Helikon Kiadó strana 36 z 70

"Konrad Lorenz ezzel a könyvével robbant be a viselkedéstudományok harcias világába az ötvenes években. Az agresszió, az állatok legfontosabb viselkedésszabályozó mechanizmusa; működése révén alakul ki az állatcsoportokban a rangsor, lehetővé téve az erőforrások biológiailag optimális elosztását különösebb harcok nélkül. Ezt a biológusok számára könnyen érthető viselkedést járja körbe a szerző a legkülönbözőbb állatok: halak, madarak, emlősök vizsgálatával. De szó esik arról is, hogy az emberben, mint az állatfajok egyikében is működik ez a szabályozó mechanizmus, bár a kultúra korlátai között. Ezt a felismerést nehezen emésztették meg a társadalomtudományok, Lorenz pedig ironikusan jegyezte meg, hogy a könyvével kapcsolatos reakciók is szépen bizonyítják az emberi agresszió létét és kíméletlenségét." (Csányi Vilmos)

A holdbeli csónakos az igaz szerelem és boldogság iránti vágyódásról, az útkeresésről szól. Jégapó fejedelem lánya, Pávaszem királykisasszony, Medvefia királyfi, a lapp trónörökös és barátaik számos mesés kalandba bonyolódnak utazásaik során, amelyek során körbejárják a világot, időn és téren át. Weöres Sándor művét a kiváló gyermekíró, Berg Judit dolgozta át. A kötetet annak a Keresztes Dórának a grafikái díszítik, aki a Nemzeti Színházban nagy sikerrel játszott mesejáték látványterveit is készítette. "Holdbeli csónakos, örök szerelmem, arany sajkádra vegyél fel engem. Sokat szenvedtem, sokat bágyadtam, a sötét erdőt könnyel áztattam. Eleget sírtam a földi porban, ölelj magadhoz a tiszta Holdban. Nem él a Földön, akire vágyok, holdbéli csónakos, te légy a párom."

"Némi bátorság szükségeltetik ahhoz, hogy valaki könyvet írjon a volt Szovjetunió utódállamaiban a mi életünkkel, mindennapjainkkal egy időben zajló eseményekről" - írja bevezető soraiban a szerző. Kik irányítják Putyin Oroszországában az energetikát?Mi az ukrajnai válság ... Folytatás ›› háttere? Azé az ukrán válságé, mely a hidegháború vége óta a legsúlyosabb európai konfliktus rémképével, a "jugoszláv forgatókönyvvel" fenyeget. Mi az orosz terjeszkedés iránya és a balti államoknak a Gazprom ellen folytatott "szabadságharca"? Mit tesz az Európai Unió a kőolaj- és főleg a földgázszállítás ellenében időről időre politikai feltételeket támasztó Kreml visszaszorítására? "2013 nyara és 2014 februárja között történt egy s más a posztszovjet térségben..." Nyugat és Kelet között lavírozó gazdaságok, etnikai konfliktusok, egymással háborúzó közép-ázsiai klánok fölött uralkodó diktátorok különös pályája, mesés kincsek, oligarchák uralma. És nem utolsó sorban az Amerikai Egyesült Államok szerepe a posztszovjet térségben. Ezekről és még sok minden másról szól a térség szakértőjének, Gereben Ágnesnek lebilincselő könyve. A(z) Posztszovjet forgatókönyvek (Könyv) szerzője Gereben Ágnes.

A Selyem, a Tengeróceán, a Vértelenül és a Novecento után most a Harag-várak. Csupa "vaskos" mű - százötven-kétszáz oldalon. Bármily furcsa, a Baricco-regényeknek ez az egyik varázserejük. Földrészeket és évtizedeket fognak át, nagy emberi drámákat sűrítenek magukba - hihetetlenül tömören. Az író egyszer elmondta, hogyan készülnek: évekig töri a fejét hosszú és bonyolult történeteken, majd évekig töri a fejét azon, miként írhatná meg őket néhány tucatnyi oldalon. A Harag-várak? Van egy város, Quinnipak. Benne él a legszebb ajkú asszony, a titkát mélyen őrző Jun. A leghálásabb férj, Rail úr. Olyan hálás, hogy a feleségét megajándékozza Elisabeth-tel. Egy mozdonnyal. Itt él a legtalálékonyabb muzsikus, Pekisch úr, a humanofon feltalálója. Apja zakójában ott cseperedik Pehnt, míg egyszer csak hirtelen bele nem nő a zakóba. És idelátogat Hector Horeau, a kristálypalota megálmodója. Európának egy boldog századában vagyunk, az illúziókéban, amikor az emberek megmámorosodnak találmányaiktól, még nem tudják, hogy ezek milyen veszélyt hordoznak. Vannak szelíd tündérmesék, ilyen volt a Selyem, a Harag-várak viszont rakoncátlan, buja tündérmese.

Ha én hiszek a holnapban, akkor a holnap egy vákuum, amelynek óriási szívóereje van. A mai embernek a legnagyobb problémája az, hogy az optimizmust, a jövőképét elveszítette. Végtelen szomorú szívvel olvasom, hallom itt is, ott is, hogy lám-lám milyen rossz világban élünk! Fiatalok, nyugdíjas idősek, nagyon sokan, mindenféle rendű, rangú ember veszi a bátorságot, hogy ezt az egész világot, úgy ahogyan van, tudósokkal, művészekkel, államférfiakkal, egyházakkal mindenestől egy kalap alá véve summásan leszólják, mocskolják, ócsárolják. És döbbenten látom, hogy minderre szinte mindenki bólogat, hogy valóban ez az egész világ úgy, ahogyan van rossz, korrupt, mocskos, elvetni való! Az emberek szinte versenyeznek, hogy ki tud több rosszat mondani a másikról, a világunk minden egyes milliméteréről, jelenről, múltról, jövőről egyaránt! Feltúrják a pöcegödröket, évszázadok távlatából is elé bányásszák a legkisebb rosszat is, hogy azt az ünnepi asztalra téve mindenkinek elvegyék az étvágyát, a kedvét az élettől, az alkotó, becsületes munkától. Kedves testvéreim ez a sok siránkozás, leszólás, mocskolódás a gonosz lélek hangja! A mindent tagadó, Isten művét ócsárló Sátán adja a világot szidó ember szájába ezt a hangot, és sajnos ők gondolkodás nélkül fújják az éktelen hamis szöveget! A gonosznak nem volt jó a kezdet kezdetétől semmi, nem volt jó az Éden, nem volt elég jó a virágvasárnapon Jeruzsálembe bevonuló Jézus Krisztus. Neki soha semmi nem is lesz elég jó Isten szép ajándékaiból, mert ő a lázadó, az ócsárló, a mindig és mindent tagadó. Az ördög, sajnos munkáját oly eredményesen végzi, hogy nagyon sokan világvégi hangulatban tengetik életüket, önként vállalt semmittevésben várják az összeomlást, a tétlen elégedetlenkedésben, meddő siránkozásban való megsemmisülést, egyszóval a teremtő Isten kudarcát. Én hiszek ebben a csodálatos világban! A kötetet Karikó Éva állította össze. Fotók: Váradi Levente.

Igen, befejezetlen lények vagyunk. Azt is mondhatnám: szerencsére. Mert így még előttünk van az élet ezernyi lehetősége, megfejtendő titka. "Csak egy befejezetlen ember lehet szabad" - írja a híres német filozófus, Nicolai Hartmann. E kötet írásai erről a befejezetlen emberről, a befejezetlen életről szólnak. Arról, hogy keressük a teljességet, és keresés közben elvakít minket a sikereknek és kudarcoknak, örömnek és szomorúságnak, tréfáknak és tragédiáknak, a jóságnak és a gonoszságnak, a reménynek és reménytelenségnek, a fényeknek és az árnyaknak az a káprázata, amelyet életnek nevezünk.

Műemlék e Ház, nem emlékmű. Ybl Miklós 130 esztendős Andrássy úti palotája, az Operaház egyszerre ékszerdoboz és a magyar opera- és balettélet múltjának, jelenének, jövőjének színtere. Gazdag öröksége állandó inspiráció, olykor teher és néha sokkoló mérce. E Ház, s általa a magyar opera- és balettjátszás történetét meséli el írásban-képben e kötet. Aranykorok és válságperiódusok emléke, legendás előadások, világhírű muzsikusok és énekes óriások jelennek meg a könyv lapjain. Felidézzük a Filharmóniai Társaság hosszú és dicsőséges útját, valamint az Operaház nagy "kistestvérének", második játszóhelyének, az Erkel Színháznak a maga száz kalandos esztendejét. Bebarangoljuk az Ybl-palota termeit, és egy fejezet erejéig megmutatjuk, milyen elképzelésekkel és arculattal vág neki a magyar Opera a következő évtizedeknek. Ahogy Ókovács Szilveszter főigazgató fogalmaz: "Mi, operaháziak dolgozunk azon, hogy a 200 esztendeje született Ybl Miklós mégoly szép, immár 130 éves operaháza ne metrómegálló legyen a budapestieknek vagy megközelíthetetlenül tiszteletet parancsoló színháztemplom a vidék Magyarországának, és ne csak látványosság, zenei Halászbástya a külföldiek számára, valamint végképp ne mauzóleumaként maradjon meg egy múltban ragadt kosztümös kornak a világ operajátszása számára. Tudjuk most is, mi a cél: épp ez, a panoptikumra eredendően hajló operai műfajok előadásait élő és eleven jelennel megtölteni vagy felöltöztetni a kortalanul gyönyörű Ybl-palotában! Mai értékkel telíteni a régi formát, és ma értelmezhető ruhába bújtatni az ódon tartalmat. Szél pedig van, lesz is. És a magyar nemzet összművészetének vitorlájába ma már egyetlen, európai viszonylatban is elsők közt teljesítő Operája fújja a passzátszelet." Ehhez a vízióhoz segítség ez az informatív és gazdagon illusztrált kötet, amelyet élvezettel forgathat mindenki (külföldi és magyar), aki szeretné megismerni - és az is, aki már rendszeresen látogatja a magyar operaművészet kinyitott templomát.

Hőségben ágyadon fekszel ruhátlan, /hajad sötét, bőröd kéken ragyog; /moccanni sem merek a szöglet-árnyban, /mert rád terülnek mind a csillagok. "Nem igyekszem megörökíteni személyem, életem, vágyaim, érzelmeim, gondolataim kis szamárfészkét, nagyjából ugyanolyan, mint bárkié. Inkább, ami bennem az alig ismert mélyrétegekből fölfakad, kevéssé személyi, sokkal inkább általános-emberi" - írta Weöres Sándor egyik prózai írásában, s bár úgynevezett szerelmi lírájában is ezt az általános emberit igyekszik kiemelni, mindezt a személyes vonatkozások hitelesítik. E kötet darabjai - nagy részük csak a hagyatékban maradt fenn - az idézett elvek jegyében nem annyira a szeretett nőkről szólnak, mint a szerelem élményéről és magáról a költőtől. A versek szenvedélyessége és szuggesztivitása, keletkezési körülményeik titokzatossága kiváltja azt az érzést, amit Weöres Sándor elérni kíván, hogy olvasóinak "idegei borzongjanak, mint kifeszített húr a szélben", a kapott élmény annyira megrázza őket, hogy ne tudjanak fölötte gyorsan napirendre térni. A versgyűjteményt Orosz István különleges rajzai díszítik.

Jaj volt annak, aki Hapci király országában eltüsszentette magát. Azon nyomban hosszú lándzsákkal felfegyverzett poroszlók fogták körül, és elindult a náthamenet. Elöl egy kürtös fújta: tratata-trütütü, mindenki félre az útból, bújj, rejtőzz, mert hozzuk a náthást. A kürtös után - persze tisztes távolban - szegény náthás, hapci, utána meg, még tisztesebb távolban, a hosszú lándzsások. Így kísérték a birodalom széléig, és ott - hipp-hopp - átzsuppolták a határon. S hivatkozhatott ám szegény pára bármire. Jaj, nekem csak füst ment az orromba, azért tüsszentettem, jaj, én meg borsot szagoltam, jaj, én a napba néztem.

"Amikor lent a völgyben felálltam, és kinyújtózva ránéztem a nagy hegyekre, úgy éreztem, hogy most im­már örökké élni fogok." "Szegény anyám olyan asszony volt, kinél kedvezőbb még virágban sem termik. Amíg élt is, mindig párto­mat fogta, csak néha a szeretet akadályozta ... Folytatás ›› meg abban, hogy ne úgy lásson valamit jónak, ahogy én. Amióta azonban leszállott a földbe, azóta a szeretet sem gátolta meg semmiben, hanem minden úgy volt a legjobban, ahogy én mondtam s gondoltam. Lám, a sírnál is, ami­kor elmondtam neki, hogy az öröklött hajójeggyel Ame­rikába szeretnék menni, úgy állott mellém, mint az őr­zőangyal. El is gondoltam, ahogy a temetőből hazafelé jöttem­ben a faleveleket hulladozni láttam, hogy halott édesanyát szeretni és hulló falevelet látni milyen közeli rokon! Bezzeg apám nem langyult el ennyire semmiféle szán­dékomon, hanem inkább vizsgálódva nézett, mint jegy­tulajdonost. Folyton ügyelte a lépteimet, és pislogott bé a homlokom mögé, hogy vajon mit akarhatok. Talán még az is megjárta az eszit, hogy egy szép napon fel­pattanok a hajójegyre, és úgy elvágtatok rajta, hogy még az Óperenciás-tenger vizét is csak játszva fogom meg­legyinteni, mint a fecske. Eszes ember volt ő magától is, s hát még ami tudományt belőlem merített!" A Trilógia - az Ábel a rengetegben (1932), majd folytatásaként az Ábel az országban (1933) és az Ábel Amerikában (1934) - a két világháború közti magyar irodalom egyik csúcsteljesítménye, melyet nem lehet elégszer újraolvasni. A kötet Sipos Lajos utószavával jelenik meg a Helikon szépirodalmi sorozatában. "A regényciklust eredetileg a Brassói Lapok adta közkézre, kétszáznál is több rézsletben. Az első önálló művet 1932-ben, a középsőt (akkor még Ábel a Társadalomban címmel) 1933-ban, a harmadikat pedig 1934 szeptemberétől 1935 januárjáig közölte. Könyv alakban az Ábel a rengetegben 1932-ben Kolozsvárott, az Erdélyi Szépmíves Céh gondozásában látott napvilágot, Kós Károly művészi terve szerint a Bánffy Miklós tollrajzaival, miként a második- harmadik rész is. Az önálló egységek összekapcsolására először 1937-ben nyílt mód, a budapesti Révai Irodalmi Intézet jóvoltából, az országos könyvnapok megrendezése alkalmából. Ettől kezdve használatos összefogó címként az Ábel." (Ugrin Aranka) A(z) Ábel (Könyv) szerzője Tamási Áron.

"Van-e titokzatosabb az embernél? Páratlanul egyedi lények vagyunk, az Univerzum csillagai. Embervoltunk hasonlósága mögött individuális arculat rejlik, ebben áll a nagy titok. Ez a könyv éppen abba a világba vezet be, amelyben ez a titokzatosan egyedi ember formálódik. Érdeklődésem ... Folytatás ›› azonban nem a magunkkal hozott, a génekben rejlő készletekre, mint kibontakozásra váró lehetőségekre irányul. Pszichológus vagyok, ekképp az örökletesen meghatározott temperamentum és alkatbeli jellegekkel szemben a karakter fejlődése és működése érdekel." (a Szerző) Ez a könyv az „emberré nevelés” folyamatával, a gyermekkor, szocializáció családon belül zajló legfontosabb történéseivel, eredményeivel és következményeivel foglalkozik. A könyv nélkülözhetetlen ismereti és szemléleti alapokat nyújt a szülőknek és nevelőknek egyaránt. A(z) A személyiség titkai (Könyv) szerzője Bagdy Emőke.

A magyarok bejövetele, a Kárpát-medence meghódítása mindig is foglalkoztatta a magyar közvéleményt, első ismert történeti munkánk, Anonymus Gestája is ennek históriáját meséli el. Elődeink megjelenítése szintén hosszú múltra tekint vissza: a vezérek szerepelnek a 14. századi Képes krónika miniatúráin, Thuróczy művének fametszetein és a 16-17. századi főúri képgalériák olajfestményein is. E művek persze elsősorban koruk ízlésvilága szerint jelenítették meg a honfoglalókat. A múlt felé fordulás, a régiesnek tűnő viseletek ábrázolása a romantika idején kezdődött meg, de ez a múlt akkoriban még elsősorban a török időket jelentette. A kortársak, az arabok éppúgy, mint a bizánci görögök, gyakran töröknek - vagy legalábbis a törökök közül valónak - nevezték elődeinket. Hogy ennek pontosan mi volt az oka, azt pillanatnyilag a kutatók sem tudják biztosan, de e szemlélők abban semmiképpen sem tévedtek, hogy a magyarok ízig-vérig sztyeppei lovasnépként jelentek meg a történelem színpadán. Ez pedig sok mindent meghatároz, például az öltözködést is. A kötet, a Magyar Őstörténet sorozat első darabja, a honfoglaló elődök viseletébe enged betekintést úgy, hogy a megismerés folyamatába is bevonja az olvasót.

"Az ind bölcs számára nem az igazság birtoklása a fő cél, hanem a megszabadulás, az abszolút szabadság kivívása. Mindazt az áldozatot, amelyet az európai filozófus kész meghozni a puszta igazságnak magának az eléréséért..., az ind bölcs csakis a megszabadulás kivívásáért hozza meg. "Megszabadulni" annyit tesz, mint áttörni egy másik létsíkba, fölvenni egy másik, az emberit meghaladó létmódot. Ez pedig nem csupán azt jelenti, hogy Indiában a metafizikai tudás az elszakadás és a halál kategóriáin keresztül fogalmazódik meg (aki "áttöri" az emberi létet, az "meghal" mindannak a számára, ami addig emberi volt), hanem azt is, hogy ennek az ismeretnek szükségképpen misztikus természetű folytatása van: újjászületés egy feltételektől nem függő létmódba, vagyis megszabadulás, az abszolút szabadság."