Helikon Kiadó strana 31 z 115

"Összebékülhetnek-e egy emberen belül ennyire különböző múltak és hagyományok és kultúrák?" Cserna-Szabó András A könyv szerzője és egyben elbeszélő-főhőse, Hassan Preisler igazi modern világpolgár: egyszerre van otthon New Yorkban és Berlinben, Bejrútban és Koppenhágában. Másodgenerációs bevándorlóként konferenciákon tart előadásokat az egyenlő bánásmódról, a sokszínűségről és a befogadásról, és amerre csak jár, mindenütt tárt karokkal fogadják. Élete mégis csupa zűrzavar, és sehol sem képes rálelni valódi önmagára. A barna ember terhe eredetileg vitairatnak, személyes, kritikus és ironikus hangú hozzászólásnak indult az integráció témájához, ám végül egyszerre lett magával ragadó self-fiction és fergeteges társadalmi szatíra, amelyet át- meg átsző a főhős néha megrázó, máskor szórakoztató részletekkel teli, szövevényes családtörténete. Cserna-Szabó András utószavával

Érdekes társaság gyűlik össze a kellemes szeptemberi napokra Lady Tressilian saltcreeki házában. Nevile Strange, Lady Tressilian unokaöccse, a kiválóan teniszező, megnyerő modorú, gazdag fiatalember második feleségével, a vörös hajú, feltűnően csinos Kay-jel érkezik. Nevile azonban - nagynénje kifejezett rosszallása ellenére - meghívja korábbi feleségét, a visszahúzódó, szürke kismacskára emlékeztető, megfoghatatlan jelenség Audrey-t is, hogy a két nő barátságot kössön egymással. A különös szerelmi háromszög légköre belengi a házat, és folyamatos feszültséget vált ki vendégekből és személyzetből egyaránt - mígnem a feszültség egy gyilkosságban sül ki. A szabadsága alatt is a hivatásának élő Battle főfelügyelőre vár a feladat, hogy feltárja ezt az első látásra egyértelműnek tűnő bűntényt. "Szeretem a jó detektívregényeket - mondta. - De tudják, egyik sem a megfelelő momentummal kezdődik! Folyton a gyilkossággal kezdik. Pedig a gyilkosság már a vége! A történet már jóval előbb elkezdődik."

Egy fiatal orosz leszbikus nő lírai és mélyen megrázó története. Miután anyja meghalt emlőrákban, Okszana, a költőnő úgy dönt, elviszi hamvait szibériai szülővárosába. Nagy utazás ez, melynek során nemcsak gyermekkorának helyszíneit látogatja újra, hanem az anyjához fűződő nyers, addig feldolgozatlan érzésekkel is számot kell vetnie: a harag és a szeretet olyan csomójával, amelyet ki kell bogoznia ahhoz, hogy önmagával tisztába jöjjön. Tudja: együtt kell élnie a sebbel, melyet az anya elvesztése okozott; de közben a gyermeki sértettségen és dühön keresztül el kell találnia ahhoz a szeretethez, amely nélkül nem folytathatja az életét. Hiszen érzi és tudja, hogy az anyja őbenne él tovább. "Ezt a könyvet nem lehet egyhuzamban elolvasni. Olyan sűrűség van benne, a gondolatok és érzések olyan koncentrációja, hogy az olvasó azt érezheti: minden egyes részletét külön akarja átélni és feldolgozni magában." Sznob magazin

XIV. Lajostól John F. Kennedyig és Houdinitől Einsteinig A sebészet lebilincselő története nagy emberek műtétein keresztül... Arnold van de Laar sebészorvos - saját élményeire és tapasztalataira is támaszkodva - 28 híres műtét leírásával mutatja be a sebészet történetét. A Kés alatt című kötet lenyűgöző és felejthetetlen betekintést nyújt az orvostudomány fejlődésébe egy 17. századi amszterdami férfi történetétől kezdve, aki elkeseredésében kivágta saját húgyhólyagjából az ott képződött követ, egészen Bob Marley nagylábujjának halált okozó betegségéig. Mi történik egy műtét alatt? Hogyan reagál az emberi test veszedelmes baktériumok vagy a rák támadására, kés vagy golyó által okozott sérülésre? Mivel a medicina fejlődése folyamatosan feszegeti a gyógyítás lehetőségeinek határait, a szerző is felteszi a kérdést: hol vannak a sebészet korlátai? A Kés alatt egyszerre sziporkázó kultúrtörténeti áttekintés és anatómiai bevezető mindannyiunk számára: olvasása során megismerkedünk a vérontással járó, érzéstelenítés nélküli amputációk, kasztrálások és műtétek sötét évszázadaitól a mai steril, csúcstechnikás műtőkig ívelő fejlődéssel.

Olyslaegers regényének fő színtere egy antwerpeni fogadó, ahol kavalkádszerűen elevenedik meg a 16. századi kereskedőváros sokszínű világa. Pápisták és kálvinisták, nyomdászok és humanisták, hidegfejű üzletemberek és eszméiknek élő humanisták, no meg besúgók és provokátorok, művészek, prostituáltak és besorolhatatlan, titokzatos figurák ülnek egymás mellett a mindenki előtt nyitva álló ivószobában. Még a híres magyar polihisztor, Sambucus is megfordul itt a két kutyájával. A történet elbeszélője Beer ('Medve'), a fogadós. Zaklatott lélek, részben azért is, mert már három feleségét elvesztette, s mert olyannyira szívén viseli városa sorsát. A mindenkivel kedélyes vendéglátó józan számítása ellenére nem akar kívülálló maradni; ám akár szerelemben, akár barátságban forrna össze másokkal, újra meg újra az egység hiányával vagy saját kirekesztettségével szembesül. Mígnem egy fedél alatt találja magát egy mindenkinél idegenebb lénnyel - a vadasszonnyal.Beer sorsa elválaszthatatlan a Schelde-parti Antwerpenétől: Olyslaegers kivételes láttató erővel és nagy nyelvi leleménnyel mutatja meg, hogyan lesz úrrá a gazdagságába belekényelmesedett, szabadságára és toleranciájára büszke városon néhány év leforgása alatt a széthúzás, zűrzavar és kiszolgáltatottság, hogyan apad el a folyónak köszönhető termékenység, hogyan özönli el a vér az utcákat. És ami a Védőr olvasóinak ismerős lehet: úgy forgat össze viszonyokat, indítékokat és nézőpontokat, hogy végül ember el nem választja egymástól az árulást és a jótetteket.Antwerpen címerében a város jeleit - a háromtornyú várat és a hat fehér meg piros szerencserózsát, melyek a szabadságokat jelképezik - kettős alak fogja közre: egy vadember és egy vadasszony. Úgy állnak ott, mint jele az egységnek, s szavatolnak a folyóparti város szabadságáért. Történetem a vademberé, akit eljátszottam, s a vadasszonyé, aki csak önmaga maradt, és így vezetett el a szívéig. De velük együtt egy város története is, amely magát szaggatta darabokra, ahol az egység megszülte a szabadságot, majd ez a szabadság felemésztette az egységet, mint ahogy magamról is azt gondoltam, hogy felemésztett a saját iszonyatom.

„Más területeken azonban még kacifántosabb módon próbáltak egy kis bódulatot elérni. Az ayahuasca, amelyet az Amazonas mentén fogyasztottak, és az ottani kúszónövényből főzték, amelyet szőlőnek is csúfolnak, olyan keserű volt, hogy szinte mindenki hányt tőle. Egyes törzsek a bódulat utáni vágyuk kielégítésre mérges varangyos békákat használtak. Ennek szofisztikált felhasználása úgy történt, hogy a békát lenyúzták, bőrét kiszárították, és ezt vagy elszívták, vagy italba keverve fogyasztották. Akik azonban azonnali bódulatra vágytak, egyszerűen megnyalták az élő békákat. llyen versenyhelyzetben nem csoda, ha a bor minőségi ugrást jelentett az indiánok számára.” Átok vagy áldás a bor az emberiségnek? Thomas Jefferson az utóbbit vallja, szerinte ugyanis a borissza népek soha nem olyan részegesek, mint a töményivók. Ebben igaza is van, mivel a történelem "legrészegebb korszakai" mind a töményhez kötődtek: vadnyugaton a whiskey-hez, az ausztrál gyarmatosítás a rumhoz, Anglia pedig a ginhez, melyhez némi terpentint és kénsavat is adtak, hogy még biztosabb legyen a hatás. Történelmünk összefonódott a borral, melynek fogyasztását időről-időre megszakította vagy törvénytelen utakra kényszerítette az alkoholtilalom, ám az emberek egyértelművé tették: bor nélkül talán lehet élni, de biztosan nem érdemes. Könyvünkben a bortermelés térképére újonnan fölkerült hat ország - Argentina, Chile, Kalifornia/USA, Dél-Afrika, Ausztrália és Új-Zéland - borkultúráját mutatjuk be rengeteg szórakoztató és humoros történeten, illetve a meghatározó személyek életén keresztül. Ezek a sztorik nekünk, magyaroknak is tanulságosak, ha kiváló borainkkal ismét részesei akarunk lenni a borpiac kínálta hatalmas üzletnek. A szerző házaspár útja a könyv megírásáig egyenesnek semmiképpen sem nevezhető. Az még csak érthető, hogy a történész végzettségű Kovács Tibor egy bortörténetről szóló írásba kezd, de a közgazdász-pénzügyes Kupa Enikő a felületes szemlélő számára ettől meglehetősen távol áll - de csak első ránézésre. Közös szenvedélyük ugyanis az utazás, a borvidékek, borászatok és éttermek látogatása, amit már több mint két évtizede aktívan gyakorolnak, emellett borvacsorákat borkóstolókat is szerveznek. Kupa Enikő közgazdász végzettsége mellett online marketing szakemberré képezte magát, és a Covid alatt a www.borkereskedes.hu webshopot kezdte el üzemeltetni férjével. Az utazás ellehetetlenülése miatt az oldalra virtuális bortúrákat írtak. Ezekből a blogokból nőtt ki ez a könyv. A szerzőpáros szereti magát Kupa-Kovácsnak nevezni, amely nevet ők adták gyerekeiknek, majd szép lassan visszakapták tőlük.

"1943 decemberében olvassa föl Márai Ihlet és nemzedék című akadémiai székfoglaló előadását. E válságos időben az európai kultúra alkotó korszakai: a reneszánsz, a humanizmus, a materializmus századai felé fordul. Termékeny korok rokon lelkű szellemeit idézi fel esszéiben, szembeállítva velük a jelen egységes szellemi világkép hiányában magányosan küzdő alkotóit. Hogyan születnek a művek az ihlet kivételes állapotában, és hogyan alakul titokzatos sorsuk? Hogyan tegyen eleget az író kettős feladatának, hogy idejét és erejét az időtlen és a pillanat között megossza? Ilyen kérdésekre keresi a választ legkedvesebb íróinak műveit vizsgálva, az alkotó, a mű kivételes, megkülönböztető jegyeit, titkát fedezve fel számunkra is. Tág perspektívájú könyvében ugyanúgy esszét szentel Krúdynak, Móricznak, Kosztolányinak, mint Marcus Aureliusnak, Cervantesnek vagy Dosztojevszkijnek.Az ember nem élhet, de nem is alkothat természete rejtelmes, valóságos törvényei ellen.Ha tudná az olvasó, milyen hideg és józan marad a költő, amíg papírra veti a sorokat, melyek az olvasó szemét könnybe borítják! A költő, aki együtt zokog alakjaival, végül nem tud megríkatni egy bakfist sem. Az ihlet nem más, mint fegyelem, hideg önkívület, stopperórával a kézben mért és ellenőrzött szenvedély. Minden más lelkes kontármunka csak, elragadó elmebaj, heveny idegroham. Remekművek, mint az Anyégin, nem varázslópálca által, hanem esztergapadon születnek.

"Hatodszor: a tökéletes emberre, akiben Isten lelke lakozik, egyáltalán nem hatnak a körülötte lévő teremtett dolgok, mint például a változékonyság és más hasonlók, mert Isten lelke bennük lebeg a vizek felett, és őket is a vizek fölé, vagyis a teremtett dolgok sajátságai fölé emeli." A Biblia nyelvezete hosszú évszázadokon keresztül magyarázatok, értelmezések, kommentárok sokaságát ihlette. A kötet szerzője a német misztika legjelentősebb képviselője, a dominikánus rendbe tartozó nagyszabású gondolkodó, aki könyvében a Szentírás "többszintű értelmezésének a lehetőségébe" vezeti be az olvasót. Eckhart mester irányt mutat: a világmindenség egészében megnyilvánuló jelenségeket a teremtő isteni elv manifesztációjának tekinti, melynek felismerése fokozatosan elvezet az igazsághoz, végső soron pedig Istenhez. A mester a Teremtés könyvének legfőbb eseményeihez fűz kommentárokat, melyek már a maguk korában sem fedték mindig az egyház hivatalos álláspontját. Értelmezéseiben gyakran szerepelnek absztrakt metafizikai megállapítások, más helyütt viszont szinte profanizálja a vallásos szövegeket. Teológiai fejtegetéseit olvasva - melyekben legfőképp Averroes, Maimonidész, Boethius és Arisztotelész gondolataira támaszkodik - az olvasó számára Isten, "ki mozdulatlan mozgatja a mindenséget", hol szinte megérinthető közelségbe kerül, hol pedig az elérhetetlen szférák messzeségébe távolodik. Eckhart mester a szakrális szövegben a szó szerinti tartalom mögötti primordiális jelentéseket kutatta, felvillantva az értelmezési lehetőségek széles skáláját. Művét tanulmányozva az olvasóban egy szerzetes tiszta arcéle rajzolódik ki, aki nem elégedett meg a hit előírásaival, hanem a legtökéletesebb megismerésre törekedett.

„Az élet, kedvesem, teljesség. Az élet, hogy egy férfi és egy nő találkoznak, mert összeillenek, mert olyan közük van egymáshoz, mint az esőnek a tengerhez, egyik mindig visszahull a másikba, alkotják egymást, egyik feltétele a másiknak. Ebből a teljességből lesz valami, ami összhang, s ez az élet. Ez nagyon ritka az emberek között. Te menekülsz ez emberek elől, mert azt hiszed, más dolgod van a világban. Én keresem ezt a teljességet, mert tudom, hogy semmiféle más dolgom nincs a világban.”„Nyilvánvalóan a legjobb dolog, ha az embert karja között tartja valaki.”A hős alakjában Giacomo Casanova, a hírhedt 18. századi csábító figurájának körvonalai sejlenek föl, a történetben pedig világosan kivehető a velencei kalandor életútjának néhány fordulata. A múlt azonban nemcsak Casanova történelmi személyisége révén van jelen a Vendégjáték Bolzanóban lapjain, hanem Giacomo emlékei révén is. Nemcsak az elbeszélő ereszkedik alá a történelem kútjába, hanem a főhős maga is szembesül múltjával, életének korábbi eseményeivel. Miközben a velencei ólomkamrák börtönéből szökve, szülőföldjéről elmenekülve rövid időre megpihen Bolzano kisvárosában, ismét találkozik hajdani vetélytársával, Párma urával, aki évekkel korábban egy párbajban súlyosan megsebesítette, majd feleségül vette Franciskát, akinek kegyeit mindketten elnyerni igyekeztek. Ahogy a történelem kísért a regény lapjain, úgy rémlik föl Giacomo előtt meghiúsult hódításának története. - Bengi László

"Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés értelmében a Romániához került magyarországi területrész csaknem 103 ezer, egészen pontosan 102 811 négyzetkilométert tett ki. Ez több történelmi és földrajzi tájegységből tevődött össze. Magja a Királyhágón túli úgynevezett történelmi Erdély volt, amely 57,8 ezer négyzetkilométernyi területet foglalt magában." Az első világháborút követő hónapokban Közép- és Kelet-Európa politikai térképe gyökeresen átalakult. Az átalakulás egyik legfontosabb eleme az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és a történelmi Magyarország darabokra hullása-szaggatása volt. A történeti Erdély, valamint a Bánság középső és keleti fele, továbbá az ún. Részek vagy Partium - együttesen 103 ezer négyzetkilométer 5,2 millió lakossal - az új román állam részévé vált. Az 1918 őszétől 1920. június 4-ig tartó folyamatnak több fontos állomása volt. A történelmi háttér felfestése után Romsics Ignác ezeket mutatja be - széles körű hazai és külföldi forrásbázisra támaszkodva. Részletesen foglalkozik az 1918. őszi sikertelen megbékélési kísérletekkel, majd Erdély román megszállásával, valamint az 1918. decemberi 1-jei gyulafehérvári román "nemzetgyűléssel" és ennek következményeivel, továbbá az új helyzetet szentesítő trianoni békeszerződés megalkotásának körülményeivel. A térképekkel gazdagon illusztrált kötet zárófejezete a két világháború közötti és alatti helyzetet, valamint az 1947-es párizsi békeszerződéshez vezető utat ismerteti.

"Az ember félni kezd, nem tudja, kikkel él együtt." Kosztolányi az Édes Annában nemcsak a radikális, hanem a mérsékelt jobboldallal is szembefordult, amikor regényében (bár kimondatlanul, de félreérthetetlenül) összefüggést teremtett a tanácskormány bukása és hősnője kiszolgáltatottsága között, s éppen a regény legrokonszenvesebb szereplője, a meggyőződéses keresztény Moviszter mutat megértést a cselédlány embertelen sorsa és a proletárhatalom társadalomjavító ábrándjai iránt. Az Édes Anna tehát számvetés és leszámolás - nemcsak a berendezkedő Horthy-rendszerrel, hanem önmaga gyászos szereplésével is -, egyúttal engesztelő áldozat a megnyomorítottaknak. De Kosztolányit nem annyira a múlt, mint inkább a múltat látszólag maga mögött hagyó, mégis annak értékeit átörökítő jelen érdekelte igazán. Arra kereste a választ, hogy miképp lehetne enyhíteni az elszenvedett társadalmi és történelmi igazságtalanságokat. Kötetünk az első könyvkiadás szövegét követi, de a mai helyesírás szerint javítottuk. Helyreállítottuk a cenzúrázatlan szöveghelyeket, és korrigáltuk a sajtóhibákat.

"Mr. Perlman, tudom, hogy jó vagyok, különben nem pazarolta volna rám éveken keresztül az idejét. Ezzel együtt van valami, ami nagyon kínoz. Miközben félek, hogy túlértékelem magam, attól is tartok, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, ami most vár rám. Perlman egy kis ideig hallgat. Aztán rám néz, és így válaszol: Nézd, David, senki sem tudhatja, hogy csinálsz-e majd karriert, vagy sem. Én sem tudom. Rengeteg előre nem látható dolog történhet. Mindenesetre mindened megvan a karrierhez. De akármilyen fordulatot vesz is az életed, amíg élvezed, amit csinálsz, sosem tekintesz majd megkeseredetten vissza. Csináld, ami neked fontos, és csináld szenvedéllyel és szeretettel, mindegy, hogy zenekarban dolgozol, vagy szólista válik belőled. A legrosszabb az volna, ha azért csinálnád, amit csinálsz, mert másoknak akarsz tetszeni. Ezt ne csináld. Magadnak akarj tetszeni." Vajon hogyan lesz egy német kisvárosban élő hegedűvirtuóz kisfiúból a crossover zene nemzetközi ikonja? A David Christian Bongartz néven született David Garrett ötévesen kapta első hegedűjét, csodagyereknek tartották, apja szigorú felügyelete mellett a kor legnevesebb művészei, Zakhar Bron, Ida Haendel és Isaac Stern egyengették a pályáját, tizenévesen már olyan világsztárokkal játszott együtt, mint Claudio Abbado, Zubin Mehta vagy Yehudi Menuhin, és az egyik legnevesebb klasszikus zenei kiadónál készített lemezfelvételeket. Fényes művészpálya állt előtte, ám az ifjú tehetség más utakra vágyott: titokban jelentkezett a New York-i Juilliard Schoolra, ahol Itzhak Perlman osztályába járt, és amerikai évei alatt döntött úgy, hogy a klasszikus zene mellett kipróbálja magát a crossover műfajában is, amelynek néhány év leforgása alatt ünnepelt nemzetközi sztárja lett. David Garrett őszintén és közvetlen stílusban mesél életének első négy évtizedéről, vele együtt járjuk végig szólókarrierjének csodálatos pillanatokkal és hullámvölgyekkel teli éveit, ahol a szerencsés véletleneknek éppolyan nagy szerep jutott, mint a zene melletti tudatos és komoly elköteleződésnek.

„- Készen állsz, Sissi? - kérdezte az apja, hogy elindulhatnak-e az oltár felé. Sissi bólintott. Igen. Noha biztos volt benne, hogy senki nem állhat készen arra az útra, amelyet most meg kell tennie.” 1853-at írunk, a Habsburgok Európa leghatalmasabb uralkodó családja. Ferenc József birodalma Ausztriától Oroszországig és Németországtól Olaszországig terjed a császár pedig fiatal, gazdag, és házasodni kész. A tizenöt éves Erzsébet Sissi bajor hercegnő a Habsburg-udvarba utazik nővérével, aki a császár kiszemelt menyasszonya. De megérkezése után hamarosan váratlan dilemmában találja magát: végzetesen és ellenállhatatlanul beleszeret a nővére vőlegényébe, aki viszonozza érzelmeit. Ferenc József, akit elbűvöl Sissi nyitott természete, bájos, energikus szelleme, és persze lenyűgöző szépsége, megszegi adott szavát, és kinyilvánítja szándékát: Sissit akarja feleségül venni. Európa egyik legalattomosabb udvarába csöppenve Sissinek fogalma sincs róla, milyen harcok, veszélyek és kísértések leselkednek rá. Alaposan felforgatja a politikai és családi viszonyokat, mert meg akarja nyerni és tartani a császár szerelmét, a népe és a világ szeretetét. Allison Pataki regénye bepillantást enged a történelem egyik legérdekesebb uralkodó családjának hálószobáiba és tárgyalótermeibe, új megvilágításba helyezve a csillogó Habsburg-birodalmat és annak legigézőbb, megszeretettebb tündérkirálynőjét. Allison Pataki Az áruló felesége című, kritikai és közönségsikert aratott történelmi regény szerzője. A Yale Egyetemen végzett, több évig televízióknak és online hírportáloknak dolgozott. Társalapítója a ReConnect Hungary nonprofit szervezetnek. A Huffington Post és a FoxNews.com rendszeres szerzője, a Történelmi Regény Társaságának tagja. A volt New York-i kormányzó, George E. Pataki lányát magyar származása inspirálta a Sissi Az ifjú császárné megírására.

"Hohó, kiskutya - mondják gépies elragadtatással a látogatók, mert kiskutyának illik és lehet önzetlenül örülni. A kiskutya általában kedves valami. Mindenki ért a kiskutyához. Fanyar kedélyek is felengednek, amikor megpillantják a kiskutyát. Nem kerül semmibe, ha az ember kedves a kiskutyához. S mert a kutya gazdája mindig örül, ha kellemeset hall a kiválasztott élőlényről, s mert kis figyelmességek mélyítik el a barátságot, s mert ez a legolcsóbb: a kiskutya első fellépésének visszhangja van a világban. A bemutatkozás sikerült. Neves és hivatásos színházi ítészek elismeréssel nyilatkoznak játékmodoráról s mozdulatai kelleméről, dicsérik hangját... Úgy is mondhatjuk, Csutorának jó sajtója van." Márai egy pulihoz való viszonyon keresztül ismerteti meg közelebbről az embert a maga korlátaival: hogyan viselkedik akkor, amikor szemben találja magát a feltétlen szabadságot (el)ismerő (ösztön)lénnyel, választhatja-e ő maga is ezt az utat, vagy számára a rend marad az életben tartó erő? Mit lehet tenni egy kutyával, ami nincs tekintettel a szentnek tekintett napirendre, ünnepekre, önmagán kívül lényegében semmire? Ebben az összefüggésben vetül rá a fény a polgárságra Csutora és gazdája példázatán keresztül, mely rend és ösztönösség, megtartó értékek és kiürült szokások kettősségét is felveti. Mészáros Tibor

„Első alkalommal elevenedik meg képregényformában George Orwell 1949-ben megjelent világhírű, a náci és kommunista diktatúrák ihlette negatív utópiája: Óceánia rémállama, ahol a Párt - élén a személyi kultusszal övezett Nagy Testvérrel - mindenek felett áll, a polgárokat folyamatosan megfigyelik, a háborús paranoiát szító propagandasajtó napról napra újraírja a történelmet, a szabad gondolkodás pedig halálos bűnnek számít… Az 1984 jóslata ugyan nem teljesedett és nem is teljesedhet be, mert a jövőt - szerencsére - az ember sohasem láthatja pontosan (még egy olyan zseniális író sem, mint Orwell); de napjaink diktatórikus és autokratikus rendszereiben mégiscsak sok minden emlékeztet e remekmű lidércnyomásos világára. A könyv figyelmeztetése ezért ma is aktuális - s talán mindig az lesz…

„A császárné olyan, mint egy gyerek a tündérmesében. Jöttek a jó tündérek, csodás ajándékokat tettek a bölcsőjébe: szépséget, bájt, eleganciát, méltóságot, belátást és észt. De aztán jött a rossz tündér, és azt mondta, „látom, megkaptál mindent, de én elintézem, hogy egyik se hozzon neked boldogságot… Még a szépséged is fájdalmat okoz majd, és sosem találsz békét.” Bécsben, a császári palota termeiben szól a keringő és patakzik a pezsgő, de a csillogó díszletek mögött versengés és gyilkos intrika dúl. Sissit, Ferenc József feleségét, népe "tündérkirálynőjét" fojtogatja a szigorú udvari etikett és a kihűlt házasság feszültsége, s nyugtalansága egyre nő. A szabadságra vágyó asszony gödöllői birtokán talál nyugalmat. Itt lovagol szeretett paripáin, itt élvezi az anyaság örömeit imádott kislánya, Valéria révén - és itt fogadja a magyar államférfi, Andrássy gróf látogatásait, a férfiét, akit évek óta teljes szívéből szeret. Az idillinek azonban tragikus hír vet véget: kisfia, Rudolf érdekében azonnal vissza kell térnie a fővárosba, a pletykálkodás, irigység és bánat világába. Szerelem és veszteség, odaadás és ellenszegülés - Sissi ellentmondásos vágyak közt hányódik: együtt tartsa a családját, vagy elmeneküljön fullasztó házassága és a történelem viharai, a nagy birodalmak összeomlásának baljós előjelei elől? A császárné végül kiköveteli helyét a trónon férje oldalán, elnyeri népe és a világ szeretetét, és megmenti a birodalmat. De vajon meg tudja-e menteni önmagát? És egyszer csak ott van; olyan, amilyennek mondják: nem evilági szépség… Vonul lefelé az elegáns hotel, a Beau Rivage lépcsőjén, fogja az ernyőt, kora őszi ragyogó napfény árasztja el a sugárutat. Tömeg gyűlik köré, amikor rájönnek, hogy a császárnét látják. - Itt jön! - Erzsébet császárné! - Sissi! Megy a rakparton a sétány és a várakozó gőzhajó felé, egyetlen női kísérője szaporán szedi a lábát mellette, hogy lépést tartson vele. Megjelenése elárulja, hogy nem közember: gyöngyházszínű bőre, királynői alakja a szűk és magas nyakú kiskabátban, hosszú fekete szoknyája, fekete kalapja dús gesztenyebarna haján. A haja - olyan híres, hogy még a férfi is olvasott róla - sötét és hullámos, apró ezüstök csillognak benne. A férfi végignéz toprongyos önmagán, rosszallóan szemléli a kosz félholdjait a körme alatt, a szakadásokat viseltes nadrágján. Közelről bámulja az asszony arcát, látja, ahogy pislog, ijedten, mint az üldözött állat. Hiszen az is, természetesen: üldözött. Nemcsak ő üldözi, hanem mindenki. Ő, akárcsak a férfi, menekül… Mögé lép, a vére dübörög, testében a fölismerés és lelkesültség mámorító elegye vágtat. Néhány száz méterre ott a gőzös, egy közeli dokkban, fekete füstöt pöfög a kék égre. A férfi a zsebébe nyúl, ujjai kitapintják a pengét…