Kossuth Kiadó strana 123 z 230

„Szabó Lőrinc verseinek válogatása során az ember belekényszerül abba a módszerváltásba, melyet ő saját életművén is megvalósított: a lineárisból a visszatérőbe, a privatizálóan magyartól a világirodalmi társaságúan magyarig, az egyszerű és egyszeri összefüggésektől a mély áramok föltárásáig kell eljutnunk. Ez a válogatás arról szól, hogyan lett jó, aztán nagy, aztán nagyobb költő Szabó Lőrinc.” 

Tóth Árpád versei „a tündéri látásnak és a merengő harmóniának, a szépségnek és a bánatnak, az ünnepien gazdag verszenének, az ízlésnek, a kultúrának, a belső fegyelemnek a művésze, minden becsületes akaratnak és haladásnak, igaz emberségnek a hitvallója volt, eleinte az idill és még inkább az elégia ragyogó, majd mindjobban elboruló, sötétedő és egyszerűsödő klasszikusa.” (Szabó Lőrinc)

A könyvben a szelíd gyógymódok egyik közismert módszerét, a talpmasszázst ismerheti meg az olvasó. Segítséget nyújt az életerő megőrzéséhez, a betegségek leküzdéséhez, mozgósíthatjuk saját gyógyító erőnket, feloldhatjuk a bennünk lévő feszültséget, csillapíthatjuk a fájdalmakat (például a fejfájást, amelytől nagyon sok ember szenved). A talpmasszázs-terápia nem csodaszer, hanem évezredes keleti gyógymód, amelyet egyre többen alkalmaznak szerte a világon. Sikeresen.

Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) Csontváry Kosztka Tivadart 27 évesen, iglói patikussegédként, váratlanul érintette meg a művészet. Egy napon a gyógyszertár elé állott egy fával megrakott ökrösszekér, az ökrök bóbiskoltak, s én egy vénypapírra ezt a jelenetet fölrajzoltam. Iglóról egyenesen Rómába siettem, ahol több hónapi tanulmányozás után arra határoztam el magamat, hogy húsz esztendeig kell dolgoznom, s akkor utolérem a nagyokat, avagy túlszárnyalom. Rómából Eszékre kerültem gyógyszerésznek, ott lepett meg Munkácsy Pilátusának a híre, s nekem ezt látnom kellett Budapesten. Egy évre rá Párizsban azon tűnődve, hogy győzzem le a nagy nehézségeket? Segíteni senki sem segít. Komoly tervvel siettem haza, s Gács községben nyitottam gyógyszertárt, ahol néhány évig lankadatlan szorgalommal oda jutottam, hogy gyógyszertáram adósságmentesen állott, s amikor már száz koronát havonta jövedelmezett, bérbe adva, elmentem Münchenbe a Hollósy iskolájába, rajzolni természet után. Hat hónap után Münchenből b. Liezen-Mayer Sándor barátom tanácsára Karlsruhéba mentem Kahlmorgen tanárhoz, aki három hó után Itáliába küldött. Én a dalmát partokon festve csak Raguzáig értem, s innen a düsseldorfi akadémiára utaztam föl, ahol az igazgató tudtomra adá, hogy már többet tudok s iskolára szükségem nincsen. Elutaztam hát Párizsba, a Julien-akadémiába iratkoztam be, de vesztemre, mert ott nem engedték meg a szabad rajzolást. Azt a formát, amit a franciák reám akartak kényszeríteni, egyszerûen visszautasítám. Így kerültem ki az akadémiákból egyenesen Pompejibe, ahol egy nagyarányú festménybe bele is fogtam. Ezek után évről évre hol, mit s minő haladással festék, egészen az 1904. évben Athénban festett Jupiter-templomig: ez az első festmény, amelyen már vásznat nem lát a szemlélő. Végül föl kell említenem, hogy a New-York Herald kritikusa egyenest kimondá, hogy minden a világon létező festmény túl van szárnyalva, ezt a hatást csak húszévi komoly munka után vártam, s hogy előbb következett be, a Teremtőnek köszönhetem és senki másnak. Írta le Csontváry a tanulóévek és az első sikerek történetét az 1908-ban, a fővárosi Iparcsarnokban rendezett kiállításának katalógusában.

„Az emberek kétféle módon tehetik hivatásukká a politikát. Vagy úgy, hogy 'érte' élnek, vagy úgy, hogy 'belőle'. Ez az ellentét egyáltalán nem kizáró jellegű… Aki a politikáért él, az belső értelemben erre 'alapozza az életét': vagy a hatalom puszta birtoklását élvezi, vagy saját belső egyensúlyát és önérzetét táplálja azzal a tudattal, hogy egy 'ügy' szolgálata értelmet ad az életének. Ebben a belső értelemben bizonyára minden komoly ember, aki valamilyen ügynek él, ugyanakkor ebből az ügyből is él. A különbség tehát a dolognak egy sokkal súlyosabb oldalára vonatkozik, nevezetesen a gazdaságira…”

Mi fér bele „egy asszony életébe”? Mi történik azokkal a reményekkel, amelyek egy fiatal leány szívét betöltik, amikor életörömmel telve kilép a zárdából? Csupa bizalom és lángolás, vágy és érzékiség, de nagyon hamar csalódnia kell romantikus álmaiban és reményeiben. Mindarról, amiben hisz, kiderül: illúzió csupán. Illúzió a szerelem, illúzió a házasság, és annak bizonyul az emberi tisztességbe vetett hite is. És amikor úgy érzi, hogy több fájdalmat már nem képes elviselni, csalódik a fiában is. Csalás, mohóság van minden mögött, s e vad erők még az emlékeiből is kifosztják az asszonyt. Jeanne életét fiatal leány korától sivár napjait tengető öregasszony koráig követheti nyomon az olvasó. S e reménytelennek tűnő világban Jeanne számára nem marad más vigasz, mint a kis cselédlány regényt záró búcsúszavai: „Látja, az élet nem olyan jó. De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.”

A Kapitány házaspár könyvének olvasója ezután másképpen megy vendégségbe, sőt haza is. Tudatosítja, hogy a kert, a ház, a szobák világa lakóikról mesél az értő látogatónak; aki – miként e könyv teszi – emberi vágyak és viszonyok sokaságát olvashatja ki egy-egy ház, lakás látványaiból.

,,Túl vagyunk a határon, s valami ünnepélyes megkönnyebbülést érzek'' Így kezdődik ez a harmincas években írt útinapló, amely a szerzőnek a zágrábi és a dalmáciai utazásáról szól, a kalandozásról az apai és az anyai emlékek között, a családtörténeti fölfedezésekről, az adriai tájak élvezetéről, de arról az utazásról is, amelynek során megtalálta saját énjét, tisztázta saját gondolatait.

Csányi Vilmost egy ország ismeri, kedves ember a tévéből, aki szépen beszél a kutyákról, ilyen etikus, na, dehogyis, te hülye, etológus. Csányi Vilmost senki sem ismeri, egy ember szakáll mögé bújva, ha néha mégis békén hagyják, prózát ír, fotografikákat készít. Csányi Vilmost kezdjük megismerni, a Malion és Thea már a második kötete. Tessék beljebb lépni!

Az ?iskola követelményeit szem előtt tartva, a kötet elsősorban a közvetlenebbül társadalmi mondanivalójú, egyszerűbb szerkesztésű és ismertebb elbeszéléseket tartalmazza. A Hét krajcár önéletrajzi ihletésű történetéből a látszólag humoros, valójában tragikus kicsengésű krajcárkeresgélés vérlázító következtetésekhez vezeti az olvasót. A Sustorgós, ropogós tafotában látszólag idilli faluképéről az elbeszélés végére derül ki, hogy mennyire hamis, mennyire csak a felszínen idilli ez a világ. A Szegény emberek az első világháború pusztításainak különös, rendkívül eredeti szempontból való ábrázolása; nem háborús történet, hanem azoknak a lelki, pszichikai sérüléseknek és következményeinek a drámai rajza, amelyeket a háború mindenkiben létrehoz. A kondás legszennyesebb inge egy kisfiú halála kapcsán mutatja be azokat az iszonyú különbségeket, amelyek „lent” és a „fent” világa között fennállnak. A Csibe-novellákat az egyik legjellemzőbb darab, a Csibe a színházban volt képviseli. A Világ végén már szép és jó című novella a kis négyéves állami gyerek, Rozika története: az Árvácskára emlékeztető rövid írás visszafogott hangja, tulajdonképpen apró, jelentéktelen eseményei ellenére is az egyik legtragikusabb, az embertelenséget leginkább felmutató Móricz-írások közül való.

Az ?ókori Róma. Nero – költői babérokra áhítozik. A birodalom ügyeivel nem törődik, szórja a pénzt, tobzódik az élvezetekben, a borban, a vérben. Egy tébolyult pillanatában felgyújtatja a Várost. Amikor a nép a tűzvész miatt háborogni kezd, a keresztényekre fogja a gyújtogatást. Az új eszme hívei a katakombákban bujdokolnak, mert aki kézre kerül, arénában végzi. Péter – Krisztus első tanítványa, a halász. Tömegek zarándokolnak Róma falain kívülre, hogy meghallgassák beszédeit. Vinicius – gazdag római patrícius, aki keresztény lányt szeret… Szerelem, irigység, megalománia, kisszerűség, barbarizmus, szentség, tűz, mártírium, katarzis. A fordulatokban bővelkedő romantikus nagyregény népszerűsége 1896-os megjelenése óta töretlen. Meghozta szerzőjének a világhírt, a Nobel-díjat, és több filmfeldolgozás készült belőle.

„Ifjú, boldog évek, drága szép napok, tavaszi vizekként elfutottatok” – ezekkel a szavakkal kezdődik Turgenyev egyik legszebb lírai regénye, a Tavaszi vizek. Egy gránitból készült kis kereszt váratlan megtalálása felidézi a gyengéden szeretett, de rég szem elől vesztett kedves emlékét. Egy szép, de reménytelen szerelem története bontakozik ki szemünk előtt, akárcsak Az első szerelem című elbeszélésben. Turgenyev a szerelmet végzetes betegségnek látja, amely tönkreteszi a lelket.

A 6-9. század közötti három évszázad az arab iszlám civilizáció viharos gyorsaságú térhódításának időszaka. Ez alatt az idő alatt a vérségi alapon szerveződő egymással is harcban álló sivatagi beduin törzsek laza szövetségéből hatalmas világbirodalom bontakozott ki. A vallásukat vérrel és fegyverrel terjesztő – de a más vallásokkal szemben lojális – arabok a meghódítottak kultúráját átvették és továbbfejlesztették, így évszázadokkal később, a reneszánsz kialakulásakor Európa azt mint iszlám kultúrát integrálta. A kötetbe a három évszázad legkiemelkedőbb uralkodói kerültek be. A két igaz úton járó kalifa: Ali és Omar, a damaszkuszi Omajjádok: Muávija és Abdal Malik, az Abbászida al-Manszúr és a legendás Harun ar-Rasíd, valamint az andalúziai. Omajjádok közül a három Abdar-Rahmán kalifa.

Örökké meg fog maradni a költészete. Ez a hihetetlenül komplex, magasrendű és ritka költészet. Az élő idegek, az élő értelem, az élő látás együttes költészete. Mindig lesz benne felfedeznivaló. Aki végigéli a verseit, mindennek jobban fog örülni. Jobb és gazdagabb ember lesz. Többet mondanak majd az összes érzéke. Érteni fog a szó varázslatához, a szépség felfedezéséhez. Színesebb lesz. Lényeglátóbb és léleklátóbb. Tömörebb és gyorsabb. Meg fog ijedni és erősebb lesz. Érdekesebb, frissebb, élőbb lesz a világa, bölcsebb és játékosabb. Rájön, hogy az új, ha nagyon jó, már nem is új. Sok konvenció lehámlik róla és szabadulni fog sok hazugságtól. Megutálja a fecsegést. Fogékonyságot, közvetlenséget, bátorságot tanul. Őszinteséget és gazdag egyszerűséget. Bensőségességet, szeretetet, szerelmet, örömöt még a fájdalomban is. Közelebb jut saját egyéniségéhez, pontosabban fogja látni magát az örök dolgok közt. Tiszta, becsületes tankönyvet kap. – (Szabó Lőrinc)

Szerelmek ?és félreértések klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliából. Az öt Bennet nővér élete a férjkeresés jegyében zajlik: anyjuk megszállottan próbálja biztosítani számukra a megnyugtató jövőt valami pénzes – és lehetőleg rangos – férfiú mellett. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt. Amikor Mr. Bingley, a módos agglegény beköltözik az egyik szomszédos birtokra, felbolydul a Bennet-ház élete. A férfi előkelő londoni barátai és a vidékre vezényelt nyalka, ifjú katonatisztek közt bizonyára számos udvarlója akad majd a lányoknak. A legidősebb lány, a derűs és gyönyörű Jane úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Lizzie-t illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak dölyfös Mr. Darcyval, és máris kezdődik a nemek ádáz csatája. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Elizabeth nem várt házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, és amikor Mr. Bingely váratlanul Londonba távozik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzie Mr. Darcyt teszi felelőssé a szakításért. Ám egy Lydiával kapcsolatos családi válsághelyzet hamarosan ráébreszti hősnőnket arra, hogy mindvégig balul ítélte meg ezt a büszke férfit…Eredeti hangú, máig modern, magával ragadó történet, melyben magunkra ismerhetünk.

Majdnem pontosan ezer éve történt, hogy a francia nyelvű normanok elözönlötték a brit szigeteket, és meghódították angolszász lakóit. Az uralkodó normannok és az alávetett szászok ádáz küzdelme évszázadokig tartott, de végül a két nép, a két nyelv eggyé olvadt, és így alakult ki az angol nemzet és nyelv. Az író akit a történelmi regény atyjának neveznek, az átalakulás viharos korszakába helyzei hőseit, a nemeslelkű, hős Ivanhoe lovagot, az elvetemült templáriust, a bájos Rowenát, és a szép Rebekát, Oroszlánszívű Richárd királyt és a legendás Robin Hoodot. A romantius, kalandos nagy regény másfél évszázada kedves olvasmánya felnőtteknek és fiataloknak.