Trubadúr Kiadó strana 16 z 16

Hollywood, 1935. Maratoni táncverseny, egyfajta túlélőshow a nagy gazdasági válság idején. A fődíj ezer dollár, de a résztvevők többsége a verseny idejére ingyen biztosított koszt és kvártély miatt van itt. Már 855 órája táncolnak torzsalkodások, verekedések, botrányok közepette, de a show-nak mindhalálig folytatódnia kell. Erről a hollywoodi haláltáncról Sydney Pollack készített Oscar-díjas filmet 1969-ben."Az Anyák a Jó Erkölcsökért Egyesület elítéli a maguk versenyét - jelentette ki Mrs. Higby. - Véleményünk szerint, alantas és lealacsonyító, káros hatással van a társadalomra.""Egyébként nem is tudom, hogy a férfi vagy a női sztároktól kaphatnék-e több segítséget. Azok alapján, amiket mostanában láttam, azt hiszem, inkább a nőknek kellene hagynom, hogy...""A terem közepére helyeztük a priccseket, az ápolók és edzők itt állnak készenlétben narancsszeletekkel, nedves törölközőkkel, repülősóval, és az orvos irányításával gondoskodnak róla, hogy a gyerekek közül csak az folytassa a versenyt, aki megfelelő fizikai állapotban van.""Két másik edző jött be, egy újabb eszméletlen versenyzőt hoztak, Pedro Ortegát. Odavitték a tartályhoz és beledobták.- Velem is ez történt? - kérdeztem.- Pontosan - felelte az edző. - Elájultál, amikor kiléptél a parkettről...""Általában ez történik az ilyen erkölcscsőszök lányaival - folytatta Gloria. - Előbb vagy utóbb mind lefekszik valakivel, és a legtöbbjük annyira tudatlan, hogy simán felcsinálják őket."

"Az éjszaka egy önálló történet - szögezte le Elie Wiesel 1983-ban -, de ez a forrása mindannak, amit a későbbiekben írtam." Ez az 1958-ban megjelent kisregény volt a szerző első műve, amelyet másodikként és harmadikként követett A hajnal (1960) és A nappal (1961). Az említett kötetek közül az első kettő már évtizedekkel ezelőtt megjelent itthon, de a teljes trilógia most először olvasható magyarul.Az ortodox zsidó családban, az erdélyi Máramarosszigeten született Elie Wieselt - apjával, anyjával és húgával együtt - 1944-ben deportálták Auschwitzba. Családjából egyedül ő élte túl a kegyetlen megpróbáltatásokat; tizenhét éves volt, amikor a háború végén szabadult.Az Éjszaka trilógia az 1986-ban Nobel-békedíjjal kitüntetett író és emberjogi aktivista életének három fordulópontjáról szól. Az éjszaka a náci koncentrációs táborok hétköznapjait tárja elénk, és voltaképpen a túlélésért folytatott küzdelem krónikája. E művében Elie Wiesel a személyes tapasztalatairól számol be, míg a trilógia második és harmadik része - ha tartalmaz is bizonyos önéletrajzi elemeket - javarészt fikció. A hajnal a háború után Palesztinába özönlő zsidóságnak az önálló állam megteremtéséért folytatott harcát mutatja be. A regény középpontjában az a súlyos erkölcsi dilemma áll, hogy a szabadságukért küzdő harcosoknak szabad-e alkalmazniuk a "szemet szemért"-elvet. A trilógia záró része, A nappal a lágerek túlélőinek későbbi sorsát, a szeretteik elvesztését feledni, feldolgozni nem képes áldozatok tragédiáját jeleníti meg.

A kötetbeli történetek – legyen szó házi vagy vadlibákról, csókákról, erdei pintyekről vagy kutyákról – mind arról tanúskodnak, hogy Lorenz, az állati viselkedéskutatás úttörője mindig megtalálta a közös nyelvet két és négylábú lakótársaival. "Sírvazokogva, csetlőbotló léptekkel, de elképesztő gyorsasággal totyogott a nyomomban, ráadásul valami olyan elszántsággal, amelynek jelentése egyszerűen félreérthetetlen volt: nem a fehér házi liba, hanem én, egyedül én vagyok a mamája!""Tudom, hogy ha most hazaérkezem a sétámból, a libák ott ácsorognak majd a veranda lépcsőin, és üdvözölnek, hosszan előrenyújtott nyakkal, ami náluk ugyanazt jelenti, mint a kutyáknál a farkcsóválás.""A róka például egyáltalán nem ravaszabb, mint más ragadozók, sőt sokkal butább a farkasnál meg a kutyánál; a galamb biz’ isten nem szelíd, a halról pedig végképp csak hazugságot terjesztenek a szólásmondások: korántsem olyan „halvérű”, mint azt az unalmas emberekről mondják…""Egy zsák bolhát megőrizni gyerekjáték ahhoz képest, amikor az embernek tizennégy csókát kell egy kalitkába begyűjteni.""Minden egyes kutya más és más módszerrel érteti meg magát a gazdájával, sőt egy és ugyanaz a kutya, az adott helyzettől függően, más és más módszert alkalmaz célja eléréséhez."

Dél-Olaszország egy külön világ, szülöttei, bárhová vesse is őket a sors, szívükben, lelkükben hordozzák a régió örökségét, a jellegzetes déli tempera mentumot. Kivételes szépsége, tehetsége, szorgalma és szakmai igényessége mellett ez tette a nápolyi gyökerekkel rendelkező Sophia Lorent több generáció és számos világhírű rendező kedvencévé.Közvetlen és gyakran humoros hangvételű önéletrajzában a művésznő részletesen felidézi több mint hat évtizedes pályafutása és ezzel szorosan összefonódó magánélete legfontosabb eseményeit, fordulópontjait.Az egyik legsikeresebb, egyebek között Oscar-életműdíjjal is kitüntetett olasz színésznő közel száz filmben szerepelt, többnyire világsztárok – Clark Gable, Anthony Quinn, Cary Grant, Jean Gabin, Marcello Mastroianni – partnereként. A forgatások kulisszatitkai és művészi sikerei mellett Sophia Loren beszámol életének fájdalmasabb epizódjairól, például a házasságát kísérő botrányról és a börtönben töltött napjairól is. A filmművészet ikonikus alakjának könyve egy bámulatos életútról és a mozi történetének fénykoráról ad átfogó képet.

Ki volt valójában Alain Delon, a filmcsillag mögött rejtőző ember? Arcát milliók imádták, a lelkét szinte senki nem ismerte. Hogyan lett egy magányos, csellengő, lázadó fiúból a francia filmvilág ikonikus alakja? A könyvből kiderül.Alain Delon egyszerre lebilincselő és megrendítő életrajza nemcsak egy legendás színész története, hanem egy érzékeny, nyughatatlan, a démonjaival küzdő férfi lelkének mélyére vezető utazás is. Gyerekkori traumák, háborús élmények, szenvedélyes és csendesebb szerelmek, szövevényes családi kapcsolatok nyomán tárul fel egy ellentmondásos, rendkívüli emberi sors, a férfié, akiért rajongott a kamera, és aki örök harcban állt önmagával, hogy a gyerekkori fájdalomból erényt kovácsoljon. Bár hivatalosan sosem tanult színészetet, megfigyeléseinek és ösztönös megérzéseinek köszönhetően Delon nagyon gyorsan elsajátította a mesterség csínját-bínját. Tehetségét olyan rendezők csiszolták, mint Luchino Visconti, aki a Rocco és fivéreiben képes volt felszínre hozni Delon mély érzékenységét, René Clément, aki a feszült, sűrített történetmesélés csúcsára repítette, vagy Joseph Losey, aki intellektuális, árnyalt, összetett karaktereket bízott rá.Bernard Pascuito nem emeli piedesztálra Delont, hanem megérti. Nem ítélkezik, tükröt tart. Megmutatja, hogy a ragyogás mögött egy sebezhető ember rejlik, akit a múltja, az érzékenysége és folyamatos önkeresése formált. Alain Delon nemcsak milliók bálványa, valódi szimbolikus figura is, a magány, a zárkózottság és a szenvedélyes életszeretet kettősségének megtestesítője.Delon portréját rengeteg személyes vallomás szövi át. A könyvben Alain féltestvérén kívül megszólalnak a barátok, a gyerekek, a szerelmek – köztük Romy Schneider és Mireille Darc –, a rendezők, akikkel együtt dolgozott. Megismerjük Delonnak a gyerekeihez fűződő, olykor megrázóan bonyolult viszonyát is, illetve a Velvet Underground énekesnőjével, Nicóval való röpke kapcsolatából született, el nem ismert fia történetét.A könyv végére a legenda mögül előtűnik az ember, akinek az élete egyszerre volt csillogó és fájdalmas, akár a színész tekintete a filmvásznon.