Kalligram strana 14 z 78

Kukorelly Endre regénye azt állítja, hogy az ember legboldogabb idõszaka a gyermekkor, esetleg az ifjúkor. Amikor minden összeáll, van apu, anyu (jobb esetben persze), van Utas Üdítõ, amit valóban gyártottak a zord hatvanas években, vannak csajok, van a foci, meg van a nyár, vagy ami van. Ilyen apróságokról szólnak ugyanis a regény töredékei, hiszen minden egyes bekezdése külön töredékként került egymás mellé. A szöveg nem folyamatos, hanem a figyelem fókuszálódásának egymást követõ hullámhegyeit és hullámvölgyeit követi - ahogy történik valami, amin a gondolkodás elidõz, és mire észre tér, már egészen más történt, amin szintén el kell gondolkodni. A cselekmény nem lineáris, és a nézõpont sem egységes. Egyszerre hatja át a szöveget az ifjúkor végtelen komolysága, és az érett emlékezés végtelen iróniája, mely nosztalgiával támasztja meg saját múltjának ingadozó mérlegelését.

„Márai és Fábry két teljesen eltérő írói típust képvisel, akik között a választóvonal feltűnően összefügg azzal, hogyan viszonyulnak a szülőföldjükhöz és a társadalomhoz, amelyből jöttek. […] Mindkettejük számára döntő konklúzió adódott ebből, ami rányomta bélyegét egész életútjukra. Márai elhagyta Magyarországot húsz-egynéhány évesen, külföldre ment, néhány évre visszatért Budapestre, és alig 50 évesen örökre elhagyta hazáját nyugat felé, Dél-Kaliforniába. Fábry ellenben néhány éves, a háború alatt Nyugaton letöltött katonai szolgálat után maradt egész életében szülőhelyén, Stószon, és megpróbált ott, ahol volt, hatást kifejteni. […] Hosszú időre háttérbe szorították és elfelejtették Márai Sándort Magyarországon, most ugyanez történik Fábryval. […] Fábry, aki 1970-ben halt meg 73 évesen, ma egyetlen modern irodalmi lexikonban sem található meg, ahogy Márai nem fordult elő a korábbiakban. […] Ha olyan írók, mint Márai, nem teremtettek volna a nyelv erejével messze az országhatárokon túlnyúló életművet, a mai nyugat-európaiak még kevesebbet tudnának a távoli, mégis oly közelről rokon kelet-európai viszonyokról. Ha Márai nem ível el zseniálisan egészen Ithakáig, és nem vándorol el hazájából személyes élete folyamán, mint egy 20. századi Odüsszeusz, hogy Nyugaton keresse a szellemi szabadság hazáját, ezzel valamennyien szegényebbek volnánk. És ha Fábry Zoltán nem tanúsít egy ezzel ellentétes mobilitást, és nem tart ki a szülőföldjén egész életében, akkor egyes kulturális nyomok már bizonyosan eltűntek volna Kassa környékéről. Akkor ma nem élhetné át egy nyugati azt a megdöbbenést, hogy a vidéki idill kellős közepén egy világszínvonalú könyvtárra találhat.” (Eve-Marie Kallen hamburgi könyvkiadó és hungarológus 2002-ben – Karádi Éva fordításában)

Život a dielo slovenskej poetky a prekladateľky Mily Haugovej z pera Stanislavy Chrobákovej - Repar, ktorá a svojej práci v úvode knihy píše:"Z teoretického hľadiska bola a zostáva pre mňa provokujúca najmä básnická reč Mily Haugovej s jej invari antou a súčasne mnohodimenzionálnou charakteristikou v rozpätí dvoch desaťročí a na priestore 13 básnických kníh. Nielenže nejde o reč klasicizujúcu, literárnu alebo monotónnu s jednoznačným významovým posolstvom. Naopak, Haugovej poézia, najmä vo sv ojej vyzretej podobe, ktorá sa spája s autorkinou tvorbou od začiatku 90. rokov, stojí na poznaní, že svet (básne) nemožno uzavrieť do výkladových schém a matíc, podrobiť naliehaniu jazykových stereotypov, ošúchaných frazeologizmov a lyrických klišé , báseň oddeliť od poetologických provokáci a výzev, ktoré dodnes pre tvorcov predstavuje avantgardná či postavantgardná etapa moderného umenia - až po súčasnú vlnu postmoderného neokonceptualizmu"...

Podľa Foucaultovho názoru vysloveného v tejto knihe blíži sa čas, keď sa rozplynú chiméry humanizmov a ukáže sa, že antropologická koncepcia ľudského bytia je nezlučiteľná s bytím jazyka. Kniha sa stala kultúrnou udalosťou šesťdesiatych rokov a vynie sla svojho autora na popredné miesto na svetovej intelektuálnej scéne.

Györe Balázs nem talál ki semmit, hanem rendre megtalálják a történetei. Így volt ez előző, 2004-ben megjelent Megszakítottam egy regényt című verseskötetével is. Vagy inkább egy-egy történet darabjai, elfelejtettnek hitt részletei. amelyek nem hagyják megnyugodni őt, ezért „valamiféle csökönyösséggel” utánuk ered, kérdéseket tesz fel, hogy ebből a személyes érdekű nyomozásból létrejöjjön valami több, önmagán túlmutató történet, amit akár a barátság regényének is nevezhetünk. Mi a barátság? – erre a kérdésre a magyar prózában kevesen válaszoltak ilyen magas színvonalon, mint Györe Balázs regénye tette. Pontosabban: teszi. Jelen időben.

Spisovateľ, prekladateľ, sociológ Martin Bútora (1944) je širšej verejnosti známy najmä ako jeden z najúspešnejších diplomatov v novodobých slovenských dejinách – v rokoch 1999 – 2003 bol veľvyslancom SR vo Washingtone. Jeden z protagonistov 17. novembra a spoluzakladateľ Verejnosti proti násiliu má kredit autentického intelektuála a neformálneho predstaviteľa občianskej spoločnosti. Z knihy vystupuje kontinuita jeho myslenia v ucelenej podobe, akú zatiaľ nemala slovenská verejnosť k dispozícii – zahŕňa jeho texty z rokov 1967 – 2004.

Čím je táto kniha v mojej predstave? Zbierkou čŕt. Správou z cesty. Prvá cesta je reálne putovanie po mestách, múzeách a ruinách. Druhá je cesta prostredníctvom kníh o navštívených miestach.Tieto dve videnia alebo dve metódy sa navzájom prepletajú.

József Attila, Németh László és Márai Sándor gondolkodói alkatáról Ebben a kötetben három egymástól elkülönülő, s nagyobbrészt egymástól függetlenül keletkezett tanulmány található. Egymás mellé helyezésüket az indokolhatja, hogy az írások József Attila, Németh László és Márai Sándor gondolkodásának az egyik nagy huszadik századi léttapasztalattal, a Semmivel való találkozását, ütközését mutatják be. A Semmi közelében József Attila az előtte feltáruló „világ” mindenki másnál mélyebb leírását adta, Németh László a hitet, pontosabban a hit akarását választotta, „hol vesse meg a lábát egy ilyen világban az erkölcs, ha egyszer Isten sincsen”, kérdezte, Márai Sándor pedig az elérhető legteljesebb életérzés keresését állította szembe ezzel a semmivel.

Wittgenstein (1889-1951) je jedným z najvýznamnejších filozofov našej doby. Modrá a hnedá kniha, ako väčšina Wittgensteinových prác vrátane Filozofických skúmaní, ktoré v najkoncentrovanejšej podobe reprezentujú jeho neskoršiu filozofiu, vyšli až po jeho smrti. Napriek podtitulu avšak nie sú iba poznámkami, vďaka ktorým možno ľahšie porozumieť Filozofickým skúmaniam, ale samostatnými a originálnymi prácami.