Kossuth Kiadó strana 121 z 205

Romantikus korok romantikus hősöket kívánnak; Garibaldi, a nizzai tengerész ilyen hérosz volt. 1848-ban Itália megtalálta hősét, aki hosszú harcok során elérte az egységes Olaszország megalakítását. Részlet a könyvből: "Abban az időben, amikor történetünk elkezdődik, Napóleon dicsőségének csillaga még magasan ragyogott Európa egén. A legújabb háborúban csapatai legyőzték Poroszországot; 1807 nyarán végre a büszke orosz cár, I. Sándor is tárgyalóasztalhoz kényszerült. És miközben Tilsitben a tábornokok helyett a diplomaták ragadták kezükbe a marsallbotot, a nagyvilág és Európa tovább folyó, milliárdnyi jelentéktelen, mindennapi eseménye közepett egy nizzai hajósgazda felesége sivalkodó fiúgyermeknek adott életet. Nem abban a szobában persze, ahol egykor Andrea Masséna, a francia forradalom tábornoka, Nizza addigi leghíresebb fia született. Nem is azon a napon, amikor aláírták a tilsiti békét. Július negyedike volt, hajnali hat óra. A boldog édesanya, Rosa asszony persze mit sem tud Massena születési körülményeiről, ahogy Garibaldi sem; a fiatalember talán ezért is találhatta ki a közös szülőszobáról szóló szép mesét, amit azután az idősebb Alexandre Dumas kürtölt szét a nagyvilágban. "Signa Rosa" csak azt tudja, hogy az ekkor hároméves Angelo után újra fia született, és most nagyon boldog a kis Peppinóval. A család is örül, főképp Angelo nagyapa, mivel hetvenharmadik születésnapján ez az esemény újabb pompás alkalmat szolgáltat a borozásra. De nem ázik el annyira, hogy a városháza anyakönyvvezetője, Francois Constantin előtt ne lehetne barátjával, Honoré Blanquival együtt a hivatalos bejelentés büszke tanúja. Csak a keresztelőről hiányzik, oda azonban már felvonul az egész család." 

A Magyarország története című sorozat történelmünk kezdeteitől napjainkig összefoglalja a legfontosabb eseményeket, bemutatja a kiemelkedő történelmi személyiségeket. Ez a kitűnő, átfogó tudásanyagot nyújtó történelmi alapmű nélkülözhetetlen segítség diákoknak, tartalmas és színes olvasmány a magyar történelem iránt érdeklődőknek. A neves szerzők a sorozat anyagát a legújabb kutatási eredmények felhasználásával állították össze. A kötetek rendkívül gazdag forrásanyagból merítve, eredeti dokumentumok felhasználásával készültek.  „A Kossuth Kiadó magyar történelmi sorozata a honfoglalástól napjainkig terjedő több mint ezer év történetét mutatja be. Ilyen jellegű munka ekkora terjedelemben és magyar nyelven még soha nem jelent meg. A szerzők, az adott korszak avatott ismerői közérthető, ám egyben szakszerű összefoglalást nyújtanak mindazoknak, akik múltunk megismerésére törekszenek. A kiváló történészek magas színvonalú munkái páratlan élménnyel ajándékozzák meg azokat, akik elolvassák e köteteket.” – Romsics Ignác akadémikus, történész, a sorozat főszerkesztője A sorozat kötetei:    1. Őstörténet és honfoglalás 2. Államalapítás 970–1038 3. Válság és megerősödés 1038–1196 4. Nagy uralkodók és kiskirályok a 13. században 5. Az Anjouk birodalma 1301–1387 6. Luxemburgi Zsigmond uralkodása 1387–1437 7. A Hunyadiak kora 1437–1490 8. Mohács felé 1490–1526 9. A három részre szakadt ország 1526–1606 10. Romlás és megújulá

Daniel Defoe regénye mára az egyik legkedveltebb klasszikusok egyikévé vált. Az író a fiatal, angol Robinson kalandos életét írja meg a muben. Robinson hajótörést szenved és a hullámok egy magányos, lakatlan szigetre sodorják ki. Találékonyságának és eszének köszönhetoen a hajótörésbol megmaradt tárgyak, és eszközök segítségével felépíti a szigeten a maga civilizált világát. A szigeten eltöltött huszonnyolc év alatt még szolgát is szerez a bennszülöttektol. A szerencsés véletlennek köszönhetoen hosszú ido után újra hazatérhet. Az önéletrajzi regény eloadásmódja oszinte, egyszeru de mindenekelott lebilincselo.

„Az egyeduralom” Dante legérettebb prózai alkotása, a laikus gondolat szabadságharcának nagyszerű emlékműve. Dante síkraszáll a hit és a tudás területének kettéválasztásáért, s filozófiai síkon fogalmazza meg az emberi értelem és gondolkodás autonómiáját.

Pablo ?De Santis 1963-ban született Buenos Airesben. A Buenos Aires-i egyetemen folytatott bölcsészettudományi tanulmányokat. Újságíróként, forgatókönyvíróként kezdte irodalmi pályafutását. Párizsi rejtély című regényével 2007-ben elnyerte a rangos Planeta-Casamérica valamint az Argentin Irodalmi Akadémia díját. La sexta lámpara (A hatodik lámpás) című művét 2007-ben beválasztották az elmúlt huszonöt év legjobb 100 regénye közé. Műveit számtalan nyelvre lefordították. Párizs, 1889. A világ tizenkét leghíresebb detektívje a világkiállításra érkezik a francia fővárosba. Feladatuk nem más, mint hogy pályafutásuk legizgalmasabb bűnesetével, a nyomozás olykor hátborzongató fordulataival szórakoztassák a nagyérdemű publikumot. Fordulatokban és izgalomban pedig nincsen hiány: tizenkét detektív, számtalan válogatott bűneset, amelyeknek a XIX. századi környezet kivételes hangulatot kölcsönöz. Ám az egyik detektív – rejtélyes körülmények között – kizuhan az épülő Eiffel-toronyból, s ez a különös haláleset újabb kihívás elé állítja a neves társaságot: minden tudásukat bevetve, meg kell állítaniuk egy elvetemült sorozatgyilkost. Egy jó detektívtörténetben azonban semmi sem az, aminek látszik… A regény 2007-ben elnyerte a latin-amerikai elbeszélők rangos Planeta-díját

„Az vagyok, akinek megismertetek: dacos, igazságokért vérző, szókimondó, aki sohasem lesz hozzátok hűtelen. Ma is az a célom, hogy a mezők népe ne lehessen a tervtelen gazdaság prédája. Ma is az a jelszavam, ami a múltban: szabadság, jog, munka, föld, kenyér!” Drozdy Győző (1885–1970) ars politicája ez. Vajon ma melyik pártnak lenne, lehetne a tagja „ez az örök bajkeverő”, „aki mindig csak viaskodott”, és több mint nyolcvan éves élete során „tíz-húsz párt biztosan kiszunnyadt” mellőle?   Történelmietlen találgatások helyett a tények: a tanító, újságíró, író, a sikeres vállalkozó, laptulajdonos, szónok és mindenekelőtt egész nemzetét képviselő politikus meggyőződéses demokrataként egyforma vehemenciával és következetes, kivételes bátorsággal szállt szembe a fehér terrorral ugyanúgy, mint a vörössel – minden politikai szélsőséggel. Magyarország ezer évig fölfelé ívelő élete Drozdy szerint két tőmondattal befejeződött (1918 októberében): „A háborút elvesztettük!” és „Ántántbarátok vagyunk!”. Drozdy Győző könyve 1918 és 1921, illetve 1944 és 1946 közötti politikatörténetünk nélkülözhetetlen forrása. De a hullámzó tükörkép csalóka: a gazdag nyelv, a sugárzó szellem, az intellektuális és politikai bátorság mégiscsak egy sírhalomba süppedő nép végóráit színezi, láttatja. A ma politikusaitól elvárhatók-e olyan mondatok, amelyek békében és atlanti szövetségben visszagörbítik ezt az ívet?    

Poe rendkívüli, hátborzongató történeteivel a detektívregények atyjává vált. Művészetét, amely tömör és egységes próza kortársai elismerését nem vívta ki, viszont mára Poe regényei, elbeszélései méltó közönségre találtak. Az amerikai romantika világirodalmi alkotóját sajnálatos módon a hajsza, a boldogtalanság , az alkohol és az ópium mindössze negyven évesen elvitte. Az Elbeszélések olyan klasszikusokat tartalmaz, mint Az aranybogár, Az áruló szív, A kút és az inga, Az ovális arckép, Az ellopott levél, A fekete macska és a Morgue utcai gyilkosság.

Csak a szemünket kell lehunynunk, hogy a mai balatoni hölgyeket elképzeljük a száz esztendő előtti szívhalászok helyére. A nő és a szerelem tulajdonképpen sohasem változik, mint ahogy az igazán nagy dolgok nem változnak a világon. Ugyanazok a hölgyek sétáltak száz év előtt a tópart platánjai alatt, akik manapság. Ott van közöttük a szívhalásznő, Fruzsinkának hívják, és szüleinek, valamint neki magának is az a feltevése, hogy nem tölti tétlenül a nyarat, szívet halász, ha még csak egyetlen szív van a Balatonban.

A kastély rejtelmesen titokzatosan magasodik a sivár, nyomorúságos falu köré. K. a faluba érkezik mivel azt a feladatot kapja a kastélyból, hogy mérje fel a földeket. K. próbálkozásai sorra meghiúsulnak annak érdekében, hogy kapcsolatba kerüljön a kastély hivatalnokaival és elismertesse küldetését. Célja hogy bejusson a kastélyba. És bár jövetele okáról nem mond le mégis időközben alkalmazkodik a falu lakóihoz. A sorsába bele nem nyugvó ember küzdelme, az embertelenség gépezetével perbe szálló ember példája - ez teszi elsősorban századunk humanista irodalmának jelentős képviselőjévé Franz Kafkát.

Gárdonyi Géza életében gyakran visszatér a boldogtalan szerelem ábrázolása, ez a témája e regényének is. Az Ábel és Eszter egy különös és tiszta szerelem részletezően finom rajza az első pillantástól az egymásra találásig. Nyéky Ábel és Kardos Eszter kezdettől fogva tudják, hogy egymásnak teremtette őket az Isten. Ám sorsukat a körülmények hatalma határozza meg, sem elereszteni, sem megtartani nem tudják egymást. Gárdonyi költői átéléssel és biztos lélektani tudással eleveníti meg a két fiatal szerelmének történetét, s egyben a századforduló Budapestjének hangulatát is. A regény – az író szavaival élve – „az epekedés végtelen éneke”. Gárdonyi kisregényét az Új Idők közölte először folytatásokban, az utóbbi évtizedek kiadásaiban azonban az utolsó két fejezetet rendre elhagyták. A fordulatos, hangulatos történet ma is valamennyi női olvasó érdeklődésére számíthat.

Az ?elbeszélésgyűjtemény alcíme: Egy tanító feljegyzései márciustól Decemberig. A cím és az alcím sokat elárul a kompozícióról; szubjektivitása, a falusiakat a pedagógus együttérző fölényével szemlélő nézőpontra, műfajilag pedig tárcaszerűségre utal és jelzi, hogy a kompozició az évszakok, a hónapok rendjét követi. Novelláiban az egyszerű emberek hétköznapi életéről mond történeteket, némi nosztalgiával a természethez közeli életforma iránt, sóvárogva a föld, a falu lelke után, idegenkedve a mesterkéltté vált „kövi emberektől”. Kortársaival ellentétben Gárdonyi nem regionalista, nem egyetlen tájegységre figyel, hanem az ország különböző részein szerzett tapasztalatait összegzi a faluról, a parasztról. Bár tematikáját és módszerét kötik szálak az irányzathoz, naturalistának sem mondható, eszményítő realizmusa szebbé stílizálja a nyers való tényeit, átkölti a bántó, rút dolgokat. Híresek a szellemi néprajz körébe vágó megfigyeléseket rögzítő novellák (A barboncás); Tolsztojnak a méltóságteljes halálról szóló elbeszéléseivel szellemében rokon a Kevi Pál halála; a paraszti polgárosodás, értelmiségivé válás ellent- mondásainak modern problémakörével vet számot az ismert Tanácskérés; az iskoláztatás nemcsak felfelé lendíti a rátermett szegénygyerekeket, hanem el is idegeníti közösségétől. Életképek, rajzok sorozatának is fölfoghatjuk a ciklust, de nem az impresszionista rögzítés értelmében. Gárdonyinak filozófiája van, panteisztikus látomásban egybeolvadnak a létezők, pontosabban: a világot alkotó, átmenetileg szenvedésre ítélt létezők titokzatos módon benne vannak Istenben, s talán ez a hit a mélyebb forrása az elbeszélésfűzér idillikus szemléletének és nyelvi stílusa kiegyensúlyozott művészi harmoniájának.

Dávidkáné A romantikus történetek kedvelőinek ajánljuk. A történet a török időkben játszódik. Andor és Ilona szeretik egymást, de Ilonát egy módos gazdához adják feleségül, aki mellett nagyon boldogtalan. Házasságtörés vádjával kínpadra vonják Andort és Ilonát, ám ők megszöknek... A kötet tartalmaz még két kisregényt: Az a hatalmas harmadik A szerző eljátszik azzal a keleti gondolattal, hogy a megszületni vágyó lélek hajtja egymás karjába a nőt és a férfit, ő sugároz szerelmet a lelkükbe. Az öreg tekintetes Az öreg tekintetes egy becsületes falusi úr, aki eladja ősi birtokát és Pestre jön orvos vejéhez, aki elkártyázza apósa rábízott pénzét. Az öreg tekintetes nem találja többé helyét ebben a világban, és nekimegy a Dunának...

Minden műnek akkora az értéke, amekkora rezgést kelthet a szívekben! - mondja Gárdonyi Géza. A zöld szfinx beigazolta ezt: kétségtelenül rendkívüli. Az írót regényeiről ismerjük, és kevesen tudják, mennyire kiváló novellaíró. A könyvben található húsz novella különbözik egymástól, mégis van egy kapocs, amely összeköti õket. Ez pedig nem más, mint a népiesség, a népköltészet maga. A művekben valamiféle szomorú hangulat uralkodik, ennek ellenére az élet lüktetése viszi magával a történeteket. Gárdonyi a népélet mozzanatait (Két katicabogár, Kivégzés), a társadalmi kérdéseket (A pintyőkék, Nem volt párja, Ne áss a temetőben, Messze van odáig!) és magát a művészetet ábrázolja. Részvéttel figyeli a szegény emberek nyomorát és rokonszenvesnek írja le őket (A tej, Ora pro nobis!, Két vándor). Szimbolikus jelentéssel bíró történetei lebilincselik az olvasót. Fantáziája és kreativitása sokszínű és módfelett kalandos. A Csakugyan ember a művész és a valóság viszonyát mutatja be. A zöld szfinx ugyancsak, amely a könyv címadója is. De vajon miért? Miért nem az Átkozott józanság az, amely egy orvosról szól, aki azt gondolja, mindent tud, hiszen a világot józansággal szemléli. Mégis megtalálja a szerelem és az a pillanat, amikor minden megszűnik körülötte. Aztán elhagyja "átkozott" józansága. A zöld szfinx Gárdonyi olyan alkotása, amely szimbolikus tartalommal van megáldva. A fel nem fedezett művészről szól, aki az erdőben él és csak akkor zenél, amikor már a hold is felkelt. Bolondnak vélik, azonban akad egy festő, aki a művészt látja benne. A mű tulajdonképpen a segítségnyújtásról, a művészről és annak valóságáról szól, s talán arról is, hogy nem lehet megváltoztatni senkit, csupán akkor, ha ő is akarja. Gárdonyi ott van velünk, olvasókkal minden novellában, egyes szám első személyben kalauzol bennünket. Hol mosolyt csal az arcunkra, hol pedig részvétet kelt bennünk a szereplői iránt. Egy bizonyos: érdemes megismerni a novellaíró Gárdonyi Gézát!

A ?KÜRTA cselekmény az első világháború idején játszódik, de a háború csak háttérül szolgál az eseményekhez, a szereplők gondolkodásmódját, cselekedeteit határozva meg. Palcsó Zsuzsi, a főszereplő tanítóné akar lenni, de beleszeret az egyszerű, műveletlen toronyőrbe, Ipacs Attilába, s rövidesen hozzá is költözik. Később szakít vele, s feleségül megy Ülleihez, a jómódú szabóhoz. A kényelmes élet nem pótolja a szerelmet, s mikor Attila egyik kezét elveszítve visszatér a háborúból, vállalva a nélkülözést, követi őt a toronyba. A kissé vázlatos, lélektanilag nem eléggé megindokolt mű hűen tükrözi Gárdonyi humanizmusát, háborúellenességét. A regény élvezetes olvasmány a romantikus történeteket kedvelők számára.A KAPITÁNYA háború elején gyakorta írták, hogy nem sülnek el az orosz srapnelek. Íme a történet az orosz srapnelről, amely kétszer is elsült.VALLOMÁSBesztercey Szilveszter önkéntes szakaszvezető hősi érdemérmet kap. Az őt ismerő szerző a híren igencsak meglepődve keresi fel a hős szakaszvezető festőt lakásán. Ott azonban csak a hős feleségével tud szót váltani, és meghallgatni azt a humoros és megható részletektől nem mentes történetet, hogyan is lett az asszonyka a félénk, vegetáriánus, hallgatag festő felesége.

Népies novellafüzér az árva legényről, Mari nénirõl meg Pista bácsiról, a két menyasszonyról, a dóci asszonyokról, valamint a Pöhöly családról.

Az egri remeteként emlegetett, csodálatosan termékeny írónk, Gárdonyi Géza életművéről megosztó vélemények születnek a mai napig. Egyesek a kötelezõ olvasmányok basáját, míg mások az emberközeli, tiszta művészet csillagát látják benne. Ám bármilyen ágendával is közelít az olvasó Gárdonyi alkotásaihoz, a hatás nem marad el. A kötetben helyet foglaló két kisregény, A lámpás és Bibi megírása között több mint harminc év telt el, de mondanivalója egy kötetbe szólítja e kettőt. A babitsi világítótorony-szerű, lámpásként feltűnő tanító hányattatásai és a szintén "ember-pásztor" Wak Lukács vívódásai arra késztetik az olvasót, hogy eltűnõdjön, vajon a leírtak személyes ihletésűek-e. Bárhogy is legyen, a tiszta szó olvasásának élményével mindenképp gazdagodunk, és közelebb kerülünk az íróhoz, aki önkéntes elszigeteltségéből művei által nyújtja felénk kezét.