Jaffa Kiadó strana 6 z 63

Egy gazdag nyugat-európai ország diplomatáját hazarendelik állomáshelyéről, egy kicsi és ezerszer megalázott-kifosztott kelet-európai országból. Otthon fegyelmi bizottság elé kell állnia botrányos viselkedése miatt: a szeretett nő védelmére kelve megvert egy újságírót. Vajon mi késztette erre az érthetetlen indulatkitörésre Rolandot, egy nemzedékeken át feddhetetlenül szolgáló diplomatacsalád legifjabb tagját? Akit arra idomítottak, hogy csak szemlélője legyen a világnak, az életnek - a saját életének is. Ám történhetnek olyan események, amelyek a szemlélőket is kibillentik egyensúlyukból, és érző, társra vágyó emberekké változtatják. Roland Annára vágyik, a tehetséges ötvösművészre. Könnyű, nyugodt álmot akar, amit csak a nő adhat meg neki. De Anna világa is kettéhasadt, amikor a Nyugat védett biztonságából haza kellett térnie oda, ahol akár börtönbe vethetik vagy ki is végezhetik a polgárokat. Ő rajta ki segít? Két történet, két világ, az igazság két fele kerül mérlegre, hogy a vád és a védelem elhangzása után kimondassék az ítélet. Ám a kérdés továbbra is kérdés marad. Összeférhet-e a két világ? Szerethetik-e egymást azok, akik nem tartoznak össze, mert a sors, a történelem áthidalhatatlan szakadékot vájt közéjük? A szemlélők a szeretet regénye. A férfi és nő közti szerelemé, a felebaráti szereteté, a hazaszereteté. Mindenfajta lehetséges és lehetetlen szereteté.

Körösi Laura háromgyermekes, boldog házasságban élő ötvenes nő. Az élete ugyan izgalmaktól mentes, de talán éppen ezért gondolja úgy, hogy ennél többet nem is kívánhatna magának. Férje sikeres építész, a három fia közül az egyik egyetemre jár, a másik nősülni készül, a harmadik lázadó kamaszévei előtt áll. Laurának nincs más dolga, mint egyengetni a gyerekei útját, és segíteni férje munkáját. Nagy ritkán mégis rátör egy sosem élt élet utáni nosztalgikus vágy. Ilyenkor elmegy a nagyanyjához, és szétnéz a dédnagymama festményei között a padláson. Laura gyermekkorát a dédnagymamája, nagymamája és édesanyja hármasában töltötte, a három nő hallgatással teli, feszült kapcsolata között egyensúlyozott, miközben fogalma sem volt, mi okozza az örvényt a felszín alatt. Legjobban a dédnagymamájához kötődött, a bohém, ifjúkorában színésznőnek készülő, később minden örömét a festésben kiélő asszonyhoz. Hosszú évek teltek el, mire Laura teljesítette egykori ígéretét, és a dédnagymama festményeiből kiállítást szervezett. Arra azonban nem számított, hogy minden egyes kép a saját múltjának egy darabja, minden egyes szín egy emléktöredék, a képekhez tartozó elbeszélések pedig lassan kibontakozni engednek egy évtizedekre hallgatásba burkolódzott történetet. Titkok, elhallgatás. Vajon mi okoz nagyobb lelki terhet: a kíméletes csend, vagy a kimondott, olykor kegyetlen valóság? Bauer Barbara új regénye a négy asszony történetén keresztül egy generációkon átörökített, mélyen elzárt trauma útját követi végig a tragédia pillanatától a felismerés napjáig, a II. világháború végjátékától napjainkig.

Azt mondják, fekete rózsa nem létezik. Színe csupán fények játéka, árnyalatok keltette látszat. Sommer Anna azonban nap mint nap ott látja a szőlőben, a sorok végébe ültetve. Vajon egyszer megtudja majd, milyen is a színe valójában? Anna, vagy ahogy a családban hívják, Annus, Etyeken nő fel, ezen a szőlődombok övezte, magyarok, svábok, zsidók lakta településen. Alig tizennégy éves, amikor kitör a második világháború, és nemcsak bevonuló édesapja és két ikerbátyja sorsa miatt kell aggódnia, hanem a nála két évvel idősebb Andrisért is, akihez már nem csupán ártatlan, gyerekes vonzalom fűzi.Andris felmenői - szíjgyártók és borászok - a török kiűzése után messzi bajor földről érkeztek Etyekre. A faluban azt beszélik, hogy Andris nagyapja, a szőlőhegyen remeteéletet élő Vénember, különleges bort tud készíteni. Olyan bort, amelyben nemcsak az van benne, aki készítette, de az is, aki issza. Talán még a jövendőt is meglátja, aki kortyol belőle. Egyszer Annus is megkóstolta. Lehet, hogy ezért tűnik fel előtte újra meg újra egy fekete márványlap, belevésett nevekkel, köztük azéval, akit mindenkinél jobban szeret? A háború, az utána következő politikai változások, a kitelepítések a falu és Annus életét is fenekestül felforgatják. Az egyedül maradt lány felköltözik a szőlőhegyre, a Vénemberhez, abban reménykedve, hogy Andris visszatér. Ám szerelme helyett valaki más érkezik, és Annust minden korábbinál nagyobb próbatétel várja. Vajon lesz elég ereje és bátorsága legyőzni a kishitűséget, a reménytelenséget, sőt még a halált is? Megőrizni a szerelmet, megfejteni a fekete rózsa és a Vénember különleges borának a titkát? BAUER BARBARA személyes élmények és érzések ihlette regénye egy sorsfordító, családokat szétszakító, fájdalmas történelmi korszak, egy sorozatos tragédiákat elszenvedő, de élni akaró falu és egy igaz szerelem hiteles, megrendítő története.

A Hideghegy írója ismét fordulatos, egész Amerikán keresztülvezető útra hívja olvasóit különleges szereplői társaságában. Val, a fiatal, naiv festő olyan kalandba keveredik, amelyre nem készítették fel az Akadémián. Wyomingba utazik, ahol még él a régi Vadnyugat emléke, hogy egy helyi kisváros postahivatalának falára készítsen egy freskót, ám időközben más megbízatást is kap: felbérelik, hogy kutassa fel egy gazdag marhakereskedő eltűnt feleségét: a titokzatos múltú, zavaros jelenű, mégis minden férfit megbabonázó Eve-et. Nyomozása során Val bejárja a nagy gazdasági világválság Amerikáját: a kaliforniai mocsaraktól Seattle nyomortelepein át San Francisco bohémvilágáig jut, és végül megtalálja, amit keres, sőt valami sokkal többet is - de mindez talán az életébe kerül. A regény egyszerre egy szerelmi háromszög és egy ellopott Renoir-festmény utáni nyomozás története, a korabeli Amerika aprólékos bemutatása és a hatalmas ország ezerféle lakójának tablója - de legfőképpen igazi sodró lendületű amerikai nagyregény. Charles Frazier (1950) amerikai író Észak-Karolinában született és nőtt fel. Első regénye, a Hideghegy elnyerte a National Book Awards-t, meghódította a bestsellerlistákat, 2003-ban pedig hollywoodi mozifilm készült belőle olyan sztárokkal a főszerepekben, mint Jude Law, Nicole Kidman, Renée Zellweger és sokan mások. A nyomkövetők az ötödik regénye.

Az ötven az új ötven - és ez pont így van jól. Hogyan legyünk ötvenévesek? - tette fel a kérdést Iványi Orsi kerek születésnapja előtt. A választ keresve inspiráló példákat, érdekes történeteket, fontos kutatási eredményeket talált, és saját tapasztalataival kiegészítve ezeket kirajzolódott előtte egy út, amely mindenkinek rengeteg új erőforrást, bölcsességet és igazi kiteljesedést hozhat. Ezen az úton néha eltévedünk, de ha nyitottan, vagányan és kreatívan tudunk végigmenni rajta, akkor egyértelművé válik, hogy a középkorúaknak nem csak múltjuk van, hanem és elsősorban jövőjük, amelyet akár sokkal tudatosabban, kreatívabban és eredményesebben tudnak alakítani, mint a fiatalok. Iványi Orsolya menopauza-aktivista új könyve megcáfolja a sztereotípiát, miszerint az öregedés pusztán az eljelentéktelenedés felé vezető út, és bebizonyítja, hogy ötvenéves kor után tudunk igazán megindulni egy gazdagabb, céltudatosabb élet felé. Inspirációt és bátorítást nyújt ahhoz, hogy ne harcoljunk az idő ellen, hiszen nincs rá okunk. Nem kell lemondanunk önmagunkról, a vágyainkról, az álmainkról csak azért, mert egy berögzült társadalmi norma azt sugallja, hogy az ötvenedik születésnap után már csak lefelé vezet az út.

Indulj el az önelfogadáshoz vezető úton! Nőként manapság mindannyian küzdünk azzal, hogy egyensúlyt teremtsünk a különböző szerepeink között. Egyszerre akarunk helytállni otthon és a munkahelyünkön, ápolni a kapcsolatainkat és megoldani a feladatainkat. De mikor gondolunk önmagunkra? Ráébredünk-e arra, hogy először saját magunkkal kell törődnünk, mert anélkül másokon sem tudunk segíteni? Hogy ha nem szeretjük önmagunkat, másokat sem tudunk jól szeretni? Vedd a kezedbe ezt a hasznos tanácsadót, és fedezd fel, mennyi szeretnivaló van rajtad! A Szeresd magad foglalkoztatókönyvnek a segítségével megtanulhatod, mit jelent megismerni és megszeretni önmagadat, és olyan gyakorlatokat próbálhatsz ki, amelyeknek köszönhetően fejlődésnek indul az önbizalmad, és jobbá válnak az emberi kapcsolataid. Akár a testképeddel harcolsz, akár egy egészségtelen kapcsolatból akarsz kilépni, akár egyszerűen azzal küzdesz, hogy elfogadd önmagad, ez a könyv hasznos eszközöket és feladatokat kínál a kiteljesedéshez és a lelked táplálásához. Kíváncsi vagy, mi emeli ki ezt a könyvet a nőknek szóló önsegítő kiadványok közül? A bevált technikák. Szeresd meg önmagadat egy sor, a tudatosság és a pozitív pszichológia eszköztárába tartozó gyakorlat alkalmazásával! Az inspiráló ötletek és motivációt adó feladatok. Fedezd fel változatos képességeidet rejtvények és naplóbejegyzések révén! Értsd meg az érzelmeidet és engedd el azokat a meggyőződéseidet, amelyek csak gúzsba kötnek! Gondolkozz, tűnődj, és világosodj meg! A megerősítő állítások. A könyvben folyamatosan találkozol olyan kijelentésekkel, amelyek segítségével pozitívabbá teheted a hozzáállásodat, és támogató gondolatokból töltekezhetsz! Teremts célokkal és az önmagad iránt érzett szeretettel teli életet! MEGAN LOGAN amerikai mentálhigiénés szakember húsz éve foglalkozik tanácsadóként többek között a családon belüli bántalmazás és szexuális erőszak áldozataival, étkezési zavarokban szenvedő betegekkel és hospice gondozásba került páciensekkel. Szakterülete a traumához, abúzushoz, evési zavarokhoz, gyászhoz és veszteséghez kötődő lelki problémák kezelése.

A Candy című könyv szerzője Ambrus Flóra, egy 14 éves kárpátaljai lány, aki cukorbetegségének történetét írta meg attól kezdve, hogy észlelte magán a betegség első jeleit. Megható őszinteséggel, nyíltsággal ír elsősorban magáról, az őt körülvevő családról, barátokról. De a legfontosabb üzenete az, ahogyan a betegségét elfogadja. Felnőtt sorstársainak is példát mutat abból, hogyan kell ezzel az életre szóló teherrel úgy együtt élni, hogy az sem magának, sem környezetének ne legyen teher. A könyvet eredetileg egy pályázatra adta be Flóra, ahol 300 mű közül bekerült a legjobb 50 közé. A könyv megjelenését magyar orvosa, Blatniczky főorvos úr egyengette, ő írta az ajánlót is. Az első kedvcsináló idézet ebből van: Elhangzik a kérdés: Kinek szól ez a könyv? Részlet a válaszból: "Szól mindenekelőtt a sorstársaknak, kisebb gyermekek esetében a szülőknek. A szerző élő példája annak, hová vezet a hozzáértő szakmai képviselőkkel szembeni bizalmatlanság, vagy az internet világának ellentmondásos, zömében rendkívül negatív, tudatot deformáló hatása. Vigyázat, sorstársak! A kilátástalannak tűnő helyzetet nem depresszióval, nem külön utak keresésével kell tovább rontani, hanem tudatossá, még tudatosabbá kell tenni ennek a speciális életvitelnek a gyakorlását. Egészen bizonyos ugyanis, hogy ilyen lelkülettel mindenki megtalálja a boldogságát. Ez ennek a könyvnek is a végkicsengése!"

1944/45-ben a német mintát követve Magyarországon is megvalósult a náci típusú gettósítás, ennek következtében végül közel 600 000 ember került 221 gettóba, majd a munka- és haláltáborokba. A tervszerűen végrehajtott elkülönítés és népirtás ugyan nem újkeletű gondolat, a gettók gyakorlati "haszna" és "hasznosulása" mégis csak fokozatosan bontakozott ki a nácik előtt is. A lakáshiány, a városok átalakulása, a kifosztás lehetőségei szépen lassan alakították ki a kényszerlakhelyek típusait és funkcióit. A magyarországi gettósítás eleinte némileg eltért az Európában elterjedt megoldásoktól, ám az 1944 tavaszán ideérkező náci zsidótlanító tanácsadók már 5-6 év tapasztalatával vágtak bele Európa egyik legnagyobb zsidó közösségének kifosztásába és kiirtásába, és ennek megoldása kapcsán számos pártra, mozgalomra, politikusra, társadalmi szervezetre tudtak támaszkodni. A magyarországi vidéki gettók Európa "gyors" történetű kényszerlakhelyei lettek, azonban a mai napig nem lehet teljes képet bemutatni róluk, mivel hiányoznak az átfogó történeti munkák. Jelen kötet a fogalmak tisztázása és a szakirodalom alapos feldolgozása mellett fel kívánja hívni a figyelmet a magyarországi gettók működésének és történetének több aspektusára, jellemzőjére és a történettudomány adósságára.

Szombat Jutka huszonéves korában az erőszakos téeszesítés következményeként egyik napról a másikra gyári munkásnak állt. Az egy falusi, nyolcgyermekes, földműves család tagjaként, Váton született fiatal lány az 1950-es évek második felétől naponta ingázott lakó- és munkahelye között, és hosszú évek teltek el az életében, mire a tornácot erkélyre, a vályogházat összkomfortos panelra cserélhette. Jutka történetén keresztül megismerhetjük, hogy az első generációs munkások többségének milyen kihívásokkal kellett megküzdeniük a munkaközvetítő irodák kígyózó soraiban, a gyári futószalag mellett, az állomásokon a vonatra várva, vagy akár a hóviharban biciklizve. De legfőképp megérthetjük, hogy milyen nagyobb erők állhattak a hétköznapi emberek mindennapi döntései mögött. KISŐRSI-FARKAS ZSÓFIA társadalomtörténész, az ELTE BDPK Történelem tanszékének oktatója. Alap- és mesterszakos tanulmányait az ELTE BTK-n végezte. Doktori címét 2022-ben szerezte az ELTE BTK Atelier Interdiszciplináris történeti Doktori Program hallgatójaként. Fő kutatási területe a 20. századi magyar társadalom.

Fokozódik a feszültség a Corinium háza táján. A Riválisok első kötetében megismert szereplők versengése a tetőfokára hág, és miközben a két társaság elszántan küzd a helyi televízió franchise-jogainak megszerzéséért, magánéletük szálai is egyre jobban összekuszálódnak. Az érzelmek és az érzékek csatájának középpontjában továbbra is a rendkívül vonzó arisztokrata, a javíthatatlan nőcsábász Rupert Campbell-Back áll, aki ez alkalommal olyan leckét kap az élettől, amire nem számított, míg vetélytársa, az álnok Tony Baddingham a célja elérése érdekében nem válogat az eszközökben, és bárkit kész feláldozni, hogy megtartsa a tévétársaságát. Barátság és árulás, intrikák és nagylelkűség, szerelem és megcsalás: a 80-as évek kereskedelmi televíziózásának kulisszái mögé vezető történet második kötetében a franchise-ért folyó rivalizálás végére pont kerül, de a szereplők élete váratlan fordulatokat vesz. Jilly Cooper érzelmi hullámvasútja tovább robog: aki tegnap azt hitte, hogy szerelmes, mára talán rájön, hogy csak az érzékei vezették; akinek csak a testi örömök voltak fontosak, azzal talán megtörténik az, amire soha nem számított. Pont, mint a való életben.

Az Ókút az elsüllyedt, de soha el nem temetett gyermekkor könyve. A titokzatos ókút a Szabó család debreceni otthonának udvarán állt, és a kis Magdának a közelébe sem volt szabad mennie. Szabó Magda felnőttként alászáll emlékei ókútjába, hogy páratlan érzékletességgel idézze meg gyermekkora színtereit, keltse új életre szereplőit, legfőképpen szüleit. "Két tündér gyermeke voltam" - mondta egyszer. Tündérvilágban élt, ahol játék, varázslat, látomás és valóság keveredett, s ami egyszerre volt meghitten ismerős és csupa rejtély, hétköznapi és kiismerhetetlen, boldogító és félelmetes. Itt mindenki regényhősként járt-kelt, a boltjában kuksoló ékszerészt rejtélyes bánat gyötörte, a koldus elátkozott királyfi volt, a fák lombkoronája égig ért. Az Ókút az életről szól: állatokról és képekről, hitről és művészetről, háborúról és hazáról, szerelemről és halálról. A megejtő bájjal és humorral átszőtt történetekből egy titokzatos és csodálatos múlt sokszínű, eleven képe áll össze, ami egyben kulcs is Szabó Magda életének és művészetének megértéséhez.

Kiabálás, földön fetrengés, csapkodás, könnyek - és persze a tehetetlenség, amit ilyenkor szülőként érzünk. Mit tegyünk? Hogyan csillapítsuk le a hisztiző gyereket és saját magunkat? Ismerős helyzet és ismerős kérdések, hiszen nincs gyerekkor hiszti nélkül. És hiába tudjuk, hogy nyugodtnak kéne maradni, ez ilyenkor lehetetlennek tűnik. Ez a könyv nem azt ígéri, hogy soha többet nem fog hisztizni a gyereked, viszont megtanít arra, hogyan maradj nyugodt, és hogyan segíts neki gyorsabban és kisebb amplitúdóval túljutni az érzelmi viharokon. Segít megérteni, mi zajlik benne, és miért van valójában szüksége arra, hogy hisztizzen. Nem csodát ígér, hanem azt, hogy tudni fogod, mit tegyél, hogy közelebb kerülj a gyerekedhez, önmagadhoz, a nyugodt hétkönapokhoz. És nem utolsósorban: nem fognak minden egyes kiborulás után cafatokban lógni az idegeid.

Hőhullámok, álmatlan éjszakák, súlygyarapodás, hangulatingadozások - ismerős problémák minden változókorú nő számára, sőt ez csak a jéghegy csúcsa. De vajon tényleg elkerülhetetlen, hogy éveken át szenvedjünk a kellemetlen tünetektől, sőt a betegségektől? Dr. Mary Claire Haver szerint nem, és ezt ebben a tudományosan megalapozott, gyakorlatias kézikönyvben be is bizonyítja, miközben segítséget ad ahhoz, hogy megértsük, valójában mi zajlik a testünkben ebben az életszakaszban, és hogyan maradhatunk egészségesek és energikusak. A könyv részletesen bemutatja a hormonális változásokat, azok hatásait, és ami a legfontosabb: a tünetek enyhítésének lehetőségeit. Megtudjuk belőle, mit tegyünk a szervezet természetes ösztrogéntermelésének csökkenésével járó állapotok - többek között a cukorbetegség, a demencia, az Alzheimer-kór, a csontritkulás, a szív- és érrendszeri betegségek, a hízás - kockázatának csökkentése érdekében. Külön kitér a hormonpótló terápia előnyeire és mellékhatásaira, és ismerteti az ezzel kapcsolatos legfrissebb kutatásokat, emellett megtanít arra is, hogyan készüljünk fel az orvosi konzultációkra, és hogyan képviseljük hatékonyan az érdekeinket. De nemcsak információt kapunk, hanem erőt is ahhoz, hogy boldoguljunk a hormonális átmenet évei alatt és azon túl, kezünkbe vegyük az egészségünket ebben a sorsfordító életszakaszban, és újra jól érezzük magunkat a bőrünkben. DR. MARY CLAIRE HAVER szülész-nőgyógyász azóta foglalkozik mélyebben a menopauzával, amióta maga is bekerült ebbe az életszakaszba, és elkezdett róla nyilvánosan beszélni. Követőinek száma rövid idő alatt több milliósra duzzadt, hiszen alapos szakmai tudása mellett saját tapasztalataira is számíthatnak az olvasók.

A "dicsőséges 133 nap" a mai negyveneseknek még magolandó tananyag volt, de 1990 után mindenki elfelejtette. A proletárdiktatúra emléke azonban nem hullott ki teljesen az emlékezetből. Bár az állami szintre emelt terror anarchiába fúlt, a vörös-, majd a rákövetkező fehérterror gyilkosságainak emléke azóta is kísérti és mélységesen megosztja a magyar társadalmat. Az elátkozott köztársaság című nagy sikerű kötete után Hatos Pál ezúttal arra vállalkozik, hogy mítoszokon innen és túl mutassa be 1919 tavaszának és nyarának lázas időszakát. Miért és kiket hódított meg a kommunizmus a háborúvesztés utáni hónapokban? Puccs volt, vagy forradalom, ami 1919. március 21-én történt? Mit jelentett a magyar társadalom bolsevizálódása? Ideológia volt, vagy utópia, netán messiásváró vallási mozgalom, esetleg a háború utáni éhségtől és nyomortól gyötört társadalom hiányállapotának kifejeződése? Vagy egyszerűen az éhező város bosszúja az élelemkészleteit rejtegető vidéki kisgazda-társadalommal szemben? Volt-e realitása a megszálló románok és csehek kiűzésének a vörös zászló alatt? A Tanácsköztársaság korából szóló forrásaink arról tanúskodnak, hogy a proletárdiktatúra minden volt, csak nem monolit hatalmi rendszer. Marx szerint minden történelmi esemény kétszer fordul elő a történelemben, egyszer tragédia, másodszor bohózat formájában. A kommunizmus magyarországi történetével máshogy történt, a rövid véres, mégis komikus első felvonást harminc évvel később követte a nagy tragédia. "Ez a könyv nem egyszerűen folytatása Az elátkozott köztársaságnak. Hatos Pál - azzal az elképesztő műveltséggel és krúdysan zengő-bongó prózával, ami összetéveszthetetlenné teszi a mai magyar történészek között -, szétszedte, majd újból összerakta ezt a kaotikus, groteszk és véres eseménysort. Megmutatja a halált, az életet, a feltámadást; az emberi gyengeséget és nagyságot a közéleti férfiakban és nőkben csakúgy, mint a korszak átlagemberében. Úgy vezet be minket ennek a néhány hónapnak a történetébe, hogy semmi nem áll tőle távolabb, mint az ideológiai tukmálás. Megérteni és megértetni akar: történésztől többet kérni nem lehet. Hasonló formátumú vállalkozásra évtizedek óta nem volt példa a magyar történettudományban." (Ablonczy Balázs)

Túlterhelt gyerekek, önbizalomhiány, szorongás, eltűnő gyerekkor, háttérbe szoruló barátságok, folyamatos megfelelési kényszer, sőt testi tünetek - szigorúan a sikeres jövő érdekében. De valóban ez az egyetlen út a sikerhez? Hogyan tudunk szülőként ellenállni a nyomasztó társadalmi elvárásoknak, és boldog gyereket nevelni egy olyan kultúrában, amelyben már az óvodában elkezdődik a versengés és a különórák halmozása, hogy majd - 15 év múlva! - a legjobb egyetemre kerüljön be a gyerek, mert így lesz "sikeres"? Jennifer Wallace könyvében interjúk, személyes történetek és szakemberek tapasztalatai nyomán rajzolódnak ki a lehetséges megoldások. A szerző megmutatja, hogyan lehet túllépni a társadalom által nap mint nap küldött káros üzeneteken, és úgy gyereket nevelni, hogy ellensúlyozzuk a fiatalok növekvő szorongását, depresszióját és elszigeteltségét, és megtanítsuk nekik a legfontosabbat: azt, hogy önmaguk miatt, a teljesítményüktől függetlenül fontosak nekünk, és a világnak is. JENNIFER B. WALLACE újságíró, háromgyerekes anya a Harvard College elvégzése után producerként dolgozott a CBS-nél. Jelenleg a The Wall Street Journal és a The Washington Post állandó szerzője, a New York University tanára, ahol a teljesítménykultúrával kapcsolatban tart kurzusokat.

Több mint száz esztendeje annak, hogy 1920 márciusában Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választották. Személye és közel negyedszázados regnálása körül azonban mind a mai napig komoly emlékezetpolitikai és közéleti viták dúlnak. Hívei szerint ő konszolidálta az országot, mindent megtett azért, hogy Magyarország a lehető legkisebb veszteséggel kerüljön ki a háborúból, ráadásul a magyar zsidóság egy részének megmenekülése is neki köszönhető. Ellenfelei mindezt másképpen gondolják. A kormányzó döntéseinek objektív, történeti elemzése ugyanakkor segíthet abban, hogy elfogultságoktól és ideológiai elkötelezettségektől mentesen közelítsünk ehhez a kérdéshez. Ungváry Krisztián új kötetében arra keresi a választ, hogy milyen felelőssége volt Horthy Miklósnak Magyarország sorsának alakulásában, különösen második világháborús szerepvállalásában és a magyar zsidóság 1944-es tragédiájában. A szerző az összes eddigi kutatási eredményt felhasználva tematikus kérdések köré csoportosítja Horthy politikusi működését, megkísérli pontosan rekonstruálni mozgástereit, és a korban érvényes jogi és politikai elvárásokat és lehetőségeket figyelembe véve egyenként teszi mérlegre a kormányzó legfontosabb döntéseit és választásait, amelyek alapvetően befolyásolták Magyarország lakóinak életét 1920 és 1944 között. UNGVÁRY KRISZTIÁN (1969) történész fő érdeklődési területe elsősorban a 20. század politika- és hadtörténete, illetve az emberek viszonya saját történelmükhöz. Számos nagy visszhangot kiváltott történeti munka szerzője. A Horthy-rendszer mérlege című akadémiai disszertációjával elnyerte az MTA doktora címet.