlata is bemutatása és elemzésre kerüljön. Kiemelendő, hogy a GDPR polgári eljárásjogot is érintő legfontosabb rendelkezései kommentár jelleggel kerültek feldolgozásra.

Néma hadsereg, ahol a képek életre kelnek.https://www.youtube.com/watch?v=pNcsoy5uJnshttps://www.youtube.com/watch?v=Agppzok4veUNéma Hadsereg Wágner Levente (1897-1977) I. világháborús veterán, tartalékos mérnök hadnagy hiteles doni naplója, aki SAS - behívóval a 205. munkavezető törzsével és kb. 400 fő zsidó munkaszolgálatossal utazik a hadszíntérre. A napló az 1942. szeptember 8-tól 1943. február 19-ig tartó időszakot tárja az olvasó elé. A 120 db - kiváló állapotban digitalizált, és retusált - eddig sehol nem publikált színes fénykép segítségével megelevenednek nemcsak a szenvedéssel teli mindennapok, hanem az élni akarás is.A napló 45 év lappangás után került elő. A könyv egy megrázó haditudósítás arról, hogyan tudja az ember a legnyomorúságosabb körülmények között is megtalálni a túléléshez szükséges hitet, és reményt.Az olvasók nagypapám izgalmas beszámolóiból megismerhetik azokat a doni eseményeket, és azt a földbe vájt világot, amelyek eddig kevéssé voltak ismertek. A színes fotókat nézve szinte megérinti az olvasókat a Don folyó felől érkező, csontig hatoló hideg szél. Vagy a kiégett épületeket látva megérezhetik a füst szagát.A naplót olvasva és a fényképeket látva szemünk elé tárul egy eddig még nem ismert világ. Hisz ez előtt a napló előtt nem volt olyan képes beszámoló, mely ennyire pontosan nyomon követhetővé tette volna azon katonák mindennapjait, akik az utak járhatóvá tételén, a haditechnika tárolásán és a téli szálláshelyek kialakításán fáradoztak.A haditudósítókat megszégyenítő precizitással megírt napló kézzelfogható közelségbe hozza a nyolcvankét évvel ezelőtti történéseket, és segít azokat megérteni. Wágner Levente , vagy ahogyan barátai hívták Lóci, mindenben megtalálta a szépet, ami feledtetni tudta a borzalmakat. A hazulról kapott egy kilogrammos csomagban, a "bennszülöttek" apró kedvességeiben, a táj szépségében, a cári időket idéző ortodox templomokban vagy a korabeli szovjet haditechnika újításaiban. Sose hagyta el magát, még ott kint is tanult.Lóci gyorsírással írt le mindent, és évekkel később itthon gépelte le a naplót, melyet mi változatlan formában adunk közre. Az eredeti napló színes fényképeket nem tartalmazott, sem hadtörténeti dokumentumokat, sem térképeket. Ezeket már mi készítettük el. Amivel még izgalmasabbá, és jobban érthetővé váltak a nyolcvankét évvel ezelőtti történések.A naplóban leírtak főbb adatai: 5390 megtett kilométer, ebből 4140 km vasúton, kb. 900 km teherautón, kb. 350 km gyalogosan. 76 helység, a 156 nap alatt számos életveszélyes helyzet. A leghidegebb napon -42 o C.Ajánlom ez a könyvet azoknak is, akiknek a családjában voltak ilyen névtelen hősök. Ők a doni borzalmakat túlélve évtizedekig senkivel sem beszélhettek azokról a traumatikus eseményekről, melyeket ott átéltek. Legyen ez a könyv egy főhajtás előttük - hiszen 1972-ig büntetendő cselekmény volt pusztán a "doni csata" megemlítése is.Jó olvasást kívánok ehhez a nem mindennapi könyvhöz, és tisztelet a hősöknek. Mert ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak!

Gyógyítsd meg a belső gyermeked, lelj rá egy biztonságosabb, stabilabb és magabiztosabb életre!Mi lenne, ha elérhetnéd önmagad legártatlanabb, megsebzett részét, és aztán kedvesen bánnál vele? Natasha Levinger megtanítja neked, hogy miként találhatod meg magadban ezt a belső gyermeket, hogyan ismerheted meg, és viselheted gondját éned e legsebezhetőbb részének. Az önmagadról szóló hamis narratívák kiküszöbölésével és egy támogató belső hang megteremtésével kigyógyulhatsz a múltbéli traumáidból, és immár megértéssel és kedvességgel felvértezve élhetsz tovább a jelenben. A kötet sorra vesz és megoldást kínál olyan döntő jelentőségű kérdésekre, mint például:• Hogyan hathat ránk a gondviselőinktől eredő diszfunkció vagy a trauma?• Mi az a belső gyermek, és miért érdemes megismernünk?• Hogyan és milyen módon gyógyulhatunk meg, érezhetjük magunkat szeretve és miként szabályozhatjuk az idegrendszerünket?• Hogyan teremtsünk erős, szerető belső szülőt, aki valóban támogatni tudja belső gyermeked?• Hogyan jelenik meg a belső gyermek a kapcsolatainkban, a határok, a társfüggőség és az önegyüttérzés kezelésében?• Hogyan gyógyítsd meg belső gyermekedet a narcisztikus bántalmazásokból?• Hogyan érhetjük el az örömteli belső gyermekünket, a felsőbb énünket csakraalapú meditáción keresztül, majd miként használhatjuk ezt a védelmező erőt a belső gyermekünkkel való kommunikációra?Natasha Levinger a tökéletes idegenvezető lesz számodra ehhez a gyógyító utazáshoz, aki menet közben temérdek hasznos gyakorlatot, stratégiát és naplóírási útmutatót biztosít majd neked. Segítségükkel elkezdhetsz majd hallgatni azokra a vágyaidra és késztetéseidre, amelyek abból a részedből származnak, ami már régóta el van temetve az alá a programozás alá, amely azt mondja neked, hogy nem vagy elég.„A belső gyermek gyógyítása mindenki számára hozzáférhető, szégyenmentes megközelítést nyújt ahhoz, miként foglalkozhatunk azokkal a legalapvetőbb szükségleteinkkel, amelyek mind ez ideáig nem feltétlenül kerültek kielégítésre. Natasha kiválóan találja meg az egyensúlyt a tanítás és a saját és szakmai életéből vett példák között, amelyeket aztán gyakorlatias eszközökkel horgonyoz le.”INGRID CLAYTON PhD klinikai szakpszichológus  

Volt-e szeretője Szent Gellértnek vagy sem? – ez maradjon ennek az izgalmas, szép regénynek a titka. Annyit mégis elárulhatunk, hogy írója különös kalandozásokra hív bennünket az elmúlt évezred első századába, Szent István királyunk korába. Vajon szó szerint kell-e értenünk a krónikákat és legendákat, vagy soraik között olvasva váratlanul új értelmet kap sok minden? A történetben így jutunk szinte emberközeli kapcsolatba Szent Istvánnal, Szent Imrével, Gizella királynéval és persze a regény címében szereplő különös vértanúságot szenvedő Szent Gellérttel. Életre kelnek a falvak emberei is, hogy hihető sejtéseket sugalljanak a még meg nem fejtett magyar ősvallás titkairól.https://ronaszegimiklos.com/

Férfiakról és nőkről írok: honfoglalókról, földművesekről, mítoszteremtőkről, anyákról, tanítókról, világutazókról. Olyan emberekről, akik titkos reményeket táplálnak, akiknek szerető családjuk és törékeny szívük van.A lelkem mélyén mégis aggodalommal tölt el a tudat, hogy kultúrájuknak sötét aspektusai is léteznek: az erőszak, amely végigvonul az életükön (a csatatéren, de azon kívül is), a traumák, amelyeket más embereknek (ellenségeiknek, szomszédaiknak, rabszolgáiknak) okoznak, valamint az emberáldozatok.A brutalitás nem korlátozódik a férfiak világára, sok nő is kegyetlen, gyakran egyenesen ijesztően félelmetes, jóllehet ezzel egyidejűleg a viking világ nagyszerű vívmányairól és csodáiról csak áradozni tudok... Azok a történetmesélők, mint amilyen én is vagyok, mindig ezekből az ellentmondásokból és rejtélyekből táplálkoznak.

MCC Centre for Next Technological FuturesStudies on Innovation, Technologies and Regions, Volume 1As cyberpunk writer William Gibson famously said, “The future is already here—it’s just not evenly distributed.” This ironic statement is particularly relevant when we look at the map of innovation and entrepreneurial ecosystems in Europe, where we can easily see deep regional imbalances. But while the future of technology is nearly impossible to predict, it could be discovered by those companies—the startups whose basic working method is trial and error. In addition, the current deafening hype around artificial intelligence is also reigniting the debate about robots and their impact on our economy and society. And these are the main reasons this book is about startups and robots. The studies conducted at the Centre for Next Technological Futures, Mathias Corvinus Collegium, Budapest, raise questions such as: How does geographic proximity to venture capital affect startups at different stages of development? While startups in Europe are concentrated in a handful of large cities, what opportunities do smaller cities have that specialise in Industry 4.0? What factors influence the use of industrial robots in different European countries, and how does the story of industrial robots differ from the emerging new story of robots in the service sector? Incubators and accelerators can increase the chances of survival of startups, but are those institutions that only chase a quick return on investment really the most successful?  CONTRIBUTORS: Borbála Brosig, Zoltán Cséfalvay, Csaba Kristóf Johanyák, Viktor Lázár, Csikó Bálint Pálfai, Orsolya Székely, Zoltán Szombathy, Máté Ujvárosi

A modern boldogságkutatás már régen felismerte, hogy a boldogság megnyilvánulása az úgynevezett flow, az élet sodrása, folyamata. Csakhogy ez az eleven áramlás egyre ritkábban mutatkozik meg. Amikor félünk, beszűkül minden – a testünk, a gondolataink és az érzéseink. A félelem szűkössége megrekedéshez vezet, a megrekedés pedig újra félelmet gerjeszt. Fokozódik a nyomás, különösen akkor, ha közel s távol nincs megoldás, és úgy érezzük, a helyzet kilátástalan. Modern életünkben már nincs helye az ősfélelemnek és a saját természetünk mélységeivel való találkozásnak, ezért hívatlanul és látszólag orvul tör elő mindennapjainkban a rettegés. Minél inkább kerüljük a találkozást, annál inkább szembesülünk vele. Ruediger Dahlke, az emberi lélek nagy ismerője, rávezet, hogyan értsük meg és közelítsük meg óvatosan a félelmeinket, hogy felelősségteljesen úrrá lehessünk rajtuk. Részletesen foglalkozik a különböző speciális félelmekkel és azok jelentésével, bemutatja a félelem megszüntetésének szertartását. Tanácsait követve megtapasztalhatjuk, hogy a félelem elveszíti fenyegető vonását. Szertefoszlik, akár a sötétség a fényben. Örökérvényű igazság ugyanis, hogy abból tanulhatunk legtöbbet és azáltal fejlődhetünk a leggyorsabban, amivel gondunk van. Hiszen ahol a félelem, ott az út.

Nagy érzelmi amplitúdókat megélő emberek voltak mindketten. Naplóikat olvasva olyan élénken láttam már őket, mintha filmet néznék, és ezt, az én belső filmemet akartam megmutatni az előadás-sorozatban a közönségnek is. Szeretném, hogy a nézők - és most az olvasók is - láthassák Lolát és Sándort együtt... Számomra nagy élmény, hogy ezen a "tükörnapló" - párbeszéden keresztül megmutathatom a közös életüket...Takáts AndreaMárai Sándor:1953. január 13.Reggel, ébredés után, élesen és különösen láttam Lolát, amint jön és megy, beszél - végtelen ismerősen, s mégis idegenül. Néha így látom magam is, amint benyitok egy régi szobába, mozgok, egy asztal felé hajlok, tíz vagy húsz évvel fiatalabban.Márai Ilona (Lola):1953. január 28.Fantasztikus közös ritmusa az életünknek, a mindig egyszerre arra gondolás, amit a másik gondol. Az Ő naplójában olvasom: "látom magam mozogni tíz-húsz évvel fiatalabban". Napokkal ezelőtt, talán mikor ezt írta, folyton magam előtt láttam őt fiatalon mozogni, jönni felém. Csodálatos ez a gondolatátvitel, az antenna, ami mindent megérez a másikról."Előszót írta: Takáts Andrea, Hegedűs D. GézaAz itt olvasható szövegkönyvből készült Lola naplója című felolvasószínházi-sorozat Takáts Andrea és Hegedűs D. Géza előadásában 2023 februárja óta látható a KuglerArt Szalonban.

„Thomas Curran könyve nemcsak reményt, de gyakorlati megoldást is kínál mindazoknak, akik nehezen találják a helyüket a képtelen elvárások világában” - Daniel H. Pink, a Motiváció 3.0 és A megbánásban rejlő erő című sikerkönyvek írója. Manapság rekordméreteket ölt a kiégés és a depresszió, aminek hátterében különféle problémák állnak: a kíméletlen munkahelyi versengés, az életünket behálózó közösségi média, az ebből fakadó késztetés, hogy szüntelenül másokhoz hasonlítsuk magunkat, az elit oktatási intézmények könyörtelen világa, illetve a helikopterszülők nevelési stílusa. Thomas Curran, a London School of Economics elismert professzora a közelmúltban végzett széleskörű felmérések eredményeit felhasználva "rendkívüli éleslátással vizsgálja a kérdést, miként járult hozzá a perfekcionizmus és a korlátlan meggazdagodással kapcsolatos rögeszme a tömeges elégedetlenség és bizonytalanság kialakulásához" (Publishers Weekly). A szerző tudományos alapossággal tárja fel, hogyan válhat a tökéletesség hajszolása olyan káros megszállottsággá, amely komolyan hátráltat céljaink elérésében. A „számtalan hasznos tanács és értékes információ segítségével a könyv alternatív módszereket kínál, hogy tartalmas és eredményes életet élhessünk” (Kirkus Reviews), illetve végre elengedjük a tökéletesség rögeszméjét, és figyelmünket a valóban fontos dolgokra fordíthassuk.

Chairs in the Museum: Character, Habit, Function. Beyond its aesthetic dimension, museum presentation—the act of placing artefacts in exhibition spaces to create interpretation—testifies first and foremost to how researchers and curators view culture, the museum, and the artefact as concepts. To display—to translate thoughts into spatial and visual language—is to render all of the above visible within the realm they occupy. In the end, many different qualities are achievable: hierarchic and glorifying; satiated with prima donna allure; dazzling and awe-inspiring; or, alternately, close and reserved; democratic; provocative of conversation and debate; or anything in-between. If the intent of organisers is to construct visual character, to render the exhibition dramaturgy readable by those who come to view it; and if visitors are at the same time curious enough—are open to connecting thought and spectacle to motion—then the narrative approach, where intellectual reception is enhanced through active, spatial thinking, will bring out the appropriate ‘reading’. The result is the creation of a dynamic exhibition in which creators, users, and artefacts all take part as operative players. At such an event, the dramaturgy, rhetoric, and roles created by museum staff set the stage for communal thought with museum users. The creators and curators of Chair Pairs made a conscious effort to set an exhibition stage that was active and changeable, while supplementing visual character and spatial arrangement with plasticity, and sight with touch and smell. Of course, this manifested differently with the museum pieces themselves than it did with the objects produced specifically for the exhibition or the elements of the surrounding installation. The result was an exhibition that was not only an installation, but also a workshop, platform, and forum—an experiment in the framework of genre and form. Its points of departure in creative thinking were 1) the act of sitting, 2) the furnishings that facilitate that, and 3) the way such objects are used and produced. The domain of ethnography as presented in museums focuses heavily on everyday life, including periods of both activity and passivity. In many cases, the activities involved are so completely evident as to be virtually invisible. So it is with sitting, an act that can be performed in myriad ways. We sit to rest, for a moment or hours; we sit to feel more comfortable; we sit to reach things better; we sit because it is less strenuous than squatting. We sit at table, at the window, at bedside, at circle, at the udder. Preferred heights vary from person to person: some like to sit close to the ground, others up high, where they can swing their feet. Anything goes, really. And for each such practice one finds a seating solution ready to serve, as Chair Pairs revealed to those who tread its floors with open eyes. In a museum, one explores the act of sitting by examining the furniture that enables it: form, function, material, technology, design, construction, colour scheme, and decoration in every variation. At the Museum of Ethnography, analytical work on the topic of the chair culminating in an exhibition is not without precedent. In 1999, when the institution had just published its catalogue for The Chair, an exhibition that had explored and analysed the Furniture and Lighting Collection’s various seating accommodations, it was at the same time opening its doors on Have a Seat!, an event that began as an exhibition of chairs, but expanded from there into the broader, more exciting domains of the symbolic relationship between object and society (nation, community, individual) and its translation into exhibition language. For me, the latter of these was the first exhibition I had encountered where I grasped the fascination scientific historical processes can hold not only for researchers, but for visitors, as well. The trick is to explain them in a way that is simultaneously analytical and c