Helikon Kiadó strana 40 z 115

Egy tehetős limai biztosítóigazgató, don Rigoberto új asszonyt hoz a házhoz, az érett szépségű, épp negyvenéves dona Lucreciát. Dúl a szerelem, és a pár felhőtlen nászát a férfi előző házasságából való fia, az angyali bájú Alfonsito sem zavarja meg. Ellenkezőleg: a gyermek, pontosabban kiskamasz valósággal belebolondul a mostohájába, ha csak teheti, cirógatja, öleli-csókolja dona Lucreciát, akit ez a hamvas rajongás súlyos zavarba ejt. Annál is inkább, mivel érzékei veszélyesen kellemdús választ adnak az ártatlan (?) gyermeki ostromra... Vargas Llosa erotikus kisregénye a Nobel-díjas szerző életművének egyik ragyogó csúcsa: lebilincselő, az olvasó játékos fantáziájának is szárnyakat adó alkotás.

A Világtalálkozó-ban két, első blikkre egészen eltérő ember ül le egy asztalhoz, ahol egy riporter igyekszik irányítani a beszélgetésüket. Maguktól alighanem sosem találkoztak volna. Szinte egy világ választja el őket egymástól. Különbözik a hivatásuk, az értékrendjük, az életfelfogásuk, a habitusuk. Vagy lehet, hogy mégsem annyira?! A riportert nem a különbözőségük érdekli, sokkal inkább arra figyel, ami összeköti őket. A két vendég a stúdióba lépés előtt öt perccel mutatkozik be egymásnak, aztán sokszor mégis mély, megindító beszélgetést folytatnak: inspirálják egymást, rácsodálkoznak a másikra, vagy épp egymásra hangolódva bolondoznak. Három ember jóízű beszélgetése gyökerekről, karrierről, fordulópontokról, sikerekről, veszteségekről, barátságról, kudarcokról, családról - ez a Világtalálkozó: most már nemcsak mint rádióműsor, hanem mint könyv is. Mert ezek a beszélgetések olvasva is izgalmasak és gyakran elgondolkodtatóak. A riporter, Kadarkai Endre 1985-ben született Révkomáromban. Televízióban, rádióban és YouTube-on is készített interjúsorozatokat. Legismertebb műsorai: Arckép, Nemadomfel, Egyszóval, Világtalálkozó, Szavakon túl.

Roberto Saviano ezúttal a nápolyi maffia egy kevésbé ismert oldalát mutatja be: a gyerekbandák világát. A Ragadozók serdülő fiúk egy csapatáról szól, amely az érvényesülés egyetlen útját az elismert alvilági pozíció kivívásában látja. A többi bűnözői csoport riválisaként, de egyben „utánpótlásaként” is tekinthető gyerekbandának meg kell küzdenie a területek megszerzéséért. Ahhoz, hogy hatalomhoz jussanak, a felnőttek szabályai szerint kell cselekedniük: abban a játékban, ahol a kábítószer, a pénz és a befolyás a tét, senkit sem érdekel, hogy ők valójában még kiskorúak. Az alvilágban, ahol mindennapos a fegyverhasználat, és gyakoriak a megtorlások és a leszámolások, nem tesznek különbséget felnőttek és gyerekek között. Saviano egy ilyen feltörekvő gyermekbanda útját kíséri végig a kezdeti, jelentéktelen rablásoktól a kábítószer-terjesztésen át egészen az első gyilkosságokig. A regényből készült film az ADS filmek Vimeo csatornáján megtekinthető.

József Jolán (1899-1950) két nagy sikerű könyvet is írt öccséről: egy tudományosabb jellegű, tárgyszerű életrajzot - József Attila élete (1940) - és a jelen kötetben olvasható életrajzi regényt (1950). Édesanyjuk 1919 decemberében bekövetkezett halála után Jolán veszi magához Attilát és húgát, Etust, s éveken át gondoskodik róluk férjével, Makai Ödönnel együtt, aki egyben Attila hivatalos gyámja is. A város peremén egyfelől az egyik legfontosabb forrás azok számára, akik tanulmányozni szeretnék József Attila életét és költészetét, másfelől pedig egy tehetséges írónő regénye, amely a nagy költő életének gyakran döbbenetes eseményei mellett érzékletes korrajzzal is szolgál. József Jolán maga is megélte a Horthy-korszak proletárjainak ma már szinte hihetetlennek tűnő nyomorát és kiszolgáltatottságát, s könyve ma is szíven üti az olvasót. A mű legnagyobb értéke talán mégis az, hogy bemutatja, micsoda tudásvágy és elhivatottság munkált József Attilában már ifjú korában is, és mennyi áldozatot kellett hoznia azért, hogy azzá a költővé legyen, akit ma is sokan a legnagyobb kedvencükként neveznek meg.

E művében az ismert francia író, forgatókönyvíró és rendező bő húsz év távlatából tekint vissza életének arra a hároméves időszakára, amikor mélyen hívő, buzgó katolikusként élte az életét, ami esetében a mindennapos templomlátogatás és misehallgatás mellett azt is jelentette, hogy elmélyedt a szent szövegek - főként az evangéliumok és az Apostolok cselekedetei - tanulmányozásában. A magát ma már agnosztikusnak valló Carrére akkoriban tucatnál is több füzetet írt tele, feljegyzéseiben értelmezni igyekezett napi olvasmányait, próbálta megfejteni azok titkait, s könyvében e füzetek alapján tárja az olvasó elé a kereszténység megszületésének történetét. A Franciaországban hatalmas sikert arató és nagy visszhangot kiváltó mű elsősorban Szent Pál és Lukács evangélista írásait és tevékenységét vizsgálja, ám e különös, az eredet kérdéseinek megválaszolását célzó "nyomozás" során a szerző lelki életéről - hitéről és kételyeiről - is képet kapunk.

Varguitas, a tizennyolc éves fiatalember tűzön-vízen át író akar lenni, ám egyelőre hírszerkesztőként tengeti életét. Az irodalomhoz csak a szerelem mérhető fontosságban, s az ifjú író természetesen nagy, perzselő szerelemre vágyik, miközben ki is gúnyolja az efféle romantikát. Hogy, hogy nem, a nála jóval idősebb Julia nénikéjével esik szerelembe, s e titkolt - és szerfölött romantikus - kapcsolat, ez a merészen pikáns melodráma összekapcsolódik egy rádiós szappanoperákat író, a tömegízlést zseniális érzékkel kiszolgáló bolíviai giccstermelő felfedezésének, elképesztő sikerének és őrületének történetével. A káprázatos stílusparódiákkal sziporkázó regénynek külön érdekességet ad, hogy Varguitast - azaz "kis Vargas"-t - a szerző egykori önmagáról mintázta. (S az igazi Julia néni aztán megírta saját verzióját a szerelmükről.) A Julia néni és a tollnok 1977-ben jelent meg először, két évvel azután, hogy az akkor már világhírű perui író nagy tanulmányt közölt Flaubert-ről "Az örök orgia" címmel. Flaubert hatása az ezután született regényen is érezhető - afféle új Érzelmek iskolája ez, fűszeres latin-amerikai ízekkel.

A 19. század végén a kairói Ben Ezra zsinagógából egyedülálló dokumentumok gyűjteménye látott napvilágot, köztük egy rejtélyes levél, melyben Moniou rabbija egy prozelita asszony tragikus sorsáról számol be az első keresztes hadjárat időszakában. Stefan Hertmans ebből a forrásból kiindulva írja meg regényét, amely egyszerre varázsol a középkorba, és vet fel mai erkölcsi kérdéseket. Egy normann származású keresztény nő beleszeret egy zsidó fiatalemberbe, és hátrahagyja egész addigi életét: vagyonát, nemesi nevét, hitbeli meggyőződését. Franciaországot átszelve a fiú családjához, Provence-ba menekülnek üldözőik elől, ám csak ideiglenesen lelnek menedékre - 1095-ben II. Orbán pápa háborút hirdet a Szentföld visszaszerzésére, fellángolnak a régóta izzó vallási ellentétek. A Moniou izraelita közösségét sújtó véres pogrom hatására a lány újabb viszontagságokkal teli utazásra kényszerül: ezúttal Jeruzsálem felé, hogy a keresztes hadakat követve visszaszerezze elrabolt gyermekeit. Csaknem ezer évvel később az ő útját ismétli meg maga a szerző. Elbeszélésében a két messzi világ egymásra vetül, feltárva mindazt, ami az idők során megváltozott, és láthatóvá téve azt a keveset, ami megmaradt... A fordult szív magával ragadó történet kiszolgáltatottságról és bátorságról, gyűlöletről és szeretetről - és mindenekelőtt az emlékezés fontosságáról.

Ritkán történik meg, hogy egy író töredékben maradt műveinek egyikét a szerző halála után 60 évvel kiadják, ráadásul úgy, hogy nem torzót, hanem egy - a szerző életművét, stílusát jól ismerő kortárs írók által - befejezett regényt vehetnek kézbe az olvasók. Nos, a mostani egy ilyen alkalom, mert a regényt, amelynek első fejezeteit Boris Vian 1950-ben vetette papírra, a Raymond Queneau alapította OuLiPo nevű művészcsoport néhány tagja továbbírta, mégpedig a hagyatékban megtalált eredeti szinopszis alapján. A Nem úszhatjuk meg a híres-hírhedt Vian-alteregó, Vernon Sullivan újabb (ötödik) könyve lett volna, hiszen a helyszín megint Amerika, és a cselekmény ezúttal is gyilkosságról gyilkosságra halad előre, de Vian és a történetét folytató társszerzők számos olyan elemet is beleszőttek ebbe a krimiparódiába, amelyek oly jellegzetessé és egyedivé teszik Boris Vian saját néven kiadott írásait. Az alkotók nagy gondot fordítottak arra, hogy a könyv izgalmas és szórakoztató legyen, s ennek érdekében esetenként nem riadtak vissza bizonyos festői túlzásoktól és különféle nyelvi játékoktól sem. Mindezek eredményeként igazi irodalmi csemege született, melynek elolvasását nem úszhatjuk meg.

Rudyard Kipling (1865-1936) nem A dzsungel könyve miatt kapta meg 1907-ben - az első angol nyelvű íróként - az irodalmi Nobel-díjat, de bő 150 évvel a szerző születése után nyugodtan kijelenthető, hogy - a Ha... című vers mellett - ez a novellagyűjtemény Kipling legismertebb műve. A gyerekeket, akik először olvassák a Maugliról, a szioníi farkasfalkáról és az indiai dzsungel többi lakójáról szóló elbeszéléseket, elbűvölik az izgalmas, kalandos történetek; aztán később azok, akik felnőttként újra kézbe veszik A dzsungel könyvét, rádöbbennek, hogy micsoda mélységek rejlenek ezekben az oly egyszerűnek tűnő novellákban. Kipling e művét számtalan formában feldolgozták, több film és rajzfilm, de még musical is készült belőle - ez is mutatja, hogy időtálló remekműről van szó. A jelen kétkötetes kiadásban a novellák az eredeti sorrendben olvashatók új, a korábbiaknál pontosabb fordításban. (A zsebkönyvváltozat a 2016-ban megjelent Helikon-kötet alapján készült.)

Orosz István (sz. 1951) nemzetközi hírű, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikusművész és - egyelőre, e könyv megjelenéséig - kevésbé ismert író. Képzőművészeti, filmes és irodalmi műveinek, megnyilatkozásainak egy részét álnéven, leggyakrabban mint Utisz jegyzi. Lehetnek, akik egy rendszerváltó plakátjára is emlékeznek, ami ebben az új könyvben is kap némi szerepet. Villanásnyi szerepet egy nagyregényben, amelyhez hasonlót még senki sem írt. Egy festőművész és egy újságírónő szerelméről szól Orosz István könyve, és arról, hogyan írnak és élnek együtt egy könyvet az ötvenes évekről. Egy merényletről, melyet - talán - el akartak követni Rákosi ellen. Meg általában Rákosiról - aki nem is volt mindig Rákosi, bár most már lehetetlen kideríteni, mikor helyettesítette a hasonmása. Sok minden másról is szól a könyv: a rendszerváltás éveiről is, Kádárról is - főleg a nagy bűnéről és még annál is inkább a kínlódásáról miatta -, a kommunizmus illúzióiról és gaztetteiről... Képzőművész nagyregénye - ilyet nem gyakran olvasunk -, és ettől valami lenyűgöző gesamtkunstos grandiózusság árad belőle. De legfőképpen őrületesen abszurd történetek vannak benne a történelmünkről - az ember csak les, hüledezik, és nem érti: hogyhogy eddig nem ismertük ezeket?

Kellemes komédia egy kissé habókos orosz emigráns professzorról, aki reménytelen küzdelmet folytat az angol nyelvvel éppúgy, mint a szívével (mely balgán szeret és baljósan beteg). A Pnyin bizonnyal e látszólagos kellemessége - és sajátos humora - révén lett Nabokov egyik legnépszerűbb regénye. Meg azért is, mert főhőse, Pnyin professzor a szerző legszerethetőbb alakja: a narrátor (vajon ki ő?) kigúnyolhatja, de a karikatúrán át mégis érezzük benne az eleven embert és a művészt (vagy legalábbis igazi műértőt, ami majdnem ugyanaz). S közben - míg mosolygunk az egyetemi kampuszon csetlő-botló orosz irodalmár amerikai viszontagságain - a mulatságos portré mögül itt-ott felsejlik az orosz kommunizmusból való menekülésnek, az otthon és a haza elvesztésének keserűsége, a holokauszt borzalma és egy egész új, otromba gépekkel és automatákkal teli világ fenyegetése is. A regény új fordítását Hetényi Zsuzsa Füst Milán-díjas műfordító és Szépíró-díjas irodalomtörténész, a Nabokov regényösvényein című monográfia szerzője készítette.

Bertram, a kallódó, kiábrándult fiatalember élete új értelmet nyer, amikor befogadja Lulut, a felemás szemű, bájos menhelyi kutyát. Lulunak köszönhetően Bertram újból meglátja a világban a szépet, és ihletet is nyer - régi tervét megvalósítva megírja végre nagy művét. Miközben az örök körforgásról, a halhatatlanságról szóló könyv óriási siker lesz, szembesül azzal, hogy kutyája élete nagyon is véges. De Lulu sosem halhat meg, és Bertram ezért hajlandó mindent megtenni... Az egyszerre humoros és elégikus kutyatörténet, miközben a kutya-gazdi kapcsolatának apró örömeiről és nagy létkérdéseiről szól, ironikus körképet fest egy jól ismert városról és országról is. Az örök kereső Bertram kalandos távol-keleti útján, messzi északra vezető zarándoklatán, különös gyerekkori emlékein és a Luluval átélt sorsfordító élményén keresztül pedig a történet a felnőtté (nem) válás keserédes, szívszorító meséje lesz.

"Pofára estek. III. András a vártnál keményebb csávónak bizonyult. Világot látott, művelt és eszes srác lévén tudta, hogyan kell egy királynak cselekednie. Sorra adta ki azokat a törvényeket, amelyek az oligarchák hatalmának letörésére szolgáltak. Az ellenük való küzdelemben az egyházra támaszkodott. Közben fényes, nyugati mintájú királyi udvart tartott, ahonnan a kunok ki lettek paterolva. Egymást követték a lovagi tornák, a díszlakomák, a pompás események. Zászlók, fanfárok, trubadúrok, csillogó lovagi vért. Szurkolók, konfetti, pénztárszalag, ollé, ollé. Minden, ami kell." Az egyiket megvakították, a másik ellen a saját apja viselt háborút, a harmadikat a felesége nyaggatta, hogy szerezzen már egy nyamvadt koronát, a negyedik a férje helyett is hordta a nadrágot, amíg amaz titkos gyűlésekre járt. Volt köztük alacsony és magas, okos és buta, jó fej és tökfej, tökös magyar és nyápic külföldi - s persze nyápic magyar és tökös külföldi is. Emberek voltak - bár néha túlságosan is, olykor pedig tán nem eléggé. Esendőek, mint mi mindannyian. Bizonyára ők is egy csomó hülyeséget kiposztoltak volna magukról, ha lett volna rá lehetőségük. Hogy milyenek is voltak ők ötvenketten, Magyarország uralkodói, ezt szeretné nektek megmutatni ez a kis könyv. A kötethez Lakatos István készített rajzokat.

Hétről hétre egy különös magánhirdetés jelenik meg a Timesban: "Boldog? Ha nem, keresse fel Mr. Parker Pyne irodáját!". A nyugdíjas Parker Pyne ugyanis a boldogság szakértője és a boldogtalanság kérlelhetetlen ellenfele. Mr. Pyne hosszú évek alatt összegyűlt tapasztalataira támaszkodva, statisztikai alapon dolgozik, ám leghatékonyabb fegyvere mégis a kiváló emberismerete. Ügyfelei közt megtaláljuk a kemény munkával felkapaszkodott, újgazdag özvegyet, akit már minden luxus untat, a külföldi szolgálatból hazatért, de új izgalmakra vágyó őrnagyot és az egyetlen fia könnyelmű eljegyzése miatt izguló, aggódó anyát is. Miközben sikerrel bogozza ki a boldogtalanságot okozó szálakat, Parker Pyne hálóján több bűnbanda - köztük emberrablók és gyémánt tolvajok - is fennakad.

A külügyminisztériumban dolgozó Henry Hailsham-Brown felesége, Clarissa alig köszön el a golfklubba tartó szállóvendégeitől, mikor váratlanul betoppan Henry volt nejének újdonsült férje, a kábítószeres Oliver Costello. Homályos célzásokat tesz arra, hogy visszavinné Henry lányát, a tinédzser Pippát az anyjához. Clarissa nehezen tudja csak távozásra bírni a kéretlen betolakodót, mikor megékezik a férje a hivatalból, és elújságolja, hogy vidéki kúriájuk egy titkos kormányközi találkozó helyszíne lesz, ahol este maga a miniszterelnök fog tárgyalni a rejtélyes „Mr. Jonesszal". Megkéri Clarissát, hogy készítsen szendvicseket a prominens vendégeknek, amíg ő kirohan a pár mérföldre lévő kis repülőtérre Mr. Jonesért. Amikor Henry távozta után Clarissa visszamegy a nappaliba, a földön egy hullát talál! Távolabbról közeledő léptek zaja hallatszik, a kis társaság érkezik vissza a golfklubból...

„Kajdi Csaba János, az ismert modellügynök és rajongott influenszer, Annamária és György második fiúgyermeke 1974. augusztus 31-én született Budapest IX. kerületében… Na, ez nem egy ilyen életrajzi könyv lesz. Nem a nagy múltidézős, visszaemlékezős nagy monológok áradata, hanem nagyon is a jelen, persze minden fontos életrajzi eseménnyel átszőve, egy sülve-főve együttlevős, kísérős, követős, belebújós feltérképezés. Egyfajta road movie, illetve esetünkben inkább road book. Napokat és heteket töltünk együtt itthoni fontos állomásokon és meghatározó külföldi helyszíneken. Például Pesten és Budán, Párizsban és a tervek szerint Nizzában. A könyv megírásának idejére – ahogy azt a korábbi tévésorozatban másokkal is megtette egy-egy napra – Pimaszúr beléköltözik. Eléggé izgalmas vállalkozás mindkettőnknek. Nyaralunk, bulizunk, főzünk, utazunk. Mindvégig sztorizunk, együtt sírunk és együtt nevetünk, mert közben folyamatosan felidézzük a legfontosabb eseményeket, helyszíneket, barátokat és szerelmeket, élményeket, érzéseket, balhékat, kudarcokat és sikereket. És közben nem fogom véka alá rejteni, milyennek látom én őt – a sokszor kicsit sem könnyű, végtelenül érzékeny és intelligens palit – ennyire testközelből. Miközben persze iszonyú hálás is vagyok, hogy ennyi mindent megtudhatok és elmesélhetek róla. Mindent, amitől az egyébként vérprofi és olykor kőkemény üzletember Kajdi Csabából mára az ország imádott vagy épp gyakorta támadott Cylája lett. Arany-drága Követő-rajongó! Kövessetek most minket ezen az olykor felkavaró, de összességében mégis roppant szórakoztató élettörténeti és lelki utazáson. Vagy ha nem, hát TAKA!” Papp Gergő – Pimaszúr