Trubadúr Kiadó strana 15 z 16

Az ország "fasza gyereke", Zana Zoltán, ismertebb nevén Ganxsta Döglégy Zolee a maga szókimondó stílusában számol be eddigi pályafutásáról, nőügyeiről, hajmeresztő és szórakoztató kalandjairól, utazásairól, azaz a szex & drugs & rock n' roll-ban eltöltött több mint három évtizedéről. A Döglégy a világ körül egyes szám első személyben elmesélt, letehetetlen kötet, amelyből mindent megtudunk erről a foci-, jégkorong, rögbi- és zeneőrült rocker-rapper gengszer-főpunkról, amit valaha tudni szerettünk volna, sőt még azt is, amit nem. Döglégy úr persze a maga kendőzetlen stílusában meséli el hihetetlen fordulatokban is bővelkedő életét. Egyik elképesztő sztori jön a másik után, néha hangosan röhögünk, és a végén csak egyetlen kérdésünk marad: vajon hogy a vérbe élte túl Zoli a saját életét?

A Ragasztó négy edinburgh-i fiú évtizedeken át tartó barátságának története. A városszéli lakótelepeken nevelkedő főszereplők - a lányok körében megmagyarázhatatlanul népszerű tuskó, Terry, a fegyelmezett sportember, Billy, az elmélkedő zenerajongó, Carl és a jóindulatú, de súlyos megfelelési kényszerrel küzdő Gally - mind máshogy képzelik el az életüket, és ahogy telik az idő, el is távolodnak egymástól, de az együtt megélt élmények és a közös titkok örökre összekötik őket. A könyv a hetvenes évektől egészen az új évszázadig - a punktól a technóig, a speedtől az ecstasyig - követi a jellegzetes welshi alakok obszcén anekdotákkal és lesújtó tragédiákkal teli sorsát, részletesen bemutatva, hogyan próbálnak mindannyian a maguk módján megküzdeni társdalmi helyzetükkel, a vállukra nehezedő kulturális örökséggel, a csoportnyomással és szüleik elvárásaival, akik abban reménykednek, hogy a fiaik többre viszik, mint ők. Közben pedig kirajzolódik az is, miért tartja össze őket minden ellentét és különbözőség dacára is a barátság, amit a lakótelep, az iskola és az ezektől való szabadulás vágya kovácsolt, meg a lojalitás, amit az utcai erkölcs diktál: állj ki a haverjaidért, soha ne emelj kezet nőkre, és ami a legfontosabb, ne köpj be senkit.

Janet Shirley, a tévéreklámokat, idétlen műsorokat, képes újságokat és konzervből készült ételeket fogyasztó fiatalasszony látszólag elégedetten éli kisvárosi életét. Mindene megvan, ami a boldogsághoz kell: jóképű férj, kényelmes otthon, televízió, biztos állás a közeli élelmiszerboltban, az üveg portóitól és a citromos tonikról nem is beszélve. Egy napon a férje, Howard mesés összegre tesz szert, és ez megváltozatatja a házaspár életét, de hamarosan kiderül, hogy Howardnak különös elképzelési vannak a jövőt illetően. Az Egy tenyér ha csattan mindenekelőtt fergeteges humorral fűszerezett bravúros stílusával ragadja meg az olvasót, aki a könnyed sorok mögött Burgess kegyetlen társadalomkritikáját is felfedezheti.

A Beatles egy káprázatos évtized káprázatos megfogalmazója volt. A popzenét, amilyennek ma ismerjük, gyakorlatilag ez a négy fiatalember teremtette meg. Egyáltalán nem túlzás kijelenteni, hogy megváltoztatták a világot. A fejek forradalma első ránézésre a Beatles dalainak hiánytalan katalógusa, amely bámulatos alapossággal mutatja be az együttes hangfelvételeit. Azonban a könyv ennél jóval többet nyújt olvasóinak. A dalok keletkezésének, felvételük körülményeinek, zenei felépítésüknek a bemutatásán túl (és egyben azon keresztül) egy fejlődéstörténetet is elénk tár: hogyan érett felnőtté a négy gombafejű; hogyan hatottak dalszövegeikre a hihetetlenül izgalmas, reményekben és indulatokban gazdag, lendületes optimizmust és filozofikus befelé fordulást hozó hatvanas évek eseményei, a különféle tudatmódosító szerek és a magánéletük; milyen irányban fejlődött a muzsikájuk és hangszeres tudásuk a zenei és stúdiótechnikai kísérletek során. Ian MacDonald nem túloz, amikor azt írja, hogy az elgépiesedés kivételével minden irányzatot, amely utánuk következett, a Beatles indított el: együttesként és egyénenként is valóságos akadémiáját képezik a popkultúra értékeinek

Roby Lakatos élettörténetén, kalandjain keresztül budapesti és brüsszeli mikrokozmoszok, zenészkultúrák és a magyar cigány zenészvilág sorsának számos epizódja kel színesen életre. Egy olyan világ, amely a kommunizmus évei alatt egyszerre igyekezett ápolni egy többszáz éves hagyományt, alkalmazkodni a rendszer kereteihez és élni a külföldi meghívások adta lehetőségekkel. Roby sorsának fordulatos eseményein keresztül kiderül, miért épp a magyar cigányzenészek a leghíresebb cigány művészek évszázadok óta. De az is, hogyan tette a mégis lassan porosodó, népszerűségét vesztő cigányzenét egyéni stílusával és zenei reformjával újra elsöprő világsikerré. Roby Lakatos magyar-belga-mexikói állampolgár, otthon érzi magát Japántól Oroszországig bárhol. Mégis arra a legbüszkébb, hogy a New York-i Carnegie Hall-tól a londoni Royal Albert Hall-ig mindenhol „magyar cigány hegedűvirtuóz”-ként tüntetik fel a koncertplakátokon. Roby most hazatér. Harminc év világsiker után arra vágyik, ami eddig jobban elkerülte: sikerekre a saját hazájában. A jövőben inkább világsztár zenészbarátait csábítaná Budapestre - a magyar zeneszerető közönség örömére.

"Apámnak, a rádiónak és a véletlennek köszönhető az is, hogy először hallottam rock and rollt. A Fater kereste a hullámhosszt épp, amikor egyszer csak éktelen sikításra lettem figyelmes. "Állj, Fater, várj! Maradj csak ott!". Little Richard énekelte a Long Tall Sallyt. Ezt akkor még nem tudtam persze, fogalmam sem volt, kit és mit hallok, azt viszont éreztem, hogy ez valami elképesztő. Hogy hasít az erő, és szétvet az energia. Tíz-tizenegy éves voltam, de nyakon vágott az a dal, a rock and roll tenyérnyoma rajta is maradt a bőrömön, néha még ma is viszket." (Szörényi Levente) "Lehet, hogy a világlátásom sokaknak követhetetlen, de higgyék el, nagyon is érthető. Vagy ha eddig nem is volt, hát most majd azzá válik." Ezt ígéri Szörényi Levent e e kötet elején, és aki a könyv végére ér, nem is fog csalódni. A dalszerző-zeneszerző vallomása amellett, hogy szórakoztató történetekben, személyes vallomásokban is bővelkedő olvasmány, nem csupán tények rögzítése. Kiderül, hogy a látszólag nagy v áltások logikus következményei egymásnak, és hogy szinte minden eldöntetett már a gyerekkorban - az ifjonti zenélés csakúgy, mint az időskori kutatás a pilisi Holdvilágárokban. Szörényi Levente e könyv lapjain kegyetlen őszinteséggel vall zenéről, nő kről és pályatársakról, nemcsak jól ismert sikerekbe, de élete legmélyebb hullámvölgyeibe is betekintést engedve - ilyen teljességben most először.

A Beteg a doktort Burgess tévesen diagnosztizált agytumore ihlette: a Malajziában, majd Bruneiben tanárként dolgozó Burgess egyik óráján összeesett, és arra kényszerült, hogy feleségével visszatérjen Angliába. A regény "doktorát", a kórházban agyműté tjére váró nyelvprofesszort, dr. Spindriftet az író önmagáról mintázta. Felesége, Sheila - aki sok tekintetben hasonlít Burgess akkori feleségére - egyre ritkábban látogatja, maga helyett inkább újdonsült barátait küldi a kórházba. Ráadásul a profess zor a kellemetlen vizsgálatokat is nehezen tűri, ezért úgy dönt, inkább megszökik. Ekkor veszi kezdetét az alvilági kaland, amelyben Burgess - karneválszerűen felvonultatott szereplőinek köszönhetően - végtelen humorral mutatja be a beszélt nyelv sok színűségét. John Burgess Wilson, aki többnyire Anthony Burgess néven publikálta műveit, 1917. február 25-én született Manchesterben. Édesanyját és nővérét korán elveszítette, mostohaanyja és a varietékben és a némafilmek mozijában zongorázó apaj ne velte. Burgess már középiskolásként elkezdett verseket és novellákat írni. Bár zenei munkásságát kevesen ismerik, legalább annyira tartotta magát zeneszerzőnek, mint írónak. Elsősorban 33 regényének köszönheti hírnevét, de 175 zeneművet komponált, verseket, színpadi műveket és számos tanulmányt is írt. 1993. november 22-én hunyt el Londonban.

David Fincher 1999-es filmadaptációja óta Chuck Palahniuk bemutatkozó regénye nem csupán kultuszrangig jutott, de az Y-generáció bibliájává vált; karcos kinyilatkoztatásai úgy virítanak képernyőiken és mobilkijelzőiken, akár Paul Coehlo életbölcsességei szüleik falvédőin. Névtelen kisember hőse egy kollektív nemzedéki álom megtestesítőjévé válik, miután lélekölő hivatali munkáját és fogyasztói rabszolgalétét megelégelve lázas ámokfutásba kezd, fészekrakó életmódját előbb önpusztító párharcokra, majd nagyvárosi terrorakciókra cserélve, a háta mögött hagyott nagy amerikai Álmatlanságból mind közelebb sodródva a totális tagadás tébolyához. A Harcosok klubja egyszerre adrenalindús akciófolyam, csavaros thriller és szívszorító románc, de mindenekelőtt egy kíméletlen önvizsgálat története: kis anarchista szakácskönyve nem a jóléti társadalom felszámolásához kínál kétes hitelű recepteket - oldalain inkább a menekülés lehetőségeivel, majd lehetetlenségével történő szembesülés revelatív erejű krónikája pereg másodpercenként 24 filmkockás sebességgel.

Bajnok. Túlélő. Hős. Legenda. Ebben az inspiratív, nagy hatású könyvben egy igazi háborús hős, Louis Zamperini avatja be olvasóit tapasztalataiba, titkaiba és fantasztikus élményeiből leszűrt felismeréseibe. Louie elképzelhetetlen körülmények között küzdött meg az életben maradásért: erről a küzdelemről szól Laura Hillenbrand róla írt könyve, valamint ennek filmes adaptációja, a Rendíthetetlen. Miközben egyik csapás a másik után érte - repülőgépe lezuhant a II. világháborúban, hosszan sodródott a Csendes-óceán cápáktól hemzsegő vizein, majd egy brutális japán hadifogolytáborban kötött ki -, ezerszer is feladhatta volna. Ehelyett minden megpróbáltatást kihívásnak tekintett, és elszántan igyekezett nekik megfelelni. Kilencvenhét éves korában bekövetkezett haláláig rettenthetetlen, vidám, éles eszű és egészséges ember volt, aki mindvégig a legteljesebb életet élte, és tapasztalatait mások, elsősorban problémás kamaszok megsegítésére használta fel. A Ne add fel, ne törj meg!-ben Zamperini olyan történeteket mesél el, amelyek először itt jelennek meg, s amelyek magukban foglalják sikerének egyszerű, mégis lényeges titkait: azt, hogy Istennel való kapcsolata, mindig pozitív attitűdje, eredményorientáltsága - és egy jó adag csibészség - hogyan tették lehetővé, hogy hosszú, boldog életet éljen, és másokat is hozzásegítsen ehhez. Hogyan lesz egy bevándorló családba született olasz-amerikai fiatalember alig húszéves korára az USA futóolimpikonja? Miként válik a környék rémeként ismert, piti kaliforniai bűnözőpalánta felnőtt korára a problémás fiatalok elkötelezett segítőjévé? Mily módon lehetséges feldolgozni az elszenvedett megaláztatásokat, testi-lelki gyötrelmeket, és a gyűlöleten, bosszúvágyon túllépve eljutni magunk és mások elfogadásáig, a megbocsátásig? Mindez kiderül közelmúltunk egyik igazi hőse (vagy ahogy Billy Graham tiszteletes nevezte, "modern korunk csodája"), Louis Zamperini önéletírásából. "Gyakran megkérdezik tőlem, hogy ha lehetőséget kapnék rá, ugyanígy élném-e le az életem. Gondolkodtam ezen is - úgy öt másodpercet. Ha ifjúkoromban elkövetett bűneimre, sérelmeimre, kiállott gyötrelmeimre, és arra gondolok, hogy hányszor jártam a halál mezsgyéjén, a válasz határozott nem. Őrültség lenne igennel felelnem. Természetesen az, hogy ennyi mindent álltam ki és éltem túl, sok éven át pozitív hatást gyakorolt rám, amely hozzájárult, hogy "semlegesítsem" a katasztrófákat, végül pedig nagyszerű jutalmakban részesüljek. Hihetetlen kalandok és alkalmak jutottak osztályrészemül, csodálatos családom lett, barátaim és rajongóim a világ minden táján. Ezt örömmel megismételném. Nyilvánvaló, hogy a történet egyik fele nem eshetett volna meg a másik nélkül. És így is fogadom el mindezt." (a Szerző)

Bajnok. Túlélő. Hős. Legenda. Ebben az inspiratív, nagy hatású könyvben egy igazi háborús hős, Louis Zamperini avatja be olvasóit tapasztalataiba, titkaiba és fantasztikus élményeiből leszűrt felismeréseibe. Louie elképzelhetetlen körülmények között küzdött meg az életben maradásért: erről a küzdelemről szól Laura Hillenbrand róla írt könyve, valamint ennek filmes adaptációja, a Rendíthetetlen. Miközben egyik csapás a másik után érte - repülőgépe lezuhant a II. világháborúban, hosszan sodródott a Csendes-óceán cápáktól hemzsegő vizein, majd egy brutális japán hadifogolytáborban kötött ki -, ezerszer is feladhatta volna. Ehelyett minden megpróbáltatást kihívásnak tekintett, és elszántan igyekezett nekik megfelelni. Kilencvenhét éves korában bekövetkezett haláláig rettenthetetlen, vidám, éles eszű és egészséges ember volt, aki mindvégig a legteljesebb életet élte, és tapasztalatait mások, elsősorban problémás kamaszok megsegítésére használta fel. A Ne add fel, ne törj meg!-ben Zamperini olyan történeteket mesél el, amelyek először itt jelennek meg, s amelyek magukban foglalják sikerének egyszerű, mégis lényeges titkait: azt, hogy Istennel való kapcsolata, mindig pozitív attitűdje, eredményorientáltsága - és egy jó adag csibészség - hogyan tették lehetővé, hogy hosszú, boldog életet éljen, és másokat is hozzásegítsen ehhez. Hogyan lesz egy bevándorló családba született olasz-amerikai fiatalember alig húszéves korára az USA futóolimpikonja? Miként válik a környék rémeként ismert, piti kaliforniai bűnözőpalánta felnőtt korára a problémás fiatalok elkötelezett segítőjévé? Mily módon lehetséges feldolgozni az elszenvedett megaláztatásokat, testi-lelki gyötrelmeket, és a gyűlöleten, bosszúvágyon túllépve eljutni magunk és mások elfogadásáig, a megbocsátásig? Mindez kiderül közelmúltunk egyik igazi hőse (vagy ahogy Billy Graham tiszteletes nevezte, "modern korunk csodája"), Louis Zamperini önéletírásából. "Gyakran megkérdezik tőlem, hogy ha lehetőséget kapnék rá, ugyanígy élném-e le az életem. Gondolkodtam ezen is - úgy öt másodpercet. Ha ifjúkoromban elkövetett bűneimre, sérelmeimre, kiállott gyötrelmeimre, és arra gondolok, hogy hányszor jártam a halál mezsgyéjén, a válasz határozott nem. Őrültség lenne igennel felelnem. Természetesen az, hogy ennyi mindent álltam ki és éltem túl, sok éven át pozitív hatást gyakorolt rám, amely hozzájárult, hogy "semlegesítsem" a katasztrófákat, végül pedig nagyszerű jutalmakban részesüljek. Hihetetlen kalandok és alkalmak jutottak osztályrészemül, csodálatos családom lett, barátaim és rajongóim a világ minden táján. Ezt örömmel megismételném. Nyilvánvaló, hogy a történet egyik fele nem eshetett volna meg a másik nélkül. És így is fogadom el mindezt." (a Szerző)

Miután Lucy Brennan, a Miami Beachen élő személyi edző lefegyverez egy férfit, aki két rémült hajléktalant üldöz pisztollyal a kezében, nem kell sokat várni, hogy feltűnjenek a színen a rendőrök és a szenzációra éhes hírcsatornák kamerái is. Míg Lucyt alig néhány óra leforgása alatt hőssé avatja a média, az eset egyetlen szemtanúja, a depresszióval küzdő, túlsúlyos Lena Sorenson az újdonsült híresség megszállottjává válik, és felkeresi, hogy a kliense lehessen - de hamarosan kiderül, hogy sokkal inkább a tréner teste érdekli, mintsem a sajátja. Az igazi problémák pedig akkor kezdődnek, amikor a két nő fokozatosan egyre közelebb kerül egymáshoz, és azon kapják magukat, hogy folyamatosan a sziámi ikrek szexuális életén jár az eszük... Pályafutásának két legmarkánsabb női főhőse, az agresszív, mocskos szájú Lucy Brennan és a szeretetéhes, manipulatív Lena Sorenson bizarr szadomazochista viszonyán keresztül Irvine Welsh korunk két nagy rögeszméjét járja körbe: a külsőnkkel és a lakhelyünkkel kapcsolatos megszállottságot. Noha a helyszín a borongós Edinburgh helyett ezúttal a napfényes Florida, a kegyelmet soha nem ismerő skót író most is olyan felzaklató történetet mesél, amelytől sötétbe borul a táj. Irvine Welsh 1958-ban született Edinburgh-ban. Az írói pályára meglehetősen kacskaringós úton jutott el (dolgozott tévészerelőként, feltűnt Londonban az aranykorát élő punkszíntér aktív alakjai között, sőt a rendőrség nyilvántartásába is bekerült), a sikerre viszont nem kellett sokat várnia, miután tollat fogott: első regénye, az edinburgh-i junkie-król szóló 1993-as Trainspotting azonnal klasszikussá vált, és egy kultuszfilm alapjául is szolgált. A sokkolóan tragikomikus sztori problémás hőseihez Welsh azóta többször is visszatért, de nyolc újabb regényében jó pár további emlékezetes - és jellemzően zűrös - figurát is teremtett. A színdarabokat és forgatókönyveket is jegyző író jelenleg Chicagóban él.

A Trainspotting világhírű szerzője újra lesújt: magyar nyelven először megjelenő regénye, a Mocsok minden szempontból méltó a címéhez. Közeledik a karácsony, és az ünnepi készülődésből Edinburgh büszkesége, Bruce Robertson rendőrőrmester sem marad ki - alig várja már, hogy elindulhasson hagyományos, év végi szex- és drogtúrájára Amszterdamba. Örömét azonban beárnyékolja néhány dolog: felesége és lánya elköltözött tőle, függőségek kínozzák, övön alul támadja az ekcéma, és házasságtörő afférjai is komoly megpróbáltatásokat tartogatnak a számára. Ráadásul egy zűrös rasszista gyilkosság ügyében is nyomoznia kell, amit a háta közepére sem kíván, és hamarosan eldől, hogy megkapja-e a hőn áhított előléptetést - a testében növekvő, csillapíthatatlan éhséget okozó galandféregről pedig még nem is beszéltünk. Egyszóval a dolgok pocsékul alakulnak, de mint tudjuk, egy Welsh-regényben nincs az a rossz helyzet, ami ne fordulhatna még annál is sokkal rosszabbra. Bruce Robertson képében a szerző a kortárs irodalom egyik legemlékezetesebb mizantróp figuráját alkotta meg, köré pedig olyan sötét hangulatú, felkavaró, de morbid humorban sem szűkölködő történetet épített, amelyben élni és visszaélni egyet jelent, ahogy a pusztítás és önpusztítás között sincs határ. A könyv filmváltozata 2013-ban került a mozikba James McAvoy főszereplésével.

Bukowskinál a műfaj szinte mellékes: versei tulajdonképpen rövid prózai írások, prózája színtiszta líra, frappáns dialógusai színműként is megállnák a helyüket. Ötvenéves koráig szinte kizárólag verseket írt, és első regényének, a Postának csak kiadója biztatására fogott neki. Ezt a képet azonban némileg árnyalják az Egy vén kujon jegyzetei című kötetben összegyűjtött szövegek. Ezek ugyanis azt igazolják, hogy Bukowski már a Posta megírása előtt is kísérletezett a prózával. Az írásokban többek közt a hatvanas évek végének politikai eseményeire reagál, és kiolvasható belőlük az íróra jellemző kritikus távolságtartás a tömegektől. Egy Vén kujon jegyzeteinek valamennyi írásában ott van már a későbbi Bukowski-regények és -novellák jellegzetesen nyers hangvétele, kíméletlensége és metsző humora.

Nem túl gyakori, hogy egy mű főszereplője egy halott. Márpedig Madison Spencer meghal a Kárhozott, Palahniuk előző regényének lapjain, majd pokolra jut, ahol viszont remek társaságba kerül. Főhősünk később visszatér e világra, és mivel egy kisebb műszaki hiba miatt nem tud időre visszatérni a pokolba, a purgatóriumba kerül. Madison Spencer, ez az agyonkényeztetett, elhízott, szüleinek csak kínos terhet jelentő teremtés ezután akaratlanul vallásalapítóvá válik: egy olyan hit apostolává, amelynek hívői egymás sértegetésében találják meg a boldogságot. És Madison szép lassan arra is ráébred, hogy neki kell a Jó és a Gonosz végső küzdelmében bíráskodnia... Palahniuk ismét korunk amerikai valóságának keserű szatíráját tárja elénk. A Halálraítélt a Kárhozottal megkezdett trilógia önmagában is élvezetes második része, és a regény utolsó mondata is a folytatás szándékáról árulkodik: "Vége?"

Az afro-amerikai, ír és cseroki indián felmenőkkel rendelkező Jimi Hendrix szegény családban, zűrös körülmények között nevelkedett. Első gitárját, egy ukulelét, aminek egy húrja volt, egy szemétdombon találta; azon kezdte el első dalait megtanulni, Elvis Presley számait hallgatva. A gimnáziumból 17 évesen kicsapták, és miután a rendőrök kétszer is azon kapták, hogy lopott autóban furikázik, választás elé került: börtön vagy hadsereg. Ő az utóbbit választotta, és ejtőernyősként szolgált. Szerencsé(nk)re még a vietnami háború előtt leszerelték. Némi túlzással mondhatjuk: Jimi Hendrixet, a zenészt annak köszönheti a világ, hogy leszerelés után hazafelé menet betért az első kisváros első kocsmájába, és ott elmulatta az összes megtakarított pénzét. Nem volt képes hazaírni az apjának, így utcazenésznek állt. Éhezett, szemeteskukák mellett vagy klubokban aludt a földön, patkányok és csótányok szaladgáltak rajta, enni meg azt evett, amit talált. Ide-oda utazgatott az Államokban, kisebb klubokban is fellépett, főleg lent a "sötét délen", ahol, ha valaki nem játszott jól, lelőtték. Így különböző kunsztokra kényszerült, és megtanult a fogával, a feje fölött vagy a háta mögött gitározni. Több nagynevű zenekar és zenész háttérzenészeként is játszott, de mindig többre vágyott. Aztán megismerkedett az Animals basszusgitárosával, aki magával vitte Angliába, és '66 októberében megalakult a később világhírű, legendás, felülmúlhatatlan stb. The Jimi Hendrix Experience. Hendrix karrierje az első lemezük, a később világhírű, legendás, felülmúlhatatlan stb. Are You Experienced?-del kezdődött, és 1970-ben bekövetkezett haláláig tartott. Ez az ösztönzseni ennyi idő alatt csinálta meg mindazt, amit a rock n' roll világában meg lehet, és ami elég a halhatatlansághoz.

Jack Kerouac (1922 - 1969) amerikai író, költő, művész, az általa életre hívott, beatnemzedék néven elhíresült irodalmi-baráti kör tagja. Stílusát, melyet ő spontán prózának nevezett, utazási élményei, alkohollal és drogokkal való kísérletei főként a kortárs jazz és a buddhizmussal kapcsolatos tanulmányai formálták. Legnagyobb hatású műve az Úton című regény, melyet saját állítása szerint spontán vallomásos technikával, javítások nélkül mindössze három hét alatt írt, s amelyet a kritikusok az új nemzedék hangja-ként méltattak. Művészete nemcsak az irodalomban gyakorolt nagy hatást; olyan zenészek is merítettek tőle ihletet, mint Jim Morrison, bob Dylan vagy a Beatles zenekar