Kalligram strana 21 z 78

Domnievam sa, že Štúrov život a činnosť sú vynimočné a jedinečné nielen v slovenských, ale aj uhorských dejinách 19. storočia, navyše práve jemu najviac " prospeje", ak spochybníme a spresníme zjednodušenia, falošné a sploštené tvrdenia historickej pamäti. Kritické poznámky v knihe nie sú namierené proti Štúrovi, snažia sa len odhaliť zjednodušnia s ním spojeného historického kanónu. Spochybnenie kánonických prvkov ma síce prinútilo vyzdvihnúť jednotlivé tvrdenia historikov, ktorým oponujem, no aj v týchto prípadoch som sa snažil nekritizovať dielo daného autora, len ako na jav poukázať na kánonické korene jeho tvrdení ( nešetril som však ani spoštené tvrdenia maďarských historikov, čo písali o Štúrovi alebo jeho dobe). To, pravda, vonkoncom neznamená, že tento spoločensko - historický prístup a analýza sú dnes jedinou legitímnou interpretáciou Štúrovho životného diela, naopak, domnievam sa, že zostalo ešte veľa neexploatovaných interpretácií, nepoložených otázok a tém, ktoré treba opätovne spracovať. Som si istý, že v tejto knihe je viacero tvrdení, s ktorými - pre rozdielnosti slovenskej a maďarskej národnej pamäti - nebude súhlasiť väčšina slovenských čitateľov. Verím však, že napriek nesúhlasu aj v najchúlostivejších témach nájdu prijateľné, doteraz neznáme tvrdenie či argument - a v tom prípade moje snaženie nebolo márne.

Pasolini Olaj című regénye gyönyörű és borzasztó torzó, tragikus eseményeknek emléket állító monumentum. Szerzője szándéka szerint ez lett volna a Nagy Mű, melyben a világ elé kívánta tárni mindazt, amit koráról, társadalmáról, kultúrájáról megtapasztalt, gondolt. Hogy milyen lett volna, ha elkészül, a ránk maradt kéziratból épp csak felsejlik, de a világ kusza hálózatának képe így talán még erősebben hat, s a vállalkozás kudarca is a világ egyetlen kézzel, egyetlen tekintettel át nem foghatóságát, egyetlen hanggal el nem mesélhetőségét hirdeti. Még akkor is, ha szerzője nem akarattal hagyta magára el nem készült művét - az erőszakos halál gondoskodott róla, hogy a vállalkozás örökre befejezetlen maradjon.

Keď už sa mocujeme so súdmi: veľkí zákonodarcovia vedeli, že pri zakladaní súdnej moci opatrnosti nikdy nie je dosť. ,,Solón vedel správne odhadnúť, do akej miery môže ľud zneužiť moc pri súdení zločincov: nariadil, aby areopág súdnu záležitosť nanovo preskúmal a žaloval obžalovaného pred súdom znovu, keď si myslel, že bol nespravodlivo oslobedený: ak by ho pokladali za nespravodlivo odsúdeného, aby zastavil výkon rozhodnutia a dal si predložiť prípad opäť na posúdenie: obdivuhodný zákon, čo podriaďoval ľud cenzúre úradu, nadovšetko ľudom váženého, a podriaďoval ho ešte aj svojej vlastnej cenzúre!" Takto opísal Solónovu predvídavosť Charles de Secondat Montesquieu vo svojom Duchu zákonov. Dnes i zajtra - opatrne vyberajme sudcov, ktorí budú súdiť v mene ľudu.

Pojmové sústavy v právnom a štátovednom myslení žijú v hermeneutickom pohybe s dejinnými kontextami. Zároveň sa však tieto pojmové sústavy usilujú o analytickosť, prinášajúcu presnosť a bezrozpornosť myslenia, súčasne aj ilúziu dosiahnutej dokonalosti a večnosti. Nový dejinný kontext ale túto ,,dokonalosť" a ,,večnosť" dosiaľ v histórii vždy premenil na prach. Európskym právnikom je veľmi dobre známa hyperbola Julia Hermenna von Kirchmanna: ,,Stačia tri zákonodarcove slová, uvádzajúce novelu zákona, a celé právnické knižnice sa menia na makulatúru." Nie, z tohto rozporu nepramení nijaká skepsa. Len pokora a viera v zmysel a poslanie sizyfovského snaženia právnej vedy - tenbalvan sa po dosiahnutí vrcholu vždy zrútido priepasti a my ho opätovne vždy a vždy sunieme nahor. I pojmy sa rodia s rozsudkom smrti... Je však fascinujúce pokúsiť sa sledovať ich zrod a vývoj, problížiť sa k intenciám ich formovania i ich premien, k ich zmyslom a významom v premenách času.

Výber z humoristických poviedok Arkadija Buchova (1889 - 1937), ktorý publikoval v ruských predrevolučných humoristických časopisoch Satirikon a Nový Satirikon satirické verše, humoresky a fejtóny. V roku 1937 sa stal obeťou stalinských represálií.

Róma, a '90-es évek eleje. Miközben a XX. század álmai immár menthetetlenül leáldozóban vannak és Olaszországban Berlusconi veszi át a hatalmat, egy kissé cinikus, naiv író, aki egyszerre meggondolatlan és mély érzésű, végre munkát talál egy levéltárban, a Pier Paolo Pasolini Archívumban. Egy nyomasztó, római belvárosi palota mélyén, dokumentumok kusza tömegét őrzi a jobb napokat látott színésznő, Laura Betti, aki az olasz író-költő, filmrendező kizárólagos szellemi örökösének tekinti magát. Az ifjú író számára ez a találkozás hol gyötrelmes, hol szépséges, de mindenképpen gyümölcsöző szellemi kalandnak bizonyul. A Valami írás a megszállottságról is szól, Laura Betti - aki Pasolini Teoremájában a szentté lett szobalányt alakította - sajátos viszonyáról Pasolinihez, a művészhez és az emberhez, ahhoz a szellemmi örökséghez, amelyet a XX. századi olasz irodalom és filmművészet egyik legnagyobb hatású és legellentmondásosabb alakja hagyott az utókorra. A köny ezenkívül egy egész korszak, a múlt század '60-as, '70-es éveinek története is, búcsú a kamaszkori ideáloktól, egyfajta beavatástörténet: Pasolini utolsó befejezetlenül maradt regényének, az Olajnak a felkavaró erejű interpretációja. Emanuele Trevi könyve az eleusziszi misztériumok jegyében kétszer is elvezeti az olvasót Görögországba: előbb mint Pasolini Olaj című kötete görögországi megjelenésének krónikása, majd pedig a szerző saját beavatásának elbeszélése által.

Román Starí majstri je často považovaný za Bernhardove najlepšie prozaické dielo. Hlavný hrdina Reger, ktorý vyštudoval v Lipsku a vo Viedni hudbu, píše pre Times kritické články. Už vyše tridsať rokov preto chodí každý druhý deň do Umeleckohistorického múzea vo Viedni. Tu, v Bordoneho sále, presedí niekoľko hodín, ustavične sa pozerá na Tintorettov obraz Muž s bielou bradou a rozjíma o umení a živote. Má na to vhodné podmienky: ideálnu teplotu v Bordoneho sále a Irrsiglera, zriadenca múzea, ktorý splní každé jeho želanie. Ako sa však Reger dokáže vyrovnať so stratou svojej manželky? Dokáže ju nahradiť umenie? Zachránia Regera obrazy starých majstrov? Aj na tieto otázky nachádza Bernhardovo majstrovské dielo rozhodujúce odpovede.

Turnaj hrbáčov Lasla Blaškovića je román vo forme denníka alebo denník, ktorý sa postupne mení na čosi ako dokumentárny román o vzťahu medzi realitou a fikciou. Autor vťahuje do deja reálne postavy zo skutočného života, či už sú to jeho susedia a známi z novosadskej štvrti Podbara alebo osoby z profesionálneho – literárno-umeleckého prostredia. Takouto premenou na literárnych hrdinov autor posúva tieto postavy do fiktívnej roviny; dvojité dno takéhoto naratívneho postupu umožňuje čitateľovi akceptovať postmodernú predstavu o stieraní hraníc medzi skutočným a neskutočným. Východiskom jedného toku rozprávania je príbeh suseda Gavru, kriminálnika, ktorý ešte hlboko v dobách socializmu zabil príslušníka vtedajšej polície; s týmto susedom sú autor a jeho okolie pospájaní rôznymi zvláštnymi nitkami, aké vie pospletať spoločný život v relatívne malej a uzavretej starousadlíckej spoločnosti. Prechody medzi žánrami podčiarkujú autorovo majstrovstvo v spájaní intimistických pasáží s esejistickým spracovaním témy identity, obsahu niekdajšieho „juhoslovanstva“.

Kis János életműsorozatának 2. kötete a liberalizmusról szóló írásainak java részét tartalmazza.

A versválogatás szemléletesen tükrözi az idén 80 éves Tőzsér Árpád költői pályáját, líránk egyik legizgalmasabb kísérleti műhelyének alakulását.

"Ervin a Grönewald úr asztalán talált telefonszámot fetárcsázva aznap kereste először Bíró doktornőt, de nem találta otthon. Mivel a cédulán a címét is megtalálta, elhatározta, hogy levelet ír neki. Fogalma sem volt, mit várhat tőle, de a végére akart járni, miért kérte meg az apja nyomatékosan a halála előtt, hogy vegye fel a kapcsolatot ezzel a magyar nővel, akinek azelőtt a nevét sem hallotta." "Ervinnek kedve lett volna megérinteni a nő kezét. A határok talán mégis átléphetők. Aztán arra gondolt, hogy egy filmben pontosan ez lenne a következő jelenet. Megfogná a nő kezés, ő fölemelné tekintetét, a kamera az arcukra közelítene, nagy totál hosszan kitartva, és egyszerre felimserve a sors nekik készített tervét, megcsókolnák egymást. A zene kiszélesedne és felerősödnek. Hamisság és hazugság költözne közéjük. Schein Gábor a kortárs magyar irodalom középnemzedékének egyik legjelentősebb alkotója. Számos verseskötet mellett eddig négy prózakötete, köztük három regénye jelent meg. Svéd című regénye nemcsak a pálya fontos alkotása, de túlzás nélkül állítható, hogy a kortárs magyar irodalomnak is jelentős műve. A 2006-ban játszódó történet egy 1956 után Svédországba került magyar gyerek életén keresztül éles tekintettel vet számot azzal, hogy a történeti, földrajzi és nyelvi törések által tagolt térben közvetíthető és megérthető-e a múlt, és ha nem, az miként hat a személyes életekere, az emberi kapcsolatokra. A regény nyelvi és esztétikai megoldásai magával ragadják az olvasót, és hozzásegítik, hogy ő is elfogulatlanul és élesen szembesüljön a mai közép-európai lét néhány alapkérdésével.

Ez a kötet - kritikagyűjtemény, a kritikák szerzőjének magángyűjteménye. A szerzőnek az elmúlt tíz-tizenkét évben született, kortárs magyar irodalmi művekről szóló írásait, előadásait tartalmazza, mint a költészet, mint a prózairodalom teréről. A kötet címe, mintegy vitázva Berzsenyi és Petőfi hattyúképével, amely a költészet hanyatlását, múltbéli jellegét hangsúlyozta (e vélekedés, mint tudjuk, mai irodalmi közvéleményünkben is nagyon elterjedt), azt a véleményt szeretné felmutatni és aláhúzni, amely szerint a mai irodalom egyáltalán nem rosszabb vagy gyengébb az elmúlt nagy korszakok termésénél, s a mai irodalommal való foglalkozás is egyenértékű az irodalom történeti vizsgálatával. A cikkek többsége a ma talán legjelentősebbnek tekintett írók nagy teljesítményével próbál szembenézni (Nádas, Spíró, Esterházy, Krazsnahorkai, stb.), őszinte elismeréssel és nyílt kritikai élle egyaránt - s összességükben azt szeretnék képviselni és felmutatni, mennyire sokoldalú és sokféle is a mai magyar irodalom szinkrontermése.

A Magyarok Emlékezete c. sorozat következő kötete Erdélyi János költő, esztéta, filozófus, monda- és népdalgyűjtő életét, munkásságát mutatja be. A kötetet korabeli fotók illusztrálják.

"Píšem o chudobe, lebo vidím pokračujúcu dezintegráciu v zaobchádzaní s chudobnými ľuďmi...To mi zožiera srdce." Szilárd Borbély Autor svoj román označil za životopisnú fikciu. Rozprávačom je malý chlapec, ktorý sa narodil a žije v ponižujúcich existenčných podmienkach niekde na maďarskom vidieku. Zo svojej perspektívy úprimne rozpráva o svete dospelých, ktorý mu neponúka inú možnosť, iba bezpodmienečnú integráciu alebo útek z domova. Román sa stal literárnym bestsellerom v Maďarsku a Nemecku a okamžite sa tak zaradil ku knihám, ktoré sa už nikdy nebudú dať obísť, keď bude reč o Maďarsku, či už z politického alebo literárneho hľadiska.

Mai tudásunk szerint a népszolgálat a politika egy klasszikus felfogásához vezet vissza, amely a "jó élet" létrehozását, a közügyek intézését az adminisztráción, a rendfenntartáson stb. túl elsősorban a polgárok lelkének nemesítésében látta. Ennek megfelelően a közösséggel, a társadalommal való kapcsolattartás, a társadalom építése a személyes útmutatás és példamutatás révén. Ebből következik, hogy a népszolgálatot megfogalmazók számára a két világháború között a kisebbségi kérdés kezelése sem elsősorban mint jogi ("emberjogi"), hanem mint spirituális kérdés vetődik fel: a nemzetiségi kérdés menedzselésének az elsődleges feltétele nem a külső jogi keretek kialakítása, hanem a saját lelki transzformáció.

A Miki nem finnyás a fiatalok bonyolult birtokviszonyait ábrázolja a felső középosztály színtereitől a squatokig, vagyis a foglalt házakig, azokat a könnyű átjárásokat, amelyek csak az egyetemistakorúak miliőjében léteznek. Fülöp Miki, a reklámarc tö rténete az elmúlt tíz év Budapestjét örökíti meg, és egyáltalán nem finnyás: bárki fejében, bármikor otthon érzi magát. Vajon javítja ez a regény a korábbi hibát, vagy rátesz egy lapáttal? Alan Hollinghurst A szépség vonala című regényét Berta Ádám fordította. Sietnie kellett, nem egyszer hibázott is munka közben. Most már nem siet, volt alkalma újraírni a történetet, amely így más térben és más időben játszódik. Hollinghurst annak idején Henry James nyelvét költöztette be a cselekménybe, a Mi ki nem finnyás pedig tulajdonképpen házfoglaló - pajszerrel behatol a sztoriba, nem fizet lakbért, de mindent teljesen átrendez.