Napkút Kiadó strana 17 z 18

Egy húszéves fiatalember első regényét tartja kezében az olvasó, akit Gustave Flaubert-nak hívnak. Egy Henry nevű vonzó, fiatal csábító érzelmeinek iskoláját beszéli el, aki tanárának feleségét New Yorkba szökteti, majd egy miniszter unokahúgát veszi feleségül. Ám az igazi főszereplő Jules, a nem egészen húszesztendős vidéki költő, aki az előbbihez hasonló karrierről álmodozik, de szükségképpen magasabb rendű igazságok birtokába jut. Ő az érzelmek iskolája mellett kijárja az irodalom iskoláját is. A fiatal Flaubert önarcképe ő. Egy híres francia irodalomtörténész szerint e regény lapjain Flaubert romantikus költészetével találjuk szemben magunkat. Flaubert soha nem adta ki ezt a nagyregényt. Tévedett. De a gondjainkra bízta: fedezzük fel mi, ismerjük meg jobban ifjúságát, fiatalkori művészetét, életét. A gyönyörűen komponált szerelmi történeten túl Gustave Flaubert íróvá érlelődésének is tanúi lehetünk e könyv ismeretében. A regény a Remekírók Retró sorozat első kötete.

A társalgási nyelvkönyvet a kínai nyelv iránt érdeklődők, továbbá a kínai utazást tervezők számára ajánljuk.

A társalgási nyelvkönyvet a kínai nyelv iránt érdeklődők, továbbá a kínai utazást tervezők számára ajánljuk.

A szerző regényét megtörtént eset alapján írta, 2004 tavaszán két 14 éves lány megölte az osztálytársát. Az írónő regényében választ próbál keresni a tragédia okaira.

Egy történészprofesszor, a bevándorlás szakértője, eltűnik egy amerikai fiktív megalopolisz (Santa Barbara) tanszékéről. A mai Bizánc környékére indul ősei nyomait kutatva, aki 1045-ben ment el az első keresztes hadjárattal a Szentföldre. Közben Santa Barbarában - amely a mai világ nagyvárosainak minden bűnét hordozza - szekták, maffiák, dühöngnek, kábítószer, gengszterháború pusztít, ráadásul egy sorozatgyilkos öldös, aki a fektetett 8-as, a végtelen jeléeél bélyegzi meg minden áldozatát. Julia Kristeva regényeinek állandó szereplői, Rilsky főfelügyelő és a fiatal újságírónő, Stéphanie Delacour vetik magukat a kegyetlen gyilkos nyomába. Julia Kristeva enciklopédikus esszéregényt alkotott. Egyfelől izgalmas detektívregénnyel van dolgunk, másfelől az írónő összefoglalja filozófiáját, hatalmas történelmi képeket fest, társadalomkritikát gyakorol, és pszichoanalitikai jártassága is megjelenik előttünk. Célkitűzésének nemes egyszerűsége: segíteni akar az embereken. Egy híres francia kritikus írta a könyv megjelenésének alkalmából: "Umberto Eco A rózsa neve című regénye óta nem született ilyen irodalmi csoda, mint ez a könyv."

Tizenhat fejezetben ki-ki felkért szakértője a tágan értelmezett kultúra általunk felosztott egészének, közel arányos terjedelemben fejti ki nagyjából maga választotta módon összefoglalható tudását mindarról, ami e területeken - magyar. Teljesség hát természetesen nem kérhető számon, szubjektív közelítésű, igen, valamennyi szakemberi rálátás, a kiemelések, sorolások mindig bővíthetőek lennének, a létrejött összkép azonban bizonyos fokig új, az esszészerű fogalmazások összessége azt célozza (arra született), hogy e magyar kiadás után idegen nyelvekre fordítva majd az igényesebb külföldi olvasó kezébe kerüljön.

"A kisregény főszereplője Miklós, egy sikeres marketingcsapat vezetője, kétgyermekes családapa. Miklós otthonosan mozog a mai, pörgő, sok csatornán kommunikáló világban. Problémamegoldó. Csak néhány szót téveszt. A legtöbbször késve ér haza. Egyre kimerültebb. A felesége orvoshoz küldi. Miklós hosszú halogatás után elmegy a rendelésre, ahol a vizsgálatokat követően kiderül, hogy Alzheimer-kórban szenved. Miklós betegsége nem csupán kórházi kezelésre, a napi rutinból való kilépésre kényszeríti, de életének újragondolására is. Az újratervezés úgy Miklósnak, mint a hozzá közel állóknak önismereti megpróbáltatás. Kérdések feltétele és fájdalmas válaszok. A kisregény filmszerűen pereg. A szemünk előtt rajzolódnak ki a sorsok, a kérdőjelek, és az átértékelt valóság."