Helikon Kiadó strana 43 z 115

Zadie Smith bámulatosan tud önmagáról írni, ha épp a manapság oly divatos autofikció műfaját műveli - s ilyenkor azt érezzük, hogy egy nagyon okos, kedves és megértő nő társaságát élvezhetjük. Zadie Smith elképesztő érzékkel tud belebújni mások bőrébe - mondjuk, egy transzvesztitáéba, aki épp új fűzőt akar vásárolni magának. Zadie Smith szuggesztív erővel tudja elképzelni a közeljövőt - azt a világot, ahol a high-tech elitje már alig érintkezik a hétköznapi emberek lepusztult világával. Zadie Smith imádja a popkultúrát, s így különös élvezettel képzeli magát Michael Jackson alakjába, aki 2001. szeptember 11-én kimenti New Yorkból Marlon Brandót és Elizabeth Taylort. Zadie Smith imád játszani a nyelvvel, és nem fél attól sem, hogy időnként azt tegye, amit ma már nagyon kevesen: hogy meghökkentő kísérleti szövegeket alkosson. De félni ettől sem kell (mármint olvasóként): Zadie Smith nagyon tud figyelni arra, hogy együtt játszhassuk vele azt az élvezetes, néha könnyűnek tűnő, néha bonyolultabb játékot, amit irodalomnak nevezünk. Az angol apától és jamaicai anyától 1975-ben Londonban született Zadie Smith 25 éves volt első regénye, a Fehér fogak megjelenésekor. A könyv számos díjat nyert, s 2002-ben négyrészes tévésorozat is készült belőle. Ma már a kortárs brit irodalom egyik legsikeresebb, legolvasottabb (több mint 40 országban megjelenő) szerzője; regényíróként, novellistaként és esszéíróként is bravúros művek alkotója. Férjével és két gyermekével ma már főként New Yorkban él (egyetemen tanít), s így a brit, az amerikai és a jamaicai élet egyaránt jelen van az írásaiban, melyek ugyanakkor a klasszikus és kortárs világirodalomból és korunk popkultúrájából is táplálkoznak.

Az ember ősidők óta visszaél a háziasított vagy idomított állatok iránta való hűségével, lojalitásával, és céljai érdekében sosem habozott feláldozni négylábú barátait. Amikor az embereknek háborúzni támadt kedvük, mindig magukkal vitték a csataterekre az egész konfliktusból mit sem értő lovakat, málhás öszvéreket és szamarakat vagy éppen a harci kutyákat és elefántokat. A tudomány fejlődésének köszönhetően a múlt században a kutatóknak sikerült „szót érteniük” a legintelligensebb tengeri állatokkal, a delfinekkel is, akik ezért rögtön magukra vonták a hadseregek és a titkosszolgálatok érdeklődését. Robert Merle az elsők között hívta fel a figyelmet ennek veszélyeire 1967-ben megjelent, Állati elmék című regényében, amelynek alapján utóbb nagy sikerű film is készült (A delfin napja, 1973). Az akár science-fictionnek, akár politikai thrillernek is nevezhető történet főszereplőit, a Sevilla professzor vezette kutatóközpont delfinjeit egy napon a katonai hírszerzés elszállíttatja. Nem sokkal ezután a hírhedt Tonkini-öbölben felrobban az USA Little Rock nevű cirkálója, és az amerikaiak Kínát teszik felelőssé a hajó pusztulásáért. Az egész világ aggódva figyeli a fejleményeket: vajon elkerülhető-e még a III. világháború?

A fiatal, csinos és igen sokat füllentő Victoria Jonest éppen most rúgták ki rém unalmas gyors- és gépírói állásából, amikor egy parkban a véletlen összehozza egy jóképű fiatalemberrel. A lány egyből beleszeret Edwardba, akiről csak annyit tud meg, hogy főnökével, a kultúráért élő-haló dr. Rathbone-nal egy különös misszió miatt hamarosan Bagdadba utazik. Victoria gondol egy merészet, és elhatározza, hogy ő is Bagdadba megy Edward után - csak hát egy vasa sincs az útra.A szerencse azonban a nyomába szegődik, és egy gazdag amerikai hölgy kísérőjeként végül sikerül Bagdadba érkeznie, ahol a nagyhatalmak képviselői pont ebben az időszakban fogják megrendezni a konferenciájukat. Az egyik éjjel Henry Carmichael, aki a konferenciát meghiúsítani akaró titkos szervezet után nyomoz, szúrt sebbel esik be Victoria szobájába. A lány ezáltal a nagypolitikát befolyásolni akaró nemzetközi összeesküvés elleni harc kellős közepébe csöppen...

A 19. század végén a kairói Ben Ezra zsinagógából egyedülálló dokumentumok gyűjteménye látott napvilágot, köztük egy rejtélyes levél, melyben Moniou rabbija egy prozelita asszony tragikus sorsáról számol be az első keresztes hadjárat időszakában.  Stefan Hertmans ebből a forrásból kiindulva írja meg regényét, amely egyszerre varázsol a középkorba, és vet fel mai erkölcsi kérdéseket. Egy normann származású keresztény nő beleszeret egy zsidó fiatalemberbe, és hátrahagyja egész addigi életét: vagyonát, nemesi nevét, hitbeli meggyőződését. Franciaországot átszelve a fiú családjához, Provence-ba menekülnek üldözőik elől, ám csak ideiglenesen lelnek menedékre - 1095-ben II. Orbán pápa háborút hirdet a Szentföld visszaszerzésére, fellángolnak a régóta izzó vallási ellentétek. A Moniou izraelita közösségét sújtó véres pogrom hatására a lány újabb viszontagságokkal teli utazásra kényszerül: ezúttal Jeruzsálem felé, hogy a keresztes hadakat követve visszaszerezze elrabolt gyermekeit.  Csaknem ezer évvel később az ő útját ismétli meg maga a szerző. Elbeszélésében a két messzi világ egymásra vetül, feltárva mindazt, ami az idők során megváltozott, és láthatóvá téve azt a keveset, ami megmaradt...  A fordult szív magával ragadó történet kiszolgáltatottságról és bátorságról, gyűlöletről és szeretetről - és mindenekelőtt az emlékezés fontosságáról.

Hétről hétre egy különös magánhirdetés jelenik meg a Timesban: „Boldog? Ha nem, keresse fel Mr. Parker Pyne irodáját!". A nyugdíjas Parker Pyne ugyanis a boldogság szakértője és a boldogtalanság kérlelhetetlen ellenfele. Mr. Pyne hosszú évek alatt összegyűlt tapasztalataira támaszkodva, statisztikai alapon dolgozik, ám leghatékonyabb fegyvere mégis a kiváló emberismerete. Ügyfelei közt megtaláljuk a kemény munkával felkapaszkodott, újgazdag özvegyet, akit már minden luxus untat, a külföldi szolgálatból hazatért, de új izgalmakra vágyó őrnagyot és az egyetlen fia könnyelmű eljegyzése miatt izguló, aggódó anyát is. Miközben sikerrel bogozza ki a boldogtalanságot okozó szálakat, Parker Pyne hálóján több bűnbanda - köztük emberrablók és gyémánt tolvajok - is fennakad.

Chuck Palahniuk bemutatkozó regénye egy új generáció valóságos bibliája lett. Névtelen kisember hőse lélekölő hivatali munkáját és fogyasztói rabszolgalétét megelégelve lázas ámokfutásba kezd, fészekrakó életmódját előbb önpusztító párharcokra, majd nagyvárosi terrorakciókra cserélve, a háta mögött hagyott nagy amerikai Álmatlanságból mind közelebb sodródva a totális tagadás tébolyához. A Harcosok klubja egyszerre adrenalindús akciófolyam, csavaros thriller és szívszorító románc, de mindenekelőtt egy kíméletlen önvizsgálat története: kis anarchista szakácskönyve nem a jóléti társadalom felszámolásához kínál kétes hitelű recepteket - oldalain inkább a menekülés lehetőségeivel, majd lehetetlenségével történő szembesülés revelatív erejű krónikája pereg másodpercenként 24 filmkockás sebességgel. Nem csoda, hogy a kultuszkönyvből - 1999-ben, David Fincher rendezésében - ragyogó kultuszfilm is készült.

Versírást nem lehet tanulni, nem? Költőnek születni kell! Megszületik: kisfiú, kislány vagy költő? Akkor külön tesszük a babát. Naná, vízszerelőnek meg focistának is születni kell. Minden olyan munkához, amit szívvel-lélekkel végzünk. A költészet műveléséhez nem elég a hatalmas szív és máj, mint a nótázáshoz. Meg az ihlet sem, amitől habzik a szánk, és rángatózni kezdünk. Nem árt némi erőnlét, gyakorlás, csak épp az irodalmi izomzat nem látszik a strandon. Annál inkább megfigyelhető a javuló szövegminőségen. Lackfi János egyetemen, fesztiválon, versműhelyekben, internetes fórumokon több mint húsz éve tanít írástechnikai trükköket fiatalok és felnőttek sokaságának. Ezeket a tapasztalatait összegzi most gyakorlatias könyvében, hogy minél többen nekilássanak az irodalmi fekvőtámaszozásnak, és kigyúrhassák magukat. A kötetet használva bárki megtanulhat kicsit jobban írni, mint ahogy eddig tette. Több tucat feladat vár az aktív olvasóra ebben a pörgős, életszagú kézikönyvben. Ugyanis a költészet az életről szól, meg persze halálról, szerelemről, családról, nyelvről, Istenről, örömökről, fájdalmakról. És közben nem olyan nagy kunszt egy kis rímelést vagy anapesztust tanulni. Meg a szabad vers szabályait. Kézműves költészetet. Mert hogy ez jó mulatság, jó buli, jó játék. Akkor is, ha olykor véresen komoly játék.

A szervezett bűnözésről talán még soha senki nem írt olyan döbbenetes leleplező könyvet, mint Roberto Saviano, ez az olasz fiatalember, aki eleinte csak kíváncsi volt arra, hogyan működik a nápolyi kikötő, ahol naponta gigantikus mennyiségű áru halad át - jó része illegálisan. Elszegődött hát dolgozni egy kínai üzletemberhez, s aztán lassanként szenvedélye lett, hogy mindent megtudjon a régió gazdaságát irányító Rendszerről. Mert a tagjai csak így nevezik a Camorrát, ezt a halálos maffiaszervezetet, melynek csápjai messze túlnyúlnak a régión, sőt Olaszországon is. Saviano egymás után keresi fel a bűncselekmények helyszíneit, látja a klánháborúk során meggyilkolt maffiózókat éppúgy, mint a hidegvérrel vagy épp borzalmas kegyetlenséggel megölt ártatlan embereket, akik épp csak a Rendszer útjában álltak. Mindent meg akar tudni, mindent meg akar érteni - legfőképpen azt, lehetséges-e hatékonyan szembeszállni ezzel a szervezettel, amely tönkretette szűkebb hazáját, Nápolyt és környékét, ahol a törvényeket a maffia a hozza, s ahol a hatalom, a pénz és a vér az élet szentháromsága. Ő maga - a Gomorrával és a többi könyvével - már megtett mindent, amit egy ember megtehet.

"Szeretek filmzenét, színházi kísérőzenét írni, de balettet is (...)de a dalírástól sehogy sem lehet engem eltéríteni, a végén mindig oda lyukadok ki." Ez az a Presser Gábor, akit jól ismerünk. Aki nekünk írja a dalt és nekünk énekel. De most itt ez a könyv, több száz oldalnyi sajátkezű Presser-szöveg: emlékek, jegyzetek, meglátások, tévedések, megtörtént - vagy a szerző szerint megtörtént - valós események, hallomások, látomások, dokumentumok és áldokumentumok, dalszövegek, filmnovellák, fotók, lábjegyzetek, netán még kották is. Presser Gábor elérkezettnek látta az időt, hogy elmondja, ő hogyan élte meg a "Presser-sztorit". Azt a történetet, aminek hosszabb vagy rövidebb fejezeteit oly sokan ismerik az Omegától (1967) az LGT-n át - leginkább a dalain keresztül. A személyes hangú életrajzi könyvből most új megvilágításba kerülnek egy legendás korszak ismert (és ismeretlen) történetei, beleshetünk a stúdiók, a Vígszínház kulisszái mögé, és olvashatunk a "barátok és ellenségek" közt, munkával eltöltött több, mint 50 évről. Presser megírta az év egyik legjobban várt könyvét, amit oly sokan szeretnének ajándékba kapni. A könyv második része 2021-ben érkezik.

Rúzsa Magdolna első mesekönyve és a történet alapján készülő Angyalkert című musical részletei a CD-mellékleten. Pollyt, a csodálatos hanggal megáldott kislányt konok betegség gyötri. Lázálmából egy gyönyörű helyen, mézillatú fák és éneklő virágok között ébred. Az Angyalkertben őrangyalok, egy beszélő macska, a madarak kórusa veszi körül, akik kiderítik, a kislány tévedésből került hozzájuk, és ha nem ér haza időben, beteljesül a gonosz Démia ördögi terve és leghőbb vágya: nem lesz többé zene, és sötétség borul a Földre. Vajon sikerrel jár Gábriel, Ámor és Polly? - erről szól a népszerű énekesnő első mesekönyve, mely alapján musical is készül, aminek részletei a könyv mellékletében található CD-n hallhatók először. Rajzolta: Matyus Dóra és Máthé Kata

Hercule Poirot levelet kap a Kingfisher Hill egyik fényűző villájában élő Richard Devonporttól. A fiatalember arra kéri a mesterdetektívet, hogy mentse meg halálra ítélt menyasszonyát, aki beismerte, hogy megölte Richard bátyját, Franket. Poirot-nak több rejtéllyel is szembe kell néznie: egy ismeretlen ifjú hölgy bevall neki egy gyilkosságot, egy másik, zavart viselkedésű nő pedig azt állítja, hogy az élete veszélyben forog. A nyomozó ez alkalommal is Catchpool felügyelővel az oldalán igyekszik megválaszolni az egyre szaporodó kérdéseket. Ki ölte meg Franket? És miért kellett meghalnia? Kit ölhetett meg az ismeretlen ifjú hölgy? Milyen szerepe van a bűnügyben az Éjféli találkozó című regénynek? A rejtélyek megoldásához Poirot-nak igencsak meg kell dolgoztatnia a kis szürke agysejtjeit...

A Köszönöm, Prospero! Huszti Péter önéletrajzi trilógiájának harmadik kötete. A legendás szerepek sokaságát eljátszó színművész életműve - szerencsére - még korántsem zárult le, de itt elmesélt történeteiben olykor mégis tetten érhető az összegzés szándéka. Huszti Péter ez alkalommal is a tőle megszokott pontos és szép szavakkal tárja elénk emberi és művészi tapasztalatainak kvintesszenciáját. A korábbi kötetekhez hasonlóan, e könyv lapjain is gyakran felbukkannak a nagy elődök és az egykori kollégák, hol vidám, hol szomorú történetek idézik fel a ma már az égi színházban játszó hajdani barátokat. A kötet egyik különösen izgalmas fejezetében Huszti Péter megosztja velünk azt a titkot is, hogyan, milyen forrásokból, élményekből, mélyen megélt érzelmekből táplálkozik, születik meg egy-egy színházi előadás. "Titokzatos világ a színház. Egyre veszedelmesebben szív be minket a tragédia örvénye. A padlás szűk tere, az összezártság különös hangsúlyt adott a gesztusoknak, szemvillanásoknak, félbehagyott mondatoknak, elhallgatott szavaknak." Huszti Péter

Szöllősi Mátyás Illegál című új kötete két különös kisregényt tartalmaz. Az első történet, a Vendégjáték, egy ügyvéd és egy fiatal, emberöléssel gyanúsított zenész izgalmas és feszültségekkel teli párbeszédén alapul, amin keresztül Szöllősi szemérmesség nélkül mutat rá a pénz, a gátlástalan hatalom, a korrupció, a drogok és a hétköznapi rasszizmus mai magyar társadalomban meglévő jelenlétére. Amellett, hogy a kisregény az említett témákat a maguk brutalitásában ábrázolja, azt is kibontja, hogy miként vonódhat be valaki, akár akaratlanul is, az általuk befolyásolt folyamatokba, és hogyan válhat egy már működő rendszer kiszolgálójává vagy épp áldozatává. A kötet címadó szövege a jelenből kiindulva vezet vissza a kilencvenes-kétezres évek fordulójához, és az underground kultúra mélyrétegeinek fontos és izgalmas részét tárja fel az olvasó előtt, az akkoriban alkotó graffitizők veszélyes világát idézi meg. A finom lélekábrázolás, az események és a gondolati folyamatok alapos bemutatása, a képszerűség, akárcsak a korábbi írásaiban, az új Szöllősi-kötetben is egytől egyig kulcsfontosságúak. Az időben és térben egyaránt több szinten játszódó történetek körültekintően érzékeltetik, hogy a személyes érintkezést egyre inkább helyettesíteni hivatott, virtuális térben zajló kommunikáció miként hálózza be szinte észrevétlenül az életünket, és tereli át azt egy kezelhetetlen síkra, ahol a félelmek gyakran irreálisak, és az érzelmek nem feltétlenül valós tapasztalatokból táplálkoznak.

Az irodalmi siker sokféle lehet. Ismerünk például bombasikert és kasszasikert, közönségsikert és szakmai sikert, tiszavirág-életű sikert és örök sikert, hazai sikert és világsikert - na és ezek számtalan kombinációját... Molnár Ferenc színdarabjaival meghódította Európát és Amerikát, Babitsék ("a szakma") mégis átnéztek rajta. Rejtő Jenő olvasók és írók újabb és újabb generációinak rajongását vallhatja magáénak, a kánon és a külföld mégse kért belőle. Bródy Sándor valóságos irodalmi sztár volt a maga korában, mára azonban mintha megkopott volna a Nap lovagjának csillogása. A példákat sorolhatnánk még sokáig. És ez a könyv sorolja is... Szederkényi Olga irodalmi párosinterjúinak központjában mindig egy-egy sikerszerző (irodalmi popikon), esetleg ikonikus regényhős áll, és az interjúalanyokkal elsősorban az adott siker titkát próbálják megfejteni. Mit tudott Shakespeare, hogy darabjait világszerte teltházzal játsszák több mint 400 éve? Mivel bűvöli el a szakmát és közönségét egyaránt Szabó Magda? Mi a titka Agatha Christie-nek, akinek eladási példányszámai a Biblia eladási rekordjait közelítik? Mitől töretlenül népszerű még ma is az Egri csillagok? Egyáltalán, megfejthető-e az irodalmi siker titka? Akit azonban egyáltalán nem érdekel a siker, se annak titka, csak szereti az irodalmat, az is bátran vegye kezébe ezt a kötetet. A lebilincselő interjúk ugyanis újra bebizonyítják a régi igazságot: az irodalomnál csak egy jobb dolog van, az irodalomról való beszéd.

Akárcsak Rob a Pop, csajok, satöbbiben - ki ne emlékezne rá? -, az új Hornby-regény főhőse, Joseph is DJ szeretne lenni. De egyelőre csak egy hentesboltban dolgozik (egyéb részidős munkák mellett), és csak álmodozhat arról, hogy az első trackje bombasiker lesz. Emellett még arról a kedves, sötét hajú nőről szokott álmodozni, aki minden szombaton megjelenik a boltban; miközben tudja, hogy semmi értelme, hiszen a nő sokkal idősebb nála... Igen, a kedves, sötét hajú nő Joseph miatt szeret ebbe a boltba járni - miközben tudja: semmi értelme, hogy akár csak elkezdjen fantáziálni róla. Mert neki a válás után most egy jóravaló, idősebb férfit kellene találnia... Az Olyan, mint te azzal a meglepetéssel szolgál, hogy miközben ugyanolyan élvezetes és érzelmes komédia, mint a korábbiak, Hornby még mindig tud újat mondani a párkapcsolatokról - és mellesleg arról is, hogyan élték/élik át a brit emberek a Brexittel járó őrületet.

Valahol Kelet-Európában 1939 őszén, a második világháború első heteiben egy kisfiút egy távoli falu rejtekébe küldenek a szülei. A nevelőanya hamarosan meghal, a sötét hajú, kreol bőrű fiú – akit a babonás hiedelmek között élő és a náciktól meg a szovjetektől egyaránt rettegő falusi emberek zsidónak vagy cigánynak néznek – az elkövetkező négy esztendőben faluról falura kóborolva az emberi kegyetlenség számtalan formájának lesz elszenvedője vagy tanúja. Kosinki hol nyers realizmussal, hol borzongató és a borzalmakat mintegy tagadó költői szépséggel írja le az egyre sorjázó bestiális kínzásokat, s ahogy a könyv egyre szürreálisabb módon tobzódik a kegyetlenségben, azt érezzük, ez a történet mitikus jelentőségűvé nő, olyan írói látomássá, amely – a XX. század és kiváltképp a második világháború tapasztalatainak birtokában – az ember lecsupaszított énjét kutatja a történelem tomboló embertelenségében.