Trubadúr Kiadó strana 3 z 16

„Ezt a történetet egy olyan fiatal lány emlékére írtam, akiből – bár nem akarta – húszévesen hősnő lett.” Ezzel a mondattal zárul a Nobel-díjas francia író regénye, amelynek főhősét az édesanyjáról mintázta, aki – mivel a két világháború között született – sorra megismeri a nácizmust, a háborút, a nyomort és az éhséget. "A folyók tisztára mossák a történelmet, ezt mindenki tudja. Eltüntetik a testeket, semmi sem marad meg túl sokáig a partjukon."¦"A háború, nem értem, miért kell folyton előhozni a háborút, szerintem egyszerűen nem lehet háború, ki van zárva, a németek nem kockáztatnak meg még egy vereséget."¦"Na nem, ne keverjük a dolgokat! Mozart, Schubert és Hitler nem fér meg egymás mellett!"¦"Az éhség különös, hosszan tartó, változatlan s mégis szinte otthonos érzés. Mintha sehogy sem érne véget a tél."¦"Nyilván azonnal megértette, hogy rázárult a csapda fedele, akárcsak a többiekre, az összes ott lévő férfira, nőre, gyerekre, megértette, hogy nem pár óráról, nem is egy napról van szó, hanem az örökkévalóságról, hogy nincs kiút, nincs remény…"

A Nobel-díjas francia író e könyvében a részben Afrikában töltött gyermekkorát idézi fel, és a hajdan orvosként ott dolgozó apja portréjának megrajzolása mellett a fekete kontinens csodáiról és tragédiáiról is megemlékezik."A király, a hagyományoknak megfelelően, félmeztelenül, kezében légycsapóval ül a trónján. Két oldalán ott áll apám és anyám […] A király mögött kivehető a palota fala, a palotáé, mely egy egyszerű, vályogtéglás ház…"¦"Őt, aki végighajózott Guyana vad folyóin, s közben sebeket kötözött és varrt össze, ápolta a gyémántmosókat és az alultáplált indiánokat, érthetően a hányinger kerülgette a gyarmati világtól és annak pökhendi igazságtalanságától…"¦"Az egyik apám által készített fotón láthatjuk a brit kormányzat nyársat nyelt tisztviselőit, sortban, keményített ingben, gyarmati sisakban és gyapjúzokniban, amint a király ágyékkötős, szőrmékkel és tollakkal felékesített, lándzsáikat a magasba emelő harcosainak felvonulását nézik."¦"Ogojában apám volt a kórház (egy régi, az apácák távoztával gazdátlanul maradt egyházi intézmény) vezetője, és az egyetlen orvos a Cross River tartománytól északra. Itt mindent neki kellett csinálnia, ahogy később mondta: a szüléstől a boncolásig."¦"Az afrikaiak szerint az emberek nem ott és akkor születnek meg, amikor kibújnak az anyjuk hasából, hanem azon a helyen és abban a pillanatban, amikor megfogannak. Ami engem illet, én semmit nem tudok a születésemről (s ezzel, gondolom, nem vagyok egyedül)."

Laurent Gaudé számos irodalmi díjjal – köztük a Gimnazisták Goncourt-jával és a Könyvkereskedők díjával – kitüntetett, több mint 20 nyelvre lefordított regénye egy ősi afrikai királyság, egy királyi dinasztia bukásának a története. 

A Megfojtott virágok és az Eldorádó, az elveszett város világhírű szerzőjének új, lenyűgöző története hajótörésről, túlélésről, kegyetlenségről, csalásról, hősiességről, bátorságról és az eltitkolni próbált megdöbbentő igazságról. Az eredeti források alapján készült könyv megjelenésekor azonnal a The New York Times bestsellerlistájának élére ugrott.1742. január 28-án egy rozoga bárka sodródott partra Brazíliában. Harminc csonttá soványodott ember tántorgott le róla, akik rendkívüli történetről számoltak be. Azt állították, ők a Brit Haditengerészet Wager nevű hadihajójának túlélői. A Wager még 1740-ben kelt útra, hogy a Spanyol Birodalom elleni titkos küldetésen vegyen részt. Miközben egy ezüsttel megrakott spanyol gályát üldöztek, a rajától elszakadt Wager hajótörést szenvedett Patagónia partjainál, egy lakatlan szigeten. A túlélők hónapokig szenvedtek a kegyetlen időjárástól és az éhségtől, mielőtt építeni tudtak egy kis hajót, amelyen 100 napon át több mint ötezer kilométert tettek meg. Hősként ünnepelték őket.Ám fél évvel később egy még silányabb tutaj érkezett Chile partjaira. Mindössze hárman utaztak rajta. Ők egészen más sztoriról számoltak be: a harminc korábbi túlélő valójában nem hős - hanem lázadó! Árulással és gyilkossággal vádolták meg egymást. Az Admiralitás hadbíróságot hívott össze, hogy kiderítse az igazságot. A tét óriási volt: akit bűnösnek találnak, felakasztják.David Grann sodró erejű, fordulatos és az utolsó oldalig izgalmakat tartogató tudósítása az emberi természet mélységeiről és a történelem egy alig ismert epizódjáról.

Pierre Boulle világszerte népszerű háborús regénye - és az abból készült, többszörös Oscar-díjas film - a japán Saito ezredes és foglya, Nicholson ezredes összefonódó sorsát elénk tárva mutatja meg a háború személyiségtorzító hatását. Az angol hadifoglyok által felépített vasúti híd lerombolására kiküldött kis kommandónak váratlan helyzetekkel kell szembenéznie. "Mindig közbejön valami, amire nem számítunk, Warden. Ezt maga ugyanolyan jól tudja, mint én. Fogalmam sincs róla, milyen titokzatos ok rejlik mögötte, de még sohasem fordult elő, hogy egy akció a megállapított terv szerint bonyolódjék le." "Gyűlölöm a briteket. Néhány hadifogoly halála nem fog meghatni. Ha mindnyájan meghaltok, az se jelent semmit nekem, a nagy japán hadsereg törzstisztjének." "Ami magát az akciót illeti, arról a helyszínen fog dönteni; de ne siessen vele. Véleményem szerint többet ér megvárni a vasútvonal elkészültét, s aztán jól odasózni, mint néhány jelentéktelen beavatkozással megkockáztatni, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet." "Lehetetlenség összehasonlítani egy hidat - ahogy azt a nyugati civilizáció elképzeli - azokkal az alkalmi tákolmányokkal, amelyeket a japán katonák szoktak építeni az ázsiai kontinensen." "Tudni akarom, milyen is igazából az a híd, érti? Melyek a pontos méretei? Hány pillére van? Hozzon nekem számokat! Hogyan lehet megközelíteni? Hogyan őrzik? Milyen lehetőség van az akcióra?"

A legenda szerint Salamon király - varázsgyűrűjének köszönhetően - értette az állatok nyelvét. Konrad Lorenz e könyvével azt bizonyítja, hogy ő bármiféle gyűrű nélkül, csupán megfigyeléseire és tapasztalataira támaszkodva képes volt ugyanerre. A kötetbeli történetek - legyen szó házi vagy vadlibákról, csókákról, erdei pintyekről vagy kutyákról - mind arról tanúskodnak, hogy Lorenz, az állati viselkedéskutatás úttörője mindig megtalálta a közös nyelvet két- és négylábú lakótársaival. Sírva-zokogva, csetlő-botló léptekkel, de elképesztő gyorsasággal totyogott a nyomomban, ráadásul valami olyan elszántsággal, amelynek jelentése egyszerűen félreérthetetlen volt: nem a fehér házi liba, hanem én, egyedül én vagyok a mamája! Tudom, hogy ha most hazaérkezem a sétámból, a libák ott ácsorognak majd a veranda lépcsőin, és üdvözölnek, hosszan előrenyújtott nyakkal, ami náluk ugyanazt jelenti, mint a kutyáknál a farkcsóválás. A róka például egyáltalán nem ravaszabb, mint más ragadozók, sőt sokkal butább a farkasnál meg a kutyánál; a galamb biz' isten nem szelíd, a halról pedig végképp csak hazugságot terjesztenek a szólásmondások: korántsem olyan "halvérű", mint azt az unalmas emberekről mondják...

Keserű, olykor morbid humor jellemzi Ambrose Bierce közel ezer címszót tartalmazó, igazán mély emberismeretről tanúskodó Ördögi kislexikonát. Bár a mű a XIX. század végén született, a társadalmi, politikai és művészeti élet jelenségeinek Bierce-féle definíciói többnyire ma is érvényesek. A jellegében némiképp Flaubert Közhelyszótárára emlékeztető kötetet fiktív idézetek sokasága teszi még szórakoztatóbbá. "Diplomácia [Diplomacy] (fn.) A haza érdekében való hazudozás patrióta művészete." "Béke [Peace] (fn.) Nemzetközi ügyekben a harc két időszaka közötti tettetés ideje." "Bennszülöttek [Aborigines] (fn.) Csekély értékű személyek, akik egy újonnan fölfedezett ország földjét tapossák. De nem sokáig; egy idő után már megtermékenyítik." "Feledékenység [Forgetfulness] (fn.) Az az adomány, amelyet Isten az adósoknak juttatott, cserébe azért, mert megfosztotta őket a lelkiismerettől." "Öregség [Age] (fn.) Az életnek az a szakasza, amikor kiegyezünk azokkal a bűnökkel, melyeket még mindig elkövetünk, és ócsároljuk azokat, melyekre már nem vállalkozunk."

A fogantatás csodájáról, az anyaság lélekemelő élményéről, az apa felelősségéről, a leányanyákkal szembeni előítéletekről és az elvesztett magzat miatti fájdalomról és lelkifurdalásról szól Oriana Fallaci 50 évvel ezelőtt írt önvallomása. A nők számára örök probléma a "gyermekvállalás vagy szakmai karrier" kérdése - az olasz írónő "levelében" a saját döntését igyekszik megindokolni. "Varázslatos dolog nőnek lenni. Olyan kaland, amihez bátorság szükséges, olyan viadal, amit soha nem lehet megunni. Ha nőnek születsz, sok nagy feladat vár rád." "Abban a világban, amelybe most készülsz belépni, az idők változásáról szóló minden fecsegés ellenére általában felelőtlennek tekintik azt a nőt, akinek nincs férje, és mégis gyereket vár. Jó esetben különcnek, provokátornak. Esetleg hősnek. Sosem lehet egyenrangú a többi édesanyával." "Miért kellene nekem ezt az agóniát végigszenvednem? Minek a nevében? A bűnért, hogy magamhoz öleltem egy férfit? Vagy a sejtért, amiből két sejt lett, aztán négy sejt, aztán nyolc sejt és így tovább, anélkül hogy én azt akartam vagy elrendeltem volna? Vagy talán az élet nevében?" "Felállt az orvos, és egy papírból olvasni kezdett: A bíróság azért ült össze, hogy a jelen lévő vádlottat, aki gondatlanságból, önzésből, az élethez való legelemibb jogok figyelmen kívül hagyásával gyermeke halálát okozta, szándékos emberölés bűntettében felelősségre vonja.

EGY ŐSI VÁROS. EGY MEGSZÁLLOTT FELFEDEZŐ. EGY SZÁZ ÉVE MEGFEJTETLEN REJTÉLY.1925-ben Percy Fawcett brit katonatiszt és felfedező - fiával és annak barátjával együtt - hosszú útra indult az amazóniai dzsungelben. Célja az volt, hogy megtalálja "Z-t, az elveszett várost" - egy ősi, fejlett civilizáció nyomait, amelyet az európaiak évszázadokon át Eldorádó néven kerestek. Expedíciója azonban nyomtalanul eltűnt. A következő években több kutatóexpedíciót is indítottak az esőerdőbe, de a mai napig nem tudjuk, mi történt velük, sőt az őket keresők közül is sokakat örökre elnyelt a dzsungel.A fehér emberekkel szemben ellenséges érzületű - esetenként kannibál - indián törzsek földjén áthaladó útjai és azok eredményei már életében legendává tették a bátorságáról híres katonát. Népszerűségét jól érzékelteti az a tény, hogy amikor a felkutatására induló egyik expedícióhoz önkénteseket kerestek, napokon belül húszezren jelentkeztek az életveszélyes feladatra. Részben Fawcett ihlette a hollywoodi sikerfilmek hősének, Indiana Jonesnak az alakját is, de az eltűnt régész-felfedező figurája már korábban is számtalan novellában, regényben és filmben felbukkant.David Grann, a Megfojtott virágok szerzője, egy elfeledett naplógyűjtemény nyomán maga is Amazóniába utazott, hogy felkeresse azokat a helyeket, ahonnan Fawcett és társai az utolsó üzeneteiket küldték a családjuknak... és ott döbbenetes dolgokkal szembesült.Ez a könyv nemcsak egy eltűnt expedíció története, hanem egy hipnotikus erejű utazás: tudomány, mítosz, őrület és halál határán. Egy rejtély, amely nem ereszt - sem azokat, akik nyomába erednek... sem az olvasót.

Thomas Mann születésének 150. évfordulóján Horváth Géza új - a korábbinál sokkal pontosabb és szebb - fordításában kínáljuk az olvasóknak a Nobel-díjas író talán legismertebb kisregényét. Az abszolút szépség csodálásának lehetőségéért az életét is feláldozni kész főhős az európai irodalom egyik legemlékezetesebb alakja.“Aschenbachot így hát sötét elégedettséggel töltötték el a Velence mocskos sikátoraiban zajló, a hatóságok által leplezni kívánt események - a város e hitvány titka, mely összeolvadt legszemélyesebb titkával, s melynek megőrzése neki is igencsak megfelelt.”

Giacomo Casanova jóval több volt, mint korának hírhedt nőcsábásza: papnak készült, majd katonatiszt lett, diplomataként éppúgy megállta a helyét, mint színházi hegedűsként, szélhámosként vagy botcsinálta alkimistaként. Rendkívül szórakoztató emlékirataiban - szoknyavadászként elért sikereinek részletes ismertetésén túl - életének fontosabb fordulatairól is beszámol, és bemutatja nekünk a XVIII. századi Velence pezsgő életét. "Leszakítottam a rózsát, és mint mindig, pompásabbnak találtam azoknál, amelyeket korábban gyűjtöttem, amióta csak aratgatok a szerelem termékeny mezein."

Több országot érintő vándorútra indul, hogy a természet csodái és az irodalom szépségei mellett felfedezze a szerelem gyönyöreit is*“Ez az a bizonyos pillanat, mikor a nők fátylat öltenek, s a férfiak kolostorba vonulnak. Ez az a pillanat, amikor a gazdagok szétosztják kincseiket, és a boldog emberek felvágják az ereiket.”¦“Orlando, teljes meztelenségében, mozdulatlanul maradt. Mióta a világ áll, nem láttak ilyen szép halandót. Testi formái a férfierőt a női bájjal egyesítették.”¦“Orlando is osztotta az írók furcsa előítéletét, akik azt hiszik, hogy ha egyszer leírtak egy mondatot, már nincsenek egyedül.”¦“A főbb vádpontok s ténymegállapítások a következők voltak: először, hogy ő rég meghalt, és így nem birtokolhat semmit; másodszor, hogy asszony, ami körülbelül ugyanannyit jelent; harmadszor, hogy angol herceg, aki egy táncosnőt vett nőül, név szerint Rosina Pepitát.”¦"A kézirat toldott-foldott, gondos kézimunkához hasonlított. Orlando visszalapozott a legelső oldalra, s megnézte a gyermeki kézzel odafirkantott évszámot: 1586. Tehát közel háromszáz esztendeje dolgozik rajta. Ideje, hogy befejezze."

A 20. század hajnalán egy rendkívüli nő érkezik a Közel-Keletre. Gertrude Bell - régész, Kelet-kutató, író, politikai tiszt és titkos ügynök - idővel a térség egyik legnagyobb hatalmú alakjává válik. A sajtó csak így emlegeti: "a sivatag királynője".Mezopotámia - az emberi civilizáció bölcsője, Bábel tornyának földje, Ábrahám szülőhelye és Nagy Sándor végső nyughelye - ebben a korszakban újra a történelem színpadára lép. Az Oszmán Birodalom romjain új világ épül: Irak.Gertrude Bell döntő szerepet játszik az ország megszületésében. Ő juttatja trónra Fejszált, részt vesz az államhatárok kijelölésében, a közigazgatás felépítésében és a Bagdadi Múzeum megalapításában. Társai: Churchill, Arábiai Lawrence, Fejszál - de mindegyikük más jövőt képzel a térségnek. A háttérben pedig már feltűnik az új hatalom: az Egyesült Államok, amely szemet vet a térség kőolajára. Miközben a világpolitika újrarajzolja a Közel-Kelet térképét, a britek minden eszközt bevetnek uralmuk megszilárdításáért - köztük a kurd területek elleni légi támadásokat is, jóval Szaddám Huszein előtt.Olivier Guez sodró lendületű regénye egy kivételes nő sorsán keresztül mutatja be, hogyan született meg a modern Irak - és hogyan vetették el olyan konfliktusok magvát, amelyek a mai napig formálják a térséget.

A Nobel-díjat 2007-ben, 87 éves korában elnyerő brit írónő már ezzel az 1950-ben megjelent első regényével nagy feltűnést keltett. Doris Lessing több évtizedig élt Afrikában, és azért kellett eljönnie onnan, mert szót emelt a faji elkülönülés és elnyomás, illetve az őslakosok kegyetlen kizsákmányolása ellen. A fű dalol egy fehér asszony és fekete szolgájának tragikus történetén keresztül mutatja be az afrikai brit gyarmatok világát."Négert nem lehet fehér nő közelébe engedni, akkor se, ha a nő már halott, s a néger gyilkolta meg."

Tizenkét év nagyon hosszú idő a sportolók életében. Csupán tíz versenyző volt, aki részt tudott venni a háború előtti utolsó és a világégés utáni első olimpián is, de közülük csak egyetlen mondhatta el magáról, hogy Berlin és London között megjárta Auschwitz és Buchenwald poklát.Az egyetemi világbajnok, kétszeres Európa-bajnok, kétszeres világcsúcstartó, úszóként és vízipólósként egyaránt sokszoros francia válogatott Alfred Nakache – akit világszerte Artem („a hal”) néven tiszteltek – tizenhárom évesen költözött át algériai szülőföldjéről Franciaországba. Néhány év múlva már a francia úszóválogatottal járta be Európát, és az ifjú generáció egyik legnagyobb reménységeként tekintettek rá. Sikerei azonban irigységet, féltékenységet szültek egyes vetélytársaiban, és amikor – a francia hadsereg kapitulációja és az ország német megszállása után – alkalmuk nyílt rá, bosszút álltak a medencében elszenvedett vereségeikért. Dolgukat megkönnyítette, hogy Artem bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, s így a kollaboránsok két jogcímen, zsidó származása és ellenálló volta miatt is követelhették Alfred Nakache letartóztatását és deportálását. Edzettségének és főleg kivételes mentális erejének köszönhetően Artem nemcsak hogy túlélte a koncentrációs táborok megpróbáltatásait, de hazatérése és hosszú lábadozása után még arra is képes volt, hogy ismét kvalifikálja magát a világ legjobb sportolói közé. Franciaországban ma is több uszoda viseli a francia úszóbajnok nevét, aki a floridai International Swimming Hall of Fame-ben is emléktáblát kapott.

Pierre Boulle világszerte népszerű háborús regénye - és az abból készült, többszörös Oscar-díjas film - a japán Saito ezredes és foglya, Nicholson ezredes összefonódó sorsát elénk tárva mutatja meg a háború személyiségtorzító hatását. Az angol hadifoglyok által felépített vasúti híd lerombolására kiküldött kis kommandónak váratlan helyzetekkel kell szembenéznie."Mindig közbejön valami, amire nem számítunk, Warden. Ezt maga ugyanolyan jól tudja, mint én. Fogalmam sincs róla, milyen titokzatos ok rejlik mögötte, de még sohasem fordult elő, hogy egy akció a megállapított terv szerint bonyolódjék le.""Gyűlölöm a briteket. Néhány hadifogoly halála nem fog meghatni. Ha mindnyájan meghaltok, az se jelent semmit nekem, a nagy japán hadsereg törzstisztjének.""Ami magát az akciót illeti, arról a helyszínen fog dönteni; de ne siessen vele. Véleményem szerint többet ér megvárni a vasútvonal elkészültét, s aztán jól odasózni, mint néhány jelentéktelen beavatkozással megkockáztatni, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet.""Lehetetlenség összehasonlítani egy hidat - ahogy azt a nyugati civilizáció elképzeli - azokkal az alkalmi tákolmányokkal, amelyeket a japán katonák szoktak építeni az ázsiai kontinensen.""Tudni akarom, milyen is igazából az a híd, érti? Melyek a pontos méretei? Hány pillére van? Hozzon nekem számokat! Hogyan lehet megközelíteni? Hogyan őrzik? Milyen lehetőség van az akcióra?"