Trubadúr Kiadó strana 3 z 16

A leghíresebb és talán legizgalmasabb Sherlock Holmes-történetben a zseniális detektívnek és elválaszthatatlan társának, krónikásának, dr. Watsonnak egy pokolian veszélyes rejtéllyel és egy gátlástalan bűnözővel kell szembenéznie. A Baskerville családon ülő ősi átok legendájából egy leleményes gyilkos remél hasznot húzni... "Először elnyújtott, mély morgás hallatszott, ezt egetverő üvöltés követte, ami végül panaszos hörgésben halt el. Újra és újra felhangzott, mint valami fogcsikorgató, vad fenyegetés, a levegő is beleremegett."

A szerző, Liz O’Riordan hosszú és nehéz utat vállalt azért, hogy valóra váltsa álmát, és az egészségügyben futhasson be szép szakmai karriert. Ahhoz, hogy sebész lehessen, nem csak egyetemi végzettséget kellett szereznie. Hosszú évek alatt a gyakorlati követelményeket is teljesítenie kellett, néhány havonta vándorolva új kórházba, esetleg egy távoli városba, hogy a nulláról indulva bizonyíthassa rátermettségét az orvoslás egy-egy szakterületén. Közben pedig a hivatásában tapasztalható, esetenként zaklatásig fajuló szexizmussal is meg kellett birkóznia, hogy megbecsült mellsebész lehessen az alapvetően férfiak uralta közegben.Élete igazi drámája azonban csak ezután kezdődött, amikor is azzal a betegséggel diagnosztizálták, melynek érintettjein korábban orvosként már oly sokszor segített: mellrákkal. Innentől először a puszta túlélése a tét, hiszen nemcsak a tumorral, a terápia néha elviselhetetlennek tűnő mellékhatásaival kell megküzdenie, hanem saját súlyos szorongásával, depressziós időszakaival és szuicid gondolataival is. Liz O’Riordan végül emberfeletti erőfeszítéssel felülkerekedik a testi-lelki megpróbáltatásokon, és annak módját is megleli, hogyan adjon értelmet életének és segítsen az embereken azután is, hogy kénytelen feladni eredeti szakmáját.

Giacomo Casanova jóval több volt, mint korának hírhedt nőcsábásza: papnak készült, majd katonatiszt lett, diplomataként éppúgy megállta a helyét, mint színházi hegedűsként, szélhámosként vagy botcsinálta alkimistaként.Rendkívül szórakoztató emlékirataiban – szoknyavadászként elért sikereinek részletes ismertetésén túl – életének fontosabb fordulatairól is beszámol, és bemutatja nekünk a XVIII. századi Velence pezsgő életét. *"Vezérünk, az elkelő Balbi család egyik tagja így szólt:– Kitűnő mulatság volna ezt a három senkiházit külön-külön elragadni e csinos nő mellől, aki ily módon szükségképpen a mi segítségünkre szorulna."¦"A paplan alól kibukkan egy elragadó, kócos, üde, nevető fej, amely férfi hálósipkája ellenére azt a nemet árulja el, amely nélkül a férfi a legboldogtalanabb állat volna a földön."¦"Arra születtem, hogy szeretőt tartsak, és vidáman éljek vele."¦"Most már tudtam, mihez tartsam magam, mert mi más lehet ennek a cselszövésnek a célja, ha nem az, hogy szerelmi találkákhoz vezessen?"¦"Vasárnap este kétevezős gondolát béreltem, és körbehajóztam Murano szigetét, hogy felderítsem a casinóhoz közeli partot, és felfedezzem, milyen rejtekajtón szökik ki kedvesem a kolostorból."¦"Leszakítottam a rózsát, és mint mindig, pompásabbnak találtam azoknál, amelyeket korábban gyűjtöttem, amióta csak aratgatok a szerelem termékeny mezein."

Bár George Orwell a „tündérmese” műfaji megjelöléssel látta el Állatfarm című, 1945-ben megjelent regényét, a mű valójában a Szovjetunió létrejöttének, majd a sztálini diktatúra kiépülésének történetét elmesélő politikai szatíra. A regénybeli állatok forradalma a remélt szabadság és jólét helyett újabb szolgasághoz, nyomorhoz és a korábbinál is durvább terrorhoz vezet."Senki nem hisz szilárdabban Napóleon elvtársnál abban, hogy minden állat egyenlő. Boldogan rátok bízná a döntések meghozatalát. De akkor előfordulhatna, hogy rossz döntéseket hoztok, elvtársak, és hová vezetne az?"¦"Előlépett a három tyúk, akik a tojáslázadás főkolomposai voltak, és beismerték, hogy Hógolyó megjelent álmukban, és felbujtotta őket Napóleon parancsainak megtagadására. "¦"Mi, disznók az agyunkkal dolgozunk. A farm egész irányítása és megszervezése tőlünk függ. Éjt nappallá téve dolgozunk a jólétetekért. A ti érdeketekben isszuk meg a tejet, és esszük meg az almákat."¦"Összességében azonban az állatok élvezték ezeket az ünnepségeket. […] Az énekek, a felvonulások, Rikács számsorai, a puska dörrenése, a kakas kukorékolása és a zászló lobogása legalább egy időre el tudta feledtetni velük, hogy üres a hasuk."¦"Akkoriban hozták azt a szabályt is, hogy amikor egy disznó és egy másik állat összetalálkozik az ösvényen, a másik állatnak félre kell állnia; valamint minden disznó, rangjától függetlenül, jogosult vasárnaponként zöld szalagot kötni a farkára."

A Nobel-díjas francia író e könyvében a részben Afrikában töltött gyermekkorát idézi fel, és a hajdan orvosként ott dolgozó apja portréjának megrajzolása mellett a fekete kontinens csodáiról és tragédiáiról is megemlékezik."A király, a hagyományoknak megfelelően, félmeztelenül, kezében légycsapóval ül a trónján. Két oldalán ott áll apám és anyám […] A király mögött kivehető a palota fala, a palotáé, mely egy egyszerű, vályogtéglás ház…"¦"Őt, aki végighajózott Guyana vad folyóin, s közben sebeket kötözött és varrt össze, ápolta a gyémántmosókat és az alultáplált indiánokat, érthetően a hányinger kerülgette a gyarmati világtól és annak pökhendi igazságtalanságától…"¦"Az egyik apám által készített fotón láthatjuk a brit kormányzat nyársat nyelt tisztviselőit, sortban, keményített ingben, gyarmati sisakban és gyapjúzokniban, amint a király ágyékkötős, szőrmékkel és tollakkal felékesített, lándzsáikat a magasba emelő harcosainak felvonulását nézik."¦"Ogojában apám volt a kórház (egy régi, az apácák távoztával gazdátlanul maradt egyházi intézmény) vezetője, és az egyetlen orvos a Cross River tartománytól északra. Itt mindent neki kellett csinálnia, ahogy később mondta: a szüléstől a boncolásig."¦"Az afrikaiak szerint az emberek nem ott és akkor születnek meg, amikor kibújnak az anyjuk hasából, hanem azon a helyen és abban a pillanatban, amikor megfogannak. Ami engem illet, én semmit nem tudok a születésemről (s ezzel, gondolom, nem vagyok egyedül)."

„Ezt a történetet egy olyan fiatal lány emlékére írtam, akiből – bár nem akarta – húszévesen hősnő lett.” Ezzel a mondattal zárul a Nobel-díjas francia író regénye, amelynek főhősét az édesanyjáról mintázta, aki – mivel a két világháború között született – sorra megismeri a nácizmust, a háborút, a nyomort és az éhséget. "A folyók tisztára mossák a történelmet, ezt mindenki tudja. Eltüntetik a testeket, semmi sem marad meg túl sokáig a partjukon."¦"A háború, nem értem, miért kell folyton előhozni a háborút, szerintem egyszerűen nem lehet háború, ki van zárva, a németek nem kockáztatnak meg még egy vereséget."¦"Na nem, ne keverjük a dolgokat! Mozart, Schubert és Hitler nem fér meg egymás mellett!"¦"Az éhség különös, hosszan tartó, változatlan s mégis szinte otthonos érzés. Mintha sehogy sem érne véget a tél."¦"Nyilván azonnal megértette, hogy rázárult a csapda fedele, akárcsak a többiekre, az összes ott lévő férfira, nőre, gyerekre, megértette, hogy nem pár óráról, nem is egy napról van szó, hanem az örökkévalóságról, hogy nincs kiút, nincs remény…"

Laurent Gaudé számos irodalmi díjjal – köztük a Gimnazisták Goncourt-jával és a Könyvkereskedők díjával – kitüntetett, több mint 20 nyelvre lefordított regénye egy ősi afrikai királyság, egy királyi dinasztia bukásának a története. 

A Megfojtott virágok és az Eldorádó, az elveszett város világhírű szerzőjének új, lenyűgöző története hajótörésről, túlélésről, kegyetlenségről, csalásról, hősiességről, bátorságról és az eltitkolni próbált megdöbbentő igazságról. Az eredeti források alapján készült könyv megjelenésekor azonnal a The New York Times bestsellerlistájának élére ugrott.1742. január 28-án egy rozoga bárka sodródott partra Brazíliában. Harminc csonttá soványodott ember tántorgott le róla, akik rendkívüli történetről számoltak be. Azt állították, ők a Brit Haditengerészet Wager nevű hadihajójának túlélői. A Wager még 1740-ben kelt útra, hogy a Spanyol Birodalom elleni titkos küldetésen vegyen részt. Miközben egy ezüsttel megrakott spanyol gályát üldöztek, a rajától elszakadt Wager hajótörést szenvedett Patagónia partjainál, egy lakatlan szigeten. A túlélők hónapokig szenvedtek a kegyetlen időjárástól és az éhségtől, mielőtt építeni tudtak egy kis hajót, amelyen 100 napon át több mint ötezer kilométert tettek meg. Hősként ünnepelték őket.Ám fél évvel később egy még silányabb tutaj érkezett Chile partjaira. Mindössze hárman utaztak rajta. Ők egészen más sztoriról számoltak be: a harminc korábbi túlélő valójában nem hős - hanem lázadó! Árulással és gyilkossággal vádolták meg egymást. Az Admiralitás hadbíróságot hívott össze, hogy kiderítse az igazságot. A tét óriási volt: akit bűnösnek találnak, felakasztják.David Grann sodró erejű, fordulatos és az utolsó oldalig izgalmakat tartogató tudósítása az emberi természet mélységeiről és a történelem egy alig ismert epizódjáról.

Pierre Boulle világszerte népszerű háborús regénye - és az abból készült, többszörös Oscar-díjas film - a japán Saito ezredes és foglya, Nicholson ezredes összefonódó sorsát elénk tárva mutatja meg a háború személyiségtorzító hatását. Az angol hadifoglyok által felépített vasúti híd lerombolására kiküldött kis kommandónak váratlan helyzetekkel kell szembenéznie. "Mindig közbejön valami, amire nem számítunk, Warden. Ezt maga ugyanolyan jól tudja, mint én. Fogalmam sincs róla, milyen titokzatos ok rejlik mögötte, de még sohasem fordult elő, hogy egy akció a megállapított terv szerint bonyolódjék le." "Gyűlölöm a briteket. Néhány hadifogoly halála nem fog meghatni. Ha mindnyájan meghaltok, az se jelent semmit nekem, a nagy japán hadsereg törzstisztjének." "Ami magát az akciót illeti, arról a helyszínen fog dönteni; de ne siessen vele. Véleményem szerint többet ér megvárni a vasútvonal elkészültét, s aztán jól odasózni, mint néhány jelentéktelen beavatkozással megkockáztatni, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet." "Lehetetlenség összehasonlítani egy hidat - ahogy azt a nyugati civilizáció elképzeli - azokkal az alkalmi tákolmányokkal, amelyeket a japán katonák szoktak építeni az ázsiai kontinensen." "Tudni akarom, milyen is igazából az a híd, érti? Melyek a pontos méretei? Hány pillére van? Hozzon nekem számokat! Hogyan lehet megközelíteni? Hogyan őrzik? Milyen lehetőség van az akcióra?"

A legenda szerint Salamon király - varázsgyűrűjének köszönhetően - értette az állatok nyelvét. Konrad Lorenz e könyvével azt bizonyítja, hogy ő bármiféle gyűrű nélkül, csupán megfigyeléseire és tapasztalataira támaszkodva képes volt ugyanerre. A kötetbeli történetek - legyen szó házi vagy vadlibákról, csókákról, erdei pintyekről vagy kutyákról - mind arról tanúskodnak, hogy Lorenz, az állati viselkedéskutatás úttörője mindig megtalálta a közös nyelvet két- és négylábú lakótársaival. Sírva-zokogva, csetlő-botló léptekkel, de elképesztő gyorsasággal totyogott a nyomomban, ráadásul valami olyan elszántsággal, amelynek jelentése egyszerűen félreérthetetlen volt: nem a fehér házi liba, hanem én, egyedül én vagyok a mamája! Tudom, hogy ha most hazaérkezem a sétámból, a libák ott ácsorognak majd a veranda lépcsőin, és üdvözölnek, hosszan előrenyújtott nyakkal, ami náluk ugyanazt jelenti, mint a kutyáknál a farkcsóválás. A róka például egyáltalán nem ravaszabb, mint más ragadozók, sőt sokkal butább a farkasnál meg a kutyánál; a galamb biz' isten nem szelíd, a halról pedig végképp csak hazugságot terjesztenek a szólásmondások: korántsem olyan "halvérű", mint azt az unalmas emberekről mondják...

Keserű, olykor morbid humor jellemzi Ambrose Bierce közel ezer címszót tartalmazó, igazán mély emberismeretről tanúskodó Ördögi kislexikonát. Bár a mű a XIX. század végén született, a társadalmi, politikai és művészeti élet jelenségeinek Bierce-féle definíciói többnyire ma is érvényesek. A jellegében némiképp Flaubert Közhelyszótárára emlékeztető kötetet fiktív idézetek sokasága teszi még szórakoztatóbbá. "Diplomácia [Diplomacy] (fn.) A haza érdekében való hazudozás patrióta művészete." "Béke [Peace] (fn.) Nemzetközi ügyekben a harc két időszaka közötti tettetés ideje." "Bennszülöttek [Aborigines] (fn.) Csekély értékű személyek, akik egy újonnan fölfedezett ország földjét tapossák. De nem sokáig; egy idő után már megtermékenyítik." "Feledékenység [Forgetfulness] (fn.) Az az adomány, amelyet Isten az adósoknak juttatott, cserébe azért, mert megfosztotta őket a lelkiismerettől." "Öregség [Age] (fn.) Az életnek az a szakasza, amikor kiegyezünk azokkal a bűnökkel, melyeket még mindig elkövetünk, és ócsároljuk azokat, melyekre már nem vállalkozunk."

A fogantatás csodájáról, az anyaság lélekemelő élményéről, az apa felelősségéről, a leányanyákkal szembeni előítéletekről és az elvesztett magzat miatti fájdalomról és lelkifurdalásról szól Oriana Fallaci 50 évvel ezelőtt írt önvallomása. A nők számára örök probléma a "gyermekvállalás vagy szakmai karrier" kérdése - az olasz írónő "levelében" a saját döntését igyekszik megindokolni. "Varázslatos dolog nőnek lenni. Olyan kaland, amihez bátorság szükséges, olyan viadal, amit soha nem lehet megunni. Ha nőnek születsz, sok nagy feladat vár rád." "Abban a világban, amelybe most készülsz belépni, az idők változásáról szóló minden fecsegés ellenére általában felelőtlennek tekintik azt a nőt, akinek nincs férje, és mégis gyereket vár. Jó esetben különcnek, provokátornak. Esetleg hősnek. Sosem lehet egyenrangú a többi édesanyával." "Miért kellene nekem ezt az agóniát végigszenvednem? Minek a nevében? A bűnért, hogy magamhoz öleltem egy férfit? Vagy a sejtért, amiből két sejt lett, aztán négy sejt, aztán nyolc sejt és így tovább, anélkül hogy én azt akartam vagy elrendeltem volna? Vagy talán az élet nevében?" "Felállt az orvos, és egy papírból olvasni kezdett: A bíróság azért ült össze, hogy a jelen lévő vádlottat, aki gondatlanságból, önzésből, az élethez való legelemibb jogok figyelmen kívül hagyásával gyermeke halálát okozta, szándékos emberölés bűntettében felelősségre vonja.

Pierre Boulle világszerte népszerű háborús regénye - és az abból készült, többszörös Oscar-díjas film - a japán Saito ezredes és foglya, Nicholson ezredes összefonódó sorsát elénk tárva mutatja meg a háború személyiségtorzító hatását. Az angol hadifoglyok által felépített vasúti híd lerombolására kiküldött kis kommandónak váratlan helyzetekkel kell szembenéznie."Mindig közbejön valami, amire nem számítunk, Warden. Ezt maga ugyanolyan jól tudja, mint én. Fogalmam sincs róla, milyen titokzatos ok rejlik mögötte, de még sohasem fordult elő, hogy egy akció a megállapított terv szerint bonyolódjék le.""Gyűlölöm a briteket. Néhány hadifogoly halála nem fog meghatni. Ha mindnyájan meghaltok, az se jelent semmit nekem, a nagy japán hadsereg törzstisztjének.""Ami magát az akciót illeti, arról a helyszínen fog dönteni; de ne siessen vele. Véleményem szerint többet ér megvárni a vasútvonal elkészültét, s aztán jól odasózni, mint néhány jelentéktelen beavatkozással megkockáztatni, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet.""Lehetetlenség összehasonlítani egy hidat - ahogy azt a nyugati civilizáció elképzeli - azokkal az alkalmi tákolmányokkal, amelyeket a japán katonák szoktak építeni az ázsiai kontinensen.""Tudni akarom, milyen is igazából az a híd, érti? Melyek a pontos méretei? Hány pillére van? Hozzon nekem számokat! Hogyan lehet megközelíteni? Hogyan őrzik? Milyen lehetőség van az akcióra?"

E rendkívül sokrétű könyv címe a második világháborúban a németek elleni harcban fiatalon elesett francia ellenálló nevére utal. André Chaix röviden ismertetett életútja egy nagy ívű történeti áttekintés kiindulópontja, amely azon túl, hogy bemutatja azt a kort és környezetet, amelyben ez a fiatalember élt és alig húszévesen meghalt, a demokráciát fenyegető veszélyeket, egyebek között a hajdani és mai - nyílt vagy leplezett formában jelentkező - nácizmust is górcső alá veszi.Hervé Le Tellier nemcsak a háborús bűnöket elkövető gyilkosok, hanem az őket hallgatólagosan támogató társadalmak - a hátországi civilek - felelősségére is rámutat. És itt nem csupán a németekre kell gondolni. A múlttal való szembenézésre ma is szükség van - vallja az író -, nem szabad hagyni, hogy feledésbe merüljenek a kollaboránsok bűnei, már csak azért sem, mert a fasiszta ideológia és a faji megkülönböztetés ma is jelen van a világban.A szerző érdekes adalékokat közöl egyfelől a német hadseregről és a goebbelsi propagandáról, másfelől De Gaulle tábornokról és egyes partizánparancsnokokról. Megemlékezik az üldözötteket megmenteni igyekvőkről, de beszámol azokról a szociológiai és pszichológiai kísérletekről is, amelyek - sajnálatos módon - arra szolgáltatnak bizonyítékot, hogy megfelelő kondicionálással és/ vagy némi presszióval a mai emberek többsége is rávehető arra, hogy viselkedésével igazolja az ősi latin mondást, miszerint "ember embernek farkasa".

A Baskerville családon ülő ősi átok legendájából egy leleményes gyilkos remél hasznot húzni…Először elnyújtott, mély morgás hallatszott, ezt egetverő üvöltés követte, ami végül panaszos hörgésben halt el. Újra és újra felhangzott, mint valami fogcsikorgató, vad fenyegetés, a levegő is beleremegett. ¦Láttam, amint Hugo Baskerville ellovagol mellettem fekete kancáján, s mögötte ott futott egy pokolból elszabadult toportyán, és isten óvjon tőle, hogy valaha is még egyszer az utamba kerüljön.¦Mi a gyilkost üldözzük, minket meg a sátán kutyája… Mindegy! Gyerünk csak! Akkor is megcsináljuk, ha a pokol ezer ördöge állja az utunkat!¦Meg kell hagyni, a fickónak vannak idegei. Észrevette, hogyan uralkodott magán? Pedig nagy csapás érte, hogy nem a kiszemelt áldozatot terítette le…¦Szellemkutya, amely látható nyomokat hagy, és amelynek üvöltése eget-földet betölt… Ez egyszerűen abszurdum!

EGY ŐSI VÁROS. EGY MEGSZÁLLOTT FELFEDEZŐ. EGY SZÁZ ÉVE MEGFEJTETLEN REJTÉLY.1925-ben Percy Fawcett brit katonatiszt és felfedező - fiával és annak barátjával együtt - hosszú útra indult az amazóniai dzsungelben. Célja az volt, hogy megtalálja "Z-t, az elveszett várost" - egy ősi, fejlett civilizáció nyomait, amelyet az európaiak évszázadokon át Eldorádó néven kerestek. Expedíciója azonban nyomtalanul eltűnt. A következő években több kutatóexpedíciót is indítottak az esőerdőbe, de a mai napig nem tudjuk, mi történt velük, sőt az őket keresők közül is sokakat örökre elnyelt a dzsungel.A fehér emberekkel szemben ellenséges érzületű - esetenként kannibál - indián törzsek földjén áthaladó útjai és azok eredményei már életében legendává tették a bátorságáról híres katonát. Népszerűségét jól érzékelteti az a tény, hogy amikor a felkutatására induló egyik expedícióhoz önkénteseket kerestek, napokon belül húszezren jelentkeztek az életveszélyes feladatra. Részben Fawcett ihlette a hollywoodi sikerfilmek hősének, Indiana Jonesnak az alakját is, de az eltűnt régész-felfedező figurája már korábban is számtalan novellában, regényben és filmben felbukkant.David Grann, a Megfojtott virágok szerzője, egy elfeledett naplógyűjtemény nyomán maga is Amazóniába utazott, hogy felkeresse azokat a helyeket, ahonnan Fawcett és társai az utolsó üzeneteiket küldték a családjuknak... és ott döbbenetes dolgokkal szembesült.Ez a könyv nemcsak egy eltűnt expedíció története, hanem egy hipnotikus erejű utazás: tudomány, mítosz, őrület és halál határán. Egy rejtély, amely nem ereszt - sem azokat, akik nyomába erednek... sem az olvasót.