Magvető Kiadó strana 21 z 97

Szokcso tengerparti kisváros Dél-Koreában, az észak-koreai határhoz közel. Az üdülési szezonon kívül néptelen, álmos panzióba egy francia képregényrajzoló érkezik, aki titokzatos személyiségével és szokatlan viselkedésével felkelti a panzióban dolgozó fiatal lány érdeklődését. Különös kapcsolat alakul ki a két idegen között, akik a beszélgetéseik során épp annyit mutatnak meg magukból, hogy elkerüljék a további intimitást. Miközben számos részletet tudunk meg a szokcsói halpiac ízeiről és a koreai ételek elkészítésének technikáiról, a regény csupán félszavakkal, mégis hatásosan érzékelteti a szereplők érzelmeit, a határvidék fenyegetését vagy a dél-koreai szépségkultusz visszásságait. Elisa Shua Dusapin regénye feszült, minden érzékre ható mestermű elhallgatásról, szenvedélyről, kultúrák közötti különbségekről.

Karneváli forgatagban követik egymást az események Bognár Péter regényében, ahol ismét Oktáv, a polgárőr próbálja kézben tartani a mindig szertefutó szálakat.Vajon sikerül-e átadni a polgárőrség vezetését fogadott fiának? Rendezheti-e a kapcsolatát a feleségével? Ráadásul a faluban lakó, Bognár nevű író is roppant gyanúsan viselkedik. Oktáv, a polgárőr önjelölt nyomozóként azonban nem az igazságot szeretné kideríteni, hanem a közösség nyugalmát fenntartani egy különösen nehéz időszakban: hiszen a karácsony is közeledik, amit mindenki a maga eszközeivel próbál átvészelni.

„Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa közös munkája – az értelmező és a költői ihlet együttese – fantasztikus eredményt hozott. Végre nincsenek homályos helyek, minden zugba behatol a napfényes értelem és a tiszta lírizmus. A vers szakít az »archaizálással« és a »modernizálással«, jól mondható, a természetes élőbeszéd hatását kelti, anélkül, hogy elveszítené a színpadhoz illő emeltségét. Valahára áttetszővé válik a »gynti én«, a különbség az önmegvalósítás és az önzés, a személyiség szabadsága és a szabadságeszmény eltorzított megvalósulása között. Van végre magyar Peer Gynt” (Koltai Tamás)

Kötetünk betekintést nyújt egy nagy múltú nyomdász- és művészdinasztia küzdelmes sorsába: Kner Izidor leszármazottai, az 1940-ben az Egyesült Államokba kivándorolt Kner Albert és felesége, valamint a magyarországi családtagok és neves barátok - művészek, értelmiségiek - levelezéséből válogat. A menni vagy maradni latolgatása után az amerikai beilleszkedés időszaka következik, amikor az érkező leveleket pesti kávéházakban, amolyan lélekerősítő társasági esemény keretében olvasták fel - lám, van, akinek sikerült, s ha nem is lehet követni, az otthon maradottak legalább erőt meríthetnek a házaspár példájából. A háborús években a levelezés megszakadt, majd 1945-ben újraindult. Nagy forrásértékű, felkavaró levelek maradtak ránk ebből az időszakból: számos családtag és jóbarát vált a holokauszt közvetlen vagy közvetett áldozatává, s a tragédia feldolgozása mellett a szemünk előtt foszlik szét a régi otthonos világ újraépítésének reménye. Kner Albert ekkoriban írt leveleiben igyekezett a demokráciára és bizalomra épülő amerikai élet előnyeit ecsetelni a nővére, Kner Erzsébet számára, aki utóbb követte őt az emigrációba. Párhuzamosan a hazai levelek a háború utáni budapesti világról adnak képet. A leveleket Erdész Ádám történész, levéltáros válogatta és rendezte sajtó alá.

„Idő kell az élmények átéléséhez: ha lassan eszünk, és minden falatnak megadjuk a kiteljesedés lehetőségét, könnyebb kevéssel jóllakni.” „Főzést tervezgetni szinte jobb, mint főzni, evésre emlékezni szinte jobb, mint enni” – így kezdődik Dragomán György új könyve, az Adjuk meg a módját! A 2020-ban megjelent Főzőskönyv „édestestvére” új receptkönyv, új irodalmi szakácskönyv, amelynek egyaránt helye van a konyhában és a nappaliban. „Amikor le kellett zárni a Főzőskönyv kéziratát, nagyon bántam, hogy nem fért bele minden, bántam, hogy nem sikerült sehogy sem megírni mondjuk a bárányflekkent, az ájult imámot, a pörköltet, a narancssalátát. Ebben a kötetben végre benne vannak” – írja a szerző. Az Adjuk meg a módját! kis és nagy evésekről szól, az izgalomról, amit a tervezés és a főzés jelent, a szenvedélyről, ami Dragománt az ételekhez, a konyhához, a kémiai folyamatokhoz, a konyhai eszközökhöz, technikákhoz, alapanyagokhoz fűzi, és legfőképp az örömről, amit az együttlét, a közös étkezés jelent. Családi történeteket, hol vicces, hol szívbe markoló novellákat, irodalmi szemelvényeket és persze jobbnál jobb recepteket olvashatunk, megtudhatjuk, mi közük a druidáknak a padlizsánhoz, az omlettnek a jazzhez, a durumlisztnek a bronzhoz, a burgonyának az obszidiánhoz, mitől marad zamatos a csirkés szendvics, hogy főznek rizottót a szerelmesek, mivel dobjuk fel a vaníliafagylaltot és mivel a krumplipürét, miért érdemes negyedórán át enni egyetlen almát, de még azt is, hogy mi a különbség a maszkatyálás és a macerálás között, mindeközben ráadásul arra is fény derül, ki volt a titokzatos gasztronóm, akinek pályája majd három évtizede az Eötvös Collegium konyhájában indult.

Fekete Világkerülő Ember azért oly fekete, mert magára hagyták a színek: elmenekültek mellőle a kékek, sárgák, zöldek és pirosak, a fehérekről nem is beszélve. Megállítható-e az elsötétülés, és hogyan? Mi történik, ha a világ legszomorúbb boszorkánya összetalálkozik a világ legboldogtalanabb emberével? Két csodálatos lény keresi az egymáshoz vezető utat, s a történetből kiderül, sikerül-e rátalálniuk. Amália és Fekete Világkerülő Ember varázslatos meséihez Szegedi Katalin készített különleges illusztrációkat. Amália életének első száz esztendejéről szól az Amália álmai, a második száz év történetét olvashatjuk a Fekete Világkerülő Ember meséiben, a harmadik száz évet pedig Az igazi vándorút meséli majd el 2023-ban.

Annie Ernaux legsikeresebb és legjelentősebb könyve a múlt évszázad második felének Franciaországát eleveníti fel, a második világháború végétől, a szerző kisgyerekkorától 2006-ig, Nicolas Sarkozy felemelkedéséig, amikor Ernaux már elvált nő és két felnőtt fiú anyja. Az Évek afféle kollektív, személytelen önéletrajz, amelyben az egyéni tapasztalatok mélyen a társadalmi tapasztalatokba ágyazódnak, s amelyet egy egész generáció magáénak érezhet. Ernaux dokumentálja a történelmi események társadalmi hatásait - a második világháborútól és az algériai háborútól szeptember 11-ig -, valamint az életstílus, az attitűdök és az ideológiák változásait a feminizmustól az egzisztencializmuson át a fogyasztás bűvöletéig és a digitális forradalomig. Az időrendben felvázolt töredékek erőteljesen idézik meg a rég eltűnt pillanatokat és az idő múlását, s az összkép egy olyan élet történetét tárja elénk, amely egyszerre bensőséges és közismert, banális és jelentőségteljes, és amelyet épp ezért akkor is ismerősnek érzünk, ha életünk színtere nem a 20. század második felének Franciaországa.

Julie Otsuka első magyarul megjelenő regénye azoknak a japán nőknek a történetét meséli el, akik az 1900-as évek elején csoportosan érkeznek San Franciscóba, hogy hozzámenjenek egy férfihoz, akit csak képen láttak. Mindannyian tele vannak félelemmel, várakozással, a legfiatalabb közülük még csak tizenkét éves. Néhányuknak szerencséje lesz, és rendes férfi várja, néhányuk sorsa tragikusra fordul, és a legtöbbször kiderül, hogy leendő férjük még csak nem is hasonlít a fényképre, amit jövendőbeliükről őrizgetnek. Otsuka bemutatja, hogyan érkeznek meg a japán nők az új életükbe, az első éjszakát, a szülést és a gyereknevelést, és a Pearl Harbour utáni időszakot is, amikor az árulókat kitaszítja a társadalom, és férfiak tűnnek el minden nyom nélkül. Hangot ad a nőknek, akiknek alig volt esélyük változtatni a sorsukon, miután felszálltak az Amerikába tartó hajóra. A Buddha a padláson megrázó, gyönyörű, emlékezetes regény kiszolgáltatottságról, idegenségről, szolidaritásról.

A Nyárral zárul Karl Ove Knausgard személyes enciklopédiája, amelyet lányának, Annénak írt, és amelyben nemcsak a világot mutatja meg neki, hanem saját magát. Mi jut eszébe egy nyári délutánról? Milyen emlékeket idéznek fel benne a földigiliszták? Mit gondol a cinizmusról? A Nyár minden korábbi Évszakok-könyvnél dokumentaristább, Knausgard újabb fejezeteket tár fel az édesapjához fűződő viszonyáról, és bebizonyítja, hogy még a leghétköznapibb tárgyakat is érdemes néha közelebbről megvizsgálni, mert tele vannak történettel és csodával. A kötet Anselm Kiefer illusztrációival jelenik meg.

Darvasi László évtizedek óta az egyik legjobb elbeszélő, Az év légiutas-kísérője pedig igazi mesternovellákat tartalmaz. A történetek helyszíne legtöbbször a magyar vidék, ahova elköltözött, de elszakadni képtelen felnőttek térnek vissza újra és újra, ahol a különböző generációk nem értik meg egymást a legváltozatosabb módokon. Az írásokban mégis ott kísért mindig a humor, a komor helyzeteken is átüt a kíméletlen fantázia, és a legváratlanabb helyzetekben is felszikrázik a költőiség.

Tóth Krisztina óvodás és kisiskolás korosztálynak szóló legújabb meséi olyan jelenségeket mutatnak meg, amelyekre a gyerekek nehezen tudnak rákérdezni, illetve a felnőttek nehezen tudnak mit mondani róluk. A Világpuszi lapjain feltűnnek sérült gyerekek, ágybavizelés, öregség, szegénység, az állatokkal való törődés, a házi kedvencek halála és meggyászolása. Tóth Krisztina meséiben ahhoz nyújt segítséget, hogy megismerjük a világot, megértsük a nehéz helyzetben lévőket, és olyan, minden didaktikusság nélküli válaszlehetőségeket mutat meg, amelyek a gyerekek nyitottságát és segítőkészségét erősítik. A kötethez Szalma Edit készített illusztrációkat.

Richardot, a szebb napokat látott tévés és filmrendezőt megbízzák, hogy forgasson filmet Katherine Mansfieldről és Rainer Maria Rilkéről, akik 1922-ben állítólag egymásba szerettek a svájci Château Bellevue szállodában. Miután legfontosabb barátja és alkotótársa, Paddy meghal, Richard mély depresszióba zuhan, felszáll egy vonatra, és nemsokára Skóciában találja magát. A vasútállomáson a sínekre hajtja a fejét, ám egy különös kislány megakadályozza a tragédiát. Britanny egy idegenrendészeti központban dolgozik. Elterjed a pletyka, hogy egy iskolai egyenruhába öltözött kislány a szigorú biztonsági intézkedések ellenére bejutott a központba, és elérte, hogy kitakaríttassák a vécéket. Brit először kételkedik a dologban, ám hamarosan találkozik a lánnyal, aki ráveszi, hogy kísérje el Skóciába. A furcsa pár a vasútállomáson megismerkedik Richarddal, és a három idegen együtt folytatja az utat északra, hogy megkeressék Florance nevelőszüleit. Évszakok-kvartettjének harmadik részében Ali Smith ezúttal megosztottságról, bevándorlásról és a határokról mesél a tőle megszokott mély emberismerettel és empatikus humorral. A Tavasz azokban az időkben is ajtót nyit a világra, amikor a legtöbben bezárkóznak és falakat építenek.

Vernon Subutexnek legendás lemezboltja volt Párizsban, ám az internetes letöltés megjelenésével a forgalma egyre csökkent, és végül be kellett zárnia a Revolvert. Amikor a lakbérét fizető titokzatos rocksztár, Alexandre Bleach meghal drogtúladagolásban, Subutex munka, lakás és pénz nélkül találja magát. Előbb a régi haverjai kanapéjára kéredzkedik be, majd hajléktalan lesz, és közben számos furcsa figurával találkozik. Pornósztárokkal, alkoholistákkal, neonácikkal, anarchistákkal, mindenható médiamogulokkal, ateista és mélyen vallásos arabokkal, lecsúszott forgatókönyvírókkal. Subutex egyetlen tulajdona néhány videókazetta, egy hosszú önvallomás Bleach-től. Amikor a párizsi underground tudomást szerez a felvételekről, mindenki csak egyet akar: megtalálni Vernont. Megkezdődik az őrült hajsza a fővároson, majd később egész Franciaországon át, Subutex pedig közben valóságos guruvá válik. Előbb beköltözik a Buttes-Chaumont parkba, ahol hamarosan nemcsak a haverjai és egykori vásárlói bukkannak fel, hanem valóságos szekta szerveződik köré, majd a barátaival különleges bulikat szervez vidéken, ahol a meghívott kiváltságosok Alex különleges hanghullámaira táncolhatják át az éjszakát. Virginie Despentes megírta a nagy francia rock'n'roll-regényt, és izgalmas tablót mutat a komplett francia társadalomról. Szex, drogok és rock'n'roll egy olyan Párizsban, amely a turisták elől általában rejtve marad.

Az utóbbi évek egyik legerősebb brit debütálásában Claire-Louise Bennett húsz összefüggő történetben keres nyelvet a magánytapasztalatnak. A Tó a magányos élet váratlan örömeiről, kikerülhetetlen buktatóiról és hétköznapi csodáiról szól egy nyugatír tengerparti városkában élő nő perspektívájából. Vicces, sötét és nyugtalanító olvasmány elromlott rezsógombokról, fürdőkádban átélt viharokról, elképzelt bosszúkról és félelmekről, meg a tökéletes zabkásákról, amelyek egészen a szerelem örök nyelvéig vezetnek. Bennett megmutatja, hogyan lehet valakit úgy nemismerni, hogy a monológját olvasva szinte beköltözünk az agyába és a testébe, hogy mekkora mélységek rejlenek a legapróbb, legáltalánosabb dolgokban is, és milyen az, amikor az ember nem akar hatni a világra, hanem hagyja, hogy a világ legyen hatással rá.

"Ez a könyv a Csongor és Tünde teljes eredeti szövegét tartalmazza, bőséges magyarázó jegyzetekkel és a nehezebb szövegrészek prózai átiratával. Élvezetes munka volt ez számomra, mert a Csongor és Tünde igazi remekmű, a magyar irodalom egyik kincse. Remélem, ez a kiadás könnyebben hozzáférhetővé teszi a szélesebb közönség számára." Nádasdy Ádám

Szerebrjakov professzor udvarházában maga a professzor ritka vendég: az idős, zsémbes tudós és fiatal felesége, Jelena most mégis itt tartózkodik, és ez felbolygatja a megszokott viszonyokat. A Ványa bácsi a nosztalgia színdarabja, de nem a cukros, jóleső visszaemlékezéseké, hanem a jelent megbénító nosztalgiáé. Ez a bénultság mégsem válik tragikussá, fenségessé: Csehov színpadán nagyon is mindennapi, inkább nevetséges, eleven ez a tehetetlenség.