Kossuth Kiadó strana 118 z 230

A Kapitány házaspár könyvének olvasója ezután másképpen megy vendégségbe, sőt haza is. Tudatosítja, hogy a kert, a ház, a szobák világa lakóikról mesél az értő látogatónak; aki – miként e könyv teszi – emberi vágyak és viszonyok sokaságát olvashatja ki egy-egy ház, lakás látványaiból.

,,Túl vagyunk a határon, s valami ünnepélyes megkönnyebbülést érzek'' Így kezdődik ez a harmincas években írt útinapló, amely a szerzőnek a zágrábi és a dalmáciai utazásáról szól, a kalandozásról az apai és az anyai emlékek között, a családtörténeti fölfedezésekről, az adriai tájak élvezetéről, de arról az utazásról is, amelynek során megtalálta saját énjét, tisztázta saját gondolatait.

Csányi Vilmost egy ország ismeri, kedves ember a tévéből, aki szépen beszél a kutyákról, ilyen etikus, na, dehogyis, te hülye, etológus. Csányi Vilmost senki sem ismeri, egy ember szakáll mögé bújva, ha néha mégis békén hagyják, prózát ír, fotografikákat készít. Csányi Vilmost kezdjük megismerni, a Malion és Thea már a második kötete. Tessék beljebb lépni!

Az ?iskola követelményeit szem előtt tartva, a kötet elsősorban a közvetlenebbül társadalmi mondanivalójú, egyszerűbb szerkesztésű és ismertebb elbeszéléseket tartalmazza. A Hét krajcár önéletrajzi ihletésű történetéből a látszólag humoros, valójában tragikus kicsengésű krajcárkeresgélés vérlázító következtetésekhez vezeti az olvasót. A Sustorgós, ropogós tafotában látszólag idilli faluképéről az elbeszélés végére derül ki, hogy mennyire hamis, mennyire csak a felszínen idilli ez a világ. A Szegény emberek az első világháború pusztításainak különös, rendkívül eredeti szempontból való ábrázolása; nem háborús történet, hanem azoknak a lelki, pszichikai sérüléseknek és következményeinek a drámai rajza, amelyeket a háború mindenkiben létrehoz. A kondás legszennyesebb inge egy kisfiú halála kapcsán mutatja be azokat az iszonyú különbségeket, amelyek „lent” és a „fent” világa között fennállnak. A Csibe-novellákat az egyik legjellemzőbb darab, a Csibe a színházban volt képviseli. A Világ végén már szép és jó című novella a kis négyéves állami gyerek, Rozika története: az Árvácskára emlékeztető rövid írás visszafogott hangja, tulajdonképpen apró, jelentéktelen eseményei ellenére is az egyik legtragikusabb, az embertelenséget leginkább felmutató Móricz-írások közül való.

Mi fér bele „egy asszony életébe”? Mi történik azokkal a reményekkel, amelyek egy fiatal leány szívét betöltik, amikor életörömmel telve kilép a zárdából? Csupa bizalom és lángolás, vágy és érzékiség, de nagyon hamar csalódnia kell romantikus álmaiban és reményeiben. Mindarról, amiben hisz, kiderül: illúzió csupán. Illúzió a szerelem, illúzió a házasság, és annak bizonyul az emberi tisztességbe vetett hite is. És amikor úgy érzi, hogy több fájdalmat már nem képes elviselni, csalódik a fiában is. Csalás, mohóság van minden mögött, s e vad erők még az emlékeiből is kifosztják az asszonyt. Jeanne életét fiatal leány korától sivár napjait tengető öregasszony koráig követheti nyomon az olvasó. S e reménytelennek tűnő világban Jeanne számára nem marad más vigasz, mint a kis cselédlány regényt záró búcsúszavai: „Látja, az élet nem olyan jó. De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.”

A 6-9. század közötti három évszázad az arab iszlám civilizáció viharos gyorsaságú térhódításának időszaka. Ez alatt az idő alatt a vérségi alapon szerveződő egymással is harcban álló sivatagi beduin törzsek laza szövetségéből hatalmas világbirodalom bontakozott ki. A vallásukat vérrel és fegyverrel terjesztő – de a más vallásokkal szemben lojális – arabok a meghódítottak kultúráját átvették és továbbfejlesztették, így évszázadokkal később, a reneszánsz kialakulásakor Európa azt mint iszlám kultúrát integrálta. A kötetbe a három évszázad legkiemelkedőbb uralkodói kerültek be. A két igaz úton járó kalifa: Ali és Omar, a damaszkuszi Omajjádok: Muávija és Abdal Malik, az Abbászida al-Manszúr és a legendás Harun ar-Rasíd, valamint az andalúziai. Omajjádok közül a három Abdar-Rahmán kalifa.

Örökké meg fog maradni a költészete. Ez a hihetetlenül komplex, magasrendű és ritka költészet. Az élő idegek, az élő értelem, az élő látás együttes költészete. Mindig lesz benne felfedeznivaló. Aki végigéli a verseit, mindennek jobban fog örülni. Jobb és gazdagabb ember lesz. Többet mondanak majd az összes érzéke. Érteni fog a szó varázslatához, a szépség felfedezéséhez. Színesebb lesz. Lényeglátóbb és léleklátóbb. Tömörebb és gyorsabb. Meg fog ijedni és erősebb lesz. Érdekesebb, frissebb, élőbb lesz a világa, bölcsebb és játékosabb. Rájön, hogy az új, ha nagyon jó, már nem is új. Sok konvenció lehámlik róla és szabadulni fog sok hazugságtól. Megutálja a fecsegést. Fogékonyságot, közvetlenséget, bátorságot tanul. Őszinteséget és gazdag egyszerűséget. Bensőségességet, szeretetet, szerelmet, örömöt még a fájdalomban is. Közelebb jut saját egyéniségéhez, pontosabban fogja látni magát az örök dolgok közt. Tiszta, becsületes tankönyvet kap. – (Szabó Lőrinc)

Az ?ókori Róma. Nero – költői babérokra áhítozik. A birodalom ügyeivel nem törődik, szórja a pénzt, tobzódik az élvezetekben, a borban, a vérben. Egy tébolyult pillanatában felgyújtatja a Várost. Amikor a nép a tűzvész miatt háborogni kezd, a keresztényekre fogja a gyújtogatást. Az új eszme hívei a katakombákban bujdokolnak, mert aki kézre kerül, arénában végzi. Péter – Krisztus első tanítványa, a halász. Tömegek zarándokolnak Róma falain kívülre, hogy meghallgassák beszédeit. Vinicius – gazdag római patrícius, aki keresztény lányt szeret… Szerelem, irigység, megalománia, kisszerűség, barbarizmus, szentség, tűz, mártírium, katarzis. A fordulatokban bővelkedő romantikus nagyregény népszerűsége 1896-os megjelenése óta töretlen. Meghozta szerzőjének a világhírt, a Nobel-díjat, és több filmfeldolgozás készült belőle.

„Ifjú, boldog évek, drága szép napok, tavaszi vizekként elfutottatok” – ezekkel a szavakkal kezdődik Turgenyev egyik legszebb lírai regénye, a Tavaszi vizek. Egy gránitból készült kis kereszt váratlan megtalálása felidézi a gyengéden szeretett, de rég szem elől vesztett kedves emlékét. Egy szép, de reménytelen szerelem története bontakozik ki szemünk előtt, akárcsak Az első szerelem című elbeszélésben. Turgenyev a szerelmet végzetes betegségnek látja, amely tönkreteszi a lelket.

A regény fõhõse, Nana, egy párizsi kokott. A regény III. Napóleon korában játszódik. A regényen keresztül betekintést kapunk az elõkelõ kurtizánok világába, pénzarisztokrácia életébe, francia társadalom züllöttségébe. Nana örömét leli gazdag szeretõinek a tönkrejuttatásában, de önmaga is a francia társadalom egy áldozata.

Oszmán, Szelim, Szulejmán, Dzsingisz kán és Timurlenk neve egykoron rettegéssel töltött el mindenkit Európa-szerte, a Közel-Keleten és a Földközi-tenger keleti medencéjében. Az ő, illetve a kötetben még szereplő I. Bajezid, II. Mehmed, a Köprülü nagyvezírek és a krími tatár kánság legjelentősebb uralkodójának, Gázi Girájnak az életrajzain keresztül ismerhetjük meg a hódításra épülő két nagy - a török és a tatár - világbirodalom belső felépítését, működését, s megtudhatjuk, hogyan sikerült évszázadokon át szinte "az egész világot" uralmuk alá hajtani a Balkántól az Eufráteszig, a Kaszpi-tengertől a Sárga-folyóig.

Romantikus korok romantikus hősöket kívánnak; Garibaldi, a nizzai tengerész ilyen hérosz volt. 1848-ban Itália megtalálta hősét, aki hosszú harcok során elérte az egységes Olaszország megalakítását. Részlet a könyvből: "Abban az időben, amikor történetünk elkezdődik, Napóleon dicsőségének csillaga még magasan ragyogott Európa egén. A legújabb háborúban csapatai legyőzték Poroszországot; 1807 nyarán végre a büszke orosz cár, I. Sándor is tárgyalóasztalhoz kényszerült. És miközben Tilsitben a tábornokok helyett a diplomaták ragadták kezükbe a marsallbotot, a nagyvilág és Európa tovább folyó, milliárdnyi jelentéktelen, mindennapi eseménye közepett egy nizzai hajósgazda felesége sivalkodó fiúgyermeknek adott életet. Nem abban a szobában persze, ahol egykor Andrea Masséna, a francia forradalom tábornoka, Nizza addigi leghíresebb fia született. Nem is azon a napon, amikor aláírták a tilsiti békét. Július negyedike volt, hajnali hat óra. A boldog édesanya, Rosa asszony persze mit sem tud Massena születési körülményeiről, ahogy Garibaldi sem; a fiatalember talán ezért is találhatta ki a közös szülőszobáról szóló szép mesét, amit azután az idősebb Alexandre Dumas kürtölt szét a nagyvilágban. "Signa Rosa" csak azt tudja, hogy az ekkor hároméves Angelo után újra fia született, és most nagyon boldog a kis Peppinóval. A család is örül, főképp Angelo nagyapa, mivel hetvenharmadik születésnapján ez az esemény újabb pompás alkalmat szolgáltat a borozásra. De nem ázik el annyira, hogy a városháza anyakönyvvezetője, Francois Constantin előtt ne lehetne barátjával, Honoré Blanquival együtt a hivatalos bejelentés büszke tanúja. Csak a keresztelőről hiányzik, oda azonban már felvonul az egész család." 

Szerelmek ?és félreértések klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliából. Az öt Bennet nővér élete a férjkeresés jegyében zajlik: anyjuk megszállottan próbálja biztosítani számukra a megnyugtató jövőt valami pénzes – és lehetőleg rangos – férfiú mellett. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt. Amikor Mr. Bingley, a módos agglegény beköltözik az egyik szomszédos birtokra, felbolydul a Bennet-ház élete. A férfi előkelő londoni barátai és a vidékre vezényelt nyalka, ifjú katonatisztek közt bizonyára számos udvarlója akad majd a lányoknak. A legidősebb lány, a derűs és gyönyörű Jane úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Lizzie-t illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak dölyfös Mr. Darcyval, és máris kezdődik a nemek ádáz csatája. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Elizabeth nem várt házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, és amikor Mr. Bingely váratlanul Londonba távozik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzie Mr. Darcyt teszi felelőssé a szakításért. Ám egy Lydiával kapcsolatos családi válsághelyzet hamarosan ráébreszti hősnőnket arra, hogy mindvégig balul ítélte meg ezt a büszke férfit…Eredeti hangú, máig modern, magával ragadó történet, melyben magunkra ismerhetünk.

Majdnem pontosan ezer éve történt, hogy a francia nyelvű normanok elözönlötték a brit szigeteket, és meghódították angolszász lakóit. Az uralkodó normannok és az alávetett szászok ádáz küzdelme évszázadokig tartott, de végül a két nép, a két nyelv eggyé olvadt, és így alakult ki az angol nemzet és nyelv. Az író akit a történelmi regény atyjának neveznek, az átalakulás viharos korszakába helyzei hőseit, a nemeslelkű, hős Ivanhoe lovagot, az elvetemült templáriust, a bájos Rowenát, és a szép Rebekát, Oroszlánszívű Richárd királyt és a legendás Robin Hoodot. A romantius, kalandos nagy regény másfél évszázada kedves olvasmánya felnőtteknek és fiataloknak.

Az e-könyv a Kossuth Kiadó által nyomtatásban megjelentetett nagysikerű A magyar festészet mesterei című sorozat azonos című kötetének szöveganyagát tartalmazza, az illusztrációk nélkül. id. Markó Károly (1791-1860) A XIX. század elsõ felének művészete az előző évszázad végének politikai, ipari és gazdasági fejlődéséből kiindulva visszatért a múlthoz, s az aranykor felidézése lényegében a klasszicizmus kialakulását jelentette. Az antik művészetek iránti, nemzetek feletti érdeklődést követően alakult ki a romantika irányzata, amely elsősorban a belső valóság, az örökké kereső ember mélységeinek feltárását tűzte ki céljául. E két irányzat évtizedei során alakult ki id. Markó Károly művészete, amely műfaji szempontból a tájképfestészet történetének egyik érdekes fejezetét képviseli. A tájképfestészet, amely egyedüli témájának magát a tájat jelöli meg, korábban nem létezett, bár mindenkor alkottak művészek, akiknek egyetemes érvényű munkásságában a tájképfestészet éppen úgy helyet kapott, mint más műfajok.

Robusztus egyéniség széles gesztusokkal, lenyűgöző rajztehetség, munkabírása kimeríthetetlen: pályatársak, tanítványok őrizték meg így emlékirataikban Aba-Novák Vilmos „mozgékony, nyitott ‘naturbursch’, jópofa” alakját, aki „ingre, gatyára vetkőzve dolgozik”, aki „fenntartás nélkül közlékeny, mindent elmesél (tömény epika).” „Elragadtatásomnak egyik oka az a varázslatos ügyesség volt, ahogyan rajzolt. […] Az a pontos és tiszta fogalmazás, ahogyan szavakba tudta önteni óhaját, és óhajának indokait, az még külön megdöbbentett. A kézműves és a bölcs szintézisét éreztem benne.”