Kalligram strana 19 z 78

A csehek és szlovákok számára az európai egyenjogúságot jelentette az első Csehszlovák Köztársaság, de a "csehszlovák politikai nemzet" konstrukciójával szemben a szlovákok mindig is különállásukért küzdöttek. A ruszinok és a zsidók pozitív változások lehetőségét látták az új államban. Kárpátalja szovjeteknek való átadása, a holokauszt tragédiája azonban rácáfolt a reményekre. A "masaryki republika" határkisebbségei - a németek, magyarok és lengyelek - eleve történeti kényszerhelyzetként élték meg a soknemzetiségű Csehszlovákiát, s emiatt jórészt anyaországaik revíziós törekvéseire hagyatkoztak. Hárommilliónál több német elűzése, a magyar kisebbség felszámolásának kísérlete és a lengyel határkonfliktusok sorozata jelezte, hogy a multietnikus nemzetállam nemzetiségpolitikai kísérletei kudarccal végződtek. Az 1920-as, majd az 1960-as évek felemás etnopolitikai próbálkozásai megtorpantak. Autonóm nemzeti közösségek szabad társulása helyett a többségi diszkrimináció, az államideológia szintjére emelt kisebbségellenesség, a revízió támogatását a "kollektív bűnösség" elve alapján etnikai tisztogatásokkal büntető nemzetállami logika győzelmét hozták. A szerző azt vizsgálja, hogy az 1918-1948 közötti háromféle köztársaság, illetve az 1948 után negyvenegy évig regnáló kommunista pártállam miért nem tudott minden érintett számára elfogadható megoldásokat kialakítani. S mit jelentett az ország 1992. évi kettéválása: az előző nyolcadfél évtized kudarcainak beismerését vagy a nemzetállami logika beteljesülését? A masaryki, haveli demokrácia kísérletei és kudarcai, a benesi, mečiari etnokrácia konfliktusai, a szlovák és ruszin autonómia, a kommunista föderáció zsákutcái mellett azt is látni kell, hogy a 21. századi cseh és szlovák nemzetállamok számára Csehszlovákia jelenti a legfontosabb történeti előzményt.

A csehek és szlovákok számára az európai egyenjogúságot jelentette az első Csehszlovák Köztársaság, de a "csehszlovák politikai nemzet" konstrukciójával szemben a szlovákok mindig is különállásukért küzdöttek. A ruszinok és a zsidók pozitív változások lehetőségét látták az új államban. Kárpátalja szovjeteknek való átadása, a holokauszt tragédiája azonban rácáfolt a reményekre. A "masaryki republika" határkisebbségei - a németek, magyarok és lengyelek - eleve történeti kényszerhelyzetként élték meg a soknemzetiségű Csehszlovákiát, s emiatt jórészt anyaországaik revíziós törekvéseire hagyatkoztak. Hárommilliónál több német elűzése, a magyar kisebbség felszámolásának kísérlete és a lengyel határkonfliktusok sorozata jelezte, hogy a multietnikus nemzetállam nemzetiségpolitikai kísérletei kudarccal végződtek. Az 1920-as, majd az 1960-as évek felemás etnopolitikai próbálkozásai megtorpantak. Autonóm nemzeti közösségek szabad társulása helyett a többségi diszkrimináció, az államideológia szintjére emelt kisebbségellenesség, a revízió támogatását a "kollektív bűnösség" elve alapján etnikai tisztogatásokkal büntető nemzetállami logika győzelmét hozták. A szerző azt vizsgálja, hogy az 1918-1948 közötti háromféle köztársaság, illetve az 1948 után negyvenegy évig regnáló kommunista pártállam miért nem tudott minden érintett számára elfogadható megoldásokat kialakítani. S mit jelentett az ország 1992. évi kettéválása: az előző nyolcadfél évtized kudarcainak beismerését vagy a nemzetállami logika beteljesülését? A masaryki, haveli demokrácia kísérletei és kudarcai, a benesi, mečiari etnokrácia konfliktusai, a szlovák és ruszin autonómia, a kommunista föderáció zsákutcái mellett azt is látni kell, hogy a 21. századi cseh és szlovák nemzetállamok számára Csehszlovákia jelenti a legfontosabb történeti előzményt.

A kortárs szlovák irodalom ikonikus alakja, Pavel Vilikovský két novellát tartalmazó kötetének központi témája a gyakran be sem vallott, viszonzatlan, netán múltbéli szeretet és a szerelem. A gyorsan változó világban a munkája értelmében kételkedő fotóművész, vagy a 20. század történelmével foglalkozó nyugdíjas története az egyéni, családi és kollektív emlékezet lehetőségeit járja körbe a maga összetettségében és ellentmondássoságában néhol érzelemmentes távolságtartással, máskor iróniával és humorral fűszerezve.

A szlovák kérdés egy olyan fogalom, amely a szlovákok emancipációs küzdelmének szinonimája a nemzeti megújhodás és a romantika korától napjainkig. A két évszázad során ebben a kérdésben koncentrálódtak a nemzeti, társadalmi, politikai, államjogi, gazdasági, kulturális problémák, a csehekhez, magyarokhoz, lengyelekhez, oroszokhoz, németekhez, Nyugat- és Kelet-Európában és különösen Közép-Európában elfoglalt helyének értelmezése - mindezek a szlovák nemzeti identitás részét képezik. Ez a kötet a szintén Rudolf Cheml által összeállított, 1996ban megjelent A szlovákkérdés a XX. Században című antológia folytatása. A kötet szerzői írásaikban elsősorban az 1989-es rendszerváltás, illetve az önálló Szlovák Köztársaság 1993-as létrejötte utáni időszakra koncentrálódnak. A szlovákkérdés ma az elmúlt több mint huszonöt évben a témával kapcsolatban megjelent szövegből válogat.

Nová kniha aforizmov Alexandra Bröstla. Doplnená ilustráciami Kazo Kanala.

"Aztán megtörtént az elképzelhetetlen, a hihetetlen. Fukusimában. Hosszú hónapok teltelk el, amíg egyértelművé vált mindkettőnk számára, hogy a visszatérés Japánba nem csak kockázatos, de tulajdonképpen már fölösleges is lenne. Túl nagy kockázatot jelentett volna nekem, Hirosi pedig semmiképp sem akarta nélkülem otthon folytatni az életét. Hirosi hetvennyolc évesen, életében először nézett szembe az emigrációval, annak minden következményével együtt. Én, aki csaknem huszonkét éve vagyok vele, rettegtem attól, hogy az emigrációja pótolhatatlan veszteségeket okoz majd neki. Akár bele is betegedhet. Elvesztette anyanyelvi környezetét, testvéreiről alig hall valamit, lányával olykor ugyan beszél, de már szinte lélekben sincs saját hazájában. Bár minden reggel gondosan elolvassa a japán napilapok egyikét, s minden fontos eseményt követ, ami ott történik, közvetlen kapcsolata egyetlen japán emberrel sincs."

"E mesék egy része más gyűjteményekből, néhányuk a Grimm testvérektől, de többé-kevésbé eltérő változatban ismert, néhány közülük pedig teljes újdonságot jelent. Így, együtt az "ismeretlen" 50 olyan árnyalatát testesítik meg, amely feltétlenül fölfedezésre érdemes, és az ismert változatokkal való párbeszédre ösztönözhet. Végeredményben a kritikák hatása alatt végrehajtott átdolgozásnak - no és a fivérek évtizedeken át lankadatlan munkakedvének - köszönhető, hogy a magyar olvasó most, a Családi mesék sokadik újranyomása után 50 új Grimm-mesét tarthat a kezében." (Adamik Lajos- Márton László)

"E mesék egy része más gyűjteményekből, néhányuk a Grimm testvérektől, de többé-kevésbé eltérő változatban ismert, néhány közülük pedig teljes újdonságot jelent. Így, együtt az "ismeretlen" 50 olyan árnyalatát testesítik meg, amely feltétlenül fölfedezésre érdemes, és az ismert változatokkal való párbeszédre ösztönözhet. Végeredményben a kritikák hatása alatt végrehajtott átdolgozásnak - no és a fivérek évtizedeken át lankadatlan munkakedvének - köszönhető, hogy a magyar olvasó most, a Családi mesék sokadik újranyomása után 50 új Grimm-mesét tarthat a kezében." (Adamik Lajos- Márton László)

A szerző átfogó jelleggel, a korabeli sajtó, és szépirodalom vizsgálatán keresztül, valamint a szlovák és magyar szakirodalmat hasznosítva vázolja fel a szlovák gazdasági-társadalmi fejlődést. Az 1860-as évektől az első világháborúig vizsgálja az életmód etnikai vonatkozásait vagy pl. a természetes asszimiláció folyamatát.

A szerző átfogó jelleggel, a korabeli sajtó, és szépirodalom vizsgálatán keresztül, valamint a szlovák és magyar szakirodalmat hasznosítva vázolja fel a szlovák gazdasági-társadalmi fejlődést. Az 1860-as évektől az első világháborúig vizsgálja az életmód etnikai vonatkozásait vagy pl. a természetes asszimiláció folyamatát.

Prózy Dušana Mitanu (1946) obsahujú výber z jeho prozaickej a básnickej tvorby od šesťdesiatych rokov 20. storočia po nulté roky 21. storočia. Zahŕňajú výber poviedok zo šesťdesiatych až deväťdesiatych rokov, novelu Patagónia (1972), román Zjavenie (2005) a výber z dvoch básnických zbierok Krutohry (1991) a Maranatha (1996). Výber sprevádzajú Mitanove rozhovory, ktoré su neodmysliteľnou súčasťou jeho diela a poskytujú dobrú predstavu o autorovom vnímaní, cítení, uvažovaní a nazeraní na stav sveta. Súčasťou výberu je aj Mitanova esejistická tvorba, v ktorej sformuloval základ svojej estetiky konkrétnej iracionality, inšpirovanej paranoicko-kritickou metódou Salvadora Dalího. V malej miere je zastúpená aj Mitanova spoločenská a politická publicistika, a to najmä z deväťdesiatych rokov, keď sa rozhodovalo o dnešnom mieste Slovenska v slobodnom svete.

Prózy Dušana Mitanu (1946) obsahujú výber z jeho prozaickej a básnickej tvorby od šesťdesiatych rokov 20. storočia po nulté roky 21. storočia. Zahŕňajú výber poviedok zo šesťdesiatych až deväťdesiatych rokov, novelu Patagónia (1972), román Zjavenie (2005) a výber z dvoch básnických zbierok Krutohry (1991) a Maranatha (1996). Výber sprevádzajú Mitanove rozhovory, ktoré su neodmysliteľnou súčasťou jeho diela a poskytujú dobrú predstavu o autorovom vnímaní, cítení, uvažovaní a nazeraní na stav sveta. Súčasťou výberu je aj Mitanova esejistická tvorba, v ktorej sformuloval základ svojej estetiky konkrétnej iracionality, inšpirovanej paranoicko-kritickou metódou Salvadora Dalího. V malej miere je zastúpená aj Mitanova spoločenská a politická publicistika, a to najmä z deväťdesiatych rokov, keď sa rozhodovalo o dnešnom mieste Slovenska v slobodnom svete.

Prózy Dušana Mitanu (1946) obsahujú výber z jeho prozaickej a básnickej tvorby od šesťdesiatych rokov 20. storočia po nulté roky 21. storočia. Zahŕňajú výber poviedok zo šesťdesiatych až deväťdesiatych rokov, novelu Patagónia (1972), román Zjavenie (2005) a výber z dvoch básnických zbierok Krutohry (1991) a Maranatha (1996). Výber sprevádzajú Mitanove rozhovory, ktoré su neodmysliteľnou súčasťou jeho diela a poskytujú dobrú predstavu o autorovom vnímaní, cítení, uvažovaní a nazeraní na stav sveta. Súčasťou výberu je aj Mitanova esejistická tvorba, v ktorej sformuloval základ svojej estetiky konkrétnej iracionality, inšpirovanej paranoicko-kritickou metódou Salvadora Dalího. V malej miere je zastúpená aj Mitanova spoločenská a politická publicistika, a to najmä z deväťdesiatych rokov, keď sa rozhodovalo o dnešnom mieste Slovenska v slobodnom svete.

Výber Polčlovek a iné prózy prináša prierez knižne i časopisecky vydaných prác slovenského autora medzivojnového obdobia Gejzu Vámoša. Vo svojich poviedkach priniesol do slovenskej literatúry nové témy a postavy, ktoré narúšali predstavu o ideálnosti stvoreného sveta. V románe Atómy Boha (1928) rozvíjal tému spoločenskej a kozmickej revolty. Odkazovanie na antickú filozofiu i monoteistické náboženstvo (judaizmus) súvisí so sporom náboženstva a vedy, v ktorom sa autor – vzdelaním lekár a filozof postavil na pozíciu vedy. Azda najznámejší Vámošov román Odlomená haluz (1934) sa zaoberá židovskou asimiláciou v stredoeurópskom priestore a témou dospievania. Viažu sa naň mimoliterárne súvislosti: okrem súdnej žaloby na autora aj následné diskusie o autonómnosti literatúry a umeleckej slobode (otázka vzťahu medzi realitou a fikciou a právo spisovateľa na vyjadrenie názoru). V románe i v novele Jazdecká legenda (1932) Vámoš využíval karikatúru a realitu groteskne deformoval. Okrem ukážok z týchto knižne publikovaných diel výber obsahuje aj menej známe Vámošove práce z tridsiatych rokov, napríklad úryvky z románu Hrušovianski hriešnici a viaceré časopisecky vydané prózy so sociálnou témou. Vydaním výberu z diela Gejzu Vámoša chce vydavateľstvo Kalligram upozorniť na výraznú „pozabudnutú“ osobnosť medzivojnovej slovenskej literatúry a apelovať za návrat k tvorivým osobnostiam, ktoré presahovali teritoriálne či dobové obmedzenia…

Mladá reštaurátorka Barbora žije v Prahe v čase vrcholiaceho stalinizmu. Cestou do práce míňa stavbu pomíka J.V. Stalinovi na Letnej, ktorého autorom je sochár Otakar Švec ( 1892-1955). Pamiatkový ústav ju poverí výskumom barokových sôch v Kukse pri Dvore Králové. Geniálny sochár Matyáš Bernard Braun (1684-1738) je autorom celej plejády sôch v sídle čudáckeho grófa Františka Antona Šporka ( 1662-1738). Sochár dostal za úlohu vytesať monumentálne plastiky do pieskovcových skalísk v Novom lese na Šporkovom panstve. Torzá Braunovych plastík, ničené po viac ako dve storočia vetrom, dažďom a nezáujmom ľudí sú pre Barboru príležitosťou presunúť sa z tiesnivej reality diktatúry do snového sureálne sveta vrcholiaceho baroka.

Úryvok z knihy: Cieľom tejto práce nie je obhájiť režim spred roka 1989. Kritický postoj k tomuto systému je oprávnený. Pokiaľ však oficiálna kritika tohto režimu je vlastne iba funkciou ideologického konceptu, ktorý sa snaží interpretovať politickú realitu - minulosti aj na ňu napojenej súčasnosti - takým spôsobom, že systémovo-ideologický stav, v ktorom žijeme, je v normatívnom zmysle slova špeciálny a výnimočný, takúto interpretáciu treba odmietnuť a kritiku akéhokoľvek politického systému postaviť realisticky. Aj kritický postoj k neoliberalizmu je oprávnený takisto ako kritický postoj k (reálnemu) socializmu.