Napkút Kiadó strana 17 z 19

A regényt(?) simán be lehetne sorolni meglévő és remekül működő kategóriákba – úgy mint időutazás, nosztalgikus visszatekintés, humoros önéletírás –, de természetesen egyik „sapka” sem lenne teljesen igaz rá. Íróját lehetne jó nevű szerzőkkel párba állítani, ám felesleges, hiszen mindből van benne egy csipetnyi, de ettől még teljesen más. A regény mint műfajmegjelölés is kérdéses, hiszen voltaképpen lazán összefűzött novellák, apró történetfüzérek egybeszerkesztett változatát olvassuk. És itt rögtön leszögezhetjük: nem holmi technikai parádéról, nyelvi-szerkesztési b(m)űvészkedésről van szó, amikor az idősíkokat váltogatja, nem, ilyen az emlékezet, voltaképpen egy nagy katyvasz, amelyben ezúttal – valami belső ösztönnek, tehetségnek engedve – az író rendet vágott. Kínosan reális, már-már zavaró módon őszinte és pontos.

"Radnóti Miklós és Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni - "drága Fif" - a sors által sajnos nagyon szűkre szabott közös élettörténete lírai, epikai, drámai, hétköznapi és hétköznapokon túli csodákban gazdag. Igazán átélni közös sorsukat, tudatosan vállalt sorsközösségüket legméltóbb módon csak a tükrök befelé fordításával, kettejük párhuzamos megszólaltatásával lehet. Vagyis egy lírai napló készítésével - egy felvonásban. A magam Fanni-naplójának megírására abban a hitben és reményben vállalkoztam, hogy annak további részeit-részleteit az olvasó a saját sorstörténetének kérdéseivel, tapasztalataival egészíti majd ki. A hétköznapok történéseinek hiteles forrása volt Radnóti Miklós Naplója, melyhez e könyv minden tekintetben igyekezett hű maradni, s mely tényekből a Radnóti házaspár hétköznapjainak minia­túrái megszülettek. Ez az írás személyes feldolgozása kettejük sorsának. Összefonódásuk egyszerre közeli és távoli mozdulat-kópiája. Megközelíteni csak a felszálló északi termikek segítségével, kéménymagasságból lépve, madárszárnyakon lehet." (a Szerző)

Szobájának kulcsra zárt ajtaja mögött Emily olyan szövegeket ír, melyeknek szaggatott bája csak Rimbaud kristálytiszta prózájához mérhető. Mint valami égi varrónő, verseit előbb húszas csomagokban egymáshoz ölti, majd egy füzetben összegyűjtve a fiókjába temeti. "Eltűnni jobb." Ugyanabban az időben, amikor felölti fehér ruháját, Rimbaud az ifjúság dühöngő nemtörődömségével egy nyomdász pincéjében lemond varázslatos könyvéről, s a kába Keletre menekül. Arábia szegekkel kivert napsütésében és a szobában, mely Amherst városát négy falán kívülre rekeszti, a szépség e két aszketikus szerelmese azon fáradozik, hogy önmagát elfelejtesse.

"Fiatal koromban azt mondogattam magamban, hogy igazi regény az, amely lehetővé teszi a démon, a daimón átváltozását angyallá. Így tekintettem a regényre, és így tekintek ma is. Legfeljebb más kifejezéseket használok. A bennünk lévő sötét mélységek egyfajta erőt képezve előbb-utóbb világítani fognak. Ez a fényesség, teológiailag nézve, angyali jegyeket hordoz. Csak úgy jutunk el az angyalig, ha termékennyé tudjuk tenni sötét mélységeinket. Többnyire azonban, főleg a mai időkben, a túl komor alkotók nem tudják magukat megváltani." (a Szerző)

Csuda dolog meglesni, hogy régen a szülők és a nagyszülők milyen változatos, meghökkentő és szórakoztató módon emelték be a meséikbe a bibliai ismereteiket. A jelen kötetben ebbe a különleges világba csöppenhetünk bele. Ez a gyűjtemény csupa olyan, magyar nyelvterületről származó meséből áll, amelyben Jézus Krisztus álruhában látogat a földre, rendszerint Szent Péter társaságában. Lenkes Ildikó festőművész bájos rajzokkal illusztrálta ezeket a tanulságos és a népi humorban bővelkedő történeteket, amelyeket szeretettel ajánl kicsiknek és nagyoknak a Napkút Kiadó.

"A tündérmesék főhősei irracionális könnyedséggel vezetik az olvasót a cselekményekben gazdag világ megannyi útvesztőin, erdőrengetegein, a föld feletti és a föld alatti világon keresztül, míg végül el nem érnek a vágyvilág aranymennyországába. A Dráva menti horvát falvakban a gazdag repertoárral rendelkező horvát és cigány mesemondók még a huszadik század hetvenes éveiben is rendszeresen mondták történeteiket. Volt hallgatóságuk. Frankovics György évek hosszú során át jegyezte le e meséket és mondákat - közülük teszünk most közzé száztizenkettőt. (...)" (a Kiadó)

A főnemesekkel való találkozásaim során leginkább az izgatott, ami túlmutatott az egyes családok, családtagok életén, sorsán, vagyis: mekkorát bukott az ország, a magyarság azon, hogy brutálisan kiitatták az arisztokráciát a társadalomból? Ebből aztán egy további kérdés következik: milyen feladat várható manapság a történelmi famíliák túlélő tagjaira a hon- és nemzetépítésben? Kilenc kérdést intéztem hét itthon élő főnemeshez 2010 áprilisában, májusában. Ezek a történelmi családok jelenére, múltjára és jövőjére vonatkoznak. A válaszok megmutatják az arisztokraták lelkiállapotát is.” (részlet a könyvből)

Mogyorósi László harmadik verseskötetében is egymással összeegyeztethetetlennek tűnő, ellentétes minőségekből gyúr egységes egészet. A józan polgári lét, család után áhítozó, abban megtisztulni vágyó költői én ellenpontja itt a bolyongás kilátástalan kapcsolatok útvesztőiben, a klasszikus szerzők transzformált sorai okozta rá- és felismerésé, a számítógép képernyője előtt bonyolódó, összekuszálódott párkapcsolatok. A szálak az Henri de Toulouse-Lautrec fiktív megnyilvánulásait letisztult harmóniájú sorokba foglaló versekben futnak össze, amelyek ezt az ambivalenciát a torz testű és beteg lelkű, bordélyházban lakó, alkoholfüggőként is rendületlenül alkotó XIX. századi francia festő költészetté csiszolt szavaiban oldják fel. A határozott kontúrú kötet kezdő és végpontja közt derűn és melankólián, illúziókon és illúzióvesztésen át ível az az út, mely közben az emberi lét potenciális értelmével és értelmetlenségével is szembesül.

Az emberi gyarlóság, az árulás, a besúgás független helytől és időtől. Dusan Simko kötetében a helyszín Kassától Prágán és Bécsen át Zürichig változik, s a történelmi pillanat is mindig más - a XIX. század végétől a délszláv háború idejéig -, de a besúgó örök. A könyv szereplői besúgók és "besúgottak", valamint azok távolra sodródott, gyökereiket kereső leszármazottjai. Simko regénye, amelynek hat fejezete önálló novellaként is felfogható, elgondolkodtat a szülőföldtől való elszakadásról, a múlt tisztázásának fontosságáról, emberi kapcsolataink mélységéről vagy épp sekélyességéről. De ami talán a legfontosabb, lebilincselő olvasmány, mely hol fanyar humorral szórakoztatja, hol nyers tárgyilagossággal borzongatja az olvasót.

Mintha azt akarnák megmutatni e kötet idézetei, mi mindent tud a magyar haiku: leírni és megmagyarázni a világmindenséget, átélni és átadni érzelmeket, gondolatokat – egész világunkat. Megannyi önarckép három-három sorban. Ezek az önarcképek ritkán felhőtlenek: vidámságuk mindig iróniából, paradoxonból fakad. A szétesőnek érzett világban biztonságot nyújt az összefogott, tömör forma, a japán-keleti bölcsesség, az örökkévalóság utáni változatlan vágy – a változatlan örökkévalóság vágya. De, minthogy európai lelkünket nem tudjuk teljesen átadni neki, álarcot öltünk, és mögüle mosolygunk kifelé, abban a hitben, hogy mi kilátunk az álarcon át, de minket nem lehet meglátni mögötte. Öncsalás. Menekülés. Paradoxon, mint ez az egész ezredforduló a technikai robbanással és létünk teljes bizonytalanságával. Menekülés – szecesszió.

Halállal kezdődő életek, tragikus sorsú, száműzött, különböző kultúrákat magába szívó, a világban szétszóródva élő kurd kozmopolita értelmiség... A regény a kurdok egyik legjelentősebb gondolkodójának, Celadet Bedirhannak az életét mutatja be. Megismerjük isztambuli fényűző életét, száműzetésének körülményeit, damaszkuszi otthonát, majd a haláláig tartó nélkülözését. "A végzet kútja" egyúttal az olvasó elé tárja az első világháború éveit, a kurdok küzdelmeit, vereségeit, a magányt és a csalódottságot. Páratlan, hiánypótló mű, amely egy különleges kultúrát mutat be hitelesen.

A világ megfakult, elcsúnyult, nem is annyira szomorúságot árasztott, hanem idegenséget. Félelmetes lett, majdhogynem riasztóan ellenséges (és az a pompás velencei szezon csak most kezdődik), évek múltán visszaemlékezve azokra a napokra, amikor először hallotta a bombák detonációját, és a légvédelmi ütegek válaszát, mindig az volt az érzése, hogy ez volt az a pont, amitől kezdve az óra más időt mutatott. Az ablak keretében feljöttek a csillagok, amikor Naumek visszaért. Most bátran a Szent Márk terük deszkahídjára lépett, kezében a hegedűje, és mindannyian megbabonázva elhallgattak, megérezve, hogy itt valami olyan fog történni, amit senki sem várt. Gurulnak az országúton, amelyet még a háború előttről, negyvennégyből és negyvenötből igen jól ismer, nem is kell az utat jelző táblákat figyelnie. Tehát először jön Winniki, Gaje, Kurovychi, Przemyślany, majd le a Złota Lipa völgyébe...

Hivatásukat gyakorló és pályamódosító (kiugrott) katolikus papok beszélnek pappá alakulásuk folyamatáról, a cölibátus, a kötelező papi nőtlenség megéléséről, a körülötte - több mint másfél évezrede - dúló vitákról, vélekedésekről. Közben egyre fokozódó oldottsággal vallanak az állapottal kapcsolatos küzdelmeikről, sőt gyötrelmeikről, a magány és fokozottan a társtalanság néha botrányt gerjesztő, néha a hivatás feladásával járó következményeiről. Eközben - a nyíltság veszélyeit vállalva a papi sorsokon keresztül - olyan mélységek tárulnak fel, melyek eddig a nyilvánosság, "Isten népe" számára rendszerint rosszindulatú közvetítők vagy szűkszavú tényközlés formájában voltak hozzáférhetők. Szó esik még a katolikus egyház szexualitással kapcsolatos szemléletéről, a nők szerepéről az egyházban, az ökumenizmus megvalósulásának esélyeiről s még sok másról. És mindez egy-egy katolikus pap "szemüvegén" keresztül érzékelhető, egyes esetekben átélhető.

A kötet két Shakespeare-dráma új fordítását tartalmazza: a "Szeget szeggel" a Kolozsvári Állami Magyar Színház felkérésére készült és 2010 őszén került a közönség elé a világhírű német színházi rendező, Thomas Langhoff elképzelései szerint, a "Szentivánéji álom" pedig Báthori Csaba régi szívügye: a költő-műfordító fiatalkora óta tervezgette, hogy újra átülteti Shakespeare egyik legvarázslatosabb színművét.

Az album a szegénységben élő gyermekek mindennapjainak bemutatására tesz kísérletet. Az albumban szereplő fotókat nem befutott művészek készítették, hanem olyan fiatalok, akik egy-egy hetet eltöltöttek az ország hátrányos helyzetű régióiban olyan kistelepüléseken, ahol a szegénység az emberek nagy részét sújtja.

A kötet Szabó Magda változatos és gazdag írói pályájának állomásait és dokumentumait kívánja felidézni, a debreceni gyerekkortól kezdve a tanárkodás emlékein át egészen az írói pálya már a XXI. századba nyúló, nemzetközi elismertséget hozó beteljesüléséig.