Trubadúr Kiadó strana 13 z 16

Jelen kötetben az expresszionista próza kiemelkedő alakjának, Franz Kafkának két meghatározó elbeszélése, Az átváltozás és A fűtő található.

Charles Bukowski (19201994) egy kicsit kilóg a huszadik század amerikai irodalmából. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, de ő soha nem volt harcias. Önéletrajzi ihletésű regényeiben, amelyeknek főszereplője alteregója, Henry Chinaski, nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, húsba vágó humorral és bölcsességgel. Alkoholista, napról napra élő, kompromisszumokat nem ismerő életmódja miatt sokan rajongtak és rajonganak érte, de ő köszönte, nem kért ebből, sőt ha lehetett, kerülte a rajongóit (kivéve, ha azok nők voltak), az embereket és főleg az írókat. Charles Bukowskinak mára világszerte kultusza lett, beleértve Magyarországot is. És bár első ránézésre felháborító(nak tűnő) életmódja miatt sokan viszolyogtak és viszolyognak tőle, hogyan is ne lenne kultusza egy olyan embernek, akinek még a sírján is ez áll: Dont try, azaz: ne próbáld, csináld. Próbáltam rábeszélni Jimmyt, hogy olyan helyre menjünk a parton, ahol nincs túl sok ember. Az ingem nélkül elég hülyén éreztem magam. Irigyeltem azokat, akik ott fürödtek, és semmi bajuk sem volt. Utáltam az összes rohadt köcsögöt, aki napozott, úszott, aludt, beszélgetett vagy labdázott. Utáltam a hátukat, az arcukat, a könyöküket, a szemüket, a köldöküket és a fürdőruhájukat. A víz tele volt emberekkel. Miért is olyan jó ez a tengerpartozás? Senkinek sincs jobb dolga ennél? Gondolj bele, egy csomó nő megy a vízbe, és belepisálnak. Igen, te meg megiszod. Tudtam, hogy én soha nem fogok tudni emberek között normálisan élni. Talán a legjobb lesz, ha szerzetesnek megyek. Majd úgy teszek, mintha hinnék Istenben, eléldegélek egy kis hálófülkében, orgonán játszom, és egyfolytában misebort vedelek. Hónapokig is a szobámban maradhatok meditálni, közben senkinek se kell a fejét néznem, és csak beküldik nekem a bort. A gond csak az volt, hogy a szerzetesruha tiszta gyapjú. Ami még rosszabb, mint a katonai kiképző egyenruha. Azt képtelen lennék hordani. Valami mást kell kitalálnom.

Az expresszionista próza legnagyobb ígérete Franz Kafka (1883-1924) volt; az egyetlen, akinek sikerült száraz humorú rövid novelláiba és töredékekben maradt regényeibe belevinni a világ eredendő kísértetiességét, az ember reménytelen harcát titokzatosan rosszindulatú magasabb hatalmakkal szemben. Szerb Antal

Juan Pablo Escobar, jelenlegi nevén Juan Sebastián Marroquín Santos a világtörténelem legismertebb drogkereskedőjének a fia. Medellínben született 1977-ben. Építész és ipari tervezőmérnök. Mint pacifista, párbeszédet és megbékélést kezdeményezett azokkal, akik a nyolcvanas és kilencvenes években lettek apja drogkereskedelemmel kapcsolatos terrorizmusának áldozatai. Gyakran tart előadásokat, szerepelt az ENSZ Nemzetközi Békenapján bemutatott, díjnyertes dokumentumfilmben, amely „Apám bűnei” (Pecados de mi padre) címen jelent meg 2009-ben. A családi történeteket mindig hallgatás övezi, és csak az idő múlásával válik kimondhatóvá és meghallhatóvá az igazság. Azt hittük, hogy mostanra már mindent elmondtak Pablo Escobarról, a drogkereskedőről, Latin-Amerika valaha élt legszörnyűbb bűnözőjéről, de ezek a történetek mindig külső szemlélők történetei voltak, sosem az otthon melegéből mesélték el őket. Huszonegy évvel a Medellín kartell fejének halála után, Juan Pablo Escobar utazásra indul a múltba, amit nem válaszhatott, ami elkerülhetetlenül a sajátja, hogy megmutathassa apja eddig ismeretlen oldalát: egy férfi, aki elképzelhetetlen kegyetlenségre volt képes, miközben a családját a végletekig szerette. Ez a fiú nem az apát próbálja mentegetni, nem megváltást keres számára, hiszen a saját története is az erőszak szövedékéből épül fel.

A Judas Priest kétségkívül a heavy metal egyik legismertebb és legmeghatározóbb együttese: lemezeikből jelen állás szerint több mint 50 millió példányt adtak el világszerte. A legendás brit zenekar összetéveszthetetlen énekstílusáról és extravagáns színpadi megjelenéséről egyaránt elhíresült frontembere, Rob Halford ezúttal saját szavaival eleveníti fel kalandos életútját Walsall füstös iparvárosából a toplisták és a világhír csúcsaira, és vet számot a Judas Priest hullámvölgyektől sem mentes, immáron fél évszázados pályafutásával. Rob Halford memoárja több őrült sztorik és izgalmas műhelytitkok szórakoztató gyűjteményénél. A könyv legfőbb vonzereje abban a tabukat nem ismerő nyíltságban rejlik, mellyel a szerző feltárja egyedülálló karrierjének árnyoldalát: egykori alkohol- és drogfüggőségét, rendőrségi ügyeit, depresszióját, a zenekarból való kilépését a kilencvenes évek elején, és annak több évtizedes vívódását, hogy a nyilvánosság előtt sokáig titkolni kényszerült homoszexualitását. És mint minden őszinte gyónásban, úgy a Vallomásban is megtalálható a feloldozás lehetősége - annak magával ragadó története, hogy a "Metal God" miképp tért vissza az ezredfordulót követően méltó helyére, a Judas Priest élére, és hogyan találta meg végül magánéletében is a sokáig hiába keresett boldogságot.

Nézz szembe a ténnyel, hogy a te háziorvosod még sosem nyelt le méhet, miközben hetven mérföldes sebességgel motorozott, sosem (kétszer sem) állapították meg nála a klinikai halál beálltát, sosem nyilvánították "A nyugati civilizáció legműködésképtelenebb családjának fejévé", sosem kezelték heteken át (egy denevérhez köthető félreértésnek köszönhetően) veszettség elleni injekciókkal, sosem diagnosztizáltak nála tévesen Parkinson-kórt, sosem törte ki a nyakát quad-balesetben, sosem élte túl, hogy (majdnem) telibe találta egy lezuhanó repülőgép, és nem tesztelte a modern orvostudomány által ismert összes kábítószert. Dr. Ozzy mindezt megtette. Miért ne csatlakozhatnál te is a páciensek növekvő táborához, akik a Sötétség Hercegétől várnak tanácsot mindenféle problémára, kezdve azzal, hogy milyen hátránya származhat egy fiatal nőnek abból, ha lefekszik az anyja (fiatal) krapekjával, és lezárva a sort azokkal a férfiakkal, akiknek vizelés közben potyognak a könnyei. Dr. Ozzy-nak szép számmal vannak jó érvei amellett, hogy te ne tedd ezt. Kérlek, ne hagyd magad eltántorítani tőlük. A Bízz bennem, a nevem dr. Ozzy című kötet a Sunday Times Magazine-ban és a Rolling Stone-ban futó nagy sikerű rovaton alapuló, felháborítóan vicces, meghökkentően informatív konzultáció, sőt a leszórakoztatóbb, amelyben valaha is részed lesz.

A legtöbb hard rock rajongó pár hang után felismeri a mára klasszikusnak számító "Sweet Child o' Mine" bevezető gitárszólamát, amely nemcsak a Guns N' Rosest, de Slasht is hirtelen a rockzene legmagasabb csúcsára repítette. Az irigyelt és csodált rocksztárság kulisszái mögött azonban érzelmi hullámvasút, önpusztító életmód rejlik, melyben az alkohol és a heroin mindig éhes démona is megköveteli a maga jussát - erről ír leplezetlen őszinteséggel Slash önéletrajzi művében, miközben kitér a Guns N' Roses nehéz természetű énekesével, Axl Rose-zal fennálló, "se veled, se nélküled"-típusú kapcsolatára is.

A legtöbb hard rock rajongó pár hang után felismeri a mára klasszikusnak számító "Sweet Child o' Mine" bevezető gitárszólamát, amely nemcsak a Guns N' Rosest, de Slasht is hirtelen a rockzene legmagasabb csúcsára repítette. Az irigyelt és csodált rocksztárság kulisszái mögött azonban érzelmi hullámvasút, önpusztító életmód rejlik, melyben az alkohol és a heroin mindig éhes démona is megköveteli a maga jussát - erről ír leplezetlen őszinteséggel Slash önéletrajzi művében, miközben kitér a Guns N' Roses nehéz természetű énekesével, Axl Rose-zal fennálló, "se veled, se nélküled"-típusú kapcsolatára is.

Michael Peter Balzary, vagy, ahogy a világ ismeri: Flea, a Red Hot Chili Peppers egyik alapító tagja, basszusgitár fenoménje, és a rock and roll univerzum egyik legszerethetőbb figurája. LSD gyerekeknek című önéletrajzában maga írja meg szövevényes, viszontagságos, szomorú, elképesztő, felemelő és inspiráló életét addig a pontig, amíg a Red Hot Chili Peppers-zel elindul a halhatatlanná válás útján. Az LSD gyerekeknek nem egy szokványos sex & drugs & rock & roll botránykönyv, hanem egy érzékeny ember és művész őszinte, egyedi hangvételű, túláradó, összetéveszthetetlenül flea-s stílusban megírt memoárja fiatalkoráról, ami tele van kedves, szívbemarkoló, megindító, hihetetlen, bizarr és hajmeresztő történetekkel. Olyan, mint egy letehetetlen önterápiás napló, amit a páciens szíves hozzájárulásával most mindannyian elolvashatunk. Flea

"A buli nagyszerűen alakult. A nagy kéz hibátlanul működött, és már a törpét is felakasztottuk. Aztán egyszer csak felrepült a színpadra az a denevér a közönség soraiból. Nyilván egy játék - gondoltam, így hát felemeltem a fénybe, és eszelősen rávicsorogtam, miközben Randy szólózott. A nézők teljesen beindultak. Aztán azt tettem, amit máskor is, ha gumijátékot dobtak a színpadra. HAMM. De rögtön éreztem, hogy valami baj van. Nagy baj. Kezdjük ott, hogy a szám azonnal megtelt valami meleg, nyúlós folyadékkal, aminek az elképzelhető legrosszabb utóíze volt. Éreztem, hogy összekeni a fogaimat, és végigcsorog az államon. Aztán összerándult a számban a fej. Ó, bassza meg - gondoltam. Csak nem ettem meg egy kibaszott denevért... ugye, nem? Kiköptem a fejet, elnéztem oldalra, és megláttam Sharont. Dülledt szemmel hadonászott, és azt sikoltozta: - NEEEEEEEEEEE, OZZY! EZ IGAZI, EZ IGAZI!"

"Az amerikai nyomor koszorús költője", a több évtizede kultikus rajongással övezett Charles Bukowski 1975-ben jelentette meg második regényét, a Tótumfaktumot. A mű Magyarországon először 2007-ben jelent meg, de mivel az első kiadás mára gyakorlatilag beszerezhetetlen, a Bukowski-rajongók újabb generációja most ismerkedhet meg először az író huszonéves korú alteregójával, a híres-hírhedt Henry Chinaskival. A '40-es években játszódó regény Bukowski fiatalkorát mutatja be, amint egyik nagyvárosból a másikba zötyög, újabb és újabb alantas munkákat vállal, újabb és újabb alantas kéglikben száll meg, újabb és újabb alantas nőkkel ismerkedik meg, miközben természetesen egyfolytában iszik, és észrevétlenül csepegteti belénk intravénásan az életbölcsességeit. A Tótumfaktum olyan, mint egy időtlen, egy helyben álló road movie. Lassan telepszik ránk, aztán a hangulata évekig velünk marad.

1944-ben döbbenetes gyilkosság rázta meg a baráti társaságot, amelyből aztán a beatnemzedék legnagyobb írói kinőttek. A történet és a véres végkifejlet - a bonyolult kapcsolat, mely egy szép, tehetséges, szexuális identitását még csak kereső fiú és középkorú, őrülten szerelmes mentora, gyámja és zaklatója között kialakult - nemcsak az újságok számára volt szenzáció, hanem írók egész sorát igézte meg. Az akkor huszonkét éves Jack Kerouac és a harmincéves William S. Burroughs - még mindkettő ismeretlen, sehol sem publikáló író - közösen megírta a maga változatát, mely nemcsak a bűnügy sztorija, hanem a későbbi beat spontán, szikár stílusában varázsolja elénk New York hangulatát a háború utolsó éveiben - és annak az elveszett nemzedéknek az útkeresését, amely Amerika addigi értékrendjét sok szempontból felrúgva, sőt dühösen elátkozva, az életben és a művészetben is egyre új kalandokra vágyott. A kisregényt sokáig csak mint legendát - mint Kerouac és Burroughs korai, elveszett közös művét - tartották számon a beatirodalom rajongói. De a mű nem veszett el, csak évtizedekig meglapult egy dobozban, mert főhőse, a két író fiatalkori barátja, aki a gyilkosság miatti büntetését letöltve neves újságíró lett, nem járult hozzá a megjelentetéséhez. Végül csak az ő halála után, 2008-ban látott napvilágot a könyv: "a gyilkosság története, amely megszülte a beatnemzedéket".

1951 áprilisában Jack Kerouac három hét alatt, a spontán alkotás lázában írta meg az Úton eredeti változatát egyetlen, a végtelen utat jelképező papírtekercsre: annak a történetét, ahogy Neal Cassadyvel többször is beutazták Amerikát - ahogy száguldoztak a "jajongó kontinensen" át, s közben mindent meg akartak tapasztalni, ami csak kifacsarható az életből. A beatnemzedék első nagy műve volt ez - előbb született, mint Ginsberg Üvöltése vagy Burroughs regénye, a Meztelen ebéd -, de csak 1957-ben jelenhetett meg, miután Kerouac átírta: kihagyta az akkoriban még botrányosan merésznek számító részeket, és minden szereplőnek más nevet adott. Az ős-Úton csak jóval Kerouac halála után, 2007-ben jelent meg először, s azóta a mű két változatban létezik - mindkettő autentikus, de az Eredeti tekercs a maga nyersebb módján még inkább kifejezi a beatnemzedék életérzését és törekvését: hogy spontán, gátlástalan, lázadó, lüktető, száguldó, őrült, az élet titkának mélyére hatoló, új irodalmat akartak létrehozni.

Bunny Munro házaló ügynök, felelőtlen apa, alkoholista, szoknyavadász kéjenc… Életének monoton lélektelenségét egy nap családi tragédia robbantja szét, és ezzel kezdetét veszi különös pokolra szállása. Bunny kénytelen magával vinni vigéckörútjaira kisfiát, és ezzel őrült kalandok sorozata veszi kezdetét, melyek során mérlegre kerül kapcsolata a fiával, feleségével, apjával… Kylie Minogue-ról és Avril Lavigne-ról fantáziálva Bunny igyekszik lefektetni minden útjába kerülő nőt, s ez hol komikusan bizarr, hol gyomorforgatóan kegyetlen jelenetekbe torkollik. Bunnynak ellenállhatatlan a vonzereje, imádják a nők, és okos, szeretetre éhes fia is imádja… Vagy maga az ördög lakozik benne? És az egyre szaporodó baljós előjelek a végzetét vetítik előre? Cave prózája úgy szól, ahogy balladaszerű dalszövegei: mintha kénkő, vér és villám vezetné a tollát.

Az Iron Maiden legendás frontembere, BRUCE DICKINSON a világ egyik legikonikusabb énekese és dalszerzője, de emellett hivatásos pilóta, repülőgép-ipari céget vezet, motivációs beszédeket tart, sört főz, regényeket és forgatókönyveket ír, és egykor vívóként nemzetközi szinten versenyzett. Mire való ez a gomb? című könyvében arról a hullámvasutazásról ír, amit életnek hívunk. Egyéni hangvételű önéletrajzában részletesen beszámol kalandos gyerekkoráról, az Iron Maiden felemelkedéséről, a sötétség erőinek megidézéséről, a vívás filozófiájáról, a Boeing gépek világáról, és arról, hogyan tessékelte ki életéből a hívatlan vendégként érkező rákot. Intelligens, vicces, őszinte memoárjából teljes képet kapunk egy igazi rock-ikon életéről, érzelmi és mentális világáról. Bruce Dickinson élettörténete nem csupán az Iron Maiden-rajongóknak nyújthat inspirációt.

Angus Young, az AC/DC egyik alapítója, a banda utolsó megmaradt eredeti tagja több mint negyven éve arca, hangja és néha kivillantott csupasz alfele a legendás ausztrál rockzenekarnak. Védjegyének számító iskolai egyenruhájában, nyakában ikonikus Gibson SG gitárjával Angus hosszú utat járt be, mire zenekarának külvárosi kocsmákban adott korai fellépései végül több tízezres stadionkoncertekké nőtték ki magukat, ő maga pedig egy emigráns skót munkáscsalád ismeretlen gyermekéből a hard rock világhírű gitárosává lett. A Magasfeszültség az első olyan könyv, amely kizárólag Angus alakjára koncentrálva meséli el a zenekar viszontagságokkal és sikerekkel teli kalandos történetét, magával ragadó részletességgel bemutatva, ahogyan Angus egyedülálló gitárjátéka, fáradhatatlan színpadi energiája és csillapíthatatlan sikeréhsége évtizedeken át nem csak egyben, de egyúttal a rockzene csúcsán is tartotta az AC/DC-t.