Fapadoskönyv Kiadó

A világsikerek írónője – akinek regényei angol, holland, portugál és japán nyelven is bestsellerek – ebben az új könyvében tíz kötetre való meglepetést nyújt fantáziájának gazdag tárházából. „A titok” könnyed, fölényes humorral indul, de mély tragikummal, filmszerűen pergő regénnyé válik. Hősnője, a szép Tilda, aki a kórus második sorában táncolt, most a nemzetközi társaság első sorában ragyog. Szíve azonban visszahúzza Pestre, a féltve őrzött titkához. A „Dráma a kastélyban” Magyarországon játszódik, a háború alatt, egy főnemesi család birtokán. Szerelem, gyűlölet, leküzdhetetlen vad vágy, a gyilkosságig menő bosszú… Az „Andrea” a New York-i Waldorf Astoria világában kezdődik, de a történet visszakanyarodik a hóborította balatoni fürdőtelepre, a különös száműzetésbe, ahová egy új érzés hoz lüktető izgalmat. A „Piri, a pesti rokon” remek életkép. Minden emigráns család túlesett már egy óhazai látogatón. Piri felülmúl minden elképzelést… „A hermelines hölgy”, melyről a kötet a címét nyerte, csodálatos kis novella. Judith férje, a fiatal orvos, egy eltévedt golyó áldozata lesz. Hosszú magány után bukkan fel életében George, aki nős ember. Frappáns fordulat, különös véletlen dönti el sorsukat. Még hét másik csattanós történet olvasható a kötetben – izgalom, kaland, romantika, humor. Igazi gyöngyszemek Claire Kenneth tollából.

Minden idők legsikeresebb írónője több novellát is átnyújt a közönségének. A címadó novella hősnője, Irma, a szőke szépség, briliánsaival, millióival, királyi rokonságával kápráztatja el környezetét. Minden csodás és csillogó – vagy mégsem? Szerelem, romantika, izgalom, merész, de finom humor… Aki ezt a könyvet elolvassa, megérti, miért bestsellerek Claire Kenneth művei szerte a világon.

Déry Tibor életműsorozatának köteteként kapja kézbe az olvasó a világhírű regényt. G. A. úrnak X városában tett utazásáról szól; s már a címből is sejthető, hogy ezúttal nem közönséges regényről van szó. A G. A. úr X-ben utópisztikus írás; egy soha nem volt, soha nem létező világ kísértetiesen eleven leírását tartalmazza. A regény kerete szerint G. A. úr, az író ifjúkori barátja, egy hosszú utazás végén jut el X városába, mely messze túl a reális polgári világ határain terül el, ahová már nem visz vasút, nem vezet út – majd az ottani életről, tapasztalatairól, elmélkedéseiről készült feljegyzéseit hagyományozza az íróra, mint rejtélyes életének magyarázatát és számadását. E fantasztikus városnak, ahová G. A. végeláthatatlan ócskavastelepeken emberfeletti fáradsággal átvergődve jut el, nincs rendje, nincsenek törvényei; a magára hagyott élet burjánzó anarchiája szerint él, amelyet lehetetlen már áttekinteni, s amelyben lehetetlen kiigazodni… Déry Tibor költői részletekben és filozófiai gondolatokban gazdag regénye szabadság és rend dialektikáját kutatja fordulatos, szellemes történetének tükrében.

Világ, vagyis felvilágosító töredékek némi hiba, s előítélet eligazítására. Hogy küzdelmeiben Széchenyi magát és az országát is nagyon egyedül érezte az bizonyos. Az egye­düllét érzete ma sem ismeretlen, történelme folyamán a magyar ezt nagyon sokszor érezte, „bőrén tapasztalta”. Tudta ő is, hogy a magunk erejéből építhetjük csak fel a nemzet jövőjét. „... senki a tágos világon rajtunk segíteni nem fog, ha értelmi súlyunk s férfiúi tenyerink nem; s így az értelmi súlyt, mely megint Nemzetiségünket ne­mesíteni s emelni fogja, jobban-jobban kifejteni s a ha­zánkban lévő számos henye kezet egyesítni; szóval: a nemzeti tétek rugósságát, vagy a közlelket felébreszteni, az amit akarunk.” (Világ, 327-328, vagy egy más megnyi­latkozásban: „...nemzetnek erénye s felsőbbsége csak annyiban van, amennyiben lehető legtöbb tagja ugyan­csak betölti saját helyét férfiúlag és szeplőtlen.”

Világ, vagyis felvilágosító töredékek némi hiba, s előítélet eligazítására. Hogy küzdelmeiben Széchenyi magát és az országát is nagyon egyedül érezte az bizonyos. Az egye­düllét érzete ma sem ismeretlen, történelme folyamán a magyar ezt nagyon sokszor érezte, „bőrén tapasztalta”. Tudta ő is, hogy a magunk erejéből építhetjük csak fel a nemzet jövőjét. „... senki a tágos világon rajtunk segíteni nem fog, ha értelmi súlyunk s férfiúi tenyerink nem; s így az értelmi súlyt, mely megint Nemzetiségünket ne­mesíteni s emelni fogja, jobban-jobban kifejteni s a ha­zánkban lévő számos henye kezet egyesítni; szóval: a nemzeti tétek rugósságát, vagy a közlelket felébreszteni, az amit akarunk.” (Világ, 327-328, vagy egy más megnyi­latkozásban: „...nemzetnek erénye s felsőbbsége csak annyiban van, amennyiben lehető legtöbb tagja ugyan­csak betölti saját helyét férfiúlag és szeplőtlen.”

„Milton nem is sejtette, mily borzasztó következése lett e szavainak. Hadüzenete lőn ez Cromwellnek, aki megkezdte az irtó háborút írek és katolikusok ellen, melyről saját véres tudósításait nem lehet borzalom nélkül olvasni. A presbiteriá­nusok a hosszú parlamentben túlsúlyra vergődvén, ugyanazon türelmetlenséget gyakorolták, mint a püspökiek s 1644-ben törvényt hoztak, melynek értelmében minden nyomtatott könyv kibocsátására engedélyt kellett kieszközölni.”

Németh László így nyilatkozik könyvéről: Regényem ötven esztendő magyar történetét mondja el, egy asszony életén keresztül. Égető Eszter a század elején, a koalíció éveiben mint elemista kislány bukkan fel előttünk, s 1948-ban mint családjafosztott nagymamától búcsúzunk el tőle. A regény három részre oszlik: a világháború végéig terjedő részben az ügyvéd-apa; a restauráció éveiben a patikus férj; a népi mozgalom, a második világháború, a „négy párt” idején a politikusnak készülő fiú az, akit Eszter szőlőként indázó lelkével befut. Eszter legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy a körülötte támadt életfolton valami édenkertfélét próbál teremteni. Akárhova vetődik, elhagyott faluba, csillogó megyei városba, a maga elmaradt szülőhelyére, rokonok vagy véletlen köré vetődött emberek közé, ő mint a pók, rögtön veti a belátás, a segítség, a szorgalom szálait, hogy az élet törvényeit követő, szép kis közösséget alakítson belőlük. A regény kilenc fejezet, kilenc ilyen meghiúsult kísérlet; a férfiak belátástalan, tetszetős eszmékbe öltöző, vakon rohanó akarata újra és újra lesodorja hálóit. A kísérletek egyetlen eredménye: Eszter lelkének beérése… Amikor elhagyjuk, érzi már, hogy az életet nem lehet foltokban átvarázsolni, az egész társadalmat kell újraszőni. A regény belátás és férfihóbort küzdelmében adja társadalombírálatát. Eszter nem azért bukott el újra és újra, mert a sors hitvány emberekkel vette körül. Sőt, mindenikükben van valami kiválóság: az apa a tanyaiakért dolgozik, a város szépítéséről álmodik; a férj valóban a technika megszállottja; a fiú a kor jobb szellemei felé tapogatódzik. Ők s a regény hozzájuk hasonló szereplői sivár világukban tartanak fenn valami mozgást, s van egy viszonylagos „magyar” érdemük, őrültségükkel csak maguknak ártanak. Törekvéseik azonban első perctől bukásra vannak kárhoztatva, s ennek az oka – ezt fedezzük fel a hősnővel együtt – mélyebben van, mint a maguk természete.

Németh László így nyilatkozik könyvéről: Regényem ötven esztendő magyar történetét mondja el, egy asszony életén keresztül. Égető Eszter a század elején, a koalíció éveiben mint elemista kislány bukkan fel előttünk, s 1948-ban mint családjafosztott nagymamától búcsúzunk el tőle. A regény három részre oszlik: a világháború végéig terjedő részben az ügyvéd-apa; a restauráció éveiben a patikus férj; a népi mozgalom, a második világháború, a „négy párt” idején a politikusnak készülő fiú az, akit Eszter szőlőként indázó lelkével befut. Eszter legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy a körülötte támadt életfolton valami édenkertfélét próbál teremteni. Akárhova vetődik, elhagyott faluba, csillogó megyei városba, a maga elmaradt szülőhelyére, rokonok vagy véletlen köré vetődött emberek közé, ő mint a pók, rögtön veti a belátás, a segítség, a szorgalom szálait, hogy az élet törvényeit követő, szép kis közösséget alakítson belőlük. A regény kilenc fejezet, kilenc ilyen meghiúsult kísérlet; a férfiak belátástalan, tetszetős eszmékbe öltöző, vakon rohanó akarata újra és újra lesodorja hálóit. A kísérletek egyetlen eredménye: Eszter lelkének beérése… Amikor elhagyjuk, érzi már, hogy az életet nem lehet foltokban átvarázsolni, az egész társadalmat kell újraszőni. A regény belátás és férfihóbort küzdelmében adja társadalombírálatát. Eszter nem azért bukott el újra és újra, mert a sors hitvány emberekkel vette körül. Sőt, mindenikükben van valami kiválóság: az apa a tanyaiakért dolgozik, a város szépítéséről álmodik; a férj valóban a technika megszállottja; a fiú a kor jobb szellemei felé tapogatódzik. Ők s a regény hozzájuk hasonló szereplői sivár világukban tartanak fenn valami mozgást, s van egy viszonylagos „magyar” érdemük, őrültségükkel csak maguknak ártanak. Törekvéseik azonban első perctől bukásra vannak kárhoztatva, s ennek az oka – ezt fedezzük fel a hősnővel együtt – mélyebben van, mint a maguk természete.

Az elsodort falu szellemi hatása egészen a máig ér. Voltak idők, amikor a tiltott könyvek listáján szerepelt. Kevesen ismerik, s többnyire csak a róla kialakult-kialakított fantomkép nyomán, amely természetesen késztetőinek felfogása szerint ilyen vagy olyan értelemben eltorzította a valóságos regényvilágot és írói mondanivalót. Szabó Dezső mindig is legfőbb munkájának tartotta Az elsodort falut, a magyar társadalom egészéről akart benne képet adni, hite szerint e művével egészen új korszakot kezdett a magyar elbeszélő irodalom történetében. Egyszerre törekedett arra, hogy regénye alapos szociológiai analízis és a magyar társadalom további fejlődését kijelölő eszmék panorámája legyen. Valóban összegző alkotás, amely számot vet a kiegyezé s utáni korszak történelmi tapasztalataival, kifejezi a háborúba taszított magyarság szenvedéseit, és előkészíti azt a magyar forradalmat, amelyre a háborús összeomlást követő forradalmi átalakulásban csalódva Szabó Dezső oly nagyon vágyakozott.L apozzon bele!

Az elsodort falu szellemi hatása egészen a máig ér. Voltak idők, amikor a tiltott könyvek listáján szerepelt. Kevesen ismerik, s többnyire csak a róla kialakult-kialakított fantomkép nyomán, amely természetesen késztetőinek felfogása szerint ilyen vagy olyan értelemben eltorzította a valóságos regényvilágot és írói mondanivalót. Szabó Dezső mindig is legfőbb munkájának tartotta Az elsodort falut, a magyar társadalom egészéről akart benne képet adni, hite szerint e művével egészen új korszakot kezdett a magyar elbeszélő irodalom történetében. Egyszerre törekedett arra, hogy regénye alapos szociológiai analízis és a magyar társadalom további fejlődését kijelölő eszmék panorámája legyen. Valóban összegző alkotás, amely számot vet a kiegyezé s utáni korszak történelmi tapasztalataival, kifejezi a háborúba taszított magyarság szenvedéseit, és előkészíti azt a magyar forradalmat, amelyre a háborús összeomlást követő forradalmi átalakulásban csalódva Szabó Dezső oly nagyon vágyakozott.

Grendel Lajos 1948-ban született Léván író, publicista, esszéista, a Kalligram kiadó egyik alapítója. Pozsonyban él, a prágai egyetemen tanít. A kortárs magyar irodalom egyik legeredetibb alakjaként tartják számon, egy-egy regényének, novellás- vagy esszékötetének megjelenése mindig esemény. Művei a szlovákon kívül angol, francia, olasz, német és lengyel fordításban is megjelentek. Számos elismerés mellett József Attila és Kossuth-díjas. Számos regény, novellás- és, esszékötet szerzője. Több kö nyvében az 1989 utáni társadalmi-politikai helyzettel foglalkozik. Grendel írásművészete a magyar prózairodalom radikális átalakulásának idején bontakozott ki, s ő pillanatokon belül e nagy mozgás centrumában találta magát - s e pozícióban nagyon j ól fel is találta magát. Ízig-vérig szlovákiai magyarként írja új regényeit, de oly módon, hogy szlovákiaisága az irodalomban tulajdonképpen csupán mint külső helyi meghatározottság (íróilag szólván: mint tematika) jelentkezik, s írásainak mind tarta lmisága, mind narrációja, mind retorikája túlmutat a regionális irodalom keretein. Olyan szerző ő a mai irodalomban, mint amilyen hajdanában, száz évvel ezelőtt Mikszáth Kálmán lehetett, akiről és akinek írásairól persze rögtön lehetett tudni, hogy m ilyen helyi meghatározottságúak (azaz hogy a szlovák-magyar együttélés területéről és történetéből származnak), de kinek irodalma eleve azt célozta meg, s azt is találta el, hogy a regionális területen kívüli minden érdeklődőnek, aki a modern irodalm iságban érdekeltnek is érzi magát, jelentőségteljes és élvezhető műveket produkáljon. írta Grendelről Margócsy István.

Tormay Cécile legnagyobb sikerű műve, a Régi ház (1914) a vérkeveredéssel, a fajok asszimilációjával foglalkozik. Nemzedékregény mintegy évszázados időt átívelő formájában. Ulwing Kristóf építőmester alapítja meg a család vagyonát, a pesti Duna-parto n álló régi házat is ő emelteti; szilárd, erős akaratú ember, a polgári haladás híve: arra büszke, hogy neki is része van a gazdagodó és szépülő város életében. A következő nemzedékek nem öröklik az öreg Kristóf józanságát: fia tehetetlen és gyönge e mber, nincs benne már kezdeményezés; tétlenül nézi, hogyan megy veszendőbe apja vagyona; az unoka pedig már züllésbe is sodródik, híján van minden polgári erénynek. A harmadik generációhoz tartozó Ulwing Annának lesz a sorsa, hogy családi életének tr agédiája árán is megértse az idő jelét és a férje sorsában rejlő célzatos üzenetet. Illey Tamás elszegényedett dzsentri már nem éri meg ősi földjei visszavásárlását, pedig ez lett volna élete értelme: "Csak az a család marad meg, melynek a gyökere a földben van. A városi kövezetre hiába hinti a fa a magvát, ott nem létezhetik tartós élet. A polgári családok csak házak, a legtöbbje három emberöltőre szól. A falusi ember a föld." A regény befejezéséből dzsentri nosztalgia és misztikus jelentés szó l. Férje halála után Ulwing Anna Illére költözik s a regény ezáltal azt is mondja, hogy vissza kell találni és azonosulni kell az ősi földdel, s a városnak találkoznia kell a vidékkel, mert a magyarság igazi őrzője a föld.

A Tibet-kutatás úttörője, Kőrösi Csoma Sándor 1833-ban írta meg rövid közleményét a Királyi Ázsiai Társaság folyóirata számára, amelyben közreadja Sza-szkja pandita A bölcsesség kincsestára című művének részleteit, összesen kétszázharmincnégy verset. A tibeti szöveg és angol fordítása csak halála után, 1855-ben és 1856-ban jelent meg. Sza-szkja pandita műve a tibeti világi szépirodalom talán legelső alkotása, az indiai bölcsmondás-irodalom egy új hajtása Tibet földjén. Maga is iskolát teremtett, több tibeti utánzata van, már a 14. században mongol fordítása született, századunkban pedig az összes nagy európai nyelvekre lefordították - franciára, majd németre először Kőrösi Csoma szövege alapján ültették át egyes részleteit. Legrégibb mongol szövegét Ligeti Lajos professzor fedezte föl Belső-Mongóliában 1929-ben, és tette közzé tibeti-mongol kétnyelvű kéziratát 1948-ban. Az ő értelmezésében szólal meg most Sza-szkja pandita műve magyarul Tandori Dezső fordításában.

Gyergyai Albert, a francia irodalom ihletett tolmácsolója és professzora Nagybajomban, Somogy megye egyik ősi és nagy múltú településén született 1893. január 20-án. Első tanítója édesapja volt, az ő keze alól kerül előbb a kaposvári főgimnáziumba, m ajd 1911-ben a budapesti egyetem filozófiai fakultására, és egyszersmind az Eötvös Kollégiumba, ösztöndíjasként. Kedves tanára, Horváth János 1914 nyarán ösztöndíjjal kiküldte Párizsba. Itt érte a háború kitörése, s haza már nem utazhatott, megjárta Bretagne és Normandia internálótáborait. Megrendült egészségi állapotára való tekintettel 1917 elején Svájcba engedték, ahol felgyógyulása után két évig hallgatta a lausanne-i egyetem előadásait. 1919 áprilisában tért haza, 1926-ban előadóként vissza került az Eötvös Kollégiumba, ahol tizenkét éven át (1938-ig) dolgozott, s ahová 1945-ben harmadszor is visszatért. A kollégium megszűnte után az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanított világirodalmat, majd francia irodalmat 15 éven át. 1920-tól a l ap megszűntéig a Nyugat állandó munkatársa volt: francia irodalmi tanulmányokat írt, főképp Babits és Osvát biztatására. Egész sor remekbe készült fordítása jelent meg 1920-tól: Voltaire, Flaubert, Gide, Valéry és mások művei, s a harmincas évek vége felé Proust-fordításának első két kötete (Swann és Bimbózó lányok árnyékában). Első önálló tanulmánykötete (A mai francia regény) 1937-ben jelent meg; régebbi és újabb tanulmányait a Szépirodalmi Könyvkiadó adta közre három kötetben (Klasszikusok, K ortársak, a Nyugat árnyékában címmel). Munkásságát három ízben Baumgarten-díjjal jutalmazták, majd a francia Becsületrenddel még a felszabadulás előtt; azóta több magas állami kitüntetésen kívül megkapta 1970-ben az Állami Díjat és 1971-ben az egye tem gyémántdiplomáját.

Párizsban járunk, Lajos Fülöp idején. A város porondján a nemesi és napóleoni világ romjaira újfajta palotákat emel a pénz: bankokat és kéjtanyákat, tőzsdét, vasútállomást, éjjeli mulatót, találkahelyeket. A vér és arany démoni ereje mozgatja a mind enkinél kívánatosabb és romlottabb Valérie-t, a letűnt idők elegáns Hulot báróját, s kereskedősegédből tőkepénzessé nőtt Crevelt és a többieket is. Csak egyetlen nőalak emelkedik ki tisztán e forró, szennyes, lüktető, felőrlő kavargásból: a romantiku san eszményített Adeline, Valérie mennybéli ellenpárja. Mellettük a harmadik főszereplő, Betti néni, a Bosszú istennőjének képében jelenik meg ijesztő arcával, indulataival és pusztító makacsságával. Közöttük hányódnak a gyarló férfiak, gyönyört és v agyont hajhászva.