Fapadoskönyv Kiadó strana 3 z 13

És Keikiwai, a vizek gyermeke, jól értvén a cápák nyelvét, hallotta minden szavukat, és megértette, milyen összeesküvés készül ellene. Erre a cápák nyelvén Moku-haliihez, a cápák istenéhez imádkozott fennhangon. A cápák pedig minden szavát hallották, megértették, és macskaszemükkel összenéztek, mintha figyelmeztetnék egymást a vizek gyermekének szavaira. Keikiwai pedig így fejezte be imáját: "Most pedig belemerülök a vízbe, hogy rákot fogjak a király számára, és nem esik bántódásom, mert a legki sebb cápa barátom is védelmébe fogadott." Azzal egy darab lávatörmeléket tört le, és a tengerbe dobta. A szikla hatalmas csobbanással esett a vízbe. A negyven cápa pedig a törmelék után kapott; ezt az időt használta fel a gyermek, hogy beugorjék. Mir e a cápák észrevették tévedésüket, Keikiwai már vissza is tért egy wahin rákkal.

A legendás Huang Dinek, vagyis a Sárga Császárnak tulajdonított mű mindmáig a hagyományos kínai orvoslás legjelentősebb forrása. A több mint kétezer éve íródott és összeállított könyv jelentőségét a nyugati orvostudomány alapjainak számító Hippokraté szi gyűjteményhez szokás hasonlítani.Ez a mű nem hiányozhat az olyan szakemberek könyvárából, mint a természetgyógyászok akupunktorök, de rendkívül hasznos és értékes olvasmánya lehet a természetgyógyászat civil elkötelezettjeinek, az egészségmegőrzé s és gyógyítás alternatív módjai iránt érdeklődőknek épp úgy, mint a kínai filozófia szerelmeseinek.A műben szereplő szemelvények Tokaji Zsolt szakértő tolmácsolásában és válogatásában olvashatók.

Eddig, ha mesélt az édesanyád tündérekről, sárkányokról, mindig azt kérdezted: De igazán, vajon éltek-e azok? És édesanyád azt mondotta neked, hogy azok csak a mesékben éltek. Te pedig szeretted volna, hogy éljenek igazán. Hallgasd most meg az én m eséimet. Ezek igaz mesék lesznek; a hősök mind egy szálig éltek, csakhogy régen régen.

Eddig, ha mesélt az édesanyád tündérekről, sárkányokról, mindig azt kérdezted: De igazán, vajon éltek-e azok? És édesanyád azt mondotta neked, hogy azok csak a mesékben éltek. Te pedig szeretted volna, hogy éljenek igazán. Hallgasd most meg az én m eséimet. Ezek igaz mesék lesznek; a hősök mind egy szálig éltek, csakhogy régen régen.

Párizsban járunk, Lajos Fülöp idején. A város porondján a nemesi és napóleoni világ romjaira újfajta palotákat emel a pénz: bankokat és kéjtanyákat, tőzsdét, vasútállomást, éjjeli mulatót, találkahelyeket. A vér és arany démoni ereje mozgatja a mind enkinél kívánatosabb és romlottabb Valérie-t, a letűnt idők elegáns Hulot báróját, s kereskedősegédből tőkepénzessé nőtt Crevelt és a többieket is. Csak egyetlen nőalak emelkedik ki tisztán e forró, szennyes, lüktető, felőrlő kavargásból: a romantiku san eszményített Adeline, Valérie mennybéli ellenpárja. Mellettük a harmadik főszereplő, Betti néni, a Bosszú istennőjének képében jelenik meg ijesztő arcával, indulataival és pusztító makacsságával. Közöttük hányódnak a gyarló férfiak, gyönyört és v agyont hajhászva.

Önéletírásának első kötetében Tatay Sándor ifjúkorának mozgalmas, kalandokban, élményekben bővelkedő éveit idézi. Jókedvűen, öniróniával és némi nosztalgiával, az önigazolás, az önmagát hőssé avató magyarázkodást elkerülve mesél lődörgéseiről: vált ozatos színhelyeken változatos foglalkozásokról, érdekes találkozásokról, sokféle barátról, ismerősről. Kalandozásainak főbb állomásai: a szarvasi gimnáziumi évek utána soproni teológia, ahol a kollégisták első számú szórakoztatója és viccmestere, re gényíró és könyvkiadó, utcalányok megmentője és a szépséges Kanizsai lányok odaadó rajongója. A teológusból merész váltással az országutak vándora lesz. Bécsben filmgyári statiszta és kávéházi törzstag, buzgó könyvtárlátogató és áldozatkész hőssz erelmes. Kőszegen hónapokig sikeres grafológus, Pesten néhány napig színinövendék, végül Pécsett bölcsészhallgató. A vele és körülötte történt események szórakoztató, mulatságos elbeszélése során felidézi a színhelyeket is: a bakonytamási otthon, a p arókia hangulatát, a soproni teológia hétköznapjait, a bécsi kávéházak világát. Emlékezetes portrékban örökíti meg akkori életének szereplőit: tanárait, szüleit, barátait és alkalmi ismerőseit, teológus kollégáit és pécsi íróbarátait. Weöres Sándort, Takáts Gyulát, Várkonyi Nándort és a Pécsre látogató Berda Józsefet.

Yvette-em, fekete hajú, tüzes Ariadném, fölöttébb büszke volt rám. Egy délelőtt, megint csak a konyhában, odasúgta a fülembe, hogy jó lenne, ha... Úgy látszik, a konyhai munka és környezet van a legélénkebb hatással szerelmi vágyára, gondoltam. Hiáb a, minden nő egyedi eset, külön egyéniség, más-más hangszer: az egyik oboa, a másik angolkürt, a harmadik lant, a negyedik csembaló. Már indultam volna a nappaliba, de Yvette keze megállított. Most itt. Ejha! szörnyűködtem. Én ráhasalok az as ztalra, te fölhajtod hátul a szoknyámat, és úgy. A Thészeusz és a fekete özvegyben Grendel Lajos előző regénye, a Szakítások legszerelmesebb, legkicsapongóbb természethű alakjának, a történész Szemere Ákosnak a további sorsát kíséri figyelemmel. Ák os akit a csehszlovákiai magyar értelmiségi sors megtestesítőjének is tarthatunk ebben a regényben sem tagadja meg korábbi önmagát, Thészeuszként bolyong a kompromisszumok és érzelmek labirintusában, mígnem végleg kiköt Ariadnéja, a fekete özvegy k arjaiban...

Gyergyai Albert, a francia irodalom ihletett tolmácsolója és professzora Nagybajomban, Somogy megye egyik ősi és nagy múltú településén született 1893. január 20-án. Első tanítója édesapja volt, az ő keze alól kerül előbb a kaposvári főgimnáziumba, m ajd 1911-ben a budapesti egyetem filozófiai fakultására, és egyszersmind az Eötvös Kollégiumba, ösztöndíjasként. Kedves tanára, Horváth János 1914 nyarán ösztöndíjjal kiküldte Párizsba. Itt érte a háború kitörése, s haza már nem utazhatott, megjárta Bretagne és Normandia internálótáborait. Megrendült egészségi állapotára való tekintettel 1917 elején Svájcba engedték, ahol felgyógyulása után két évig hallgatta a lausanne-i egyetem előadásait. 1919 áprilisában tért haza, 1926-ban előadóként vissza került az Eötvös Kollégiumba, ahol tizenkét éven át (1938-ig) dolgozott, s ahová 1945-ben harmadszor is visszatért. A kollégium megszűnte után az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanított világirodalmat, majd francia irodalmat 15 éven át. 1920-tól a l ap megszűntéig a Nyugat állandó munkatársa volt: francia irodalmi tanulmányokat írt, főképp Babits és Osvát biztatására. Egész sor remekbe készült fordítása jelent meg 1920-tól: Voltaire, Flaubert, Gide, Valéry és mások művei, s a harmincas évek vége felé Proust-fordításának első két kötete (Swann és Bimbózó lányok árnyékában). Első önálló tanulmánykötete (A mai francia regény) 1937-ben jelent meg; régebbi és újabb tanulmányait a Szépirodalmi Könyvkiadó adta közre három kötetben (Klasszikusok, K ortársak, a Nyugat árnyékában címmel). Munkásságát három ízben Baumgarten-díjjal jutalmazták, majd a francia Becsületrenddel még a felszabadulás előtt; azóta több magas állami kitüntetésen kívül megkapta 1970-ben az Állami Díjat és 1971-ben az egye tem gyémántdiplomáját.

Ignácz Rózsát a magyar olvasóközönség több évtizede jól ismeri és szereti; az erdélyi tárgyú írásai, történelmi és ifjúsági regényei osztatlan sikert arattak. Ebben a könyvében művészi eszméléséről, pályája kezdetéről vall. Emlékezésében-önvallomásáb an megejtő szubjektivitással és őszinteséggel tárja fel gyermekkorának és ifjúkorának meghatározó élményeit, színésznői pályafutásának történetét, írói kibontakozását; azt az utat, amelyet színpadtól íróasztalig tett. Könyvéből egy izgalmas és rok onszenves egyéniség szemszögéből rajzolódik ki az első világháború utáni erdélyi világ, a harmincas évek Budapestjének művészi, írói és színházi képe, Firenze és Párizs A kötet igazi varázslata azonban Ignácz Rózsa ismételhetetlen, ízes stílusa, ame ly szerencsésen ötvöződik gondolatébresztő reflexióival.

Virginia Woolf, akinek különös tehetségével mindmáig birkózik a kritika, talán legjelentősebb, de mindenesetre legszemélyesebb hangú művét alkotta meg az Orlandó-ban. Csakugyan kevés ilyen sokrétű s ilyen különös könyvet ismer a világirodalom történe te. Orlando, a költői hajlandóságú ifjú nemes, az angliai reneszánsz teljében született, Shakespeare szomszédságában ismerkedett meg a világgal, látta Erzsébet királynőt, és táncolt a Temze befagyott jegén, majd követ lett Konstantinápolyban, átválto zott nővé, kóbor cigányok között élt romantikus tájakon, hogy azután visszatérve hazájába, tanúja legyen a XVIII., XIX. századi és végül a század eleji Anglia életének. Orlando persze maga Virginia Woolf, vagyis az az ember, aki magába szívta az elmú lt négy évszázad művelődéstörténetét, s azt próbálja korokon és élményeken át egyetlen költeménnyé sűríteni. Amit a regényben Orlando megkísérelt, azt váltja valóra Virginia Woolf műve kifinomult iróniával, nemes költőiséggel.

A Tibet-kutatás úttörője, Kőrösi Csoma Sándor 1833-ban írta meg rövid közleményét a Királyi Ázsiai Társaság folyóirata számára, amelyben közreadja Sza-szkja pandita A bölcsesség kincsestára című művének részleteit, összesen kétszázharmincnégy verset. A tibeti szöveg és angol fordítása csak halála után, 1855-ben és 1856-ban jelent meg. Sza-szkja pandita műve a tibeti világi szépirodalom talán legelső alkotása, az indiai bölcsmondás-irodalom egy új hajtása Tibet földjén. Maga is iskolát teremtett, több tibeti utánzata van, már a 14. században mongol fordítása született, századunkban pedig az összes nagy európai nyelvekre lefordították - franciára, majd németre először Kőrösi Csoma szövege alapján ültették át egyes részleteit. Legrégibb mongol szövegét Ligeti Lajos professzor fedezte föl Belső-Mongóliában 1929-ben, és tette közzé tibeti-mongol kétnyelvű kéziratát 1948-ban. Az ő értelmezésében szólal meg most Sza-szkja pandita műve magyarul Tandori Dezső fordításában.

Párizsban járunk, Lajos Fülöp idején. A város porondján a nemesi és napóleoni világ romjaira újfajta palotákat emel a pénz: bankokat és kéjtanyákat, tőzsdét, vasútállomást, éjjeli mulatót, találkahelyeket. A vér és arany démoni ereje mozgatja a mind enkinél kívánatosabb és romlottabb Valérie-t, a letűnt idők elegáns Hulot báróját, s kereskedősegédből tőkepénzessé nőtt Crevelt és a többieket is. Csak egyetlen nőalak emelkedik ki tisztán e forró, szennyes, lüktető, felőrlő kavargásból: a romantiku san eszményített Adeline, Valérie mennybéli ellenpárja. Mellettük a harmadik főszereplő, Betti néni, a Bosszú istennőjének képében jelenik meg ijesztő arcával, indulataival és pusztító makacsságával. Közöttük hányódnak a gyarló férfiak, gyönyört és v agyont hajhászva.

A gyermekkor felejthetetlen világa elevenedik meg a regényben, mely át meg át van szőve személyes emlékekkel. Bajkó Györgyi a történet főszereplője nemcsak az első szerelmének varázslatos bakfisélményeit meséli el, hanem annak a drámai szerelemnek a történetét is, amelyet nővére él át, és amelyért segítőkészségében ő majdnem testi épségét áldozza. Szép, szomorú, mulatságos és tragikus mozzanatok fonódnak egybe a regény lapjain, megidézve egy nehéz és azóta letűnt korszak sok problémáját, emberi gyengeségeit, de nem egy tiszta érzelmét s törekvését is.

Tormay Cécile legnagyobb sikerű műve, a Régi ház (1914) a vérkeveredéssel, a fajok asszimilációjával foglalkozik. Nemzedékregény mintegy évszázados időt átívelő formájában. Ulwing Kristóf építőmester alapítja meg a család vagyonát, a pesti Duna-parto n álló régi házat is ő emelteti; szilárd, erős akaratú ember, a polgári haladás híve: arra büszke, hogy neki is része van a gazdagodó és szépülő város életében. A következő nemzedékek nem öröklik az öreg Kristóf józanságát: fia tehetetlen és gyönge e mber, nincs benne már kezdeményezés; tétlenül nézi, hogyan megy veszendőbe apja vagyona; az unoka pedig már züllésbe is sodródik, híján van minden polgári erénynek. A harmadik generációhoz tartozó Ulwing Annának lesz a sorsa, hogy családi életének tr agédiája árán is megértse az idő jelét és a férje sorsában rejlő célzatos üzenetet. Illey Tamás elszegényedett dzsentri már nem éri meg ősi földjei visszavásárlását, pedig ez lett volna élete értelme: "Csak az a család marad meg, melynek a gyökere a földben van. A városi kövezetre hiába hinti a fa a magvát, ott nem létezhetik tartós élet. A polgári családok csak házak, a legtöbbje három emberöltőre szól. A falusi ember a föld." A regény befejezéséből dzsentri nosztalgia és misztikus jelentés szó l. Férje halála után Ulwing Anna Illére költözik s a regény ezáltal azt is mondja, hogy vissza kell találni és azonosulni kell az ősi földdel, s a városnak találkoznia kell a vidékkel, mert a magyarság igazi őrzője a föld.

A törzs tagjai közfelkiáltással Bélát választották meg törzsfőnöknek. Béla elérzékenyülten tette fejére a díszes tollbokrétát, aztán méltóságteljesen letelepedett az egyik láda tetejére. Köszönöm a bizalmatokat, rézbőrű testvéreim most pedig eng edjétek meg, hogy néhány szóval ismertessem a tábori életet, ami ránk vár: ébresztő reggel hét órakor, utána mosdás, majd reggeli, bevásárlás és főzés, aztán ebéd. Ebéd után mindenki kedvére pihenhet, fürödhet, halászhat és vadászhat, a vacsora után tábortűz a totemoszlopnál és csöndes tervezgetés Valahogy így képzelem az indián-életet. Vállaljátok mindazt, amit elmondtam? Vállaljuk! mondták a fiúk kórusban. Köszönöm, rézbőrű testvéreim nézett körül a főnök lelkes pillantással. Akko r közölhetem azt is, hogy egy nagylelkű pártfogót találtam, aki hajlandó minket élelmezni. Egyébként a szigetet is ő bocsátotta a rendelkezésünkre

A Pyreneus, fedélzetén Davenport kapitánnyal, szeretne kikötni Pitcairn-szigetén, ugyanis a hajója raktere lángokban áll. De sajnos, a sziget kikötésre nem alkalmas. McCoy, a sziget kormányzója felajánlotta a segítségét, hogy elkalauzolja a hajóját a Mangareva szigetére. Kiderül menet közben, hogy ez a McCoy azonos a Bounty McCoyjával. Az út tovább tart, mint sejtették, és rejtélyesebbnél rejtélyesebb dolgok történnek. A matrózok türelmüket vesztve lázadásra készülnek. Vajon megismétlõdik-e a Bounty tragédiája?