Trubadúr Kiadó strana 2 z 16

A korábbi krónikák és évkönyvek adatainak felhasználásával a XIV. század második felében összeállított Képes Krónika a korai magyar történelem egyik legfontosabb forrása és egyben a kor talán legszebb, legbecsesebb művészettörténeti emléke. "A herceg főemberei - valójában árulói - titkon követeket küldtek a királyhoz, mondván: ha a király meghagyja őket méltóságukban, és kegyelmébe fogadja őket, a csatában elhagyják a herceget, és átpártolnak a királyhoz."

"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."

A fogantatás csodájáról, az anyaság lélekemelő élményéről, az apa felelősségéről, a leányanyákkal szembeni előítéletekről és az elvesztett magzat miatti fájdalomról és lelkifurdalásról szól Oriana Fallaci 50 évvel ezelőtt írt önvallomása. A nők számára örök probléma a "gyermekvállalás vagy szakmai karrier" kérdése - az olasz írónő "levelében" a saját döntését igyekszik megindokolni."Varázslatos dolog nőnek lenni. Olyan kaland, amihez bátorság szükséges, olyan viadal, amit soha nem lehet megunni. Ha nőnek születsz, sok nagy feladat vár rád.""Abban a világban, amelybe most készülsz belépni, az idők változásáról szóló minden fecsegés ellenére általában felelőtlennek tekintik azt a nőt, akinek nincs férje, és mégis gyereket vár. Jó esetben különcnek, provokátornak. Esetleg hősnek. Sosem lehet egyenrangú a többi édesanyával.""Miért kellene nekem ezt az agóniát végigszenvednem? Minek a nevében? A bűnért, hogy magamhoz öleltem egy férfit? Vagy a sejtért, amiből két sejt lett, aztán négy sejt, aztán nyolc sejt és így tovább, anélkül hogy én azt akartam vagy elrendeltem volna? Vagy talán az élet nevében?""Felállt az orvos, és egy papírból olvasni kezdett: A bíróság azért ült össze, hogy a jelen lévő vádlottat, aki gondatlanságból, önzésből, az élethez való legelemibb jogok figyelmen kívül hagyásával gyermeke halálát okozta, szándékos emberölés bűntettében felelősségre vonja.""Nem ismerek szörnyűbb gyermekgyilkosságot a háborúnál. A háború húsz évvel elhalasztott, tömeges gyermekgyilkosság."

Keserű, olykor morbid humor jellemzi Ambrose Bierce közel ezer címszót tartalmazó, igazán mély emberismeretről tanúskodó Ördögi kislexikonát. Bár a mű a XIX. század végén született, a társadalmi, politikai és művészeti élet jelenségeinek Bierce-féle definíciói többnyire ma is érvényesek. A jellegében némiképp Flaubert Közhelyszótárára emlékeztető kötetet fiktív idézetek sokasága teszi még szórakoztatóbbá."Diplomácia [Diplomacy] (fn.) A haza érdekében való hazudozás patrióta művészete.""Béke [Peace] (fn.) Nemzetközi ügyekben a harc két időszaka közötti tettetés ideje.""Bennszülöttek [Aborigines] (fn.) Csekély értékű személyek, akik egy újonnan fölfedezett ország földjét tapossák. De nem sokáig; egy idő után már megtermékenyítik.""Feledékenység [Forgetfulness] (fn.) Az az adomány, amelyet Isten az adósoknak juttatott, cserébe azért, mert megfosztotta őket a lelkiismerettől.""Öregség [Age] (fn.) Az életnek az a szakasza, amikor kiegyezünk azokkal a bűnökkel, melyeket még mindig elkövetünk, és ócsároljuk azokat, melyekre már nem vállalkozunk."

A valós történelmi eseményeken alapuló és - néhány kivételtől eltekintve - valós szereplőket felvonultató regény szerzője egy fiatal francia történész, a forradalom és a császárság korának kutatója, aki meglepetésekkel teli történelmi krimijét álnéven - Tristan Mathieu-ként - publikálta.1800 karácsonyán merényletet követnek el a Franciaországot ekkor még nem császárként, hanem első konzulként kormányzó Bonaparte Napóleon ellen. Az összeesküvők egy szekéren elrejtett puskaporos hordót robbantanak fel abban az utcában, ahol az első konzul hintója elhalad. A robbanás sokakat megöl, ám Bonaparte sértetlen marad. Rendőrminiszterére, Joseph Fouchéra vár a feladat, hogy kiderítse, kik voltak a merénylők, és kinek a megbízásából cselekedtek.A nyomozás nem ígérkezik könnyűnek, hiszen a királyság visszaállítását és a lefejezett XVI. Lajos száműzött fivérének megkoronázását tervező royalisták mellett a Köztársaságot mindenkivel szemben megvédeni kívánó jakobinusoknak is jó okuk lehetett a korlátlan egyeduralomra törő Bonaparte megölésére. Fouché dolgát az is nehezíti, hogy örök ellenlábasa, a külügyminiszteri posztot betöltő Charles-Maurice de Talleyrand bizalmi emberei is bekapcsolódnak az összeesküvők utáni hajszába, és az ő színre lépésük drámai fordulatok egész sorát és jó néhány ember halálát hozza magával.Szintén Talleyrand embereinek köszönhető, hogy a nyomozás kiterjed arra a rejtélyes halálesetre is, amely meghatározta Franciaország sorsát, ugyanis bizonyos jelek arra mutatnak, hogy az a gyermek, aki 1795 júniusában a Temple börtönben elhunyt, talán mégsem a trónörökös herceg, a kivégzett király fia volt...

Apa. Férj. Testvér. Harcos. Showman. A könyörtelen őszinteséggel elmesélt Puszta kézzel egy sportikon lenyűgöző önéletrajza, melyben a veretlen nehézsúlyú bajnok, a „Cigánykirály” Tyson Fury visszatekint karrierjére, és elmondja, hogyan jutott fel a csúcsra, hogyan ismerkedett meg Parisszel, aki később imádott felesége és hat gyönyörű gyermekének anyja lett. Elbeszéli, milyen fontos szerepet játszott karrierjében neveltetése és a családja.Tanúi lehetünk a Cigánykirály bukásának és újbóli felemelkedésének, annak, hogy élete legnehezebb időszakában az öngyilkosság gondolata is megkísértette. A sportikon őszintén beszél arról, milyen kemény küzdelem árán tudott felülkerekedni mentális betegségén, és hogyan segítette ebben a harcban a családja és a hite. Egyetlen célja az volt, hogy bebizonyítsa, még mindig ő a világ legjobb nehézsúlyú bokszolója.Minden nehézség ellenére Tyson talpra állt, hogy végül elérkezzen pályafutásának egyik legnagyszerűbb pillanata, a Dillian Whyte elleni kiütéses győzelem a Wembley Stadionban, új rekordot jelentő 94 ezer néző előtt.

A férfiból nővé váló, közel négyszáz évet megélő Orlando a világirodalom egyik legkülönlegesebb alakja. Virginia Woolf hőse Erzsébet királynő korától a modernitás hajnaláig terjedő földi pályafutása során mindvégig az élet teljességét keresve pergeti napjait. Több országot érintő vándorútra indul, hogy a természet csodái és az irodalom szépségei mellett felfedezze a szerelem gyönyöreit is. Ez az a bizonyos pillanat, mikor a nők fátylat öltenek, s a férfiak kolostorba vonulnak. Ez az a pillanat, amikor a gazdagok szétosztják kincseiket, és a boldog emberek felvágják az ereiket.

A XX. század egyik ikonikus nőalakját, az "isteni" Maria Callast (1923-1977) fénykorában olyan elképesztő, szó szerint hisztérikus rajongás övezte, mint később a legsikeresebb rocksztárokat. Színpadra lépésekor percekig tartó tapssal köszöntötték a világ legnagyobb presztízsű operaházaiban - a milánói Scalában éppúgy, mint a New York-i Metropolitanben -, egyes fellépéseinek színhelyére a repülőtársaságok charterjáratokat indítottak, Luciano Pavarotti pedig azt mondta róla: "Callas az az istennő, akinek mindörökre sikerült összeolvasztania a szót a zenével." Maria Callas nemcsak énekesi, hanem színészi teljesítményével is kiemelkedett kortársai közül, így aztán a mozi világába is meghívást kapott a világhírű olasz filmrendezőtől, Pasolinitől. Callas művészi sikereit magánéletének drámái ellenpontozták. Első férje, aki egyben az ügynöke is volt, gyakorlatilag kifosztotta, a második - a milliárdos görög hajómágnás, Onasszisz - kihasználta és megalázta. A múlt század legnagyobb operacsillaga élete utolsó szakaszát magányosan élte le, hogy aztán halála után legendává váljon.

A leghíresebb és talán legizgalmasabb Sherlock Holmes-történetben a zseniális detektívnek és elválaszthatatlan társának, krónikásának, dr. Watsonnak egy pokolian veszélyes rejtéllyel és egy gátlástalan bűnözővel kell szembenéznie. A Baskerville családon ülő ősi átok legendájából egy leleményes gyilkos remél hasznot húzni... "Először elnyújtott, mély morgás hallatszott, ezt egetverő üvöltés követte, ami végül panaszos hörgésben halt el. Újra és újra felhangzott, mint valami fogcsikorgató, vad fenyegetés, a levegő is beleremegett."

A szerző, Liz O’Riordan hosszú és nehéz utat vállalt azért, hogy valóra váltsa álmát, és az egészségügyben futhasson be szép szakmai karriert. Ahhoz, hogy sebész lehessen, nem csak egyetemi végzettséget kellett szereznie. Hosszú évek alatt a gyakorlati követelményeket is teljesítenie kellett, néhány havonta vándorolva új kórházba, esetleg egy távoli városba, hogy a nulláról indulva bizonyíthassa rátermettségét az orvoslás egy-egy szakterületén. Közben pedig a hivatásában tapasztalható, esetenként zaklatásig fajuló szexizmussal is meg kellett birkóznia, hogy megbecsült mellsebész lehessen az alapvetően férfiak uralta közegben.Élete igazi drámája azonban csak ezután kezdődött, amikor is azzal a betegséggel diagnosztizálták, melynek érintettjein korábban orvosként már oly sokszor segített: mellrákkal. Innentől először a puszta túlélése a tét, hiszen nemcsak a tumorral, a terápia néha elviselhetetlennek tűnő mellékhatásaival kell megküzdenie, hanem saját súlyos szorongásával, depressziós időszakaival és szuicid gondolataival is. Liz O’Riordan végül emberfeletti erőfeszítéssel felülkerekedik a testi-lelki megpróbáltatásokon, és annak módját is megleli, hogyan adjon értelmet életének és segítsen az embereken azután is, hogy kénytelen feladni eredeti szakmáját.

Giacomo Casanova jóval több volt, mint korának hírhedt nőcsábásza: papnak készült, majd katonatiszt lett, diplomataként éppúgy megállta a helyét, mint színházi hegedűsként, szélhámosként vagy botcsinálta alkimistaként.Rendkívül szórakoztató emlékirataiban – szoknyavadászként elért sikereinek részletes ismertetésén túl – életének fontosabb fordulatairól is beszámol, és bemutatja nekünk a XVIII. századi Velence pezsgő életét. *"Vezérünk, az elkelő Balbi család egyik tagja így szólt:– Kitűnő mulatság volna ezt a három senkiházit külön-külön elragadni e csinos nő mellől, aki ily módon szükségképpen a mi segítségünkre szorulna."¦"A paplan alól kibukkan egy elragadó, kócos, üde, nevető fej, amely férfi hálósipkája ellenére azt a nemet árulja el, amely nélkül a férfi a legboldogtalanabb állat volna a földön."¦"Arra születtem, hogy szeretőt tartsak, és vidáman éljek vele."¦"Most már tudtam, mihez tartsam magam, mert mi más lehet ennek a cselszövésnek a célja, ha nem az, hogy szerelmi találkákhoz vezessen?"¦"Vasárnap este kétevezős gondolát béreltem, és körbehajóztam Murano szigetét, hogy felderítsem a casinóhoz közeli partot, és felfedezzem, milyen rejtekajtón szökik ki kedvesem a kolostorból."¦"Leszakítottam a rózsát, és mint mindig, pompásabbnak találtam azoknál, amelyeket korábban gyűjtöttem, amióta csak aratgatok a szerelem termékeny mezein."

Bár George Orwell a „tündérmese” műfaji megjelöléssel látta el Állatfarm című, 1945-ben megjelent regényét, a mű valójában a Szovjetunió létrejöttének, majd a sztálini diktatúra kiépülésének történetét elmesélő politikai szatíra. A regénybeli állatok forradalma a remélt szabadság és jólét helyett újabb szolgasághoz, nyomorhoz és a korábbinál is durvább terrorhoz vezet."Senki nem hisz szilárdabban Napóleon elvtársnál abban, hogy minden állat egyenlő. Boldogan rátok bízná a döntések meghozatalát. De akkor előfordulhatna, hogy rossz döntéseket hoztok, elvtársak, és hová vezetne az?"¦"Előlépett a három tyúk, akik a tojáslázadás főkolomposai voltak, és beismerték, hogy Hógolyó megjelent álmukban, és felbujtotta őket Napóleon parancsainak megtagadására. "¦"Mi, disznók az agyunkkal dolgozunk. A farm egész irányítása és megszervezése tőlünk függ. Éjt nappallá téve dolgozunk a jólétetekért. A ti érdeketekben isszuk meg a tejet, és esszük meg az almákat."¦"Összességében azonban az állatok élvezték ezeket az ünnepségeket. […] Az énekek, a felvonulások, Rikács számsorai, a puska dörrenése, a kakas kukorékolása és a zászló lobogása legalább egy időre el tudta feledtetni velük, hogy üres a hasuk."¦"Akkoriban hozták azt a szabályt is, hogy amikor egy disznó és egy másik állat összetalálkozik az ösvényen, a másik állatnak félre kell állnia; valamint minden disznó, rangjától függetlenül, jogosult vasárnaponként zöld szalagot kötni a farkára."

A Nobel-díjas francia író e könyvében a részben Afrikában töltött gyermekkorát idézi fel, és a hajdan orvosként ott dolgozó apja portréjának megrajzolása mellett a fekete kontinens csodáiról és tragédiáiról is megemlékezik."A király, a hagyományoknak megfelelően, félmeztelenül, kezében légycsapóval ül a trónján. Két oldalán ott áll apám és anyám […] A király mögött kivehető a palota fala, a palotáé, mely egy egyszerű, vályogtéglás ház…"¦"Őt, aki végighajózott Guyana vad folyóin, s közben sebeket kötözött és varrt össze, ápolta a gyémántmosókat és az alultáplált indiánokat, érthetően a hányinger kerülgette a gyarmati világtól és annak pökhendi igazságtalanságától…"¦"Az egyik apám által készített fotón láthatjuk a brit kormányzat nyársat nyelt tisztviselőit, sortban, keményített ingben, gyarmati sisakban és gyapjúzokniban, amint a király ágyékkötős, szőrmékkel és tollakkal felékesített, lándzsáikat a magasba emelő harcosainak felvonulását nézik."¦"Ogojában apám volt a kórház (egy régi, az apácák távoztával gazdátlanul maradt egyházi intézmény) vezetője, és az egyetlen orvos a Cross River tartománytól északra. Itt mindent neki kellett csinálnia, ahogy később mondta: a szüléstől a boncolásig."¦"Az afrikaiak szerint az emberek nem ott és akkor születnek meg, amikor kibújnak az anyjuk hasából, hanem azon a helyen és abban a pillanatban, amikor megfogannak. Ami engem illet, én semmit nem tudok a születésemről (s ezzel, gondolom, nem vagyok egyedül)."

„Ezt a történetet egy olyan fiatal lány emlékére írtam, akiből – bár nem akarta – húszévesen hősnő lett.” Ezzel a mondattal zárul a Nobel-díjas francia író regénye, amelynek főhősét az édesanyjáról mintázta, aki – mivel a két világháború között született – sorra megismeri a nácizmust, a háborút, a nyomort és az éhséget. "A folyók tisztára mossák a történelmet, ezt mindenki tudja. Eltüntetik a testeket, semmi sem marad meg túl sokáig a partjukon."¦"A háború, nem értem, miért kell folyton előhozni a háborút, szerintem egyszerűen nem lehet háború, ki van zárva, a németek nem kockáztatnak meg még egy vereséget."¦"Na nem, ne keverjük a dolgokat! Mozart, Schubert és Hitler nem fér meg egymás mellett!"¦"Az éhség különös, hosszan tartó, változatlan s mégis szinte otthonos érzés. Mintha sehogy sem érne véget a tél."¦"Nyilván azonnal megértette, hogy rázárult a csapda fedele, akárcsak a többiekre, az összes ott lévő férfira, nőre, gyerekre, megértette, hogy nem pár óráról, nem is egy napról van szó, hanem az örökkévalóságról, hogy nincs kiút, nincs remény…"

Laurent Gaudé számos irodalmi díjjal – köztük a Gimnazisták Goncourt-jával és a Könyvkereskedők díjával – kitüntetett, több mint 20 nyelvre lefordított regénye egy ősi afrikai királyság, egy királyi dinasztia bukásának a története. 

A Megfojtott virágok és az Eldorádó, az elveszett város világhírű szerzőjének új, lenyűgöző története hajótörésről, túlélésről, kegyetlenségről, csalásról, hősiességről, bátorságról és az eltitkolni próbált megdöbbentő igazságról. Az eredeti források alapján készült könyv megjelenésekor azonnal a The New York Times bestsellerlistájának élére ugrott.1742. január 28-án egy rozoga bárka sodródott partra Brazíliában. Harminc csonttá soványodott ember tántorgott le róla, akik rendkívüli történetről számoltak be. Azt állították, ők a Brit Haditengerészet Wager nevű hadihajójának túlélői. A Wager még 1740-ben kelt útra, hogy a Spanyol Birodalom elleni titkos küldetésen vegyen részt. Miközben egy ezüsttel megrakott spanyol gályát üldöztek, a rajától elszakadt Wager hajótörést szenvedett Patagónia partjainál, egy lakatlan szigeten. A túlélők hónapokig szenvedtek a kegyetlen időjárástól és az éhségtől, mielőtt építeni tudtak egy kis hajót, amelyen 100 napon át több mint ötezer kilométert tettek meg. Hősként ünnepelték őket.Ám fél évvel később egy még silányabb tutaj érkezett Chile partjaira. Mindössze hárman utaztak rajta. Ők egészen más sztoriról számoltak be: a harminc korábbi túlélő valójában nem hős - hanem lázadó! Árulással és gyilkossággal vádolták meg egymást. Az Admiralitás hadbíróságot hívott össze, hogy kiderítse az igazságot. A tét óriási volt: akit bűnösnek találnak, felakasztják.David Grann sodró erejű, fordulatos és az utolsó oldalig izgalmakat tartogató tudósítása az emberi természet mélységeiről és a történelem egy alig ismert epizódjáról.