Helikon Kiadó strana 45 z 115

Babik. 1954-től novella, kisregény, hosszú időn át dédelgetett, de hatalmi szóval félresöpört (Bacsó Péterrel és Makk Károllyal közösen írt) forgatókönyv címszereplője, majd a Pisti a vérzivatarban főhősének egyik előképe Babik, aki végigkísérte pályáján Örkény Istvánt. Legenda, az írói szemlélet szinte titkos névjegye lett belőle, hiszen egy irracionális világ dicső figurája, aki mögött nincs valóságos ember, csupán kitaláció, maga a hazugság, manipuláció. Nem véletlen, hogy a korábbi közös „babikolás" nyomán megszületett Bacsó-film, A tanú tíz évig nem kerülhetett nyilvánosság elé. Akárcsak a Pisti...  Egy négykezes regény tanulságos története. A kezdő évszám ugyancsak 1954, a folytatás szintén negyedszázados. Hogyan futott zátonyra Örkény és Déry Tibor közös munkája (valljuk be, a zátony már önmagában is truváj egy balatoni könyvben), és hogyan lehet e „vállalkozásra" utóbb kesernyés öniróniával tekinteni? Egy regény regényét olvassuk, amelyet Örkény István a halála előtt egy évvel írt.

A kapus félelme tizenegyesnél (1970) Handke korai, egyik legismertebb írása: bűnügyi elbeszélés. A történet egyszerű, és a mű szempontjából voltaképpen másodlagos: Josef Bloch, egykori híres futballkapus és szerelő egy őszi pénteki napon felmond a munkahelyén, egy építkezésen, miután úgy hiszi, elbocsátották. A hétvégén végigcsatangol Bécsen, ismeretséget köt egy mozipénztárosnővel, Gerdával, akit első közösen eltöltött éjszakájuk után - látszólag minden különösebb indíték nélkül - megfojt. Ezután felkeresi egy korábbi ismerősét, Herthát, aki vendégfogadót bérel egy elhagyatott kis községben. Elmegy egy futballmérkőzésre, ahol egy ismeretlennel beszédbe elegyedik, elmondja neki, milyen kilátástalan a kapus helyzete tizenegyesnél. Az elbeszélés azzal fejeződik be, hogy a csatár a mozdulatlanul várakozó kapus keze közé lövi a labdát.  A tizenegyesrúgás az igazság pillanata lenne? Csak az a kapus védheti ki a tizenegyest, aki tökéletes nyugalommal várja a lövést?  A klasszikus bűnügyi írások és a realista próza nyomdokait követő leírás mögött Josef Bloch története egy, a szokványos és „normális" társadalmi életből kihullott, identitását vesztett, pszichózisban szenvedő ember válságának lélekrajza, amit leginkább Bloch viszonya a nyelvhez - nyelvi válsága - fejez ki. Az elbeszélés egyes szám harmadik személyben távolságtartással tudósít az eseményekről és Bloch állapotáról, mégis mindig Bloch perspektívájából. Blochot észlelései többnyire megzavarják, ilyenkor igyekszik megmagyarázni, értelmezni cselekedeteit, reakcióit.

Az I. világháborút lezáró 1920-as trianoni békeszerződés értelmében Magyarország elveszítette területének 67 és lakosságának 58 százalékát. Ha a Magyar Királyságon belül területi és politikai autonómiát élvező Horvátországot is beszámítjuk, akkor a területi veszteség 71 százalékra szökik, a népességé pedig 63 százalékra. Az elcsatolt területeken élő több mint 10 millió ember közül 3,2 millió volt magyar. Ezek mintegy fele közvetlenül az új határok túloldalán élt. A hatalmas veszteségek, a nemzetiségi elv tökéletlen alkalmazása és a kisebbségi sorba került magyarság helyzete miatt a trianoni békeszerződés a magyar történelmi tudat egyik legneuralgikusabb pontjává vált. A napjainkban is tapasztalható érzékenységek mellett erre utalnak a döntés okaival és körülményeivel foglalkozó, nagyszámban burjánzó tévhitek és legendák is.

A népszerű Sissi-regények részben magyar származású szerzője új könyvében saját szívszorító történetét meséli el. Öthetes terhes volt, mikor férje, Dave egy repülőút során agyvérzést kapott. Miután visszanyerte eszméletét, súlyosan károsodott az emlékezete.  A könyv kettejüknek a gyógyulásért folytatott harcát meséli el. Allison leveleket kezdett írni a férjének: hogy megőrizze a múltjukat, védelmezze a jelenüket és küzdjön a jövőjükért - mindazért a szépségért, amit a szerelmük hozott létre az életükben, és amit még nyújthat nekik azután is, hogy ez az élet egy pillanat alatt összetörni látszott.  „Olyan könyv ez - írta Lee Woodruff -, amely emlékeztet minket, hogy lassítsunk, vegyük észre, hogy milyen szerencsések vagyunk, és próbáljuk meg élvezni azokat a mindennapos kis áldásokat, amiken az életünk során különben csak átrohanunk."

Öt hét Böjte Csaba ferences szerzetessel. Több ezer kilométer utazás Erdélyben, útközben beszélgetések az életről, halálról, hitről, szolidaritásról és nagyon sok mindenről, ami a ma emberét foglalkoztatja. Így lett a kilométerekből belső utazás, és így született meg útközben Csaba testvér füveskönyve. Kipróbált gondolatok, amelyek megtisztítják az ember lelkét, öntudatra ébresztik, megvigasztalják, reményt, kapaszkodót adnak az egyre zajosabbá váló világunkban. Elmélkedések a ma emberéről, örök érvényű és friss gondolatok, gyakorlati tanácsok arról, hogy milyennek kellene lennünk, hogy boldogabbak legyünk, és mit kellene cselekednünk, hogy ez a világ jobb és élhetőbb legyen. Csender Levente, József Attila-díjas író, Csaba testvér gondolatainak formába öntője

Robert Merle ezzel az 1949-ben megjelent első könyvével rögtön elnyerte a legrangosabb francia irodalmi díjat, az év legjobb francia nyelvű regényének járó Goncourt-díjat. Az azóta számtalan kiadást megélt, az írói életmű emblematikus darabjává lett önéletrajzi ihletésű mű - Merle részt vett az 1940-es franciaországi harcokban, és Dunkerque-nél esett hadifogságba - a tengerparton összezsúfolódott, kimentésre (hiába) váró katonák tömegéből kiválasztott négy francia fiatalember sorsára fókuszál. A német bombazápornak kitett, reményüket vesztett katonák különböző „stratégiákkal" próbálják megóvni életüket és megőrizni józan eszüket ebben a csapdában. A háborús pokol, a bűnös és értelmetlen pusztítás képeit elénk táró regény az emberi lét alapkérdéseivel szembesíti az olvasót.

A boldog békeidők utolsó pillanatai 2019 őszén. Egy kínai denevérben élő halálos vírus unalmában már azon tűnődik, mi lenne, ha elköltözne. Mondjuk, egy emberbe. Mindeközben Budapesten Aladár és Erika válnak. Lányuknak, Lizának van egy képzeletbeli barátja: Bingó, a vérnyúl. A Mikulásnak nyoma vész... Kuli, a temetőcsősz úgy tesz, mintha kettőig se tudna számolni, de mindez csak álca! A vadász megmenti Piroskát és a nagymamát a farkastól, de később szíven döfik. Emánuel egy durva szexuális együttlét során elveszti a fejét. De szó szerint. És közben Ignác papa (Erika apja, Aladár apósa), a nyugalmazott gimnáziumi igazgatóhelyettes már hegyezi a... és nem a fülét! Két hét Magyarországon (+ Székelyföld, Nápoly és Párizs). Cserna-Szabó András új regényében, fekete komédiájában a múlt is fel-felbukkan: nyilasterror és Kádár-korszak, az ötvenes évek csengőfrásza és középkori török kínzási módszerek. Vidáman folyik a pezsgő, az ondó és a vér!

Isten hozott, kedves olvasó, a nem túl távoli jövőben, QualityLand országában - Európa legjobb, legszuperebb, legminőségibb álla­mában! Ez a felsőfokú jelzők birodalma, ahol már szinte kizárólag robotok és mesterséges intelligenciák dolgoznak (bár a munkával járó stresszt sokuk nehezen viseli), a reklámcégek és híroldalak kínálatukat előzékenyen a fogyasztók ízléséhez igazítják, a szerelmi élet pedig a randialkalmazások mindentudó algoritmusai által előre kijelölt me­derben csordogál... Ugyan mi váratlan történhetne egy ilyen precízen kiszámított, boldogságra automatizált világban?  Így gondolja a regény főszereplője, Munkanélküli Peter is, egészen addig, míg egy személyre szóló ajándékot nem kap az ország leg­népszerűbb csomagküldő szolgálatától: egy rózsaszínű, delfin alakú vibrátort. A kéretlen segédeszköz hatására hősünk egyszemélyes had­járatba kezd QualityLand teljhatalmú mamutvállalatai ellen, mígnem végül egy széles körű tiltakozó mozgalom élén találja magát. Ezzel párhuzamosan QualiyLand mindaddig megnyugtatóan egyhangú po­litikai játszmái is meglepő fordulatot vesznek. Mivel az ország aktuális elnöke haldoklik, előrehozott választást kell kiírni, melyen a beván­dorlókkal riogató szélsőjobb jelöltjével szemben az ellenzék Miénk Johnt indítja. Kampányuk azonban korántsem alakul zökkenőmente­sen: John ugyanis képtelen hazudni... és nem mellesleg egy android.  Technikai megjegyzés:  Kedves Olvasó! A QualityLand a fentieken túl azért is egy különleges kötet, mert két változata is létezik: egy „sötét" és egy „világos".  Előbbit a hagyományos könyves formátum takarja - amennyiben kíváncsi a „világos" verzió alternatív fejezeteire is, keresse a QualityLand „2 az 1-ben" e-könyv kiadását!

A csupasz, lemeztelenített igazság mindig megdöbbentő, sokkoló, kemény elszánás kell hozzá, hogy szembenézzen vele az olvasó. De ha vállalja, akkor döbbenetes élményben lesz része. Szvetlana Alekszijevics vállalta a kérlelhetetlen szembenézést. Nem véletlen, hogy sem hazájában, Belorussziában, sem Oroszországban, melynek nyelvén ír, nem dédelgetett személyiség. Nem szorul rá. Bátor asszony, aki megvívta a maga harcát, és végül győzött. Valami olyasmit tett le az asztalra, ami alapjaiban változtatja meg elképzeléseinket a második világháborúról, a szovjet hadszíntérről, arról a gigászi és kíméletlen, embereket, férfit és nőt, felnőttet és gyermeket egyaránt próbára tevő, milliónyi emberéletet követelő harcról, amit a Szovjetunió vívott a német megszállók ellen. Hősei szerelemre, családra, gyermeknevelésre született nők, akik belekerültek a háború iszonyatos, embert daráló malmába, s akik nem kapták meg érte az igazi elismerést. Főhajtás is ez előttük, mert ők valahogy kimaradtak a nagy történelemből, a dicső csatákból, az ünneplésből. Ilyen kíméletlenül őszinte könyv még nem született a Nagy Honvédő Háború másik arcáról. Korszakos műveket írtak már, Solohov, Szimonov és mások, ám mindegyiket rózsaszín fátyolba borította a győzelem diadala és büszke öröme. Szvetlana Alekszijevics nem tud felhőtlenül örülni. Ha végigolvassuk a könyvét, rájövünk, miért. Szvetlana Alekszijevics (1948) Nobel-díjas belorusz író és oknyomozó újságíró. Ukrajnában született, de Fehéroroszországban nőtt fel, 2000-ben a politikai üldöztetés elől disszidált Nyugat-Európába. Több mint tíz év után visszaköltözött Minszkbe. Interjúinak, dokumentarista elbeszéléseinek témája a második világháború és a Szovjetunió története, nagyításban a szláv lélek rejtelme. A nyolcvanas években írt műveit betiltották, a Birodalom összeomlása óta viszont írásai húsz országban láttak napvilágot. Polifón passióiért 2015-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

Gordon, a Cloade család dúsgazdag patrónusa London második világháborús bombázásakor életét veszti. Hatalmas vagyona azonban nem a népes család pénzszűkében lévő tagjaira, hanem teljes egészében ifjú feleségére, a szemrevaló Rosaleenre száll. A rokonság sorra megkörnyékezi a tehetős fiatal özvegyet, ám kalandornak tartott testvére többüket elutasítja. Cloade-ék - akik sérelmezik, hogy kisemmizték őket az örökségből - és a hatalmas vagyon közt egy ember: Rosaleen Hunter áll...  Ekkor a kisvárosba egy rejtélyes idegen érkezik. Azt rebesgetik róla, hogy sok mindent tud Rosaleen első férjéről. Ha az illető még élne, akkor Rosaleen Gordonnal kötött házassága is érvénytelen lenne, így a vagyon a jogos örökösök kezébe kerülhetne... A városka álmos életét egy gyilkosság rázza meg. Az érdekek hálójában egyre jobban összekuszálódó szálakat ismét Hercule Poirot-nak kell kibogoznia.

Hogyan kapcsolódik de Sade márki és a nácik okkult intézete a Notre-Dame groteszk vízköpőihez? Elérhető-e a halhatatlanság emberáldozatok révén? Pontosan mennyi disznó és légyölő galóca kellett az orosz forradalom kirobbantásához? Milyen vizelési szabályokat érdemes betartani egy zsúfolt börtönvagonban?  Megannyi ilyen izgalmas kérdést vet fel Viktor Pelevin legújabb, három magával ragadóan abszurd történetet felvonultató kötete, melyben négy orosz fiatal kaukázusi túrája baljós beavatási szertartásba torkollik; zsiványok és csicskák folytatnak kiélezett vitát a rabkultúra sajátos etikettjéről; egy szürreális fordulatokkal teli nyomozás pedig fényt derít a történelmet irányító háttérhatalmak ezoterikus praktikáira... És közben küszöbön áll a harmadik világháború, melyet tankok és atomfegyverek helyett taktikai mémekkel fognak megvívni a végleg önmagába zavarodott kollektív tudat harcmezején.  Pelevin a tőle megszokott féktelen fantáziával keveri az örökérvényű filozófiai dilemmákat és antik hagyományokat a közösségi médiák pillanatnyi trendjeivel és a burjánzó összeesküvés-elméletekkel, miközben ugyanolyan önfeledten parodizálja A Da Vinci kód-típusú krimik kliséit, mint a politikai korrektség és a különféle szexuális-kulturális emancipációs mozgalmak körül kialakult szélsőséges véleményeket. A Gyengéd Érintések Művészete képtelen ötletek és szarkasztikus humor mentén szembesít minket tragikomikus valóságunkkal az identitását egyre erőszakosabban kereső 21. században, ahol lassan már „nincs semmi különbség a kulturális folyamatok és a háborús műveletek között".

Volt valamikor a Szovjetunióban egy szupertitkos város, melynek kutatóintézetében fantasztikus vegyészek dolgoztak. Állatok sokaságát s gyakran embereket („próbababákat") is feláldozva fejlesztették ki azokat a mérgeket, amelyekről most, évtizedekkel később gyakran hallunk a hírekben.  Kalityin professzor is ebben a városban dolgozott egészen a Szovjetunió felbomlásáig - majd emigrált, és magával vitt egy kis flakonnal nagy alkotásából, a Debütáns nevű méregből, amely már-már tökéletes, mert nem hagy semmilyen nyomot az áldozat szervezetében. Új külsőt, új identitást kapott, de tudja, hogy így is veszélyben forog az élete. Az orosz titkosszolgálat nem felejt, és akár hosszú évek múltán is bosszút állhat az árulón. S most érzi, majd már tudja is, hogy jönnek érte - s valószínűleg az általa kifejlesztett méreggel akarják majd megölni.  Szergej Lebegyev regénye - amely thrilleres fikcióba oltva nemcsak a fő orosz méreglaboratórium történetét meséli el, hanem a benne dolgozó emberek gondolatait, indítékait (ha úgy tetszik, a lelküket) is igyekszik átvilágítani - hátborzongató véletlen egybeeséssel épp akkor jelenik meg a világ számos országában, amikor a Putyin-rendszer számára legveszélyesebb orosz ellenzéki politikust próbálták méreggel meggyilkolni.

Mit kereshet Poirot felügyelő, ez a híresen kényelem- és tisztaságszerető úriember egy régészeti ásatáson Irakban, ahol a mostoha körülmények aligha teszik kellemessé ott-tartózkodását. Természetesen egy gyilkosság tettesét kell lelepleznie. Nem ezzel a szándékkal érkezett ugyan, de ha már arra jár, nem okozhat nehézséget számára egy újabb rejtély megoldása. Az ásatáson dolgozók jól ismerik egymást, és természetesen el sem tudják képzelni, hogy a gyilkos közöttük lenne. Annál is inkább, mert az áldozat hosszú időn át kapott fenyegető leveleket egykor már halottnak hitt férjétől, így logikusnak tűnik, hogy ezt a jóformán mindenki számára ismeretlen személyt gyanúsítsák. Poirot azonban sohasem kedvelte az ilyen kézenfekvő magyarázatokat...

Mrs. McGillicuddy épp a karácsonyi bevásárlásából utazik haza, amikor a mellette párhuzamosan haladó másik vonat egyik ablakán hirtelen felszalad a roló. Borzasztó látvány tárul az idős hölgy szeme elé: egy férfi fojtogat egy harminc év körüli nőt, aki végül holtan omlik gyilkosa karjaiba. Megérkeztekor Mrs. McGillicuddy hiába értesíti a rendőrséget, a holttestnek nyoma vész, és a gyilkosságról sem tud senki... Miss Marple barátnője, Mrs. McGillicuddy segítségére siet, és szövetkezik a fiatal, agilis és roppant talpraesett Lucy Eyelesbarrow-val, a szabadúszó házvezetőnővel, hogy együtt derítsék ki az e mögött a felettébb rejtélyesnek tűnő eset mögött rejlő igazságot.

Nick Hornby sok mindenről írt már: a futballról, a popzenéről, a kamaszokról, a hitről - de legfőbb témája mindig a párkapcsolat: hősei átélik azokat a kis és nagy tragédiákat, amiket szinte mindenki, aki volt már szerelmes (és nem csak egyszer). Ebben az új regénykében - amelyből sikeres BBC-HBO-sorozat készült -, férj és feleség találkozik minden héten a párterápiás ülés előtt, és tíz percig beszélgetnek: legfőképpen arról, hogy mi okozta a válságot az életükben (vagy egyszerűbben: miért lett Louise-nak szeretője). Hosszú éveken át éltek együtt, két gyerekük van - és most egyszer csak millió darabra hullott szét az a bonyolult rendszer, amelyben egy házasság működik. Hornby, mint mindig, most is hajszálpontosan és utánozhatatlan humorral fogalmaz meg egyszerű dolgokat, amiket oly sokan éreznek - s emellett „hősei", Tom és Louise az ország helyzetéről, azaz a Brexitről is elbeszélgetnek.

Tommy és Tuppence fiatalok, jól szituáltak, és boldogan élnének, ha végre történne valami az életükben. Tuppence a vásárlással töltött, egyhangú hétköznapokon izgalomra vágyik, kalandokról ábrándozik, amikor váratlanul betoppan Tommy főnöke, Mr. Carter, és megmenti az unatkozó házaspárt: kinevezi Tommyt a Nemzetközi Nyomozóiroda vezetőjének, és egyből meg is bízza egy titkos feladattal. Egy kék levél orosz bélyeggel - ez lesz az áruló jel, ami segít majd leleplezni egy bolsevik titkosügynököt. Az újdonsült nyomozók nagy lendülettel vetik bele magukat az érdekesnek ígérkező kihívásba. Miközben küldetésük sikeres teljesítése lebeg a szemük előtt, a nagy elődök - Holmes és Watson, az Okewood testvérek, Hastings kapitány - szerepébe bújva sorra leplezik le az útjukba akadó bűntényeket.  A korábban Bűnszövetkezetben címmel napvilágot látott regény most új kiadásban jelenik meg.