Kossuth Kiadó strana 120 z 230

„Az emberek kétféle módon tehetik hivatásukká a politikát. Vagy úgy, hogy 'érte' élnek, vagy úgy, hogy 'belőle'. Ez az ellentét egyáltalán nem kizáró jellegű… Aki a politikáért él, az belső értelemben erre 'alapozza az életét': vagy a hatalom puszta birtoklását élvezi, vagy saját belső egyensúlyát és önérzetét táplálja azzal a tudattal, hogy egy 'ügy' szolgálata értelmet ad az életének. Ebben a belső értelemben bizonyára minden komoly ember, aki valamilyen ügynek él, ugyanakkor ebből az ügyből is él. A különbség tehát a dolognak egy sokkal súlyosabb oldalára vonatkozik, nevezetesen a gazdaságira…”

,,Túl vagyunk a határon, s valami ünnepélyes megkönnyebbülést érzek'' Így kezdődik ez a harmincas években írt útinapló, amely a szerzőnek a zágrábi és a dalmáciai utazásáról szól, a kalandozásról az apai és az anyai emlékek között, a családtörténeti fölfedezésekről, az adriai tájak élvezetéről, de arról az utazásról is, amelynek során megtalálta saját énjét, tisztázta saját gondolatait.

Csányi Vilmost egy ország ismeri, kedves ember a tévéből, aki szépen beszél a kutyákról, ilyen etikus, na, dehogyis, te hülye, etológus. Csányi Vilmost senki sem ismeri, egy ember szakáll mögé bújva, ha néha mégis békén hagyják, prózát ír, fotografikákat készít. Csányi Vilmost kezdjük megismerni, a Malion és Thea már a második kötete. Tessék beljebb lépni!

Az ?iskola követelményeit szem előtt tartva, a kötet elsősorban a közvetlenebbül társadalmi mondanivalójú, egyszerűbb szerkesztésű és ismertebb elbeszéléseket tartalmazza. A Hét krajcár önéletrajzi ihletésű történetéből a látszólag humoros, valójában tragikus kicsengésű krajcárkeresgélés vérlázító következtetésekhez vezeti az olvasót. A Sustorgós, ropogós tafotában látszólag idilli faluképéről az elbeszélés végére derül ki, hogy mennyire hamis, mennyire csak a felszínen idilli ez a világ. A Szegény emberek az első világháború pusztításainak különös, rendkívül eredeti szempontból való ábrázolása; nem háborús történet, hanem azoknak a lelki, pszichikai sérüléseknek és következményeinek a drámai rajza, amelyeket a háború mindenkiben létrehoz. A kondás legszennyesebb inge egy kisfiú halála kapcsán mutatja be azokat az iszonyú különbségeket, amelyek „lent” és a „fent” világa között fennállnak. A Csibe-novellákat az egyik legjellemzőbb darab, a Csibe a színházban volt képviseli. A Világ végén már szép és jó című novella a kis négyéves állami gyerek, Rozika története: az Árvácskára emlékeztető rövid írás visszafogott hangja, tulajdonképpen apró, jelentéktelen eseményei ellenére is az egyik legtragikusabb, az embertelenséget leginkább felmutató Móricz-írások közül való.

Mi fér bele „egy asszony életébe”? Mi történik azokkal a reményekkel, amelyek egy fiatal leány szívét betöltik, amikor életörömmel telve kilép a zárdából? Csupa bizalom és lángolás, vágy és érzékiség, de nagyon hamar csalódnia kell romantikus álmaiban és reményeiben. Mindarról, amiben hisz, kiderül: illúzió csupán. Illúzió a szerelem, illúzió a házasság, és annak bizonyul az emberi tisztességbe vetett hite is. És amikor úgy érzi, hogy több fájdalmat már nem képes elviselni, csalódik a fiában is. Csalás, mohóság van minden mögött, s e vad erők még az emlékeiből is kifosztják az asszonyt. Jeanne életét fiatal leány korától sivár napjait tengető öregasszony koráig követheti nyomon az olvasó. S e reménytelennek tűnő világban Jeanne számára nem marad más vigasz, mint a kis cselédlány regényt záró búcsúszavai: „Látja, az élet nem olyan jó. De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.”

A Kapitány házaspár könyvének olvasója ezután másképpen megy vendégségbe, sőt haza is. Tudatosítja, hogy a kert, a ház, a szobák világa lakóikról mesél az értő látogatónak; aki – miként e könyv teszi – emberi vágyak és viszonyok sokaságát olvashatja ki egy-egy ház, lakás látványaiból.

Örökké meg fog maradni a költészete. Ez a hihetetlenül komplex, magasrendű és ritka költészet. Az élő idegek, az élő értelem, az élő látás együttes költészete. Mindig lesz benne felfedeznivaló. Aki végigéli a verseit, mindennek jobban fog örülni. Jobb és gazdagabb ember lesz. Többet mondanak majd az összes érzéke. Érteni fog a szó varázslatához, a szépség felfedezéséhez. Színesebb lesz. Lényeglátóbb és léleklátóbb. Tömörebb és gyorsabb. Meg fog ijedni és erősebb lesz. Érdekesebb, frissebb, élőbb lesz a világa, bölcsebb és játékosabb. Rájön, hogy az új, ha nagyon jó, már nem is új. Sok konvenció lehámlik róla és szabadulni fog sok hazugságtól. Megutálja a fecsegést. Fogékonyságot, közvetlenséget, bátorságot tanul. Őszinteséget és gazdag egyszerűséget. Bensőségességet, szeretetet, szerelmet, örömöt még a fájdalomban is. Közelebb jut saját egyéniségéhez, pontosabban fogja látni magát az örök dolgok közt. Tiszta, becsületes tankönyvet kap. – (Szabó Lőrinc)

Az ?ókori Róma. Nero – költői babérokra áhítozik. A birodalom ügyeivel nem törődik, szórja a pénzt, tobzódik az élvezetekben, a borban, a vérben. Egy tébolyult pillanatában felgyújtatja a Várost. Amikor a nép a tűzvész miatt háborogni kezd, a keresztényekre fogja a gyújtogatást. Az új eszme hívei a katakombákban bujdokolnak, mert aki kézre kerül, arénában végzi. Péter – Krisztus első tanítványa, a halász. Tömegek zarándokolnak Róma falain kívülre, hogy meghallgassák beszédeit. Vinicius – gazdag római patrícius, aki keresztény lányt szeret… Szerelem, irigység, megalománia, kisszerűség, barbarizmus, szentség, tűz, mártírium, katarzis. A fordulatokban bővelkedő romantikus nagyregény népszerűsége 1896-os megjelenése óta töretlen. Meghozta szerzőjének a világhírt, a Nobel-díjat, és több filmfeldolgozás készült belőle.

„Ifjú, boldog évek, drága szép napok, tavaszi vizekként elfutottatok” – ezekkel a szavakkal kezdődik Turgenyev egyik legszebb lírai regénye, a Tavaszi vizek. Egy gránitból készült kis kereszt váratlan megtalálása felidézi a gyengéden szeretett, de rég szem elől vesztett kedves emlékét. Egy szép, de reménytelen szerelem története bontakozik ki szemünk előtt, akárcsak Az első szerelem című elbeszélésben. Turgenyev a szerelmet végzetes betegségnek látja, amely tönkreteszi a lelket.

A 6-9. század közötti három évszázad az arab iszlám civilizáció viharos gyorsaságú térhódításának időszaka. Ez alatt az idő alatt a vérségi alapon szerveződő egymással is harcban álló sivatagi beduin törzsek laza szövetségéből hatalmas világbirodalom bontakozott ki. A vallásukat vérrel és fegyverrel terjesztő – de a más vallásokkal szemben lojális – arabok a meghódítottak kultúráját átvették és továbbfejlesztették, így évszázadokkal később, a reneszánsz kialakulásakor Európa azt mint iszlám kultúrát integrálta. A kötetbe a három évszázad legkiemelkedőbb uralkodói kerültek be. A két igaz úton járó kalifa: Ali és Omar, a damaszkuszi Omajjádok: Muávija és Abdal Malik, az Abbászida al-Manszúr és a legendás Harun ar-Rasíd, valamint az andalúziai. Omajjádok közül a három Abdar-Rahmán kalifa.

Oszmán, Szelim, Szulejmán, Dzsingisz kán és Timurlenk neve egykoron rettegéssel töltött el mindenkit Európa-szerte, a Közel-Keleten és a Földközi-tenger keleti medencéjében. Az ő, illetve a kötetben még szereplő I. Bajezid, II. Mehmed, a Köprülü nagyvezírek és a krími tatár kánság legjelentősebb uralkodójának, Gázi Girájnak az életrajzain keresztül ismerhetjük meg a hódításra épülő két nagy - a török és a tatár - világbirodalom belső felépítését, működését, s megtudhatjuk, hogyan sikerült évszázadokon át szinte "az egész világot" uralmuk alá hajtani a Balkántól az Eufráteszig, a Kaszpi-tengertől a Sárga-folyóig.

Romantikus korok romantikus hősöket kívánnak; Garibaldi, a nizzai tengerész ilyen hérosz volt. 1848-ban Itália megtalálta hősét, aki hosszú harcok során elérte az egységes Olaszország megalakítását. Részlet a könyvből: "Abban az időben, amikor történetünk elkezdődik, Napóleon dicsőségének csillaga még magasan ragyogott Európa egén. A legújabb háborúban csapatai legyőzték Poroszországot; 1807 nyarán végre a büszke orosz cár, I. Sándor is tárgyalóasztalhoz kényszerült. És miközben Tilsitben a tábornokok helyett a diplomaták ragadták kezükbe a marsallbotot, a nagyvilág és Európa tovább folyó, milliárdnyi jelentéktelen, mindennapi eseménye közepett egy nizzai hajósgazda felesége sivalkodó fiúgyermeknek adott életet. Nem abban a szobában persze, ahol egykor Andrea Masséna, a francia forradalom tábornoka, Nizza addigi leghíresebb fia született. Nem is azon a napon, amikor aláírták a tilsiti békét. Július negyedike volt, hajnali hat óra. A boldog édesanya, Rosa asszony persze mit sem tud Massena születési körülményeiről, ahogy Garibaldi sem; a fiatalember talán ezért is találhatta ki a közös szülőszobáról szóló szép mesét, amit azután az idősebb Alexandre Dumas kürtölt szét a nagyvilágban. "Signa Rosa" csak azt tudja, hogy az ekkor hároméves Angelo után újra fia született, és most nagyon boldog a kis Peppinóval. A család is örül, főképp Angelo nagyapa, mivel hetvenharmadik születésnapján ez az esemény újabb pompás alkalmat szolgáltat a borozásra. De nem ázik el annyira, hogy a városháza anyakönyvvezetője, Francois Constantin előtt ne lehetne barátjával, Honoré Blanquival együtt a hivatalos bejelentés büszke tanúja. Csak a keresztelőről hiányzik, oda azonban már felvonul az egész család." 

Szerelmek ?és félreértések klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliából. Az öt Bennet nővér élete a férjkeresés jegyében zajlik: anyjuk megszállottan próbálja biztosítani számukra a megnyugtató jövőt valami pénzes – és lehetőleg rangos – férfiú mellett. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt. Amikor Mr. Bingley, a módos agglegény beköltözik az egyik szomszédos birtokra, felbolydul a Bennet-ház élete. A férfi előkelő londoni barátai és a vidékre vezényelt nyalka, ifjú katonatisztek közt bizonyára számos udvarlója akad majd a lányoknak. A legidősebb lány, a derűs és gyönyörű Jane úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Lizzie-t illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak dölyfös Mr. Darcyval, és máris kezdődik a nemek ádáz csatája. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Elizabeth nem várt házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, és amikor Mr. Bingely váratlanul Londonba távozik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzie Mr. Darcyt teszi felelőssé a szakításért. Ám egy Lydiával kapcsolatos családi válsághelyzet hamarosan ráébreszti hősnőnket arra, hogy mindvégig balul ítélte meg ezt a büszke férfit…Eredeti hangú, máig modern, magával ragadó történet, melyben magunkra ismerhetünk.

Majdnem pontosan ezer éve történt, hogy a francia nyelvű normanok elözönlötték a brit szigeteket, és meghódították angolszász lakóit. Az uralkodó normannok és az alávetett szászok ádáz küzdelme évszázadokig tartott, de végül a két nép, a két nyelv eggyé olvadt, és így alakult ki az angol nemzet és nyelv. Az író akit a történelmi regény atyjának neveznek, az átalakulás viharos korszakába helyzei hőseit, a nemeslelkű, hős Ivanhoe lovagot, az elvetemült templáriust, a bájos Rowenát, és a szép Rebekát, Oroszlánszívű Richárd királyt és a legendás Robin Hoodot. A romantius, kalandos nagy regény másfél évszázada kedves olvasmánya felnőtteknek és fiataloknak.

A regény fõhõse, Nana, egy párizsi kokott. A regény III. Napóleon korában játszódik. A regényen keresztül betekintést kapunk az elõkelõ kurtizánok világába, pénzarisztokrácia életébe, francia társadalom züllöttségébe. Nana örömét leli gazdag szeretõinek a tönkrejuttatásában, de önmaga is a francia társadalom egy áldozata.

Az e-könyv a Kossuth Kiadó által nyomtatásban megjelentetett nagysikerű A magyar festészet mesterei című sorozat azonos című kötetének szöveganyagát tartalmazza, az illusztrációk nélkül. Kokas Ignác (1926-2009) Különleges esemény színhelye volt 1996. március 3-án a Fejér megyei Vál község. Az utcán ünneplőbe öltözött helybéliek és vendégek nyüzsögtek, a járókelőket pálinkával, borral és pogácsával kínálták, az autók nem fértek el az útszélen, de az esemény csak külsőségeiben hasonlított búcsúra vagy esküvőre. Kokas Ignác festőművészt ünnepelte a szülőfaluja hetvenedik születésnapján. A templomtorony aljában alkalmi kiállítást rendeztek képeiből és a róla megjelent újságcikkekből, közéjük váli borokkal teli edényeket állítottak, aztán mire a polgármester az iskola kémiatermében a díszpolgári oklevelet meg a gyűrűt átadta a mesternek, valóságos lakodalmi hangulat alakult ki az ünneplő közönség körében. Mindenki ott volt, kézszorongatások, emlékek idézése, ismerősök évtized múltán való lapogatása és büszkélkedése az azóta született vagy már éppen felnőtt gyerekekkel. Ki az a festő, és milyen az a festészet, amelynek ilyen atyafiságos, protokollmentes és őszinte falusi tisztelgés jár korunkban? Kokas Ignác festőművész az élő magyar piktúra kiemelkedő mestere, a huszadik századi modern művészet egyik megújítója, igen bonyolultan egyéni képek alkotója. Akkor, ott, az ünnepi felajzottságban sem hitte senki, hogy Vál minden lakója ugyanolyan értője a festő életművének, mint a köszöntésére ugyancsak megjelent műgyűjtők és művészettörténészek.