Kossuth Kiadó strana 122 z 231

Alfred Adler az individuálpszichológia megalapítója szerint ez a mélylélektani irányzat nem csak azt mondja meg előre, ami történni fog, hanem azt is, mi fog történni azért, mert valami nem történik meg. Ebben a könyvében is a mindennapi élet pszichológiájával foglalkozik, nevezetesen a kora gyermekkori emlékek jelentőségével, a szervi fogyatékosságok leküzdésével, a kisebbértékűség-érzéssel és az érvényesülési törekvéssel, továbbá az életstílussal, a neveléssel és még sok más gyakorlati kérdéssel. Adler mindig az egész személyiséget, az egyént tartja szem előtt, aki boldogságra és az élet értelmének megtalálására hivatott.

Székely Bertalan (1835-1910)Az ezredfordulón, a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett Székely-kiállítás katalógusának előszavában, Bereczky Loránd főigazgató a következőket írta, rámutatva a művész életművében jelentkező, olykor ellentmondásokat is jelző kettősségre: „Székely Bertalan… száz évvel ezelőtt… egy kulturális korszakváltás művésze volt. Munkásságában és gondolkodásmódjában jelentősége volt a hagyományokhoz való kötődésnek, de komolyan foglalkoztatta és izgatta a kor progresszív művészeti törekvéseinek néhány problémája is.” Székely Bertalan tevékenységének egyik legfőbb célja ugyan a nemzeti irányultságú és érzelmű művészet megteremtése volt, de széles látókörű, intellektuális beállítottságú művész lévén a nemzeti sorskérdéseket is az egyetemes emberi értékek szintjén és formanyelvén tárgyalta. Hagyománytisztelete – főként a történeti tematikában – a romantika kései nemzetközi vonulatához kapcsolta, de mindig nyitott maradt kora új irányzatai felé is. Így a realista, idealizálástól mentes emberábrázolás elemeit fedezhetjük fel arcképfestészetében, késői alkotóperiódusának tájképei pedig már az új természetszemlélet hatása alatt készültek. Érdeklődött az atmoszferikus jelenségek ábrázolási lehetőségei iránt, foglalkoztatták a levegő és a fény teret és színt befolyásoló hatásai, vagyis e művek már a plein air és az impresszionizmus bizonyos jegyeit is felmutatják. Falképfestészetét részben az építészet által megkövetelt régi stílusokhoz, a középkorhoz és a barokkhoz való alkalmazkodás jellemzi, ugyanakkor már megjelennek – a századforduló legjellemzőbb irányzata – a vonal szerepét hangsúlyozó szecesszió külsődleges jegyei és díszítő motívumai is. Kitüntetett figyelemmel fordult a mozgás ábrázolása felé, valósággal elbűvölte a testek ellentétes irányú mozgásában rejlő számtalan variációs lehetőség megjelenítése, amint ezt a megszámlálhatatlan Léda-variáció is bizonyítja. A mozgásábrázolás iránti vonzalma érdeklődését új utak felé is irányította: a vágtázó ló mozgásfázisainak egymás mellé rajzolása, majd perspektivikus elrendezése már egy új művészeti ág, a film megszületését vetíti előre.

Vaszary János (1867-1939) Vaszary János 1904 körül készült Önarcképén a művész szuggesztív pillantása ragadja meg a nézőt. "Tiszta, nyílt, de acélos tekintete mintha mindig a lényeget fürkészné a felszín látszat-takarója mögött" - írta róla egy kortársa. A művész kényesen elegáns megjelenése, tartózkodó viselkedése és szárnyalóan nyitott alkotói magatartása, bensőjének forrongó hevülete között feszülő kettősséget pedig így jellemezte egy másik írás: "Arisztokratikusan udvarias. Feszes, kimért, kemény" Olvasáskor lornyont használ. Az öltözködése, étele-itala, életformájának külső maszkja: egy rendes, pontosságra beidegződött, órákkal, percekkel és számjegyekkel számoló nyárspolgáré - noteszében címek vannak és házszámok és összegek, vonatköltség oda-vissza, és feljegyzések szőnyegről, ruhaszövetről. Holott vére minden cseppjében lázadó és lázító, elégületlen és elégületlenségre szító, egy fogságát lehántani akaró előkelő rablélek forradalmár." Lényének sokak által leírt eruptív ereje az utókor számára leginkább expresszív korszakának vastagon felkent olajmasszáiból, izzó színeiből, ecsetkezelésének vágtató lendületéből és művészeti írásainak sokszor szenvedélyes hangjából válik érzékelhetővé. Vaszary János munkássága nehezen besorolható, nem címkézhető. Nem tagozódott be a különféle iskolákba, távol maradt a festői csoportosulásoktól is. Elzárkózott attól, hogy a konzervatív akadémizmus zászlajára tűzze, de a baloldali progresszív avantgárd törekvésektől éppúgy elhatárolódott, mint a jobboldali kultúrpolitikát kiszolgáló neoklasszicista mûvészettől. Tartózkodott a szélsőségektől, a megalkuvástól és a politikai függéstől, egész életében kívülálló maradt.

Arany János (1817-1882) - Vörösmarty és Petőfi mellett a XIX. század legnagyobb költője, s mindmáig legnagyobb epikusunk. Földműves családból született, a debreceni kollégiumban tanult, de 1836-ban félbehagyta tanulmányait, és felcsapott vándorszínésznek. Félesztendei nyomorgás után hazatért Nagyszalontára, segédtanító, községi írnok, majd jegyző lett. 1847-ben a Toldival országos pályázatot nyert, egyik napról a másikra híres költő lett, s barátságot kötött Petőfivel. A szabadságharc idején a Nép barátja című lap társszerkesztője volt, toborzó-dalokat írt, s néhány hétig nemzetőri szolgálatot teljesített. Világos után egy ideig nevelősködött, 1851-tõl a nagykőrösi gimnáziumban tanított. 1860-ban Pestre költözött, a Kisfaludy Társaság igazgatója, majd az Akadémia titkára és főtitkára lett. Élete utolsó évtizedeit megkeserítette leánya korai halála, a kiegyezés, amellyel nem értett egyet, s az utána kialakult politikai légkör. Epikus művei mellett bensőséges hangú, őszinte lírája is örök értéke marad irodalmunknak.

A ?20. század egyik legjelenősebb festőjével ismerkedhetünk meg a magyar festészet sorozat 16. kötetében. Kondor Béla 1931-ben született és 1972-ben halt meg. A Képzőművészeti Főiskola festő majd grafika szakán tanult művész rendkívüli sokoldalúságát jelzi, hogy a legkülönbözőbb grafikai technikák alkalmazása mellett festményeket alkotott, verset s prózát írt, a fényképezésben új utakat keresett s orgonálni is kitűnően tudott. Művészete az avantgarde irányzatok helyett a múlt nagy tradícióihoz tudott úgy kapcsolódni, hogy a stiláris, tematikus és ikonográfiai motívumokat szuverén módon olvasztotta sajátos kifejezőrendszerébe. Egyéni mitológiát megteremtő művészetében korunk kihívásaira válaszolva értelmezte újra a szimbólumokat. A repülés, a szárnyalás Kondornál gyakori témájában különös jelképeket teremtett rovarok (Darázskirály, 1963), madarak s repülő szerkezetek (A műtücsök felröppentése, 1960) képében. A klasszikus és keresztény mitológia jelképeit, ambivalens tartalmak forrásává változtatta. Az angyalok, a kerubok, a teremtés és a rombolás géniuszai a kondori ikonográfia legkülönösebb alakjai. Angyalai, szentjei, bibliai hősei a Jó és a Gonosz polaritását az ember megkísértésén keresztül tárják fel. Krisztust ábrázoló képein a keresztrefeszítés korunk számára szóló üzenete foglalkoztatja (Pléhkrisztus, 1964; Krisztus a kereszten, 1971). A földi szférában létező ember arcváltozásait, az emberi színjáték tragikus szerepeit gyakran az isteni-szellemi szféra angyalaival szembesítve tárja elénk többértelmű olvasatok, ambivalens jelentések felvillantásával. Önarckép sorozatához (Valaki önarcképe) az aszimmetriára épülő diszharmónia kinyilvánításán keresztül, az irracionálissal szembenéző magatartás a kulcs.A kötetet 61 kép és 12 oldalnyi elemzés alkotja.

Egry József (1883-1951) A Piktor, így nevezték Badacsonyban Egry Józsefet, akit vagy tábori festőállványával láttak baktatni a szőlők közötti földutakon vagy horgászbotjával, szákjával felszerelkezve bandukolni a "magányát védő", keskeny pallós bejárójú Balaton-parti horgászstéghez. A suhancok és a kisdiákok Piktor bácsinak hívták. Sovány, szikár figurája, erős, ruganyos, férfias járása még hajlottabb korában is megmaradt. Mozgékony, nyugtalan ujjai sokszor babráltak hol cigarettával, hol ceruzával, valamivel. De ezek csak a külső, felületes szemlélő benyomásai a festőről. A róla készült fotók és a róla mintázott szobrok is akkor igazán figyelemre méltók, amikor - közelebb menve hozzájuk - sokhieroglifájú, ráncokkal barázdált arcáról, figyelő, felejthetetlen tekintetéről szólnak. Barátainak a visszaemlékezései is ezt a tekintetet, kutató szemeit idézik, és - ha odáig jutott az ismeretség - erős kézfogását, amely tekintetének figyelméről szólt.

A katolikus pap által teherbe ejtett Déry Mária és a dúsgazdag Buttler János gróf kényszerházasságáról  szól a regény. Mikszáth regénye 1810-1815 körül játszódik. A grófot kelepcébe csalták, mivel csak így  tudták Máriát megházasítani. A férfi a végsőkig harcol a házasság érvénytelenítéséért, egy fiú gyermekéért  és az igaz szerelemért. Ám az Egyház dogmái és a kánonjog nem ad sok reményt a grófnak a jobb életre.

Huszár Tibor tudományos alapossággal, egyszersmind olvasmányos, színes stílusban mutatja be a XX. század meghatározó, ellentmondásosan megítélt alakjának, Kádár Jánosnak az életét. A monográfia „az első átfogó, tudományos igénnyel, a nagyközösség számára készült Kádár-életrajz.” Az 1912-ben született kommunista politikus Nagy Imre körének tagja volt, ám az ’56-os forradalom idején a moszkovita oldalra állt. A szabadságharc után, 1956 novemberétől az MSZMP első titkára 1988-ig; kétszer választották miniszterelnöknek. Az első kötet Kádár politikai életútját mutatja be születésétől az 56-os forradalomig. Apa nélküli gyermekkorát, az illegalitásban végzett tevékenységeit, belügyminiszterségét, börtönéveit tárja az olvasó elé.

A neves történészprofesszor ebben a könyvében a 13. századba kalauzol bennünket. 1222-ben születik az az aranypecsétes szabadságlevél, amellyel II. András magyar király Szent István alkotmányát helyreállította s azt újabb intézkedésekkel bővítette (ez a szabadságlevél volt 1848-ig a magyar alkotmány alapja). Ez a korszak a magyar história egyik legmozgalmasabb időszaka, amikor az aranybullák, a tatárjárás, a belháborúk, az országmegosztások és a tartományúri törekvések közepette a magyarság sikeres modernizációs lépéseket tett (az árutermelés és városiasodás, a köznemesség kialakulása, a rendiség jelentkezése, a lovagi kultúra és a gótika terén) a Nyugat-Európába való felzárkózás érdekében.

A kötet azoknak az európai uralkodónknak az életútját mutatja be, akik magukat az antik császárok utódainak tekintve egyfajta egyetemes hatalomra törekedtek. A császárság és a birodalom fogalma, mely mindig és mindenkor a hódításokhoz kötõdött, a kora középkorban kiegészült a keresztény császár ideájával. A császár mint Isten küldötte az egyetemes birodalom megteremtésén fáradozott, ez a felfogás szükségszerûen vezetett a lelki és világi hatalom összeütközéséhez, a császárok és a pápák több évszázados vitájához. Nagy Károly, I. és III. Ottó, III. és IV. Henrik, Barbarossa Frigyes, II. Frigyes, IV. Károly és Zsigmond portréja azokat az uralkodókat állítják elénk, akik méltóságukat e kettõs - világi és egyházi - jelleggel gyakorolták, s politikájuk meghatározó tényezõje lett a történelem alakulásának.

Ha nem is ezer, de nem kevés jó fű, fa, virág, zöldség és fűszer kívánkozik a házipatikák polcaira a könyvben olvasottak alapján. A televízió „Nem mind zöldség” című műsorából ismerős orvosnő évtizedes természetgyógyászati tapasztalatai nyomán tanítja meg olvasóit a veszélytelen, mégis nagyon hatásos öngyógyító módszerek gyakorlati alkalmazására, és a szükséges orvosságok elkészítésére.

Az e-könyv a Kossuth Kiadó által nyomtatásban megjelentetett nagysikerű A magyar festészet mesterei című sorozat azonos című kötetének szöveganyagát tartalmazza, az illusztrációk nélkül. Iványi-Grünwald Béla (1867-1940) A magyar művésznövendékek számára a hazai képzés csak a kiegyezés után, 1871-ben indult meg az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképzűben. A rajziskola elsű tervezetét még Eötvös József dolgozta ki, de csak Pauler Tivadar kultuszminisztersége idején nyitotta meg kapuit. A hazai művészképzés egyre sürgetőbb elindulását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a nagy érdeklődésre tekintettel a következő miniszternek, Trefort Ágostonnak hamarosan új épületről kellett az iskola számára gondoskodnia. Az iskola az 1876-1877-es tanévre készült el az Andrássy úton, az 1861-ben alakult Országos Magyar Képzőmûvészeti Társulat székháza mellett. A millenniumi évben, a Hősök terén felépült "új" Műcsarnok megnyitásáig ez lett a hazai közönség legkedveltebb kiállítóhelye. A XIX. századi magyar festészet két fontos pillére az id. Markó Károly fémjelezte romantikus tájképfestészet és a müncheni indíttatású történelmi festészet. Legszebb éke pedig a Párizsban élő Munkácsy Mihály művészete volt, amely minden ifjú festő számára a művészi siker ígéretével kecsegtetett. A század második felében született művésznemzedéknek ezekkel a "terhekkel" is meg kellett küzdenie. A fiatal nemzedék München és Párizs pezsgő művészeti közegében kereste saját ideáját, művészi stílusát. Ide tartozott Iványi-Grünwald Béla is, aki egyike volt a magyar festészet sorsfordító személyiségeinek.

Az ?író adta alcíme szerint „múlt századi magyar regény”: párbeszédekből és egymást peregve váltogató jelentekből fölépített modern dráma vagy filmdráma is. Történik: 1849-50-ben Bulgáriában és Törökországban. Szereplők: magyar és lengyel emigránsok, tábornokok, tisztek, családtagok, kalandorok, diplomaták. De a Szabadságharc bukásának okait kereső, tényekre és dokumentumokra alapított történelmi tanulmány is ez a regény: igazát Kossuth Lajos önéletrajzi és politikai jegyzetei, kiáltványok, röplapok, adatok, forráskutatásból merített tények bizonyítják.A mű kettőssége egy célt szolgál: a forradalmárság típusvizsgálatát. Olyan szituációban, amely végletes próbára teszi a forradalmárt. A bukás utáni légűrben, a kilátástalan emigrációban vagy állforradalmárnak bizonyul az, aki a forradalom kavargásában és a győzelem reményében forradalmárnak látszott, vagy gyöngének bizonyul, és önmagát pusztító „csontmolnár” – rá válik, vagy – forradalmár marad, mert elkötelezte magát a forradalmi eszmének. Valamennyi típus fölvonul ebben a regényben, s az író a bukottakkal és bukásra ítéltekkel három igazi hőst szembesít: Bem tábornokot, Bem egyik józan, hű, kemény tisztjét, s harmadiknak azt, akinek amerikai sírján ez lesz a fejfa fölirata: „COMMUNISTA”.

A hat, egymás után uralkodó király portréján keresztül megismerhetjük Franciaország történelmét a 16. század reneszánsz udvari bálok világától a francia forradalom napjaiig. III. és IV. Henrik meggyilkolása, XVI. Lajos kivégzése mellett a kötet bemutatja a Napkirály ragyogó udvarát és Richelieu okos politikáját is. Ez a könyv mégsem illusztrált történelem, hanem eleven hús-vér emberekről szól: nemcsak a követeket fogadó, csatákat vezénylő uralkodókat ismerjük meg belőle, hanem a királyok durcás kisgyerekként, csapodár szeretőként vagy zsémbes öregemberekként is elénk lépnek. - Az abszolutizmus korában az uralkodó egyénisége rányomta a bélyegét a történelem alakulására.

Lucretiust hitelesen csak művéből, a De rerum natura-ból (A természetről) ismerjük. Nagy tankölteménye hat fejezetből áll. Ebben az epikuroszi atomtan alapelveit, a lélek halandóságának sokszoros bizonyítását, az érzékelés folyamatát, Epikurosz kozmogóniáját és végül a meteorológiai, vulkanikus jelenségek magyarázatát írja le. A De rerum natura nem versekbe tördelt filozófiai értekezés, hanem igazi műalkotás: Lucretiusnak sikerült élővé tennie a száraz elméletet (például a híres porszemhasonlatban az atomok szüntelen áradását), szavakat és színeket talált a temészet tavaszi ébredésére és a tomboló viharra, a felhők sodródására az égen és a Cybele-papok mámorára stb.

A nagy katonacsászár Diocletianus idejében játszódik ez a remekül megírt történelmi regény, Móra egyik legsikeresebb, legnépszerűbb alkotása. Az utolsó keresztényüldözések és a római birodalom dekandeciájának korában vagyunk: tanúi leszünk régi és új harcának, a rabszolgatartó erkölcs és a keresztényi humanizmus összeütközésének. A nagy körkép központi alakja egy fiatal pár, az ő finom eszközökkel elmesélt szerelmi történetük alkotja a mű cselekményének fő vonalát, de körülöttük ott lüktet az egész óriási birodalom élete. A császári palotától a társadalom perifériáján tengődő nincstelenek viskójáig mindenhová betekinthetünk – vezetőnk egy nagy író, aki egyben az ókor tudósa is. A kötet végén valóságos kis lexikon segíti elő a történelmi mitológiai és filológiai utalásokban gazdag mű megértését.