Trubadúr Kiadó strana 3 z 11

"Az amerikai nyomor koszorús költője", a több évtizede kultikus rajongással övezett Charles Bukowski 1975-ben jelentette meg második regényét, a Tótumfaktumot. A mű Magyarországon először 2007-ben jelent meg, de mivel az első kiadás mára gyakorlatilag beszerezhetetlen, a Bukowski-rajongók újabb generációja most ismerkedhet meg először az író huszonéves korú alteregójával, a híres-hírhedt Henry Chinaskival. A '40-es években játszódó regény Bukowski fiatalkorát mutatja be, amint egyik nagyvárosból a másikba zötyög, újabb és újabb alantas munkákat vállal, újabb és újabb alantas kéglikben száll meg, újabb és újabb alantas nőkkel ismerkedik meg, miközben természetesen egyfolytában iszik, és észrevétlenül csepegteti belénk intravénásan az életbölcsességeit. A Tótumfaktum olyan, mint egy időtlen, egy helyben álló road movie. Lassan telepszik ránk, aztán a hangulata évekig velünk marad.

1944-ben döbbenetes gyilkosság rázta meg a baráti társaságot, amelyből aztán a beatnemzedék legnagyobb írói kinőttek. A történet és a véres végkifejlet - a bonyolult kapcsolat, mely egy szép, tehetséges, szexuális identitását még csak kereső fiú és középkorú, őrülten szerelmes mentora, gyámja és zaklatója között kialakult - nemcsak az újságok számára volt szenzáció, hanem írók egész sorát igézte meg. Az akkor huszonkét éves Jack Kerouac és a harmincéves William S. Burroughs - még mindkettő ismeretlen, sehol sem publikáló író - közösen megírta a maga változatát, mely nemcsak a bűnügy sztorija, hanem a későbbi beat spontán, szikár stílusában varázsolja elénk New York hangulatát a háború utolsó éveiben - és annak az elveszett nemzedéknek az útkeresését, amely Amerika addigi értékrendjét sok szempontból felrúgva, sőt dühösen elátkozva, az életben és a művészetben is egyre új kalandokra vágyott. A kisregényt sokáig csak mint legendát - mint Kerouac és Burroughs korai, elveszett közös művét - tartották számon a beatirodalom rajongói. De a mű nem veszett el, csak évtizedekig meglapult egy dobozban, mert főhőse, a két író fiatalkori barátja, aki a gyilkosság miatti büntetését letöltve neves újságíró lett, nem járult hozzá a megjelentetéséhez. Végül csak az ő halála után, 2008-ban látott napvilágot a könyv: "a gyilkosság története, amely megszülte a beatnemzedéket".

1951 áprilisában Jack Kerouac három hét alatt, a spontán alkotás lázában írta meg az Úton eredeti változatát egyetlen, a végtelen utat jelképező papírtekercsre: annak a történetét, ahogy Neal Cassadyvel többször is beutazták Amerikát - ahogy száguldoztak a "jajongó kontinensen" át, s közben mindent meg akartak tapasztalni, ami csak kifacsarható az életből. A beatnemzedék első nagy műve volt ez - előbb született, mint Ginsberg Üvöltése vagy Burroughs regénye, a Meztelen ebéd -, de csak 1957-ben jelenhetett meg, miután Kerouac átírta: kihagyta az akkoriban még botrányosan merésznek számító részeket, és minden szereplőnek más nevet adott. Az ős-Úton csak jóval Kerouac halála után, 2007-ben jelent meg először, s azóta a mű két változatban létezik - mindkettő autentikus, de az Eredeti tekercs a maga nyersebb módján még inkább kifejezi a beatnemzedék életérzését és törekvését: hogy spontán, gátlástalan, lázadó, lüktető, száguldó, őrült, az élet titkának mélyére hatoló, új irodalmat akartak létrehozni.

"A buli nagyszerűen alakult. A nagy kéz hibátlanul működött, és már a törpét is felakasztottuk. Aztán egyszer csak felrepült a színpadra az a denevér a közönség soraiból. Nyilván egy játék - gondoltam, így hát felemeltem a fénybe, és eszelősen rávicsorogtam, miközben Randy szólózott. A nézők teljesen beindultak. Aztán azt tettem, amit máskor is, ha gumijátékot dobtak a színpadra. HAMM. De rögtön éreztem, hogy valami baj van. Nagy baj. Kezdjük ott, hogy a szám azonnal megtelt valami meleg, nyúlós folyadékkal, aminek az elképzelhető legrosszabb utóíze volt. Éreztem, hogy összekeni a fogaimat, és végigcsorog az államon. Aztán összerándult a számban a fej. Ó, bassza meg - gondoltam. Csak nem ettem meg egy kibaszott denevért... ugye, nem? Kiköptem a fejet, elnéztem oldalra, és megláttam Sharont. Dülledt szemmel hadonászott, és azt sikoltozta: - NEEEEEEEEEEE, OZZY! EZ IGAZI, EZ IGAZI!"

Jack Kerouac (1922 - 1969) amerikai író, költő, művész, az általa életre hívott, beatnemzedék néven elhíresült irodalmi-baráti kör tagja. Stílusát, melyet ő spontán prózának nevezett, utazási élményei, alkohollal és drogokkal való kísérletei főként a kortárs jazz és a buddhizmussal kapcsolatos tanulmányai formálták. Legnagyobb hatású műve az Úton című regény, melyet saját állítása szerint spontán vallomásos technikával, javítások nélkül mindössze három hét alatt írt, s amelyet a kritikusok az új nemzedék hangja-ként méltattak. Művészete nemcsak az irodalomban gyakorolt nagy hatást; olyan zenészek is merítettek tőle ihletet, mint Jim Morrison, bob Dylan vagy a Beatles zenekar

Az afro-amerikai, ír és cseroki indián felmenőkkel rendelkező Jimi Hendrix szegény családban, zűrös körülmények között nevelkedett. Első gitárját, egy ukulelét, aminek egy húrja volt, egy szemétdombon találta; azon kezdte el első dalait megtanulni, Elvis Presley számait hallgatva. A gimnáziumból 17 évesen kicsapták, és miután a rendőrök kétszer is azon kapták, hogy lopott autóban furikázik, választás elé került: börtön vagy hadsereg. Ő az utóbbit választotta, és ejtőernyősként szolgált. Szerencsé(nk)re még a vietnami háború előtt leszerelték. Némi túlzással mondhatjuk: Jimi Hendrixet, a zenészt annak köszönheti a világ, hogy leszerelés után hazafelé menet betért az első kisváros első kocsmájába, és ott elmulatta az összes megtakarított pénzét. Nem volt képes hazaírni az apjának, így utcazenésznek állt. Éhezett, szemeteskukák mellett vagy klubokban aludt a földön, patkányok és csótányok szaladgáltak rajta, enni meg azt evett, amit talált. Ide-oda utazgatott az Államokban, kisebb klubokban is fellépett, főleg lent a "sötét délen", ahol, ha valaki nem játszott jól, lelőtték. Így különböző kunsztokra kényszerült, és megtanult a fogával, a feje fölött vagy a háta mögött gitározni. Több nagynevű zenekar és zenész háttérzenészeként is játszott, de mindig többre vágyott. Aztán megismerkedett az Animals basszusgitárosával, aki magával vitte Angliába, és '66 októberében megalakult a később világhírű, legendás, felülmúlhatatlan stb. The Jimi Hendrix Experience. Hendrix karrierje az első lemezük, a később világhírű, legendás, felülmúlhatatlan stb. Are You Experienced?-del kezdődött, és 1970-ben bekövetkezett haláláig tartott. Ez az ösztönzseni ennyi idő alatt csinálta meg mindazt, amit a rock n' roll világában meg lehet, és ami elég a halhatatlansághoz.

David Fincher 1999-es filmadaptációja óta Chuck Palahniuk bemutatkozó regénye nem csupán kultuszrangig jutott, de az Y-generáció bibliájává vált; karcos kinyilatkoztatásai úgy virítanak képernyőiken és mobilkijelzőiken, akár Paul Coehlo életbölcsességei szüleik falvédőin. Névtelen kisember hőse egy kollektív nemzedéki álom megtestesítőjévé válik, miután lélekölő hivatali munkáját és fogyasztói rabszolgalétét megelégelve lázas ámokfutásba kezd, fészekrakó életmódját előbb önpusztító párharcokra, majd nagyvárosi terrorakciókra cserélve, a háta mögött hagyott nagy amerikai Álmatlanságból mind közelebb sodródva a totális tagadás tébolyához. A Harcosok klubja egyszerre adrenalindús akciófolyam, csavaros thriller és szívszorító románc, de mindenekelőtt egy kíméletlen önvizsgálat története: kis anarchista szakácskönyve nem a jóléti társadalom felszámolásához kínál kétes hitelű recepteket - oldalain inkább a menekülés lehetőségeivel, majd lehetetlenségével történő szembesülés revelatív erejű krónikája pereg másodpercenként 24 filmkockás sebességgel.

Michael Peter Balzary, vagy, ahogy a világ ismeri: Flea, a Red Hot Chili Peppers egyik alapító tagja, basszusgitár fenoménje, és a rock and roll univerzum egyik legszerethetőbb figurája. LSD gyerekeknek című önéletrajzában maga írja meg szövevényes, viszontagságos, szomorú, elképesztő, felemelő és inspiráló életét addig a pontig, amíg a Red Hot Chili Peppers-zel elindul a halhatatlanná válás útján. Az LSD gyerekeknek nem egy szokványos sex & drugs & rock & roll botránykönyv, hanem egy érzékeny ember és művész őszinte, egyedi hangvételű, túláradó, összetéveszthetetlenül flea-s stílusban megírt memoárja fiatalkoráról, ami tele van kedves, szívbemarkoló, megindító, hihetetlen, bizarr és hajmeresztő történetekkel. Olyan, mint egy letehetetlen önterápiás napló, amit a páciens szíves hozzájárulásával most mindannyian elolvashatunk. Flea

A legtöbb hard rock rajongó pár hang után felismeri a mára klasszikusnak számító "Sweet Child o' Mine" bevezető gitárszólamát, amely nemcsak a Guns N' Rosest, de Slasht is hirtelen a rockzene legmagasabb csúcsára repítette. Az irigyelt és csodált rocksztárság kulisszái mögött azonban érzelmi hullámvasút, önpusztító életmód rejlik, melyben az alkohol és a heroin mindig éhes démona is megköveteli a maga jussát - erről ír leplezetlen őszinteséggel Slash önéletrajzi művében, miközben kitér a Guns N' Roses nehéz természetű énekesével, Axl Rose-zal fennálló, "se veled, se nélküled"-típusú kapcsolatára is.

Nézz szembe a ténnyel, hogy a te háziorvosod még sosem nyelt le méhet, miközben hetven mérföldes sebességgel motorozott, sosem (kétszer sem) állapították meg nála a klinikai halál beálltát, sosem nyilvánították "A nyugati civilizáció legműködésképtelenebb családjának fejévé", sosem kezelték heteken át (egy denevérhez köthető félreértésnek köszönhetően) veszettség elleni injekciókkal, sosem diagnosztizáltak nála tévesen Parkinson-kórt, sosem törte ki a nyakát quad-balesetben, sosem élte túl, hogy (majdnem) telibe találta egy lezuhanó repülőgép, és nem tesztelte a modern orvostudomány által ismert összes kábítószert. Dr. Ozzy mindezt megtette. Miért ne csatlakozhatnál te is a páciensek növekvő táborához, akik a Sötétség Hercegétől várnak tanácsot mindenféle problémára, kezdve azzal, hogy milyen hátránya származhat egy fiatal nőnek abból, ha lefekszik az anyja (fiatal) krapekjával, és lezárva a sort azokkal a férfiakkal, akiknek vizelés közben potyognak a könnyei. Dr. Ozzy-nak szép számmal vannak jó érvei amellett, hogy te ne tedd ezt. Kérlek, ne hagyd magad eltántorítani tőlük. A Bízz bennem, a nevem dr. Ozzy című kötet a Sunday Times Magazine-ban és a Rolling Stone-ban futó nagy sikerű rovaton alapuló, felháborítóan vicces, meghökkentően informatív konzultáció, sőt a leszórakoztatóbb, amelyben valaha is részed lesz.

Juan Pablo Escobar, jelenlegi nevén Juan Sebastián Marroquín Santos a világtörténelem legismertebb drogkereskedőjének a fia. Medellínben született 1977-ben. Építész és ipari tervezőmérnök. Mint pacifista, párbeszédet és megbékélést kezdeményezett azokkal, akik a nyolcvanas és kilencvenes években lettek apja drogkereskedelemmel kapcsolatos terrorizmusának áldozatai. Gyakran tart előadásokat, szerepelt az ENSZ Nemzetközi Békenapján bemutatott, díjnyertes dokumentumfilmben, amely „Apám bűnei” (Pecados de mi padre) címen jelent meg 2009-ben. A családi történeteket mindig hallgatás övezi, és csak az idő múlásával válik kimondhatóvá és meghallhatóvá az igazság. Azt hittük, hogy mostanra már mindent elmondtak Pablo Escobarról, a drogkereskedőről, Latin-Amerika valaha élt legszörnyűbb bűnözőjéről, de ezek a történetek mindig külső szemlélők történetei voltak, sosem az otthon melegéből mesélték el őket. Huszonegy évvel a Medellín kartell fejének halála után, Juan Pablo Escobar utazásra indul a múltba, amit nem válaszhatott, ami elkerülhetetlenül a sajátja, hogy megmutathassa apja eddig ismeretlen oldalát: egy férfi, aki elképzelhetetlen kegyetlenségre volt képes, miközben a családját a végletekig szerette. Ez a fiú nem az apát próbálja mentegetni, nem megváltást keres számára, hiszen a saját története is az erőszak szövedékéből épül fel.

A legtöbb hard rock rajongó pár hang után felismeri a mára klasszikusnak számító "Sweet Child o' Mine" bevezető gitárszólamát, amely nemcsak a Guns N' Rosest, de Slasht is hirtelen a rockzene legmagasabb csúcsára repítette. Az irigyelt és csodált rocksztárság kulisszái mögött azonban érzelmi hullámvasút, önpusztító életmód rejlik, melyben az alkohol és a heroin mindig éhes démona is megköveteli a maga jussát - erről ír leplezetlen őszinteséggel Slash önéletrajzi művében, miközben kitér a Guns N' Roses nehéz természetű énekesével, Axl Rose-zal fennálló, "se veled, se nélküled"-típusú kapcsolatára is.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.