Helikon Kiadó strana 48 z 115

Egy elromlott robot áramköreiben régen halott űrhajósok személyiségének töredékei élnek tovább, s az éjszakánként felhangzó titokzatos morzejelekben újra meg újra végigélik tragédiájukat... Tökéletesen emberi külsejű robotűrhajósok szövögetik számítógép pontosságú hideg terveiket próbaútjukon, ahol senki sem tudhatja a másikról, robot-e vagy ember.... Egy robot a névtelen bolygón hegymászásra adja a fejét - elromlott-e vagy a sportszellem ébredt föl benne? És mi okozta két kutató rejtélyes halálát a Hold túlsó felén? Az izgalmas, fantasztikus kalandok főszereplője Pirx, nem szuperhős, hanem kedvesen emberi, talpraesett, bár kicsit félszeg, „a jámborságig becsületes", nagyon rokonszenves pilóta. Kadét korától tapasztalt parancsnok koráig kísérjük végig hol hátborzongató, hol humoros kalandjait.

1975. július 30-án eltűnt Jimmy Hoffa - s hogy mi lett vele, ki ölte meg (ha megölték), az évtizedeken át rejtély maradt. Hoffa neve a magyar olvasónak talán nem sokat mond, de fénykorában mindenki ismerte Amerikában: részben úgy, mint aki óriási érdemeket szerzett az amerikai szakszervezeti mozgalomban, részben pedig úgy, mint aki - köztudottan - jó kapcsolatokat ápol a maffiával, pontosabban ő az ország egyik legfőbb maffiózója. Charles Brandt könyvének elolvasása után az ember garantáltan máshogy fog tekinteni a XX. századi amerikai történelemre - nemcsak Hoffa gyilkosát ismerjük meg belőle: egy olyan embert, aki a második világháborúban megtanult hidegvérrel ölni, s ezt a képességét a maffiával összefonódott szakszervezetek számtalanszor felhasználták; nemcsak azt, hogy egy profi gyilkos hogyan lehet egyúttal - a maga módján - mélyen érző ember; hanem azt is, hogy milyen megdöbbentő mértékben befolyásolták a mindenkori amerikai vezetés politikai döntéseit a szervezett bűnözés érdekei - miközben ádáz küzdelem is folyt a „keresztapák" ellen. Charles Brandt könyve nem hollywoodi történet - nem „jó fiúk" és „rossz fiúk" harcáról szól, hanem egy zavaros, erkölcsi dilemmákkal teli, távoli (vagy talán mégsem olyan távoli?) világról, amelyben lélegzetelállító gengszterfilmek peregnek - a valóságban. Brandt könyve alapján készült Martin Scorsese új filmje, olyan nagyszerű színészekkel, mint Robert De Niro, Al Pacino, Joe Pesci, Anna Pacquin és Bobby Cannavale.

A híres beatköltő századik születésnapja előtt megírta irodalmi testamentumát - egy olyan önéletrajzi regényt, amelyben nemcsak saját életét tekinti át, hanem katasztrófa felé sodródó civilizációnk állapotát is.  Lawrence Ferlinghetti lázas, szenvedélyes, áradó, varázslatos szövege újra és újra visszatér a gyermekkori traumáihoz, magányához, árvaságához, párizsi egyetemista éveihez és a második világháborúhoz (amikor részt vett a D-napi partraszállásban), miközben a beatnemzedék más nagyjait - Ginsberget, Kerouacot és Burroughst - is rendre megidézi. A Kicsi Fiú fáradhatatlan számvetés az élettel járó minden fájdalommal és eksztázissal, egyszerre nosztalgikus és lázadó kiáltvány az elvesztett ártatlanság mellett, tehetetlen haragtól izzó, ugyanakkor fanyar iróniával árnyalt elmélkedés az emberi nemről, amely végtelen mohóságában tönkreteszi önmagát és a bolygót - megrázó ébredés az amerikai álomból egy globális kataklizma előjeleire.

A nem túl távoli jövőben járunk, az egykoron hatalmas Oroszhon már csak halovány árnyéka egykori önmagának. A főváros és a fellázadt régiók közötti polgárháborút követően az ország romokban hever, a távkommunikáció és -közlekedés lehetőségei minimálisra szűkültek, a túlélők többsége vonatállomásoknál kiépített erődökben meghúzódva folytat mindennapos küzdelmet a tömegpusztító fegyverek toxikus utóhatásaival. A „Széthullás" után Moszkóviára zsugorodott birodalom keleti határa a Volga mentén húzódik; az immáron hajózhatatlan, mérgező vizű folyó egyetlen megmaradt (és ezáltal kiemelt stratégiai fontossággal bíró) hídját ez egykori jaroszlavli abroncsgyár helyén létesített Poszt vigyázza.  Mi lehet vajon a másik oldalon? - pontosan senki sem tudja. A kínzó kérdés Jegort, a Poszt parancsnokának tizenhét éves mostohafiát sem hagyja nyugodni. A reménytelen szerelemtől és zenészi ambícióktól fűtött rebellis kamaszt egyre jobban vonzza a halálos ködbe burkolózó vasúti híd, amely talán a kiutat jelentheti számára a helyőrség szürke féléletéből.  Dmitry Glukhovsky legújabb könyve a Metró-trilógia világát kitágító posztapokaliptikus kalandregény, mely ugyanakkor egy égetően aktuális kérdést is tartogat olvasójának: milyen hosszú távú, talán jóvátehetetlen károkat okoz korunk egyre erősödő pszichológiai hadviselése; az az új, gyilkos erejű propaganda, amely a világ egy részén már elfoglalta az igazi politika helyét?

„A boldogságot nem lehet pénzért megvásárolni", tartja a mondás, de vannak, akik szerint megfelelő összegért cserébe valójában bármi megszerezhető - különösen Oroszországban. Így gondolja az oligarchák aranyéletébe belefásult Fjodor Szemjonovics is, és befizet egy speciális startup-szolgáltatásra, amely a lelki harmónia azonnali elérését kínálja. A projekt azonban túlságosan is jól sikerül: Fjodor véletlenül betekintést nyer az üdvözülés titkos szféráiba, ezért kénytelen egy bizarr rehabilitációs kúrán is részt venni, hogy visszanyerje a heveny megvilágosodás hatására megingott egykori „én"-jét, mielőtt személyiségét (és ezáltal kétes eredetű magánvagyonát) elveszítve végleg elmerülne a nirvánában.  Mindeközben Fjodor egykori osztálytársa és szerelme, Tánya is elindul az önmegvalósítás rögös útján. Egy titkos feminista csoport, a fallogocentrikus világrend ellen ezoterikus hadviselést folytató Új Vadásznők tagja lesz, és megtanulja fegyverként használni mindaddig elnyomott nőiességét.  És egyre csak közeleg Tánya és Fjodor újbóli találkozása - a „mágikus feminizmus" és az „újorosz individualizmus" végső összecsapása...  Viktor Pelevin továbbra sem fogyott ki a rá jellemző abszurd történetekből és eszement ötletekből, amelyek világszerte népszerűvé tették az olvasók körében. A Titkos pillantások a Fudzsi-hegyre szürreális-parodisztikus látlelet napjainkról: az újfeudalista elit szinte már felfoghatatlan gazdagságáról, a divat-buddhizmusról, a MeToo-mozgalomról és az új matriarchátusról, amely lassan, de biztosan felváltja a férfiuralmat a világban...

Presser Gábor, a magyar könnyűzene kiemelkedő egyénisége, a Vígszínház zenei vezetője 45 éves színházi múltja során még soha nem írt egyetlen énekesre szabott színpadi estet. Most megtette. Oláh Ibolya különleges, egyszerre kőkemény és végtelenül érzékeny karaktere, hányattatott sorsa és ragyogó tehetsége inspirálta őt a 27 dalból álló est megírására-válogatására. Saját szövegei mellett helyet kaptak a történetben Erdős Virág, Kántor Péter, Parti Nagy Lajos, Sztevanovity Dusán, Varró Dániel, Závada Péter, Borbély Szilárd, Szép Ernő és Fejes Endre versei is. A kötetben a dalszöveg-versek mellett a kortárs szerzők, illetve a dalok felvételénél közreműködő vendégművészek gondolatai, Ibolyának-Ibolyáról szóló üzenetei is helyet kaptak. A könyvhöz CD melléklet is tartozik, melyen a színpadi est teljes anyaga szerepel.

Annie egyszer csak rájön, hogy boldogtalan. Mint annyian mások is, amikor azt érzik, hogy megrekedtek egy kapcsolatban, amiben épp csak némi gyenge vonzalmat tudnak összekaparni magukban a párjuk iránt - héba-hóba. Annie párjában, Duncanben ugyanakkor olthatatlan szenvedély él egy rockzenész iránt - aki ráadásul már nem is rockzenész, mert 1986 óta egyetlen dala sem jelent meg. Még csak azt sem lehet tudni, hogy hol lakik és mit csinál azóta. Aztán egyszer csak mégis megjelenik egy új Tucker Crowe-album, pontosabban a legendás Juliet első, hangszerelés nélküli változata: a dalok a maguk csupasz egyszerűségében. Duncan zseniálisnak tartja őket, Annie pedig unalmasnak - és ahogy az lenni szokott, egy ilyen apró nézeteltérés végül mindent fenekestül felforgat az életükben... Sőt, Tucker Crowe életében is. A kilencvenes évek közepe óta, amikor megjelent a Pop, csajok, satöbbi, Nick Hornby a világ egyik legolvasottabb szerzője: párkapcsolatokról, nagy szerelmekről és nagy szakításokról, az összetört szív fájdalmáról, a popzenéről (ami leggyakrabban épp ezekről a fájdalmakról és örömökről szól) kevesen tudnak olyan édesbús történeteket írni, és biztosan senki sem Nick Hornby utánozhatatlan humorával. Nemcsak az olvasók, hanem a filmesek számára is ellenállhatatlanok Hornby könyvei: a Pop, csajok, satöbbi, az Egy fiúról és a Hosszú út lefelé után elkészült A Meztelen Juliet filmváltozata is, Jesse Peretz rendezésében.

Cserna-Szabó András legújabb regénye a Teremtéssel kezdődik, a világ megszületése után pedig korokon és helyszíneken száguldunk (vagy éppen ugrabugrálunk) keresztül. Azegyszerre szerteágazó és szorosan egybeszőtt történetfolyamban egyaránt felbukkan a címszereplő abbé, Martinovics Ignác, vagy éppen a szarajevói merénylők; Kosztolányi Dezső és Édes Anna, a gyermek Ottlik Géza és Ady Endre, Lenin és I. Lipót - továbbá törpék, lángossütők és dzsesszzenészek. Ha egy könyv a Teremtéssel kezdődik, nem is végződhet másképp, csakis az Apokalipszissel - és most sincs ez másképp. De amíg eljutunk a világ végéig, még megtudjuk, mitől egyszerre félelmetes, kétségbeejtő és nevetséges az életünk.

A dúsgazdag Nero Golden, amikor az Egyesült Államokba emigrál, úgy gondolja, maga mögött hagyhatja a múltat. "Római" nevet vesz fel, és három fiával együtt Manhattanben kezd új életet. Hogy honnan jött, nem számít, csak az, hogy itt is az élet császára lesz. Egyik szomszédjuk, az ifjú, filmrendezői ambíciókat dédelgető René azonnal megérzi benne a nagy sztorit: Nero alakja csupa titok - és a fiai is, mindegyik a maga különös módján, remek alakok lehetnek egy első filmben. Csak persze előbb meg kell fejtenie a titkaikat. René csak megfigyelő akar lenni - mint egy háborús fényképész, aki nem vesz részt a csatákban -, de élete egyszer csak ezer szálon összefonódik a család történetével: a nagy pénz, a művészet, a New York-i elit világával, meg a messziről jött emberek identitáskeresésének egyre bizarrabb történetével. S amikor egy gyönyörű orosz nő is megjelenik a színen, mint Nero új felesége, az Indiából jött család életében és az ő lelkében is minden tragikusan összekavarodik. Rushdie új regénye nemcsak egy bevándorlócsalád tragikus története, hanem Amerika elmúlt nyolc évének döbbent és döbbenetes látlelete is, elképesztően gondolatgazdag válaszkísérlet a nagy kérdésre: mi történt ezzel az országgal, hogy egyszer csak egy kegyetlenül ambiciózus, narcisztikus bohócot választott meg elnökének.

A költői ihlet és a szerelem vágya, Isten keresése és a török sorskérdések kutatása, a nyugati értékek és az iszlám fanatizmus összeütközése - ezekből az elemekből szövi a regényét Pamuk, és ezekért utazik haza Ka, a költő tizenkét évnyi száműzöttség után. Frankfurti csendes és immár ihlettelen élete után a kelet-törökországi kisváros, Kars óriási izgalmakat tartogat számára. És rejtélyeket is: azt próbálja kideríteni egy újság megbízásából, miért ölik meg magukat egymás után a karsi hívő lányok - csak azért, mert a világi hatalom nem engedi, hogy fejkendőt viseljenek? S miközben lassan kibontakozik a vágyott szerelem, és a költő végre lázasan írja újabb verseit, a baljós hangulatú, vallási konfliktusoktól felkavart városban úgy sodródik a tragikus eseményekkel, mint hópehely a szélben.

Az „egyperces" jelző már Örkény István életében közkedvelt kifejezéssé vált, s máig is temérdek szókapcsolatban idézik. Kevés olyan klasszikus írói lelemény akad, amely ennyire beépült volna nyelvünkbe, tudatunkba, mint az egyperces novella, Örkény műfaji találmánya. Humorán, prózatechnikáján, az irodalmi gondolkodást megújító szemléletén olvasónemzedékek sora nőtt fel. Magasfeszültség néhány oldalon, néhány sorban vagy csupán a címadásban. A huszadik század háborús-diktatúrás-forradalmas tapasztalatai, a jelenkor abszurditásai egy-egy villanásba sűrítve. Az írásokban ott az apró darabokra hullt közös ideák groteszk látványa - de megfordítva is: a banalitásokban az élet titokzatos szépsége. Mert Örkényt keserű nevetéssel ez a kérdés foglalkoztatta a leginkább: történelmi méretű kiszolgáltatottságában milyen a mégiscsak pótolhatatlan ember. Az Egyperces novellák kurta mítoszaiban hősök születnek: Janász Jenő, a fronton elesett nótafaragó katona, akinek épp elkezdett szerzeményét senki sem képes befejezni; Wolfné, a nevét elnyerő hivatali rabszolga; Zetelaki, a holta után is játékra kész színész. És persze Varsányiné, aki az elpusztult Budapesten is egérirtást vállal.

Amikor a gazdagok és szépek kedvence, a Kék Vonat befut Nizzába, a kalauz megpróbálja felébreszteni Ruth Ketteringet. Ám azzal szembesül, hogy a vagyonos amerikai örökösnő immár örök álomba szenderült - mi több, brutálisan meggyilkolták! Az ékszerei is mind eltűntek, köztük a legendás orosz rubin, a Tüzes szív is.

Cserna-Szabó András legújabb regénye a Teremtéssel kezdődik, a világ megszületése után pedig korokon és helyszíneken száguldunk (vagy éppen poroszkálunk, vagy ugrabugrálunk, vagy folydogálunk) keresztül. Panta rhei, vagyis „minden folyik", állította Hérakleitosz (és kétezerötszáz évvel később Vacsora János vízvezetékszerelő), és valóban, ebben a könyvben a fejezetek szinte átfolynak egymásba. Az egyszerre szerteágazó és ugyanakkor szorosan egybeszőtt, karneváli hangulatú történetfolyamban egyaránt felbukkan a címszereplő abbé, Martinovics Ignác, Gavrilo Princip és Zénón bizánci császár, Kosztolányi és Édes Anna, Lenin és Szamuely, Copperfield Dávid és Ottlik Géza, Derrick és Poirot, Gogol és Hašek, II. Lipót és I. Károly - továbbá törpék, lángossütők, szatírok, forradalmárok, parasztok, horgászok, kurvák, színészek, antikváriusok, bakók, rendőrök, villamosvezetők, terroristák, cirkuszművészek, szobafestők, szerencsejátékosok, nyulak, jósnők, kocsmárosok, kuruzslók, postások, dzsesszzenészek és még sokan mások... Ha egy könyv a Teremtéssel kezdődik, nem is végződhet másképp, csakis az Apokalipszissel - és most sincs ez másképp, senkinek ne legyenek kétségei: végül eljő a négy lovas! De amíg eljutunk (többek közt Konstantinápoly, Balatonfőkajár, Petrográd, Buda, Abbotsbury, Prága, Márianosztra, Stockholm, Temesvár, Blunderstone, Dunaújváros, München, Szentes, Zürich, Pest, Bolsije Szorocsinci, Cegléd, Lidköping, Szarajevó, Pornószentgyörgy és Panama megállókon keresztül) a világvégéig, még megtudjuk, mitől egyszerre félelmetes, kétségbeejtő és nevetséges a létezés. Ám senki nem ijedjen meg: a szerző garantálja a happy endet!

Egyiptom, Krisztus előtt 2000. A földi halandók életének és halálának kereteit a Nílus áradása és az istenek szeszélyei szabják meg. Itt él családjával Imhotep, a vagyonos özvegy Ká-pap, aki egy napon fiatal, gyönyörű – és gonosz – ágyast hoz a házba. Nofret megjelenése felkavarja a család békéjét. Ám egy nap a leány holttestét a szikla tövében találják meg, összetörve. Sokan úgy gondolják, halála sorsszerű baleset volt, és meg is érdemelte, hogy úgy pusztuljon el, mint egy kígyó. Azonban Reniszenb, a pap fiatal, tiszta szívű leánya gyanakodni kezd. Egyre inkább úgy érzi, a gonosz befészkelte magát házukba, és hogy a halál, amely egyre több családtagot ragad el, talán érte is hamarosan eljő…

Mikor Anthony Cade, az ifjú szerencsevadász elvállalja, hogy barátja helyett eljuttat egy kéziratot egy angol könyvkiadóhoz, nem is sejti, hogy hamarosan nemzetközi diplomáciai bonyodalom kellős közepén találja magát. Valaki ugyanis a gyilkosságtól sem riad vissza, hogy megakadályozza a kies Herzoszlovákia restaurációját. Az ügyben ráadásul érintett egy fiatal, igen csinos és talpraesett özvegyasszony is. A gáláns Anthony nem tehet mást, nyakig keveredik a dologba, melyben az angol és herzoszlovák arisztokrácia, a nemzetközi pénzügyi világ legnagyobb kutyái, a francia rendőrség és a Scotland Yard képviselői lesik egymás lépteit, keresik az eltűnt koronagyémántot és egy világhírű bűnöző nyomait Chimneys ódon udvarházában…

Carla, a csinos, okos és bátor fiatal lány nem épp szokványos ajándékot kap a huszonegyedik születésnapjára: egy levelet, mely azt állítja, hogy rég halott édesanyja ártatlan. A bűnt, amelyért elítélték, nem ő követte el. Valójában nem ő mérgezte meg a férjét, a zseniális, ám csapodár festőt. Ám a bizonyítékok az asszony ellen szólnak. Hercule Poirot, a legendás nyomozó vállalja, hogy tizenhat év távlatából megfejti az ügyet, s a nyomozás során felkeresi mind az öt lehetséges tettest: a tőzsdést (aki piacra járt), az amatőr botanikust (aki otthon ült), a nagyvilági nőt (aki sok húst evett), a nevelőnőt (aki hoppon maradt) és a fiatal archeológusnőt (aki meg visított: ui, ui, ui)…