Helikon Kiadó strana 38 z 115

„Elszökhetne Mityával külföldre, de mi lesz akkor, ha a forradalmat nem lehet megfékezni? Nem tudna együtt élni azzal a gondolattal, hogy sorsára hagyta a családját, de nem is engednék, hogy életben maradjon. Mindegy, hová menekül, őt, a nagyhercegnőt, apja rezsimjének szimbólumát bárhol utolérnék és meggyilkolnák. Amit ő képvisel, az túlságosan veszélyes a forradalmárok számára: egyszerűen nem hagyhatják, hogy éljen. És a férfi, aki őt megszökteti? Ha elmenekül Mityával, azzal az ő halálos ítéletét is aláírja, nemcsak a sajátját.” „Csillogó palotákból háborús kórházakba, kiváltságos életből fogságba - Bryn Turnbull nagy empátiával, intim részletekkel festi elénk a cári család tragédiáját. Az utolsó nagyhercegnő olyan, mint egy szimfónia: a megrázó és tragikus szépséggel letűnő Romanovok történetének fináléja.” - Erika Robuck. Sok könyvet írtak már róla - pontosabban róluk, az utolsó cárról és családjáról; de olyan elevenen még soha nem láthattuk őket magunk előtt, mint Bryn Turnbull regényében, aki Olga nagyhercegnőt helyezi a történet középpontjába. A tényeket, naplókat, leveleket, visszaemlékezéseket a képzelet munkájával kiegészítve a szerző egy olyan fiatal nővel ismeretet meg bennünket, aki mindvégig vállalta sorsát. Vállalta volna azt is, hogy beteg öccse helyett Oroszország uralkodónéja legyen; vállalta, hogy az első világháború idején szinte minden idejét sebesültek ápolásával töltse; vállalta a fogságot, és a gondolatát is elutasította annak, hogy elhagyja a családját. De Olga nagyhercegnő közben mégiscsak álmodozott egy másik, másfajta életről; miközben elutasította, hogy érdekházasságot kössön, orosz tisztekbe szeretett bele, és olykor - szavakban, amiket aztán megbánt - lázadt az anyja ellen, aki nem engedte, hogy fiatal lányhoz illő, élményekkel teli életet éljen, és az apja ellen is, aki nem tett meg mindent a szabadulásukért. Érzékeny, finom lélek volt - legalábbis Turnbull regénye szerint; s a könyv meggyőz minket arról, hogy ilyen lehetett a valóságban is.

Miss Marple gyerekkori iskolatársával, a dúsgazdag amerikai Ruth Van Rydockkal találkozik Londonban. Régi barátnője megosztja vele félelmét: húga, Carrie Louise miatt aggódik. Valami nagyon nem stimmel a birtokukon, melyen Carrie Louise férje, a kissé megszállott Lewis fiatalkorú bűnözők javító-nevelő intézetét üzemelteti.Ruth arra kéri Miss Marple-t, hogy látogassa meg a húgát, és járjon utána, mi is folyik valójában a birtokon. Jane Marple eleget tesz a kérésnek, és elutazik Stonygatesbe, ahol barátnője és annak kiterjedt rokonsága fogadja – a szomszédban pedig kétszáz ifjú bűnelkövető lakik. Egyikük egy este, pillanatnyi rohama alatt, életveszélyesen megfenyegeti Lewist, majd annak dolgozószobájában rá is lő. Gyilkosság történik – ám az áldozat nem Lewis Serrocold. Mindeközben az is kiderül, hogy a jelenlévők közül valaki titkon Carrie Louise életére tör.

Cserna-Szabó András Fél négy című első könyve 1998-ban, a Fél hét című második kötete 2001-ben, a Félelem és reszketés Nagyhályogon című novellaciklusa 2003-ban jelent meg. A szerző első három könyve – melyet nemcsak a címek első három betűjének azonossága, de közös atmoszférájuk is egybefűz – először jelenik meg egyetlen kötetben.

Egressy Zoltán új regényének főhőse Jolka, a halálára készülő zalai parasztasszony. Kilencvennégy évet lehúzott már e világban, s ahogy az öregek szoktak, úgy beszél ő is az életéről: gyermekkoráról, a feleségként átélt évtizedekről és az utolsó életszakaszról, a több mint két évtizede tartó magányáról. S ahogy az öregek szokták, ő is mindegyre más fénytörésben meséli el életének öt-hat különösen fontos eseményét. De lassacskán azt érezzük: mintha valami krimi is megbújna ebben a dolgos, szép, becsületes életben. Egressy Zoltán pedig Jolka alakjával, történetével részint elgondolkodtat kis és nagy bűnök mibenlétéről, s talán nem kevésbé fontos, hogy a kihalóban lévő zalai-somogyi tájnyelvet az irodalomba, a közös emlékezetbe emeli.

A love story soha nem a teljes történet.Victor Van Allen higgadtan, a barátai számára felfoghatatlan nyugalommal fogadja el felesége cseppet sem titkolt kilengéseit. Melinda nyilvánosan kezd ki férfiakkal, akiket még a házukba is meghív, és férjével mit sem törődve marasztalja őket éjszakára. A rendkívül intelligens férj látszólag hozzászokott a helyzethez, és egy külön világot alakított ki magának a ház másik felében.De egyszer csak az asszony egyik korábbi szeretőjét meggyilkolják. Vic - hogy a felesége szeretőit elriassza - azt kezdi terjeszteni, hogy ő volt a tettes. A makulátlan jellemű, a környezetében nagy tiszteletnek örvendő férfinak ezt nem hiszik el, de a gyanú egyre több emberben feltámad, amikor Melinda egy újabb szeretője is meghal...A regény legújabb filmfeldolgozása igazi sztárparádé: Adrian Lyne rendezte, a főszerepet pedig Ben Affleck alakítja.Patricia Highsmith (1921-1995) amerikai írónő a pszichológiai thriller műfajának óriási hatású klasszikusa. Már az első, Két idegen a vonaton című regényével ismertté vált a nagyközönség számára, miután Alfred Hitchcock filmvászonra vitte a történetet. A Mr. Ripleyről szóló könyveiben (A tehetséges Mr. Ripley, Ripley a mélyben, Ripley és a maffiózók stb.) a szerző izgalmas - és erkölcsileg felkavaró - játékot játszik az olvasóval: intelligens sorozatgyilkosát olyan mély beleérzéssel ábrázolja, hogy megkedveljük, sőt szinte szurkolunk neki, hogy megússza a bűntényt. A Mélyvíz - Patricia Highsmith legsikeresebb könyve, melyből több filmadaptáció is készült - bravúrosan, minden apró részletével tárja elénk egy pszichopata gyilkos legbensőbb énjét."Emlékszem, miután egy antikváriumban megvettem, arra gondoltam: "Miért nem említette nekem soha senki ezt a könyvet?"... A lélek sötétsége, a fóbiák, félelmek mind egy házaspár otthonában összpontosulnak, és ez engem mindig érdekelt: ez a durva háborúskodás férj és feleség között." - Gillian Flynn

Örkény István új életműsorozatának ötödik és hatodik kötete az író novellisztikáját fogja át, előkészített meglepetésként: a korábban közreadott népszerű kisregények és egypercesek mögé nézve az olvasó izgalmas felfedezőútra indulhat a legjellemzőbb motívumok, témák forrásától, a korai groteszktől, a háború előtti kor lázas, fiatal tempójától a fenyegetettség, majd pusztulás krónikáin át a szenvedés, a túlélés traumáinak szédületéig. Örkény írásainak hősei mintha mind folyvást macskajátékot játszanának, a sors hol euforikus, hol kegyetlen, hol védekező szerepeiben mutatkoznak. „Éljünk kalandosan, éljünk veszélyesen!” – kiáltja egyikük valamelyik huszadik századi szilveszter napján. Szó, ami szó, ez a fogadalom beteljesült.Örkény legelső kötetének címét kölcsön véve a Tengertánc (Novellák I.) a harmincas évektől az ötvenes évek végéig gyűjti egybe a termést, majd a Niagara Nagykávéház (Novellák II.) folytatja a sort az írói elhallgattatás idejének darabjaitól az utolsó remeklésekig.

„Én hiszek abban, hogy azoktól a könyvektől és történetektől vagyunk azok, akik vagyunk, amelyekbe beleszeretünk, vagy kevésbé eltúlozva: ha beleszeretünk egy könyvbe vagy történetbe, az valamiképpen megváltoztat bennünket, és a szeretett mese világképünk részévé válik, részévé annak, ahogy megértjük a dolgokat, ahogy döntünk és választunk a mindennapi életünkben. Felnőttként, mivel nehezebben leszünk szerelmesek, végül talán csak egy maroknyi könyvről mondhatjuk el őszintén, hogy szeretjük. Talán ezért hozunk annyi rossz döntést." A kötet a neves indiai-brit-amerikai regényíró 2003 és 2020 között írott esszéit gyűjti egybe. Rushdie értekező prózájában is önmagát adja: lebilincselő és gyakran szórakoztató stílusban szól a történetmesélés mára háttérbe szoruló hagyományáról, a regény természetéről, irodalmi hőseiről Cervantestől és Shakespeare-től kezdve Andersenen és Lewis Carrollon át egészen García Márquezig, Vonnegutig és Philip Rothig, de a könyvben éppúgy helyet kaptak politikai tárgyú írásai, valamint fontosabb nyilvános beszédei és kritikái is. Ám akár az irodalomról, akár a nyelvről, akár aktuális társadalmi kérdésekről ír, Rushdie mindannyiszor hitet tesz a művészet és az egyén szabadsága mellett.

„A régi császári palotában ma is megcsodálhatjuk a pompás bútorokkal és vörös falikárpitokkal teli szalonokat, amelyekben utóbb Sisi és Ferenc József vacsorázott meghitt hangulatban, kettesben. Mindenhol táncolnak. Főleg egy háromnegyedes ritmusú táncot, amit korábban nem ismertek. Ez az újdonság, a valcer, amit addig csak az utcabálok népe táncolt, most meghódítja az előkelő társaságot. Ekkor jön tehát divatba a keringő, amely azóta is az egyik legnépszerűbb tánc. A nagykövetségeken, a Hofburg szalonjaiban, a schönbrunni Nagy Galériában és a Práter kávéházaiban az emberek egész éjjel táncolnak.”Bécsről a zene, a képzőművészet és az építészet olyan kiválóságai jutnak eszünkbe, mint Joseph Haydn, Wolfgang Amadeus Mozart, Ludwig van Beethoven, Johann Strauss, Gustav Klimt, Egon Schiele, Oskar Kokoschka, Otto Wagner és Friedensreich Hundertwasser - akik sorra fel is bukkannak a kötet lapjain.A Bécsért rajongó, a városban gyakran vendégeskedő francia író, újságíró, Jean des Cars részletesen ismerteti azt a folyamatot, amelynek eredményeképpen Bécs egy világbirodalom fővárosa és a kultúra fellegvára lett. A szerző idegenvezetőnkül szegődik, s vele járhatjuk be a híres bécsi kávéházakat, a város csodálatos múzeumait, nagy múltú épületeit és történelmi emlékhelyeit. Jean des Cars élvezetes, csevegő stílusban mesél a birodalmi főváros sorsfordító napjairól, egyebek között a török támadásokról, ostromokról, az 1814-15-ös bécsi kongresszusról és a szovjet megszállás végét jelentő 1955-ös osztrák államszerződésről, de az irodalmi idézetekkel és anekdotákkal fűszerezett "városnéző séta" során bepillanthatunk a bécsiek hétköznapjaiba és a város kulisszatitkaiba is.

A Szindbád hazamegy, amellett, hogy Márai pályájának csúcsteljesítményei közé tartozik, minden bizonnyal a Krúdy Gyula életéről és művészetéről valaha írt legérzékenyebb, stílusát és gondolatvilágát a legpontosabban megragadó és továbbértelmező alkotás. Megírásának tervéről - ezzel összefüggésben pedig a példaképhez fűződő viszonyáról - Márai már 1933-ban, Krúdy halála másnapján megjelent nekrológjában említést tett: "Krúdyról összeszedtem mindent, amit tudni lehet felőle, pincéreket és kártyásokat faggattam ki felőle, kritikusokat, nőket és lump pajtásokat. Izgatott ez a csoda, ez a megfejthetetlen titok, egy író titka, aki nem csinált hibát. Életem legnagyobb kitüntetésének tartom a ritka órákat, melyeket társaságában tölthettem. Egyszer meg akarom írni, amit tudok és sejtek felőle. Ezt meg is ígértem neki, s ő szavamat vette." Reichert Gábor

Szergej Geraszimov írót szülővárosában, az orosz határtól mindössze negyven kilométerre fekvő Harkivban érte a 2022. február 24-én Vlagyimir Putyin által elrendelt ""különleges katonai művelet"", vagy egyszerűbben fogalmazva: a háború.Feljegyzéseiben Geraszimov kíméletlen őszinteséggel, némi - az ostromállapothoz illően sötét - humortól sem visszariadva eleveníti meg a folyamatos bombázásokkal és pergőtűzzel sújtott város pokoli mindennapjait, ahol ""élni"" leginkább már annyit tesz, mint ""túlélni"". Könyve fontos szemtanúi beszámoló Ukrajna lerohanásáról, amely jócskán túlmutat a háborús pusztítás megrázó dokumentálásánál - elgondolkodtató értekezések gyűjteménye, többek között a fegyveres harcokat előkészítő propagandáról, az ukrán és az orosz nemzet közötti elszakíthatatlan kötelékekről és messzire visszanyúló feszültségekről, valamint arról, miért nem jelent megoldást a putyinizmussal szemben a nacionalizmus.A Harkivi napló megkerülhetetlen olvasmány ahhoz, hogy pontosabb képünk legyen az egész világot megrázó őrületről, Európa második világháború óta legnagyobb katonai konfliktusáról.SZERGEJ GERASZIMOV 1964-ben született Harkivban, író, költő és fordító. A Harkivi Állami Egyetemen szerzett diplomát elméleti fizikából, később pszichológiával kezdett foglalkozni, számos akadémiai cikket publikált a kognitív működés témakörében. A pszichológián keresztül jutott el a populáris irodalomhoz mint az emberi kíváncsiság speciális tárgyához és jelenségéhez, és kezdett el maga is fantasy és sci-fi történeteket írni.Műveit korábban olyan jelentős orosz könyvkiadók tették közzé, mint az ASZT és az Ekszmo - nagyszabású, Ukrajna és Oroszország 20. századi történelmére és a marxizmus tévedéseire fókuszáló mágikus realista regényének megjelenését azonban már megakadályozta a feszültté vált politikai helyzet. Több elbeszélése és két regénye is olvasható angol nyelven.A Harkivi napló a 2022-es orosz katonai invázió első két hónapjának krónikája.

Zsarnóth Attilát, a fiatal, tehetséges nyomozót nem érdekli a politika, de szereti a rendet. Igazából egy kicsit hálás is a „rendszernek”, amiért „intézetis” gyerekből rendőr válhatott belőle. Az 1970-es évek elején járunk: a gazdasági reform már lefulladt, a beatkultúra, legalábbis Magyarországon, viszont épp erőre kap – nem mintha Zsarnóthot ez az új, csörömpölő zene különösebben érdekelné. Őt most leginkább az érdekli, hogy hova tűnhetnek el egyre gyakrabban az intézetekből szökött lányok; meg az, hogy kiderítse az apja halálának titkát. Mert aligha hihető, hogy 1956-ban, amikor az „ellenforradalmárok” betörtek a börtönbe – ahol köztörvényes bűncselekmény miatt ült –, egyszerűen szívrohamot kapott a félelemtől. Egyszer csak a két nyomozás ugyanahhoz az emberhez vezet – és talán minden titokra fény derül. Mátyás Győző regénye ravaszul szőtt krimi – és egyben a hetvenes évek elejének bravúros felidézése. MÁTYÁS GYŐZŐ (1954–2021) író, szerkesztő, filmesztéta, egyetemi oktató volt. 1992-ben Bilincstörők című elbeszéléskötetével jelentkezett szépíróként, majd élete utolsó két évében ismét rendszeresen publikált novellákat, valamint egy egyfelvonásos drámát.

"Azok a jelek, amelyekkel az Úr eddig megnyilatkozott Jézus személyén keresztül, csupán kisszerű csodák voltak, ügyes ujjgyakorlatok, csak-a-kezemet-figyelje típusú bűvésztrükkök, és lényegében véve alig különböztek azoktól a mutatványoktól, amelyeket bizonyos keleti mágusok mutattak be sokkal kifinomultabb technikával. Jézusnak elegendő volt akarnia ezeket a dolgokat, hogy megvalósuljanak, de ha valaki megkérdezte volna tőle, mi célja volt velük, nem tudott volna mit válaszolni, vagy csak annyit mondott volna, így hozta a sors, néhány halász nem talált halat, nem volt más kiút a viharból, elfogyott a bor egy esküvőn, igazából még nem jött el az idő, hogy az Úr szóljon a szájából." José Saramago talán leghíresebb, de mindenképpen leghírhedtebb regényében újrameséli Jézus Krisztus evangéliumi történetét a fogantatásától kezdve egészen a kereszthalálig. A Nobel-díjas portugál író fanyar iróniával, költészettel és filozofikus gondolatokkal teli szövegében Jézus alakja kifejezetten földi dimenziókat nyer: bűntudat gyötri, amiért evilági apja, József veszni hagyta a betlehemi gyermekeket; haláláig hű társa, Mária Magdolna karjaiban megízleli az érzéki örömöket; saját létezésének okát kutatva pedig már fiatalon lázadni kezd Isten kifürkészhetetlen tervei és zsarnoki törvényei ellen.

Mi teszi az embert boldoggá? Isten mindenkinek megadja a boldogság kegyelmét, amit az ember rendszerint valahol elront. Azt hisszük, hogy önző vágyaink kielégítése, a világi kincsek gyűjtögetése, a másik ember fölötti hatalom gyakorlása vezet a boldogsághoz, pedig dehogy. A válasz egyszerű: rendezett viszony Istennel. Ha ezt a lépést megtettük, meglehetősen közel kerülünk a boldogsághoz, de csak akkor élhetjük meg azt, ha tudomásul vesszük, hogy a boldogság nem statikus állapot, a boldogságért minden nap küzdenünk kell, és tudnunk kell azt is, hogy az ember nem lehet egyedül boldog. Akkor vagyok boldog, ha a környezetemet boldoggá tudom tenni- írja Avilai Szent Teréz. Lépjünk a boldogság ösvényére, küzdjünk meg érte, legyünk bátrak ahhoz, hogy a boldog élet mellett döntsünk és a körülöttünk élőket is boldoggá tegyük! Legyen ezen az úton is kísérőnk Csaba testvér, aki bölcs tanácsaival, gazdag élettapasztalatával, építő gondolataival, pozitív személyiségével a kétezer éves Evangélium fényében velünk együtt járja végig a boldogsághoz vezető utat.

Az 1950-es években New Yorkban játszódó történet két egymással rivalizáló banda összetűzéseiről szól. A Jets második generációs amerikai fiatalokból áll, a Sharks Puerto Ricó-i emigránsokból – mindkettő legfőbb célja a környék fölötti uralom megszerzése. A gyűlölködés közepette is feléled azonban a romantikus érzés, legalábbis két fiatalban: Tony, a Jets korábbi vezére beleszeret a Sharks bandát vezető Bernard húgába, Mariába. Mint ahogy Shakespeare klasszikus szerelmi története is örök, az általa ihletett West Side Story témája sem látszik avulni: olyan társadalmi problémát ábrázol, amely újra és újra felbukkan mindenhol, gyakran még emigránsok sem kellenek hozzá. Irving Shulman regénye a Leonard Bernstein zenéjével világsikerré vált musical alapján készült, amely igazi örökzöld: ezt nemcsak a számtalan színházi bemutató és a 10 Oscar-díjjal kitüntetett, 1961-es film igazolja, hanem az is, hogy most, 60 évvel később a Steven Spielberg rendezésében készült újabb feldolgozást is hatalmas érdeklődés kíséri.

Ez a kötet a Quentin Tarantino két Oscar-díjat nyert, válogatott sztárszínészeket (Leonardo DiCaprio, Brad Pitt, Margot Robbie és Al Pacino) felvonultató kilencedik mozijának továbbgondolása, önálló irodalmi műként is kimagasló regény, mely a filmet jól ismerőknek is megannyi izgalmat tartogat. A Volt egyszer egy... Hollywood című, eddigi talán legszemélyesebb filmjében Tarantino magával ragadó, humoros és kegyetlen korrajzot fest a '60-as évek végének Amerikájáról, és mindenekelőtt a változásoknak egyre jobban kitett hollywoodi filmiparról, amely a vietnámi háború és a hippimozgalmak közepette is igyekszik fenntartani ragyogó látszatvilágát. Ezt a letűnőben lévő érát személyesíti meg a történet főszereplője, Rick Dalton; az egykoron jobb napokat látott tévészínész, akit többnyire már csak spagettiwesternek epizódszerepeire pályázhat. Hű kaszkadőre és barátja, a homályos múltú Cliff Booth kíséretében járja a forgatásokat, és csúszik egyre mélyebben az alkoholizmusba, mígnem egy nap szomszédjába költözik az új filmes generáció két illusztris képviselője: a rendező Roman Polanski és fiatal színésznő felesége, Sharon Tate, akiktől Dalton karrierjének feltámasztását reméli - ám a háttérben már felsejlik a Manson-család, hogy rémálomba fordítsa a hollywoodi álmot...

"Kajdi Csaba János, az ismert modellügynök és rajongott influenszer, Annamária és György második fiúgyermeke 1974. augusztus 31-én született Budapest IX. kerületében... Na, ez nem egy ilyen életrajzi könyv lesz. Nem a nagy múltidézős, visszaemlékezős nagy monológok áradata, hanem nagyon is a jelen, persze minden fontos életrajzi eseménnyel átszőve, egy sülve-főve együttlevős, kísérős, követős, belebújós feltérképezés. Egyfajta road movie, illetve esetünkben inkább road book. Napokat és heteket töltünk együtt itthoni fontos állomásokon és meghatározó külföldi helyszíneken. Például Pesten és Budán, Párizsban és a tervek szerint Nizzában. A könyv megírásának idejére - ahogy azt a korábbi tévésorozatban másokkal is megtette egy-egy napra - Pimaszúr beléköltözik. Eléggé izgalmas vállalkozás mindkettőnknek. Nyaralunk, bulizunk, főzünk, utazunk. Mindvégig sztorizunk, együtt sírunk és együtt nevetünk, mert közben folyamatosan felidézzük a legfontosabb eseményeket, helyszíneket, barátokat és szerelmeket, élményeket, érzéseket, balhékat, kudarcokat és sikereket. És közben nem fogom véka alá rejteni, milyennek látom én őt - a sokszor kicsit sem könnyű, végtelenül érzékeny és intelligens palit - ennyire testközelből. Miközben persze iszonyú hálás is vagyok, hogy ennyi mindent megtudhatok és elmesélhetek róla. Mindent, amitől az egyébként vérprofi és olykor kőkemény üzletember Kajdi Csabából mára az ország imádott vagy épp gyakorta támadott Cylája lett. Arany-drága Követő-rajongó! Kövessetek most minket ezen az olykor felkavaró, de összességében mégis roppant szórakoztató élettörténeti és lelki utazáson. Vagy ha nem, hát TAKA!" Papp Gergő - Pimaszúr