Kossuth Kiadó strana 118 z 233

A kötetben többek között Ady Endre, Bíró Lajos, Bródy Sándor, Heltai Jenő, Hevesi András, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Örkény István, Pap Károly, Szép Ernő, Szomory Dezső, Tersánszky Józsi Jenő gyönyörű novellái, olykor tanulságos és megható, máskor elgondolkodtató történetei olvashatók egy olyan világról, amelyben élünk.

Zichy Mihály (1827-1906) Zichy Mihály a tekintélyes Zichy család köznemesi ágából származott. A Somogy megyei Zalán született, ahol a történelem különös kegyelméből ma is áll a hangulatos Zichy-kúria, a később hozzá épült műteremmel együtt. A világot járt festő is ide hozta haza Szentpétervárról családját, és legutóbb, a rendszerváltás után ide tért vissza Amerikából dédunokája, Csicsery-Rónay István. Az ő aktivitása napjainkban nagyban hozzájárul a régi bútorokkal, dísztárgyakkal, fegyverekkel, kuriózumokkal, hatalmas könyvtárral és a Magyar Nemzeti Galéria letétjeként nagyméretű képekkel berendezett Zichy Mihály Emlékmúzeum gazdagításához és népszerűsítéséhez.

Seneca három vigasztalása, Consolációja az ókori vigasztalásirodalom legérettebb alkotása. Az első egy asszonyhoz szól, aki elvesztette fiát, a második Seneca egy barátjához, aki testvérét siratja, a harmadikat pedig édesanyjához írta Seneca korzikai száműzetéséből. E műfaj elméletét Ciceró foglalta össze tömören: a vigasztalás első eszköze bebizonyítani, hogy nincs rossz, s ha van, nem jelentékeny; a második, rámutatni, hogy minden bánat és gyász az élet törvénye; a harmadik, bebizonyítani, hogy értelmetlen elemészteni magunkat a bánatban, holott világosan tudjuk, hogy nincs ellene orvosság. Tartalom: Marcia vigasztalása; Polybius vigasztalása; Helvia vigasztalása.

Az itáliai politikus-zenész-komédiaíró-filozófus munkája immár csaknem fél évezrede méltán a politika művészetének megkerülhetetlen alapkönyve – királyok, kalandorok, politikusok tanulták-tanulják belőle a hatalom gyakorlásának művészetét.

Krúdy Gyula hőse Szinbád, egy nyughatatlan lélek. Korai novellákban Szinbád újra át akarja élni a múltat azokkal a nőkkel, akiket szeretett. Szinbád utazásait a következő részlettel lehet a legjobban leírni: Volt gazdag és volt szegény. Szeretett hajadonokat és érett asszonyokat. A legjobb borból ivott, és fillér nélkül ődöngött. Volt hódítóan egészséges, és volt beteg és szomorú? Látott halált, látott születést, esküvőt, házasságtörést és gyilkosságot az erdőben? Midőn új kiadásban látom újra régi hajósomat, elfog a kétség: vajon így történt-e minden, mint az ifjúkor szemével láttam? Én már nem is emlékezem pontosan a dolgokra. Fiatal olvasóim a megmondhatói, hogy helyesen és igazságosan cselekedett-e Szindbád. Menj, hajós, vitorláidra szívek vannak hímezve! 

A könyvben a szelíd gyógymódok egyik közismert módszerét, a talpmasszázst ismerheti meg az olvasó. Segítséget nyújt az életerő megőrzéséhez, a betegségek leküzdéséhez, mozgósíthatjuk saját gyógyító erőnket, feloldhatjuk a bennünk lévő feszültséget, csillapíthatjuk a fájdalmakat (például a fejfájást, amelytől nagyon sok ember szenved). A talpmasszázs-terápia nem csodaszer, hanem évezredes keleti gyógymód, amelyet egyre többen alkalmaznak szerte a világon. Sikeresen.

Munkácsy Mihály (1844–1900) a magyar nemzeti művészet korszakos jelentőségű mestere, a realizmus egyik legnagyobb alakja. Művészetének kialakulására a bécsi és a müncheni akadémia után elsősorban Párizs hatott, ahol 1871-ben végleg letelepedett. Munkácsy igazi területe az emberábrázolás volt, s hatalmas méretű kompozícióival meghódította a műértő közönséget.

Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) Csontváry Kosztka Tivadart 27 évesen, iglói patikussegédként, váratlanul érintette meg a művészet. Egy napon a gyógyszertár elé állott egy fával megrakott ökrösszekér, az ökrök bóbiskoltak, s én egy vénypapírra ezt a jelenetet fölrajzoltam. Iglóról egyenesen Rómába siettem, ahol több hónapi tanulmányozás után arra határoztam el magamat, hogy húsz esztendeig kell dolgoznom, s akkor utolérem a nagyokat, avagy túlszárnyalom. Rómából Eszékre kerültem gyógyszerésznek, ott lepett meg Munkácsy Pilátusának a híre, s nekem ezt látnom kellett Budapesten. Egy évre rá Párizsban azon tűnődve, hogy győzzem le a nagy nehézségeket? Segíteni senki sem segít. Komoly tervvel siettem haza, s Gács községben nyitottam gyógyszertárt, ahol néhány évig lankadatlan szorgalommal oda jutottam, hogy gyógyszertáram adósságmentesen állott, s amikor már száz koronát havonta jövedelmezett, bérbe adva, elmentem Münchenbe a Hollósy iskolájába, rajzolni természet után. Hat hónap után Münchenből b. Liezen-Mayer Sándor barátom tanácsára Karlsruhéba mentem Kahlmorgen tanárhoz, aki három hó után Itáliába küldött. Én a dalmát partokon festve csak Raguzáig értem, s innen a düsseldorfi akadémiára utaztam föl, ahol az igazgató tudtomra adá, hogy már többet tudok s iskolára szükségem nincsen. Elutaztam hát Párizsba, a Julien-akadémiába iratkoztam be, de vesztemre, mert ott nem engedték meg a szabad rajzolást. Azt a formát, amit a franciák reám akartak kényszeríteni, egyszerûen visszautasítám. Így kerültem ki az akadémiákból egyenesen Pompejibe, ahol egy nagyarányú festménybe bele is fogtam. Ezek után évről évre hol, mit s minő haladással festék, egészen az 1904. évben Athénban festett Jupiter-templomig: ez az első festmény, amelyen már vásznat nem lát a szemlélő. Végül föl kell említenem, hogy a New-York Herald kritikusa egyenest kimondá, hogy minden a világon létező festmény túl van szárnyalva, ezt a hatást csak húszévi komoly munka után vártam, s hogy előbb következett be, a Teremtőnek köszönhetem és senki másnak. Írta le Csontváry a tanulóévek és az első sikerek történetét az 1908-ban, a fővárosi Iparcsarnokban rendezett kiállításának katalógusában.

„Szabó Lőrinc verseinek válogatása során az ember belekényszerül abba a módszerváltásba, melyet ő saját életművén is megvalósított: a lineárisból a visszatérőbe, a privatizálóan magyartól a világirodalmi társaságúan magyarig, az egyszerű és egyszeri összefüggésektől a mély áramok föltárásáig kell eljutnunk. Ez a válogatás arról szól, hogyan lett jó, aztán nagy, aztán nagyobb költő Szabó Lőrinc.” 

Tóth Árpád versei „a tündéri látásnak és a merengő harmóniának, a szépségnek és a bánatnak, az ünnepien gazdag verszenének, az ízlésnek, a kultúrának, a belső fegyelemnek a művésze, minden becsületes akaratnak és haladásnak, igaz emberségnek a hitvallója volt, eleinte az idill és még inkább az elégia ragyogó, majd mindjobban elboruló, sötétedő és egyszerűsödő klasszikusa.” (Szabó Lőrinc)

„… ?Végezetül bemutatkozom az olvasóknak: hivatásom építőmérnök, és beállítottságomnál fogva humanista és környezetvédő vagyok. Dr. Mosonyi Emil”A rendszerváltozás eredményeként Mosonyi Emil 1991-től az MTA rendes tagja. 2002-ben Mosonyi Emil életművéért Cannes-ban szakmája „Oscar-díját”, a Nemzetközi Vízügyi Nagydíjat vehette át Perez de Cuellar volt ENSZ-főtitkártól. A Magyar Mérnöki Kamara tiszeletebeli tagságát adományozó oklevelet 2004. május 19-én, a tiszalöki vízlépcső üzembe helyezésének 50. évfordulóján tartott ünnepségen nyújtotta át részére Holló Csaba alelnök. 2006 március 15-én Széchenyi-díjas. A kitüntetés átadásának idején súlyos betegen fekszik egy karlsruhei kórházban felesége éjjel-nappal vele van. A kitüntetéssel járó pénzjutalmat a budapesti, Széher úti Szent Ferenc Kórház javára ajánlotta fel. (Forrás: mernokujsag.hu)Mosonyi Emil vízépítő mérnök nevéhez vízlépcsők és -erőművek sokasága fűződik szerte a világon. Kiemelkedő munkásságát mindenhol elismerik (Magyarországot kivéve?). …hosszú és sikerekben gazdag életében – hosszabbik részét Németországban töltötte – számtalan díjat kapott, sőt kettő róla van elnevezve. Nemzetközi díj az egyik, a vízépítés legjobb szakembereinek adják – az elsőt ő maga kapta –, a másik Mosonyi-díjat Új-Zélandon alapították a legkiválóbb mérnökhallgatóknak. (Forrás: Magyar Hírlap Online, Vélemény és vita, Szále László: Középkereszt)

„Az emberek kétféle módon tehetik hivatásukká a politikát. Vagy úgy, hogy 'érte' élnek, vagy úgy, hogy 'belőle'. Ez az ellentét egyáltalán nem kizáró jellegű… Aki a politikáért él, az belső értelemben erre 'alapozza az életét': vagy a hatalom puszta birtoklását élvezi, vagy saját belső egyensúlyát és önérzetét táplálja azzal a tudattal, hogy egy 'ügy' szolgálata értelmet ad az életének. Ebben a belső értelemben bizonyára minden komoly ember, aki valamilyen ügynek él, ugyanakkor ebből az ügyből is él. A különbség tehát a dolognak egy sokkal súlyosabb oldalára vonatkozik, nevezetesen a gazdaságira…”

,,Túl vagyunk a határon, s valami ünnepélyes megkönnyebbülést érzek'' Így kezdődik ez a harmincas években írt útinapló, amely a szerzőnek a zágrábi és a dalmáciai utazásáról szól, a kalandozásról az apai és az anyai emlékek között, a családtörténeti fölfedezésekről, az adriai tájak élvezetéről, de arról az utazásról is, amelynek során megtalálta saját énjét, tisztázta saját gondolatait.

Csányi Vilmost egy ország ismeri, kedves ember a tévéből, aki szépen beszél a kutyákról, ilyen etikus, na, dehogyis, te hülye, etológus. Csányi Vilmost senki sem ismeri, egy ember szakáll mögé bújva, ha néha mégis békén hagyják, prózát ír, fotografikákat készít. Csányi Vilmost kezdjük megismerni, a Malion és Thea már a második kötete. Tessék beljebb lépni!

Az ?iskola követelményeit szem előtt tartva, a kötet elsősorban a közvetlenebbül társadalmi mondanivalójú, egyszerűbb szerkesztésű és ismertebb elbeszéléseket tartalmazza. A Hét krajcár önéletrajzi ihletésű történetéből a látszólag humoros, valójában tragikus kicsengésű krajcárkeresgélés vérlázító következtetésekhez vezeti az olvasót. A Sustorgós, ropogós tafotában látszólag idilli faluképéről az elbeszélés végére derül ki, hogy mennyire hamis, mennyire csak a felszínen idilli ez a világ. A Szegény emberek az első világháború pusztításainak különös, rendkívül eredeti szempontból való ábrázolása; nem háborús történet, hanem azoknak a lelki, pszichikai sérüléseknek és következményeinek a drámai rajza, amelyeket a háború mindenkiben létrehoz. A kondás legszennyesebb inge egy kisfiú halála kapcsán mutatja be azokat az iszonyú különbségeket, amelyek „lent” és a „fent” világa között fennállnak. A Csibe-novellákat az egyik legjellemzőbb darab, a Csibe a színházban volt képviseli. A Világ végén már szép és jó című novella a kis négyéves állami gyerek, Rozika története: az Árvácskára emlékeztető rövid írás visszafogott hangja, tulajdonképpen apró, jelentéktelen eseményei ellenére is az egyik legtragikusabb, az embertelenséget leginkább felmutató Móricz-írások közül való.

Mi fér bele „egy asszony életébe”? Mi történik azokkal a reményekkel, amelyek egy fiatal leány szívét betöltik, amikor életörömmel telve kilép a zárdából? Csupa bizalom és lángolás, vágy és érzékiség, de nagyon hamar csalódnia kell romantikus álmaiban és reményeiben. Mindarról, amiben hisz, kiderül: illúzió csupán. Illúzió a szerelem, illúzió a házasság, és annak bizonyul az emberi tisztességbe vetett hite is. És amikor úgy érzi, hogy több fájdalmat már nem képes elviselni, csalódik a fiában is. Csalás, mohóság van minden mögött, s e vad erők még az emlékeiből is kifosztják az asszonyt. Jeanne életét fiatal leány korától sivár napjait tengető öregasszony koráig követheti nyomon az olvasó. S e reménytelennek tűnő világban Jeanne számára nem marad más vigasz, mint a kis cselédlány regényt záró búcsúszavai: „Látja, az élet nem olyan jó. De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.”