Trubadúr Kiadó strana 3 z 16

Pierre Boulle világszerte népszerű háborús regénye - és az abból készült, többszörös Oscar-díjas film - a japán Saito ezredes és foglya, Nicholson ezredes összefonódó sorsát elénk tárva mutatja meg a háború személyiségtorzító hatását. Az angol hadifoglyok által felépített vasúti híd lerombolására kiküldött kis kommandónak váratlan helyzetekkel kell szembenéznie. "Mindig közbejön valami, amire nem számítunk, Warden. Ezt maga ugyanolyan jól tudja, mint én. Fogalmam sincs róla, milyen titokzatos ok rejlik mögötte, de még sohasem fordult elő, hogy egy akció a megállapított terv szerint bonyolódjék le." "Gyűlölöm a briteket. Néhány hadifogoly halála nem fog meghatni. Ha mindnyájan meghaltok, az se jelent semmit nekem, a nagy japán hadsereg törzstisztjének." "Ami magát az akciót illeti, arról a helyszínen fog dönteni; de ne siessen vele. Véleményem szerint többet ér megvárni a vasútvonal elkészültét, s aztán jól odasózni, mint néhány jelentéktelen beavatkozással megkockáztatni, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet." "Lehetetlenség összehasonlítani egy hidat - ahogy azt a nyugati civilizáció elképzeli - azokkal az alkalmi tákolmányokkal, amelyeket a japán katonák szoktak építeni az ázsiai kontinensen." "Tudni akarom, milyen is igazából az a híd, érti? Melyek a pontos méretei? Hány pillére van? Hozzon nekem számokat! Hogyan lehet megközelíteni? Hogyan őrzik? Milyen lehetőség van az akcióra?"

A legenda szerint Salamon király - varázsgyűrűjének köszönhetően - értette az állatok nyelvét. Konrad Lorenz e könyvével azt bizonyítja, hogy ő bármiféle gyűrű nélkül, csupán megfigyeléseire és tapasztalataira támaszkodva képes volt ugyanerre. A kötetbeli történetek - legyen szó házi vagy vadlibákról, csókákról, erdei pintyekről vagy kutyákról - mind arról tanúskodnak, hogy Lorenz, az állati viselkedéskutatás úttörője mindig megtalálta a közös nyelvet két- és négylábú lakótársaival. Sírva-zokogva, csetlő-botló léptekkel, de elképesztő gyorsasággal totyogott a nyomomban, ráadásul valami olyan elszántsággal, amelynek jelentése egyszerűen félreérthetetlen volt: nem a fehér házi liba, hanem én, egyedül én vagyok a mamája! Tudom, hogy ha most hazaérkezem a sétámból, a libák ott ácsorognak majd a veranda lépcsőin, és üdvözölnek, hosszan előrenyújtott nyakkal, ami náluk ugyanazt jelenti, mint a kutyáknál a farkcsóválás. A róka például egyáltalán nem ravaszabb, mint más ragadozók, sőt sokkal butább a farkasnál meg a kutyánál; a galamb biz' isten nem szelíd, a halról pedig végképp csak hazugságot terjesztenek a szólásmondások: korántsem olyan "halvérű", mint azt az unalmas emberekről mondják...

Keserű, olykor morbid humor jellemzi Ambrose Bierce közel ezer címszót tartalmazó, igazán mély emberismeretről tanúskodó Ördögi kislexikonát. Bár a mű a XIX. század végén született, a társadalmi, politikai és művészeti élet jelenségeinek Bierce-féle definíciói többnyire ma is érvényesek. A jellegében némiképp Flaubert Közhelyszótárára emlékeztető kötetet fiktív idézetek sokasága teszi még szórakoztatóbbá. "Diplomácia [Diplomacy] (fn.) A haza érdekében való hazudozás patrióta művészete." "Béke [Peace] (fn.) Nemzetközi ügyekben a harc két időszaka közötti tettetés ideje." "Bennszülöttek [Aborigines] (fn.) Csekély értékű személyek, akik egy újonnan fölfedezett ország földjét tapossák. De nem sokáig; egy idő után már megtermékenyítik." "Feledékenység [Forgetfulness] (fn.) Az az adomány, amelyet Isten az adósoknak juttatott, cserébe azért, mert megfosztotta őket a lelkiismerettől." "Öregség [Age] (fn.) Az életnek az a szakasza, amikor kiegyezünk azokkal a bűnökkel, melyeket még mindig elkövetünk, és ócsároljuk azokat, melyekre már nem vállalkozunk."

A fogantatás csodájáról, az anyaság lélekemelő élményéről, az apa felelősségéről, a leányanyákkal szembeni előítéletekről és az elvesztett magzat miatti fájdalomról és lelkifurdalásról szól Oriana Fallaci 50 évvel ezelőtt írt önvallomása. A nők számára örök probléma a "gyermekvállalás vagy szakmai karrier" kérdése - az olasz írónő "levelében" a saját döntését igyekszik megindokolni. "Varázslatos dolog nőnek lenni. Olyan kaland, amihez bátorság szükséges, olyan viadal, amit soha nem lehet megunni. Ha nőnek születsz, sok nagy feladat vár rád." "Abban a világban, amelybe most készülsz belépni, az idők változásáról szóló minden fecsegés ellenére általában felelőtlennek tekintik azt a nőt, akinek nincs férje, és mégis gyereket vár. Jó esetben különcnek, provokátornak. Esetleg hősnek. Sosem lehet egyenrangú a többi édesanyával." "Miért kellene nekem ezt az agóniát végigszenvednem? Minek a nevében? A bűnért, hogy magamhoz öleltem egy férfit? Vagy a sejtért, amiből két sejt lett, aztán négy sejt, aztán nyolc sejt és így tovább, anélkül hogy én azt akartam vagy elrendeltem volna? Vagy talán az élet nevében?" "Felállt az orvos, és egy papírból olvasni kezdett: A bíróság azért ült össze, hogy a jelen lévő vádlottat, aki gondatlanságból, önzésből, az élethez való legelemibb jogok figyelmen kívül hagyásával gyermeke halálát okozta, szándékos emberölés bűntettében felelősségre vonja.

A 20. század hajnalán egy rendkívüli nő érkezik a Közel-Keletre. Gertrude Bell - régész, Kelet-kutató, író, politikai tiszt és titkos ügynök - idővel a térség egyik legnagyobb hatalmú alakjává válik. A sajtó csak így emlegeti: "a sivatag királynője".Mezopotámia - az emberi civilizáció bölcsője, Bábel tornyának földje, Ábrahám szülőhelye és Nagy Sándor végső nyughelye - ebben a korszakban újra a történelem színpadára lép. Az Oszmán Birodalom romjain új világ épül: Irak.Gertrude Bell döntő szerepet játszik az ország megszületésében. Ő juttatja trónra Fejszált, részt vesz az államhatárok kijelölésében, a közigazgatás felépítésében és a Bagdadi Múzeum megalapításában. Társai: Churchill, Arábiai Lawrence, Fejszál - de mindegyikük más jövőt képzel a térségnek. A háttérben pedig már feltűnik az új hatalom: az Egyesült Államok, amely szemet vet a térség kőolajára. Miközben a világpolitika újrarajzolja a Közel-Kelet térképét, a britek minden eszközt bevetnek uralmuk megszilárdításáért - köztük a kurd területek elleni légi támadásokat is, jóval Szaddám Huszein előtt.Olivier Guez sodró lendületű regénye egy kivételes nő sorsán keresztül mutatja be, hogyan született meg a modern Irak - és hogyan vetették el olyan konfliktusok magvát, amelyek a mai napig formálják a térséget.

A Nobel-díjat 2007-ben, 87 éves korában elnyerő brit írónő már ezzel az 1950-ben megjelent első regényével nagy feltűnést keltett. Doris Lessing több évtizedig élt Afrikában, és azért kellett eljönnie onnan, mert szót emelt a faji elkülönülés és elnyomás, illetve az őslakosok kegyetlen kizsákmányolása ellen. A fű dalol egy fehér asszony és fekete szolgájának tragikus történetén keresztül mutatja be az afrikai brit gyarmatok világát."Négert nem lehet fehér nő közelébe engedni, akkor se, ha a nő már halott, s a néger gyilkolta meg."

Tizenkét év nagyon hosszú idő a sportolók életében. Csupán tíz versenyző volt, aki részt tudott venni a háború előtti utolsó és a világégés utáni első olimpián is, de közülük csak egyetlen mondhatta el magáról, hogy Berlin és London között megjárta Auschwitz és Buchenwald poklát.Az egyetemi világbajnok, kétszeres Európa-bajnok, kétszeres világcsúcstartó, úszóként és vízipólósként egyaránt sokszoros francia válogatott Alfred Nakache – akit világszerte Artem („a hal”) néven tiszteltek – tizenhárom évesen költözött át algériai szülőföldjéről Franciaországba. Néhány év múlva már a francia úszóválogatottal járta be Európát, és az ifjú generáció egyik legnagyobb reménységeként tekintettek rá. Sikerei azonban irigységet, féltékenységet szültek egyes vetélytársaiban, és amikor – a francia hadsereg kapitulációja és az ország német megszállása után – alkalmuk nyílt rá, bosszút álltak a medencében elszenvedett vereségeikért. Dolgukat megkönnyítette, hogy Artem bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, s így a kollaboránsok két jogcímen, zsidó származása és ellenálló volta miatt is követelhették Alfred Nakache letartóztatását és deportálását. Edzettségének és főleg kivételes mentális erejének köszönhetően Artem nemcsak hogy túlélte a koncentrációs táborok megpróbáltatásait, de hazatérése és hosszú lábadozása után még arra is képes volt, hogy ismét kvalifikálja magát a világ legjobb sportolói közé. Franciaországban ma is több uszoda viseli a francia úszóbajnok nevét, aki a floridai International Swimming Hall of Fame-ben is emléktáblát kapott.

Pierre Boulle világszerte népszerű háborús regénye - és az abból készült, többszörös Oscar-díjas film - a japán Saito ezredes és foglya, Nicholson ezredes összefonódó sorsát elénk tárva mutatja meg a háború személyiségtorzító hatását. Az angol hadifoglyok által felépített vasúti híd lerombolására kiküldött kis kommandónak váratlan helyzetekkel kell szembenéznie."Mindig közbejön valami, amire nem számítunk, Warden. Ezt maga ugyanolyan jól tudja, mint én. Fogalmam sincs róla, milyen titokzatos ok rejlik mögötte, de még sohasem fordult elő, hogy egy akció a megállapított terv szerint bonyolódjék le.""Gyűlölöm a briteket. Néhány hadifogoly halála nem fog meghatni. Ha mindnyájan meghaltok, az se jelent semmit nekem, a nagy japán hadsereg törzstisztjének.""Ami magát az akciót illeti, arról a helyszínen fog dönteni; de ne siessen vele. Véleményem szerint többet ér megvárni a vasútvonal elkészültét, s aztán jól odasózni, mint néhány jelentéktelen beavatkozással megkockáztatni, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet.""Lehetetlenség összehasonlítani egy hidat - ahogy azt a nyugati civilizáció elképzeli - azokkal az alkalmi tákolmányokkal, amelyeket a japán katonák szoktak építeni az ázsiai kontinensen.""Tudni akarom, milyen is igazából az a híd, érti? Melyek a pontos méretei? Hány pillére van? Hozzon nekem számokat! Hogyan lehet megközelíteni? Hogyan őrzik? Milyen lehetőség van az akcióra?"

E rendkívül sokrétű könyv címe a második világháborúban a németek elleni harcban fiatalon elesett francia ellenálló nevére utal. André Chaix röviden ismertetett életútja egy nagy ívű történeti áttekintés kiindulópontja, amely azon túl, hogy bemutatja azt a kort és környezetet, amelyben ez a fiatalember élt és alig húszévesen meghalt, a demokráciát fenyegető veszélyeket, egyebek között a hajdani és mai - nyílt vagy leplezett formában jelentkező - nácizmust is górcső alá veszi.Hervé Le Tellier nemcsak a háborús bűnöket elkövető gyilkosok, hanem az őket hallgatólagosan támogató társadalmak - a hátországi civilek - felelősségére is rámutat. És itt nem csupán a németekre kell gondolni. A múlttal való szembenézésre ma is szükség van - vallja az író -, nem szabad hagyni, hogy feledésbe merüljenek a kollaboránsok bűnei, már csak azért sem, mert a fasiszta ideológia és a faji megkülönböztetés ma is jelen van a világban.A szerző érdekes adalékokat közöl egyfelől a német hadseregről és a goebbelsi propagandáról, másfelől De Gaulle tábornokról és egyes partizánparancsnokokról. Megemlékezik az üldözötteket megmenteni igyekvőkről, de beszámol azokról a szociológiai és pszichológiai kísérletekről is, amelyek - sajnálatos módon - arra szolgáltatnak bizonyítékot, hogy megfelelő kondicionálással és/ vagy némi presszióval a mai emberek többsége is rávehető arra, hogy viselkedésével igazolja az ősi latin mondást, miszerint "ember embernek farkasa".

A Baskerville családon ülő ősi átok legendájából egy leleményes gyilkos remél hasznot húzni…Először elnyújtott, mély morgás hallatszott, ezt egetverő üvöltés követte, ami végül panaszos hörgésben halt el. Újra és újra felhangzott, mint valami fogcsikorgató, vad fenyegetés, a levegő is beleremegett. ¦Láttam, amint Hugo Baskerville ellovagol mellettem fekete kancáján, s mögötte ott futott egy pokolból elszabadult toportyán, és isten óvjon tőle, hogy valaha is még egyszer az utamba kerüljön.¦Mi a gyilkost üldözzük, minket meg a sátán kutyája… Mindegy! Gyerünk csak! Akkor is megcsináljuk, ha a pokol ezer ördöge állja az utunkat!¦Meg kell hagyni, a fickónak vannak idegei. Észrevette, hogyan uralkodott magán? Pedig nagy csapás érte, hogy nem a kiszemelt áldozatot terítette le…¦Szellemkutya, amely látható nyomokat hagy, és amelynek üvöltése eget-földet betölt… Ez egyszerűen abszurdum!

EGY ŐSI VÁROS. EGY MEGSZÁLLOTT FELFEDEZŐ. EGY SZÁZ ÉVE MEGFEJTETLEN REJTÉLY.1925-ben Percy Fawcett brit katonatiszt és felfedező - fiával és annak barátjával együtt - hosszú útra indult az amazóniai dzsungelben. Célja az volt, hogy megtalálja "Z-t, az elveszett várost" - egy ősi, fejlett civilizáció nyomait, amelyet az európaiak évszázadokon át Eldorádó néven kerestek. Expedíciója azonban nyomtalanul eltűnt. A következő években több kutatóexpedíciót is indítottak az esőerdőbe, de a mai napig nem tudjuk, mi történt velük, sőt az őket keresők közül is sokakat örökre elnyelt a dzsungel.A fehér emberekkel szemben ellenséges érzületű - esetenként kannibál - indián törzsek földjén áthaladó útjai és azok eredményei már életében legendává tették a bátorságáról híres katonát. Népszerűségét jól érzékelteti az a tény, hogy amikor a felkutatására induló egyik expedícióhoz önkénteseket kerestek, napokon belül húszezren jelentkeztek az életveszélyes feladatra. Részben Fawcett ihlette a hollywoodi sikerfilmek hősének, Indiana Jonesnak az alakját is, de az eltűnt régész-felfedező figurája már korábban is számtalan novellában, regényben és filmben felbukkant.David Grann, a Megfojtott virágok szerzője, egy elfeledett naplógyűjtemény nyomán maga is Amazóniába utazott, hogy felkeresse azokat a helyeket, ahonnan Fawcett és társai az utolsó üzeneteiket küldték a családjuknak... és ott döbbenetes dolgokkal szembesült.Ez a könyv nemcsak egy eltűnt expedíció története, hanem egy hipnotikus erejű utazás: tudomány, mítosz, őrület és halál határán. Egy rejtély, amely nem ereszt - sem azokat, akik nyomába erednek... sem az olvasót.

Thomas Mann születésének 150. évfordulóján Horváth Géza új - a korábbinál sokkal pontosabb és szebb - fordításában kínáljuk az olvasóknak a Nobel-díjas író talán legismertebb kisregényét. Az abszolút szépség csodálásának lehetőségéért az életét is feláldozni kész főhős az európai irodalom egyik legemlékezetesebb alakja.“Aschenbachot így hát sötét elégedettséggel töltötték el a Velence mocskos sikátoraiban zajló, a hatóságok által leplezni kívánt események - a város e hitvány titka, mely összeolvadt legszemélyesebb titkával, s melynek megőrzése neki is igencsak megfelelt.”

Giacomo Casanova jóval több volt, mint korának hírhedt nőcsábásza: papnak készült, majd katonatiszt lett, diplomataként éppúgy megállta a helyét, mint színházi hegedűsként, szélhámosként vagy botcsinálta alkimistaként. Rendkívül szórakoztató emlékirataiban - szoknyavadászként elért sikereinek részletes ismertetésén túl - életének fontosabb fordulatairól is beszámol, és bemutatja nekünk a XVIII. századi Velence pezsgő életét. "Leszakítottam a rózsát, és mint mindig, pompásabbnak találtam azoknál, amelyeket korábban gyűjtöttem, amióta csak aratgatok a szerelem termékeny mezein."

Több országot érintő vándorútra indul, hogy a természet csodái és az irodalom szépségei mellett felfedezze a szerelem gyönyöreit is*“Ez az a bizonyos pillanat, mikor a nők fátylat öltenek, s a férfiak kolostorba vonulnak. Ez az a pillanat, amikor a gazdagok szétosztják kincseiket, és a boldog emberek felvágják az ereiket.”¦“Orlando, teljes meztelenségében, mozdulatlanul maradt. Mióta a világ áll, nem láttak ilyen szép halandót. Testi formái a férfierőt a női bájjal egyesítették.”¦“Orlando is osztotta az írók furcsa előítéletét, akik azt hiszik, hogy ha egyszer leírtak egy mondatot, már nincsenek egyedül.”¦“A főbb vádpontok s ténymegállapítások a következők voltak: először, hogy ő rég meghalt, és így nem birtokolhat semmit; másodszor, hogy asszony, ami körülbelül ugyanannyit jelent; harmadszor, hogy angol herceg, aki egy táncosnőt vett nőül, név szerint Rosina Pepitát.”¦"A kézirat toldott-foldott, gondos kézimunkához hasonlított. Orlando visszalapozott a legelső oldalra, s megnézte a gyermeki kézzel odafirkantott évszámot: 1586. Tehát közel háromszáz esztendeje dolgozik rajta. Ideje, hogy befejezze."

A valós történelmi eseményeken alapuló és – néhány kivételtől eltekintve – valós szereplőket felvonultató regény szerzője egy fiatal francia történész, a forradalom és a császárság korának kutatója, aki meglepetésekkel teli történelmi krimijét álnéven – Tristan Mathieu-ként – publikálta. 1800 karácsonyán merényletet követnek el a Franciaországot ekkor még nem császárként, hanem első konzulként kormányzó Bonaparte Napóleon ellen. Az összeesküvők egy szekéren elrejtett puskaporos hordót robbantanak fel abban az utcában, ahol az első konzul hintója elhalad. A robbanás sokakat megöl, ám Bonaparte sértetlen marad. Rendőrminiszterére, Joseph Fouchéra vár a feladat, hogy kiderítse, kik voltak a merénylők, és kinek a megbízásából cselekedtek. A nyomozás nem ígérkezik könnyűnek, hiszen a királyság visszaállítását és a lefejezett XVI. Lajos száműzött fivérének megkoronázását tervező royalisták mellett a Köztársaságot mindenkivel szemben megvédeni kívánó jakobinusoknak is jó okuk lehetett a korlátlan egyeduralomra törő Bonaparte megölésére. Fouché dolgát az is nehezíti, hogy örök ellenlábasa, a külügyminiszteri posztot betöltő Charles-Maurice de Talleyrand bizalmi emberei is bekapcsolódnak az összeesküvők utáni hajszába, és az ő színre lépésük drámai fordulatok egész sorát és jó néhány ember halálát hozza magával. Szintén Talleyrand embereinek köszönhető, hogy a nyomozás kiterjed arra a rejtélyes halálesetre is, amely meghatározta Franciaország sorsát, ugyanis bizonyos jelek arra mutatnak, hogy az a gyermek, aki 1795 júniusában a Temple börtönben elhunyt, talán mégsem a trónörökös herceg, a kivégzett király fia volt...

A második hazájául Franciaországot választó, többször is Nobel-díjra jelölt albán író fő műve, ez a Kadare hazájában sokáig betiltott regény a totális diktatúrák működését, a mindenre kiterjedő állami ellenőrzés ijesztő világát mutatja be. A címbéli Álmok Palotájában a birodalom lakóinak reggelente kötelezően beszolgáltatott és a fővárosba küldött álmait elemzi az állam rendjét és biztonságát védelmező kasztszerűen zárt testület. "Az álmokból sokkal pontosabban felmérhető a birodalom valódi állapota, mint bármilyen tanulmányból, az ügynökök és a rendőrfelügyelők beszámolóiból vagy a pasalikok kormányzóinak jelentéseiből."