Fapadoskönyv Kiadó strana 3 z 13

Önbizalom, önmenedzselés, konfliktustűrő képesség. Hány meg hány felnőtt ember küszködik ezek hiányától, s iratkozik érett fejjel - sok-sok pénzért - olyan tanfolyamokra, amelyektől azt reméli, ha későn is, de segíthet azoknak, a fiatal korban meg nem szerzett képességeknek a pótlásában, amelyek napjaink mindenféle feszültségekkel teli viszonyai között nélkülözhetetlenek. Kiknek szól a könyv? Elsősorban azoknak a tinédzsereknek, akik már megtapasztalták szüleik kínjait, s maguk is - egyre okosodva - jobban érzékelik saját lehetőségeiket, és azok korlátait. A szerző számtalan - e korosztálynak szervezett - kutatás, tréning, "edzőtábor" tapasztalatával a háta mögött állította össze a kötet anyagát, amely olyan alapvető tulajdonságok erősítését célozza meg, mint a magabiztosság, a becsvágy, az optimizmus, az önzetlenség, a megjelenés, a beszédkészség stb. A feldolgozás módja elsősorban tesztek, játékok, amelyek nemcsak a "megfejtést" tartalmazzák, hanem az egyes eredményekhez kapcsolódó Hogyan tovább?-szerű ajánlásokat is. Koncz István könyve elsősorban középiskolás diákoknak készült. De a benne foglaltak megismerése, feldolgozása során segítséget kaphat a pedagógus, a szülő is.

„…ha feltámadna halottaiból a nagy Széchenyi, s végigjárná ezt az országot! Ha látná a fényes fővárost, melynek Európa világvárosaitól nem kell szégyenkeznie, a Duna hátán tovasikló gőzhajók raját, a palotasorokat, melyek félszázad alatt mintegy varázsütésre szegélyezték a széles utcákat, a Vaskapu sziklamedrében biztosan közlekedő hajókat… a gyárak füstölgő kéményeit: hogy feldobogna a szíve a büszke örömtől… – Nem voltam rossz prófétája hazámnak, nem voltam rossz napszámosa a nemzetnek. Teljesedett mindaz, amit előre hirdettem a kétségbeesés napjában, bár okulnál belőle én édes nemzetem, tanuld meg belőle a munka, a kitartás mindenható erejét! Az ércszobor, mely ott áll a Lánchíd előtt, néma és komoly; de az a Széchenyi, kinek szelleme lebeg a haza felett, s ott él az elmék és szívek redőiben, olyan beszédes. Lelkesít minden szava, drága oktatás minden igéje. Az éltető eszme Széchenyi hazaszeretete, mely henye szó helyett tettben nyilatkozott. „Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szívében.”

A Roger Moore által megformált legendás „Angyal” figuráját alig­ha kell bárkinek is bemutatni. A karakter megalkotója a félig kínai, félig angol származású Leslie Charteris (1907-1993) író, forgató­könyvíró volt, akinek a 30-as években megjelenő történetei igen korán eljutottak hazánkban is. Érdekes példája ennek jelen „An­gyal-történet” is, melynek fordítója a kalandregényeiről ugyan­csak ismert, fiatalon elhunyt nagyszerű író Aszlányi Károly (1908-1938). „Simon Templar” – akit a világ minden részében „Angyal” néven csúfoltak és tiszteltek – huszonhét éves volt. Magas, fekete hajú kék szemű férfi, éles metszésű arccal. Ez persze hiányos leírás. Nem tellett bele hosszú idő: Baycombe észrevette őt. Legendák fonód­tak magas alakja köré. Ez már ottlétének első két napján történt és be kell vallanunk, hogy Simon elég alapot adott a suttogásra…”

A gyűjtemény az utóbbi évek humoros tanár-diák párbeszédeiből, elszólásaiból nyújt szórakoztató válogatást.

Tizenhárom agglegény számol be egymásnak - s önmagának - arról, miért nem nősültek meg, miért tartanak okkal-joggal vagy oktalanul-jogtalanul a Hosszúhajú veszedelemtől.

Mély, illatos völgy fenekén, egy kék forrásban élt Chreseys, a kicsiny naiád... Körülötte nagy csend volt mindenkoron, csak feje felett suttogott a rengeteg, melyet sűrű boltozattá font össze a vadszőlő kúszó indáival... És ezért nem látta még soha a napot, a holdat és a csillagokról is csak azt tudta, amit a fák hamadryádjai csendes éjtszakákon neki elmeséltek. Mióta visszaemlékezett, itt élt ő a hűvös zöld homályban, a mohos fák alatt. Atyja Achelois a folyó, anyja egy aranyhajú nympha volt. M int gyermeket hozta őt magával a hegyekről és tette le ide a mohára, sápadt irisek közé... Azután jött egy satyr s addig furulyázott, míg anyja elment vele a vadonba és nem tért vissza többé soha. Így maradt egyedül a szakadék fenekén s a hamadryadok elnevezték Chreseysnek. Gondosan őrködtek felette, megvédték forróságtól, vihartól és ő hálából fiatal életerejét ontotta rájuk. Ettől lett évről-évre sűrűbb a platánok, tölgyek koronája s árnyasabb a kis naiád fekhelye.

A Mélység London nyomornegyedéről szóló szociográfia, amelyben London kendőzetlenül sötét képet festett a gyári munkások, a munkanélküliek és a koldusok életéről. "London utcáin bárhol elkerülhetjük a szegények nyomorának megpillantását, míg ötpercny i út akárhonnan a sikátorokba visz. De ahol most törtetett keresztül a kocsim, az a sikátorok végtelen szövevénye volt. Új, egészen másfajta nép hemzsegett a szűk kis utcákon, kicsire nőtt, nyomorult, sörtől átitatott alakok. Mérföldeket mentünk pusz ta kőfal és omladékok között, és amerre néztünk a szomszéd utcákban, mindenütt ugyanazok a kövek, ugyanazon nyomorúság képe meredt reánk. Itt-ott egy-két részeg férfi vagy nő tántorgott el, a levegő verekedéstől, káromkodástól volt terhes. A piacon r eszkető öreg emberek, asszonyok keresgéltek a sárba szórt szemétben rothadt krumplit, babot meg zöldséget, míg a gyerekek, mint a legyek, úgy gyűltek rá egy csomó rothadó gyümölcsre, vállig turkáltak a folyékony, romlott halomban, és ott nyomban leny elték a morzsát, amit kihalásztak, a félig poshadt darabokat"

A Pyreneus, fedélzetén Davenport kapitánnyal, szeretne kikötni Pitcairn-szigetén, ugyanis a hajója raktere lángokban áll. De sajnos, a sziget kikötésre nem alkalmas. McCoy, a sziget kormányzója felajánlotta a segítségét, hogy elkalauzolja a hajóját a Mangareva szigetére. Kiderül menet közben, hogy ez a McCoy azonos a Bounty McCoyjával. Az út tovább tart, mint sejtették, és rejtélyesebbnél rejtélyesebb dolgok történnek. A matrózok türelmüket vesztve lázadásra készülnek. Vajon megismétlõdik-e a Bounty tragédiája?

Flaubert első megjelent regényében, a Bovarynéban, Emma a főhős életének és szerelmi csalódásainak leírásával a romantikus illúziók kudarcáról fest ironikus, tragikus képet. Emma sorra kiábrándult férjéből és szeretőiből is, mert felismeri, hogy viselkedésük csak felvett póz, s nem hősök, hanem valójában kisszerű, közepes átlagemberek. Írói mestermunka, ahogy a szerző az érdektelen köznapi eseményeket ábrázolja, úgy, hogy egyúttal a kor jellemző vonásait is visszatükrözi.Flaubert-t első regénye, a Bovaryné teszi híres íróvá. Realista regény; tája a leghétköznapibb francia kisváros, emberei valamennyien átlagemberek; nem típusok, mint Balzac alakjai, hanem olyan még csak nem is tipikus emberek, akikkel az olvasó mindennap találkozik. A regény meséjét adó tragédia is mindennapi tragédia.Lapozzon bele!

A sötétség hatalma vagy kis bajból lesz a nagy Ez az oka mindennek falusi komédia két felvonásban Az élő holttest dráma hat felvonásban – tizenkét képben A felvilágosodás gyümölcsei - vígjáték négy felvonásban

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (18281910). A z orosz irodalom és a világirodalom egyik legnagyobb alkotója, "legragyogóbb lángelméje", a realista orosz próza mestere.

Senki nem vallotta nálánál fennebben művészete tiszteletét, s érezte mélyebben az irodalom méltóságos rangját. Egyetlen szenvedély, az írásé, töltötte be életét, utolsó napjáig. Szinte dühödt szerelem volt ez, abszolút és kizárólagos... (Guy de Ma upassant) Flaubert már a megfigyelésnek és analízisnek is igen nagy jelentőséget tulajdonított; még fontosabbnak vallotta azonban a kompozíciót és a stílust. Szerinte ez a két erény teszi legfőképpen halhatatlanná a könyveket. Kompozíció alatt ő a zt a megfeszített munkát értette, mely egyedül a lényegét igyekszik kifejezni a cselekményeknek, amint egy életen belül egymásra következnek, csupán a jellemző vonások kiválogatásával és csoportosításával, úgy kombinálva őket, hogy a legtökéletesebb módon jussanak el a szándékolt hatásig, azonban mindennemű tanulságféle nélkül. Semmi sem ingerelte föl jobban, mint a kritika őrtállóinak a morális vagy tisztes művészetről hirdetett elméletei... (részlet)

Levél Apámhoz: ez a cím nem Kafkától származik. A szerző nem adott címet művének. Egyszerű okból: nem szánta műnek, csak közönséges levélnek. Hogy a terjedelmes levél mégis a "mű irodalmi rangjára emelkedett, ezt nemcsak művészi ábrázoló eszközeinek vagy jellegzetes Kafka-stílusának köszönheti, hanem mindenekelőtt sajátságos tartalmi értékeinek. Kafka világképének különösen becses dokumentuma ez a közvetlen vallomás, méltóképpen sorakozhat fel az irodalmi igényű alkotások, a "közvetett vallomások mellé. Kafka 1919-ben írta meg ezt a különös vádiratot apja ellen. "Írásaim Rólad szóltak – írta apjának, mintha azoknak akarna ezzel is igazat adni, akik az "apa-komplexusban keresik meghasonlott világképének egyedüli okait. A félelmetes apa csupáncsak része, de egyben óriássá nőtt szimbóluma is annak a világrendnek, mellyel az író meghasonlott, s szabadulni mégsem tudott tőle soha. A levél sokféle tanulságot rejteget, néhol még Kafka oly sajátosan abszurd képalkotásának is nyomára vezet. Csak egyetlen példa: a legjellemzőbb Kafka-novellák egyikében, Az átváltozásban az elbeszélés hőse arra ébred, hogy féreggé változott, s így éli tovább életét, megtaposva a családban. Ez a novellában egyetemes érvényűvé avatott kép az apjához írt levélben is megismétlődik, ezúttal reális, élményszerű értelmezésben: "eltávolodtam Tőled egy darabon, önállóan, még ha ez kissé arra a féregre emlékeztetett is, amely a hátulról rátaposó láb alól teste elejével kivergődik… Szabó Ede

A klasszikus francia író nagyszabású történelmi regénye 1862-ben jelent meg. A történelmi háttér Karthágó harca saját zsoldosai ellen, akik a rómaiakkal vívott háború után gyűlöletüket felfogadójukra, a dúsgazdag, büszke városra zúdítják. Az író nagy körültekintéssel gyűjtött tudományos dokumentáció felhasználásával kelti életre évezredes romjaiból a káprázatos várost, amely a cselekmény kibontakozása során az alantas emberi indulatok összecsapásának arénája lesz. A regénynek egyáltalán nincs po zitív pólusa, a humán szó értelmében vett emberiességet egyetlen figurája sem képviseli.

Minden irodalmi műfaj s egyben minden voltaire-i műfaj közül a magánlevél látszik a legkevésbé igényesnek és a legkevésbé irodalminak, s mégis, a francia szellem és irodalom nagy géniuszát éppen levelezése teszi számunkra ma is elevenné és rokonszenv essé. Voltaire levelezésében az egész Voltaire-t megtaláljuk: az embert és az alkotót, a költőt, a filozófust és az emberbarátot, egy egész hosszú, szenvedélyes, harcos életet. Levelei mindvégig kísérik és kiegészítik káprázatosan sokoldalú és szinte kimeríthetetlen tevékenységét; levelei tükrözik legtisztábban egész létét, jellemét, érzés- és gondolkodásmódját, irodalmi életműve bennük kerekedik egységgé. Leveleinek világánál úgy látjuk ma is a nagy varázslót, ahogy kezében kis méccsel, a tiszt a értelem fényességével megy előre merészen, gomolygó árnyékok, százada babonái között, oszlik a sötét, és az egyre terjedő világosság örök fénybe vonja törékeny alakját.

Hordubal, a kárpátaljai parasztember nyolc évig dolgozott egy amerikai bányában, aztán hazatért falujába. Felesége és kislánya elidegenedtek tőle, és egy napon az asszony meg a szeretője meggyilkolják. A rendőri nyomozás mindent kiderít és elítélik a bűnösöket. Capeknek ez a regénye nem bűnügyi regény a szó szoros értelmében. Nem a gyilkosság momentuma és a nyomozás leírása a lényeges benne, inkább a falu légkörét, tragikus emberi sorsokat, az emberek lelkivilágát akarta ábrázolni az író ennek a történetnek a keretében. A Meteor a képzelet és a valóság regénye. A realitáshoz az a vékonyka, laza kapocs fűzi, amit a lezuhanó repülőgép egyetlen utasa zsebében találnak, s amire az orvosok csak a halott testi felépítettségéből következtethetnek . A képzeletből, a meséből feltörő valószerűségnek diadalát maga az író igazolja, amikor a lezuhant pilóta halála után érkező sürgöny tudatja, hogy a regényhős, akinek életregényét a vad Antillákra, cukornádplantázsok rabszolgatelepeire álmodta, való ban kubai volt. Sorsa, egyénisége útjai elől menekült az ismeretlen utas. Az Egy mindennapi élet hivatalnokának sima évei, szabályosan kiépülő pályafutása azt bizonyítja, hogy nincs hétköznapi élet, és nincsenek nyugalmas napok. A napok látszólagos egyhangúságát a pillanatok szenzációinak gazdag sorozata zavarja, s az élet megszokott zajlása mögött a tudat alatti ösztönökből érő, ismeretlen lelket megdöbbentésekkel, lidércfényekkel rejtelmes világ veszi körül. Egy rendes és rendszeresnek ismert ember halála előtt megírja élettörténetét, annak az életnek valóságát, amelyet külsőleg egy szép hivatalnoki karrier, boldog házasság és hű honpolgárság jellemeznek. A nyugodt hivatal, a példás házasság látszata mögött a korán ébredt gyermeki ösztön öknek azok az ősi nyomai kerülnek felszínre, amelyek idővel a valóságos és a tudat alatti élet közötti szakadékot okozzák. Karel Čapek regénytriológiája az új európai regényirodalom nagy értéke. Világsikere bizonyítja, hogy a kis népek irodalma rést ütött a nyugati nagy irodalmak falán.