Trubadúr Kiadó

A mexikói hadsereggel véres csatákat vívó, később az Egyesült Államok katonái ellen éveken át gerillaháborút folytató Geronimo, az apacsok utolsó nagy harci főnöke hadifogolyként hunyt el az oklahomai Fort Sillben. Élettörténetét – kevéssel halála előtt – egy indián tolmács közvetítésével mesélte el a kötet szerzőjének, és elbeszéléséből megismerhetjük az indián háborúk utolsó fejezetét, az apacs törzseknek a megmaradásért folytatott harcát. "Ha az otthonuktól elszakítják őket, az apacsok megbetegszenek és meghalnak. Mennyi idő fog eltelni, míg azt mondják majd, nincsenek többé apacsok?"

A hitleri rezsim bukása után számos háborús bűnösnek sikerült elmenekülnie a felelősségre vonás elől. A vezető beosztású náci tisztviselők, SS-tisztek, tömeggyilkosok és olasz vagy horvát elvbarátaik, szövetségeseik többségének Dél-Amerika nyújtott menedéket. Olivier Guez valós tényekre alapozott regénye az egyik leghírhedtebb háborús bűnös, Josef Mengele, az Auschwitzban "a Halál Angyalaként" emlegetett SS-orvos háború utáni sorsát követi nyomon. A koncentrációs tábor foglyain végzett szörnyű kísérleteiről elhíresült Mengele először a nácikra csodálattal tekintő Perón Argentínájában telepedett le. Ott annyira biztonságban érezte magát, hogy egy idő után már az álnevét sem használta, de miután Németországban elfogatóparancsot adtak ki ellene, kénytelen volt átköltözni Paraguayba, majd Brazíliába, ahol jó ideig egy emigráns magyar házaspár birtokán élt. Szinte hihetetlen, de bujkálása idején Mengele megfordult Svájcban és Németországban is, és ugyanilyen megdöbbentő, hogy a tömeggyilkos orvos Paraguayban az állampolgárság mellé még erkölcsi bizonyítványt is kapott. A regény lapjain sok más Dél-Amerikába menekült háborús bűnös is felbukkan: a holokauszt fő szervezője, milliók gyilkosa, Adolf Eichmann, a százezrek haláláért felelős usztasa vezér, Ante Pavelić vagy a Mussolinit a fogságból megszöktető Otto Skorzeny ugyanazokban a nácibarát körökben forgott, mint Mengele. Eichmannt a Moszad ügynökei végül elkapták, de Josef Mengele több mint harminc éven át el tudta kerülni az elfogatását, és bűnös tetteiért soha nem kellett bíróság elé állnia.

Egon Erwin Kisch, „a száguldó riporterként” tisztelt cseh újságíró e novellagyűjteménye egy letűnt világba nyújt bepillantást. A hajdan szinte minden európai nagyvárosban megtalálható zsidó negyedek életét, illetve egy-egy híres történelmi alakot vagy eseményt felidéző írások Prágából Amszterdamon és Párizson át egészen Kínáig kalauzolják el az olvasót. "A gólem, amelyet főként arra teremtettek, hogy a zsidók nyakába varrt bűntetteket kinyomozza, fölösleges lénnyé vált, és félre lehetett tenni."

Öt új rab érkezik a brit hadsereg észak-afrikai büntetőtáborába. Ennek közepén magasodik a különböző vétkek miatt ide kerülő katonák engedelmessé tételére szolgáló homokdomb. Az új foglyok és az őreik közötti végletesen elfajuló konfliktusról szóló regényből Sidney Lumet készített döbbenetes filmet. "Érdekes, angol lobogó van a rúdon, pedig azt hittem, hogy a Gestapo karmaiba kerültünk."

„vannak emberek, akik soha nem őrülnek meg. milyen borzalmas életük lehet.” Charles Bukowski (1920-1994) mára az amerikai és a világirodalom egyik legismertebb, legtöbbet idézett, leginkább ünnepelt, de egyben - nyers, szókimondó stílusa és züllött életmódja miatt - az egyik legvitatottabb alakja is. A világ kedvenc Vén Kujonja nemcsak zseniális író és novellista, hanem egyedülálló és gyomorbavágóan jó költő is. Bukowski Amerikában költőként vált először ismertté, versfelolvasó estjei mára legendásak. 1954-ben kezdett verseket írni (miután kiengedték a kórházból, ahol vérző gyomorfekéllyel kezelték, amibe majdnem belehalt), és mi most annak a kitüntetett pillanatnak lehetünk részesei, hogy végre kézbe vehetjük első verseskötetét magyar nyelven – húsz évvel azután, hogy elindult itthon a Bukowski-életműsorozat. A Vízben égni, tűzbe fulladni című kötet első három részében szereplő versek az 1955 és 1968 közötti évekből származnak, míg az utolsó rész az 1972–1973-as munkákat tartalmazza, így egészen átfogó képet kaphatunk arról, hogyan vált Bukowski költővé, és látni fogjuk, hogy – mint általában a műveiben – ebben a kötetben is az igazat, csakis az igazat mondja az életről, közben földbe döngöl, felemel, szórakoztat, elgondolkodtat, megnevettet, szembesít, meghökkent, megsemmisít, gyomorba vág, aztán talpra állít és leporol minket. És mindeközben még tanulhatunk is tőle. Pritz Péter, a fordító

A bibói életmű egyik legfontosabb tanulmánya azt a kérdést járja körül, hogy az európai társadalmak milyen technikákkal, milyen intézményekkel igyekeztek gátat szabni a túlkapásokra mindig hajlamos végrehajtó hatalom zsarnoki törekvéseinek. "A modern demokrácia erkölcsi követelménye az egyenlő emberi méltóság, ez azt jelenti, hogy a szabadságprogram jegyében minden embernek joga van kinyilvánítani, hogy az őt irányító és kormányzó kisebbséggel nincs megelégedve, és joga van részt venni annak elmozdításában."

EGY ŐSI VÁROS. EGY MEGSZÁLLOTT FELFEDEZŐ. EGY SZÁZ ÉVE MEGFEJTETLEN REJTÉLY. 1925-ben Percy Fawcett brit katonatiszt és felfedező - fiával és annak barátjával együtt - hosszú útra indult az amazóniai dzsungelben. Célja az volt, hogy megtalálja ,,Z-t, az elveszett várost" - egy ősi, fejlett civilizáció nyomait, amelyet az európaiak évszázadokon át Eldorádó néven kerestek. Expedíciója azonban nyomtalanul eltűnt. A következő években több kutatóexpedíciót is indítottak az esőerdőbe, de a mai napig nem tudjuk, mi történt velük, sőt az őket keresők közül is sokakat örökre elnyelt a dzsungel. A fehér emberekkel szemben ellenséges érzületű - esetenként kannibál - indián törzsek földjén áthaladó útjai és azok eredményei már életében legendává tették a bátorságáról híres katonát. Népszerűségét jól érzékelteti az a tény, hogy amikor a felkutatására induló egyik expedícióhoz önkénteseket kerestek, napokon belül húszezren jelentkeztek az életveszélyes feladatra. Részben Fawcett ihlette a hollywoodi sikerfilmek hősének, Indiana Jonesnak az alakját is, de az eltűnt régész-felfedező figurája már korábban is számtalan novellában, regényben és filmben felbukkant. David Grann, a Megfojtott virágok szerzője, egy elfeledett naplógyűjtemény nyomán maga is Amazóniába utazott, hogy felkeresse azokat a helyeket, ahonnan Fawcett és társai az utolsó üzeneteiket küldték a családjuknak... és ott döbbenetes dolgokkal szembesült. Ez a könyv nemcsak egy eltűnt expedíció története, hanem egy hipnotikus erejű utazás: tudomány, mítosz, őrület és halál határán. Egy rejtély, amely nem ereszt - sem azokat, akik nyomába erednek... sem az olvasót.

Thomas Mann születésének 150. évfordulóján Horváth Géza új – a korábbinál sokkal pontosabb és szebb – fordításában kínáljuk az olvasóknak a Nobel-díjas író talán legismertebb kisregényét. Az abszolút szépség csodálásának lehetőségéért az életét is feláldozni kész főhős az európai irodalom egyik legemlékezetesebb alakja. "Aschenbachot így hát sötét elégedettséggel töltötték el a Velence mocskos sikátoraiban zajló, a hatóságok által leplezni kívánt események – a város e hitvány titka, mely összeolvadt legszemélyesebb titkával, s melynek megőrzése neki is igencsak megfelelt."

A 20. század hajnalán egy rendkívüli nő érkezik a Közel-Keletre. Gertrude Bell – régész, Kelet-kutató, író, politikai tiszt és titkos ügynök – idővel a térség egyik legnagyobb hatalmú alakjává válik. A sajtó csak így emlegeti: „a sivatag királynője”. Mezopotámia – az emberi civilizáció bölcsője, Bábel tornyának földje, Ábrahám szülőhelye és Nagy Sándor végső nyughelye – ebben a korszakban újra a történelem színpadára lép. Az Oszmán Birodalom romjain új világ épül: Irak. Gertrude Bell döntő szerepet játszik az ország megszületésében. Ő juttatja trónra Fejszált, részt vesz az államhatárok kijelölésében, a közigazgatás felépítésében és a Bagdadi Múzeum megalapításában. Társai: Churchill, Arábiai Lawrence, Fejszál – de mindegyikük más jövőt képzel a térségnek. A háttérben pedig már feltűnik az új hatalom: az Egyesült Államok, amely szemet vet a térség kőolajára. Miközben a világpolitika újrarajzolja a Közel-Kelet térképét, a britek minden eszközt bevetnek uralmuk megszilárdításáért – köztük a kurd területek elleni légi támadásokat is, jóval Szaddám Huszein előtt. Olivier Guez sodró lendületű regénye egy kivételes nő sorsán keresztül mutatja be, hogyan született meg a modern Irak – és hogyan vetették el olyan konfliktusok magvát, amelyek a mai napig formálják a térséget.

Konrad Lorenz bő ötven évvel ezelőtt írt esszéje sajnálatos módon ma is aktuális problémákat tárgyal. Az emberiség egyelőre a könyvben megnevezett ,,nyolc halálos bűn" egyikét sem tudta levetkőzni, sőt némelyikben még a korábbiaknál is mélyebbre merült. A civilizációnkat fenyegető veszélyeket összegző tanulmány a saját felelősségével is szembesíti az olvasót. "A mai emberek túlnyomó többsége már csak azt tekinti értéknek, ami a kíméletlen konkurenciaharcban alkalmas arra, hogy embertársai fölé emelje."

Dél-Olaszország egy külön világ, szülöttei, bárhová vesse is őket a sors, szívükben, lelkükben hordozzák a régió örökségét, a jellegzetes déli tempera mentumot. Kivételes szépsége, tehetsége, szorgalma és szakmai igényessége mellett ez tette a nápolyi gyökerekkel rendelkező Sophia Lorent több generáció és számos világhírű rendező kedvencévé. Közvetlen és gyakran humoros hangvételű önéletrajzában a művésznő részletesen felidézi több mint hat évtizedes pályafutása és ezzel szorosan összefonódó magánélete legfontosabb eseményeit, fordulópontjait. Az egyik legsikeresebb, egyebek között Oscar-életműdíjjal is kitüntetett olasz színésznő közel száz filmben szerepelt, többnyire világsztárok - Clark Gable, Anthony Quinn, Cary Grant, Jean Gabin, Marcello Mastroianni - partnereként. A forgatások kulisszatitkai és művészi sikerei mellett Sophia Loren beszámol életének fájdalmasabb epizódjairól, például a házasságát kísérő botrányról és a börtönben töltött napjairól is. A filmművészet ikonikus alakjának könyve egy bámulatos életútról és a mozi történetének fénykoráról ad átfogó képet.

Ki volt valójában Alain Delon, a filmcsillag mögött rejtőző ember? Arcát milliók imádták, a lelkét szinte senki nem ismerte. Hogyan lett egy magányos, csellengő, lázadó fiúból a francia filmvilág ikonikus alakja? A könyvből kiderül. Alain Delon egyszerre lebilincselő és megrendítő életrajza nemcsak egy legendás színész története, hanem egy érzékeny, nyughatatlan, a démonjaival küzdő férfi lelkének mélyére vezető utazás is. Gyerekkori traumák, háborús élmények, szenvedélyes és csendesebb szerelmek, szövevényes családi kapcsolatok nyomán tárul fel egy ellentmondásos, rendkívüli emberi sors, a férfié, akiért rajongott a kamera, és aki örök harcban állt önmagával, hogy a gyerekkori fájdalomból erényt kovácsoljon. Bár hivatalosan sosem tanult színészetet, megfigyeléseinek és ösztönös megérzéseinek köszönhetően Delon nagyon gyorsan elsajátította a mesterség csínját-bínját. Tehetségét olyan rendezők csiszolták, mint Luchino Visconti, aki a Rocco és fivéreiben képes volt felszínre hozni Delon mély érzékenységét, René Clément, aki a feszült, sűrített történetmesélés csúcsára repítette, vagy Joseph Losey, aki intellektuális, árnyalt, összetett karaktereket bízott rá. Bernard Pascuito nem emeli piedesztálra Delont, hanem megérti. Nem ítélkezik, tükröt tart. Megmutatja, hogy a ragyogás mögött egy sebezhető ember rejlik, akit a múltja, az érzékenysége és folyamatos önkeresése formált. Alain Delon nemcsak milliók bálványa, valódi szimbolikus figura is, a magány, a zárkózottság és a szenvedélyes életszeretet kettősségének megtestesítője. Delon portréját rengeteg személyes vallomás szövi át. A könyvben Alain féltestvérén kívül megszólalnak a barátok, a gyerekek, a szerelmek – köztük Romy Schneider és Mireille Darc –, a rendezők, akikkel együtt dolgozott. Megismerjük Delonnak a gyerekeihez fűződő, olykor megrázóan bonyolult viszonyát is, illetve a Velvet Underground énekesnőjével, Nicóval való röpke kapcsolatából született, el nem ismert fia történetét. A könyv végére a legenda mögül előtűnik az ember, akinek az élete egyszerre volt csillogó és fájdalmas, akár a színész tekintete a filmvásznon.

A Nobel-díjat 2007-ben, 87 éves korában elnyerő brit írónő már ezzel az 1950-ben megjelent első regényével nagy feltűnést keltett. Doris Lessing több évtizedig élt Afrikában, és azért kellett eljönnie onnan, mert szót emelt a faji elkülönülés és elnyomás, illetve az őslakosok kegyetlen kizsákmányolása ellen. A fű dalol egy fehér asszony és fekete szolgájának tragikus történetén keresztül mutatja be az afrikai brit gyarmatok világát. "Négert nem lehet fehér nő közelébe engedni, akkor se, ha a nő már halott, s a néger gyilkolta meg."

"A bölcsesség nem adható át. Az a bölcsesség, melyet egy bölcs átadni próbál, mindig bolondságnak tűnik."

Hollywood, 1935. Maratoni táncverseny, egyfajta túlélőshow a nagy gazdasági válság idején. A fődíj ezer dollár, de a résztvevők többsége a verseny idejére ingyen biztosított koszt és kvártély miatt van itt. Már 855 órája táncolnak torzsalkodások, verekedések, botrányok közepette, de a show-nak mindhalálig folytatódnia kell. Erről a hollywoodi haláltáncról Sydney Pollack készített Oscar-díjas filmet 1969-ben. "Az Anyák a Jó Erkölcsökért Egyesület elítéli a maguk versenyét – jelentette ki Mrs. Higby. – Véleményünk szerint, alantas és lealacsonyító, káros hatással van a társadalomra." "Egyébként nem is tudom, hogy a férfi vagy a női sztároktól kaphatnék-e több segítséget. Azok alapján, amiket mostanában láttam, azt hiszem, inkább a nőknek kellene hagynom, hogy…" "A terem közepére helyeztük a priccseket, az ápolók és edzők itt állnak készenlétben narancsszeletekkel, nedves törölközőkkel, repülősóval, és az orvos irányításával gondoskodnak róla, hogy a gyerekek közül csak az folytassa a versenyt, aki megfelelő fizikai állapotban van." "Két másik edző jött be, egy újabb eszméletlen versenyzőt hoztak, Pedro Ortegát. Odavitték a tartályhoz és beledobták. - Velem is ez történt? – kérdeztem. - Pontosan – felelte az edző. – Elájultál, amikor kiléptél a parkettről…" "Általában ez történik az ilyen erkölcscsőszök lányaival – folytatta Gloria. – Előbb vagy utóbb mind lefekszik valakivel, és a legtöbbjük annyira tudatlan, hogy simán felcsinálják őket."

Saint-Exupéry szinte minden művének központi témája az akkoriban még igencsak veszélyes repülés élménye, illetve a pilóták hősies helytállása. Az Éjszakai repülés a törékeny, kezdetleges postagépeknek az elemekkel folytatott mindennapos küzdelmét idézi fel, míg Az ember földje a világot az ég magasából szemlélő, az emberiség küldetését megfogalmazni kívánó író-pilóta gondolatainak filozofikus összegzése. "A Földtől többet tudunk meg önmagunkról, mint a könyvekből. Mert a Föld ellenáll nekünk. Az ember akkor fedezi fel magát, amikor megmérkőzik az akadállyal." "Tudja, milyen az, amikor az ember nem lát semmit... aztán a légörvények... Emelkedés helyett vesztettem száz métert. Nem láttam már se a giroszkópot, se a nyomásmérőt. Úgy tűnt, kihagy a motor, túlmelegszik, az olajnyomás csökken..." "Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelősnek lenni." "Ami értelmet ad az életnek, értelmet ad a halálnak is." "Egy hivatás nagysága elsősorban talán abban van, hogy egyesíti az embereket; csak egyetlen igazi fényűzés van, az emberi kapcsolatoké."