Helikon Kiadó strana 41 z 115

„Bödőcs harmadik könyve a legmagasabb rangú művészet. De nem ám holmi tiritarka férfiszerelem dicsőítése! Nem. Bödőcs vaskosan kemény, fagyott pásztorkutya-dákójú, nőimádó művészetet szállít továbbra is, amely úgy csordul le az olvasónak a zsarnokságot kikiáltó okoskodás és picsogás redvás falatkáit folyton nyelni kényszerülő kiszáradt torkán, mint egy tányér ízletes oroszlánfóka-fitymakrémleves.  Mulat a Manézs! Mulassunk hát mi is, olvasó, hiszen szerencsénkre eme abszurd cirkusz-diktatúra pusztán a szerző jól ismert, élénk fantáziájának szüleménye, amelynek vajmi kevés köze van a valós jövőképünkhöz. Egy a cirkusz, egy a sátor!” - Krúbi.   Jubileumra készülődik Hettikánia cirkuszbirodalma: Luigi King uralomra jutásának harmincadik évfordulóját ünneplik meg fenségesen.  Van mit ünnepelni! Az egykori cirkuszigazgató az áldott nép szívére hangolódván csodásan fölvirágoztatta Cirkuszhazát: szerte az országban rózsaültetvények virítanak (s így munka is jut mindenkinek), a gáncsoskodók már csak magukban (vagy külföldön) gáncsoskodnak – mert hogyan is lehetne egészséges lélekkel piszkolni azt, ami maga az egészség, őszinteség, szépség, hazaszeretet és férfias erő?  Nehéz nap áll Hettikánia Porondmestere előtt, de ő bírja a gyűrődést ennyi év után is: kufircol (majdnem), frappáns interjút ad, nép közé vegyül, eszik, iszik, bohócorrot tesz fel, főtanácsadójával konzultál, kufircol (tényleg) és így tovább. A végére, mi tagadás, kicsit elfárad. Mert hiszen ő is emberből van, még ha különleges anyagból gyúrta is a hettikán történelem. Bödőcs Tibor első regénye, a Meg se kínáltak a magyar vidék iránt érzett szeretet (mondhatni realista) műve volt; a Mulat a Manézs a cirkuszi bravúrokra is képes magyar nyelv karneváli dicshimnusza, szertelen, barokkosan burjánzó szatíra egy országról, amelyben a populizmus hamisítatlan zsenije uralkodik a fejszesuhanás egyszerűségével.

Kőhalmi Zoltán második regénye ezúttal nem skandináv krimi, hanem rendhagyó sci-fi, mely nemcsak a jövőbe, az emberiség utolsó 450 évébe kalauzolja el az olvasót, de olykor a múltba is. Miközben egy macimézes flakon és a hozzá tartozó kupak lebomlik, a szerző féktelen humorát és példátlan cselekménybonyolító képességét csillogtatja. Alig vesszük észre röhögés közben, hogy nagyon is komoly dolgokról értekezik: nemcsak fizikáról és metafizikáról, hanem arról is, hogyan fulladunk bele a saját magunk teremtette szeméthalomba. Mondhatnánk, hogy az vegye meg ezt a könyvet, aki szereti az egyszerre vicces és filozofikus utópiákat (pl. Kurt Vonnegut, Douglas Adams vagy Karinthy Frigyes műveit), de nem mondjuk. Inkább azt javasoljuk, mindenki vegye meg ezt a könyvet, aki szereti a szépirodalmat, a gondolkodást és a nevetést.

Az 1950-es években New Yorkban játszódó történet két egymással rivalizáló banda összetűzéseiről szól. A Jets második generációs amerikai fiatalokból áll, a Sharks Puerto Ricó-i emigránsokból – mindkettő legfőbb célja a környék fölötti uralom megszerzése. A gyűlölködés közepette is feléled azonban a romantikus érzés, legalábbis két fiatalban: Tony, a Jets korábbi vezére beleszeret a Sharks bandát vezető Bernard húgába, Mariába. Mint ahogy Shakespeare klasszikus szerelmi története is örök, az általa ihletett West Side Story témája sem látszik avulni: olyan társadalmi problémát ábrázol, amely újra és újra felbukkan mindenhol, gyakran még emigránsok sem kellenek hozzá. Irving Shulman regénye a Leonard Bernstein zenéjével világsikerré vált musical alapján készült, amely igazi örökzöld: ezt nemcsak a számtalan színházi bemutató és a 10 Oscar-díjjal kitüntetett, 1961-es film igazolja, hanem az is, hogy most, 60 évvel később a Steven Spielberg rendezésében készült újabb feldolgozást is hatalmas érdeklődés kíséri.

Bertram, a kallódó, kiábrándult fiatalember élete új értelmet nyer, amikor befogadja Lulut, a felemás szemű, bájos menhelyi kutyát. Lulunak köszönhetően Bertram újból meglátja a világban a szépet, és ihletet is nyer - régi tervét megvalósítva megírja végre nagy művét. Miközben az örök körforgásról, a halhatatlanságról szóló könyv óriási siker lesz, szembesül azzal, hogy kutyája élete nagyon is véges. De Lulu sosem halhat meg, és Bertram ezért hajlandó mindent megtenni...  Az egyszerre humoros és elégikus kutyatörténet, miközben a kutya-gazdi kapcsolatának apró örömeiről és nagy létkérdéseiről szól, ironikus körképet fest egy jól ismert városról és országról is. Az örök kereső Bertram kalandos távol-keleti útján, messzi északra vezető zarándoklatán, különös gyerekkori emlékein és a Luluval átélt sorsfordító élményén keresztül pedig a történet a felnőtté (nem) válás keserédes, szívszorító meséje lesz.

Milyen lehetőségei maradnak az önmegvalósításra egy harmincadik életévéhez érkezett szőke szépségnek napjaink férfiak uralta világában? Ezzel a dilemmával szembesül A Legyőzhetetlen Nap tudatos és progresszív hősnője, Szása, aki a harmadik x-et betöltve elhatározza, hogy nagyszabású utazásra indul – Moszkvától Isztambulon át egészen Kubáig és Thaiföldig vezető identitáskeresése idővel az emberi létezés értelme és eredete utáni veszélyes kutatásba torkollik.  Egyre szürreálisabb kalandjai során Szása mellé rejtélyes jótevőket, korporatív anarchistákat, nekroempatikus történészeket és transzgender buddhistákat sodor a sors. Különös rituálék, varázserejű maszkok és az ókori Rómában játszódó álmok révén mind mélyebb beavatást nyer a történelmet mozgató ősi misztériumba, melynek középpontjában az „életnek” nevezett illúziót generáló „Legyőzhetetlen Nap” projektor áll. A kiválasztottak az isteni szerkezet segítségével újrateremthetik, de akár el is pusztíthatják a valóságot, így Szása végül egy minden korábbinál nehezebb választás elé kerül: megérdemel-e megannyi sebből vérző világunk még egy esélyt?  Viktor Pelevin legújabb, szokás szerint váratlan fordulatokkal és képtelen ötletekkel teli regényében ezúttal minden korábbinál hangsúlyosabb szerephez jutnak a női karakterek és sorsok. A Legyőzhetetlen Nap egy emlékezetes hősnő markáns nézőpontjából veszi szemügyre korunk aktuális szellemi divatjait és gyakran szélsőségekbe hajló politikai-emancipációs tendenciáit – miközben a szarkasztikus társadalomkritika és morbid humor mögül mindvégig kihallatszik a megkerülhetetlen kérdés: mi végre vagyunk ezen a Földön, melyet egyre inkább elpusztítani látszunk?

1990 márciusában Gabriel Matzneff, a népszerű francia író egy irodalmi tv-műsorban beszélt új könyvéről, amelyben fiatal lányokkal folytatott szexuális kalandjait tárta az olvasók elé. Matzneff szerint a lányok húsz éves kor fölött már kiábrándultak, és ő inkább olyanokkal osztja meg az ágyát, akik „még kedvesek, és akiket még nem edzett meg az élet".  Akkoriban erre még csak kevesen kapták fel a fejüket.  2020 januárjában Vanessa Springora, francia szerkesztő-író megjelentette önéletrajzi ihletésű regényét, amelyben több mint 30 év távlatából tekint vissza a gyermekkorának túlságosan korán véget vető „szerelmi kapcsolatra", amikor az ismert francia író hálójába került. A regény címe - Beleegyezés - is mutatja, hogy szó sincs erőszakról: a középkorú férfi, aki kezdettől fogva ügyesen manipulálja áldozatát, az „örök szerelem" ígéretével veszi le a lábáról s teszi szeretőjévé a 14 éves lányt. Hamarosan kiderül, az író egy igazi szexuális ragadozó, aki folyton váltogatja mindig kiskorú „örök szerelmeit".  E könyv megjelenését követően a bűnöst utolérte a végzete. Bár írásaiban - például Tizenhat év alatti gyerekek (1974) című esszéjében - mindig is elég nyíltan mesélt kalandjairól, Matzneff elveszítette megbecsültségét (és állami ösztöndíját), kénytelen volt elhagyni a francia fővárost. Miközben kiadói több könyvét is kivonták a forgalomból, a párizsi ügyészség vizsgálatot indított ellene: Matzneff 2021 őszén áll bíróság elé.  Springora - a regényben csak V. - hátborzongató őszinteséggel beszél arról, hogyan élt vissza ismertségével az ünnepelt író, hogyan kerítette hatalmába az irodalom-rajongó, apa nélkül felnőtt, a testi vágyat magában éppen csak felfedező lányt, aki alig várta, hogy szeressék.

Lebegyev hőse a kilencvenes évek Oroszországban meggazdagodhatna, mint sokan mások - de őt nem az biznisz érdekli, hanem családjának múltja. Fáradságos kutatómunkával kideríti, mit hallgatott el a naplójában a nagynénje saját regényes életéből - s miközben egyre mélyebbre merül a sztálini múlt titkaiban, kiderül, hogy ez is lehet üzlet. Nem óriási üzlet ugyan, de vannak emberek, akik készek elég sok pénzt fizetni azért, hogy valaki utánajárjon: mi történt a szüleikkel, nagyszüleikkel. Így lesz a regény hőséből „kereső" - lassacskán terjed a híre, és egyre több olyan ember találja meg, aki az igazat akarja megtudni, miközben a nagy többség szeretné elfelejteni, hogy az ő családjának is köze lehetett a XX. század oroszországi tragédiáihoz, vagy egyáltalán - hogy ők egy gyilkos rendszernek és kornak az örökösei.

Lebegyev hőse a kilencvenes évek Oroszországban meggazdagodhatna, mint sokan mások - de őt nem az biznisz érdekli, hanem családjának múltja. Fáradságos kutatómunkával kideríti, mit hallgatott el a naplójában a nagynénje saját regényes életéből - s miközben egyre mélyebbre merül a sztálini múlt titkaiban, kiderül, hogy ez is lehet üzlet. Nem óriási üzlet ugyan, de vannak emberek, akik készek elég sok pénzt fizetni azért, hogy valaki utánajárjon: mi történt a szüleikkel, nagyszüleikkel. Így lesz a regény hőséből "kereső" - lassacskán terjed a híre, és egyre több olyan ember találja meg, aki az igazat akarja megtudni, miközben a nagy többség szeretné elfelejteni, hogy az ő családjának is köze lehetett a XX. század oroszországi tragédiáihoz, vagy egyáltalán - hogy ők egy gyilkos rendszernek és kornak az örökösei.

Leonardo Da Vinci és Steve Jobs életrajzírójának új könyve a 2020-as kémiai Nobel-díjas tudósrólWalter Isaacson új könyve a 2020-as kémiai Nobel-díjjal elismert tudóspáros egyik tagjának, Jennifer Doudnának az életét, tudományos munkásságát dolgozza fel. A CRISPR-ként ismert génszerkesztő eljárás feltalálásában játszott szerepének köszönhetően világhíressé vált kutatónő karaktere és karrierje nem véletlenül keltette fel Isaacson érdeklődését, aki könyveiben – többek között Leonardo da Vinci, Albert Einstein és Steve Jobs életrajzának szerzőjeként – mindig azt kutatja, mi a titka annak a különleges látásmódnak, amellyel valaki minden kortársától eltérő módon közelít a világ jelenségeihez, és hogyan tud ennek birtokában kivételeset alkotni.Jennifer Doudna esetében a kérdés az, hogy a világ megismerése iránt felébredő természetes kíváncsiság hogyan vezet el egy olyan felfedezéshez, amely emberéleteket menthet meg, sőt egész fajunk jövőjét alakíthatja át. A CRISPR néven híressé vált génszerkesztő módszer ugyanis képessé tehet minket arra, hogy a jövőben ellenállóbbá alakítsuk szervezetünket a vírusok meg-megújuló támadásaival szemben.Ez az ígéretes felfedezés azonban morális kérdéseket is felvet, hiszen az evolúciót meghackelő beavatkozások nemcsak a járványokkal szembeni védekezőképességünket erősíthetik, nemcsak azt érhetjük el segítségükkel, hogy megszabaduljunk eddig gyógyíthatatlannak tartott pszichés betegségektől, de az IQ-nk vagy a testi adottságaink befolyásolásával messzire ható változásokat is előidézhetünk fajunk egyedeiben.Ezért nem túlzás, amit a könyv címe állít, vagyis hogy nem csupán egy kutatónő karrierjét ismerjük meg, hanem a génszerkesztés mellett az emberiség jövőjének nagy kérdései is terítékre kerülnek.

Az univerzum zavarba jön. Nem tudja, mitévő legyen. Például táguljon-e tovább? Vagy inkább zsugorodnia illene? Tíz földi esztendeig tépelődik.„Ha elfelejtették volna: az időomlást követő tíz éves újrajátszás vele, velem, önökkel, mindnyájunkkal még egyszer végigcsináltat mindent, amit csak 1991.február 17-étől 2001.február 13-áig műveltünk."" Ám a szabad akarat visszatérése katasztrofális következményekkel is jár. Szerencsére Kilgore Trout megfejti a rejtélyt, sőt jelmondatával visszavezeti a földlakókat megszokott világukba.Íme a csodatévő mantra: „Betegek voltatok, de meggyógyultatok, és sok a tennivaló.""A mű Kurt Vonnegut tizennegyedik, utolsó regénye. Hattyúdal. Emlékek, eszmék, tanok és töprengések, meg tréfák és viccek mulatságos szőttese. Egyszersmind búcsú a vonneguti világ teremtett és valóságos szereplőitől.

Joanna a középiskola elvégzése után úgy dönt, hogy New Yorkban próbál szerencsét. Költő szeretne lenni, ezért úgy gondolja, egy irodalmi ügynökség asszisztenseként kerülhet közelebb álmai megvalósításához. J. D. Salinger ügynökének asszisztenseként azt a feladatot kapja, hogy válaszoljon az írónak érkező rajongói levelekre, ami tulajdonképpen a szokásos, formális válaszok közvetítését jelenti. Joanna egyhangú, a munkahelye és a barátjával bérelt brooklyni lakás között zajló életét írói szárnypróbálgatásai törik meg. Miközben Salinger rajongóinak a megszokottól egyre inkább eltérő, hol vicces, hol megható válaszokat ír, lassan rátalál a saját írói hangjára. Az írónőnek a ’90-es években játszódó memoárjából 2020-ban filmet is készítettek, amelyben az ügynökség szigorú vezetőjét Sigourney Weaver, a fiatal Joannát pedig Andie McDowell színésznő lánya, Margaret Qualley alakítja. A filmet 2021 nyarán mutatták be a hazai mozik. 

Orosz István (sz. 1951) nemzetközi hírű, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikusművész és - egyelőre, e könyv megjelenéséig - kevésbé ismert író. Képzőművészeti, filmes és irodalmi műveinek, megnyilatkozásainak egy részét álnéven, leggyakrabban mint Utisz jegyzi. Lehetnek, akik egy rendszerváltó plakátjára is emlékeznek, ami ebben az új könyvben is kap némi szerepet. Villanásnyi szerepet egy nagyregényben, amelyhez hasonlót még senki sem írt. Egy festőművész és egy újságírónő szerelméről szól Orosz István könyve, és arról, hogyan írnak és élnek együtt egy könyvet az ötvenes évekről. Egy merényletről, melyet - talán - el akartak követni Rákosi ellen. Meg általában Rákosiról - aki nem is volt mindig Rákosi, bár most már lehetetlen kideríteni, mikor helyettesítette a hasonmása. Sok minden másról is szól a könyv: a rendszerváltás éveiről is, Kádárról is - főleg a nagy bűnéről és még annál is inkább a kínlódásáról miatta -, a kommunizmus illúzióiról és gaztetteiről... Képzőművész nagyregénye - ilyet nem gyakran olvasunk -, és ettől valami lenyűgöző gesamtkunstos grandiózusság árad belőle. De legfőképpen őrületesen abszurd történetek vannak benne a történelmünkről - az ember csak les, hüledezik, és nem érti: hogyhogy eddig nem ismertük ezeket?

E művében az ismert francia író, forgatókönyvíró és rendező bő húsz év távlatából tekint vissza életének arra a hároméves időszakára, amikor mélyen hívő, buzgó katolikusként élte az életét, ami esetében a mindennapos templomlátogatás és misehallgatás mellett azt is jelentette, hogy elmélyedt a szent szövegek – főként az evangéliumok és az Apostolok cselekedetei – tanulmányozásában. A magát ma már agnosztikusnak valló Carrere akkoriban tucatnál is több füzetet írt tele, feljegyzéseiben értelmezni igyekezett napi olvasmányait, próbálta megfejteni azok titkait, s könyvében e füzetek alapján tárja az olvasó elé a kereszténység megszületésének történetét. A Franciaországban hatalmas sikert arató és nagy visszhangot kiváltó mű elsősorban Szent Pál és Lukács evangélista írásait és tevékenységét vizsgálja, ám e különös, az eredet kérdéseinek megválaszolását célzó „nyomozás” során a szerző lelki életéről – hitéről és kételyeiről – is képet kapunk.

Örkény legelső kötetének címét kölcsön véve a Tengertánc (Novellák I.) a harmincas évektől az ötvenes évek végéig gyűjti egybe a termést, majd a Niagara Nagykávéház (Novellák II.) folytatja a sort az írói elhallgattatás idejének darabjaitól az utolsó remeklésekig. Utóbbi kötet a szerző születésének 110-ik évfordulójára, 2022 tavaszán érkezik a könyvesboltok polcaira. Örkény István életműsorozatában a novellák első kötete, amely a bemutatkozó, 1941-es könyvtől, a Tengertánctól kölcsönözte a címét, az ötvenes évek végéig gyűjti egybe a termést. A sorozatban korábban közreadott népszerű kisregények és egypercesek mögé nézve az olvasó most izgalmas fölfedezőútra indulhat a legjellemzőbb motí­vumok, témák forrásától, a korai groteszktől, a háború előtti kor lázas, fiatal tempójától a fenyegetettség, majd pusztulás krónikáin át a túlélés traumáinak szédületéig. Örkény írásainak hősei mintha mind folyvást macskajáté­kot játszanának, a sors változó, hol euforikus, hol kegyet­len, hol védekező szerepeiben mutatkoznak. Ahogyan az Asszonyok éjszakájában is: két egymásra találó nő azonos hőfokú szenvedései mögött élesen szemben álló életté­nyek rejtőznek. Van/lehet a látható élet mögött valami más logika, másként kezelhető anyag – ezt keresi az író évtizedeken át. „Éljünk kalandosan, éljünk veszélyesen!” – kiáltja egy Örkény-hős valamelyik huszadik századi szilveszteren. Szó, ami szó, ez a fogadalom beteljesült."

Hogyan válhatott az amerikai álom egy csapásra rémálommá? Ezzel a kérdéssel kényszerül szembenézni az Amerikai pasztorál főszereplője, a gimnáziumi sztársportolóból sikeres üzletemberré lett Seymour Levov, a Svéd, aki egykori szépségkirálynő felesége oldalán éli mintaszerű, gondtalan életét, mígnem 1968-ban rebellis kamasz gyermekük, Merry felrobbantja a helyi vegyesboltot. A gyilkos merénylet összezúzza a Lvov család idilli látszatvilágát, és a lányát elkeseredetten kereső Svédnek már nincs hová menekülnie a valóság tébolya elől.  Philip Roth nagyszabású Amerikai trilógiájának 1997-ben megjelent nyitánya különleges helyet foglal el ebben az egyedülálló írói életműben. A szerző ezen regényében rajzolódik ki talán legélesebben az Egyesült Államok (generációs, kulturális, etnikai és számos más ellentétekkel terhelt) politikai-társadalmi horizontja; a vietnámi háború elleni mozgalmak és a hozzájuk kapcsolódó belföldi terrorcselekmények ugyanúgy felbukkannak benne, mint a véres 1967-es newarki lázongások, vagy a Nixon elnök bukásához vezetett Watergate-botrány. Az Amerikai pasztorál elgondolkodtató, őszinte számvetés egy össznemzeti illúzió elvesztéséről és a radikális eszmék jelentette veszélyekről - napjainkban is aktuális figyelmeztetés a rend és biztonság ábrándja mögött, a (nem csak az amerikai) társadalom mélyén időzített bombaként ketyegő, robbanásra kész feszültségekről.  Philip Roth Amerikai pasztorál című könyvével 1997-ben elnyerte a Pulitzer-díjat. A regényből 2016-ban filmes feldolgozás készült, Ewan McGregor, Jennifer Connelly és Dakota Fanning szereplésével.

Az egyiket megvakították, a másik ellen a saját apja viselt háborút, a harmadikat a felesége nyaggatta, hogy szerezzen már egy nyamvadt koronát, a negyedik a férje helyett is hordta a nadrágot, amíg amaz titkos gyűlésekre járt. Volt köztük alacsony és magas, okos és buta, jó fej és tökfej, tökös magyar és nyápic külföldi - s persze nyápic magyar és tökös külföldi is. Emberek voltak - bár néha túlságosan is, olykor pedig tán nem eléggé. Esendőek, mint mi mindannyian. Bizonyára ők is egy csomó hülyeséget kiposztoltak volna magukról, ha lett volna rá lehetőségük. Hogy milyenek is voltak ők ötvenketten, Magyarország uralkodói, ezt szeretné nektek megmutatni ez a kis könyv.  A kötethez Lakatos István készített rajzokat.