Trubadúr Kiadó strana 13 z 16

A Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradékának köszönhetően a Szovjetunió a II. világháború első évében bekebelezte Lengyelország keleti felét és a balti államokat. Ugyanez a sors várt volna Finnországra is, és amikor a világ legnagyobb országa 1939. november 30-án megtámadta békés szomszédját, Sztálin úgy gondolta, hogy a három hét múlva esedékes következő születésnapján már a finn parlament lépcsőjéről vezényelheti győzedelmes katonái díszszemléjét. A mindössze 3,5 milliós finn nép azonban hónapokon át ellenállt az elképesztő túlerőnek, és bár az 1940 márciusában megkötött békeszerződés értelmében Finnország kénytelen volt átengedni a szovjeteknek területének tíz százalékát, a finneknek sikerült megőrizniük országuk függetlenségét.E könyv főhőse a finnek honvédő háborújának legendás harcosa, Simo Häyhä, a világtörténelem legsikeresebb mesterlövésze, akit az ellenség a Fehér Halál néven tisztelt ésrettegett.Olivier Norek hosszú évek kutatómunkája után írta meg a téli háború máris számos nyelvre lefordított történetét.

A világ leghíresebb és egyben leghírhedtebb motorosklubjának történetét a Hell's Angels 1957-ben alapított oaklandi chapterének (szervezetének) egyik alapítója, Sonny Barger életén keresztül ismerhetjük meg, a lehető leghitelesebb forrásból. Ugyan nem Sonny Barger a Hell's Angels Motorcycle Club alapítója, ám mivel 65 évet töltött el az oaklandi chapter színeiben, ő lett az egész klub legismertebb, legtiszteltebb és a hatóságok által egyik leginkább kipécézett tagja. 19 éves volt, amikor megalapították a Hell's Angels Oaklandet, így önéletrajza gyakorlatilag összefonódik a klub és az oaklandi chapter történetével, amely kívülállók számára olyan lehet, mint egy hajmeresztő jelenetekkel, elképesztő sztorikkal, rémes tragédiákkal, verekedésekkel, vicces vagy brutális akciójelenetekkel, szexszel és véget nem érő motorozással teletűzdelt motoros film. Amellett, hogy a klub tagjai közül - mint köztudott - sokan sokféle bűncselekményt is elkövettek, és akadtak, akik különböző okokból később a klub ellen fordultak, ez a történet nagyrészt a bajtársiasságról, testvériségről, az egymás iránti kiállásról, hűségről, elvekhez való ragaszkodásról, a bajtársakkal közösen szerzett megfizethetetlen élményekről és legfőképpen a szabadságról szól. Arról, hogy egy életünk van, azt hadd éljük úgy, ahogy szeretnénk. Sonny Barger az egész életét úgy élte le, ahogy ő akarta, lehet mit tanulni tőle, még akkor is, ha történetesen soha nem ültünk motoron.

Azt hittem, hogy a postánál nagyobb csapás már nem érhet, erre most itt vagy te.

"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."

A hatalom nem eszköz; a hatalom cél. Nem azért csinál az ember diktatúrát, hogy megoltalmazzon egy forradalmat, hanem azért csinál forradalmat, hogy diktatúrát csinálhasson.

Charles Bukowski (19201994) egy kicsit kilóg a huszadik század amerikai irodalmából. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, de ő soha nem volt harcias. Önéletrajzi ihletésű regényeiben, amelyeknek főszereplője alteregója, Henry Chinaski, nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, húsba vágó humorral és bölcsességgel. Alkoholista, napról napra élő, kompromisszumokat nem ismerő életmódja miatt sokan rajongtak és rajonganak érte, de ő köszönte, nem kért ebből, sőt ha lehetett, kerülte a rajongóit (kivéve, ha azok nők voltak), az embereket és főleg az írókat. Charles Bukowskinak mára világszerte kultusza lett, beleértve Magyarországot is. És bár első ránézésre felháborító(nak tűnő) életmódja miatt sokan viszolyogtak és viszolyognak tőle, hogyan is ne lenne kultusza egy olyan embernek, akinek még a sírján is ez áll: Dont try, azaz: ne próbáld, csináld. Próbáltam rábeszélni Jimmyt, hogy olyan helyre menjünk a parton, ahol nincs túl sok ember. Az ingem nélkül elég hülyén éreztem magam. Irigyeltem azokat, akik ott fürödtek, és semmi bajuk sem volt. Utáltam az összes rohadt köcsögöt, aki napozott, úszott, aludt, beszélgetett vagy labdázott. Utáltam a hátukat, az arcukat, a könyöküket, a szemüket, a köldöküket és a fürdőruhájukat. A víz tele volt emberekkel. Miért is olyan jó ez a tengerpartozás? Senkinek sincs jobb dolga ennél? Gondolj bele, egy csomó nő megy a vízbe, és belepisálnak. Igen, te meg megiszod. Tudtam, hogy én soha nem fogok tudni emberek között normálisan élni. Talán a legjobb lesz, ha szerzetesnek megyek. Majd úgy teszek, mintha hinnék Istenben, eléldegélek egy kis hálófülkében, orgonán játszom, és egyfolytában misebort vedelek. Hónapokig is a szobámban maradhatok meditálni, közben senkinek se kell a fejét néznem, és csak beküldik nekem a bort. A gond csak az volt, hogy a szerzetesruha tiszta gyapjú. Ami még rosszabb, mint a katonai kiképző egyenruha. Azt képtelen lennék hordani. Valami mást kell kitalálnom.

Az expresszionista próza legnagyobb ígérete Franz Kafka (1883-1924) volt; az egyetlen, akinek sikerült száraz humorú rövid novelláiba és töredékekben maradt regényeibe belevinni a világ eredendő kísértetiességét, az ember reménytelen harcát titokzatosan rosszindulatú magasabb hatalmakkal szemben. Szerb Antal

Juan Pablo Escobar, jelenlegi nevén Juan Sebastián Marroquín Santos a világtörténelem legismertebb drogkereskedőjének a fia. Medellínben született 1977-ben. Építész és ipari tervezőmérnök. Mint pacifista, párbeszédet és megbékélést kezdeményezett azokkal, akik a nyolcvanas és kilencvenes években lettek apja drogkereskedelemmel kapcsolatos terrorizmusának áldozatai. Gyakran tart előadásokat, szerepelt az ENSZ Nemzetközi Békenapján bemutatott, díjnyertes dokumentumfilmben, amely „Apám bűnei” (Pecados de mi padre) címen jelent meg 2009-ben. A családi történeteket mindig hallgatás övezi, és csak az idő múlásával válik kimondhatóvá és meghallhatóvá az igazság. Azt hittük, hogy mostanra már mindent elmondtak Pablo Escobarról, a drogkereskedőről, Latin-Amerika valaha élt legszörnyűbb bűnözőjéről, de ezek a történetek mindig külső szemlélők történetei voltak, sosem az otthon melegéből mesélték el őket. Huszonegy évvel a Medellín kartell fejének halála után, Juan Pablo Escobar utazásra indul a múltba, amit nem válaszhatott, ami elkerülhetetlenül a sajátja, hogy megmutathassa apja eddig ismeretlen oldalát: egy férfi, aki elképzelhetetlen kegyetlenségre volt képes, miközben a családját a végletekig szerette. Ez a fiú nem az apát próbálja mentegetni, nem megváltást keres számára, hiszen a saját története is az erőszak szövedékéből épül fel.

A Judas Priest kétségkívül a heavy metal egyik legismertebb és legmeghatározóbb együttese: lemezeikből jelen állás szerint több mint 50 millió példányt adtak el világszerte. A legendás brit zenekar összetéveszthetetlen énekstílusáról és extravagáns színpadi megjelenéséről egyaránt elhíresült frontembere, Rob Halford ezúttal saját szavaival eleveníti fel kalandos életútját Walsall füstös iparvárosából a toplisták és a világhír csúcsaira, és vet számot a Judas Priest hullámvölgyektől sem mentes, immáron fél évszázados pályafutásával. Rob Halford memoárja több őrült sztorik és izgalmas műhelytitkok szórakoztató gyűjteményénél. A könyv legfőbb vonzereje abban a tabukat nem ismerő nyíltságban rejlik, mellyel a szerző feltárja egyedülálló karrierjének árnyoldalát: egykori alkohol- és drogfüggőségét, rendőrségi ügyeit, depresszióját, a zenekarból való kilépését a kilencvenes évek elején, és annak több évtizedes vívódását, hogy a nyilvánosság előtt sokáig titkolni kényszerült homoszexualitását. És mint minden őszinte gyónásban, úgy a Vallomásban is megtalálható a feloldozás lehetősége - annak magával ragadó története, hogy a "Metal God" miképp tért vissza az ezredfordulót követően méltó helyére, a Judas Priest élére, és hogyan találta meg végül magánéletében is a sokáig hiába keresett boldogságot.

Nézz szembe a ténnyel, hogy a te háziorvosod még sosem nyelt le méhet, miközben hetven mérföldes sebességgel motorozott, sosem (kétszer sem) állapították meg nála a klinikai halál beálltát, sosem nyilvánították "A nyugati civilizáció legműködésképtelenebb családjának fejévé", sosem kezelték heteken át (egy denevérhez köthető félreértésnek köszönhetően) veszettség elleni injekciókkal, sosem diagnosztizáltak nála tévesen Parkinson-kórt, sosem törte ki a nyakát quad-balesetben, sosem élte túl, hogy (majdnem) telibe találta egy lezuhanó repülőgép, és nem tesztelte a modern orvostudomány által ismert összes kábítószert. Dr. Ozzy mindezt megtette. Miért ne csatlakozhatnál te is a páciensek növekvő táborához, akik a Sötétség Hercegétől várnak tanácsot mindenféle problémára, kezdve azzal, hogy milyen hátránya származhat egy fiatal nőnek abból, ha lefekszik az anyja (fiatal) krapekjával, és lezárva a sort azokkal a férfiakkal, akiknek vizelés közben potyognak a könnyei. Dr. Ozzy-nak szép számmal vannak jó érvei amellett, hogy te ne tedd ezt. Kérlek, ne hagyd magad eltántorítani tőlük. A Bízz bennem, a nevem dr. Ozzy című kötet a Sunday Times Magazine-ban és a Rolling Stone-ban futó nagy sikerű rovaton alapuló, felháborítóan vicces, meghökkentően informatív konzultáció, sőt a leszórakoztatóbb, amelyben valaha is részed lesz.

A legtöbb hard rock rajongó pár hang után felismeri a mára klasszikusnak számító "Sweet Child o' Mine" bevezető gitárszólamát, amely nemcsak a Guns N' Rosest, de Slasht is hirtelen a rockzene legmagasabb csúcsára repítette. Az irigyelt és csodált rocksztárság kulisszái mögött azonban érzelmi hullámvasút, önpusztító életmód rejlik, melyben az alkohol és a heroin mindig éhes démona is megköveteli a maga jussát - erről ír leplezetlen őszinteséggel Slash önéletrajzi művében, miközben kitér a Guns N' Roses nehéz természetű énekesével, Axl Rose-zal fennálló, "se veled, se nélküled"-típusú kapcsolatára is.

A legtöbb hard rock rajongó pár hang után felismeri a mára klasszikusnak számító "Sweet Child o' Mine" bevezető gitárszólamát, amely nemcsak a Guns N' Rosest, de Slasht is hirtelen a rockzene legmagasabb csúcsára repítette. Az irigyelt és csodált rocksztárság kulisszái mögött azonban érzelmi hullámvasút, önpusztító életmód rejlik, melyben az alkohol és a heroin mindig éhes démona is megköveteli a maga jussát - erről ír leplezetlen őszinteséggel Slash önéletrajzi művében, miközben kitér a Guns N' Roses nehéz természetű énekesével, Axl Rose-zal fennálló, "se veled, se nélküled"-típusú kapcsolatára is.

Michael Peter Balzary, vagy, ahogy a világ ismeri: Flea, a Red Hot Chili Peppers egyik alapító tagja, basszusgitár fenoménje, és a rock and roll univerzum egyik legszerethetőbb figurája. LSD gyerekeknek című önéletrajzában maga írja meg szövevényes, viszontagságos, szomorú, elképesztő, felemelő és inspiráló életét addig a pontig, amíg a Red Hot Chili Peppers-zel elindul a halhatatlanná válás útján. Az LSD gyerekeknek nem egy szokványos sex & drugs & rock & roll botránykönyv, hanem egy érzékeny ember és művész őszinte, egyedi hangvételű, túláradó, összetéveszthetetlenül flea-s stílusban megírt memoárja fiatalkoráról, ami tele van kedves, szívbemarkoló, megindító, hihetetlen, bizarr és hajmeresztő történetekkel. Olyan, mint egy letehetetlen önterápiás napló, amit a páciens szíves hozzájárulásával most mindannyian elolvashatunk. Flea

"A buli nagyszerűen alakult. A nagy kéz hibátlanul működött, és már a törpét is felakasztottuk. Aztán egyszer csak felrepült a színpadra az a denevér a közönség soraiból. Nyilván egy játék - gondoltam, így hát felemeltem a fénybe, és eszelősen rávicsorogtam, miközben Randy szólózott. A nézők teljesen beindultak. Aztán azt tettem, amit máskor is, ha gumijátékot dobtak a színpadra. HAMM. De rögtön éreztem, hogy valami baj van. Nagy baj. Kezdjük ott, hogy a szám azonnal megtelt valami meleg, nyúlós folyadékkal, aminek az elképzelhető legrosszabb utóíze volt. Éreztem, hogy összekeni a fogaimat, és végigcsorog az államon. Aztán összerándult a számban a fej. Ó, bassza meg - gondoltam. Csak nem ettem meg egy kibaszott denevért... ugye, nem? Kiköptem a fejet, elnéztem oldalra, és megláttam Sharont. Dülledt szemmel hadonászott, és azt sikoltozta: - NEEEEEEEEEEE, OZZY! EZ IGAZI, EZ IGAZI!"