Content 2 Connect

Az erdélyi származású Gaál Mózes (1863–1936) az áthagyományozott mondai töredékek és történelmi, művelődéstörténeti tények valamint a krónikák és gesták tiszteletben tartása mellett írói szabadsággal ismerteti a magyar mitológiát. A majd félszáz történet időrendben halad a történelmi korral, a teremtésmondáktól a hunok adomáin és hőstörténetein át varázslatos meseszál vezet egészen a honfoglalás koráig, Géza fejedelem időszakáig. Az írói hitvallás nemes küldetésre vall: „Avatag írások, nagy-régi időkből, melyek krónikás szárazsággal elmondják a hun-magyar hőskor történeteit, kezébe nem kerülnek az ifjúságnak… (…) Megfesteni képét nagy-régi időknek, melyekre világot a históriának fáklyája ingyen sem vet; összerakosgatni a töredékeket igazságos kézzel és becsületes hűséggel: íme ez volt a szándékom.”

Kik ezek a rokonok?, ki ez a kedves alispán, ez a finom polgármester, ez a jóságos takarékigazgató, és a többiek? Az uralkodni tudók társasága, mondja Móricz, azoké, akik Árpád óta osztozkodnak itt a hatalmon, akik fölényes biztonsággal, s jókedvű furfanggal védekeznek a kinn rekedt szegények, s a betolakodó új rokonok ellen, s akiknek zárt uralma mintha minden társadalom zártságát és uralmát jelképezné, a kizártakkal, a magányosokkal a rokontalanokkal szemben. Kopjáss aki szép tiszta szándékokkal indul útnak, hogy aztán mint oly sokan már a hatalom küszöbén megrészegedjen, s fontolgassa, ő szívjon-e vagy az ő vérét hagyja-e szívni. – Előbb utóbb bizonnyal hozzáidomult volna a többiekhez. Csakhogy a régi, a vérrokonság amelyet magával cipel az újhoz, idejekorán ráakaszkodik, és visszarántja – s mint egy szabályos tragédiában nem bűne csak gyöngesége buktatja el …" (Gyergyai Albert)

A bogarak háborúja nem csupán fordulatos történetszövésével vonz. Benne a természet valóságos csodáira is ablakot nyit a szerző azok számára, akik figyelemmel követik a kis barna hangyák és az erdei vörös hangyák küzdelmét. Bepillantást nyerünk a hangyatársadalom felépítésébe, a boly életébe; az egyes jelenségek természettudományosan is pontos, korrekt magyarázatával.

Mert bizony mondom, már a születésem is különös módon történt. Azt persze illik tudni mindenkinek, hogy Vitéz Háry János magyar nemesi családból származott. Még pedig ősrégiből, amely eredetét Ádámig tudja fölvinni. Dicső őseim sok jeles tettet vittek véghez, sok tatárt, törököt levágtak, adót nem fizettek...

Minden tükör kész varázslat: megkétszerezi a világot! Szinte kedvünk támad belépni és körülnézni abban a másik világban. Bizonyára mindenki érezte már ezt a vágyat, legalábbis gyermekként. Ám amire mi csak vágyunk, azt Alice véghez is viszi. A kandalló fölötti nagy tükörben ez a bájos és talpraesett leányka átlép egy különös, bolondos birodalomba. Itt a megelevenedett sakkfigurákon kívül olyan fura lények fogadják, mint a zsemlepke, a hintalódarázs, aztán Subidám és Subidú, no meg Dingidungi, hogy az Egyszarvúról meg Gyilkanyesszről ne is beszéljünk. Sok veszély közt, sok mókás kalandon át jut el Alice odáig, hogy királynővé koronázzák. A gyermekirodalom nagy angol klasszikusa, Lewis Carroll mellesleg a matematika professzora volt. Alice alakjaként barátja kislányát, Edith Lidellt tette halhatatlanná. Kötetünket, az eredeti angol kiadás nyomán, John Tenniel rajzai kísérik, a logikai fejtörőktől hemzsegő és nyelvi ötletektől sziporkázó szöveget Révbíró Tamás és Tótfalusi István magyarította.

Hát jó! Jöjjünk! Itt maradok. Nem azért, mert ilyen durván rám orditott. Nem azért. Maga kicsoda, hogy hatalmaskodni mer? Senki! Senki!! Nekem nem parancsol. Se maga, se más! Érti? Én nem ijedek meg az üres puskacsőtől! De azért itt maradok! Itt! Azért, mert akarok!

Gyászba borult az ég a pataki vár fölött. Az élet zaja kihalt belőle. Ahol pár hónappal ezelőtt még vidám társaság sereglett össze az ország minden részéből, hogy a nemzeti föltámadás nagy munkáját előkészítsék, ott ma már csak egy mély gyászba öltözött, boldogtalan asszony zokog családjának és hazájának pusztulása miatt.

A biblia szó az ógörög byblion többes száma, jelentése „könyvek”. (A „könyvtekercs” jelentésű byblion szó pedig a byblosz szóból származik, amely eredetileg az egyiptomi papiruszt, az ókorban íráshoz használt anyagot jelölte.) A Héber Bibliában egyedül Dániel próféta nevezi „könyvek”-nek a szent iratok gyűjteményét. A keresztények a Kr. u. 2. századtól fogva kezdték ezt a nevet az Istentől származónak vallott iratgyűjteményükre alkalmazni. Ez az egyszerű név találóan fejezi ki, hogy e műnek a rendkívülisége nem külső formájában van, hiszen csak könyveket, látszatra más emberi művekhez hasonló írásokat tartalmaz. A Bibliát gyakran egyszerűen „Írásnak”, „Írásoknak” nevezik (Jézus és az apostolok is használják ezt az elnevezést), továbbá „Isten Igéjének”, „Szentírásnak”, „Könyvek Könyvének” is hívják. Az „Isten Igéje” elnevezés a Bibliából származik: Isten prófétákon keresztül közölt kinyilatkoztatásának megkülönböztető jelölésére szolgál. Ezen kívül Ézsaiásnál az „Úr könyve” néven szerepel. Eszerint tehát a Biblia Isten könyve az emberek számára.

A város birái s a tanács fellázadtak végre azon sok istentelenségen, mellyet a közvélemény szerint a Szegeden elszaporodott boszorkányok követtek el, s feltették magukban a gonoszt gyökerestől kiirtani s a mindinkább izmosodó hidrának fejeit egy csapással elütni.

A rokonszenves jellemű, felejthetetlen Natty Bumppo, aki Cooper minden indiánregényében más-más néven szerepel, ebben a könyvben a Bőrharisnya nevet viseli. Ez sorrendben a negyedik Cooper öt világhírű indiánregénye közt, melyet örömmel olvas az egész világ ifjúsága. Érdekes megemlíteni, hogy Cooper indiánsorozatából valamikor, 1823-ban, ez a kötet jelent meg elsőnek. A regény egyik hősében, Marmaduke Temple bíróban Cooper a saját édesapját rajzolja meg, akinek élete sok rokon vonást mutat a regényalak történetével. A Bőrharisnya cselekménye 1793-94-ben játszódik le, a modern Amerika kialakulásának első idejében. Natty Bumppo és indián barátja, Csingacsguk a múltba révedező öreg szemével nézi a körülöttük kavargó eseményeket és a sok változást, melybe nehezen tud belenyugodni. Ha nincs is mindig igazuk, életük a barátságnak, a hűségnek, a természet szeretetének és az egyszerű ember egyenes gondolkodásának szépségét hirdeti.

Hamarosan beleúnt a keresésbe és egyre morgott magában: Hű, de nehéz ez a hordárság, látom már, hogy nem tréfadolog a kenyérkereset. Három nap alatt ez a harmadik foglalkozásom és ez sem sikerül. És még azt írja ez a Sebők Zsigmond rólam, hogy Dörmögő Dömötör szerencséje! Süsse meg az ilyen szerencsét! Unna!

Kuncz Aladárnak halála után, posztumusz megjelentett könyve a már legendává vált Fekete kolostortól eltérően a reális látásmód és szürreális szimbolizmus maradandó ötvözetével lep meg. A Trianon utáni magyarság önmarcangolóan néz szembe közelmúltjával, közöttük nem egy akkor élő kortársainak gyarlóségaival, de érdemeivel is. Sokan a regényt a Bánffy család leleplező családregénynek tekintik, mások Szabó Dezső fiatalkorát látják visszaköszönni lázadó főhősének cselekedtében és gondolkodásmódjában. A Re-Vízió sorozat szerkesztői a hiteles valóságkutatóra, a láttató lélkebúvárra, a mindig tapintatos barátra és szerkezstőre emlékeznek, amikor másodikként ezt a művet nyújtják életmintákat kereső mai fiatalságnak!

Mert bizony mondom neked, ha meg nem tértek, az Ur egy lehelletére vége lesz Ninivének! Meg fog indulni a föld; halomra fognak dőlni kupolás palotáitok; kerteiteket, mezőtöket kénköves lángok fogják megaszalni; kincseiteket mint fövényt hordja el a vizözön és Ninivéből nem lesz egyéb, mint egy szörnyüséges iszaptemető.

Benedek Elek meséi azokban a régi korokban gyökereznek, amikor még voltak királyok és királynék, királyfik és királykisasszonyok, jóindulatú szolgák és rosszindulatú, fondorlatos, gyáva cselszövők. A mesék végén a a királyfi elnyerte csodaszép szíve-választottjának igaz szerelmét és a gonosz ezzel egyetemben méltó büntetését. A Többsincs királyfi és a többi, a kötetben fellelhető történet is ebbe a nem is olyan régen múlt világba kalauzol el bennünket, és nyújt szórakozást nem csak kicsiknek.

„Sorsdráma. Szörnyű, barbár mese. Véres és szexuális talányok. Elnyomott emlékek és gyermekkori borzalmak fölkeverése. Hirtelen, képtelen, előre tudott és mégis elháríthatatlan katasztrófa. Babona, vallás és matematika különös fonadékú szövete. A sors irracionális gyökereinek ízeit érezzük. Micsoda ellentét forma és tartalom közt! Ilyen vad, ősi, nyers, babonás mélyeket éppen csak az emberi tudat és kultúra leglucidasabb művészete tár föl: annál megrendítőbb! A Szophoklész művészete” – írja Babits Mihály Az európai irodalom történeté-ben.

Minden idők egyik legnépszerűbb, ám egyúttal sokat bírált, sőt elvetett gyermekkönyve a Szív. Az elfogulatlan olvasónak nehéz megértenie a könyvvel szembeni súlyos fenntartásokat. Kétségkívül érzelmes, erősen didaktikus mű, szerzője szereti a pátoszt, nem idegenkedik a retorikától, tudatosan meg akarja hatni kis olvasóit, de mindezt magas színvonalon teszi. A levelekből, naplóból „bevágott” elbeszélésekből, kis történetekből regénnyé szerveződő mű egy harmadik elemista olasz kisfiú, Enrico iskolai és otthoni életét beszéli el. Enrico vidám osztályba jár, ő és társai csintalan, huncut, felnőtt- és tanítóbosszantó tettekre mindig kész teremtmények. De Amicis úgy tudja e gyerekek mindennapjait előadni, hogy nemcsak általában az iskolás kicsik életét ábrázolja meghitt bensőségességgel, mély életismerettel, de ragyogóan kidomborodik, hogy múlt századi olasz kisfiúkról van szó, a nemrég egyesült Itália gyermekeiről. Ez a sajátos, térben és időben meghatározott, jellegzetes kolorittal felruházott közeg teszi lehetővé, hogy az erkölcsi és hazafias példázatok és tanulságok ne légből kapottnak, ne szervetlenül a műhöz igazítottnak tűnjenek, hanem abból organikusan kinövőnek.