Fapadoskönyv Kiadó strana 2 z 13

Párizsban járunk, Lajos Fülöp idején. A város porondján a nemesi és napóleoni világ romjaira újfajta palotákat emel a pénz: bankokat és kéjtanyákat, tőzsdét, vasútállomást, éjjeli mulatót, találkahelyeket. A vér és arany démoni ereje mozgatja a mind enkinél kívánatosabb és romlottabb Valérie-t, a letűnt idők elegáns Hulot báróját, s kereskedősegédből tőkepénzessé nőtt Crevelt és a többieket is. Csak egyetlen nőalak emelkedik ki tisztán e forró, szennyes, lüktető, felőrlő kavargásból: a romantiku san eszményített Adeline, Valérie mennybéli ellenpárja. Mellettük a harmadik főszereplő, Betti néni, a Bosszú istennőjének képében jelenik meg ijesztő arcával, indulataival és pusztító makacsságával. Közöttük hányódnak a gyarló férfiak, gyönyört és v agyont hajhászva.

Ignácz Rózsát a magyar olvasóközönség több évtizede jól ismeri és szereti; az erdélyi tárgyú írásai, történelmi és ifjúsági regényei osztatlan sikert arattak. Ebben a könyvében művészi eszméléséről, pályája kezdetéről vall. Emlékezésében-önvallomásáb an megejtő szubjektivitással és őszinteséggel tárja fel gyermekkorának és ifjúkorának meghatározó élményeit, színésznői pályafutásának történetét, írói kibontakozását; azt az utat, amelyet színpadtól íróasztalig tett. Könyvéből egy izgalmas és rok onszenves egyéniség szemszögéből rajzolódik ki az első világháború utáni erdélyi világ, a harmincas évek Budapestjének művészi, írói és színházi képe, Firenze és Párizs A kötet igazi varázslata azonban Ignácz Rózsa ismételhetetlen, ízes stílusa, ame ly szerencsésen ötvöződik gondolatébresztő reflexióival.

A törzs tagjai közfelkiáltással Bélát választották meg törzsfőnöknek. Béla elérzékenyülten tette fejére a díszes tollbokrétát, aztán méltóságteljesen letelepedett az egyik láda tetejére. Köszönöm a bizalmatokat, rézbőrű testvéreim most pedig eng edjétek meg, hogy néhány szóval ismertessem a tábori életet, ami ránk vár: ébresztő reggel hét órakor, utána mosdás, majd reggeli, bevásárlás és főzés, aztán ebéd. Ebéd után mindenki kedvére pihenhet, fürödhet, halászhat és vadászhat, a vacsora után tábortűz a totemoszlopnál és csöndes tervezgetés Valahogy így képzelem az indián-életet. Vállaljátok mindazt, amit elmondtam? Vállaljuk! mondták a fiúk kórusban. Köszönöm, rézbőrű testvéreim nézett körül a főnök lelkes pillantással. Akko r közölhetem azt is, hogy egy nagylelkű pártfogót találtam, aki hajlandó minket élelmezni. Egyébként a szigetet is ő bocsátotta a rendelkezésünkre

Önéletírásának első kötetében Tatay Sándor ifjúkorának mozgalmas, kalandokban, élményekben bővelkedő éveit idézi. Jókedvűen, öniróniával és némi nosztalgiával, az önigazolás, az önmagát hőssé avató magyarázkodást elkerülve mesél lődörgéseiről: vált ozatos színhelyeken változatos foglalkozásokról, érdekes találkozásokról, sokféle barátról, ismerősről. Kalandozásainak főbb állomásai: a szarvasi gimnáziumi évek utána soproni teológia, ahol a kollégisták első számú szórakoztatója és viccmestere, re gényíró és könyvkiadó, utcalányok megmentője és a szépséges Kanizsai lányok odaadó rajongója. A teológusból merész váltással az országutak vándora lesz. Bécsben filmgyári statiszta és kávéházi törzstag, buzgó könyvtárlátogató és áldozatkész hőssz erelmes. Kőszegen hónapokig sikeres grafológus, Pesten néhány napig színinövendék, végül Pécsett bölcsészhallgató. A vele és körülötte történt események szórakoztató, mulatságos elbeszélése során felidézi a színhelyeket is: a bakonytamási otthon, a p arókia hangulatát, a soproni teológia hétköznapjait, a bécsi kávéházak világát. Emlékezetes portrékban örökíti meg akkori életének szereplőit: tanárait, szüleit, barátait és alkalmi ismerőseit, teológus kollégáit és pécsi íróbarátait. Weöres Sándort, Takáts Gyulát, Várkonyi Nándort és a Pécsre látogató Berda Józsefet.

Virginia Woolf, akinek különös tehetségével mindmáig birkózik a kritika, talán legjelentősebb, de mindenesetre legszemélyesebb hangú művét alkotta meg az Orlandó-ban. Csakugyan kevés ilyen sokrétű s ilyen különös könyvet ismer a világirodalom történe te. Orlando, a költői hajlandóságú ifjú nemes, az angliai reneszánsz teljében született, Shakespeare szomszédságában ismerkedett meg a világgal, látta Erzsébet királynőt, és táncolt a Temze befagyott jegén, majd követ lett Konstantinápolyban, átválto zott nővé, kóbor cigányok között élt romantikus tájakon, hogy azután visszatérve hazájába, tanúja legyen a XVIII., XIX. századi és végül a század eleji Anglia életének. Orlando persze maga Virginia Woolf, vagyis az az ember, aki magába szívta az elmú lt négy évszázad művelődéstörténetét, s azt próbálja korokon és élményeken át egyetlen költeménnyé sűríteni. Amit a regényben Orlando megkísérelt, azt váltja valóra Virginia Woolf műve kifinomult iróniával, nemes költőiséggel.

A gyermekkor felejthetetlen világa elevenedik meg a regényben, mely át meg át van szőve személyes emlékekkel. Bajkó Györgyi a történet főszereplője nemcsak az első szerelmének varázslatos bakfisélményeit meséli el, hanem annak a drámai szerelemnek a történetét is, amelyet nővére él át, és amelyért segítőkészségében ő majdnem testi épségét áldozza. Szép, szomorú, mulatságos és tragikus mozzanatok fonódnak egybe a regény lapjain, megidézve egy nehéz és azóta letűnt korszak sok problémáját, emberi gyengeségeit, de nem egy tiszta érzelmét s törekvését is.

Yvette-em, fekete hajú, tüzes Ariadném, fölöttébb büszke volt rám. Egy délelőtt, megint csak a konyhában, odasúgta a fülembe, hogy jó lenne, ha... Úgy látszik, a konyhai munka és környezet van a legélénkebb hatással szerelmi vágyára, gondoltam. Hiáb a, minden nő egyedi eset, külön egyéniség, más-más hangszer: az egyik oboa, a másik angolkürt, a harmadik lant, a negyedik csembaló. Már indultam volna a nappaliba, de Yvette keze megállított. Most itt. Ejha! szörnyűködtem. Én ráhasalok az as ztalra, te fölhajtod hátul a szoknyámat, és úgy. A Thészeusz és a fekete özvegyben Grendel Lajos előző regénye, a Szakítások legszerelmesebb, legkicsapongóbb természethű alakjának, a történész Szemere Ákosnak a további sorsát kíséri figyelemmel. Ák os akit a csehszlovákiai magyar értelmiségi sors megtestesítőjének is tarthatunk ebben a regényben sem tagadja meg korábbi önmagát, Thészeuszként bolyong a kompromisszumok és érzelmek labirintusában, mígnem végleg kiköt Ariadnéja, a fekete özvegy k arjaiban...

Eddig, ha mesélt az édesanyád tündérekről, sárkányokról, mindig azt kérdezted: De igazán, vajon éltek-e azok? És édesanyád azt mondotta neked, hogy azok csak a mesékben éltek. Te pedig szeretted volna, hogy éljenek igazán. Hallgasd most meg az én m eséimet. Ezek igaz mesék lesznek; a hősök mind egy szálig éltek, csakhogy régen régen.

A legendás Huang Dinek, vagyis a Sárga Császárnak tulajdonított mű mindmáig a hagyományos kínai orvoslás legjelentősebb forrása. A több mint kétezer éve íródott és összeállított könyv jelentőségét a nyugati orvostudomány alapjainak számító Hippokraté szi gyűjteményhez szokás hasonlítani.Ez a mű nem hiányozhat az olyan szakemberek könyvárából, mint a természetgyógyászok akupunktorök, de rendkívül hasznos és értékes olvasmánya lehet a természetgyógyászat civil elkötelezettjeinek, az egészségmegőrzé s és gyógyítás alternatív módjai iránt érdeklődőknek épp úgy, mint a kínai filozófia szerelmeseinek.A műben szereplő szemelvények Tokaji Zsolt szakértő tolmácsolásában és válogatásában olvashatók.

És Keikiwai, a vizek gyermeke, jól értvén a cápák nyelvét, hallotta minden szavukat, és megértette, milyen összeesküvés készül ellene. Erre a cápák nyelvén Moku-haliihez, a cápák istenéhez imádkozott fennhangon. A cápák pedig minden szavát hallották, megértették, és macskaszemükkel összenéztek, mintha figyelmeztetnék egymást a vizek gyermekének szavaira. Keikiwai pedig így fejezte be imáját: "Most pedig belemerülök a vízbe, hogy rákot fogjak a király számára, és nem esik bántódásom, mert a legki sebb cápa barátom is védelmébe fogadott." Azzal egy darab lávatörmeléket tört le, és a tengerbe dobta. A szikla hatalmas csobbanással esett a vízbe. A negyven cápa pedig a törmelék után kapott; ezt az időt használta fel a gyermek, hogy beugorjék. Mir e a cápák észrevették tévedésüket, Keikiwai már vissza is tért egy wahin rákkal.

A tea orvosságként kezdte, majd ital lett belole. A tizennegyedik századi Japánban a teafogyasztás afféle vájtfülű vallássá teaizmussá nemesedett. A teaizmus a mindennapi élet tisztátalanságai közt megjelenő Szép imádatán alapuló kultusz. Tisz taságot és összhangot, kölcsönös szeretetet, romantikus társadalmi békét sugároz. Valamennyi elkötelezettjét a kifinomult ízlés arisztokratájává emeli Okakura Kakuzónak a teaszertartásról írt, ma már klasszikusnak számító, örökbecsű művét nyújtjuk á t az olvasónak.

Eötvös József (vásárosnaményi báró, Buda, 1813. szeptember 3. Pest, 1871. február 2.) író, miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság elnöke, Eötvös Loránd fizikus apja.

A Gyász a magyar irodalomnak egyik legszámottevőbb lélekrajzi írása. Főhőse, Zsófi egész életét a gyásznak rendeli alá gyászolja férjét és gyermekét, eltaszít magától mindenkit, azokat is, akik a részvét, a vigasztalás szavaival fordulnak hozzá. Gy ászának azonban nincs érzelmi tartalma, mert Zsófiból alapvetően hiányzik a szeretet, sohasem szerette igazán sem férjét, sem pedig gyermekét. Csupán a gyász igézetében tetszelgett, kifelé és önmagának is. Olvasás közben kialakul a véleményünk Zsófir ól. Semmi esetre sem rokonszenvezünk vele, nem értjük meg visszataszító ridegségét. Nem értjük, nem tudjuk fölfogni, hogy egy fiatal teremtés miért áldozza föl egész életét egy hazug emberi magatartásért. A regényben nincs sok esemény, mégis érdekfes zítő olvasmány. Az író egy olyan világot tár elénk, amelybe csak kevés szerencséseknek van alkalmuk bepillantani.

Kemény Zsigmond, magyargyerőmonostori báró (Alvinc, 1814. június 12. Pusztakamarás, 1875. december 22.), író, publicista, politikus.

A lexikonban csak ez áll: politikus és ügyvéd. Mindenki, aki magyar, érezni fogja e meghatározás kényszerű lazaságát. Eötvös Károly nagy darab magyarság, egy darab történelem, egy darab múlt, a nemesi kúriák hervatag fuvalma, s az új kor lehelete, aranyló humor s politikai bátorság, kedély s hősiesség, dohogó tréfakedv s gyengéd, szemérmes, andalgó költészet. Ki tudja lefordítani más nyelvre, megérzékeltetni idegenek számára, hogy milyen villamos áram futott végig a huszadik századbeli magyar idegzetén, mikor a vajda nevét hallotta. () Néha forradalmárnak gondoltuk, néha a konzervativizmus megtestesülésének, néha költőnek, néha boszorkányos fiskálisnak, néha egy áldott kedélynek, néha pedig egy eleven lexikonnak. Annyi képesség, erő lak ozott benne, hogy a jövő aligha tudja őt egypár szóval, lakonikusan jellemezni. A nevét kell majd idézni, mely gazdagságot rejt magában, mint egy kedves, drága ékszertok. (Kosztolányi Dezső)

Európa elmúlt életében három nagy forradalom szabott határokat: az olasz renaissance, a német reformáció és a francia forradalom. A reformáció és a nagy forradalom véres szabadságharcok, népek és nemzetek kitörései, míg a renaissance a gondolat, az é letöröm, a művészet feltámadása, egy kicsiny városnak, Firenzének halhatatlan műve volt Athén testvére Firenze, és mint az antik világon át a hellén város, most a toscan város vezeti Európát az eszmék útjain A gondolkodó fő elveti a középkor ércsis akját, nehéz neki. A csaták kora lejárt, s a háború oly óvatosan lépked, hogy nem tapossa el többé a firenzei tavaszt. Idegen zsoldos katonák űzik a hadimesterséget és a fiatal urak bársonyzekében halál helyett virágokat keresnek a mezőkön. A világ e lőtt megjelenik ifjú szépségében a firenzei patrícius, s a firenzei asszony, aki elejtette az orsót és felvette a könyvet. Művelt, mint a férfi, ismeri a görög és latin klasszikusokat, szellemesen társalog, de asszony marad. A világ szeme Firenzére t ekint, valóra vált Bonifácius pápa mondása: A tűz, a víz, föld és levegő mellé egy ötödik elem szegődik: a firenzei! Európának gondolat és művészet kell, a virágok városa bőkezűen ontja magából, Európának pénz kell, a dúsgazdag Firenze adja a kölc sönt, Rómában consilium van, tizenkét állam tizenkét követet küld és valamennyi firenzei