Helikon Kiadó strana 50 z 69

Jerry Burton egy repülőszerencsétlenség után az orvosa tanácsára vidékre költözik húgával, Joannával, hogy nyugodt körülmények között tudjon lábadozni. A csendes kisváros lakói hamar tudomást szereznek érkezésükről, és sorban bemutatkozó látogatást tesznek náluk. Burtonék nyugalmát azonban hamar megtöri egy helyben feladott, rosszindulatú névtelen levél, melyet újságokból kivágott szavakból és betűkből állítottak össze, és benne Joannát ordenáré módon sértegetik, sőt meg is rágalmazzák. Rövidesen az is kiderül, hogy nem egyedi esetről van szó, ami az újonnan jött "idegeneknek" szól - Dr. Griffith ugyanis beszámol róla, hogy Lymstockban már többen kaptak hasonló névtelen levelet, köztük ő maga is. Rövidesen azonban a bosszantó helyzet tragédiába fordul: egy újabb névtelen levél hatására valaki öngyilkos lesz...

Patrick Bateman, az Amerikai psycho gazdag, fiatal és jóképű főszereplője a Wall Street-i yuppie-k gondtalan aranyéletét éli a 80-as évek végének Manhattanjében. Mindennapjainak elmaradhatatlan kellékei az elegáns ruhák és márkás luxuscikkek, a méregdrága éttermek és egzotikus ételköltemények - ám e ragyogó felszín mögött perverz vágyak és pusztító ösztönök rejlenek. Bateman valójában ugyanis pszichopata sorozatgyilkos, aki a személyisége helyén tátongó hiányt újabb és újabb orgiákkal, valamint egyre rafináltabb kínzásokkal és mészárlásokkal igyekszik kitölteni. Ám a kényszeres testi-lelki szadizmusból nem látszik kiút, Bateman egymás után hág át minden elképzelhető erkölcsi határt, még akkor is, amikor egy magánnyomozó felbukkanásával már a lebukás veszélye fenyegeti... Bret Easton Ellis mindössze huszonhat éves volt, amikor megírta minden idők egyik legradikálisabb amerikai nagyregényét, melyet már a kezdetektől fogva szélsőséges reakciók kísértek. Eredeti kiadója a már kifizetett jelentős előlegek ellenére is inkább visszakozott az Amerikai psycho publikálásától, a regény 1991-es megjelenését követően pedig egyes kritikusai nyilvánosan követelték a regény betiltását, a szerző több halálos fenyegetést is kapott. Mindazonáltal az Amerikai psycho sokkalta több egyszerű "botránykönyvnél". Mesterien felépített, komplex és önironikus szöveggel van ugyanis dolgunk, mely egy egyszerre zsigerien felkavaró, sötét humorú és elgondolkodtató horrortörténetként viszi színre a társadalmi kiüresedés drámáját. Az Amerikai psycho harminc év után is változatlanul aktuális szembesítés egy perverzióval és őrülettel teli világgal, amely már nem kedvez az ártatlanoknak.

David Mitchell bravúros felépítésű, virtuóz nyelvezetű művében az összefonódó életek minden időbeli és térbeli határt átlépve hatnak egymásra. A lelkek korokon és kontinenseken át vándorolnak, akár az égbolton átvonuló felhők. A könyvben kibontakozó történetek, a zaklatott életű ifjú zeneszerző Felhőatlasz szextettjének hangszereihez hasonlóan, hat különböző hangon szólalnak meg, mindegyik "a maga sajátos kifejezésmódján, hangsorán, hangszínén". Ahogy a zeneműben a hangszerek, a könyv első részében "a szólók sorra megszakítják egymást", majd a másodikban "sorra befejezik szólamukat". Mindegyik történet önmagán túlmutatva keresi a választ az élet nagy kérdéseire. Ki irányítja a sorsunkat: mi magunk vagy valamilyen külső erő? Képesek vagyunk-e tanulni a múltban, az előző életek során elkövetett hibákból? Az összefonódó sorsok szólamait a keresztutalásokkal és visszatérő motívumokkal átszőtt Felhőatlasz tökéletes harmóniaként szólaltatja meg az olvasóban.

Klara, a gyermekek számára kifejlesztett Robotbarát az üzlet kirakatában várja leendő tulajdonosát. Addig is az utca épületeit, a járókelők viselkedését és a Nap járását, áldásos tevékenységét szemléli. A humanoid tulajdonságokkal rendelkező robot gyermeki ártatlansággal próbálja megérteni a körülötte zajló eseményeket. Miután otthonra lel, legjobb tudása szerint igyekszik Josie és családja segítségére lenni; naiv világlátásának köszönhető páratlan optimizmusa reményt ad a beteg lány szüleinek. Klara megfigyelései a változó világról és az emberi természetről nem csupán a robot racionalitásáról, hanem érzelmeiről is tanúskodnak. Klara feltétel nélkül hisz az általa mindenhatónak vélt Nap jóságában, amelynek fénye és melege végigkíséri a történetet. A regény világa - a közeljövő világa? - nem radikálisan más, mint a miénk, de éppen ettől annyira felkavaró lassacskán szembesülni azzal, hogy az ember még magányosabb lett, az emberi kapcsolatok sekélyesebbek, a társadalmi egyenlőtlenségek még nagyobbak. És talán vigasz, talán nem, de mélyen elgondolkodtató, hogy mindez egy olyan robot elbeszélése nyomán tudatosul bennünk, aki megtanul szeretni. A 2017-ben "nagy érzelmi erejű regényeiért" Nobel-díjjal kitüntetett japán származású brit író, Kazuo Ishiguro olyan világsikerű regények szerzője, mint a Napok romjai, a Ne engedj el... és Az eltemetett óriás. Témáját és gondolati ívét tekintve minden újabb műve meglepetés - van köztük a mélységes múltból a mi korunk emberéhez szóló allegória, van a közeljövőben játszódó disztópia, van, amelyik Japán második világháborús vereségének lelki hatásait elemzi, és van olyan, melynek fő motívuma a zene -, de mindegyiket összefűzi az a sajátos látásmód, melynek kapcsán eszünkbe juthat ugyan Franz Kafka, Marcel Proust vagy Vladimir Nabokov, de Ishiguro írói világa végső soron egészen eredeti: olyan különös fénytörésben láttatja a szorongó emberi lelket, mint senki más.

"Már jómagam is csupán megvonom a vállam, ha arról értesülök, hogy valaki meghalt. Olyankor elismétlem, amit a tralfamadoriak szoktak mondani a halottakról. Íme, ezt szokták róluk mondani: ,,Így megy ez." Az ötös számú vágóhíd a világirodalom egyik legnagyszerűbb háborúellenes regénye. Főhőse, Billy Pilgrim elszabadul az időben, és zsiráfok meg gyakorlózubbonyos csecsemők, bombák meg ellopott teáskannák társaságában nézi, amint halál és művészet járja szolgálati keringőjét, most, a múltban és mindig, a Földön és a Tralfamador bolygón. Hozzá madarak csicsergik: Nyitni-kék. Így megy ez..

A Halál a Níluson a szerző talán legzseniálisabb regénye, melyben a híres belga nyomozó, Hercule Poirot épp a szabadságát tölti egy luxushajón. A tökéletesnek induló hajóút hamar tragédiába torkollik, és a "véletlenül" épp a közelben tartózkodó Poirot önkéntelenül is nyomozásba kezd. Ahogy már megszokhattuk, jóformán mindenki gyanúba keveredik, és ezeknek a trükköknek akkor is szívesen bedőlünk, ha ismerjük a történetet, és annak végkifejletét, mert annyira lenyűgöz minket Poirot kitartása, és ragaszkodása a "módszerességhez", mellyel elszántan halad a végső leleplezés felé. Nem véletlen, hogy a váratlan fordulatokban gazdag regényből számos filmadaptáció készült. 2020-ban Kenneth Branagh vállalkozott rá, hogy Michael Green szövegkönyve alapján vászonra vigye a csavaros eszű belga nyomozó nílusi vakációját.

Cserna-Szabó András Fél négy című első könyve 1998-ban, a Fél hét című második kötete 2001-ben, a Félelem és reszketés Nagyhályogon című novellaciklusa 2003-ban jelent meg. A szerző első három könyve - melyet nemcsak a címek első három betűjének azonossága, de közös atmoszférájuk is egybefűz - először jelenik meg egyetlen kötetben.

Az 1974-ben szamizdat kiadásban megjelent Sörgyári capriccióban Hrabal végtelen szeretettel és fergeteges humorral festi meg édesanyja, nevelőapja és nagybátyja portréját. A regényben Maryškaként szereplő édesanyja bőrébe bújva egyes szám első személyben mesél a nevelőapja, Francin vezette sörgyár hétköznapjairól, és főleg arról a naponta ismétlődő varázslatról, amellyel ez az örökké vidám és életteli fiatalasszony az ujja köré csavarja egy cseh kisváros szinte minden lakóját. A hosszú ideig náluk vendégeskedő Pepin bácsi személyében Maryška nagyszerű segítőtársra lel hóbortos ötleteinek megvalósításához, az olvasók pedig könnyesre nevetik magukat a pepini anekdoták szüntelen áradatában. A regényt Jiří Menzel adaptálta mozivászonra (1980), s a film ugyanolyan remekmű lett, mint az alapjául szolgáló könyv.

A vadnyugat története indián szemmel A Wounded Knee-nél temessétek el a szívem fél évszázada látott először napvilágot, de hatása ma is ugyanolyan erőteljes, mint ötven évvel ezelőtt, amikor nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az amerikaiak szembenézzenek őseik korábban egyértelműen dicsőségesnek tekintett "honfoglalásának" kegyetlenségével. A Vadnyugat története az indiánok szemszögéből az egyre telhetetlenebb telepesekről, a fehérek által sorozatosan megszegett szerződésekről, véres csatákról és egész indián törzsek elpusztításáról szól. Az őslakosok gyermeki hiszékenységét kihasználó amerikai kormány - habár látszólag az ő érdekeiket is védte - képmutató, hazug módon fosztotta ki a bennszülöttek természetes élőhelyeit. A fehér faj "feltartóztathatatlan haladásának" útja az indiánok otthonukból való kiűzetésén és gyakran lemészárlásán keresztül vezetett. A hivatalos dokumentumokat felhasználó könyv lapjain a különféle indián törzsek főnökei és harcosai saját szavaikkal számolnak be mindazokról a tettekről, amelyek egyértelművé teszik: a magát akkor felsőbbrendűnek tekintő fehér ember erkölcsileg semmilyen módon nem indokolható népirtást hajtott végre.

Miss Marple másfél évvel azután, hogy sikeresen megoldott egy rejtélyt az Antillákon, levelet kap volt "nyomozótársától", a goromba, de aranyszívű Mr. Rafieltől. Az időközben elhunyt férfi ügyvédei útján egy levélben - mintegy személyes szívességként - arra kéri az idős hölgyet, hogy segítsen neki igazságot szolgáltatni egy bűnügyben. Igen, ám, de a levél semmi konkrétumot nem tartalmaz, csak azt, hogy Miss Marple-nak Nemezisként, a megtorlás istennőjeként kell harcba szállnia, és a küldetés teljesítésére kerek egy évet kap. Mr. Rafiel egy rejtélyes bibliai idézettel zárja sorait. Miss Marple nem is lenne Miss Marple, ha nem fogadná el a talányos megbízatást - ám az első próbálkozása zsákutcába fut. Szerencsére az elakadt nyomozást Mr. Rafiel túlvilági üzenete mozdítja el a holtpontról.

Volt valamikor a Szovjetunióban egy szupertitkos város, melynek kutatóintézetében fantasztikus vegyészek dolgoztak. Állatok sokaságát s gyakran embereket ("próbababákat") is feláldozva fejlesztették ki azokat a mérgeket, amelyekről most, évtizedekkel később gyakran hallunk a hírekben. Kalityin professzor is ebben a városban dolgozott egészen a Szovjetunió felbomlásáig - majd emigrált, és magával vitt egy kis flakonnal nagy alkotásából, a Debütáns nevű méregből, amely már-már tökéletes, mert nem hagy semmilyen nyomot az áldozat szervezetében. Új külsőt, új identitást kapott, de tudja, hogy így is veszélyben forog az élete. Az orosz titkosszolgálat nem felejt, és akár hosszú évek múltán is bosszút állhat az árulón. S most érzi, majd már tudja is, hogy jönnek érte - s valószínűleg az általa kifejlesztett méreggel akarják majd megölni. Szergej Lebegyev regénye - amely thrilleres fikcióba oltva nemcsak a fő orosz méreglaboratórium történetét meséli el, hanem a benne dolgozó emberek gondolatait, indítékait (ha úgy tetszik, a lelküket) is igyekszik átvilágítani - hátborzongató véletlen egybeeséssel épp akkor jelenik meg a világ számos országában, amikor a Putyin-rendszer számára legveszélyesebb orosz ellenzéki politikust próbálták méreggel meggyilkolni.