Európa Könyvkiadó strana 82 z 143

"- Elég! - förmedt rá Helmuth. - Épp eleget hallottunk. Beállít magához egy idegen, hogy a segítségére legyen, hogy pénzt adjon a vacak papagájáért. S erre maga mit csinál? Megpróbálja becsapni, azt állítva, hogy a papagáj beszél. - De hisz beszél - nyögte ki a nő. - Igen, de miket? - sziszegte Helmuth. Teljes hosszában kiegyenesedve ordította: - Azt vágja ennek a jószívű, kedves senornak az arcába, hogy kurafi! Most, hogy a senor hallotta, micsoda ocsmányságokra tanította maga ezt a madarat, szerintem meg sem akarja venni - folytatta Helmuth. - Szerintem most már ötven pesót sem ígér egy olyan madárért, amely nemcsak őt, de az édesanyját is vérig sértette." Gerald Durrellt azonban sosem zavarták az ilyen csekélységek, pláne ha az a pimasz madár egy igen ritka tucumáni amazonpapagáj. Második dél-amerikai gyűjtőútján; a '60-as évek elején csakis Argentínában kalandozott: pampákon, erdőkben, tengerparton és hegyvidéken kutatott, s szokás szerint érdekesnél érdekesebb állatokra - és emberekre bukkant. Előbbiek közül pumát, ocelotot, bűbájos disznóféléket és szünet nélkül csókolózó majmokat vitt haza Jerseyre - utóbbiak között megismerkedett egy cifra káromkodásokat tudó hajadonnal, egy két lábon járó dalos pacsirtával, valamint egy hajdani magyar miniszterelnök fiával, jelenleg jószágigazgatóval. Minket pedig ezúttal is megörvendeztet rendíthetetlen emberségével, páratlan mesélőkészségével és kiapadhatatlan humorának egy újabb forrásával. A nagy sikerű regény utánnyomása az olvasók kérésére. A fedélrajzot és az illusztrációkat Réber László készítette.

Képzeletünket sosemvolt földek és helyek népesítik be, a hét törpe kunyhójától a Gulliver által felkeresett szigetekig, Salgari indiai útonállóinak templomától Sherlock Holmes Baker Street-i lakásáig. Többnyire tudjuk persze, hogy ezek a helyek költők és írók fantáziájának a szüleményei csupán. Az emberiség azonban már a legősibb idők óta álmodozott olyan, valóságosnak tartott helyekről is, mint Atlantisz, Mu, Lemuria, Sába királynőjének földjei, János pap országa, a Boldog Szigetek, Eldorádó, a végső Thule, Hyperborea és a Hesperidák országa, a Szent Grál rejtekhelye, a Hegyi Öreg asszaszinjainak sziklaerődje, Eszem-Iszom-ország, Utópia szigete, a Salamon-szigetek és az ismeretlen déli földrész, az üreges Föld belseje, vagy Agarttha titokzatos föld alatti birodalma. E helyek némelyike csupán elbűvölő legendákat és kötetünkben is látható pompás ábrázolásokat ihletett, mások a titokvadászok képzeletére hatottak, megint mások pedig utazásra serkentettek, így téve végül valóságosan is új, ismeretlen földek felfedezőivé az illúziók kergetőit.

"Minden lélekben, ahogy minden házban is, a homlokzat mögött egy belső világ rejtőzik..." Ugyanígy van ez Saramago regényének hőseivel, akik nem tudnak kitörni kisszerű életükből, még bűneik is elhamvadnak, mielőtt beteljesülnének... Mindannyian ugyanabban a házban laknak: a leszbikus kapcsolatot kereső varrólány, akit gyönyör, fájdalom és szégyenteljes titok köt össze testvérével, a sivár házasságának fogságában vergődő, éjjelente olcsó kalandokat hajkurászó szedő, a luxusprostituált, aki végül büszkén kilép megalázó kapcsolatából, és eltűnik az éjszakában... És ott van a suszter, aki még mindig reménykedik egy jobb világban, s a nála lakó fiatalemberrel próbálja elfogadtatni a saját igazát. Abel - akiben az író talán saját magát írta meg - nyughatatlan lélek, nem tudja, mit akar, nem látja, merre visz az útja, és a suszterrel való beszélgetéseiben próbálja meglelni a rejtett lényeget, ami valóságos értelmet adhat a létezésének. "Elmenni sem kívánkozott... tudta, hogy mit találna az utcákon: ...az élet önző lendületét, a mohóságot, a félelmet, a sóvár vágyat, az utcán bolyongó nők hívogató szavát, a reménykedést, az éhséget, a luxust - és az éjszakát, amely lehántja mindenkiről az álarcot, hogy megmutassa az ember igazi arcát." Saramago második regényét könyvkiadója, melynek elküldte, válaszra sem méltatta, s ez a csalódás annyira kedvét szegte, hogy egy időre felhagyott az írással. Most, évtizedekkel később, az író halála után világszerte megjelenik ez a korai alkotása is, amelyben Saramago értő olvasói már felfedezhetik a későbbi Nobel-díjas regényíróra jellemző társadalmi érzékenységet, a filozofálásra való hajlamot és az erős erotikus töltést.

A Baljós kanyar drámai erejű vízió a huszadik század emberéről, akit egy izmosodó zsarnoki állam fenyeget - olyan állam, mely az Egyenlőség és Közösség jól ismert jelszavainak leple alatt elpusztítja nemcsak a szabad gondolatot, hanem az igaz és mély emberi érzelmeket is. Adam Krug, a filozófus azon kevesek egyike, akik még őrzik szellemi függetlenségüket, s ezért akarja megtörni, hatalma alá gyűrni őt egykori iskolatársa, Paduk, az Átlagemberek Pártjának vezetője: az új szörnyállam vezetője. A nyitó jelenettől kezdve, mely egy kórházban játszódik, ahol a filozófus felesége meghal, az utolsó lapokig, melyeken a szerző, mint Prospero A vihar végén, visszaveszi az uralmat a képzelete által teremtett lények fölött, iszonyatos, egyre növekvő intenzitású dráma zajlik, melynek színe egy álom hátborzongató, villódzó ragyogása. A Baljós kanyar, Nabokov 1946-ban alkotott regénye páratlanul finom művészi eszközökkel megformált antiutópia, mely izzó gúnnyal parodizálja a fasizmust és a kommunizmust, a század minden kannibál eszméjét, a múlt, a jelen és a jövő valamennyi, önmagát mindenhatónak képzelő diktátorát. A gyilkos gúny mögött a regény ritmusát egy szerető, gyászoló, megözvegyült, aggódó szív dobogása és egy zseniális elme lüktetése adja...

"Minden lélekben, ahogy minden házban is, a homlokzat mögött egy belső világ rejtőzik..." Ugyanígy van ez Saramago regényének hőseivel, akik nem tudnak kitörni kisszerű életükből, még bűneik is elhamvadnak, mielőtt beteljesülnének... Mindannyian ugyanabban a házban laknak: a leszbikus kapcsolatot kereső varrólány, akit gyönyör, fájdalom és szégyenteljes titok köt össze testvérével, a sivár házasságának fogságában vergődő, éjjelente olcsó kalandokat hajkurászó szedő, a luxusprostituált, aki végül büszkén kilép megalázó kapcsolatából, és eltűnik az éjszakában... És ott van a suszter, aki még mindig reménykedik egy jobb világban, s a nála lakó fiatalemberrel próbálja elfogadtatni a saját igazát. Abel - akiben az író talán saját magát írta meg - nyughatatlan lélek, nem tudja, mit akar, nem látja, merre visz az útja, és a suszterrel való beszélgetéseiben próbálja meglelni a rejtett lényeget, ami valóságos értelmet adhat a létezésének. "Elmenni sem kívánkozott... tudta, hogy mit találna az utcákon: ...az élet önző lendületét, a mohóságot, a félelmet, a sóvár vágyat, az utcán bolyongó nők hívogató szavát, a reménykedést, az éhséget, a luxust - és az éjszakát, amely lehántja mindenkiről az álarcot, hogy megmutassa az ember igazi arcát." Saramago második regényét könyvkiadója, melynek elküldte, válaszra sem méltatta, s ez a csalódás annyira kedvét szegte, hogy egy időre felhagyott az írással. Most, évtizedekkel később, az író halála után világszerte megjelenik ez a korai alkotása is, amelyben Saramago értő olvasói már felfedezhetik a későbbi Nobel-díjas regényíróra jellemző társadalmi érzékenységet, a filozofálásra való hajlamot és az erős erotikus töltést.

Snahou nové Gramatiky češtiny je poskytnout české kulturní veřejnosti a především naší škole (střední i vysoké), studentům i učitelům, ale také publicistům, lektorům, redaktorům a korektorům, autorům a překladatelům uspořádanou soustavu základních, avšak relativně úplných a netriviálních informací o jevech a přirozených pravidlech gramatiky současné, především psané publikované češtiny (neboť jen ona je zatím dostupna serióznímu výzkumu). Ambicí nové Gramatiky češtiny je stát se především praktickou příručkou využívanou širokou kulturní veřejností; teoretické výklady gramatických jevů jsou proto zpravidla omezeny na nutné minimum. Nová Gramatika češtiny je z velké části založena na analýzách živých současných psaných textů, obsažených zejména v Českém národním korpusu. Je proto gramatikou, již užívají všichni dobří tvůrci textů nebo promluv k určitému komunikativnímu cíli stejným způsobem. Účelem nové Gramatiky češtiny je poskytnout nejen praktické poučení, ale také vhled do mnohých tajů přirozených gramatických pravidel, ukrytých v tisícero opakujících se aktů tvorby vět, promluv a textů, založených na týchž modelech.

1967-et írunk, javában dúl a hidegháború. Egy derűs tavaszi napon a connecticuti Hollomanben Delmonico századosnak fontosabb dolga is akad, mint hogy nevet találjon újszülött fia számára: egyetlen nap leforgása alatt tizenkét gyilkosság történik. Delmonico és csapata titkok és hazugságok szövevényes hálójába bonyolódik. Úgy tűnik, megoldhatatlan rejtéllyel kerültek szembe: mindegyik gyilkosság más, és látszólag semmilyen kapcsolat nincs közöttük. Egyetlen gyilkos van, vagy több? Mi köze lehet egy prostituált halálának egy anya és mozgássérült gyermeke meggyilkolásához? És ha ez a tizenkét gyilkosság nem elég, Carmine hamarosan egy kémet is kereshet, aki fegyverkezési titkokat árul az oroszoknak. De talán még ez is összefügg valamiképpen a gyilkosságokkal? A Tövismadarak, a Fűkoszorú, A gránitember, a Fortuna kegyeltjei és tömérdek más sikerkönyv sokoldalú szerzője, Colleen McCullough a krimi műfajában is profi, és ismét bebizonyította, hogy bármilyen témához nyúl, lebilincselő történetet kerekít ki belőle. Rokonszenves nyomozójával, Carmine Delmonicóval a Hiányzó holttestekben ismerkedhettünk meg, és lesz még alkalmunk találkozni vele.

Robert Merle 1955-ben megjelent második regényét kivételes dokumentumok ihlették: hozzáférhetett Rudolf Hössnek, az auschwitzi haláltábor parancsnokának emlékezéséhez, melyet Höss röviddel azelőtt vetett papírra, hogy háborús bűnösként kivégezték volna. Az író, aki átélte Franciaország lerohanását, a hadifogságot, a németországi kényszermunkát, beleéli magát az ellentétes szerepbe: tapasztalatot és fantáziát ötvözve alkotja meg élet és halál rettegett urának lelkivilágát, életútját - hogyan dresszírozták precíz, szenvtelen bürokratává, parancsteljesítővé, szemmé a láncban. Mert ez a rém voltaképpen kislelkű hivatalnok, tucatember. A nácizmus mindmáig sötét rejtélyét, azt, hogy a minden képzeletet meghaladó irtózat napi rutinná válhatott, Robert Merle az elsők között kezdte boncolni, és a "gonosz banalitását" nála közvetlenebbül, érzékletesebben azóta sem igen ábrázolták. Nemzedékek nagy olvasmányélménye ez a könyv, hosszú pályája végén maga Merle is főművének vallotta.

Részletek a bevezetésből: "Majdnem az összes novellám olvasható ebben a könyvben. Kivétel a "bár" című 1998-as kötetem: mai szemmel is úgy látom, sikerült olyan szorosra szerkesztgetnem annak idején, hogy fájna szétszedni. Ugyancsak kihagytam a nyolc novellát, amelyek kettesével, ikerszövegként jelentek meg a Tiszta tűz -ben, mert... csak. Nem foglalkoztam továbbá azzal a két tucatnyival sem, amelyeket angolul írtam, amikor évekig a Yale-en időztem. Jó érzés, hogy vannak munkáim egy világnyelv fogságában. Hagyományosan a magyart tekintik irodalmi cellának, és tessék. Végezetül nem kerülhettek be azok, amelyek a bizonytalan jövőben készülnek el, fölteszem (remélem), várhatóak ilyenek. Válogatott novelláskötet: ez úgy hangzik, mint egy olyan kitüntetés, amelyet csak halála után kaphat meg az ember. Ennek szellemében én most másodszor kerülök a halálomon túlra. Jelent már meg válogatott novelláskönyvem (Magvető, 1981), pedig akkor még nevetségesen fiatal voltam az elmúláshoz. Live fast, die young? Utóbbiról szerencsére már lemaradtam." (A Szerző) Csöndes jubileum: Az ún. életműsorozatnak ez a tizedik kötete.

Az Európa Könyvkiadó 1991. szeptemberében indította el megújított, külsejében is vonzóbb sorozatát. Alaposan, minden részletre kiterjedő figyelemmel tervezte meg az összeállítást, hiszen a világirodalom és a magyar irodalom remekműveinek kiadásával egyszerre kíván segítséget nyújtani tanárnak, diáknak s valamennyi felnőtt irodalomkedvelőnek. Nemcsak megjelenteti az általános iskolások és a középiskolások számára ajánlott műveket, hanem arról is gondoskodik, hogy ezek állandóan kaphatók legyenek a könyvesboltokban. Már eddig is oly sok fontos kötet látott napvilágot ebben a sorozatban, hogy felsorolásukra itt aligha lenne elegendő hely. A kötetekhez mellékelt könyvjelzőn azonban valamennyi szerző neve és művének címe megtalálható, ki-ki kedvére végigböngészheti, és örömmel állapíthatja meg, hogy könyvtárában a klasszikusok sorát alkalmasint egy újabb kötettel gazdagíthatja. Műköltészeti és népköltészeti alkotások, versek és novellák, kisregények, regények és drámák kínálnak maradandó olvasmányélményt fiataloknak, idősebbeknek egyaránt. A kötetben megjelent drámák: - Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz (fordította: Trencsényi-Waldapfel Imre) - Szophoklész: Antigoné (fordította: Trencsényi-Waldapfel Imre) - Euripidész: Íphigeneia Auliszban (fordította: Devecseri Gábor) - Arisztophanész: A madarak (fordította: Arany János)

A frankfurti repülőtérre irányítják át a köd miatt a genfi járatot. Sir Stafford Nye közömbös, neki egyik repülőtér olyan, mint a másik. De bájos útitársnője hihetetlen történetet ad elő neki. Ha nem segít, a nő életébe kerül a köd. Arra kéri, adja kölcsön személyazonosságát, hogy épségben elérhessen Londonba. Sir Staffordnak tetszik a kockázat (és a nő), odaadja hát jellegzetes köpenyét és útlevelét. Legközelebb Londonban találkoznak, egy hangversenyen a Royal Albert Hallban. Aztán eljutnak együtt a világ négy sarkába, amíg a nagy összeesküvést próbálják leplezni, ami lázadásra, rombolásra bujtogatja a fiatalokat. De mi köze mindehhez az ifjú Siegfriednek Wagner operájából? A regény új fordításban jelent meg.

Doctorow világhírű regénye, a "Ragtime" lüktető, szaggatott ritmusával, káprázatosan színes kavalkádjával mindvégig lebilincseli az olvasót. Számtalan történet szövi keresztül-kasul egymást, némelyik drámai, mint a korabeli amerikai sajtó által máris az évszázad bűntényének nevezett eset (noha még csak 1906-ot írnak), amikor a különc milliomos Henry K. Thaw egy rendezvényen az úri közönség előtt lövi főbe háromszor Stanford White-ot, felesége egykori szeretőjét, a hírneves építészt, vagy mint a fekete zongorista becsületbeli ügye, aki Kolhaas Mihályként követel elégtételt megpocsékolt Ford T-modelljéért, s maga veszi kezébe a törvényt. A képzelt személyek és a valóságos történelmi alakok megelevenedő panoptikuma nemcsak a kort, az erkölcsök és eszmények változását idézi elénk, hanem egy roppant szórakoztató "alternatív történelmet" is, amelyben Freud és Jung végigcsónakáznak a Szerelem alagútján; Peary álló nap ide-oda csoszog a jégen, mert képtelen meglelni azt a pontot, amelyre rámondhatná, hogy az az Északi-sark; Henry Ford elárulja Pierpont Morgannak, hogy egy huszonöt centes könyvből tudta meg mindazt, ami a lelkét megnyugtatja; Ferenc Ferdinánd főherceg pedig gratulál a legendás szabadulóművésznek, Harry Houdininak a repülőgép feltalálásához... A "Ragtime"-ot az Oscar-díjas cseh származású rendező, Milos Forman varázsolta hasonlóan remekmívű filmmé.

"Elizabeth a nevem, de senki sem szólít így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy Elizabethé." "Azon a nyáron, amikor elmentem Angliába az unokatestvéreimhez, minden megváltozott. Valamennyire a háború miatt is, hisz az állítólag nagyon sok mindent felborított, de mivel nem sokra emlékszem a háború előtti életből, az nem is igazán fontos most ebben a könyvben." "Leginkább Edmond miatt változott meg minden körülöttem. Elmondom, mi történt. Itt és most - az én könyvemben." Daisyt, míg apja rémes, új felesége gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másikba esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan szabadok, mint bármelyik felnőtt. Daisyt elvarázsolja a szabad élet, na meg az unokatestvére, Edmond. Főleg az után, hogy felügyelet nélkül maradnak, mert kitört a háború. A háború, amelynek méreteit és súlyát képtelenek felfogni egészen addig, amíg be nem kopogtat hozzájuk egy rokonszenvesnek távolról sem nevezhető alak személyében... A könyvből készült filmet október 3-ától vetítik a hazai mozikban.

"Teljesedjék be a sorsunk: elmondom neked ezt a történetet. Az éjjel egy gladiátorral álmodtam. Ide teszem az álmot a történet elejére. Tudod, bátorítanom kell magamat. A gladiátor fölnéz. A magasban, emeletnyi vagy csillagnyi távolságra innét csak egy kezet látni, a kéz egyetlen ujját, az ujjmozdulatot. Fölfelé vagy lefelé? A hüvelykujj lassúdva mozdul. Eljön a rettegett pillanat, amikor már mindegy. Az ég tiszta, élesen látszik a látóhatár. Még nincs fönn a hold. A nép üvölt. A nép mindig üvölt. A kegyelem feltétele az volt, leteríti-e az oroszlánt. A vadállat kinyúlva fekszik mellette. Nem mondta neki: recipe ferrum, a vadak nem tudnak latinul. Megfeneklett az idő. Fáradtság önti el, időn kívüli hála. Most már minden jöhet. Bevárja itt a csillagokat. Álmomban fenn ültem a tribünön. Nem üvöltöttem. Semmi közöm ahhoz, ami történik. De ha nincs közöm hozzá, miért fáj?" Az új könyv szavai az aranyfényben ragyogó alföldi gyerekkorról, a háborúról és az üldöztetésről, az identitásdilemmákról, a kora ötvenes évek gyári, színi és bölcsészvilágáról, majd a tanári és végül a költői pálya kezdeteiről szólnak. Memoár ez tehát, csakugyan. Szólni azonban ennél sokkal kevesebbről és sokkal többről szól. Arról, ami volt, és nincs már, és arról is, ami mindig van. Egy nagy szerelemről. Gergely Ágnes elliptikusan érzékletes, közvetlenségükben is elegáns mondatokból megszerkesztett, tökéletesre csiszolt, költőileg ihletett prózája rég várt újdonság, mely szerzőjének, a kortárs magyar irodalom egyik legjelesebb alkotójának nyolcvanadik születésnapjára jelenik meg.

Holdfénypartra megérkezett a nyár, és izzik a levegő a Harte-ok és a Madisonok között. Octavia Brightwell, a titokzatos galériatulajdonos minden jel szerint nem átallna botrányos viszonyba bonyolódni a csélcsap Nick Harte-tal, mielőtt eladja az üzletét, és távozik a városból. Nick a maga részéről sosem zárkózik el egy futó kaland elől. De ez most nem ígérkezik egyszerűnek. Az egyik nagy akadály Mitchell Madison, aki bizonyos személyes okokból a szárnyai alá veszi Octaviát. Világosan tudtára adja Nicknek, hogy meg fogja fizetni az árát, ha elbolondítja a lányt. Aztán ott van Nick fia, Carson, akinek ugyancsak tervei vannak Octaviával, és a legkevésbé sem szeretné, ha az apja miatt fel kellene adnia a reményeit. Octavia azonban titkol valamit, titka azonban nincs biztonságban Holdfényparton - és a szíve sem... Mint a modern románc koronázatlan királynőjének, Jayne Ann Krentznek mindegyik regénye, ez is bővelkedik romantikában, cselszövésben és váratlan fordulatokban. A Holdfénypart-trilógia lazán összefüggő kötetei az egymással hadban álló Harte és Madison család tagjainak történetét mesélik el.

Holdfénypartra megérkezett a nyár, és izzik a levegő a Harte-ok és a Madisonok között. Octavia Brightwell, a titokzatos galériatulajdonos minden jel szerint nem átallna botrányos viszonyba bonyolódni a csélcsap Nick Harte-tal, mielőtt eladja az üzletét, és távozik a városból. Nick a maga részéről sosem zárkózik el egy futó kaland elől. De ez most nem ígérkezik egyszerűnek. Az egyik nagy akadály Mitchell Madison, aki bizonyos személyes okokból a szárnyai alá veszi Octaviát. Világosan tudtára adja Nicknek, hogy meg fogja fizetni az árát, ha elbolondítja a lányt. Aztán ott van Nick fia, Carson, akinek ugyancsak tervei vannak Octaviával, és a legkevésbé sem szeretné, ha az apja miatt fel kellene adnia a reményeit. Octavia azonban titkol valamit, titka azonban nincs biztonságban Holdfényparton - és a szíve sem... Mint a modern románc koronázatlan királynőjének, Jayne Ann Krentznek mindegyik regénye, ez is bővelkedik romantikában, cselszövésben és váratlan fordulatokban. A Holdfénypart-trilógia lazán összefüggő kötetei az egymással hadban álló Harte és Madison család tagjainak történetét mesélik el.