Helikon Kiadó strana 37 z 115

A Szindbád hazamegy, amellett, hogy Márai pályájának csúcsteljesítményei közé tartozik, minden bizonnyal a Krúdy Gyula életéről és művészetéről valaha írt legérzékenyebb, stílusát és gondolatvilágát a legpontosabban megragadó és továbbértelmező alkotás. Megírásának tervéről - ezzel összefüggésben pedig a példaképhez fűződő viszonyáról - Márai már 1933-ban, Krúdy halála másnapján megjelent nekrológjában említést tett: "Krúdyról összeszedtem mindent, amit tudni lehet felőle, pincéreket és kártyásokat faggattam ki felőle, kritikusokat, nőket és lump pajtásokat. Izgatott ez a csoda, ez a megfejthetetlen titok, egy író titka, aki nem csinált hibát. Életem legnagyobb kitüntetésének tartom a ritka órákat, melyeket társaságában tölthettem. Egyszer meg akarom írni, amit tudok és sejtek felőle. Ezt meg is ígértem neki, s ő szavamat vette." Reichert Gábor

Szergej Geraszimov írót szülővárosában, az orosz határtól mindössze negyven kilométerre fekvő Harkivban érte a 2022. február 24-én Vlagyimir Putyin által elrendelt ""különleges katonai művelet"", vagy egyszerűbben fogalmazva: a háború.Feljegyzéseiben Geraszimov kíméletlen őszinteséggel, némi - az ostromállapothoz illően sötét - humortól sem visszariadva eleveníti meg a folyamatos bombázásokkal és pergőtűzzel sújtott város pokoli mindennapjait, ahol ""élni"" leginkább már annyit tesz, mint ""túlélni"". Könyve fontos szemtanúi beszámoló Ukrajna lerohanásáról, amely jócskán túlmutat a háborús pusztítás megrázó dokumentálásánál - elgondolkodtató értekezések gyűjteménye, többek között a fegyveres harcokat előkészítő propagandáról, az ukrán és az orosz nemzet közötti elszakíthatatlan kötelékekről és messzire visszanyúló feszültségekről, valamint arról, miért nem jelent megoldást a putyinizmussal szemben a nacionalizmus.A Harkivi napló megkerülhetetlen olvasmány ahhoz, hogy pontosabb képünk legyen az egész világot megrázó őrületről, Európa második világháború óta legnagyobb katonai konfliktusáról.SZERGEJ GERASZIMOV 1964-ben született Harkivban, író, költő és fordító. A Harkivi Állami Egyetemen szerzett diplomát elméleti fizikából, később pszichológiával kezdett foglalkozni, számos akadémiai cikket publikált a kognitív működés témakörében. A pszichológián keresztül jutott el a populáris irodalomhoz mint az emberi kíváncsiság speciális tárgyához és jelenségéhez, és kezdett el maga is fantasy és sci-fi történeteket írni.Műveit korábban olyan jelentős orosz könyvkiadók tették közzé, mint az ASZT és az Ekszmo - nagyszabású, Ukrajna és Oroszország 20. századi történelmére és a marxizmus tévedéseire fókuszáló mágikus realista regényének megjelenését azonban már megakadályozta a feszültté vált politikai helyzet. Több elbeszélése és két regénye is olvasható angol nyelven.A Harkivi napló a 2022-es orosz katonai invázió első két hónapjának krónikája.

Zsarnóth Attilát, a fiatal, tehetséges nyomozót nem érdekli a politika, de szereti a rendet. Igazából egy kicsit hálás is a „rendszernek”, amiért „intézetis” gyerekből rendőr válhatott belőle. Az 1970-es évek elején járunk: a gazdasági reform már lefulladt, a beatkultúra, legalábbis Magyarországon, viszont épp erőre kap – nem mintha Zsarnóthot ez az új, csörömpölő zene különösebben érdekelné. Őt most leginkább az érdekli, hogy hova tűnhetnek el egyre gyakrabban az intézetekből szökött lányok; meg az, hogy kiderítse az apja halálának titkát. Mert aligha hihető, hogy 1956-ban, amikor az „ellenforradalmárok” betörtek a börtönbe – ahol köztörvényes bűncselekmény miatt ült –, egyszerűen szívrohamot kapott a félelemtől. Egyszer csak a két nyomozás ugyanahhoz az emberhez vezet – és talán minden titokra fény derül. Mátyás Győző regénye ravaszul szőtt krimi – és egyben a hetvenes évek elejének bravúros felidézése. MÁTYÁS GYŐZŐ (1954–2021) író, szerkesztő, filmesztéta, egyetemi oktató volt. 1992-ben Bilincstörők című elbeszéléskötetével jelentkezett szépíróként, majd élete utolsó két évében ismét rendszeresen publikált novellákat, valamint egy egyfelvonásos drámát.

"Azok a jelek, amelyekkel az Úr eddig megnyilatkozott Jézus személyén keresztül, csupán kisszerű csodák voltak, ügyes ujjgyakorlatok, csak-a-kezemet-figyelje típusú bűvésztrükkök, és lényegében véve alig különböztek azoktól a mutatványoktól, amelyeket bizonyos keleti mágusok mutattak be sokkal kifinomultabb technikával. Jézusnak elegendő volt akarnia ezeket a dolgokat, hogy megvalósuljanak, de ha valaki megkérdezte volna tőle, mi célja volt velük, nem tudott volna mit válaszolni, vagy csak annyit mondott volna, így hozta a sors, néhány halász nem talált halat, nem volt más kiút a viharból, elfogyott a bor egy esküvőn, igazából még nem jött el az idő, hogy az Úr szóljon a szájából." José Saramago talán leghíresebb, de mindenképpen leghírhedtebb regényében újrameséli Jézus Krisztus evangéliumi történetét a fogantatásától kezdve egészen a kereszthalálig. A Nobel-díjas portugál író fanyar iróniával, költészettel és filozofikus gondolatokkal teli szövegében Jézus alakja kifejezetten földi dimenziókat nyer: bűntudat gyötri, amiért evilági apja, József veszni hagyta a betlehemi gyermekeket; haláláig hű társa, Mária Magdolna karjaiban megízleli az érzéki örömöket; saját létezésének okát kutatva pedig már fiatalon lázadni kezd Isten kifürkészhetetlen tervei és zsarnoki törvényei ellen.

Jó néhány könyv született már Coco Chanelről - arról a kényes és máig sem teljesen tisztázott témáról azonban mindig is kevesebb szó esett, hogy a németek megszállta Franciaországban milyen szerepet töltött be. Arról tehát, hogy egy a náci államapparátushoz tartozó férfi szeretője volt, és az Ellenállás tagjaiból szerveződött Francia Belső Erők letartóztatta és kihallgatta őt hazaárulás vádjával. Az egy újságíró éles szemével és egy regényíró lelkével megalkotott, hiánypótló Coco a Ritzben ebbe az időszakba repíti el az olvasót. A megtörtént eseményekből kiinduló, szerteágazó kutatásokon alapuló, de hátramaradt levelek, feljegyzések, napló vagy kihallgatási jegyzőkönyv híján mégis fikciós mű fő kérdése: kollaboráns volt-e Coco? Gioia Diliberto virtuóz karakterrajza egy női lélek rejtelmeibe, egy személyiség labilitásába enged betekintést. Magával ragadó történetében nyomon követhetjük, mi lehetett a motivációja a női divatot forradalmasító Chanel opportunizmusról árulkodó döntéseinek a II. világháború rémjáró szakában, és ezek a döntések aztán milyen hatással voltak környezetére, világhírű művészbarátaira. GIOIA DILIBERTO amerikai író, történelmi regények, életrajzok és egy színdarab szerzője. Női sorsoknak szentelt, változatos témájú alkotásaiban sikeresen ötvözi a történetcentrikusságot a mélyreható elemzésekkel. Műveit számos nyelvre lefordították. Mindent tud Párizsról: hét könyvéből négy a francia fővárosban játszódik, miként a Coco a Ritzben is. Újságíróként többek között a The New York Times, a The Wall Street Journal, a Los Angeles Times és a Vanity Fair hasábjain publikált. Tanított felsőoktatási intézményekben, és írást is oktat. Connecticut államban, Woodbury városában él. "Ez a lenyűgöző könyv Chanel személyiségének egy olyan oldalát mutatja meg, amelyet korábban nem ismertünk. Erősen ajánlott olvasmány." - Historical Novel Society

Kilenc évvel legutóbbi regényét követően a magyar olvasóközönség számára eddig prózaíróként – és mindenekelőtt a megosztó remekmű, az Amerikai psycho szerzőjeként – ismert Bret Easton Ellis egy esszékötettel jelentkezett, szokás szerint zajos sajtóvisszhangot keltve. A Fehér nyolc vállaltan provokatív, önéletrajzi anekdotákkal teli értekezésen keresztül térképezi fel a mai Amerika társadalmát és politikai-kulturális életét átható (de lényegében a nyugati civilizáció egészére is érvényes) szélsőséges tendenciákat, például a szólásszabadságot és a művészi alkotást korlátozó politikai korrektség uralmát. Mihez kezdene napjaink digitális (negatív) utópiájában, a közösségi média nárcisztikus buborékvilágában az Amerikai psycho antihőse, Patrick Bateman? Esztétikai vagy ideológiai megfontolások vezettek az Oscar-díjjal kitüntetett Holdfény hatalmas sikeréhez? Miben rejlik Charlie Sheen és Kanye West megbotránkoztató imidzsének ereje? Hogyan vezetett az amerikai baloldal önjelölt erkölcsi felsőbbrendűsége Donald Trump megválasztásához? Miből ered a milleniál generáció ellenvéleményeket elfogadni képtelen túlérzékenysége? És ami a legfontosabb: miképp maradhatunk „negatívak”, kritikusak és tökéletlenek egy olyan korban, amely kollektív pozitivitást követelve az érzelmek elfojtására és az egyén elhallgattatására törekszik? A Fehér ilyen és ehhez hasonló kérdésekre választ kereső, vitára és továbbgondolásra inspiráló szövegek gyűjteménye. Szórakoztató vagy kegyetlen? Helytálló vagy felháborító? Akárhogy is vélekedjünk Bret Easton markáns véleményáradatáról, egy dolog biztosnak látszik – illúziómentes és fájóan aktuális társadalomkritikája mellett nem mehetünk el szó nélkül.

"A haláltól Potasnyikov nem félt. De volt benne valami szenvedélyes vágy, valami végső makacsság: arra vágyott, hogy valahol a kórházban, rendes ágyon, ágynemű közt haljon meg, mások figyelmétől kísérve, még akkor is, ha ez amolyan kincstári figyelem, nem pedig odakint, nem a fagyban, nem a fegyőrök csizmája alatt, nem a barakkban, a káromkodások között, a piszokban, a többiek teljes közönye mellett." Salamov elbeszélései élet és halál fagyos határvidékén játszódnak. Nem egyszerűen a Gulag-irodalom legjelentősebb képviselője ő (Alekszandr Szolzsenyicin mellett), hanem az az író, aki a legszélsőségesebb szenvedéseket megtapasztalva radikálisan szakított az irodalom minden didaktikus felfogásával. A szikár Salamov-elbeszélés színtiszta dokumentarizmusnak hat: a már-már felfoghatatlan kegyetlenségekről számot adó tények szenvtelen továbbadásának. És mégis: éppen csak felsejlő irodalmi fogások révén Salamov minden írása valami lecsupaszított költészetté válik, amelyet óriási belső dinamika feszít. A Salamov-szövegeket olvasva az erkölcsi felháborodáson túl, amelyet az orosz kommunizmus kegyetlensége vált ki belőlünk, mi is átérezhetjük azt a mély esztétikai és morális dilemmát, amely a szerzőt egy egészen újfajta prózastílus kialakításához vezette. Szerinte "a művészetnek nincs joga többé az igehirdetésre", az irodalomnak meg kell szabadulnia minden feleslegestől, hogy ábrázolni tudja azt az irracionális világot, amely lehetővé tette a Gulag létrejöttét... Rég volt mindez, mondhatnánk; ám ennek az irracionális kegyetlenségnek, mint napjainkban látjuk (amikor Oroszországban a Gulag áldozatainak sorsát kutató Memorial Társaságot is betiltották), olyan mélyek a gyökerei, hogy ma sem vagyunk védettek vele szemben. Salamov prózája hat kötetben jelent meg oroszul; ennek magyarul egyelőre csak kis része olvasható. Az életműsorozat indításaként most az első kötet anyagát jelentetjük meg teljes egészében.

Jerry Burton egy repülőszerencsétlenség után az orvosa tanácsára vidékre költözik húgával, Joannával, hogy nyugodt körülmények között tudjon lábadozni. A csendes kisváros lakói hamar tudomást szereznek érkezésükről, és sorban bemutatkozó látogatást tesznek náluk. Burtonék nyugalmát azonban hamar megtöri egy helyben feladott, rosszindulatú névtelen levél, melyet újságokból kivágott szavakból és betűkből állítottak össze, és benne Joannát ordenáré módon sértegetik, sőt meg is rágalmazzák. Rövidesen az is kiderül, hogy nem egyedi esetről van szó, ami az újonnan jött „idegeneknek” szól – Dr. Griffith ugyanis beszámol róla, hogy Lymstockban már többen kaptak hasonló névtelen levelet, köztük ő maga is. Rövidesen azonban a bosszantó helyzet tragédiába fordul: egy újabb névtelen levél hatására valaki öngyilkos lesz…

A vadnyugat története indián szemmel. A Wounded Knee-nél temessétek el a szívem fél évszázada látott először napvilágot, de hatása ma is ugyanolyan erőteljes, mint ötven évvel ezelőtt, amikor nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az amerikaiak szembenézzenek őseik korábban egyértelműen dicsőségesnek tekintett „honfoglalásának” kegyetlenségével. A Vadnyugat története az indiánok szemszögéből az egyre telhetetlenebb telepesekről, a fehérek által sorozatosan megszegett szerződésekről, véres csatákról és egész indián törzsek elpusztításáról szól. Az őslakosok gyermeki hiszékenységét kihasználó amerikai kormány – habár látszólag az ő érdekeiket is védte – képmutató, hazug módon fosztotta ki a bennszülöttek természetes élőhelyeit. A fehér faj „feltartóztathatatlan haladásának” útja az indiánok otthonukból való kiűzetésén és gyakran lemészárlásán keresztül vezetett. A hivatalos dokumentumokat felhasználó könyv lapjain a különféle indián törzsek főnökei és harcosai saját szavaikkal számolnak be mindazokról a tettekről, amelyek egyértelművé teszik: a magát akkor felsőbbrendűnek tekintő fehér ember erkölcsileg semmilyen módon nem indokolható népirtást hajtott végre. Dee Brown (1908–2002) amerikai történész és regényíró. Főiskolás évei során könyvtárosként kezdett el dolgozni, és munkáját annyira megkedvelte, hogy a tanári és bölcsészdiploma megszerzése után a könyvtár szakot is elvégezte. Könyvei és tanulmányai többnyire a polgárháború és a Vadnyugat történetét, azok egy-egy jeles eseményét dolgozzák fel. Különleges forrásokon alapuló tudományos művein túl Dee Brown ifjúsági, western és történelmi regényeket is írt. Az immár klasszikussá vált Wounded Knee-nél temessétek el a szívem 1970-ben jelent meg először, azóta minden jelentős nyelvre lefordították.

Örkény István kötetével 1968 ünnepi könyvhetén elindult hódító útjára az egyperces novellák műfaja, új korszakot nyitva a rövidtörténetek irodalmában. Ám az Egyperces novellák egyúttal a magyar könyvművészet emlékezetes darabja is: illusztrátora Réber László volt. Jó néhány írónk (például Lázár Ervin, Janikovszky Éva, Békés Pál) kötetei elmaradhatatlanul az ő rajzaival idéződnek föl előttünk, s látásmódjával, karikaturisztikus filozofikumával Örkénynek is társszerzője lett. Szöveg és kép (mintegy hatvan grafika!) együttes hatása ma is fölkavaró.  Mostani kiadásunk hűen követi a ’68-as megjelenést, két változtatással: későbbi gyűjteményeiben az író A szén utolsó bekezdését elhagyta (sokkal erősebb lett), így közöljük mi is; a Professzorok a bíróság előtt „szócikkeit” utóbb ugyancsak gyomlálta, egyet azért tartottunk meg, mert Réber azt illusztrálta. Társszerzőnek lenni nem mindig könnyű mesterség…

A lexikonformában megírt regény a kazárok történetét meséli el, amely a hetedik-nyolcadik század körül nem is volt olyan kis nép; jókora birodalmat építettek ki a Kaukázus környékén, ahol valamikor, ki tudja, mennyi ideig, az ősmagyarok is velük együtt éltek – legalábbis egy részük (akik talán szintén felvették a zsidó vallást). A kazároknak három vallás, a kereszténység, az iszlám és a judaizmus között kellett választaniuk – s e választás történetét meséli el Pavić a maga ravasz módján, három kitalált könyv anyagát összedolgozva, egymásra vetítve, s egyben új mitológiát kidolgozva, amelyben az egyébként alig-alig kibogozható történelmi tények az író fantáziájából származó alakokkal, történetekkel, népi és vallási hagyományokkal keverednek.A Kazár szótár 1984-ben jelent meg, s azóta is a modern irodalom olyan klasszikusának számít, mint, mondjuk, A rózsa neve Umberto Ecótól. Olvasása különleges élmény: egyszerre merülhetünk a történelem mélyére és egy különleges látásmódú író fantáziájának sejtelmes virtuális valóságába.

Dave Grohl önéletrajza megkapóan őszinte és rendkívül inspiráló olvasmány, egy világhírű zenész közvetlen hangú beszámolója karrierjéről és magánéletéről. A nagy rock and roll sztorikon túl meglepő módon Grohl komolyabb, önelemző arcát is megmutatja, szívszorító őszinteséggel mesél félelmeiről, fájdalmairól, veszteségeiről. Élete legfontosabb pillanatait felvillantva ismerhetjük meg egy megszállott zeneőrült történetét, aki az amerikai álmot valóra váltva baráti kapcsolatba került hőseivel, de még elnökökkel is, miközben füstös kocsmák színpadairól indulva ő maga is stadionkoncertek bálványává vált. Dave Grohl nemzetközi hírnevét a Nirvana dobosaként alapozta meg, aki az együttes áttörést hozó, 1991-ben megjelent Nevermind című albumától játszott a zenekarban. Kurt Cobain tragikus halála után, 1994-ben alapította meg a Foo Fighterst, ahol már gitáros-énekesként állt a csapat élére. Együttese a rockzene igazi nagyágyúja lett, számos elismerése és díja közül eddig tizenötször nyerte el a Grammy-díjat. 2013-tól filmrendezőként és producerként is dolgozik - tevékenységéért kétszer kapta meg az Emmy-díjat. Feleségével és három lányával Los Angelesben él. ,,A második refrén után Kurt gitárral a kezében beugrott a közönségbe, és a zsíros hajakból és tetovált végtagokból álló közönségen szörfözve szólózott. Visszazuhant a színpadra, és önkívületben fetrengett és rángatózott, majd ráesett a biztonsági őrre, akit azért állítottak oda, hogy távol tartsa a srácokat a színpadtól. A férfi minden erejével azon volt, hogy Kurtöt lelökje magáról. Nyers erővel nekifeszült a nála sokkal kisebb Kurtnek, Kurt pedig egy védekező >>küzdj vagy menekülj

„Egyáltalán nem tűnnek nekem ferde ízlésűnek azok, akik pávát és más hasonló szárnyasokat tesznek a tányérjukra, mivel ezekből a madarakból minden másnál ínycsiklandóbb fogások készülnek, és inkább illenek királyok és hercegek, mint alacsony sorú és kispénzű emberek asztalára. A közemberek, átlagos polgárok, valamint akik a törvény szemében vagyontalannak számítanak, ne egyenek ilyesmit, de még csak bele se nyaljanak. Urak étkei ezek, leginkább pedig azoké, akiket nem erényük vagy iparkodásuk, hanem a vakszerencse és az emberek hebehurgyasága emelt fel alacsony sorból a hatalom legmagasabb lépcsőire. Úgy tűnik, a kedvükért jönnek világra ezek a madarak, a kedvükért vadásszák a pávákat és fácánokat. Nekik jár a drága öltözék, a drága bútor, és minden, amit csak a természet kiválónak alkotott.” Platina reneszánsz műve (az első nyomtatott szakácskönyv) nemcsak fantasztikus gasztronómiai szakmunka, de kitűnő olvasmány is, olykor irodalomba forduló szöveg. Minden receptjével azt üzeni olvasójának: ""Jogotok van az e világi örömökhöz!"" Jelentsük ki bátran, Platina a gasztronómia Boccacciója. És végre mi is olvashatjuk. Ha igaz, hogy a szerző 1465 nyarán állította össze a kötetet, akkor nem is kellett olyan sokat várnunk. Mindösszesen 557 évet.

Howard Campbell, Jr. náci háborús bűnösként várja tárgyalását egy izraeli börtönben. De vajon tényleg bűnös? Vagy igazából második világháborús amerikai kém, aki csak álcázta magát náci propagandistának?Az akasztófahumorral átszőtt briliáns regényben Vonnegut a feketét és fehéret a szürke egy egészen hátborzongató árnyalatába forgatja…A regény elején Vonnegut azt írja: „Ez az egyetlen történetem, amelynek tisztában vagyok a mondanivalójával.” Mi, olvasók viszont törhetjük a fejünket, hogy mi az, már azon túl, hogy „azok vagyunk, aminek kiadjuk magunkat, így hát vigyáznunk kell, minek adjuk ki magunkat”.De így van ez jól: törjük a fejünket! És gondolkodjunk az íróval együtt azon, hogyan is volt lehetséges a nácizmus… vagy épp bármilyen totalitárius, tömeggyilkos rendszer.KURT VONNEGUT (1922–2007) amerikai regényíró és esszéista, a 20. század egyik legnagyobb hatású alkotója, az amerikai irodalom kultikus figurája. Műveivel az ötvenes években mutatkozott be, de az igazi áttörést Az ötös számú vágóhíd (1969) hozta meg számára, sikere azóta is töretlen. Kimeríthetetlen fantáziáján, őrült ötletein, társadalomkritikáján, kíméletlen őszinteségén és szarkasztikus – vagy fekete – humorán generációk nőttek fel.

A legendás KFT zenekar fehér maszkos énekes-gitárosa, az abszurd humort képviselő, népszerű L'art pour l'art Társulat Besenyő ,,Nooormális?" Pista bácsija, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanítója, szellemi úton járó misztikus és festő - mindez két szóban kifejezve: Laár András. A széles körben elismert, sokoldalú művész most mindegyik arcát megmutatja újonnan megjelent önéletrajzi könyvében, melyet a sajátos humorral átszőtt, színes történetek (la)áramlása tesz izgalmassá és lebilincselő olvasmánnyá. 7 évesen kezdtem hegedülni, 14 évesen átváltottam a gitárra, 16 évesen pedig beléptem életem első zenekarába. 25 éves koromban alakítottuk meg a KFT zenekart, és 26 évesek voltunk mind a négyen, amikor befutottunk. 30 évesen indult el a humor-pályám a Laár pour Laár esttel, de a buddhizmus is ekkor lépett be az életembe. 36 évesen egy időre leléptem a színpadról, felfüggesztettem a zenekari és színházi tevékenységemet, és két és fél hónapra magányos elvonulásra mentem. Ezután évekig tanítottam a Buddhista Főiskolán asztrológiát, buddhizmust és Ji kinget. 38 évesen újra elkezdtem fellépni a L'art pour l'art Társulattal, és a Besenyő család főszereplésével nagy sikerű tévéműsorokat forgattunk. 45 évesen megint elkezdtem zenélni a KFT-ben, ami jelenleg is tart. 60 évesen életműkoncertet tartottam zenész barátaim részvételével. Azóta festek is, a képeim már három kiállításon szerepeltek. Fél éve kiléptem a L'art pour l'art Társulatból, és teljesen a magam ura lettem: írok, zenélek, előadásokat tartok, aktív életet élek. 67 éves vagyok, és jól érzem magam a bőrömben. A könyv alapját képező riportokat készítette és leírta: dr. Laár-Sramkó Kata.

"And I'm pissed off with the people. Why don't they revolt? I could have them fired at, they wouldn't, even then. Why? This tiger here, he doesn't revolt either. Neither he, nor they. Why?" Comedian Tibor Bödőcs was born in Zalaegerszeg, western Hungary, in 1982. In 2017 he kicked in the door of Hungarian literature with a book of literary parodies, while his first novel took the reader to a pub, and his second, Luigi the Last, takes place in the circus ring. Both his first and third book won the Libri Readers'Choice Award. The Circus empire of Hetticania is preparing for a jubilee, to celebrate thirty years of King Luigi's rule. And there's so much to celebrate! Thanks to the former Ringmaster, everything in Hetticania is coming up roses - quite literally: rose plantations cover the whole country (so no one is unemployed), fault-finders find faults only among themselves (unless they are abroad) - how could anyone of sound mind slander the very epitome of health, honesty, beauty, patriotism, and masculine power? It's an important, strenuous day for King Luigi, but he can cope with anything, even after so many years. He screws (almost), gives a dashing interview, mingles with his people, eats and drinks, consults with his chief adviser, screws (indeed), and more. And, well, by the end of it, he becomes a little tired and emotional. After all, he is only human, despite what Hetticanian legend might say. This novel by Tibor Bödőcs, the most popular Hungarian comedian and one of the most popular Hungarian writers, is an outrageous satire about a country where a genuine genius of populism reigns with the simplicity of a swish of an axe.