Trubadúr Kiadó strana 4 z 16

Pierre Boulle világszerte népszerű háborús regénye - és az abból készült, többszörös Oscar-díjas film - a japán Saito ezredes és foglya, Nicholson ezredes összefonódó sorsát elénk tárva mutatja meg a háború személyiségtorzító hatását. Az angol hadifoglyok által felépített vasúti híd lerombolására kiküldött kis kommandónak váratlan helyzetekkel kell szembenéznie."Mindig közbejön valami, amire nem számítunk, Warden. Ezt maga ugyanolyan jól tudja, mint én. Fogalmam sincs róla, milyen titokzatos ok rejlik mögötte, de még sohasem fordult elő, hogy egy akció a megállapított terv szerint bonyolódjék le.""Gyűlölöm a briteket. Néhány hadifogoly halála nem fog meghatni. Ha mindnyájan meghaltok, az se jelent semmit nekem, a nagy japán hadsereg törzstisztjének.""Ami magát az akciót illeti, arról a helyszínen fog dönteni; de ne siessen vele. Véleményem szerint többet ér megvárni a vasútvonal elkészültét, s aztán jól odasózni, mint néhány jelentéktelen beavatkozással megkockáztatni, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet.""Lehetetlenség összehasonlítani egy hidat - ahogy azt a nyugati civilizáció elképzeli - azokkal az alkalmi tákolmányokkal, amelyeket a japán katonák szoktak építeni az ázsiai kontinensen.""Tudni akarom, milyen is igazából az a híd, érti? Melyek a pontos méretei? Hány pillére van? Hozzon nekem számokat! Hogyan lehet megközelíteni? Hogyan őrzik? Milyen lehetőség van az akcióra?"

E rendkívül sokrétű könyv címe a második világháborúban a németek elleni harcban fiatalon elesett francia ellenálló nevére utal. André Chaix röviden ismertetett életútja egy nagy ívű történeti áttekintés kiindulópontja, amely azon túl, hogy bemutatja azt a kort és környezetet, amelyben ez a fiatalember élt és alig húszévesen meghalt, a demokráciát fenyegető veszélyeket, egyebek között a hajdani és mai - nyílt vagy leplezett formában jelentkező - nácizmust is górcső alá veszi.Hervé Le Tellier nemcsak a háborús bűnöket elkövető gyilkosok, hanem az őket hallgatólagosan támogató társadalmak - a hátországi civilek - felelősségére is rámutat. És itt nem csupán a németekre kell gondolni. A múlttal való szembenézésre ma is szükség van - vallja az író -, nem szabad hagyni, hogy feledésbe merüljenek a kollaboránsok bűnei, már csak azért sem, mert a fasiszta ideológia és a faji megkülönböztetés ma is jelen van a világban.A szerző érdekes adalékokat közöl egyfelől a német hadseregről és a goebbelsi propagandáról, másfelől De Gaulle tábornokról és egyes partizánparancsnokokról. Megemlékezik az üldözötteket megmenteni igyekvőkről, de beszámol azokról a szociológiai és pszichológiai kísérletekről is, amelyek - sajnálatos módon - arra szolgáltatnak bizonyítékot, hogy megfelelő kondicionálással és/ vagy némi presszióval a mai emberek többsége is rávehető arra, hogy viselkedésével igazolja az ősi latin mondást, miszerint "ember embernek farkasa".

A valós történelmi eseményeken alapuló és – néhány kivételtől eltekintve – valós szereplőket felvonultató regény szerzője egy fiatal francia történész, a forradalom és a császárság korának kutatója, aki meglepetésekkel teli történelmi krimijét álnéven – Tristan Mathieu-ként – publikálta. 1800 karácsonyán merényletet követnek el a Franciaországot ekkor még nem császárként, hanem első konzulként kormányzó Bonaparte Napóleon ellen. Az összeesküvők egy szekéren elrejtett puskaporos hordót robbantanak fel abban az utcában, ahol az első konzul hintója elhalad. A robbanás sokakat megöl, ám Bonaparte sértetlen marad. Rendőrminiszterére, Joseph Fouchéra vár a feladat, hogy kiderítse, kik voltak a merénylők, és kinek a megbízásából cselekedtek. A nyomozás nem ígérkezik könnyűnek, hiszen a királyság visszaállítását és a lefejezett XVI. Lajos száműzött fivérének megkoronázását tervező royalisták mellett a Köztársaságot mindenkivel szemben megvédeni kívánó jakobinusoknak is jó okuk lehetett a korlátlan egyeduralomra törő Bonaparte megölésére. Fouché dolgát az is nehezíti, hogy örök ellenlábasa, a külügyminiszteri posztot betöltő Charles-Maurice de Talleyrand bizalmi emberei is bekapcsolódnak az összeesküvők utáni hajszába, és az ő színre lépésük drámai fordulatok egész sorát és jó néhány ember halálát hozza magával. Szintén Talleyrand embereinek köszönhető, hogy a nyomozás kiterjed arra a rejtélyes halálesetre is, amely meghatározta Franciaország sorsát, ugyanis bizonyos jelek arra mutatnak, hogy az a gyermek, aki 1795 júniusában a Temple börtönben elhunyt, talán mégsem a trónörökös herceg, a kivégzett király fia volt...

Előlépett a három tyúk, akik a tojáslázadás főkolomposai voltak, és beismerték, hogy Hógolyó megjelent álmukban, és felbujtotta őket Napóleon parancsainak megtagadására. Őket is lemészárolták.

A második hazájául Franciaországot választó, többször is Nobel-díjra jelölt albán író fő műve, ez a Kadare hazájában sokáig betiltott regény a totális diktatúrák működését, a mindenre kiterjedő állami ellenőrzés ijesztő világát mutatja be. A címbéli Álmok Palotájában a birodalom lakóinak reggelente kötelezően beszolgáltatott és a fővárosba küldött álmait elemzi az állam rendjét és biztonságát védelmező kasztszerűen zárt testület. "Az álmokból sokkal pontosabban felmérhető a birodalom valódi állapota, mint bármilyen tanulmányból, az ügynökök és a rendőrfelügyelők beszámolóiból vagy a pasalikok kormányzóinak jelentéseiből."

Louis Vuitton, a Jura-hegységből származó molnárfiú a 19. század első felében, tizennégy évesen gyalogszerrel Párizsba indul, ahol csomagoló-ládakészítő inasnak áll. Tehetségének köszönhetően korának leggondosabb mesterlegényeként bejut a császárné lakosztályába, ahonnan egyenes út vezet az első saját üzlet és a máig működő asnieres-i műhely megnyitásáig. A korszak Franciaországának kusza kül- és belpolitikai eseményei sem tántorítják el a kitűzött céltól, mindenben meglátja a lehetőséget. A tudományos-technikai vívmányok – a fokozatosan bővülő a vasúthálózat, az első óceánjáró gőzhajók stb. – örök ihletforrást jelentenek számára. Kezdetét veszi a gyarmatosítás, a divatházak utazáshoz igazított ruhakollekciókat terveznek, és sorra nyílnak a Világkiállítások. Az utazásikellék-készítő Vuitton-ház sziporkázó megoldásokkal segíti elő a modern turizmus kialakulását. Louis fia, Georges, unokája, Gaston és dédunokája, Henry szívós munkával építi tovább a legendát. A Vuitton család a Világkiállítások lelkes látogatójából az egyik fő kiállítóvá lesz, 1913-ban pedig a párizsi Champs-Elysées-n megnyitja az akkori világ legnagyobb utazásikellék-boltját. Az I. világháború idején a híres monogram-vászonnal tengerentúli és keleti piacokat hódítanak meg, míg a II. világháború alatt a család néhány tagja gyümölcsöző kapcsolatokat ápol a Vichy-kormánnyal. A háború után a Vuitton-legenda a luxus és az innováció szinonimájaként él tovább, s bár a divatház mára idegen kézbe került, a hírneve töretlen. Stéphanie Bonvicini újságíró történelmi freskóba ágyazott, a korabeli művészetre, utazási kellékekre és szokásokra vonatkozó hivatkozásokkal tarkított műve egy kivételes család és a ma is fénykorát élő Vuitton-márka születését és felemelkedését követi nyomon.

A Nobel-díjas francia író e könyvében a részben Afrikában töltött gyermekkorát idézi fel, és a hajdan orvosként ott dolgozó apja portréjának megrajzolása mellett a fekete kontinens csodáiról és tragédiáiról is megemlékezik. idézet: „A király, a hagyományoknak megfelelően, félmeztelenül, kezében légycsapóval ül a trónján. Két oldalán ott áll apám és anyám […] A király mögött kivehető a palota fala, a palotáé, mely egy egyszerű, vályogtéglás ház…”

Hermann Hesse egyik leghíresebb műve a nagy gondolkodókat, különféle művészeket és híres irodalmi alakokat tömörítő Szövetség által szervezett fantasztikus utazás történetét meséli el. A Szövetség egy olyan szellemi közösség, amelynek különböző korokban élt tagjait bizonyos magasztos eszmék és a közös értékek forrasztják egységbe. idézet: Ami hosszú életű kíván lenni, szolgálnia kell annak. Ami viszont uralkodni akar, az nem él sokáig.

„Ezt a történetet egy olyan fiatal lány emlékére írtam, akiből – bár nem akarta – húszévesen hősnő lett.” Ezzel a mondattal zárul a Nobel-díjas francia író regénye, amelynek főhősét az édesanyjáról mintázta, aki – mivel a két világháború között született – sorra megismeri a nácizmust, a háborút, a nyomort és az éhséget. idézet: „A folyók tisztára mossák a történelmet, ezt mindenki tudja. Eltüntetik a testeket, semmi sem marad meg túl sokáig a partjukon.”

Laurent Gaudé számos irodalmi díjjal - köztük a Gimnazisták Goncourt-jával és a Könyvkereskedők díjával - kitüntetett, több mint 20 nyelvre lefordított regénye egy ősi afrikai királyság, egy királyi dinasztia bukásának a története. Ha két férfi ugyanazt a nőt akarja, s ráadásul mindkettő hatalmas sereggel érkezik leánykérőbe, az összecsapás elkerülhetetlen. Ifjúkori bűneinek megtorlásaként sújt le Tsongor birodalmára ez a háború, amelyben nemcsak a katonák, hanem a törzsi varázslók által megidézett mágikus erők is részt vesznek, a király fiait pedig elvakult hatalomvágyuk sodorja vesztükbe.

Franz Kafka válogatott novelláit tartalmazó kötetünket a tragikusan fiatalon elhunyt író halálának századik évfordulóján ajánljuk az olvasók figyelmébe. A műveit a XX. század első évtizedeiben papírra vető Kafka mintha előre látta volna Európa gyászos jövőjét, a totalitárius államok felemelkedését, amelyek hatalmi önkényével az egyszerű állampolgárok hiába próbálnak szembeszállni. Tartalom: A TÖRVÉNY KAPUJÁBAN (Vor dem Gesetz) A FEGYENCGYARMATON (In der Strafkolonie) JELENTÉS AZ AKADÉMIÁNAK (Ein Bericht für eine Akademie) ÁLOM (Ein Traum) RÉGI HISTÓRIA (Ein altes Blatt) POSZEIDÓN (Poseidon) ELSŐ BÁNAT (Erstes Leid) AZ ÉHEZŐMŰVÉSZ (Ein Hungerkünstler) AZ ODÚ (Der Bau)

A 2019-ben elhunyt Karl Lagerfeld, a világhírű divattervező William Middleton újságíróval közösen írta meg élete, karrierje történetét. Lagerfeld harmincöt éven át volt a nagy múltú Chanel-ház kreatív igazgatója. Hírnevét azonban nem csupán sajátos ruhakollekcióinak köszönheti, hanem annak is, hogy igazi egyéniség volt, jellegzetes fehér hajáról, fekete napszemüvegéről, ujjatlan kesztyűiről és magas, keményített, levehető gallérjáról mindenütt azonnal felismerték. Macskája, Choupette iránti rajongása is közismert volt. William Middleton újságíró és szerző évekig dolgozott Párizsban a Women's Wear Daily, a W és a Harper's Bazaar című lapoknak. Eközben interjúkat készített Lagerfelddel, így ismerhette meg a tervező olyan jellemvonásait és életének olyan titkait, amelyekről a világ addig nem szerezhetett tudomást. Izgalmas és szórakoztató könyvében Middleton elkalauzol minket a divatipar exkluzív környezetébe, bepillantást enged páratlanul tehetséges művészek, stílusos társasági emberek és híres sztárok világába.

Tizenkét év nagyon hosszú idő a sportolók életében. Csupán tíz versenyző volt, aki részt tudott venni a háború előtti utolsó és a világégés utáni első olimpián is, de közülük csak egyetlen mondhatta el magáról, hogy Berlin és London között megjárta Auschwitz és Buchenwald poklát. Az egyetemi világbajnok, kétszeres Európa-bajnok, kétszeres világcsúcstartó, úszóként és vízipólósként egyaránt sokszoros francia válogatott Alfred Nakache – akit világszerte Artem(„a hal”) néven tiszteltek – tizenhárom évesen költözött át algériai szülőföldjérőlFranciaországba. Néhány év múlva már a francia úszóválogatottal járta be Európát, és az ifjú generáció egyik legnagyobb reménységeként tekintettek rá. Sikerei azonban irigységet, féltékenységet szültek egyes vetélytársaiban, és amikor – a francia hadsereg kapitulációja és az ország német megszállása után – alkalmuk nyílt rá, bosszút álltak a medencében elszenvedett vereségeikért. Dolgukat megkönnyítette, hogy Artem bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, s így a kollaboránsok két jogcímen, zsidó származása és ellenálló volta miatt is követelhették Alfred Nakache letartóztatását és deportálását. Edzettségének és főleg kivételes mentális erejének köszönhetően Artem nemcsak hogy túlélte a koncentrációs táborok megpróbáltatásait, de hazatérése és hosszú lábadozása után még arra is képes volt, hogy ismét kvalifikálja magát a világ legjobb sportolói közé. Franciaországban ma is több uszoda viseli a francia úszóbajnok nevét, aki a floridai International Swimming Hall of Fame-ben is emléktáblát kapott.

A Krisztus utáni első századok valamelyikében született Vátszjájana Káma-Szútrája a legrégebbi fennmaradt indiai "tankönyv" a szerelem művészetéről. A hasonló témájú korábbi művekre gyakran hivatkozó, olykor azok téziseit vitató erotikus kézikönyv sorra veszi a hajadonok, a férjes asszonyok, a főállású szeretők és a hivatásos kéjhölgyek szerelmi praktikáit, de nagy teret szentel a férfiaktól elvárható kedveskedések és trükkök ismertetésének is.

A 20 századi prózairodalom egyik legjelentősebb megújítója, Franz Kafka három befejezetlen regényt hagyott az utókorra, amelyek közül az első a legkevésbé ismert és méltatott. A regény címe is sokáig bizonytalan volt, és a szerző halála után Max Brod, Kafka legjobb barátja és hagyatékának kezelője Amerika címmel jelentette meg. Minthogy azonban maga a szerző naplójában Der Verschollene címen emlegette regényét, az 1983-as kritikai kiadás is ezt a címet kapta. A Troubadour Kiadó is ezt a hagyományt követi, és a fordító, Györffy Miklós az utószóban részletesen elemzi, hogy a lehetséges változatok közül miért Az eltűnt fiúra esett a választása. Kafka 1912-ben kezdte írni ezt a regényét, és ekkor talán még elfogadja kortársainak illúziót egy lehetséges jobb jövőről, az ábrázolt világ még nem annyira komor és reménytelen, mint későbbi két regényében és novelláiban. Amerika a huszadik század elején gyors gazdasági fejlődésével és a hagyományoktól elszakadó értékrendjével mintha egyfajta kiutat, reményt képviselt volna sok európai számára. Kafka hőse nem a szegénység elől menekül, azonban a tengerentúlon rá is ugyanazok kihívások várnak, és a világ, amelyet ott megismer, inkább riasztó és idegen, távolról sem a megvalósuló ábrándok országa, aminek sok kivándorló reméli. A mű erénye a realista ábrázolás, és az utolsó fejezet alapján vélhetően a szerzői szándék is az volt, hogy valamiféle kiutat vagy reményt szólaltasson meg, ami későbbi műveiből teljességgel hiányzik.

A kötet a sztoikus bölcselő három olyan írását tartalmazza, amelyekkel a legsúlyosabb veszteséget elszenvedőknek kívánt segítséget nyújtani. A reménytelenséggel szemben az élet és a szabad lélek lehetséges győzelmét hirdető vigasztalások címzettjei: a fiát gyászoló Marcia, a testvérét sirató Polybius és Seneca anyja, a fia száműzetése miatt kesergő Helvia.